„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2009 Búcsúzik egy nemzedék Dr Tóth Kálmán professzortól (1917-2009)
Búcsúzik egy nemzedék
Dr. Tóth Kálmán 1917-2009
Patriarchális korban, 92 évesen távozott közülünk Tóth Kálmán professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának (korábban: Budapesti Református Teológiai Akadémiának) ószövetségi professzora. Személyében egy nagy generációtól veszünk búcsút, aki nehéz évtizedekben állt helyt és tartotta magasra a hit és tudás fáklyáját. Amikor életéért hálát adunk Istennek, s megemlékezünk mindazokról a jótettekről, amelyekkel személyén keresztül megajándékozott bennünket Urunk, fejet kell hajtsunk mindazok előtt, akik a megpróbáltatások idején is kitartottak hitük mellett, s Krisztus egyházát szolgálták akkor is, amikor ezért hátratételt szenvedtek, és nem előnyöket élveztek.
Tóth Kálmán professzor 1917. július 16-án született Pápán. Iskoláit szülővárosában végezte, s Pápához, a Dunántúlhoz mindig nemes lokálpatriotizmus fűzte. Lelkészi diplomáját 1941-ben szerezte, majd 1942-től két évet Hollandiában töltött: az utrechti egyetemen tanult, elsősorban Ószövetség-tudományt J. Groot professzornál. Hazatérve Pápán magántanári minősítést nyert Sámuel próféta, az Isten embere című dolgozatával, majd 1944-ben Debrecenben teológiai doktori címet szerzett A próféták és a történelem című értekezésével. 1942-től zánkai lelkész, majd 1950-től a nyárádi eklézsia pásztora, de közben 1947 és 1951 között a Pápai Református Teológiai Akadémia tanára is. 1957-től a Magyar Bibliatanács Fordító Bizottságának tagja, majd 1958 és 1995 között a Budapesti Református Teológiai Akadémia (1993-tól a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara) Ószövetségi tanszékének vezetője. Tudományos munkásságát általános elismerés övezte - emeljük itt ki a Kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Intézet díszdoktori címét.
Az évszámok önmagukért beszélnek: mindenki láthatja, hogy Isten rendkívül nehéz időszakban szánt hitvalló szerepet Tóth Kálmán professzornak. Még a Monarchia idejében született, a két háború között nevelkedett, fokozatait a II. világháború alatt szerezte meg - munkásságának jó részét viszont a szocialista Magyarországon fejtette ki. S utólag is csak csodálattal tekinthetünk arra, ahogy hitben, emberségben, tudományban e nehéz időben is helytállt, sőt minden idők számára példát adott! A mostoha idők ellenére is rendszeresen publikált. Számos egyetemi jegyzetet írt; talán legjelentősebb ezek közül az Ószövetségi bevezetés, amely tankönyvből generációk tanultak. Az említetteken kívül felhívjuk a figyelmet két jelentős könyvére: A régészet és a Biblia (1982), valamint a Bibliafordítás - bibliamagyarázat (1994). Nyugalomba vonulása után Tóth Kálmán professzor Kálvin kommentárjainak fordításával foglalkozott: a kis-prófétákhoz írt magyarázatokat fordította latinból magyarra.
Isten a nagy munkához adott segítőtársat is: Tóth Kálmán professzor 1942-ben kelt egybe Kerecsényi Vilma tanítónővel, aki egy életen át segítette őt szolgálatában. A házasságot három gyermekkel áldotta meg Isten: Kálmán (1942) fizikus, Lajos (1946) lelkész, Éva (1952) hegedűművész lett. A család adta örömök mellett az idős professzornak nagy megpróbáltatásban is volt része: előbb vejének (Kiss Domokos rákospalota-újvárosi lelkipásztornak), majd Lajos fiának, végül feleségének halála szomorította utolsó éveit. Kálmán bácsit szinte még gyermekfejjel ismerhettem meg: a bibliafordítás munkájában évtizedeket töltött el apámmal, s közelről láthattam a két barát munkáját. Csendes, halk szava mellett feltűnt szikrázó szellemessége, páratlanul jó stílusa mellett baráti körben szarkasztikus megjegyzései, tudománya mellett zeneértése, hivatali korrektsége mellett barátsága. Később azzal váltotta ki csodálatomat, hogy szinte egy személyben volt egy egész akadémia: nem csak az Ószövetség tudományában volt jártas, amit négy évtizedig tanított: éppúgy taníthatott volna Újszövetséget, de Hollandiából alapos dogmatikai ismereteket is hozott magával, s talán családi örökségként az egyháztörténetben is jártas volt (bátyja, boldogult emlékű Tóth Endre debreceni professzor 18 évvel volt nála idősebb). 92 esztendő, az Úr kegyelméből, elmúlt. Tanulnivalónk azonban Tóth Kálmán professzor példájából még hosszú ideig lesz!
Karasszon István
Reformátusok Lapja LIII. évf. 19 szám 2009. 05. 10.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
