Fényképhasonmások: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21

De semmiképpen ne(m) tselekedhetni ezt az musikálókkal egygyu'tt, mind azért, mert azon egy szót nagy sokaig el hajtonak, és tsak azon egy bakot nyuznak, s-mint penig azért, hogy inkább tsak idegen nyelven, Deákul karatyolnak, az mellyet ha tsak egy szóra mondanák-is, az ko'sség, és az aszony nép nem értené, s-nem értvén nem tudna reá Ament mondani, az szent Pál mondottaként. 1. Cor. 14. 16. Ez-is tehát tsak valami ku'lso' mulatságra, s-nem penig az szent Gyu'lekezetbéli Isteni tiszteletre való.

Mind azon által igen szép és hasznos dolognak alitanám lenni, ha Anyai nyelveken való ditséretet énekelnének, annyi fe'le módon váltaztató szóval, szép halkva; distincté, articulaté, az szókot egy mástol meg szaggatva, meg ku'lo'mbo'ztetve, és értelmesen ki Magyarázva, mert ugya' kegyes gyo'nyo'rko'dés mellett az hasznos éppu'let-is meg lenne. Az mi Deákinknak penig ha to'bbet nem-is, de annyit szu'kse'gesképpen kévántatnék az Musikához érteniek, hogy az kotákból [((2)r:] avagy clavisokból, az lineákhoz képest ottan meg tudhatnák magoktol-is akar melly Psalmusnak, Prosanak, Antiphonának, és egyéb caeremoniáknak notájokot, hogy igy az mondásban, mind egy huron pendu'lne az szavok, s-ne huznák vonnák, ide, s-tova, az mint szokták. De az Olaszok buzgóságához, s-az Németek bo'jtihez, bár oda adgyuk az Magyarok musikáját-is. Melly egy részént az Cantoroknak ha nem tudatlanságoktol-is, de restse'gekto'l vagyon, hogy a' Templumon ku'vo'l, az Scholában, az Deákságot, és gyermekse'get az éneklésben nem gyakorollyák, és az notákra meg nem tanittyák, hanem az Chorusban tsak néki kezdik, s-azonban az Deákság utánnok zendu'lvén, ha magok jól tudnák-is, az szájokból ki vonszák, melly miatt gyakorta igen disztelen, és az halgatok elo'tt kedvetlen éneklést tésznek. Erre nézve avagy el kellene inkáb az kotás énekeket hagyni, s-tsak egy tonuson járó ko'z notájuakkal élni (mert ugyan-is, hogy én tudgyam, azokkal az Magyarokon ku'vo'l, to'bb Euangelicus Keresztyének az o'nno'n nyelveken sem élnek) avagy az Cantorok felo'l kellene nagyobb gondviselésnek lenni: de mit mondjak? ha olly izetlen akaratos emberek vagynak ko'zo'tto'k, hogy nem ér az emberséges ember véget vélek, hanem ottan szemben szo'knek véle ha szólni kezd nékiek; Az ki nem ollyan ne vegye az jámbor magára.

Az Simplex, avagy egyu'gyu' szóval való éneklés, jo' immár elo'nkben, mellynek-is mind eredeti, mind haszna, mind nemei, s-mind penig igaz modja felo'l egy vagy két szóval emlekezem. Az éneklés a' Keresztyének ko'zo'tt (hogy az régi Sidókrol, és Pogányokrol halgassak) minde(n) ellenkezés ku'vo'l régi szokás; Mert az Nap keleti Ecclesiákban, mindjárt az Apostolok u'deje után, so't még az fen álván-is, az ének szóval való Isteni ditséretek szokásban kelének, mint ezt az Pliniusnak, Asiának Proconsulának, Trájánus Tsászárhoz irt levele, nyilván meg mutattya, az mellyben Lib. 10. az Keresztyének felo'l azt irja, hogy azok bizonyós szabott napokon, jó reggel, nap fel ko'lte elo'tt, o'szve gyu'lekezni, és az Christusnak, mint egy Istennek, verseket énekleni szoktanak. Melly Trajánus u'dejét érte az szent Iános Euangelista, és Apostol.

De ha valaki erre azt mondaná-is, hogy ének szó nélku'l is mondhattanak légyen verseket, fo'képpen az akkori u'do'nek mivóltához képest, az mikor a' Keresztyének az kegyetlenekto'l való féltekben igen titkon és orozva gyu'lekeznek vala egyben; az sz. Pál Apostol irásából-is minden homály nélku'l szedegethettyu'k, hogy az Sóltár éneklés az o' u'dejében-is immár szokásban lo'tt légyen, mert ugy ir 1. Cor. 14. 16. Az mikor o'szve gyu'lendetek, kinek kinek Sóltára vagyon; Mellyet immár nem érthetni ugy, mint ha azt tsak ólvasva, és nem énekelve mondták vólna. De ha valaki még ahoz azt foghatná-is, nem fogyatkoznánk meg annál elo'bb való bizonyságból-is, mert ám az szent Mathe nyilván irja, hogy az Vr Christus az vég vatsorátol fel kelvén, hymnust, ditséretet, éneklett az o' Tanitványival, s-ugy ment ki az vendég fogadóból az Olaj fáknak hegyére, Matth. 26. 30. Az sz. Pál felo'l azt irja az szent Lukáts, hogy Philippi városában ártatlanul az to'mlo'tzben vettetvén, éjfe'lkor néki ko'ltenek, s-hymnusokot éneklettenek Act. 16. 25. Hogy ne emlitsem a' mennyei sz. Angyalokot, az kik még az elo'tt a' szabaditó Vr Christus szu'letésének étszakáján, fel emelt szóval éneklettenek az Istennek hálá-adó ditséretet. Luc. 2. 13. A' mellyre nézve az szent Pál, ugyan inti-is, mint egy parantsolásképpen, az Ephesusbéli hiveket az kegyes éneklésekre. Eph. 5. v. 18. 19. Tellyetek meg, ugy-mond, Lélekkel, szólván egy más ko'zo'tt Psalmusokkal, és lelki éneklésekkel, énekelvén, és ditséretet mondván az ti szivetekben az Vrnak. Az Colosse'bélieket hasonlatosképpen, Coloß. 3. 16. Az Christusnak beszéde lakozzék ti bennetek bo'ségessen minden bo'ltseséggel, tanitván és intvén egymást Psalmusokkal, Hymnusokkal, és lelki éneklésekkel, kedvességgel énekelvén az Vrnak az ti szivetekben. Christusi és Apostoli szerzet tehát, meg tetszik, az éneklésnek caeremoniája, és vólt mind az Christus u'dejéto'l fogva az Ecclesiákban, az Nap keleti országokban.

A' Nap enyiszeti tartományokban és Ecclésiákba(n), késo'bbedkén kezdének énekleni, s-akkor-is penig egy elso'ben tsak imillyen álkolmatossággal, hogy a' Justina Augusta, az Valentinianus Tsászár no'je, az Arius do'gletes métellyébe(n) kápván, annak fajzatinak egy templumot akar vala Mediolanumban adni, mellyet hogy amaz nagy Ambrus Pu'spo'k meg elo'zhetne, és kezekro'l²⁰ [((2)v:] el u'thetne, to'bb hivekkel egygyu't belé mene, és mikor az Gottus vitézeket a' Tsászárno' fegyveres kézzel reájok ku'ldo'tte vólna, hogy o'ket az templumból ki hánynák, Ambrosius meg felele, s-azt mondá, hogy o' az o' nyájja mello'l semmiképpen el nem mégyen, hanem ha meg akarják o'lni, kész ott az templumban azzal egygyu't meg halni: Illyen szorossan lévén az lábokon az kaptza, és mint egy markokban viselvén az lelkeket, meg szeppene szegény jámbor, s-el ajánlá magát, és ugy rendelé, hogy azt az o' életekre engedtetett ro'vid u'do't Isteni szólgálatban foglalnák, és az Nap keleti Ecclesiáknak szokások szerént, Psalmusokat és Hymnusokat énekelnének. Az u'do'to'l fogva osztán fel kele az a' szokás, s-bé véteték az Nap nyugati Ecclesiákban. Ditseretes és kegyes caeremonia tehát az éneklés az Ecclesiában még most-is, ollyan mind azon által, a' melly nintsen tellyességgel az Isteni szólgálatnak állattyából, a' melly miatt valami viszálkodásnak vagy szakadásnak kellene lenni az atyafiak ko'zo'tt, és vagy azoknak a' kik ko'zo'tt az éneklés bé vo'tt szokás, kellene kárhoztatniok azokot, az kik ko'zo'tt nem szokás, mint az Tigurumbéliek ko'zo'tt,²¹ avagy penig azoknak az kik ko'zo'tt szokatlan, azokot az kik ko'zo'tt szokás. Az miképpen nem ólvassuk, hogy az Nap keleti és Nap nyugati Ecclesiák ko'zo'tt a' felett valami villongás lo'tt vólna egész 370. esztendo'kig.

Hasznai és végei ennek a' kegyes szerzetnek sok fe'lék, leg fo'bb penig azok ko'zo'tt az Istennek²² ditso'se'ge, a' melly ez által sokkal tettetesbé és tu'ndo'klo'bbé tétetik; Mert sokkal nagyságosb és pompásb az a' ditséret, az halgatoknak sziveikben-is nagyobb figyelmetességet és álmélkodást szerez, a' melly rhytmusokba(n) foglaltatván, fen szóval, ékes ének notával, hirdettetik, annál az melly tsak lassu szóval leppengve beszéltetik.²³ Innen lo'tt kétség nélku'l, hogy régenten-is az Istennek kiváltképpen való jó téteményit az Leviták, háláadásnak okáért, gyo'nyo'ru'se'ges ének szóval hirdették. Az frigynek ládáját-is mikor fel vo'tték, és véle az Israelnek ellenségi ellen indultak, hangos szóval ezt éneklették: Kelly fel, oh Iehova, és oszlattaß anak el az te ellenségid, és fussonak el az te ortzád elo'tt az te gyu'lo'lo'id. Mikor penig véle meg állonak vala, ismet nagyon fel zendu'lvén, ezt kiálttyák vala: Térj meg, o” Iehova, az Israelnek tiz ezernyi ezereihez. So't a' mennyei szólgáló lelkek, az szent Angyalok-is, az Istennek ditso'ségét leg buzgóbban, és Isten elo'tt kellemetesben, akarván hirdetni, s-magasztalni, az ének szót választották, az ko'z szóllás felett, mert ám azt irja Esaiás, hogy kiáltva, az az, ének szóval, hallotta légyen imez ditséretet to'lo'k; Szent, Szent, Szent az Seregeknek Vra Istene tellyes minden fo'ld az o' ditso'ségével, Esa. 6. 3. Amaz négy lelkes állatok, és huszon négy vének-is az Christust, az o' drágálátos jó téteményeért, a' váltsagért, nem tudták illendo'bb móddal ditso'iteni, hanem ének szóval, mint az szent Ianos fu'leivel hallotta, és kezével bizonyságul le irta; Es éneklének, ugy mond, uj éneket mondván; Méltó vagy az ki el vegyed az ko'nyvet, és annak petsétit meg nyissad, mert meg o'lettél, és meg váltottál minket az Istennek az te véred által. Apoc. 5. 9. Senki nintsen ez világi Fejedelmek ko'zzu'l-is, az ki inkább nem ditsekednék az o' jól viselt dolgainak versekkel való énekeltetésekben; mint azoknak tsak suttogva való rebesgettetésekben; Akképpen az Isten-is inkáb kedvelli az o' nagyságos tselekedetinek ének szóval az gyu'lekezetben való hirdettetéseket. S-ezert nogattya az szent David Propheta az hiveket annyi sok helyeken az Istennek való éneklésre Sóltáriban, so't maga-is etto'l viseltetett, hogy az Istennek o' véle, és az egész Ecclesiával, to'tt kegyelmességit énekekben szerzette, és az Cantoroknak adta az ko'z helyen való énekeltetésre.

Ez az jó vége, és haszna a' kegyes énéklésnek, az Istenre vitetik, de vagynak ezen ku'vo'l mi reánk, emberekre, hárámló hasznai és gyu'mo'ltsei-is, ugy mint elso'ben az gyo'nyo'rko'dtetés, mert az szép tiszta vékony szóval való énekléssel az embereknek, mind éneklo'knek, s-mind halgatoknak, elméik tsuda melly igen meg vidulnak, holott ugyan-is az emberi elme egészlen és mero'n neminému' természet szerént való Harmoniával o'szve szerkesztetett Musica légyen, mint Plato mondotta régen; S-immár penig minden hasonló gyo'nyo'rko'dik az magához hasonlóban. Vólt értésekre ez az éneklésben való vidámitó jósag az Saul Király szólgáinak, s-azért hivaták²⁴ [((3)r:] hozzá az Isai kissebbik fiát, a' Davidot, hogy hegedu'lésével és éneklésével, mellyekben igen fo' vala, az du'ho'sko'désre inditó gonosz Lelket el u'zné to'le, s-nem-is veszte véle, hogy engede beszédeknek. 1. Sam. 16. 23.²⁵ Vólt ezen dolog tudtára, az Istennek amaz nagy lelku' hu' Profétájának, az Eliseusnak-is, mert mikoron az Israel Királlyára, az Joramra, az Isten ditso'ségének kissebse'géért, s-a' bálványoknak tiszteltetésekért, ero'sképpe(n) meg haragudt vólna, élméjének meg tsendesedése'ért egy éneklo't hagyá hogy néki vigyenék. 2. Reg. 3. 15. De ez magunkon-is eléggé meg tapasztaltatott dolog, hogy alkalmas busulást-is meg enyhit, avagy ugyan el-is felejtet, velu'nk, az szép ének szó.

Ez-is elég nagy haszon az éneklésben, de majd nagyobb még ennél, hogy az munkabéli fáradsagnak terhét-is mint egy ko'nnyiti, mellyet az embernek a' természet dictálván dolgai ko'zo'tt énekelni szokott. Az kapás, az erdo'llo', az hajo vonó, az evezo' huzó, az mezei Pásztor, az szántó, fonó, és egyéb munkások, éneklessel szokták az u'do't meg tsalni, és fáradságokat, s-unalmokot el u'zni, mint Ovidius Lib. 4. Trist. Eleg. 1.²⁶ énekli.

Hoc est cur cantet vinctus quoque compede fossor,

Indocili numero cum grave mollit opus.

Cantat (et) innitens limosae pronus arenae

Adverso tardam qui trahit amne ratem,

Quique refert pariter lentos ad pectora remos,

In numerum pulsa brachia pulsat aqua,

Fessus ut incubuit baculo, saxoque resedit,

Pastor; arundineo carmine mulcet oves,

Cantantis pariter, pariter data pensa trahentis

Fallitur ancillae, decipiturque labor.

Hinc alta sub rupe canit frondator ad auras.

MARGO: Virgilius-is. MARGO.

…..........

2.rész De még mind ezeknél-is drágalátossabb haszon ez, hogy az kegyes, és szu'béli buzgó éneklés által az Szent Lélek ugyan hozzá ko'zo'so'dik az hu' emberhez, és az o' ajándékát belé o'nti; mellyet hitelesen szedegethetu'nk ebbo'l az szent Pálnak szóllásaból: Tellyetek meg, ugymond, Lélekkel, tudni illik, Szent Lélekkel, szólván magatok ko'zo'tt Psalmusokkal, Hymnusokkal, és lelki ditséretekkel, énekelvén, és ditséretet mondván az Vrnak Eph. 5.

De még mind ezeknél-is drágalátossabb haszon ez, hogy az kegyes, és szu'béli buzgó éneklés által az Szent Lélek ugyan hozzá ko'zo'so'dik az hu' emberhez, és az o' ajándékát belé o'nti; mellyet hitelesen szedegethetu'nk ebbo'l az szent Pálnak szóllásaból: Tellyetek meg, ugymond, Lélekkel, tudni illik, Szent Lélekkel, szólván magatok ko'zo'tt Psalmusokkal, Hymnusokkal, és lelki ditséretekkel, énekelvén, és ditséretet mondván az Vrnak Eph. 5. 18. 19. Mert noha a' fe'le szu'bo'l való Istenes szent éneklések az Szent Léleknek munkái, az ki azokra, mint az ko'nyo'rgésre-is, az hivekét fel gerjeszti; de viszontag azok által az Sz. Lélek-is, avagy az o' ereje, és hatható munkája, az szivekben mint egy fel serkentetik, a' miként az Ige, és az Sacramentomok altal-is. Etto'l vagyon, hogy mikor az Keresztyén, ujjá szu'letett, ember, szive szerént valami szép és szent materiaju ékes Rhythmusu, és gyo'nyo'ru' notáju, ditseretet mond, vagy hall, ugyan fel buzdul az Istenhez való ájitatosságra belo'l az szive, és az o'ro'm miatt meg telnek az szemei ko'nyvel; tsak ne(m) ugyan tapsol kezeivel, és tombol lábaival, mint az o'rvendetes zengedezésre, kiáltozásra és trombita harsogásra fel buzdult David az Istennek frigy ládája elo'tt, 2. Sam. 6. 14. 15. Mert ugyan-is illyen állapatban az Istent félo' hu' ember, mint egy meg részegednék az nagy buzgóságtol, és az Szent Lélekto'l szivében o'ntetett Isteni szeretetnek forrosagátol, az mint hogy imé az Apostol-is erre az értelemre intéz, mido'n igy szól: Ne borral részegedgyetek meg, az mellyben bujaság vagyon, hanem Szent Lélekkel tellyetek meg, szólván egymás ko'zo'tt Sóltárokkal. Az hól az Szent Lelket ellenében veti az bornak, s-az bortol meg részegedteknek éneklésiket az Szent Lélekkel meg to'lteknek éneklésiknek, illyen értelemben; Az miképpen hogy az kik az bor italtol meg kajdulnak, és meg melegednek, ottan danolni, és gajdolni kezdenek: Azonképpen az kik az Szent Léleknek tu'zéto'l fel gerjednek, és buzgósággal meg telnek, ottan meg nyittyák szájókot az beszédre, és éneklésre, de nem ollyanra mint az bor ittasok, mert azok trágár beszédre, fajtalan, s-pajkos énekekre, és egyéb hiuságokra eresztik meg nyelveket; De az Sz. Lélekkel meg to'ltek, és meg részegedtek, az Istennek nagyságos dolgainak beszélgettetésekre; mint az Szent Lélekkel²⁷ [((3)v:] meg to'lt, és annak Uj Testamentomi kegyelmének sengéjével, és mustyával meg részegu'lt, Apostolok Act. 2. 4. 11. tselekedének; és lelki, az az, Isteni, ditséreteknek énekeltetésekre; mint im az szent Pál jelenti. Erténk az kegyes éneklésnek végeiro'l, mind az Istenre, s-mind az emberekre téro'kro'l, értsu'nk immár ro'videden annak nemeiro'l-is.

A' szent Pál az immár sok izben emlittetett helyeken, Eph. 5. 19. és Col. 3. 16. a' kegyes éneklésnek három nemeiket emliti, ugy mint az Psalmusokot, Hymnusokot, és Odakot, mert azoknak neveztetnek az Go'ro'gben. Az Psalmusokon értetnek az Prophetáknak énekei, mellyeket Magyarul Sóltároknak hivunk, nevezet szerént az Psalterium, avagy a' Soltár ko'nyv, a' melly más fél száz Soltárokból áll, mellyeket egy néhány szent emberek, ugy mint az Asaph, a' Moses, az Ethan Ezrahites, az Salamon, a' David és egyebek, Prophetai Lélekkel szerzettenek, noha fo'képpen a' Davidtol neveztetnek; Az hymnusokon azok az énekek értetnek, az mellyekben az Isten valamikiváltképpen való jó téteményeért ditsértetik, az honnan Magyarul ugyan ditséretnek-is mondatik, az minému' az Moses-é, és az Miriám-é Ex[o]d.²⁸ 15. a' Deborá-é és az Bárák-é Iud. 5. az Anna-é 1. Sam. 2. az három iffiak-é az tu'zben Dan. 3. az Szu'z Mariá-é, és Zacharias Pap-é Luc. 1. az Simeon Prophetá-é Luc. 2. és to'bbek-é, mellyek más néven Deákul Canticumoknak-is mondatnak. Az Odakon, melly-is, mint az két elso'k, Go'ro'g szó, az poe''ták értik ama' ku'lo'mb ku'lo'mb genusu, nemu', kurta rhythmusu versetskéket, a' mellyeket lant mellett szoktanak vala mondani, az honnan ugyan Lyricumoknak-is hivattak; de az Apostol érti rajtok az ollyan énekeket, a' mellyekben nem tsak az Isteni ditséretek, hanem egyszer s-mind intések, tanitások, jo'vendo'lések és hálá-adások-is vagynak. Egy illyenek az Salamon Enekeinek énekei, az mi Antiphonaink, Prosaink, Versiculusink, Benedictioink, avagy az éneklést bé rekeszto' Aldásink, és to'bb affe'lék.

Ezeket az Szent Pál, hogy amaz tisztátalan szerelemro'l irt pajkos énekekto'l, mellyekkel gyakrabban az bortol meg zajosodott vásott ledérek magokat gyo'nyo'rko'dtetik, meg ku'lo'mbo'ztesse, lelkieknek nevezi, amazokot ellenben testieknek, az az, tisztátalanoknak, jelenti lenni. Mert azok mind fertelmes testi indulatokból származnak, és buja kévánságoknak bu'do's seppedékébo'l²⁹ fakadnak, mind otsmány, szemtelen, és bordélyból költ parázna szókból állonak, s-mind penig az gonosz kévánságoknak taplójának, az halgatokban való fel gyujtatására, és az szemérmes szu'zességnek kise'rgettetése're mento'l szu' hatobb, notára lehet, mondatnak. De imezek az Szent Lélek ihlésének tisztaságos venajából folyamnak, idvo'sséges lelki jókrol vagynak, kegyes, szent, és tisztességes szókból állonak, és az Isten ditso'se'gere, s-az halgatoknak az Isteni fe'lelemben és szeretetben való gyarapodásokra szólgálnak. Illyen éneket kéván az Apostol mi to'lu'nk Keresztyénekto'l, mido'n azt irja; Az Christusnak beszéde lakozzék ti bennetek (az Christusnak beszéde, azt mondgya, s-nem valami fajtalan, latrikámos fu'szfa Poe"tának szemtelen beszéde) bo'vséggel, minden bo'ltseséggel, (nem meg koltsagosodott³⁰ nyalkálkodással, vagy valami rosz személynek szerelméto'l való meg bolondulással) tanitván, intvén egymást, (³¹nem az testnek az bujaságra természet szerént való hajlandóságát izgatván, szirkálván, és az tu'zet olajjal o'nto'zvén) mint amaz szavokot tsontozó, poklos száju, kerito' tzenkek, szánt szándékkal tselekesznek, kiknek énekik felo'l imigyen gyalázatoson értett és szóllott régen Chrysostomus. Az miképpen ugy mond, hogy az koszmóval; mellyet fu'l vásárának-is hiunak; avagy az sárral, az testnek fu'lei bé dugodnak; azonképpen az lator parazna énekekkel az elmének fu'lei meg undokittatnak; Mert mint ha ganéjt tsapnának a' fu'leitekben, szintén ollyan mikor az otsmány beszédeket halgattyatok. De mind károsb és veszedelmesb még ennél, hogy az Szent Lelket vélek meg szomorittyátok, és to'letek el idegenititek, mellyto'l az Sz. Pál kegyessen tilt bennu'nko't Eph. 4. 29. 30. Semmi rothadt beszéd, az ti szájatokból ki ne mennyen és meg ne szomoritsatok az Istennek Szent Lelkét, az ki által el petsételtettetek az váltságnak napjára.

Ez meg ku'lo'mbo'zteto' igével, Lelki, az felu'l emlittetett virág, avagy szu'zesse'gnek virágát el hullato, énekék után, ki rekeszti az Apostol, az Christus beszédébo'l alló lelki énekek ko'z-³²[((4)r:]zu'l, kárhoztattya egyszer s-mind, amaz tudomány nélku'l való balgatag buzgóságnak hagymázától meg o'rju'lt Barátoktol szereztetett bálványozó énekeket-is, az mellyekben nem az teremto' Isten, hanem tsak az teremtetett állatok ditso'ittetnek, ko'szo'ntetnek, idvo'zo'ltetnek, segitségre hivatnak az gyu'lekezetekben, az minému'ek az Maria Psalteriumja, melly nem az Christusnak, vagy az o' szent Lelkének, beszédébo'l álló lelki ditséret, hanem egy oktalan devotionak szeszéto'l által veretett feju' Barátnak, Bonaventurának, tépelo'désibo'l o'szve aggattatott, raggattatott, kellemés virág ének, a' mellyel mind a' mondókot, s-mind a hallókot, a' sz. Szu'zzel való bálványozásra, kisztegeti, mert abban mindenu't az Vram helyett, Aszonyomat, az Isten helyett penig Mariát irt; Monda, ugymond, Az Vr az én Aszonyomnak, u'lly én Anyám az én jóbbomra. Psal. 109. Te benned reménlettem aszonyom, soha meg ne szégyenu'llyek Psal. 30. Kellyen fel az Maria, és oszollyanak el az o' ellenségi. Te hozzád kiáltottam aszonyom az én nyomoruságomban. Psal. 67. Az te kezedben vagyon Aszonyom, az idvo'sség és az élet, Psal. 71. Aszonyom az te nevedben szabadits meg engemet, Psal. 53. Az te nevedben, azt mondgya, s-to'bb afféle, kegyes fu'lekto'l még tsak hallásra-is iszonyu rettenetesse'gek, az mellyekkel az az ember, avagy o' általa az pokolbéli o'rdo'g, az szent Davidnak lelki Sóltárit rutúl meg motskolta, s-még-is nem általlyák némellyek ko'zzu'lo'k érette mentegetni. Egy kohból ko'ltek azzal az Maria tiszteletire tsináltatott sok hymnusok, Litániák, es egyebek, az mellyekkel az Breviariumok, Officiumok, Rosariumok, Mariálék, Missalék, és to'bb affe'le babonás ko'nyvetskék, rakvák; Mellyekbo'l to'bbi ko'zo'tt az Máriának imillyek gajdoltatnak; O felix puerpera, nostra pians scelera, jure matris impera Redemtori. Oh bóldog gyermek szu'lo', ugymond, ki a' mi bu'neinket el to'rlo'd, (hól hát a' Iesus Christus vére, a' melly minden bu'neinket el to'rlo'tte? 1. Iohan. 1. 7.³³) Anyai méltóságoddal parantsolly az meg váltónak. Vgy tetszik hogy nem tsak azon Istenkednek itt Máriának, hogy ko'nyo'rgésével nyerjen o'ro'k életet nékiek az o' Fiátol, hanem ugyan parantsoltatnak-is néki véle. Oh ostoba fejek, hogy parantsolhat az szólgáló az o' Vrának? Viszont: Maria mater gratiae, mater misericordiae, tu nos ab hoste protege, (et) hora mortis suscipe. Az az; Oh Maria kegyelmenek annya, irgalmasságnak annya, (irgalmasságnak Attyát ismér az Irás, de annyát nem) te oltalmazz meg minket az ellenségto'l, és fogadgy hozzád halálunknak oráján. Ezeket minden Szentek tsak egyedu'l az Istento'l kévánták. Nem emlitem itt a' számtalan sok szenteknek imádtatásokra szereztetett hymnusokot, Litániakot, Collectakot, és Isten tudja mind mi veszélyeket, a' mellyekkel az Isten ditso'se'gének irégylo'je az o'rdo'g, minden o' tiszteleteket bálványozásra forditotta.

Igaz és illendo' módját-is immár végezetre az keresztyéni éneklésnek az Apostol meg jegyzi, imez igékben; Énekelvén az ti szivetekben az Vrnak, és hálákot adván mindenkor mindenekro'l, az mi Vrunk Jesus Christusnak nevében az Istennek és az Atyának. Az mellyekben azt javallya és tanatsollya, elso'ben, az Apostol, hogy az éneklés szu'bo'l légyen, és nem tsak szinbo'l, sem penig nem tsak nyelvel és szájjal; Az az, Istenhez való szu'béli ájitatosságból, és nem tsak az ajakaknak zengésekkel, mert az ollyan nem hat az Istennek fu'leiben, sem nem talál kedvet o' elo'tte, amaz ko'z versetske szerént:

Non vox, sed votum, non cordula musica, sed cor,

Non clamans, sed amans, cantat in aure Dei.

Az az; Nem az szóllás, hanem az fogadás, s-nem az pengo' hur, hanem az buzgó szu', sem penig nem az kiáltó, hanem az szereto' énekel az Istennek fu'lében. Korpázza ez az ollyan éneklo'ko't-is, az kik tsak szájjokkal rikóltnak, s-gondolattyokkal széllel nyargalnak, mert az mint hogy az ko'nyo'rgés buzgóság nélku'l tsak ollyan mint az disznoknak ro'ho'gések, azonkeppen az éneklés-is,³⁴ az Istenhez való kegyesség nélku'l, szintén tsak ollyan mint az o'kro'knek bo'gések. Dorgáltatnak amaz hegyke Deákok-is (az kegyes ifiaknak bo'tsu'let) az kik vagy fel sem nyittyák az szájokot az Chorusban, restelvén, vagy szégyenlvén, az Isteni ditséretet, hanem tsak ugy állonak az Pulpitum elo'tt mint egy néma bálványok, maga még az szent Angyalok sem szégyenlik az o' Vrokot Isteneket, fel emelt ének szóval ditsérni; vagy ha énekelnek-is, de tsak szájokkal zen-³⁵ [((4)v:]gedeznek, s-szemeikkel penig tova más felé egerésznek, hirével sincs az sziveknek, az mit az torkokkal u'vo'ltnek; Es igy az nyelvek szentebb a' sziveknél és az szemeknél, ne(m) gondolván meg hogy ott még az sziveknek gondolatit-is által látó Felse'ges Istennek ditso'se'gés szine elo'tt állonak, az ki elo'tt még az szent Angyalok-is szemérmetesen bé fedik szárnyaikkal ortzájokót, lábaikot. Summa; Nem tsak szájjal, hanem szivel kell elso'ben énekelni. Kinek, továbbá azt-is meg jelenti: Az Vrnak, ugy mond, az az, az Vr Istennek, avagy az Vr Christusnak, az ki kiváltképpen mi egy Vrunknak mondatik az szent Páltol 1. Cor. 8. 6. s-nem penig az Venusnak, vagy az Mariának, vagy valami egyéb ki mult szentnek.

Az Colosse'bélieknek második módját-is irja az éneklésnek eleikben, ezt tudni-illik, hogy kedvesen énekellyenek, az az, mind az éneklo'k magokra nézve jó kedvel, vig elmével, szabad akarat szerént, nem komoron, nem kedvetlenu'l, sem valami hajtzivájjal, s-mind penig az halgatokra képest, nagy kedvességgel, haszonnal és éppu'lettel énekellyenek, ugy hogy abból az igaz bo'ltsese'gre tanittassanak, az jó erko'ltso'kre és Isteni fe'lelemre intessenek.

Feddendo'k azért a' Pápa szerzetesi, az kik az o' Templumikban idegen ismeretlen nyelve(n), Deákul, énekelnek, a' mellyhez a' Deáktala(n)³⁶ ko'sség tsak egy kapa vágást sem ért; s-tsak ollyan mint egy malomban hegedu'lnének, vagy a' su'keteknek beszéllenének mesét, so't még magok ko'zzu'l-is sokak, mint az paraszt Barátok, és Barátno'k, nem tudgyák mit mondonak, hanem tsak mint amaz szólni tanult szajkok és pellicánok ugy tsevegnek. Ez illyen éneklést kárhoztattya az Sz. Pál 1. Cor. 14. az ki nem ugy szokott vala az gyu'lekezetben énekleni, hane(m) a' ko'sse'gnek nyelvén értelmesen. Eneklek, ugy-mond, lélekkel, de éneklek értelemmel, vers. 15. mert noha én, Isten kegyelmébo'l, mindeniteknél to'bbet tudok az nyelvekhez, mind azon által inkább akarok az Ecclesiában o't szokot értelemmel szólni, hogy másokot oktaß ak, mint tiz ezer szokot isméretlen nyelven v. 19. Egyebeket-is arra int alább, v. 26. Kinek kinek ko'zzu'letek éneke vagyon, mikoron o'szve gyu'lto'k, mindenek éppu'letre legyenek, ugymond. Ezt kellene az cantaló Pápista szerzetéseknek-is tselekedniek, az kik az Apostoli succeß ioval, és vállásoknak azoktol való maradásával, olly nagy fennyen kérkednek, de ez mello'l régen el mentek, és annyira estek mint Mako Ierusalemto'l. Mi bezzeg ezt tselekedgyu'k, és se té se tova ez mello'l el nem mégyu'nk, hanem az szent Prophéták Sóltárit o' szintek, és azok mellet az Isten beszédébo'l, az szent Irásból, formáltatott, és az ko'zo'nse'ges Keresztyéni hitnek ágazatihoz alkolmaztatott, hymnusokot, lelki ditséreteket, éneklyu'k szivu'nkbo'l, az Vrnak, az minnen nyelvu'nko'n, egymásnak tanuságára, és intettetése're, az Istennek az o' velu'nk való jó téteményiért való hálá-adásra.

Az mellyeket noha az mi bóldog eleink, az Pápistaságból való ki jo'vetelek után, az mint egy elso'ben ollyan hirtelense'ggel, az Euangeliumi vallásnak egyu'gyu' szelidse'géhez képest, az Reformationak elso' u'szo'gében, lehetett, az Deákból Magyarra elég illendo'képpen forditottanak, de osztán egygyik exemplárból másokban való sokszori által s-meg által irattatások miatt ko'zzéjek sok tapasztalható és el szényvedhetetlen fogyatkozások o'gyeledtenek, az exemplarok-is egymással sokban nem egygyeztenek, mert az énekek egyben sokkal to'bbek, s-ku'lo'mbek vóltanak mint másban. Ezt látván, tagadatlan mondom, hogy iffiuságomtol fogva, miulta valami itéletetském kezdett lenni, mind vonattam neminému' kegyes indulattol arra az kevánságra, hogy támasztana Isten valakit az Ecclesiáknak o'r állói ko'zzu'l, az ki azoknak ko'zo'nse'ges ususokra egy minden fe'le énekekkel to'kélletes tellyes, az sok fogyatkozásoktol penig u'res, Graduált (az mint az notáknak gradusikért hiják) készitene, hogy abból osztán, mint egy példából to'bbeket is irhatnának le. Melly kévánság mind annyiszor izgattatott bennem, valamenyiszer az éneklésben valami vétket vo'ttem eszemben. Az mint hogy ezen okért tsak nem mind annyiszor kévánom az Gradual mellett lévo' kissebb Cantionálét-is meg jóbbitatni, az menyiszer annak énekeit hallom énekeltetni, mellyre-is talám még Isten valaha reá segit, avagy én ku'vo'lo'tte(m) mást valakit fel indit. Nem ohattam néhányszor szó nélku'l Udvari Papságomban-is, némelly fogyatkozásokot és illetlenségeket, hanem az idvo'zu'lt Praedecessoromnak, Keseru'i Dajka Janos [(((1)r:] Vramnak, az Erdélyi Ortho[do]xa³⁷ Ecclesiáknak akkori ditséretes Pu'spo'kjo'knek, az Isteni szólgálat után rebesgettem, jelengettem, és elo'tte mint egy ujjal szurdaltam, mellyeket o' kegyelme-is meg ismérvén, és az jóbbitást szu'kse'gesnek lenni itélvén, addig ostromlám egyszer-is mászor-is ratioimmal, hogy reá vevé magát az reformalásra, kévánván az én segitse'gemet-is, s-meg indula bóldogul benne, s-az Hymnusokot, igen szép Magyarsággál, (mert jeles Magyar ember vala) egygyezo' végezo'désu' rhytmusokra, (mivel az ének szerzésben-is vólt módja) az Deák Exemplarok szerént, meg igazitá, az mellyek penig Deákul nem találtathattak, azokot az keresztyéni hitnek és vallásnak rámájára szabá, és az notákhoz alkolmaztatott ékes versekre formálá, mint az ki ólvassa, s-az elo'ttiekkel o'szve veti, ko'nnyen meg ismérheti a' keze szennyét rajtok. Ez annak az Isten fe'lo' jámbornak ezen az Gradualon való derekassab munka'''ja; Ez után ismet az, hogy az iminnen amonnan Városokrol, még onnan ku'vo'l Magyar országból-is, bé kéregettetett Graduálokból az miénknek hijját ki potolta, és ki to'lto'tte. Végezetre hogy az más fe'l száz Sóltárokot, (az mint látom az bóldog emlekezetü Carolyi Caspar forditasa szerént) mivel az elo'tti Graduálokban tsak egy néhány Sóltárok vóltak (azok-is nem literaliter, hanem tsak periphrasticé, az az, bo'vebbedkén való ko'ru'l járó beszéddel, az mint az kissebbik Cantionaleban kell lenni) versenként szaggatván az notával való éneklésre egészlen le irta, s-az Graduál irónak eleiben adta. Ez minden munkája annak az tudos fo' embernek ezen az énekes ko'nyvo'n.

Az Lamentatiokot, avagy az Jeremias siralmit (mellyeket én nem tudom mi okon vo'tték vólt fel az mi eleink, hogy az Nagy Héten énekellyék) az Passiot, avagy az mi meg váltó Urunk Iesus Christusnak értu'nk való kénszenyvédésinek historiáját, az szent Mathe szerént, egy Husvéti u'dnepre én corrigáltam vala meg, osztan tsak abban maradának. Sok rut vétse'geket hánytam belo'lo'k ki, mind az irásnak módjára, s-mind az materiára, avagy historiára nézve, mert Szent Mathe szerént vólt ugyan titulussa az Passionak, de sok vólt ko'zzé elegyittetve az to'bb Euangelistákból-is, ugyhogy sem egygyik sem másik szerént nem vólt igazán, hanem egészlen le kelletett irnom igéro'l igére az szent Matheból, s-ugy kellett ujjonnan meg kótáltatnom. Az Prosakot, Antiphonakot, Te Deumot, Litaniát, és to'bb kotás caeremoniákot-is nem bántotta, hane(m) tsak az elo'tti állapattyokban hagyta, maga bizony azokot-is meg ólvasni igen szu'kse'ges lo'tt vólna.

http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/eloszo/14/14.html