Újszászy Kálmán

A magyarországi református egyházi könyvtárak
jelentősége a tudományos kutatás szempontjából

A könyvtárak típusai

A magyarországi református egyházi könyvtárak egyházközségiek és egyházkerületiek. Ezeknek, valamint az egyházközségek, egyházmegyék és egyházkerületek tulajdonában levő irat-, illetve levéltáraknak, továbbá a református egyház múzeumügyének és műemlékvédelmének központi felügyeleti és irányító szerve az Országos Református Gyűjteményi Tanács, amely a magyarországi református egyház zsinatának megbízásából az illetékes állami hatóságokkal egyetértésben működik.

A közel 1300 anya-, társ- és fiókegyházközség könyvállományának számbavétele folyamatban van. Az addigi adatokra támaszkodva 70-80.000-re tehető a református egyházközségek tulajdonában levő művek száma. Ezeknek jelentős részét az ún. Parochiális Könyvtár-sorozat kötetei képezik, továbbá a hivatalos egyházi hetilapok és folyóiratok. Az utóbbiak nemcsak az egyháztörténeti, hanem a helytörténeti kutatás szempontjából is figyelmet érdemelnek.

A református egyházközségi könyvtáraknál külön-külön jóval jelentősebb a 27 egyházmegyei könyvtár, bár állományuk számszerűleg legfeljebb a negyedét teszi ki amazokénak. Máig érződik rajtuk, hogy a magyar vidék olvasóköreivel egyidőben, a múlt század folyamán születtek, s így keletkezésük az egyházmegyék lelkipásztorainak önképzésével is összefügg. Állományukat a kiegyezés után nyomtatásban is megjelentetett egyházmegyei gyűlési jegyzőkönyvek teszik történeti szempontból is értékes forrásanyaggá. Nagyobb részüket egyházmegyei könyvtáros gondozza, ezért kezelésük, fenntartásuk az egyházközségi könyvtárakénál tervszerűbben történik. Több olyan van közöttük, amelyik az egyházmegye területén működött valamikori partikulák, algimnáziumok, lelkészi körök könyvállományát is magába olvasztotta és könyvgyűjtő esperesek, lelkészek könyvtárának töredékeit őrzi. Az ilyenekben a 18-19. század elsősorban teológiai irodalmán túl antikvákkal is találkozunk.

A magyarországi református egyház könyvállományának mennyiségileg és minőségileg jelentősebb hányadát azonban az egyházkerületi könyvtárak tartalmazzák. A négy egyházkerület mindegyikének megvan a könyvtára, mint ahogy megvan a levéltára és múzeuma is. Ezeket kerületenként az Egyházkerületi Tudományos Gyűjtemények foglalják szervezeti és igazgatási egységbe. Vezetőiknek, a gyűjteményi igazgatóknak feladata a kerületeken belül hálózati központokként is működő könyvtárak, levéltárak és múzeumok munkájának és szolgáltatásainak irányítása, koordinálása. A gyűjteményi igazgatók, továbbá a négy egyházkerületi gyűjteményi előadó, az állami könyvtárügyi, levéltárügyi, múzeumügyi és műemlékügyi szerveknek egy-egy, a főhatóságuk által kinevezett szakembere, a zsinati iroda képviselője és a Tanács elnöke mint az Országos Református Gyűjteményi Tanács tagjai együtt a magyar református gyűjteményügynek, tehát ezen belül a református egyház könyvtárügyének is a felelősei.

Az egyházkerületi könyvtárak kialakulása és profilja

Az egyházkerületi könyvtárak funkcióját a fenntartó egyházkerületben, illetve a magyarországi református egyházban, s ezeken túlmenően a magyar könyvtárak sorában állományuk anyaga határozza meg, ami viszont mennyiségben és minőségben is a könyvtárak múltjának, közelebbről keletkezésük idejének és máig fennmaradásuk körülményeinek a függvénye.

A négy egyházkerületi könyvtár közül a szervezetileg legfiatalabbnak: a Dunamelléki Egyházkerület budapesti könyvtárának szívét képező Ráday-könyvtár is erős 16. századi bázissal rendelkezik; Pápán pedig a sok viszontagságon átment Dunántúli Egyházkerületi Könyvtár joggal származtatja magát a reformáció századából. Ugyanebben a korban keletkezett Debrecenben a Tiszántúli Egyházkerület könyvtára is, és a Tiszáninneni Egyházkerületé Sárospatakon; nem zárhatjuk ki annak valószínűségét sem, hogy elődeik középkorvégi plébániai vagy kolostori iskolák könyvtárai is lehetnek.

Az egyházkerületi könyvtáraknak közös jellemzőjük ugyanis, hogy iskolákkal együtt, ezek tanítói, nevelői célkitűzéseinek szolgálatában indultak, s évszázadokon át ezeknek az iskoláknak, történeti nevükön kollégiumoknak a sorsában osztoztak. Köztudott, hogy fejlődésük a keleti országrészekben volt zavartalanabb, ahol a török háborúk súlypontjától távol estek, és a szomszédos Erdélyre támaszkodva fennakadás nélkül növekedhettek jelentős intézményekké. Iskolájukkal egységben mindig tükrözték annak szellemiségét, színvonalát és tudományos igényeit, de ugyanakkor formálták is ezeket. Sőt, részben az iskola növendékei útján, részben egészen korán jelentkező egyfajta nyilvánosságukból következőleg, az országrész szellemi arculatának alakítóivá lettek könyvanyagukkal, amely szinte a 18. század végéig nem különbözött lényegesen a nyugati protestáns főiskoláktól, egyetemekétől. Az pedig, hogy a debreceni és sárospataki kollégiumok könyvtárai a 18. század végén már 10.000-en felüli kötetszámmal rendelkeztek, s még e századnak utolsó harmadában, szakítva a csupán a tanítási munka szolgálatában álló könyvtárkoncepcióval, érdeklődésükkel elsősorban a régi magyar könyvek felé fordulva, gyűjtőkönyvtárakká lettek, azt eredményezte, hogy állományukat egy-két évtized alatt megkétszerezték, s ezáltal a 19. sz. előtti tudományos könyvanyagnak magyar rezervoárjaivá fejlődtek.

A kollégiumi könyvtáraknak ez az iskolai megkötöttségektől függetlenülő könyvtárszemlélete, önállósulásra törekvése tovább élt a 19. sz. második felében is. Mögötte széles horizontú könyvtáros-professzorok állottak, akiktől nem volt idegen az az elgondolás sem, hogy a fővárosra összpontosított művelődési politika ellensúlyozásaként könyvtáruk továbbfejlesztésével városukat a táj kulturális központjává erősödni segítsék. Miután azonban ennek a fejlesztésnek során hamar nyilvánvalóvá lett, hogy az egyre duzzadó könyvtermeléssel még az egyes tanszakok, a bölcsészet, jog, teológia, tanítóképzés stb. területén sem tudnak lépést tartani, tiszteletre méltó előrelátással és arányérzékkel arra igyekeztek, hogy legalább az ezekben az évtizedekben virágzásnak indult, elsősorban magyar nyelvű, szakfolyóirat-irodalmat gyűjtsék be lehetőleg teljesen. Szinte az I. világháború végéig töretlen volt a kollégiumi könyvtáraknak ez a szerzeményezési politikája, minek következtében a jobbára külföldi teológiai és filozófiai folyóiratok mellett, elsősorban a társadalom-, irodalom- és történettudományok terén, olyan gazdag anyag halmozódott fel állományukban, amely tovább erősítette jelentőségüket és használhatóságukat a tudományos kutató munka vonalán.

A kollégiumi könyvtáraknak az önállósulás irányába fejlődése, különböző indokokkal ugyan, de egyöntetűen a felszabadulásra következő esztendőkben fejeződött be. Debrecenben az állomány nőtt annyira, hogy nem fért el tovább eddigi keretei között: annál is inkább, mert az intézeti ágak könyvtárainak a gyarapodása sem állott meg. A Duna-mellék könyvtárának alapját egyébként is az egyházkerület vetette meg, kollégium sohasem volt mellette. A pápai és sárospataki könyvtárak mellett viszont megszűntek az egykori főiskolai tagozatok, s ezért akkor is a saját lábukra kényszerültek volna állni, ha már korábban is nem erre mutat fejlődésük. Amint Debrecenben és Budapesten történt, a hozzájuk társuló kerületi levéltárakkal és múzeumokkal együtt a kerület Tudományos Gyűjteményeiben találták meg azt az új keretet mindketten, amely létüket és egészséges továbbfejlesztésüket biztosította.

Ennek a továbbfejlődésnek az a legjellemzőbb vonása, hogy a református egyházkerületi könyvtárakká átminősült egykori kollégiumi könyvtárak a kurrens teológiai könyv- és folyóiratanyag beszerzésén túl nem a máris az egymilliót megközelítő állományuk fokozott ütemű gyarapítására helyezik munkájuk súlypontját. Ám ha erre nincs is többé szükség, annyi azonban így is feladatuk maradt, hogy századok alatt kialakult profiljukhoz ne legyenek hűtlenek, hanem ezt ha a legszerényebben is, de helyes szerzeményezési gyakorlattal, nem utolsósorban ajándékok, hagyatékok elfogadásával épségben tartsák, s amennyiben e profilon túl valamilyen rájuk jellemző különgyűjteményük volna (mint a Papensia Pápán, az Értesítőtár Debrecenben, s a magyar nyelvű protesztantikák mind a négy könyvtárban), ezeknek továbbfejlesztésére különös gondjuk legyen.

A profiltartásnak másik, az egyházkerületi könyvtárakat a gyarapítás említett módjainál is kötelezőbb formája a már meglévő állomány hiányainak pótlása, kiegészítése. Az volna ugyanis kívánatos (és ebben a Könyvelosztó is segítségükre lehet), ha még gazdagabban lenne képviselve állományukban a profiljukban elhelyezhető 17-18. századi könyvanyag. Ennél is fontosabbnak bizonyul azonban a provenienciával bíró folyóirat-állomány kiegészítése és az elmaradtaknak, ha a profil teljesebbé tétele szempontjából lényegesek, utólagos beszerzése. Mennél teljesebb ez az anyag, annál értékesebb az állomány, és annál hatékonyabban töltheti be feladatát az egyházon belül kibontakozó tudományos (főleg egyház- és gyülekezettörténeti, valamint teológiatörténeti) kutatásban, egyúttal annál használhatóbban vehető figyelembe a magyar könyvtárpolitika terveiben is.

Az egyházi könyvtárak és a regionális ellátás

A református egyházkerületi könyvtáraknak ilyen figyelembevétele főleg a regionális könyvtári tervezésnél természetes, mivel ezzel a könyvtárak (állományuknak szinte kétharmadát kitevő társadalomtudományi, irodalmi és történeti anyagukkal) mindig is igyekeztek kielégíteni egy nagy táj vagy éppen országrész tudományos kutatóinak igényeit. Ez a nyitottságuk nem szűnt meg napjainkban sem, szükségességének mértéke és módja azonban nyilván függ az országrésznek tudományos könyvtárakkal való ellátottságától.

A tiszántúli Egyházkerület könyvtára (Debrecen) a századelőn melléje települt Egyetemi Könyvtár állományát elsősorban RMK-ival és antikváival, a felvilágosodás korának irodalmával, valamint gazdag iskola- és helytörténeti gyűjteményeivel egészíti ki ma is, és egészítheti ki a jövőbenis; újabb kori állományával pedig könnyíthet az Egyetemi Könyvtár erős igénybevetettségén. Kooperációjukat addig is kettejük közös bizottsága gondozta, s ez segítette azt az együttműködést, amely egészen a könyvtárak állományának közös nyilvántartásáig és az egyházkerületi könyvtárnak az Egyetemi Könyvtár részéről a standard magyar tudományos munkákkal feltöltéséig vezetett és vezet.

Bár a Budapesten megtelepült országos könyvtárak túlnyomórészt birtokában vannak azoknak a munkáknak, amelyeket a Dunamelléki Egyházkerület Ráday Könyvtára őriz, mégis, raritásain túl is, joggal úgy tartják számon anyagát, mint ami nem csak értékénél fogva, hanem könnyen hozzáférhetőségével is mindig hasznos segítőtárs még a könyvtárakkal legjobban ellátott fővárosban is.

Ebben az összefüggésben egészen más a pápai és sárospataki könyvtárak helyzete. A Dunántúli Egyházkerület könyvtára olyan országrészben van, amely történeti könyvtárakkal sűrűn teleszórt. Ezek azonban kevés kivétellel a római katolikus egyház tulajdonai, s ha közreműködésükkel a táj társadalmi, irodalmi, történettudományi könyvellátottsága javulna is, nem pótolhatják a pápai református könyvtárnak a római katolikus könyvtárakétól különböző jellegű, s az egész országrészben egyedülálló profillal rendelkező, a nyugati protestáns kultúrákkal való kapcsolata jegyében formálódott anyagát.

Mind az országos, mind a regionális könyvtárügy szempontjából a pápai könyvtárénál is kiemelkedőbb volt a szerepe eddig is és lehet ezután is a Tiszáninneni Egyházkerület könyvtárának Sárospatakon. A Tiszán innen ugyanis az az országrész, amelynek központjában, Miskolcon, az alig két évtizedes múltra visszatekintő és a tudományos könyvtárak munkakörével felruházott Megyei Könyvtár még akkor is szegény a társadalom-, irodalom- és történettudományi kutatásokhoz szükséges könyv-, folyóirat- és kéziratanyagban, ha a helybeli, s egykor egyházi kézen volt középiskolák könyvtárak megmaradt részlegeivel igyekszik magát kisegíteni. Hazánknak ezen az országrésznyi nagy táján (szemben a Dunántúllal) egyházi könyvtár is csak kettő van, szerencsére földrajzilag jó elosztásban: Egerben a volt Líceumi Könyvtár, s az egykori Főiskolai, most Egyházkerületi Nagykönyvtár Sárospatakon. Ez utóbbi a benne elhelyezkedő vagy mellette, de az Egyházkerületi Tudományos Gyűjteményeken belül felnőtt külön tárakkal, mindenekfelett azonban 17-19. századi társadalom-, irodalom- és történettudományi anyagával, valamint a felszabadulás óta szinte teljessé fejlesztett folyóiratsoraival akkor is elhelyezhető egy regionális könyvtártervezésben, ha fekvésénél fogva a régión belül elsősorban az országrész keleti szárnyának tudományos könyvellátásában vállal állományának megfelelő szerepet. Így tartja számon a Debreceni Egyetemi Könyvtár is, amely főleg a gyakorló tanárnövendékek és a szakdolgozatokat készítő egyetemi és főiskolai hallgatók segítésére a könyvtár történeti, társadalmi és irodalmi profilját letéti könyvekkel hangsúlyozza, s ezzel felhívja a figyelmet az egyházi könyvtáraknak az országrészek határain is túlnyúló kooperációs lehetőségeire.

Végül egészen feltűnően jelentkezik a regionális és egyházi könyvtárak együttműködésének lehetősége egy olyan református egyházi könyvtárnál, amely ugyan egyházközségi tulajdonban van, de állományának mennyiségénél, minőségénél és nem utolsósorban múltjánál fogva az egyházi tudományos könyvtárak kategóriájába tartozik. A kecskeméti református egyházközség könyvtára ez, amelyet a Megyei Könyvtár segít abból a célból, hogy 30.000-en felüli, túlnyomórészt 16-19. századi anyagával a megyeszékhelyek és Bács-Kiskun megyének művelődését szolgálja, közelebbről, hogy együttműködésükkel a Megyei Könyvtár bázisává lehessen egy kialakítandó szellemi műhelynek.

Kecskemét példája mutatja, merre kell hogy vezessen a regionális központok, alközpontok könyvtárainak és a területükön vagy azokon kívül működő református egyházi könyvtáraknak, közelebbről az egyházkerületi könyvtáraknak útja. Egymás felé! Kétségtelen, hogy a regionális könyvtárközpontoknak szükségük van az egyházi könyvtárak történeti, társadalomtudományi stb. anyagára. De az is kétségtelen, hogy az egyházkerületi könyvtáraknak sem közömbös, hogyan helyezkednek el a regionális könyvtártervezésben, ha a százados gyakorlatnak, nyilvánosságuknak továbbra is megfelelni akarnak, s könyvmúzeumok - bár ez a szolgálat sem kis jelentőségű - vagy egészen exkluzív szakkönyvtárak helyett (történeti múltjukból adódó szükségszerűséggel) a jövőben megfelelő szinten és mértékben készek vállalni a részvételt országrészük művelődésének szolgálatában.

Együttműködési elvek

Így lesz a kooperáció lehetőségének, méreteinek, módozatainak eltervelése, majd gyakorlati megvalósítása a regionális irányba haladó magyar könyvtárügynek, de éppúgy a református egyházkerületi könyvtáraknak egyik legjelentősebb, mert legmesszebbre mutató gondja. Nyilvánvaló, hogy ennek az együttműködésnek (főleg a helyi adottságoktól függően) a négy egyházkerületi könyvtárnál különbözően kell megformálódnia, bizonyos szempontoknak mégis mindegyikük esetében célszerű érvényesülniök.

Ilyen szempont elsősorban az, hogy az együttműködés ne gyengítse, hanem erősítse a régió területén elhelyezkedő egyházkerületi könyvtárnak tudományos műhely jellegét. Tehát pl. az együttműködést megkönnyítő központi cédulakatalógusnak, a könyvtárközi kölcsönzés figyelembevételével is, azzal a fő céllal kell elkészülnie, hogy segítségével a régió központi könyvtára rátelepíthessen bizonyos kutatásokat az egyházkerületi könyvtárra. Ha ez nem történik meg, akkor az egyházkerületi könyvtárak abba a látszatba kerülnek, hogy fiókkönyvtárai vagy csupán kihelyezett raktárai a régió központi vagy egyéb könyvtárának. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen látszat méltatlan volna múltjukhoz és előnytelenül az egyházkerületi könyvtárak működési helyének szellemi életét.

Szorosan ide kívánkozik a kölcsönösség szempontjának hangsúlyozása is. Megint a cédulakatalógusra gondolva, ez a kölcsönösség azt teszi kívánatossá, hogy ne csupán az egyházi könyvtárak készítsék és helyezzék el közérdeklődésre számot tartó anyaguk jegyzékét a régió más könyvtárában, elsősorban a központi könyvtárban, hanem ezek is rendelkezésre bocsássák a magukét, hogy így az általánosan kötelező szabályok betartásával bár, de a könyvtárközi kölcsönzés valóban kölcsönös lehetne.

Az is magától értetődő és a négy egyházkerületi könyvtárra egyaránt alkalmazható szempont, hogy az ilyen valódi kölcsönösség is csak úgy működtethető eredményesen, ha a szükséges személyi, dologi és eszközi feltételek mindkét részről adva vannak. Különösen az egyházkerületi könyvtárak vonatkozásában fontos ezt hangsúlyozni, mint amelyek közismerten szerényen dotáltak; tehát sem a regionális tervbe való bekapcsolásukból adódó többletmunkát, sem az ezzel járó többletkiadásokat nem tudják teljes egészükben vállalni, s így rászorulnak a regionális központi könyvtárnak (vagy, mint ez Kecskemét esetében történik, magának az érdekelt régiónak) az alkalmi vagy állandó, illetve rendszeres segítségére.

És még egyet kell az együttműködésnél hangsúlyoznunk: azt a függetlenséget ti., amelyet a regionális könyvtári szolgáltatásban részt vevő egyházkerületi könyvtár számára a regionális tervezés nyilván biztosít. Azt jelenti ez, hogy az egyházkerületi könyvtárak a régió többi könyvtárával - megengedve, sőt kívánatosnak tartva egyikük elsőségét - nem az alárendelés, hanem a mellérendelés állapotában kell hogy legyenek; a másik könyvtárt nem kiszolgálják, hanem azzal együtt a magyar könyvtárügyet szolgálják olyan szervezetben, amilyenben a regionális könyvtártervezésen túl a magyar művelődésügy szükségesnek látja. Csak így őrizhetik meg sajátosságaikat; márpedig, amint láttuk, éppen ez az anyagukban, tájukra vonatkozó hatásukban megmutatkozó, múltjuk által formált sajátosságuk az, ami a velük való együttműködést egy regionális, sőt országos könyvtártervezésen belül szükségessé és érdemessé teszi.

A könyvtári állomány nagysága

Ezt a vonzó hatásukat erősíti, sokrétűségük mellett, anyaguk mennyisége is. Ez utóbbiról ugyan nehéz egységes képet alkotni, mivel évszázadok alatt, egymástól függetlenül fejlődve, történetük, körülményeik által indokoltan, nem csupán állományuk mennyiségében mutatnak jelentős eltérést, hanem nyilvántartásuk módjában is.

Az eltérésekre figyelve, mégis megközelítő pontossággal - a sajátosságokra mindenütt rámutatva - az 1971. évről készült beszámolók alapján a következő kép vázolható fel a református Egyházkerületi Könyvtárak állományának mennyiségéről:

Dunamelléki Egyházkerület könyvtára, a budapesti Ráday Könyvtár állománya a duplumanyag nélkül 134.540 könyvtári egység. Ebben a könyvtárban a folyóiratokat a könyvállománnyal együtt raktározzák és tartják nyilván. Ugyanakkor, szintén egy régebbi gyakorlatból folyóan, a kéziratanyagot a Ráday Levéltár kezeli; ennek mennyisége tehát nem szerepel a könyvtári egységek között.

A Dunántúli Egyházkerület könyvtára Pápán (szintén a duplumanyag kivételével) 104.000 könyvtári egységet tart nyilván. Az egység ez esetben egyformán vonatkozik a könyvekre, folyóiratokra és a Papensia helytörténeti gyűjteményre, mivel folyamatban levő átrendezésük miatt csak a különválasztásuk történt meg eddig, saját nyilvántartásuk azonban nincsen.

A Tiszáninneni Egyházkerület könyvtárának, Sárospatakon, a teljes állománya 230.079 egység. Ebből 198.121 a könyv, folyóirat, kézirat; a többi a Kisgyűjtemények, azaz a térkép-, gyászjelentés stb. gyűjtemények körébe tartozik (31.958 db). Ez a könyvtár az, amelyben a kötetek száma kevesebb a műveknél, abból következőleg, hogy a múlt században, takarékosság okából, több művet egy kötetbe fogtak össze, s ezért a könyvtár, megjegyezve mindig a kötetek számát is, könyvállományát művekben mutatja ki. Sárospatakon a kifejezetten helytörténeti jellegű aprónyomtatvány- és plakátgyűjteménynek (22.688 db) az Egyházkerületi Gyűjtemények adattára a gazdája. Nem vezet nyilvántartást ez a könyvtár a másodpéldányokról, de külön raktárhelyiségben tárolja a hozzávetőlegesen 40.000, nagyobbrészt egyházi jellegű könyv- és folyóiratduplumot.

A Debreceni Nagykönyvtár, a Tiszántúli Egyházkerület féltett kincse, 526.285 darabnyi állományról tesz jelentést (ebben nem foglaltatik a mintegy 120.000 duplum). Az állományból 359.018 db a könyv és füzet, 31.292 a folyóirat, 35.459 a kézirat és 100.516 az aprónyomtatvány. Míg Budapesten a Ráday Levéltárban vannak a kéziratok is, addig Debrecenben a kollégiumi irat- és levélanyag jelentős részét a könyvtár kézirattára őrzi. Ez magyarázza nála az egyénként magasnak tűnő kéziratmennyiséget.

A Kecskeméti Református Könyvtár viszont a duplumokat és a csonka, meghatározatlan könyveket (együtt 11.329 db) is beleszámítja a könyvtár állományába, amely így csaknem 43.000 egység. Itt a könyvtár duplumanyagának nagy mennyiségét részben a régi, kecskeméti iskolai értesítők, részben a Ráday Könyvtár duplumanyagának ide lehelyezett és itt nyilvántartott részlege (5000 db) magyarázza. A könyvtár kezelésében levő egyházközségi levéltárat, az éremgyűjteményt, valamint az egyházi néprajzi tárgyakat külön tartják nyilván.

Az öt református egyházkerületi, ill. egyházi könyvtár állománya tehát összesen 1.026.217 könyvtári egység, amelyből 893.743 a könyv, folyóiratévfolyam és a kézirat. A duplumanyag hozzászámításával az öt könyvtár állománya együttvéve 1.221.000 egységre tehető. A statisztikai helyzetképet az alábbi táblázat teszi szemléletesebbé:

Könyvtár	Jelentett állomány (egység)	Duplumanyag (egység)	Könyvtári Állomány összesen
Ráday Könyvtár	134.540	5.720	140.260
Pápa	134.000	18.000	122.000
Sárospatak	230.079	40.000	270.079
Debrecen	526.285	120.000	646.285
Kecskemét	31.313	11.329	42.646
Összesen	1.026.217	195.049	1.221.266