Bucsay Mihály:

VARGA ZSIGMOND

Varga Zsigmondban, a debreceni hittudományi kar általános vallástörténeti tanszékének volt tanárában igen érdemes tudósunkat vesztettük el. Szakterületének, az általános és a bibliai vallástörténetnek és ezen belül az ókori keleti nyelvtudománynak és művelődéstörténetnek tágas mezőit, az emberi szorgalom legnagyobb mértékével fogta át. Huszonhárom éves korában jelent meg »Az Úri imádság a történeti kutatások világában« címmel első tanulmánya a Theológiai Szaklapban. Ettől kezdve sűrű egymásutánban a súlyos monográfiák és a könyvtárat pótló nagyméretű összefoglaló művek olyan impozáns sorozata hagyta el tudós műhelyét, hogy ebben a vonatkozásban XVI. századi tudományteremtő teológusunkra, Szegedi Kis Istvánra emlékeztet.

Legfontosabb művei kétkötetes nagy Általános vallástörténet (1932-4) és Bibliai vallástörténet (1938). Az utóbbinak második fele, az Újszövetségi vallástörténet még kéziratban van. Ezekben a művekben Varga Zsigmond a tudományos kutatás addigi eredményeit összefogva a bibliai és a bibliánkívüli vallások egész jelenségvilágát és történetét ismertette. Jelentősek azonban azok a sumirológiai és uralaltai vallás- és művelődéstörténeti tárgyú tanulmányai is, amelyekben saját búvárkodásainak eredményeit tárta a világ elé.

Óriási munkát végzett Varga Zsigmond, mint a debreceni kollégiumi Nagykönyvtár igazgatója is. E gyűjtemény kincseiről »A debreceni református főiskola nagykönyvtára írásban és képben« (1934) című kétkötetes műben számolt be.

Teológiai irányát tekintve Delitzsch egykori tanítványa az összehasonlító vallástörténeti módszernek volt a híve, de a teológia egyházi feladatait megbecsülő egyeztető törekvéssel. A vallást nem tekintette pusztán az emberi szellemiség immanens megnyilatkozásának, hanem részben emberi, részben isteni valaminek. Legyen szabad teológiai felfogását néhány saját mondatával jellemeznem. »Helyes - írta - a vallás életét egy objectiv-subjectiv, istenemberi közös folyamatnak tekinteni ... A vallásos fejlődés élén álló alapítók élményeiben s azok megnyilatkozásaiban egy-egy új lelki teremtés ismétlődik meg, mely emberi kifejezéseiben nem független ugyan az egykorú viszonyok érintésétől, de isteni részében, kijelentéstartalmában, nem folytatása ismert előzményeknek, hanem új revelációja Isten lényének.«1 »Minden vallásban van isteni kijelentés ... amelyet aztán továbbvisz, továbblendít, a magasba emel Isten újabb és újabb önkinyilatkoztatása. A kijelentések e szakadatlan sorozata nélkül a vallástörténet menete soha nem volna megérthető, míg annak a felvétele nemcsak minden nehézséget megmagyaráz, hanem megérteti azokat a különleges értékgyarapodásokat is, amelyeket az emberi nem előhaladása, üdvözülése szempontjából az egyes vallások élete jelent.” 2

A kijelentéseknek ez a sora a Szentírásban eléri csúcspontját és zárókövét. »A Bibliában Isten végső kijelentése nyilatkozik meg és elénkbe tárul tökéletes lénye, üdvözítő tervének boldog ismerete«3. Varga Zsigmond számára az összehasonlító vallástörténeti módszer értékét az adja meg, hogy szükség van rá a bibliai kijelentés helyes és pontos megértése érdekében: »Sem az Ó-, sem az Újszövetséget izoláltan tárgyalni nem lehet - írta -, mert erős hasonlóságok mutatkoznak a bibliánkívüli és bibliai fejlődés között. Ezeket alaposan meg kell vizsgálni.«4

 

Varga Zsigmond hitt abban, hogy a tudomány és a hit összeférnek egymással és gazdagítják egymást. Erről így írt: »Olyan tárgyalásmódra kell törekednünk, melyből eleve száműzve legyen a hit és a tudomány ellentéte, mert képtelenség feltételezni, hogy Isten e két csodálatos adományt azért oltotta volna az ember lelkébe, hogy azokat egymás ellen, s ne a maga javára, az Ő dicsőségére használja fel.”9

 

Teológiai koncepciójának egyik gyújtópontja a kultúra pozitív értékelése. Nem tette azt attól függővé, vajon a kultúra és a civilizáció közösségi jellegű-e. A kultúra mint olyan által Isten országa valósul meg. »Vallás és kultúra végeredményben úgy viszonylanak egymáshoz - tanította -, mint cél és eszköz. A cél az- Isten országának megvalósulása itt a földön, az eszköz pedig minden, amivel emberi értelem, szorgalom a megvalósulást előmozdíthatja, gyorsíthatja, vagy éppen előidézheti ... A keresztyén vallással harmónikus összeműködésben nyer állandó értéket és dicsőül meg az emberi kultúra«6

Saját tudományos munkáját Varga Zsigmond nem tekintette öncélúnak, hanem eszköznek a Szentírás jobb megértéséhez és így Isten országa szolgálatához. Bibliai vallástörténetének az első lapjain szögezte le, hogy könyvével az anyaszentegyház érdekeit akarta szolgálni és hogy elsősorban a lelkészi pályára készülő ifjúság szellemi szükségleteit óhajtotta szemelőtt tartani, a szakemberek és a művelt közönség igényei mellett (6. lap).

Hálás vagyok Istennek azért, hogy másfél éven át tanítványa lehettem Varga Zsigmondnak. Nem annyira teológiai iránya tett rám tartós hatást, hanem elsőnek azt tanultam tőle, hogy a teológiai tudományban is lépést kell tartani a tudományos kutatással, folyamatosan fel kell dolgozni annak legjobb eredményeit. Varga Zsigmond a könyvtárramenő szakirodalmat nemcsak beszerezte a kollégiumi Nagykönyvtár részére, nemcsak felsorolta előadásaiban és könyveiben, de e könyvek mindegyikével szemben értékelően állást is foglalt.

Azt tanultam tőle továbbá, hogy nem szabad elveszni a részletkérdések valamelyikében, hanem a tudományág egész körét át kell fogni. Példát adott valamennyiünknek arra, hogy az egészséges tudományos munka egyszer a türelmes részletkutatás, másszor a globális összefoglalás és kiértékelés egymást váltogató lépésein át halad előre.

Tapasztaltam Varga Zsigmond professzorom meleg édesatyai szeretetét is. Alapvizsga után németországi tanulmányutamhoz mint akkori dékán olyan meleg ajánlólevéllel szerelt fel, hogy megszerezte vele számomra a német hittestvérek, bizalmát.

Néhány év múlva résztvehettem annak az előadássorozatnak az előkészítésében, amelynek megtartására a hallei egyetem teológiai kara hívta meg Varga Zsigmondot. Az egész egyetemi város nagy érdeklődéssel várta a magyar professzort. Az auditorium maximumba nem tudtunk minden érdeklődőnek jegyet biztosítani. Az előadások kéziratát előre lekötötte az egyik nagy könyvkiadó. Nagy örömmel vártam, hogy Varga Zsigmond lelkes előadása felhangozzék a hallei katedrán és végre a külföld is közvetlen tudomást szerezzen nagyszabású tudományos munkásságáról. Nem tudom leírni, milyen nagy megdöbbenést, fájdalmat és mélységes részvétet váltott ki bennünk akkor az a hír, hogy Varga Zsigmond egy részléges bénulás miatt nem tudja - és azután már nem is tudta - megtartani előadásait.

Lelki nagyságát azonban mi sem mutatja inkább, mint az, hogy ezután még majdnem húsz éven át lankadatlanul tovább dolgozott. A legutóbbi időkben a csuklói külön-külön már nem voltak elég erősek a gépíráshoz. Egyik kezével a másikat alul megtámasztva írt tehát egy kézzel tovább kötetnyi színvonalas, becses tudományos munkát. Bizonyságtevés volt ez is. A hivatástudatnak, a hűségnek, a békességes tűrésnek, a munkaszeretetnek és mindvégig a tudományos becsületességnek a bizonyságtevése.

Hadd búcsúzzam most Varga Zsigmond professzoromtól, hadd lépjen még egyszer elénk nemes alakja azokban az imádságos szavakban, amelyekkel mind a két nagy művét, Általános és Bibliai vallástörténetét bevezette. Így hangzanak ezek a szavak: "Alázatosan leborulok jóságos Istenem szent színe előtt, hogy megengedte, hogy gyenge erőmmel, de mindig égő lelkesedésemmel és soha meg nem rendülő hitemmel e műben is az Ő nagyságát hirdethettem, mindenütt jelenvalóságára rámutathattam és örök dicsőségét szolgálhattam." 7

Ugyanezért adunk hálát Istennek mi is, de mí nem csupán a két könyvért, hanem Varga Zsigmond teljes életéért, egész példaadó szolgálatáért.

Bucsay Mihály

 

1. Általános vallástörténet, I. 86. - 2. Ugyanott,, 87. - 3. Ugyanott, vö. Bibliai vallástörténet, 5. - 4-, Bibliai vallástörténet, 115. - 5. Ugyanott, 120: - 6.Általános vallástörténet I. 83. - 7. A két előszó végén.

(Ez a megemlékezés elhangzott a Budapesti Református Teológiai Akadémia tanári karának 1956. április 27-i ülésén.)  -  Református Egyház 1956 VIII. 225-226