Pápa, 1898. sept 22.

Folyó évi ápril. hó 17 től május hó 17-ig egyházlátogatást foganatosítottam a belső somogyi ev. ref. egymegyében 30 napra, 30 csoportba osztva be a 64 anya, 2 missió és 16 leányegyházat Ezen uton állandó kísérőim voltak Körmendy Sándor egyházkerületi egyházi főjegyző, Barakonyi Kristóf belső-somogyi esperes. Nagy Lajos egyházrnegyei egyházi főjegyző urak s az ut nagy részén Szabó Kálmán egyházmegyei gondnok ur is. A látogatásról minden egyházban jegyzőkönyvet vettünk fel, a melynek egyik példányát van szerencsém a főt. ker. közgyűlés elé terjeszteni, másik példányát az egyes gyülekezetekben hagytam. Minden egyes gyülekezetben ülést tartottam a presbyteriumokkal, a hol hiányokat tapasztaltam megadtam az orvoslásra az utasításokat, az üdvözlő beszédekre adott alkalmi feleleteken kívül minden egyházban a templomban tartottam pásztori beszédet, a melyben a népet vallásosságra, erkölcsösségre, törvény tiszteletre, az egyház és iskola ügyei iránti érdeklődésre, a felsőbbség iránti engedelmességre, testvéri szeretetre buzdítottam, ernyeit elismeréssel jutalmaztam, hibáit, bűneit az írás szavaival ostoroztam.

Egész utamon ugy tekintetes Somogy és Zala vármegye politikai hatóságai, mint az egyes községek és a társadalom minden osztálya a legnagyobb kitüntetéssel, szeretettel, rokonszenvvel fogadtak, látogatásomat egyházainkra, híveinkre állandó jóhatásuvá tenni segítettek. Ezen egyházunk iránti jóakaratukat nemcsak az én egyszerű állásom igényeit szinte meghaladó külső ünnepi díszben mutatták ki, de még inkább abban, hogy lélekben velünk őrültek, az isteni tiszteleteken mindenütt megjelentek s magamat s kíséretemet az igaz magyar vendégszeretet minden jeleivel elhalmoztak.

A vallás erkölcsi életet a belső somogyi ev. ref. egyházmegyében kiválóan értelmesnek találtam, a melyen meglátszik a jó elemi iskola áldásos hatása. Találtam egyes oly kiváló községeket, a melyek műveltség és vagyoni jóllét tekintetében szinte példányképül állíthatók fel. Ahol pedig bajok vannak, azok részint a helyzet nehézségeiből, részint a hívek és egyházi hivatalnokok közötti viszálykodásból folynak.

Mert a belső somogyi ev. ref egyházmegyében levő egyházaink anyagi helyzete, csekély kivételektől eltekintve, súlyos és nehéz. Az egyházaknak legnagyobb részében csekély a népességük, ugy hogy a 64 anyaegyház közül 46-ban a lélekszám alol van 800-on, 26-ban pedig 500-on is; és ennek a csekély lélekszámnak, a mely mind lelkészi és felekezeti tanítói hivatalt tart fenn, nemcsak ezeknek díjazásáról kell gondoskodni, hanem e mellett az egyház egyéb közszükségeire megkívántató összeget, mert a legtöbb egyháznak nincs semmi vagyona, szinte kivetésből kell fedezni vagy közmunkával, aratással megkeresni. Ezért az egyházi adó mindenütt magas és csekély kivételtől eltekintve, gyónólélekre személy szerint van kivetve. Az adófizetésről az adatokat mindenütt bekértem és találtam helyeket, a hol egy gyónó lélekre 3-6 forint teher esik, egy telkes gazdának összes egyházi terhe 50-70 forintig, birtoknélküli napszámos családok adója 20-85 forintig is emelkedik. Meglehet ebből ítélni, milyen vallásos buzgóság, egyházhoz való ragaszkodás él azon hitsorsosaink keblében, a kik ezen aránytalanul magas egyházi terheket, a melyekhez még sok helyen a templom, a lelkészlak, iskola építés folytán szükségessé vált rendkívüli egyházi adó is járni, nagyobb ellenvetés és zúgolódás nélkül hordozzák.

Mielőtt körutamra elindultam, ismerve a belsö-somogyí egyházak adókulcsát, felhívást intéztem az egyes lelkészekhez, hogy a presbyteriumokkal mindenütt tegyék tanácskozás tárgyává az egyházi adókulcs megváltoztatását és az egyházi törvény 246. §-ában ajánlott osztályba sorozás behozatalát, ugy gondolván, hogy személyes megjelenésemmel és felhozandó érveimmel közre tudok hatni a gyülekezetben annak keresztül vitelére. Á legtöbb lelkész azonban a kísérletet sem tette meg ez irányban, s a hol megtették, a presbyterium azt határozottan visszautasította, nem annyira azon okból, mert a presbyterek mégis az egyházak vagyonosabb tagjai közé tartoznak, hanem a miatt, mert az osztályba sorozás folytán némely gyülekezetben a 30-50 holdas telkes gazdákra 80-100 forint is esnék, a mit azok elviselni nem fognának, míg a mostani megszokott adókulcs szerint, bár aránytalan is, nagy is a teher, a legnagyobb rész befizeti a tartozását.

Ennek az adózási rendszernek, a mely egyenlő vagyoni viszonyok mellett azon családokat nyomja aránytalanul, a melyekben több gyermek van, nagy erkölcsi hátránya van, mert a családok és egyházak elnéptelenedésére vezet, orvoslására tehát okvetlenül szükség van. Addig is tehát, a míg a Konventnek e czélra tervbe vett tökesegélyével vagy állami segéllyei a bajon segíteni lehetne, azon tanácsot adtam a lelkésznek, hogy mivel a polgári községekben a hol az ev. reform, vallásúak laknak, legtöbb helyen ők képezik a nagy többséget, a más vallásu gyermekek is az ö iskolájukba járnak, tegyenek kísérletet arra nézve, hogy az iskolai költségek a polgári községek pénztárából fedeztessenek, a mikor a több gyermekkel bíró szegény családok jelentékeny tehertől menekülnének. A kisérlet megtételére, a melyet a polgári hatóság jóakarata is támogatni fog, a lelkészi kar vállalkozott s ugy reménylem, hogy a legközelebbi években ennek jótékony eredménye fog mutatkozni.

Az egyházi adózás terhes volta mellett még az a körülmény is sok bajt okoz, hogy a belső-somogyi ev, ref. egyházmegyében, az egyházi törvény intézkedése ellenére, a legtöbb helyen a lelkészek és tanítók magok szedik a hívektől járandóságaikat, támaszkodván díjleveleikre, a melyek szerint a tartozás rendesen az egyes gyónó lelkek, tehát 12 éven felüli családtagok szerint van megállapítva s vezettetve azon érdek által, hogy a díjlevélben foglalt határozatlan mennyiségű és minőségű fizetés mint: „felöntő búza tetézve", „petrence széna", „kocsi fa", „zsodor" sokat veszít értékéből, sőt felényire száll le, ha annak mennyiségét és minőségét ők maguk nem ellenőrzik. Könnyű elképzelni, hogy ezen közvetlen járulékszedésből mennyi ízetlenség, békétlenség sőt viszálykodás is származik a hivek és az egyházi hivatalnokok között. Az egyházi hatóságnak kell tehát módot találni és azután erélyesen intézkedni, hogy e tekintetben a törvénynek érvény szereztessék, a mit talán a lelkészi fizetések kiegészítéséről alkotott törvény végrehajtása részben meg fog könnyíteni.

A milyen erős egyházhoz ragaszkodást találtam a belső-somogyi egyházmegye híveinél, ép oly jó testvéries viszony fennállásáról volt alkalmam meggyőződni a különböző felekezek között. Látogatásom alkalmával, hogy mindenek ékesen és szép renddel történjenek, abban legtöbb helyen tényezők voltak a más felekezetek tagjai is. A diszes fogatokat, a melyeken utaztunk, legnagyobb részben más vallásfelekezetű előkelő birtokosok bocsátottak rendelkezésünkre, a bandériumokban, azok szervezésének költségeiben felekezeti külömbség nélkül résztvettek. A hol megfordultam, egyetlen községet kivéve, mindenütt testvéri szeretettel küldöttségileg üdvözöltek, ugy az ág. hitv, evang. egyház lelkészei és képviselői, mint a róm.kath. egyházak plébánosai és előjáróságai tornyaikra a zászlót kitűzték, harangoztattak, stb. e tekintetben körutam az egész megyében az őszinte testvéresülés ünnepévé lett, tetőpontját érvén el ez Szabáson, a hol báró Tallián János és Dénes urak ő méltóságaik látogatásom napja emlékére az ev. ref. egyház javára általam meghatározandó czélra 200 frt alapítványt tettek bár maguk, a megjelenésben akadályozva voltak, magyar vendégszeretettel bocsátották házukat a látogatás kíséretének rendelkezésére, a község többi közbirtokosai pedig mindent megtettek arra nézve, hogy fogadtatásomat díszessé tegyék; továbbá Kaposvárott, a hol Tallián Gyula főispán ur ö méltósága volt szíves vendégéül fogadni és a város összes polgársága, a társadalom minden osztálya a legnagyobb szívélyességet tanúsította irányomban, ugy, hogy mindenkor hálás érzelmekkel emlékezem Kaposvár városa közönségének hazafias és felkezetiessen felülemelkedett jóakarata, a melyet ez alkalommal az ev. ref. egyház és az én csekélységem iránt oly fényesen kimutatott.

Minden egyházban, a hol a látogatást végeztem, meglátogattam az iskolát is, a presbyterium jelenlétében megvizsgáltam a tanítás módszerét, az elvégzett tananyag mennyiségét s a tanítás eredményét. Ezen vizsgálat alapján a belső-somogyi ev. ref. egyházmegyében levő iskolákról, csekély kivétellel, dícsérőleg és elismerőleg nyilatkozhatom Az a lelkiismertes gondosság, amelylyel ezen sgyházmegye évtizedek óta az elemi oktatásügyet kezelte s az a sok értelmes, kellő képzettséggel bíró tanító működése, a kikre ezen egyházmegye az iskolák vezetését bízta: megtermette az elemi oktatás terén a jó gyümölcsöket.

Egy hiányt azonban mégis tapasztaltam az elemi oktatásnál az iskolák nagyobb részében, a minek orvoslását égető szükségnek tartom és ez az, hogy a növendékek nem ismerik eléggé magyar ev. ref. egyházunk történetét. Pedig a hitfelekezetünkhöz tartozandóság önérzetét semmi sem erősíti annyira a nemesre, szépre fogékony gyermeki kebelben, mint azon sok küzdelmeknek, megpróbáltatásoknak ismerete, a melyen a vallásos meggyőződésükért és a lelkiismeret szabadságért küzdő őseink keresztülmentek és a melyek között szilárdul megállottak. Ezen sempontból hiányos a tanterv is, de még nagyobb hiány van alkalmas és a czélnak megfelelő tankönyvekben, a mely hiányokon hogy minél előbb segítsünk, egyházunk jól felfogott érdeke követeli.

Látogatásom alkalmával, kötelességem szerint, bírálat alá vettem a nép erkölcsi életét s a mutatkozó gyarlóságokat és vétkeket kéréssel, intéssel, dorgálással igyekeztem irtani, így a hol az szükségesnek mutatkozott: a fényűzést, a pazarlást, a káromkodást, az iszákosságot, a világiakban való elmerülést, a kevélységet s a szegényebb sorsuak lenézését, az egyenetlenséget, a felsőbbség iránti tiszteletlenséget, mert ezek mutatkoztak itt-ott szórványosan. Ellenben kötelességem volt ostorozni két súlyos erkölcsi bűnt majd minden egyházban: a törvénytelenül együttélést vagy vadházasságot és az úgynevezett egy gyermekrendszert, mert ezen, egyházunk életét szinte alapjában megtámadó bűnök sokkal általánosabban uralkodnak Somogy megyében, mint az ország más vidékein és éppen a tősgyökeres magyar reformátusoknál.

A mint a gyülekezetek presbyteriumaival felvett jegyzőkönyvek mutatják, kis népességű községben is akad 5-6 pár törvénytelenül együtt élő pár, a kik a köztük létező erkölcs- és törvényellenes viszonyt vagy nyiltan folytatják, vagy cselédkönyvvel leplezik. A községi és megyei hatóságok nagyon jól ismervén a viszony természetét és annak veszedelmes következményeit, kellő erélylyel és szigorral járnak el annak megbüntetésére, de a magas kormánynál intézkedéseik ritkán találnak támogatásra, sőt több esetben volt alkalmam látni, hogy a megyei hatóság az erkölcsiség és a számos tagból álló család érdekei megvédésére irányzott intézkedései ministeri határozattal megsemmisíttetik s a törvénytelen viszony folytatására a rosz példa által mások is felbátoríttatnak. Ezen sajnos viszonyok orvoslására a magas államkormány figyelme felhívandó volna.

Még nagyobb veszedelem fenyegeti egyházainkat Somogymegyében az ott uralkodó egy gyermekrendszer folytán, a mely mint valami ragály terjed a népesség között. A születések száma folyton apad, sok helyen alul van a népesség 2%'-án. A cselédeknél megvan az átlagos születési arány, de a vagyonnal biró földmíveseknél a titkos bűn szinte a családok kipusztulásával fenyeget. Van olyan egyház, ahol ezelőtt 15 esztendővel az egyházmegye és közigazgatási bizottság intézkedése folytán második tanitói állást kellett szervezni, mert a tankötelesek száma 119 volt és ma az egyik iskola üresen áll, a tankötelesek száma 29 re olvadt le. E sajnálatos állapot indító oka egyrészről a vagyonhoz való túlságos ragaszkodás. A szülők nem akarják, hogy vagyonukon több gyermek osztozzék s azok esetleg szegényebbek legyenek, mint ők és nem akarják, annak a minden esetre helytelen egyházi adó rendszernek terhét hordozni, a mely szerint a családban levő 12 éven felüli gyermek után személy szám szerint szegényre gazdagra egyenlően vettetik ki minden nemű egyházi közadó. A veszedelmes bűn terjedése megbénítja a nép erkölcsi érzékét, elfordítja e tekintetben annak józan gondolkodását, annyira, hogy nem csak az tekintetik szégyennek, ha a családban egynél több gyermek van, hanem az is, ha az első gyermek a házasság utáni 4-5-ik évnél előbb születik.

Igyekeztem ostorozni e bűnt az ész és az írás minden fegyverével, hivatkoztam a vallásos és hazafias érzületre, az erkölcsiség a családi élet szentségének követelményeire Bár lenne szavaimnak és imádságomnak sikere. Ezen titokban tenyésző baj azonban olyan, a mely nehezen irtható, és hogy vészes következményeinek eleje vetessék, az egyházi és az állami hatóságoknak teljes éberségét, tevékenységét és szigorát kihívja.

Módot kell találni arra, hogy a több gyermekkel biró szülők ugy a külső tisztesség, mint anyagi téren nem hátrányban, hanem előnyben részesüljenek a gyermektelenek vagy egy gyermekkel birok felett, intézkedni kellene az államnak, hogy ne csak az élve szülöttek, hanem a halva és kora szülöttek is nyilvántartassanak s a hol a szigorúan alkalmazott ellenőrzés folytán a titkos bűnnek nyomára jönnek, ott a törvénynek kíméletlenül érvény szereztessék mindenkivel szemben. Sőt még az sem volna embertelennek és méltánytalannak tekinthető, ha azon vidékeken, a hol ezen bűn uralkodik, az egy gyermeknek a tényleges katonai- szolgálat alóli mentségre szóló kedvezménye felfüggesztetnék, vagy hatályon kivül helyeztetnék, számtalan példát mutatván fel az élet különben is arra, hogy az ezen kedvezményben részesülő egy gyermek a családnak nem fenntartója, de megrontója.

Lelkésztársaimat mindenütt utasítottam, hogy kellő tapintatossággal mindent kövessenek el ezen baj orvoslására és ha a vagyonaránylagos egyházi adó életbeléptetését keresztülvinni nem tudják, legalább vigyék keresztül azt, hogy az egyházi adó, lelkész és tanítófizetés családokról, de ne családtagok száma után vettessék ki. Egyetemes egyházunk pedig az egyházi adóteher csökkentésére vonatkozó intézkedéseiben különösen azt vegye tekintetbe, hogy ezen segélyezés folytán a több gyermekkel bíró családok terhe könnyebbittessék első sorban.

Ezekben számolok be a főt. egyházkerületi közgyűlésnek a belső-somogyi ev. ref. egyházmegyében levő egyházak látogatásáról, a melynek eredménye a látogatási jegyzőkönyvekben van részletesen feltüntetve, A midőn ezen jegyzőkönyvek levéltárba helyezését kérem, kérem egyszersmind a főt. egyházkerületet, méltóztassék köszönetét kifejezni Somogyvármegye nagyérdemű közönségének, Somogyvármegye és Zalavarmegye méltóságos főispánjainak, Kaposvár és Nagy-Kanizsa varosok polgármestereinek azért a szeretetteljes fogadtatásért, a melyben bennünket részesítettek és azért a sok fáradozásért, a mellyel látogatásom egyházi, erkölcsi és társadalmi és hazafias sikerét minden rendelkezésükre álló eszközzel előmozdítani törekedtek.

Magam részéről pedig az emlitteteken kivűl őszinte köszönetet mondok Körmendy Sándor ekerületi főjegyző, Barakonyi Kristóf esperes. Szabó. Kálmán megyei gondnok, Nagy Lajos megyei főjegyző uraknak, a kik látogatásomat gondosan előkészíteni szivesek voltak, hogy ott mindenek ékesen és szép renddel történhettek, egész utamon elkísértek, teendőim végzésénél segélyemre voltak, az egyes gyülekezeteknek, illetve lelkészeknek pedig azért a szíves vendégszeretetért, a melyben egész utamon részesítettek.