Pr�nai Csaba Egy �j�t� ut��lete

Wlislocki Henrik renesz�nsza Nyugat-Eur�p�ban

    Wlislocki Henrik (1856–1907) az�rt �li renesz�nsz�t, mert kutat�sai sor�n k�zeli kapcsolatba ker�lt a cig�nyokkal, �s mert n�lk�le a cig�ny kult�ra nem �rhat� le – �rja Martin Ruch 1986-os tudom�nyt�rt�neti doktori munk�j�ban, amely az 1900-ig sz�letett, n�met nyelv� cig�nytanulm�nyokat mutatja be. A k�zel �tsz�z oldalas �rtekez�snek t�bb mint nyolcvan oldala a 19. sz�zadi tud�ssal foglalkozik. Mindez �rthet� is, hiszen Wlislocki Henriknek �s terjedelmes munk�ss�g�nak val�ban k�zponti �s rendk�v�li jelent�s�get kell tulajdon�tnunk a cig�nykutat�s t�rt�net�ben. B�r ehhez r�gt�n azt is hozz� kell tenni, hogy a tiszteletad�s, ami j�rt neki, egy�ttal a szem�lye k�r�li legenda kialakul�s�hoz (is) vezetett. Empirikus munkam�dszere egyfajta m�toszk�pz�d�st ind�tott el, ami m�r k�zvetlen�l a hal�la ut�na megfigyelhet�. 

    P�ld�ul egy nekrol�g �gy eml�kezik meg r�la, mint „a cig�ny l�lek intim ismer�j�r�l”, aki kil�pett saj�t kult�rk�r�b�l egy „mocskosnak �s megvetettnek” tartott vil�g tanulm�nyoz�s�ra. Ezekben a tudom�ny olt�r�n fel�ldozott �vekben tanulta meg a cig�ny erk�lcsi szok�sok f�ltve �rz�tt titkait, olyan makacs munk�val �thatolva a hagyom�nyos bizalmatlans�g korl�tain, amilyet kor�bban m�g senki sem v�gzett. 
    Ugyanakkor Ruch arra is felh�vja a figyelmet, hogy Wlislocki ellentmond�sos szem�lyis�g: cig�nyokkal kapcsolatos alapvet� �ll�t�sai egyszer romantikus elfogults�gr�l �rulkodnak, m�sszor arrog�nsak, �s munk�j�t �s munkam�dszer�t is ennek f�ny�ben kell megvizsg�lni.

    K�ts�gtelen, hogy Wlislocki sokat tett a nyelv�szeti �s folkl�rkutat�sok ter�n, �s f�radhatatlanul dolgozott, ha arr�l volt sz�, hogy meghallgassa az �reg cig�nyok halottb�cs�ztat�it. Ugyanakkor azt is �rta, hogy sok „b�rt�nt�ltel�k” �ppen a cig�nyok k�z�l ker�lt ki, amib�l sz�m�ra az k�vetkezett, hogy a cig�nyok jelleme nem �rvendetes, mondja Joachim S. Hohmann, az els� szerz�, aki felh�vja arra a figyelmet, hogy Wlislocki el�t�l� m�don besz�l a cig�nyokr�l. Ugyanakkor azt is �rja, hogy figyelembe v�ve Wlislocki igazs�gtalan �t�let�t, ami n�lk�l�z minden szimp�ti�t, felvet�dik a k�rd�s, mi�rt �ldozott rengeteg id�t a cig�nykutat�snak? 

    Ennek a k�rd�snek mindazokban fel kell mer�lnie, akik Wlislockit eredetiben olvast�k, vallja Ruch. Szerinte eddig vagy az olvasm�nyok voltak nagyon hi�nyosak, vagy lehet, hogy az agressz�v hangokat tudatosan nem vett�k figyelembe, mert ellentmondtak volna annak a meg�rt� �s intim k�pnek, amellyel kor�bban Wlislocki kapcs�n tal�lkoztak. Szem�ly�t �s munk�ss�g�t a szakirodalom mind a mai napig egym�snak ellentmond�an �t�li meg. Jir� Lipa p�ld�ul Wlislockit olyan „gonosztev� �ltud�snak” tartja, akinek „siker�lt fenntartania a tudom�nyoss�g l�tszat�t”. Szeg� L�szl� „olyan felel�tlen” �r�nak, aki – „a divatot kihaszn�lva” – „tudom�nytalan horror-gy�jtem�nyek sorozat�t” alkotta meg a m�gikus cig�ny szok�sokr�l. Erd�s Kamill viszont 1960-ban azt �rja, hogy m�g ha Wlislocki hajlamos is a t�lz�sokra, „munk�ss�ga eg�sz�t tekintve, �tt�r� jelent�s�g�t kiemelve, m�lt�n tekinthetj�k �t az eddig �lt legnagyobb cig�nykutat�nak” (�s ehhez hasonl�an p�ld�ul Vekerdi �s M�sz�ros. 
    Mindenk�ppen alapos forr�sfelt�r�sra �s sz�vegkritik�ra lenne sz�ks�g ahhoz, hogy a k�rd�sben igazs�got tehess�nk. Minden bizonnyal nagy seg�ts�get adn�nak azok a h�trahagyott iratok �s levelek, amelyek seg�ts�g�vel tal�n t�bbet megtudhatn�nk Wlislocki �let�r�l. Ezeknek a forr�soknak a keres�se erd�lyi iratt�rakban eddig sikertelen volt. A szegedi J�zsef Attila Tudom�nyegyetem k�nyvt�r�ban �rz�tt Herrmann Antal-hagyat�kban azonban megtal�lhat� 178 olyan lev�l, amely vagy Wlislockit�l, vagy valamelyik csal�dtagj�t�l sz�rmazik. Ezeket Joachim S. Hohmann adta ki, 1994-ben (l. Wlislocki 1994).

    A holland Wim Willems, aki In search of the true Gypsies c�m� k�nyv�nek Wlislockir�l sz�l� fejezet�ben alapvet�en Martin Ruch disszert�ci�j�ra �p�t, igyekszik pontosan meghat�rozni az erd�lyi kutat� terepmunk�inak id�pontjait. Arra a k�vetkeztet�sre jut, hogy Wlislocki „csak” n�h�ny h�napot t�lt�tt a cig�nyok k�z�tt, 1883 nyar�n, �s ezt „csak” n�h�ny h�t k�vette 1886 tel�n. 
    Wlislocki terepmunk�ja ett�l f�ggetlen�l m�gis vitathatatlan. Azt is hozz� kell azonban tenni, hogy nem egyed�l�ll�, hiszen Michael Ivanovitch Kounavine „megel�zte” �t, �s tal�n Sigismondo Caccini is. El�bbi 1840-t�l 1876-ig folytatott kutat�sokat, a cig�nyokkal egy�tt v�ndorolva, ennek sor�n 123 mes�t, nyolcvan hagyom�nyt �s legend�t, valamint sz�zh�sz kisebb cig�ny k�ltem�nyt gy�jt�tt. Ut�bbi 1872-ben (15 �vesen!) kezdte el tanulm�nyozni a rozengr� szint�kat. Nem tudni, hogy ekkor rendszeresen felkereste-e t�boraikat, de 1893-ban m�r j�l ismeri �ket, �s az ezt k�vet� h�sz �ven kereszt�l tartotta vel�k a kapcsolatot.

    Wim Willems m�r eml�tett k�nyv�nek egyik l�bjegyzet�ben szereztem tudom�st arr�l, hogy a n�met Kirsten Martins-Heuss azt tervezte, �r egy �letrajzot Wlislockir�l, de ebben hal�la megakad�lyozta. �gy a kultur�lis antropol�giai cig�nykutat�sok el�fut�r�nak 1990-es �vekbeli nyugat-eur�pai renesz�nsz�t Joachim S. Hohmann mellett csak Leonardo Piasere reprezent�lja.

    Az olasz kutat� Wlislockit egy franciaorsz�gi konferenci�n az els� cig�nyokkal foglalkoz� szoci�lantropol�gusnak nevezte, �s ezzel kapcsolatos tanulm�nya, amellyel explicite Wlislocki Henrik eml�ke el�tt tisztelgett, a franciaorsz�gi �tudes Tsiganes-ban 1994-ben meg is jelent. Piasere mindezt nemcsak (vagy nem kifejezetten) Wlislocki terepmunk�s h�rneve (legend�ja?) miatt �rta, hanem saj�t konkr�t empirikus elemz�s�hez is felhaszn�lta a Wlislocki �ltal gy�jt�tt adatokat, aki a t�ma t�k�letes ismeret�ben – m�g ha hi�nyosan is, de – els�k�nt �ll�totta �ssze egy erd�lyi cig�ny csoport rokons�gi terminol�gi�j�t. Nyolcvan �vnek kellett ut�na eltelnie – �rja Piasere –, hogy valamely m�s kutat� egy cig�ny csoport terminol�giai rendszer�t �jra feldolgozza. �s ehhez hasonl�an Wlislocki k�zl�seit h�vta seg�ts�g�l az olasz kutat� a cig�ny jelekr�l sz�l� tanulm�ny�ban is, amelyeket alapvet� kiindul�si �s �sszehasonl�t�si pontnak tekintett. Szerinte a Wlislocki �ltal gy�jt�tt adatok – p�ld�ul �ri�si dal-, ballada- �s eposzgy�jtem�nye – az�rt maradtak �vtizedekig „enigmatikus hom�lyban”, mert nem hat�rozta meg sohasem munkam�dszer�t, „szem�lyes forr�sait”, gyakran �ltal�nos�totta minden Balk�n-vid�ki cig�nyra azt, amit esetleg egy-egy jellegzetes csoportn�l figyelt meg, r�ad�sul nem t�rekedett arra, hogy azokat elk�l�n�tse a sz�beli �ll�t�sokt�l.

    Az, hogy ma Wlislocki „renesz�nsz�t �li”, r�szben az�rt lehets�ges, mert a t�rsadalomtudom�ny mai �ll�spontja szerint puszt�n az�rt, mert mindazokat, amiket Wlislocki a 19. sz�zad v�g�n bizonyos cig�ny csoportokr�l lejegyzett, az�ta sem tudta senki sem meger�s�teni, m�g nem jelenti azt, hogy ne lett volna t�nyleg igaz. Mind a mai napig nem volt senki sem, aki ugyanazokat a csoportokat tanulm�nyozta volna, amelyekkel Wlislocki egy�tt �lt. Ismereteink el�rehaladt�val pedig, �gy t�nik, hogy a k�zvetett bizony�t�kok nem c�folni, hanem ink�bb meger�s�teni l�tszanak a legend�s kutat� �ll�t�sait. Az a cig�ny panteon p�ld�ul, amelyr�l Wlislocki az egyik k�nyv�ben �r, nagyr�szt megfelel az abban a r�gi�ban �l� parasztok panteonj�nak, akikr�l ma a rom�n etnol�gusok �rnak. �s nem a cig�ny n�pcsoportok saj�toss�ga-e, hogy kult�r�jukat a helyi nem cig�nyok kultur�lis elemeinek felhaszn�l�s�val �p�tik f�l, ahogyan ezt m�r sz�mos szerz� kimutatta?

    Val�sz�n�leg Joachim S. Hohmann is �gy gondolta, kev�ss� val�sz�n�, hogy Wlislocki egymaga tal�lta volna ki mindazt, amit k�nyveiben k�zz�tett, amikor 1994-ben arra sz�nta el mag�t, hogy – k�zel h�romsz�z oldalas terjedelemben – �jra megjelentesse a 19. sz�zadi kutat� n�met nyelv�, t�bbnyire csak nehezen hozz�f�rhet� foly�iratokban �s gy�jtem�nyekben megjelent tanulm�nyait (l. Wlislocki 1994). 

    A kortor�rik (a Wlislocki �ltal tanulm�nyozott cig�nyok) l�tez�s�ben k�telked�knek hadd eml�tsek meg k�t p�rhuzamot. Azok a bolg�r cig�ny csoportok, akiket j� hetven �vvel ezel�tt az angol Gilliat-Smith (alias ’Petulengro’) le�rt, ma m�r nem l�teznek. Ehhez hasonl�an elt�ntek az �gynevezett rozengr� szint�k is, akik a 18. sz�zadban m�g K�z�p-Olaszorsz�gban �ltek, de azt�n nyomuk veszett. Ut�bbiak eml�keire azonban Leonardo Piaser�nek siker�lt r�tal�lnia. Egy 1996-os olasz tanulm�ny�ban r�szletesen elmes�li, hogy milyen �t vezette id�ig, �s hogy 1993 egy forr� j�liusi reggel�n a Jesi T�rt�neti Arch�vum �s K�nyvt�r Colocci Vespucci-arch�vum�ban hogyan �rte a vill�mcsap�sszer� felismer�s: kez�ben tartja annak bizony�t�k�t, hogy a rozengr� szint�k val�ban l�teztek. Sigismondo Caccini kiadatlan rozengr� szint�–olasz sz�t�r�nak k�zirat�ban maradtak fenn, ha m�sk�pp nem is.

    Mi m�g nem t�rtuk fel kell� alaposs�ggal mindazt, ami a rendelkez�s�nkre �ll, �s nem lelt�nk r� sok mindenre, ami Wlislockival kapcsolatos. Wim Willems h�vja fel egy l�bjegyzetben a figyelmet Martin Ruch egyik l�bjegyzet�re, miszerint Wlislocki egyik level�b�l az der�l ki, hogy �lete sor�n napl�t vezetett. �s arra is, hogy l�tezett „valamilyen hagyat�k”: van olyan, Herrmann Antalhoz �rott lev�l, ami Wlislocki hagyat�k�t is megeml�ti. Alfred Wlislocki Herrmann Antalhoz az�rt fordult, hogy �vja �t att�l, hogy ami fennmaradt, azt Wlislocki feles�g�re, Fanny asszonyra hagyj�k. Az azonban, hogy pontosan mi t�rt�nt, ma m�r nem �llap�that� meg. 

    Annyi bizonyos, hogy a mai napig Wlislocki Henrik egyetlen kiadatlan k�zirata sem ker�lt el�. �s nagy a val�sz�n�s�ge, hogy t�bb anyag val�ban nem maradt fenn, hiszen Herrmann Antal biztosan publik�lta volna azokat az akkoriban ismert foly�iratokban. A Zeitschrift der Deutschen Morganl�ndischen Gesellschaftban (1897a), az �sterreichisch-Ungarische Revueben (1897b) �s az Am Urquellben (1897c) megjelent utols� publik�ci�k Wlislocki tudom�nyos �s publicista tev�kenys�g�nek v�gpontj�t k�pezik. K�s�bb m�g dolgozott a Vil�gt�rt�nelem sz�m�ra (l. Wlislocki 1905, 1907), ebb�l arra lehet k�vetkeztetni, hogy betegs�ge ellen�re n�ha voltak olyan kedvez� �r�i, amikor vil�gosak voltak a gondolatai. Azt azonban nem tudjuk, hogy pontosan milyen betegs�gt�l szenvedett. Ez a rejt�ly �ppen �gy fenn�ll, mint n�h�ny nyomkeres� azon felt�telez�se, mely szerint valamely arch�vum vagy k�nyvt�r szegleteiben val�sz�n�leg m�g tal�lhat�k olyan rejtett kincsek, melyek �j megvil�g�t�sba helyezik Wlislocki �let�t �s munk�ss�g�t: jegyzetek, feljegyz�sek, levelek �s – mindenekel�tt – k�ziratok. Lehets�ges. Egy dolog azonban biztosan nem fog megv�ltozni: Wlislocki Henrik a cig�nykutat�sok jelent�s alakjainak egyike. Tanulm�nyait meg�lt tapasztalat alapj�n �rta. A kor �s az �letk�r�lm�nyek arra k�nyszer�tett�k, hogy szinte kitasz�tottk�nt �ljen. �s m�gis volt mersze azt �ll�tani, hogy a cig�nyokhoz f�z�d� kapcsolata a legszerencs�sebb dolog, ami csak t�rt�nhetett vele. Lehet, hogy az�rt hallgatott a cig�nyokhoz f�z�d� bar�ts�g�r�l, mert s�traikban �s barlangjaikban, t�bort�z�kn�l t�bb j�indulatot kapott, mint b�rhol m�shol a vil�gon?

Felhaszn�lt magyar nyelv� irodalom: 

Erd�s, Kamill: Cig�nykutat�k. In Erd� Kamill cig�nytanulm�nyai. Szerk. Vekerdi J�zsef. Gyulai Erkel Ferenc M�zeum, B�k�scsaba, 1976, pp. 107–110. 
Piasere, Leonardo: A matriline�ris cig�nys�g m�tosza. In Cig�nyok Eur�p�ban 1. Nyugat-Eur�pa. Szerk. Pr�nai Csaba. �j Mand�tum, Budapest, 2000, pp. 394–408. 
Szeg� L�szl�: Babonas�g �s vall�soss�g a magyarorsz�gi cig�nyokn�l. Vil�goss�g 14 (1): 44–48., 1973. 
Vekerdi J�zsef: A magyarorsz�gi cig�nykutat�sok t�rt�nete. KLTE N�prajzi Tansz�k, Debrecen, 1982. 

Forr�shivatkoz�sok: 

Wlislocki, Heinrich von: Vom wandernden Zigeunervolke. Bilder aus dem Leben der siebenb�rger Zigeuner. Verlangsanstalt und Druckerei Actien-Gesellschaft, Hamburg, 1890 
Wlislocki, Heinrich von: Das sogenannte Pharaonslied der Zigeuner. Zeitschrift der Deutschen Morganl�ndischen Gesellschaft (51): 485–498., 1897 
Wlislocki, Heinrich von: Die Stellung des Weibes bei den ungarl�ndischen Wanderzigeunern. �sterreichisch-Ungarische Revue (19): 91–107., 1897 
Wlislocki, Heinrich von. 1897c. Sprichtw�rter muslimischer Zigeuner. Am Urquell (1): 251–253. 
Wlislocki, Heinrich von: Die Zigeuner. In Weltgeschichte. 5. k�tet. Szerk. Hans F. Helmolt. Lipcse, 1905, pp. 406–414. 
Wlislocki, Heinrich von: The story of the Gypsies. In History of the world. 4. k�tet, London, 1907, pp. 3104–3112. 
Wlislocki, Heinrich von: Zur Ethnographie der Zigeuner in S�dosteuropa. Tsiganologische Aufsatze und Briefe aus dem Zeitraum 1880–1905. Szerk. Joachim S. Hohmann. Peter Lang Verlag, Frankfurt am Main, 1994 

http://www.napkut.hu/naput_2006/2006_09/024.htm