JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
   Jón. 1,1 Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához:
Jón. 1,2 Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságá-nak híre! [2Kir 14,25; Jón 3,1]
Jón. 1,3 El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta le-vőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől. [Zsolt 139,7. 9-10]
Jón. 1,4 Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek.
Jón. 1,5 Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmi-kat a tengerbe dobták, hogy így könnyebbé tegyék azt. Jónás pedig lement a hajó mélyébe, és ott feküdt mély álomba merülve.
Jón. 1,6 De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Mi van veled, hogy ilyen mélyen al-szol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!
Jón. 1,7 Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. [Péld 16,33 ]
Jón. 1,8 Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a fog-lalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy?
Jón. 1,9 Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a száraz-földet alkotta. [1Móz 1,9-10]
Jón. 1,10 Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az ÚR elől menekül - mert Jónás elmondta nekik - és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?!
Jón. 1,11 Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett.
Jón. 1,12 Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik kö-rülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok.
Jón. 1,13 Az emberek azonban igyekeztek visszaevezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük.
Jón. 1,14 Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz: Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terhel-jen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz!
Jón. 1,15 Azzal fogták Jónást, beledobták a tengerbe; a tenger háborgása pedig megszűnt.
Jón. 1,16 Ezért az emberek nagy félelemmel félték az URat, áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az ÚRnak.
    Jón. 2,1 Az ÚR azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. [Mt 12,40; 16,4]
Jón. 2,2 Jónás imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában.
Jón. 2,3 Ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. [Zsolt 120,1]
Jón. 2,4 Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod át-csapott fölöttem. [Zsolt 42,8]
Jón. 2,5 Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat! [Zsolt 31,23]
Jón. 2,6 Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. [Zsolt 18,5; 69,2]
Jón. 2,7 Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem! [Zsolt 103,4]
Jón. 2,8 Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. [Zsolt 142,4]
Jón. 2,9 Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. [Zsolt 31,7]
Jón. 2,10 De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás! [Zsolt 50,14; 116,17-18]
Jón. 2,11 Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.
    Jón. 3,1 Az ÚR igéje másodszor is szólt Jónáshoz:
Jón. 3,2 Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked! [Jón 1,2]
Jón. 3,3 Jónás elindult, és elment Ninivébe az ÚR szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. [Jón 4,11]
Jón. 3,4 Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra, és ezt hirdette: Még negyven nap és elpusztul Ninive!
Jón. 3,5 Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. [Jóel 1,14; Mt 12,41; Lk 11,32 ]
Jón. 3,6 Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült.
Jón. 3,7 Azután kihirdették Ninivében a király és a főurak rendeletére a következőket: Az emberek és állatok, a szarvasmarhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak!
Jón. 3,8 Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel!
Jón. 3,9 Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el! [Jóel 2,14]
Jón. 3,10 Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg. [Jer 18,7-8]
   Jón. 4,1 Ez azonban nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott.
Jón. 4,2 Így imádkozott az ÚRhoz: Ó, URam! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még hazámban voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted, és még a rosszat is megbánod. [2Móz 34,6]
Jón. 4,3 Most azért URam, vedd el az én életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem! [1Kir 19,4]

AZ ENGEDETLEN PRÓFÉTA - Jónás 1-2.r. PRÉDIKÁCIÓSOROZAT 1-6 rész

- Túróczy Zoltán – PAP AZ ÉBREDÉS ELLEN – JÓNÁS - könyve alapján 1. rész
Jón 1,1-16. – MILYEN FONTOS EGYETLEN EMBER!

   1./ Jónás könyve a Biblia egyik LEGTÖBBET TÁMADOTT KÖNYVE.
A legtöbb BOTRÁNKOZÁST a nagy hal okozza. Pogányok és csupán vallásos keresztyé-nek gyakran élcelődtek a könyv miatt hitetlenségük miatt. A csupán természettudományos műveltséggel rendelkező ember számára is nagy nehézséget jelent.
    2./ A könyv SZERKEZETE: sajátságosan logikus. Logikus gondolkodó alkotása. Olyan, int egy logikus terv szerint készített ház.
a./ Négy fejezetből áll, melynek két egymástól elválasztható két főrésze van. Mindkét rész Jónás megbízatásával kezdődik, majd mindkettőben Jónás és egy embercsoport szerepel.
b./ Az 1-2. fejezetben: Jónás és a tengerészek, a 3-4. fejezetben: Jónás és Ninive lakosai szerepelnek. Mind a kettőben történik csoda, és mindkettő Isten és Jónás közti párbeszéddel zárul.
    3./ Jónás könyve IGAZ TÖRTÉNET.
a./ Sem a csodák, sem a hal nem okozhat hitünknek problémát. Ha komolyan vesszük, hogy Jézus Krisztus kezébe adatott minden hatalom, ha elfogadjuk, hogy Jézus Krisztus az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, akkor azt is elfogadjuk, hogy "Avagy lehetetlen-e az Úrnak valamit?"(1Móz 18,14). Ne engedjük, hogy a külső dolgok megakadályozzák Isten üzenete megértését.
b./ Igaz történetet közöl Jónás könyve azért is, mivel a Biblia mindig hangsúlyozza, ha nem történetről, de példázatról van szó. Jézus is történeti tényként kezeli Jónás történetét. A Mt 12,39 szerint: „E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván, de nem adatik neki jel, hanem ha a Jónás próféta jele.”
c./ Igaz történet Jónás könyve, mivel a könyv hangja egyáltalán nem utal költői alkotásra. Az egész elbeszélés hangja történeti. Egyedül a 2. fejezetben, a hal gyomrában elmondott imádság van tele élményszerűségekkel.
d./ A könyv bevezetés nélkül kezdődik és befejezés nélkül ér véget. Ez arra utal, hogy része valami nagyobb egésznek. Egyes exegeták szerint talán a Királyok könyve része lehetett.
e./ Jónás személyére nem előnyös ez a könyv. Mert jóllehet Jónás próféta a 2Kir 14,25 sze-rint tiszteletben tartott próféta és a népi reménységek képviselője. (Jeroboám, Joás fia szerezte vissza az Izráel határát Emáthtól fogva a pusztasági tengerig, az Úrnak, Izráel Istenének beszéde szerint, a melyet szólott volt az ő szolgája, Jónás próféta, az Amittai fia által, [Jón. 1,1.] a ki Gáth-Kéferből való volt.”) – Mégis, a pogányok (a hajósok és ninivebeliek) több engedelmességet tanúsítanak Isten iránt, mint Jónás.
f./ A finn SELLIN ószövetségi bevezetésében utal arra, hogy a történelmi kutatások szerint Ninivében III. Ramannirari uralkodása alatt egyistenhívő reformáció volt. Ezt az uralkodó II. Jeroboám kortársa volt. – A ninivei ébredés tehát nem a képzelet szüleménye. De olyan valóság, amit a biblián kívüli tudományok is igazolnak.
Ninive nagyságát is igazolják az ásatások: a Jón 3,3 szerint „háromnapi járóföld” volt a vá-ros területe.
    4./ A könyv ÍRÓJA ÉS KELETKEZÉSI IDEJE – ismeretlen.
Jónás Kr.e. kb. 800 táján élt. A könyv nem állítja, hogy Jónás írta, de ezt nem is tagadja. A könyv nem foglal állást a szerzőség tekintetében.
Jónás könyve úgy beszél Ninivéről: mint a „nagy városról.” Eszerint lehetséges, hogy Jónás idős napjaiban írta le a fiatal korában történt eseményeket.
Jónás nélkül ezt a könyvet nem lehetett volna megírni. Hogy hogyan történt a dolog a nagy hal által történt elnyeléstől kezdve, hogy mi történt a hal gyomrában, majd a Ninivébe menetelig, a próféta és Isten közti párbeszédet senki más, csak Jónás élte át, ő hallotta, látta az eseményeket, a párbeszédeket.
    5./ A KÖNYV ÉRTÉKEI
a./ Jónás könyve a legrégebbi MISSZIÓI KÖNYV – mintegy 3.000 esztendős. Isten mentő munkáját ábrázolja. A Teremtő a pogányokat is szereti, meg akarja menteni.
b./ A könyv NEHÉZ LELKI ELEDEL. Próbára teszi az ember értelmet, de mérhetetlenül meggazdagítja a hitét.
c./ Tartalmazza azt a történetet, amelyet JÉZUS magára vonatkoztatott. Jézus szívesen hivatkozott Jónás könyvére több alkalommal is.
Mt 12,39 „E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván, de nem adatik neki jel, hanem ha a Jónás próféta jele.”
Mt 12,40 – „Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.”
Mt. 12,41. “Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.”
d./ Szerették az ŐSKERESZTYÉNEK is Jónás könyvét. – Az őskeresztyének katakombákban (szikla alagutakban) tartották istentiszteleteiket. A katakombák leggyakoribb ótestamentumi képe az volt, amikor Jónást szárazra veti a nagy hal. Ez Jézus Krisztus és a halottak feltámadása jelképe.
Vértanúk sokasága úgy lépett át az örökkévalóságba, hogy vigasztalást találtak Jónás könyvéből. Halálra szánt keresztyének sokasága úgy nézett szembe a kiéheztetett cirkuszi oroszlánokkal, int Jónás a nagy hallal. De ahogy a nagy hal kidobta Jónást a szárazra, úgy adja majd vissza a halál Krisztus parancsára a vértanúkat is – a feltámadáskor.
e./ CYPRIÁNUS egyházatya Jónás könyve olvasásakor tért meg.
    6./ Jónás könyve EGY EMBER története.
a./ Azért sorolták e művet a prófétai művek közé, mert azt ábrázolja, hogyan alakult egy ember élete Isten keze munkája nyomán. Istennek fontos az egy ember élete is, meg a milliók élete is. Jézus Krisztus azért jött, hogy „egy is el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Egy ember hitén, áldozatkészség is sok múlik.
Egy ember is elébe tud állni a nagy pusztulásnak. – Ebben Jónás Jézus Krisztus előképe.
b./ Isten ma is egy embert keres, aki kész komolyan venni mások kárhozatát, a világ katasztrófáját. Akiknek fáj a másik halála, kárhozatban való vergődése.
c./ Aki kész áldozatvállalásra. Aki kész elindulni másokhoz, mások javáért.
d./ Aki szólja, hirdeti az ítéletet és a kegyelmet.
e./ Aki megismerte saját életében, hogy Isten a bűnbánónak megbocsát, mert nem akarja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen.
f./ Ebben a gyülekezetben is olyan személyeket keres Isten, akik megtagadják magukat és betörnek Isten igájába.
g./ Akik nem sopánkodnak, kezüket tördelik tehetetlenül, ha közeledik Isten fenyegető ítélete, hanem meg tudnak állni Ninive kapujában és hitelesen hirdetik Isten ítéletét. Akik fel tudják tartóztatni a ránk zúduló ítéletet, Isten haragja áradatát.
g./ Isten Téged keres, hogy hitvalló, igaz tanúja legyél szavának. Mindegy mások hogy döntenek, hogy viselkednek. Ó, bár ne hiába keresnek Téged Isten! - Ámen

2. rész Jón 1,1-3 NEM AKAROM!  
a./ A világ teremtése azzal kezdődik, hogy „Akkor EZT MONDTA ISTEN” (1Móz 1,3.); Az emberhez, történetünkben úgyszintén: „Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz” (Jón. 1,1). Minden Isten szavával, igéjével, teremtő, alkotó, megszólító szavával kezdődik. Ebben adja tudtunkra szándékát, akaratát.
b./ Isten ÉBREDÉST AKAR Ninévében. És Ninivén keresztül Izráelben, És az egyházban, és a mi gyülekezetünkben. „Hogy egy is el ne vesszen, hanem örökélet legyen.” Ezért elküld egy ébresztőt, hogy felébredjen Ninive. Majd ennek nyomán Izráel, az egyház és a mi gyülekezetünk.
c./ EMBER ÁLTAL akarja isten az ébredést. Lenne más eszköze is, de ő Jónást választja ki erre a feladatra. Gáth-Kéferből való (2Kir 14,25), egy kis galileai faluból, Názárettől északra. Jónás Amittaj fia, a neve azt jelenti: galamb.

1./ Jónás EMBERILEG ALKALMASNAK látszik az ébresztésre.
a./ A közvélemény Isten emberének tartja. Bár a közvélemény sokszor értetlen és igazságtalan. Pál szerint: „1Kor. 4,3 - Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett.”
b./ Egyedül Isten véleménye számít. Ő választ ki a feladatra, hív el és ő küld el a maga szolgálatába.
c./ Mégis: „A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt (Róm 12,17.) Az Acs 6,3 szerint is azokat választották meg diakónusoknak, „akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel.”

2./ MIT TART Jónásról a KÖZVÉLEMÉNY?
a./ Hogy Ő A SAREPTAI ÖZVEGY FIA, akit Illés feltámasztott a halálból. Elizeus próféta növendéke. – Ez a hagyomány élt Izráelben. Jónást Isten emberének tartották, akivel Istennek céljai vannak.
b./ Nem kezdő, de KIPRÓBÁLT EMBER. A 2Kir 14,25-ben van szó arról, hogy II. Jeroboám idejében volt Jónás próféta. II Jerobomám „állította vissza Izráel határát a hamáti úttól a Síkság tengeréig, az ÚRnak, Izráel Istenének igéje szerint, amelyet kijelentett szolgája, a Gat-Héferből való Jónás próféta, Amittaj fia által.” II. Jeroboám Kr. e. 785-745-ig uralkodott. Országgyarapító királynak is tartották. Neki jövendőlte Jónás, hogy vissza fogja hódítani a szíriaiak által korábban elfoglalt területeket. Elfoglalta Damaszkuszt is, bekebelezte Szíriát is. – Jónás próféciája tehát beteljesedett.
c./ Jónás MEGÁLLTA A HELYÉT AZ EMBEREK ELŐTT. Sokat adott a formákra. Ilyen ember való a nagy kúltúrával rendelkező Ninivébe.
d./ Nemcsak FÜLE VOLT AZ IGÉRE, DE ENGELMES IS VOLT. Jól tolmácsolta Isten akaratát. Nem rontotta meg a dicsvágy. Ezért lehet újra és újra megszólítani.
Nekünk is készségeseknek kell lennünk Isten szava meghallására. – Mondjuk is: „Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. - Mit akarsz uram, hogy cselekedjem?” Ez állandó és tartós készséget igényel.
3./ Jónás NEM AKAR IGENT MONDANI ISTEN AKARATÁRA.
Pedig örömmel kellene igent mondania Isten akaratára. Hiszen Isten megbízása mindig kitüntetés. Mózes és Jeremiás is vonakodott Istennek engedelmeskedni. – Hogy jut idáig Jónás, hogy ellent mond Istennek?
a./ Elkezd töprengeni Isten parancsán – Luther szerint. Pedig ezen nem kell gondolkodni, nem kell felülvizsgálni, de azonnal engedelmeskedni kell neki. Úgy kell cselekedni, ahogy Ábrahám tett, amikor Isten fia, Izsák feláldozását kérte tőle. Nem kérdezte, hogy van ez összhangban az ígérettel, de engedelmeskedett. – Mivel Jónás értelmi indokokat keresett Isten parancsa mögött, ezért az engedetlenség bűnébe esett.
b./ Isten parancsa egészen szokatlan és kényelmetlen volt számára. – Ilyen messzire ilyen nagy királyhoz még senkit sem küldött Isten Izráelből – Luther szerint. Nem csak szokatlan és idegen volt, de kényelmetlen is volt.
Eddig Jónás prófétai életével főúri, jó polgári léthez szokott. El kellett volna hagynia az is-merősöket, rokonokat, lakását, települését, a templomot, az istentiszteletet. Az eddigi kényelmes val-lásosság helyett dinamikus, Isten akaratát követő életet kellett volna választania.
c./ Erején felül valónak tartotta, amire vállalkoznia kellett volna.
NINIVE Asszíria birodalma fővárosa. Területe 18 négyzetkilométer. Körülötte 50 méter magas falak 85,5 km hosszúságban. A fal olyan széles, hogy négy szekér mehet egymás mellett a tetején. A város átmérője 27 km. Hatalmas város – egy ember ellen.
Alapítója Nimród, a hatalmas vadász (1Móz 10,8-11). Jól jellemzi a várost Náhum a rablás és pusztítás jelzőkkel: Náh. 2,10-11: „Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat! Határtalan sok a kincs, tömegével van mindenféle drága holmi! Dúlás, pusztulás, felfordulás! Megdermed a szív, reszketnek a térdek, meggörnyed minden derék, minden arc elsápad.”
Ninive virágzó kereskedelmi központ Jónás idejében. Náh. 3,16 szerint: „Kalmáraid többen volnának is, mint az ég csillagai.”
A vigalmak városa: Zof. 2,15 – „Ez lesz a vigadozó városból, amely biztonságban élt, és ezt gondolta magában: Nincs több olyan, mint én!
A város falai mögött mindenki biztonságban érezte magát. Büszke, gőgös, öntelt, istenellenes város ez. – Jónás a munka nagyságára és saját erőtlenségére néz, s nem Isten megbízó erejére.
d./ Isten TÁMADÓ MUNKÁRA küldi Jónást Ninivébe.
Ezt olvassuk: „Jón. 1,2 – „Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!” „Kiálts ellene” – olvassuk a Károli fordításban. – Isten igen haragszik Ninivére. Gonoszsága felhatolt eléje, nem tudja tovább nézni, elviselni.
De keserves, amikor Isten nem evangélium hirdetésre küld, de hóhérmunkára, ítélethirdetés-re küldi az embert. Az ítélethirdetők készüljenek el a gúnyra és a halálra is.
e./ Visszarettenti igehirdetése KÖVETKEZMÉNYE.
Attól fél, hogy hátha Isten mégis kegyelmes lesz, és akkor meg hiába prédikált ellene. Akkor nem lesz igaza. Meghiúsul a prófécia. Mi lesz, ha korábban vagy későbben pusztul el a város. Jónás nem vállalja a prófétai igehirdetés kockázatát.
f./ Elvi fenntartásai vannak. – Faji gátlások dolgoznak benne. Igazi zsidó ember, aki nem akar a pogányoknak prédikálni. Később is igen nehezen ment a pogánymisszió. Péter is milyen nehezen ment a pogány Kornéliuszhoz. Az első apostoli zsinaton is milyen viták voltak a pogányokból lett keresztyének miatt.
g./ Az elvek mögött érdekek húzódnak meg. Jónás jól tudja, hogy Asszíria részéről pusz-tító veszedelem fenyegeti Izráelt. Ezért szívből kívánja Ninive pusztulását. Luther szerint: „Jónás inkább kész meghalni, mint Isten kegyelmét hirdetni Izráel ellenségeinek. – Ezért engedetlen Istennek.

3. rész  Jón 1,1-3 „EL AZ ÚR SZÍNE ELŐL”
   Jónásnak nincs bátorsága arra, hogy nyíltan szembeszálljon Istennel. Nem meri megtagadni nyíltan az Isten iránti engedelmességet. – Egyszerűen: megfutamodik a feladat teljesítése elől.
1./ JÓNÁS MENEKÜL ISTEN ELŐL
Isten azt mondja Jónásnak, hogy menjen Ninivébe, ő pedig azt feleli rá magatartásával: nem akarok!
a./ Isten elől nem lehet megfutamodni: Zsolt 139,7-9: „Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? - Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.”
b./ Olyan környezetbe akar menekülni Jónás, ahol semmi nem emlékezteti őt Istenre.
c./ Elmenekül a fél-engedelmességbe.- Felkel, lemond otthonáról, templomáról, az istentiszteletről, a barátairól – de nem oda megy, ahova Isten küldte.
Lelkiismerete ellen tesz. Lelkiismerete nem alszik annyira, hogy otthon maradna, de nem éber annyira, hogy oda menjen, ahova Isten küldte.
d./ TÁRZISBA menekül. – Ez nem Pál szülővárosa, hanem Tartessus, föniciai alapítású spanyolországi város. –
Tehát pontosan ellenkező irányba megy, mint ahova Isten küldte. Egyre messzebb sodródik. Szökik Isten elől. Olyan mint a lavina, amelyik a hegy lábáig megállni sem tud.
e./ A kikötőbe megy. HAJÓRA SZÁLL, hogy még lehetősége se legyen annak, hogy Ninivébe menjen. Még fizet is azért, hogy a világ tulsó felébe menjen. Mindegy milyen drága a hajójegy! Kifizeti, csak hogy ne kelljen engedelmeskedni. Hogy meg ne meneküljön egy ellenséges, pogány nép! A bűnös ember soha nem számol azzal igazán, mibe kerül a szenvedélye.  De legyen szó most magunkról.
   2./ ISTEN AKARJA AZ ÉBREDÉST!
a./ Az ébredést velem és általam akarja elkezdeni. Nem véletlenül, nem tévedésből jöttem ide. Isten akarta, hogy ide gyere és hallgassad Igéjét. Mert Urad veled akar valamit kezdeni azért a közösségért, amelybe küldött. Szól az ÚR szava, hogy elindult és állj bele az ébredés szolgálatába. A lelki ház építésébe.
b./ Akarom én is az ébredést? Nagy kérdés. Talán szeretném, de nem akarom! A vágy és az akarat között nagy különbség van. Szeretném, ha az ölembe hullna, de Ninivébe menni érte – ilyen kényelmetlen szolgálatra nem vagyok hajlandó. – Jó lenne, ha megtörténne és az ébredés tavaszi me-legében én is sütkérezhetnék a felébredt egyház dicsőségben, boldogan beszélhetnék arról, hogy mi történt egyházamban – de ezért áldozatot hozni, hogy előbb engemet ébresszen fel Isten Szentlelke, hogy először én menjek az ébredés rögös útjára, - erre nem vagyok hajlandó.
   3./ VIZSGÁLJUK MEG MAGATARTÁSUNKAT
a./ Sokan töprengünk a parancson ahelyett, hogy engedelmeskednénk. Foglalkozunk a kérdéssel, de nem engedelmeskedünk Isten akaratának.
Jónás könyvében kétszer is szó van a töprengésről: az elején és a végén. Meg akkor is, amikor elkezdődik a nagy ninivei ébredés. Ahelyett, hogy örülne, hogy Isten megkönyörült ezen a népen, hogy segítene a kezdeti nehézségekben, hogy utat mutatna az ébredés első lépései során – a városon kívül bosszankodik. Problémát csinál magának és Istennek.
Bosszankodik, mert nem úgy történt, ahogy elképzelte. Sértett hiúsággal vagy tudós nagyké-pűséggel bírálgatjuk Istent, meg az ébredést, - a felébredteket meg magukra hagyjuk.
b./ Töprengés helyett engedelmeskedjünk! – Isten nem azért adta az időt, a tehetséget, hogy őt bírálgassuk.
Pálnál azt olvassuk, hogy hajlandó volt mindeneknek mindenné lenni, hogy minden módon megtartson némelyeket – 1Kor 9,22 – „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.”
Azt se bánja, ha némelyek színből hirdetik Krisztust, csak Krisztus prédikáltassék: Fil. 1,18
„Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok.”
c./ Akik ráérnek problémázgatásra, azokban nem él a kegyelmi idő felelősség-tudata, a mentő szeretet sürgetése. Azoknak nem eléggé realitás a pokol.
Amikor valaki fuldoklik, szabad-e nekem akkor arról tanácskozni, hogy szabályosan veszi-e a tempókat az, aki meg akarja menteni. A megmentés után jut idő úszóleckére a fuldoklónak, meg a megmentőnek is.
d./ Szokatlannak tartjuk az ébredés hangszerelését. Szokatlan, idegen hangnak. Vizsgáljuk meg, mennyi emögött kényelmünk féltése, a régi énünkhöz való ragaszkodás.
e./ Az ébredést erőnk felett való szolgálatnak gondoljuk. Mert csak a munka nagyságát látom, hogy milyen nagy Ninive, én meg milyen kicsi vagyok. De nem látom, hogy a parancsot adó Isten milyen nagy, erős és hatalmas,
f./ Tele vagyunk mindenféle elvi kifogással. Az ébredés pl. nem mindig úgy énekel, mint az egyház.
g./ Nem vagy-e te is a menekülés útján? Más munkába menekülsz, mint Jónás is, Alibit akarsz igazolni, hogy nem érsz rá. Lehet, hogy már te is elindultál Jáfó felé, már fel is szálltál a hajóra vagy alszol a hajó fenekén. – Nagy különbség van a menekült és a szökevény között. A menekültnek nyitott ajtó, együttérzés jár; a szökevénynek puskagolyó és bitó.
h./ Add fel saját akaratodat! Istennek fáj a Jónások engedetlensége. Az engedetlen szolga miatt elvész a szolga is, de a másik ember is. Mondj igent Istennek, és kíméld meg magad és Istent is a Jónás szökésétől.

4. rész  - Jón 1,4-2,1/a ISTEN AKARJA
Két akarat ütközik össze a Jón 1. fejezetében: Istené és Jónásé. Isten akarata: átgondolt terv (nem szeszélyes ötlet, nem gondolat-forgács). Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Nagyon jól átgondolta, miért küldte Jónást Ninévébe.
Izráel sorsa megpecsételődött: nem ismerte meg meglátogatása idejét. Ez az időszak a királyság utolsó korszaka, Izráel világhatalmak gyámsága alá kerül. II. Jeroboám után nem sokkal szétesik az ország: 722-ben éppen Asszíria pusztítja el. Asszíria lett tehát Isten büntetése botja.
De Asszíria sorsáról is határozott Isten. Mivel elbízta magát, Isten haragja zúdult rá. 600-táján a babiloniak és médek elfoglalják és porig rombolják Ninivét.
Még kerek 50 esztendeje van – számításaink szerint – Izráelnek a megtérésre, Ninivének pedig másfél századnyi ideje. Milyen kegyelmes Isten, aki vár, mert szeretné megmenteni az embert. 
1./ ISTEN ELÉKÜLD NINÉVÉBE EGY EMBERT.
a./ Isten ítélete előtt előbb igét küld. Mert meg akar menteni. Mivel szeret. Ninive népe is Isten teremténye.
b./ Isten figyelmeztet és megtérésre hív az ítélet előtt. Így küldte Isten Nóét az özönvíz előtt; Lótot Sodoma és Gomora elpusztítása előtt; Ábrahámot és Jákóbot Kánaán elpusztítása előtt, Józsefet és Mózest, mielőtt Egyiptomot megveri. - Így küldte Jónást és Hóseást, mielőtt Izráelt elpusztítja. S küldi Jónást, mielőtt Ninive ellen fordul.
Így küldte Isten Jézus Krisztust is, szent Fiát ebbe a világba, mielőtt az utolsó ítélet haragja eljön. De Krisztus halála után nem csak Jeruzsálem, de Róma és a Római Birodalom is elpusztult.
Hozzánk is azért szól Isten Igéje által, hogy megtérjünk, hogy megmentsen némelyeket, mielőtt kiönti ránk haragja borát, mielőtt végre nem hajtja ítéletét.
c./ Isten azért akarja Ninivét megtéríteni, hogy Izráelben is megtérésre ingereljen némelyeket. Pál ehhez hasonló értelemben szól a pogányok megtéréséről, amivel Isten Izráelt indítja meg-térésre. Róm 11, 11-14: „Kérdem tehát: azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Viszont az ő elesésük által jutott el az üdvösség a pogányokhoz, hogy Isten féltékennyé tegye őket. Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a pogányok gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek. Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: ha tehát én pogányok apostola vagyok, dicsőítem szolgálatomat, mert ezzel talán féltékennyé tehetem véreimet, és így megmentek közülük némelyeket.”
d./ Amit Isten akar, azt véghez is viszi. Jónást engedi elszökni. Miért, mert Isten türelmes. Soha nem csap azonnal a bűnös nyaka közé, hanem várja vissza. Várja, hogy a bűnös megtérjen és éljen. Ezért engedi, hogy Jónás eljusson a hajóig, megvegye a hajójegyet, felszálljon a hajóra. Ekkor ér véget Isten türelme. Mert egyszer Isten türelmének is vége lesz: Róm 2,4-6: „Vagy megveted jóságá-nak, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor az Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél. Mert mindenkinek cseleke-detei szerint fog megfizetni.”
 2./ JÓNÁS ELALSZIK A HAJÓN.
a./ Nem tudni, hogy a vihar elől menekült-e álomba, vagy vélt biztonsága tudatában, Azt tudjuk: a bűn elveszi az ember józan ítélőképességét. Süketté és vakká tesz. Ezért halálos a bűn álma.
b./ Míg alszik, halvány fogalma sincs, mi történik odakint. Hogy jönnek a hullámok és el akarják nyelni a hajót;hogy kétségbe esnek a matrózok és könyörögnek isteneikhez szabadulásért. – Istennek kitört a haragja, Jónás meg nyugodtan alszik.
c./ Jónás hamis biztonságban hiszi magát. A bűn elvakít és megkeményít Isten és az emberek ellenében is. Nem látja, milyen nagy vihar tombol körülötte.
d./ A bűn következménye rettenetes. Lejár Isten türelme és ítélete következik. Fegyelmezésének érvényt szerez. Megállítja az akaratával szembeszegülőt. Aki nem akarja meghallani Isten akaratát, annak meg kell éreznie. Isten iskolájában az engedelmesség nem szabad tantárgy, hanem kötelező.
 3./ HOGY HAJTJA VÉGRE ISTEN AKARATÁT?
a./ Felébreszti Jónást. Mikor mindnyájan elkezdnek imádkozni, akkor tűnik fel, hogy valaki hiányzik a fedélzetről. A hajóskapitány megkeresi Jónást a hajófenéken és költögeti. Nem kedve-sen, de durva matróz-viselkedéssel. Érződik szavaiból az indulat, a félelem és a rettegés. Így szólt hozzá: „Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!”
b./ Az engedetlen ember mellé oda állít Isten egy kellemetlen embert. Hogy a bőrén és a lelkében érezze a fájdalmat. – Tudunk-e úgy tekinteni egyéni és egyházi életünkben a kellemetlenkedőkre, akiket Isten azért küld, hogy megtanítson engedelmeskedni akaratának. Ezért ne lázadjatok gorombaságaitok miatt. Lássátok meg benne, hogy Isten használja modortalanságukat, neveletlenségüket – hogy Isten iránti engedelmességre tanítson durvaságuk által. Eszközök ők a Feleséges kezében.
c./ Aztán jön a vihar. Zúg a szél, megmozdul a tenger. Isten küldte a szelet a tengerre. Az eredeti szöveg szerint: „Isten rádobta a vihart a tengerre.” A vihar úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. – Isten a tengert is megmozgatja, hogy akarata teljesüljön, hogy betörje az akaratos prófétát.
d./ A mi életünkben is vannak viharok. Eddig szépen, zavartalanul ment minden. S egy-szerre, hirtelen és váratlanul recseg-ropog minden körülöttünk. Isten küldi a vihart, hogy betörje aka-ratodat és megtanulj engedelmeskedni neki.
e./ Bajba jutnak miattam mások is. Nem az fáj Jónásnak, hogy halál fenyegeti, hanem az, hogy bajba jutnak mások is miatta. Az ő bűne miatt szenvednek. Átokká vált azok számára, akikkel együtt él. – Ismerős-e ez neked is? Mások jutnak bajba a te bűneid miatt? A bűneid szenvedést, sőt halált okoznak a környezetedben.
f./ Különböző emberek vannak a hajón. Más és más vallásúak, bálványimádók. Isteneik nem tudnak a viharban segíteni. Nem adnak kapaszkodót, nem tudnak megtartani. – És te kiben bízol?
Megtartani, megszabadítani csak a világ Ura tud téged is. –Minden hajósnak van istene, de egyiknek sincs megtartó Istene.
g./ Megvetik a zsidó Jónást, de a bajban kérik a segítségét. „Ne gúnyold a hívőt, mert még rászorulhatsz!” (Malvivaara: A szoros út.)
h./ Jónás rádöbben: azok kárára van, akiknek neki kellene segítenie. Most döbben rá: „tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok.”
i./ Arra is most döbben rá, hogy már imádkozni sem tud. A próféta, az Isten embere…! Tőle és Istenétől várnak segítséget. Kudarcot vall Jónás.
j./ Nyilvánvalóvá válik: Isten elől menekül, ezért van rajtuk ez a nagy vihar. Ő a bűnös, utolérik bűnei. Ezt be kell vallania mindenki előtt.
k./ Inkább választja a halált, mint az engedelmességet. A prófétát mindig kidobják onnan, ahová nem Isten küldte. Beleesik a tengerbe, ott egy nagy hal kitátott szájába – Isten mentő kegyel-mébe. Aki nem akarja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen. Pusztulás helyett életet, örök-életet, üdvösséget kínál: Legyen meg a Te akaratod!

5. rész  - Jón 1,4-2,1 ÉN IS AKAROM
   a./ Az ítéletében is kegyelmes Isten cselekszik engedetlen, konok szolgájáért. Amíg el nem jön „ama nagy nap”, addig Isten minden napja kegyelem. A Zsid. 12,6 szerint: „mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” Csak a korcsokat nem bántja, mert azok nevelhetetlenek.
b./ Jóllehet Isten harangja utoléri Jónást, de nem a bíró üldözi a bűnöst, hanem az atya ke-gyelmes szeretet keresi a tékozló fiút. Nem veti el gyermekét, de utána megy, utána nyúl. Amikor Isten szorosra fog, az mindig kegyelem. Nem ítélet, de meglátogatási idő.
c./ Isten engedi süllyedni Jónást, de nem engedi megfulladni. Maga mondja: „Lesüllyedtem a hegyek alapjáig (Jón 2,7). Isten odarendelt egy nagy halat, hogy megmentse szolgáját. Ez bekapta, - de nem harapta szét; lenyelte, - de életben maradt benne Jónás három nap és három éjjel; Az utolsó pillanatban kegyelmesen aláhajlik Isten, parancsol teremtményének. Nem késik el. Idejében cselekszik övéiért teremtő Urunk.
d./ A nagy hal: Mt 12,40 szerint – görögül: „kétosz” – azaz „tengeri szörny”. Nem valószínű, hogy cethal, hiszen ez főleg az Északi-tengerben honos, ritkán jön alá a La-Manche –csatornáig. A torka is túl szoros ahhoz, hogy egy embert lenyelhessen. – Általában inkább cápára gondolnak az írásmagyarázók. A szájában közel 400 fog van, amiket le is tud fektetni, fel is tud egyenesíteni, mivel a bőrébe vannak beágyazva a fogai. Főleg a Földközi tengerben él, és igen falánk. Az egyikben egyszer egy egész lovat találtak.
Nem az a csoda, hogy elnyelte Jónást egy nagy hal, hanem, hogy három napig életben maradt benne. És sértetlenül köpte ki a hal.
A hal gyomrában érkezik el Jónás a fordulóponthoz, Isten meg a céljához.
 1./ MILYEN FOLYAMAT MENT VÉGBE JÓNÁSBAN?
a./ Isten egy kellemetlen embert küld hozzá – a hajóskapitányt. – Ez felkölti, kérdést intéz hozzá és parancsot ad neki (Jón 1,6). A kérdés: „Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol ?” A parancs: „Kel föl, kiálts Istenedhez!”. – Jónás felkel, de sem a kérdésre nem tud válaszolni, sem a parancsnak nem tud eleget tenni. Sem Istenhez, sem az emberekhez nem tud szólni semmit sem. Még a hajóskapitány parancsára sem tud imádkozni, mg akkor sem, amikor a tengerbe vetik, - csak a hal gyomrában kezd könyörögni Istennek.
b./ Malmivaara – finn teológus szerint - könnyű a hajósoknak halott isteneikhez imádkozni, de nehéz Jónásnak az élő Istenhez. Nem is lehet, ha menekül előle. Nincs bátorsága elé állni.
Nem merjük ilyenkor még az ismert imádságot sem ajkunkra venni. Ilyenkor a keresztyén ember pogányabb a pogánynál, mert a pogányok imádkoznak, az Isten elől menekülő Jónások még imádkozni sem tudnak.
c./ Jónás ébredése akkor kezdődik, amikor ráébred, hogy nem tud imádkozni. Amikor rádöbben, hogy megszakadt a közössége az élő Istennel. Olyan az imádkozása, mint a süket telefon: a technika megvan, de nincs benne áram. Hiába tartja kezébe a kagylót, nincs összeköttetés, süket az egész vonal.
d./ Így kezdődik Isten elaludt szolgái ébredése is. Rádöbbennek imaéletük elsorvadására. Ez mutatja meg igazán, hogy letértek az engedelmesség útjáról. Botladozik, akadozik az imádság. Nem kapnak választ Istentől kusza, tétova szavaikra.
2./ JÓNÁS VALLÁSTRÉTELRE KÉNYSZERÜL.
 a./ Azzal folytatódik Jónás ébredése, ébresztése úgy, hogy utolérik bűnei. – A hajósok faggatják, valljon színt: mi foglalkozása, miféle népből való. Kérdésükre így válaszol: ”Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.” (Jón. 1,9)
b./ De nehéz most bizonyságot tenni, hogy Isten népéhez tartozik. Isten népe mindig is lenézett nép. Péter is ezért tagadta meg az Urat a főpap udvarában. – Jónás Istenhez tartozónak vallja magát.
c./ Amikor már nem tartjuk magunkat méltónak az Urhoz, különösen nehéz róla vallani. De legnehezebb akkor, amikor azt látjuk, hogy a világ jobban tudja, mi illik Isten népéhez. – Itt a pogányok késztetik Jónást, hogy imádkozzon. A világ elvárja a keresztyén embertől, hogy Istennek tetsző életet folytasson. Szemrehányást tesz annak, aki méltatlan hitéhez.
d./ Jónás belátja, hogy hiába szökik Isten elől. Rajta van Isten bélyege. Hiába akar rangrejtve, titokban utazni. Nem lehet mát, mint ami: próféta.
e./ Csak a bűnvallás segítene. Különben úgy jár, mint Dávid a 32. Zsoltárban: (3-4.v.) – „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben.” A vihar is azt bömböli, lelkiismerete is vádolja borzalmasan, a hajósok rámeredő tekintete is azzal vádolja: te vagy az az ember!
f./ Kérésekkel sorozzák meg a hajósok. – Mit cselekedtél? Mért van rajtunk ez a nagy veszedelem? Mi a foglalkozásod? Honnan jössz? (Jón 1,8) – Nyilvánvaló, a kérdezők már tudják miről van szó. Neki csak hangosan el kell mondania. – Isten segít Jónásnak bűnt vallani: megvallja a hajósok előtt, hogy az Úr színe elől fut. De ez csak a bűnvallás kezdete. El kellene jutnia bűnei felismeré-sére. Egészen odáig, amit a tékozló fiú mondott az apjának: „Vétkeztem az ég ellen és te ellened… (Lk 1,21.)
g./ Jónás eljut arra a felismerésre: „tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok” (1,12). Most döbben rá, ebben a helyzetben a saját bűnére. Hogy miatta jutottak halálos veszedelembe környezete tagjai. Csak magát érezte bűnösnek. Felismeri, hogy Isten elleni engedetlenségével halálba sodorja felebarátait. – A bűnösnek el kell jutnia a teljes összetörettetésig. Amikor azt érzi, hogy számára nincs több kegyelem, elveszett, elkárhozott.
h./ Jónás nem számít többé kegyelemre. A halál az egyetlen jogos öröksége. Meg akar halni. Maga nem tud a tengerbe ugrani. Másokkal hajtatja végre az ítéletet. A kétségbe esett ember utolsó látása: a fedélzeten imádkozó pogányok, majd a nagy hal kitátott szája. Fent az ott hagyott élet, az elveszített Isten – lent a pusztulás, a Seol, a Halottak Birodalma.

6. rész  - Jón 2,1-2,11 JÓNÁS IMÁJA 
Isten engedi, hogy szolgája végig szenvedje a pokol borzalmait. Csak akkor nyúl le, hogy megmentse. – Jónás már azt hihette, hogy a nagy hal torka a vég számára, de most döbben rá arra, hogy Isten belenyúlt az életébe. Nem a tengerbe, de Isten tenyerébe esett. A hal gyomrában mindent elfelejtett – az embereket, akik beledobták a vízbe, önmagát, aki hűtlen lett Urához. Csak azt látja, hogy minden, ami vele történik: Isten tette. Ezt mondja az ÚRNAK: „Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem” (Jón. 2,4).
  1./ Felismeri Jónás: ISTEN NEM ELVESZÍTENI, HANEM MEGMENTENI AKARJA.
Megvallja: „Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem! (Jón. 2,7).
a./ Megtapasztalja Isten mentő kegyelmét és ez az emlékezés áradatát indítja meg benne. – „Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba” (Jón. 2,8).
(1.) Emlékezik az elhagyott templomra, amikor még élő közössége volt Istennel.
(2.) Emlékezik az ÚR sokszor megtapasztalt irgalmasságára. Ezért így szólítja meg Istent: „Ó, Uram, Istenem! (Jón 2,7). Elhagyta Istent, de most íme újra leborul előtte. Úgy szólítja meg, mint Tamás apostol a Feltámadott Urat: „Én Uram és én Istenem!” (Ján 20,28).
b./ Így tanul meg újra imádkozni Jónás. – Figyeljük meg, milyen sajátságosan fogalmaz: „Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál tor-kából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat” (Jón. 2,3). A mondat első fele olyan, mint egy elbeszélés, de a második fele már imádság.
c./ A második fejezet Jónás síri éneke. Valószínűleg megmentése után fogalmazta meg így a szavakat. De ez is mutatja, hogy mennyire benne él a zsoltárokban.
A zsoltárok segítik újra imádkozni Jónást. E. Modersohn írja, hogy azoknak, akik meglanyhulnak imaéletükben, azoknak „a Zsoltárok könyve olyan, mint egy sínpár, amelyen Isten imádkozó szentjei jártak egykor”. Helyezzük elakadt imádkozó életünket mi is ere a sínpárra.
d./ Jónás imádsága kiáltás és sikoltás. – „Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam,… A halál torkából kiáltottam segítségért” (Jón. 2,3). – Kiáltani nehéz, kétségbe esni könnyű.
Így kiáltott a 130 zsoltár írója is, amikor szabadulást keresett: „A mélységből kiáltok hozzád, URam! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra!” (Zsolt. 130,1-2).
Így kiáltott Saul, amikor körülvette Jézus Krisztus fényességével a damaszkuszi úron: „A földre estem, és hangot hallottam, amely így szólt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Én pedig megkérdeztem: Ki vagy, Uram? És ő így szólt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl (ApCsel. 22,7).
e./ Az Istennel való újbóli közösség öröme. – Csak aki elveszítette Istent, azt tud így ujjongani, mikor újból megtalálta. – Jónás imája egyre inkább Isten magasztalásába megy át. Ez szólal meg abban, mikor legnagyobb nyomorúságát nem abban látja, hogy a tengerbe dobták, hanem, hogy elvettetett Isten szemei elől.
Nem az életét kéri vissza, hanem a régi dicsőséget, de azt, hogy bárcsak láthatná Isten szentséges templomát: „Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba” ( Jón. 2,8).
f./ Amikor Isten irgalmasságáról beszél, akkor már Istent megtapasztalt kegyelméért áldja. Hiába veszi körül az ÚR ítélete, a szíve mégis tele van hálával. Még nem látja a szabadulást, de már dicséri Istent. Nem az a lényeg hol van, milyen nagy bajban van, ha-nem, hogy dicséri Istent.
Így énekelt Pál és Sílás is a Filippi börtönben: „Sok ütést mértek rájuk, majd bör-tönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. (ApCsel 16,23kk). – De ismeri a kegyelem felett való ujjongást Isten minden felébredt gyermeke.
2./ MEGADOM, AMIT FOGADTAM.
Így fejeződik be Jónás imádsága: „De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás! (Jón 2,10).
Figyeljük meg részleteiben is ezt a mondatot:
a./ „DE ÉN”: nagydolog, amikor Isten gyermeke vállalja ezt a két szót. Eddig Jónás együtt hajózott a világgal, nem vállalta Isten gyermekei küldetésének gyalázatát. Most végre kimondja: „Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket” (Jón 2,9).
Ebben az értelemben jelenti ki Józsué is a sikemi országgyűlésen: „De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!” (Józs 24,15).
b./ Isten gyermeke nem hálálkodik, de HÁLÁS. Nincs leírva, mi volt Jónás fogadalma, de valószínűleg így hangzott: „Én is akarom. Megyek Ninivébe.” Nem azért teszi, hogy Isten megsegítse, kimentse, hanem mert már megsegítette, kimentette. Még nem jutott ki a hal gyomrából, de már vallja: „AZ URTÓL JÖN A SZABADULÁS!”
c./ A lelki élet megmentése után jön a testi megmentés. – A szél és a tenger engedelmeskednek Isten parancsának. A nagy hal kivetette Jónást a szárazra, hogy Ninivébe mehessen.
 3./ AKI FELÉBREDT, AZ VÁLLALJA AZ ÉBRESZTÉST!
a./ Jónás története úgy kezdődik, hogy szólt hozzá Isten, megszólította az ÚR.
b./ Mire a megszólító Igére ő azt válaszolta: nem akarom! És elmenekült Isten elől, menekült az ÚR színe elől. Egyre mélyebbre jutott, le egészen a tenger mélységébe.
c./ De Isten utána nyúlt és kijelentette: akarom. – Mert Isten Jónást és Ninivét is szereti és meg akarja menteni a kárhozottól. Ezért jött Jézus Krisztus, hogy aki őbenne hisz, el ne vesszen, de örök élete legyen.
d./ Jónás megtanulta a leckét, s amikor újra megragadta Isten kegyelme, életengedelmességgel válaszol, azaz: én is akarom. A tékozló fiú is visszafordult és haza jutott. Kár a kerülő utakért! De nagy utat tesz meg Jónás, míg ismét belesimul Isten mentő akaratába. A kegyelmet átélt, felébresztett Isten gyermeke vállalja az Istenről szóló hitvalló tanúságtételt, az ébresztés szolgálatát