Tóth József, cigány származású református lelkész megérti az indulatokat, de nem fogadja el, hogy a többségi társadalom egyes személyek helyett a teljes cigányságról mondjon ítéletet. Krisztus-hívőként nem lenne szabad, hogy valakinek megforduljon a fejében ilyesmi. Ha mégis, akkor semmit nem ért a Bibliából - mondja.

Semmit nem ért a Bibliából, aki egyes személyek helyett a teljes cigányságról mond ítéletet.  NÉPSZABADSÁG KARÁCSONY, december 24.

"Nem kell még egy cigány!"

A hajdú-Bihar megyei Gáborjánban készített interjút Tóth József református lelkésszel a Népszabadság újságírója, Czene Gábor (http://nol.hu/belfold/20091224-tiszteletes ). A hétgyermekes, "romunngró" családból származó lelkész a református teológia elvégzése után, 1993-tól segédlelkészként kezdte, majd 1994-ben letette azt a vizsgát, amelynek birtokában önálló lelkészi szolgálatot is elláthat.

A református egyházban a lelkészeket a gyülekezetek választják. Tóth József próbálkozásai azonban, hogy gyülekezetet találjon, kudarcot vallottak. "A keresztény tanításokat sajátosan értelmező református közösségek sorra elutasították, pusztán a cigánysága miatt" - olvasható a cikkben. - "Úgy, hogy nem is volt rá kíváncsi senki. Le sem ültek vele beszélgetni, meg sem hallgatták, még csak azt sem tudták róla, hogyan néz ki. Hajdúhadházról például megüzenték: 'Elég sok nálunk a cigány, nem kell még egy!'
Akkoriban Kocsis Elemér volt a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke" - folytatja a történetet a szerző. - "Tudni lehetett, hogy Gáborjánban rövidesen megüresedik a lelkészi poszt, de a közhangulatot jól ismerő egyházi vezetők tisztában voltak azzal, hogy egy roma jelöltnek itt sincs esélye. A püspök ezért - hatáskörével élve - beosztott lelkészi minőségben, ideiglenesen küldte a faluba Tóth Józsefet. A rang alacsonyabb, a szolgálat gyakorlatilag ugyanaz. És ami a fő: a beosztott lelkész - a segédlelkészhez hasonlóan - nem választott tisztség, a gyülekezetnek nincs beleszólása. A húzás bejött. Tóth József gyorsan elfogadtatta magát, rá egy évvel a gáborjániak megválasztották teljes jogú lelkészükké. Tizenöt éve ő gondoskodik a szomszédos Szentpéterszegen élő reformátusokról is."

A gyűlölködésről a lelkész így gondolkodik: "- Szomorú ez, érezhetően nő a feszültség és az ellenségeskedés. Szerinte a református egyház országos és középszintű vezetőinek túlnyomó többsége őszinte elhivatottsággal próbál küzdeni az előítéletek ellen, viszont az egyszerű hívek jelentős részének gondolkodása nem méltó Krisztushoz. 'Az egyik presbiterünk a jelenlétemben közölte, hogy a cigányokat nem kellene beengedni az egyházba. Megkérdeztem tőle, hogy akkor vasárnap én már be se jöjjek a templomba? Kintről prédikáljak?' "

(...) "Tóth József megérti az indulatokat, de azt már nem fogadja el, és nem is fogja soha, hogy a többségi társadalom egyes személyek helyett a teljes cigányságról mondjon ítéletet. 'Krisztus-hívőként nem lenne szabad, hogy valakinek megforduljon a fejében ilyesmi. Ha mégis, akkor semmit nem ért a Bibliából.'
A lelkész arca mindvégig derűs maradt, de most elkomorodik. Nem nagyon látja a kiutat."

(...) "- Talán majd a gyerekek - mondja, és megint mosolyog. Amikor idekerült, Gáborjánban és Szentpéterszegen együttvéve sem érte el a húszat a hittanosok száma. Ma több mint hétszer annyian vannak. Legalább a harmaduk roma. 'Azt szeretném elérni, hogy a cigányok és nem cigányok ne csak a karácsonyi istentiszteleten legyenek együtt, hanem mindig, a hétköznapokon is'."

"Egyedüli jelöltként megpályázott egy lelkészi állást a borsodi Szendrőn - és átélte ugyanazt a megaláztatást, amit pályája kezdetén. Azzal a különbséggel, hogy a szendrői presbiterek legalább kegyeskedtek találkozni vele, csak utána tették ki a szűrét. Cigány nem kell! 'A szendrői gyülekezet gondnoka sírva telefonált, borzalmasan szégyellte magát. Kérte, hogy ne haragudjak.'

Tóth József nem haragszik."