Az RMNY fogalma

Az RMNY körébe tartoznak mindazok az 1711 előtti nyomtatványok, amelyeket a történelmi Magyarország területén bármely nyelven, vagy külföldön egészben vagy részben magyar nyelven nyomtattak.

A régi magyarországi nyomtatványokat Szabó Károly a Régi Magyar Könyvtár (RMK) 1879-ben és 1885-ben megjelent I. és II. kötetében írta le. Az RMK I-II. megjelenése után közölt kiegészítéseket Sztripszky Hiador gyűjtötte össze: Adalékok Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár c. munkájának I-II. kötetéhez. Bp. 1912. Utánnyomata Dézsi Lajos által gyűjtött adalékokkal kiegészítve 1967-ben jelent meg. Az 1912 óta publikált adatok nagy része a Magyar Könyvszemle (MKSz) e célt szolgáló "Magyar Könyvesház" c. rovatában találhatók.

(Az RMK III. kötete a magyarországi származású írók külföldön kinyomtatott műveit sorolja fel. Anyagát nagy részben még Szabó Károly gyűjtötte, de már halála után 1896-1898-ban Hellebrandt Árpád adta ki. Az RMK III. nem tartozik az RMNy körébe.)

Az RMK szám szerinti megoszlása:

	Szabó	Sztripszky	Dézsi
RMK I	1793	452	65
RMK II	2452	280	24
	4245	732	89

Az utóbbi négy évtizedben folytatott anyaggyűjtés eredményeként ma mintegy 6000 régi magyarországi nyomtatványról van tudomásunk.

Az idővel felgyülemlett pótlások és adalékok szükségessé tették a régi magyarországi nyomtatványok új szempontú rendszerezését és leírását. A hosszú előkészületet igénylő munkálatok eredményeként jelent meg a Régi Magyarországi Nyomtatványok tudománytörténeti kézikönyvének, az RMNy-nek első kötete, amely 1601 előtt megjelent összesen 896 nyomtatványt foglal magában. Felépítése kronologikus és a nyomdahelyek betűrendjében az RMK I. és II. kategóriáját olvasztja egybe.

A régi magyarországi nyomtatványok jelentősége

Az RMNy-ok nemzeti művelődésünk értékes emlékei, amelyeket úgy is, mint tárgyi emlékeket, úgy is, mint művelődéstörténeti dokumentumokat különösen meg kell becsülnünk. A magyar nyomdászat ugyan a XVI-XVII. századi európai nyomdászatban szerény helyet foglal el, aminek magyarázata e viszontagságos századok mostoha történelmi körülményeiben keresendő. Ezért jutott kevesebb figyelem a művelődésre, ezért volt csekélyebb a könyv és az olvasás iránti igény. Latin nyelvű tudományos munkákat egyszerűbb volt külföldről beszerezni. A hazai szerényebben felszerelt és szűkösebben ellátott nyomdák feladata tehát általában a magyar nyelvű, valamint a hazai érdeklődésre számot tartó kiadványokra szorítkozott. A kiadványok példányszáma általában nagyon alacsony volt. Legtöbbször azt nyomtatták, aminek költségét az író vagy egy mecénás vállalta.

A régi magyarországi nyomtatványoknak több mint a fele a vallás, az egyházak szolgálatában jelent meg. A nyugat-magyarországi és felvidéki nyomdák (Bártfa, Lőcse, Trencsén) és Erdélyben Szeben és Brassó evangélikus, Debrecen, Nagyvárad, Gyulafehérvár, Kassa, Pápa nyomdái református, Bécs, Nagyszombat, Pozsony és később Kassa is katolikus könyveket nyomtattak. Az unitáriusok könyvei Kolozsvárott jelentek meg. Kiadványaik műfaj szerint: biblia és kommentár, katekizmus, imádságos- és énekeskönyvek, elmélkedések, prédikációk, teológia és hitviták.

A világi műfajok közül a XVI. században különösen népszerűek a históriás énekek és széphistóriák. A versek közül különösen nagy tömegben jelentek meg latin alkalmi versek keresztelőre, esküvőre, temetésre. Az elbeszélés, mese, dráma, vagyis a prózai szépirodalom különösen kezdetben kevés kiadvánnyal van képviselve. A filozófiai munkák közül inkább a tankönyvek, logika és dialektika jelentek meg. Néhány orvosi, természettudományi, alkalmazott tudományi kiadvánnyal a tudománytörténeti szakirodalom már behatóan foglalkozott. Gyakorlati célt szolgáltak a törvénytárak (Werbőczi) és az országgyűlési artikulusok. Néhány politikai irat (Querela Hungariae) értékes történelmi dokumentum. Elég nagy számban jelentek meg tankönyvek, nyelvtanok, szójegyzékek, nyelvgyakorló könyvek; jelentős részük latinul, mivel a tanítás alapja a latin nyelv volt. A legnépszerűbbek voltak a naptárak és a népkönyvek különféle fajtái (álmoskönyv, história, szorzótábla, tudósítás), amelyek a nyomdász számára számottevő és biztos jövedelmet is jelentettek.

Mindebből következik, hogy a régi magyarországi nyomtatványok művelődéstörténetünk páratlan forrásai. Különösen alkalmasak a pedagógia, a néphagyomány és a folklór, kiváltképpen pedig a magasabb szellemi érdeklődés, a művelődés és nem utolsó sorban a hazai egyház- és vallástörténet tanulmányozására.

A régi magyarországi nyomtatványok meghatározásának főbb szempontjai

1. Az ép, hiánytalan példányok azonosítása viszonylag a legegyszerűbb feladat. Legelőbb is megkíséreljük az RMK I. és II. vagy az RMNY köteteiben leírt művek között megkeresni. Ha itt nem található, azokat a pótlásokat kell átnézni, amelyeket az OSZK-ban az RMNY-munkaközösség tart nyilván. Ha itt sem található, feltehetően eddig nem ismert nyomtatvánnyal van dolgunk. (Lásd a továbbiakat a 4. pontban.)

2. A hiányos, csonka művek meghatározását leginkább a címlapnak és az impresszum-adatoknak hiánya nehezítheti. Mindenekelőtt el kell döntenünk tipográfiai külső alapján a nyomtatás hozzávetőleges idejét (melyik századból való, beletartozik-e az RMNy-korszakba?). Ezután az adatok teljes hiánya esetében a mű tartalmi megismeréséből kell kiindulnunk és keresnünk kell a szóba jöhető szerzőket, a mű esetleges korábbi vagy későbbi kiadásait. Ha bebizonyosodik, hogy már ismert nyomtatványnak egy csonka példánya került kezünkbe, a leírását a könyvészeti adatok alapján rendszerint megnyugtató eredménnyel végezhetjük el. Ha a hiányos vagy csonka nyomtatvány ismeretlennek bizonyul, a további eljárás azonos a fragmentumokéval.

3. A töredék-nyomtatványok meghatározásánál is előbb a hozzávetőleges időbeli elhelyezést kell megkísérelni. Ebben támpontot nyújthat a fragmentum eredetének ismerete (pl. a kötéstábla készítésének ideje). A kötéstáblák felbontása, a fragmentumok feltárása ezért tervszerű, igen gondos és körültekintő munkát kíván, amit ajánlatos szakemberek megkérdezésével és segítségének igénybevételével végezni. Ezután a töredék szövegét kell gondosan átolvasni és a szerzőre, a kiadás körülményeire, a mű tartalmára vonatkozó esetleges megjegyzéseket, rejtett adatokat, utalásokat megfigyelni. Ezek birtokában tájékozódhatunk az RMK, RMNY és a pótlások leírásai között. Ha a vizsgálat negatív eredménnyel jár, gondolhatunk arra, hogy a töredékben talált nyomtatvány még le nem írt, ismeretlen régi magyar nyomtatvány.

4. Az ismeretlennek bizonyuló régi magyar nyomtatványok leírásánál a könyvtáros nem elégedhet meg a könyvtári címleírással. Lehetőség szerint törekednie kell a sokoldalú tudományos vizsgálatra. Ennek során a legfontosabb feladat tipográfiai kritériumok (betűtípus, könyvdísz, papír stb.) alapján a nyomdahely megállapítása. Ezt követi a szerzőnek, a mű tárgyának és címének, valamint a nyomtatás idejének meghatározása, amelyhez komplex vizsgálattal az irodalomtörténet, a nyelvtudomány, a történettudomány különféle szakterületeinek módszereit is igénybe kell venni.

5. A régi magyarországi nyomtatványokkal kapcsolatban a feldolgozó munka előírás szerinti feladatain kívül könyvtártörténeti szempontból a művek egykori tulajdonosainak (posszesszor-kutatás), helytörténeti szempontból pedig a regionális, testületi, felekezeti érdekeltségű könyvírók, auktorok behatóbb vizsgálata is kívánatos.