A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ ÉS

A VASÁRNAPI ISKOLAI SZÖVETSÉG

CIGÁNY GYERMEKEK KÖZÖTT VÉGZETT

MISSZIÓI MUNKÁJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

(1990–2005)

Írta: Draskóczy Gábor

Szakdolgozat
Missziológia tantárgyból

A Pápai Református Teológiai Akadémia

Missziói szak

Posztgraduális Missziói Szakirányú Továbbképzés

TÉMAVEZETŐ:

DR. KOVÁCS ÁBRAHÁM

2006 november

I. Bevezetés

 Magyarországon a rendszerváltás legnagyobb vesztesei a cigányok. Ez főleg gazdasági téren mutatkozik meg, de az élet más területein is megfigyelhető a többségi társadalom és a cigányság különbségének fokozódása. E jelenség okait feltárni dolgozatunknak nem feladata. A társadalom részéről vannak próbálkozások a helyzet rendezésére, de ezek a kezdeményezések általában nem terjednek ki az Isten Igéje által elénk állított megoldásra. Dolgozatunkban csak az egyház, cigányokat segítő missziós tevékenységével kívánunk foglalkozni. A társadalom részéről való segítségnyújtást csak abban az esetben érintjük, ha az összekapcsolódik az egyház cigánymissziós tevékenységével.

 A. A dolgozat témája

1. A téma fontossága

A magyar társadalom egyre sürgetőbb kérdése a cigányok helyzetének rendezése, kirekesztődésüknek megszüntetése. Ez társadalmi szinten több területen már folyik, mint például az oktatásban, az előítéletek leküzdésében, az esélyegyenlőség megteremtésében. E problémák rendezésében a magyarországi keresztyén felekezeteknek és missziós egyesületeknek is fontos feladatuk van, hiszen Isten „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette” (ApCsel 17,26), azaz előtte minden ember egyenlő. A cigányok életének rendeződésébe beletartozik a többségi társadalommal és az Istennel való kapcsolat rendeződése is.

Vannak olyan példaértékű gyülekezetek Magyarországon, amelyek a missziói parancsot betöltve azon munkálkodnak, hogy a cigányok és magyarok békességben éljenek együtt a gyülekezetben és a helyi közösségben, illetve békességre jussanak Istennel való kapcsolatukban, ezzel is építve a jövő egyházát. A magyarországi gyülekezetek többsége azonban még nem kész befogadni a cigányokat, és csak kevesen vállalkoznak arra, hogy hirdessék közöttük az evangéliumot. A magyarországi cigányság jövője szempontjából viszont döntő kérdés, hogy megtalálják-e helyüket a gyülekezetekben, és az evangélium ereje átformálja-e életüket. A magyarországi felekezetek jövője és megújulása szempontjából is fontos, hogy betöltik-e missziói küldetésüket a cigányság felé, készek-e befogadni a cigányokat, és így megtalálják-e helyüket a cigányok a gyülekezeti életben és szolgálatban, vagy továbbra is attól távol, kirekesztődve élnek. A téma fontossága miatt kíván e dolgozat a cigánymisszió elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozni.

 2. A gyermekek közötti missziói munka fontossága

Az elmúlt évek során születtek már értékes tanulmányok, cikkek a cigánymisszióról, de tudomásunk szerint a cigány gyermekek közötti missziói munkáról még nem készült dolgozat. A missziói munkát általában a legkönnyebb – és talán a legeredményesebb is – a gyermekek között elkezdeni. Isten meg is parancsolja, hogy a gyermekeket tanítsuk Igéjére (Zsolt 78,5–8), hogy „ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék”. A gyermekkor a legalkalmasabb idő arra, hogy Jézus Krisztust az életükbe fogadják (Máté 18,3; 19,14; Márk 10,15). A missziói munka fontos része a magyarok és cigányok közötti jó viszony kialakítása, a megbékélés munkálása, amit szintén gyermekkorban kell elkezdeni, mert ekkor még nem formálódtak ki (erős) előítéletek egymással szemben. Amit gyermekkorban megtanultak életük végéig meghatározó lesz (Példabeszédek 22, 6). A mai gyermekekben kialakított missziói és gyülekezeti kép lesz a jövő egyházának missziói és gyülekezeti képe is. Ezért kell a cigánymisszión belül hangsúlyosan foglalkozni a cigány gyermekek közötti missziói munkával.

B. A MRE és a VISZ közös missziói munkájának lehetőségei

E dolgozatban nem tudunk minden magyarországi felekezet cigánymissziójával foglakozni. Vizsgálódásunk tárgyává kiválasztottunk egy egyházat, a Magyarországi Református Egyházat (MRE) és egy missziói egyesületet, a Vasárnapi Iskolai Szövetséget (VISZ). A MRE-t azért, mert a legnagyobb hazai protestáns egyház, amelynek vannak olyan gyülekezetei, ahol helyi szinten működik a cigánymisszió, és létezik az egyház vezetősége által elismert és támogatott országos cigánymissziós szolgálata is. A VISZ-t pedig azért, mert szolgálata a gyermekek felé irányul, beleértve a Magyarországon élő cigány gyermekeket is. Célja az evangélium hirdetése és a gyermekek bibliai tanítása azért, hogy hitvalló keresztyénekként az egyházba betagozódjanak.

A MRE és a VISZ sok tekintetben különbözik egymástól. A MRE egy protestáns egyház, amelynek munkája minden korosztályra kiterjed. A VISZ pedig egy felekezetközi missziói egyesület, amelynek szolgálata a gyermekek felé irányul. A felnőttek felé annyiban szolgál, hogy segít nekik a gyermekmisszióra való felkészülésben és a misszió végzésében. A MRE és a VISZ munkájának vannak olyan területei, ahol hasonlóan végzik szolgálatukat. A cigány gyermekek közötti misszió is egy ilyen terület, ahol létrejöhet a közös szolgálat.

Először vizsgáljuk meg a MRE missziói célkitűzéseit, amelyet a MRE 1995. évi II. törvényében fogalmazott meg. Ebben leszögezi, hogy a missziói munkát „személyválogatás nélkül végzi minden ember felé” (1.§) ami magába foglalja a cigányokat is. A törvény felsorolja azokat a területeket, amelyeken a MRE missziói szolgálatát végezni kívánja. A felsorolásban szerepel a gyülekezethez tartozó gyermekek közötti réteg-evangálizáció (5.§ /3), a belmisszió területei között is említi a gyermekek közötti missziót (6.§ /2), és a missziói célú intézmények között a cigánymissziót (6.§ /5). A törvény tehát nem tesz említést külön a cigány gyermekekről, de missziói céljai között megtaláljuk mind a gyermekek, mind pedig a cigányok felé is irányuló missziói munkát. E dolgozatban példákat látunk majd arra, hogy a törvény adta célok hogyan valósulnak meg egy-egy gyülekezet gyakorlatában a cigány gyermekekkel kapcsolatban.

Másodszor vizsgáljuk meg a VISZ missziói célját. A VISZ protestáns hitelveket valló, egyesületi formában működő, felekezetközi gyermekmissziós társaság. Missziói munkája a Magyarországon élő gyermekek felé irányul. Arra törekszik, hogy az egész ország területén együttműködjön a helyi gyülekezetekkel a gyermekmisszióban, és azok munkáját segítse. A VISZ alapokmánya kifejti az egyesület missziói célját.  „Szeretnénk minél több gyermeknek egyszerűen, de hatékonyan hirdetni Isten Igéjét. Bátorítani akarjuk őket, hogy engedjék érvényesülni a Szentlélek munkáját életükben.” (VISZ. 2003/c. 1§.) Ebben nincs szó a cigány gyermekekről, de éppen így a magyar gyermekekről sem, mert célja, minden Magyarországon élő gyermeknek hirdetni az evangéliumot, nemzetiségi megkülönböztetés nélkül.

Mindkét szervezet, a MRE és a VISZ alapszabályában – indirekt módon – célul tűzi ki, hogy missziói munkát végezzen a cigány gyermekek között, akár megnevezte őket, akár nem. Adott tehát a lehetőség, hogy ezen a területen a MRE és a VISZ együttműködjön.

C. A dolgozat célja és a kutatás iránya

1. A dolgozat célja

A dolgozat az 1989 és 2005 közötti időszakban a cigány gyermekek között folyó missziói munkát vizsgálja meg úgy, hogy összehasonlítja a MRE és a VISZ e területen végzett szolgálatát azért, hogy ezzel elősegítse a cigányok és a magyarok egymás közötti, és a cigányok Istennel való megbékélését, illetve a jövő egyházának építését.

 2. A kutatás iránya és fő kérdései

A MRE és a VISZ cigánymissziós munkáját négy szempont szerint fogjuk megvizsgálni és összehasonlítani. Vizsgálatunk szempontjainak alapját Anne-Marie Kool  (2004/a, 167)[1]  A romák közötti szolgálat tervezésekor átgondolásra érdemes missziológiai témák címen elhangzott előadásából vettük.

Első kérdésünkre – hogy miért szükséges a cigánymisszió, milyen bibliai alapon végzi a MRE és a VISZ missziói munkáját a cigány gyermekek között – főként a két szervezet alapokmányaiban és a kérdéssel foglalkozó szakemberek írásaiban keressük a választ.  Így megvizsgáljuk, mit mond a MRE missziói törvénye, Hadházy Antal[2], a MRE cigánymissziójának alapítója, Búzás Irén, a jelenlegi vezetője és Anne-Marie Kool református missziológus, illetve a VISZ alapokmányai e témában.

Másodszor azt vizsgáljuk meg, hogy kinek a feladata a cigány gyermekek közötti missziói munka. Ebben a kérdésben megoszlanak a vélemények. Egyesek azt gondolják, hogy azoké, akik erre valamilyen képzést vagy külön elhívást kaptak. A lelkészé, mert neki teológiai képesítése van, a gyermekmunkásé, mert ő a gyermekmisszió területén kapott felkészítést, a cigánymisszionáriusé, aki a cigánymisszióra kapott elhívást és felkészítést, a gyülekezet egyes aktív tagjaié, akik fontosnak tartják a missziót a cigányok felé, vagy a hívő cigányoké – amennyiben vannak ilyenek a gyülekezetben –, akik jobban tudják az evangéliumot közvetíteni saját népük felé. Mások úgy látják, hogy az egész gyülekezet feladata a misszió, amely mind a gyülekezet cigány tagjai és gyermekei, mind pedig a környezetükben élő cigányok felé kell, hogy irányuljon.  Ehhez tartozik az a kérdés is, hogy a missziót végző (lelkész, misszionárius, gyülekezet stb.) csak magában végezze szolgálatát (gyülekezetében, felekezetében), vagy az ügy fontosságára és nagyságára való tekintettel, mindazokkal összefogva, akik szívügyüknek tekintik a cigányoknak való segítségnyújtást, mint például más felekezetek, missziós egyesületek, hatóságok, szakemberek.

Harmadszor azt vizsgáljuk meg, hogy miben áll a cigányok közötti szolgálat. Az evangélizációs szolgálaton kívül hozzá tartozik-e a szociális (diakóniai) munka, a gyermekek segítése a tanulásban és egyéb területen való felzárkóztatásukban, és van-e tennivalónk a többségi gyülekezet felé, hogy a megbékélést munkáljuk a magyarok és a cigányok között (Efézus 2; ApCsel 15).

A negyedik kérdés az, hogyan végezzük a cigánymissziót. Itt három modellt állíthatunk fel. Az első az, amikor a cigányok gyülekezetbe való asszimilációját segítjük elő, hogy beolvadva a magyarok közé – sokszor elveszítve cigány identitásukat –, „magyarokká” váljanak. A második modell a cigányok – magyar gyülekezetbe való – integrálását tűzi ki céljául. Ilyenkor a cigányok megtartják cigány identitásukat, a két etnikum hatással lesz egymásra – remélhetőleg –, egymást kölcsönösen gazdagítva. A harmadik út az, amikor arra törekszünk, hogy homogén cigány gyülekezet alakuljon. A magyarok és a cigányok elkülönülve élik lelki életüket. Így nem kell alkalmazkodniuk egymáshoz, de nem is mutatják meg a kívülvalóknak Isten bennük elvégzett csodáját, hogy, „eggyé tette mind a két nemzettséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Efézus 2,14). A három modellnek számtalan variációja jöhet létre, a helyi adottságoktól függően.

A négy kérdésre adott válaszok segítségével a dolgozat szeretne a MRE és a VISZ cigány gyermekek között végzett munkájából olyan példákat bemutatni, amelyek modell értékűek lehetnek. A dolgozat a vizsgált modellek előnyeit és hátrányait is elemezi, hogy ezzel segítséget nyújtson azoknak a lelkészeknek, missziói munkásoknak és gyülekezeti tagoknak, akik keresik annak lehetőségét, hogyan teljesítsék a missziói parancsot a környezetükben élő cigányok felé, hogyan munkálják a magyarok és cigányok közötti megbékélést, és hogyan szolgálják a jövő egyházának építését a misszió e területén.

3. A bemutatott példák kiválasztásának szempontjai

A dolgozat kereteit meghaladja, hogy a MRE minden olyan gyülekezetét megvizsgáljuk, ahol cigánymissziót végeznek, ezért kiválasztottunk néhány gyülekezetet. A kiválasztás elsődlegesen a település fajtája szerint történt. Így a példák között van fővárosi (Budapest-Józsefváros), városi (Gyöngyös) és falusi (Rohod, Nyírvasvári) gyülekezet, hogy különböző körülmények között láthassuk a MRE-ben folyó missziói munkát. Ezen belül a kiválasztásnál azt a szempontot is figyelembe vettük, hogy a fent megnevezett gyülekezetek között legyenek olyanok, amelyekben végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok felé (Gyöngyös, Nyírvasvári), és olyanok, amelyekben nem végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között, de a gyülekezet életébe bekapcsolódtak cigányok is (Budapest-Józsefváros, Rohod).

A VISZ cigány gyermekek között végzett minden munkáját sem tudjuk e dolgozat keretei között bemutatni, ezért itt is ki kellett választanunk néhány példát. A példák kiválasztása itt nem a település fajtája szerint, hanem a missziói munka három ágának bemutatása szerint történt. Az első példa azt mutatja be, hogyan lehet nyáron a szabadban evangélizációs hetet tartani a cigány gyermekeknek (5 Napos Klub – Szirák). A második példa arról szól, hogyan lehet évközben rendszeresen összegyűjteni és tanítani a cigány gyermekeket (Örömhír Klub – Bag). A harmadik példa pedig azt mutatja meg, hogyan készítsünk fel cigány testvéreket a cigány gyermekek közötti szolgálatra (munkatársképzés). E missziói munkaágak bemutatása nem feltétlenül református környezetben történik – hiszen a VISZ felekezetközi módon végzi szolgálatát –, de látni fogjuk, hogy a MRE munkáját bemutató – általunk kiválasztott – példák között megjelennek a VISZ missziói munkamódszerei (5 Napos Klub, Örömhír Klub, munkatársképzés). Így mutatkozik meg a MRE és a VISZ eddigi helyi szintű együttműködése, mely példát adhat a jövőbeni intenzívebb közös szolgálatra.

 D. A cigánymisszió helyzetének elemzése

1. Kik foglalkoztak korábban ezzel a témával

Eddigi ismereteink szerint erről a speciális területről – a MRE és a VISZ cigány gyermekek között végzett missziói munkájáról – még nem készült értekezés. Ez nem jelenti azt, hogy a cigánymisszióról ne jelentek volna meg értékes tanulmányok, időnként utalva a gyermekek között végzett szolgálatra is.

a. Publikációk

Először tekintsük át röviden, milyen publikációk jelentek meg a cigánymisszió témájáról. A MRE által kiadott Confessio című folyóiratban 1989 előtt két cikk jelent meg, mindkettő Hadházy Antal lelkipásztor tollából. Az első 1977-ben Cigányok az egyház körül címmel. Hadházy (1977) ebben az értekezésben az egyház szerepére mutat rá a cigányok integrációja tekintetében. Ekkor még nem lehetett arról írni, hogy az egyháznak ki kellene lépnie a templom falain kívülre, hogy cigánymissziót végezzen, csak arról, hogy ha betéved egy cigány egy egyházi alkalomra, megérti-e azt, ami ott elhangzik. Kap-e valamit, amiért érdemes lesz újból jönnie. A második tanulmány 1986-ban jelent meg, amely a nyíradonyi református gyülekezetben lévő cigányok közti munkáról szól. Az általunk vizsgált időben – 1989-től napjainkig – is szerény a termés. A három megjelent írás közül egyet Hatvani L. Csaba (2000) lelkipásztor írt a gyülekezetében végzett cigánymisszióról, kettőt pedig Kovács Sándor (2000; 2002) lelkész, aki beszámol a Kárpátalján folyó cigánymisszióról. A Confessioban tehát összesen öt tanulmány jelent meg, abból is csak három foglakozik a magyarországi cigánymisszióval, és egy sem a cigány gyermekek között végzett munkával.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által kiadott Theológiai Szemle című folyóiratban 1989 előtt két tanulmányt találhatunk, mindkettő Hadházy tollából. Az elsőben (Hadházy 1975) a hazai cigányság akkori helyzetét ismerteti. Adatai akkor helytállóak voltak, de mára a helyzet több tekintetben megváltozott. Hadházy (1983) a második tanulmányában beszámol külföldi és hazai – más egyházak cigánymissziójában szerzett – tapasztalatairól, majd összegzi a saját gyülekezetében szerzett tapasztalatait a cigánymisszió területén. Az 1989 utáni időszakban öt írás található a cigánysággal kapcsolatosan, ebből négy Hadházyé. Az első (Hadházy 1989) cikk ismerteti teológiai PhD dolgozatát, amelyet a cigányok társadalmi integrálásáról írt. A második (Hadházy 1992) egy előadás tervezet, amelyet a Doktorok Kollégiuma 1990-es ülésére készített. Ebben összefoglalót ad a cigánymisszió akkori helyzetéről. Statisztikai adatok alapján megbecsüli a MRE-hoz kötődő cigányok számát, számba veszi a cigánymisszió végzéséhez szükséges feltételeket, felvázolja a misszió célját és lehetséges módszereit. Hadházy (1993) következő cikke az Antiszemitizmus, cigányellenesség, rasszizmus napjainkban Magyarországon címmel jelent meg. Hadházy (2002)[3] negyedik cikke egy nagyon fontos, a cigánymisszió jövőjét meghatározó kérdéssel, a homogenitás elvével foglalkozik[4]. Megállapítja, hogy a cigánymisszióban a „réteg-elv”-et figyelembe kell venni, de alkalmazása nem egyszerű, a cigányok széttagoltsága és egyes csoportok asszimilációs törekvése miatt. Hadházy cikkein kívül még Obbágy László (2001) előadásának szövegét olvashatjuk, melynek címe: Az egyház viszonyulása a kisebbséghez, különös tekintettel a cigányságra. A fenti két folyóiratban található tanulmányok zömét Hadházy írta. Kulcsszava az „integráció”. A misszió célját a cigányok egyházi integrációja fokának emelésében határozta meg (Hadházy 1992), egészen a Máté 5,48 „fokáig”.[5] A missziónak a magyar gyülekezeti tagok felé is kell irányulnia, hogy életük legyen biblikus, cigányokat befogadó.

A Református Egyház című havi folyóiratban – 1989 és 2004 között – egy cikket találunk a cigánymisszióval kapcsolatban, amelyben Búzás Irén református lelkész – akit 2002-ben bízták meg Hadházy utódjaként a református cigánymisszió vezetésével – beszámol a MRE cigánymissziójának küldetéséről (P. Tóthné – Búzás 2004).

A fent említett, folyóiratokban megjelent tanulmányokon kívül Hadházy (1989) szerkesztésében megjelent egy cigány énekeskönyv is, amelyben „a három, magyarországi cigányok által beszélt fő nyelv képviselve” van. Hadházy 2003-ban egy összefoglaló visszaemlékezést is írt „Ötven év a cigány misszióban” címmel, amely azonban csak kéziratban olvasható. Bütösi János tiszteletére megjelent kötetben (Gaál 2004) két tanulmányt találunk a cigánymisszió témájáról, az első Anne-Marie Kool (2004/a) A romák közötti szolgálat tervezésekor átgondolásra érdemes missziológiai témák címen, a második pedig Búzás Irén (2004/a) Missziói szolgálat etnikai kisebbségek között.

A megvizsgált három teológiai folyóiratban (Confessio, Theológiai Szemle, Református Egyház) feltűnően kevés tanulmányt találunk a cigánymisszióról. 1989 előtt csak négyet (mindnek Hadházy a szerzője), és 1989 és 2005 között is csak kilencet (melyből négyet Hadházy írt). Az első csak 1975-ben jelent meg, és utána is csak két- háromévente egy-egy cikk. Ennek több oka is lehet. A misszió kérdése a kommunista időszakban eleinte tabu, majd megtűrt téma volt. Ha valaki végezett is missziót, azt nem volt tanácsos publikálnia. A cigányok közötti misszió végzését különösen rossz szemmel nézte a hatóság. Felemelkedésüket az állam a maga sajátos eszközeivel akarta megoldani. Aki tehát cigánymissziót akart végezni, vagy ezt a témát kutatni, és az eredményeket publikálni, annak számítania kellett arra, hogy komoly akadályokba fog ütközni. Aki mégis belekezdett, annak nem csak a külső nehézségekkel kellett számolnia, hanem környezete és gyülekezete ellenállásával is. A fent említett körülmények valamelyest magyarázzák azt, hogy miért jelent meg olyan kevés tanulmány a cigánymisszióról az 1989 előtti években. Az általunk vizsgált időszakban (1989-2005) kezdődhetett meg a teológiákon a missziológiai oktatás. Azóta lehetséges, hogy az egyházak hivatalosan is foglalkozzanak a cigánymisszióval. Így egyre inkább várható, hogy felnő egy olyan nemzedék, amely publikációjában a cigánymisszió elméleti és gyakorlati kérdéseivel fog foglalkozni.

Tartalmát tekintve e cikkek között találunk beszámoló jellegűeket (Hatvani, Kovács, Búzás), amelyek a missziói munkáról adnak hírt és elemző tanulmányokat. Hadházy elemzéseiben hangsúlyos helyet kapnak a teológiai és szociológiai szempontok. Megvizsgálja a cigányság integrációjának és a cigányellenességnek kérdését. Bemutatja a külföldi és hazai, nem református cigánymissziós modelleket, és tanulmányozza azt a kérdést, hogy vegyes vagy homogén gyülekezetek alakulását segítse-e elő a cigánymisszió. A cikkeken kívül felsorolt három könyv egyikében találjuk Kool cikkét, amelyben a cigánymisszió alapvető missziológiai kérdéseire keres választ.

Az előbbiek mind a cigánymisszióról – általában – szólnak. Feltűnő viszont, hogy a fent felsorolt folyóiratokban csak egyetlen vázlatos írást olvashatunk a cigány gyermekek közötti missziói munkáról, Hadházy (2003/a, 35) tollából Cigány gyermekek katekhézise címen. Ebben Hadházy vázlatosan felsorolja azokat a gondolatokat, melyeket e témában egy szakdolgozat keretében ki lehetne fejteni. E szerény termés okai a következők lehetnek. 1989 előtt az állam arra törekedett, hogy a gyermekekkel való foglalkozást a maga hatáskörébe vonja. Ha a misszió, és különösen a cigánymisszió kérdésével nem „illett” foglalkozni, akkor a cigány gyermekekkel még kevésbé. Egy másik ok az lehet, hogy a cigányok között a családi kötelékek sokkal szorosabbak, mint a nem cigányok között. Otthon általában az élet minden tevékenysége ugyanabban a térben zajlik. A családtagok ritkán vannak egyedül. Ha a házukban tartunk gyermekeknek összejövetelt, akkor azon a család idősebb tagjai is részt fognak venni. Ezért „tisztán” a cigány gyermekek közötti misszióról inkább csak akkor beszélhetünk, ha őket meghívjuk a lakásuktól távol lévő helyre. A fenti okok magyarázhatják, miért nem született róluk tanulmány.

A VISZ kiadványai a gyermek-evangélizáció elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak. Egyikben sincs szó külön a cigány gyermekek közötti evangélizációról, de mindegyik reájuk is vonatkozik. A VISZ Örömhír című evangéliumi gyermeklapjában – alapításától[6] 2005 végéig – a cigányságról négy beszámoló jellegű írás jelent meg. Az elsőben Iványi Gábor (1992) számol be egy cigánytelepi látogatásáról. A második, Szegedi Kovács György (2000) írása arról, hogy egy faluban a beköltöző hívő cigány családdal szembeni előítélet hogyan oszlik el. A harmadik, Draskóczy Gábor (2001a) képes beszámolója egy cigány Örömhír Klubról. A negyedik írás egy visszaemlékezés arra, hogyan kezdődött a cigánymisszió egy Szabolcs megyei községben (Draskóczy Gábor 2001b). Ezek az írások nem tudományos jellegűek, gyermekeknek szólnak. Az előítéletek leküzdésében azonban a gyermekek segítségére lehetnek.

b. Előadások, konferenciák

A cigánymisszió témájáról több előadás is elhangzott, és konferenciákat is tartottak. Hadházy 1994-ben megszervezte, és azóta többször is összehívta a Kelet-európai Cigányt Lelkigondozók Konferenciáját (Hadházy 2003, 73–74). Ezek a konferenciák nem a MRE-hoz kötődnek, felekezetköziek és nemzetköziek. 1999-ben a Magyar Református Presbiteri Szövetség (MRPSz) Sárospatakon tartotta a 8. Nemzetközi Presbiteri Szövetség Konferenciáját, amelynek témája a cigánymisszió volt. Elfogadott záródokumentumában,[7] kilenc pontban vázolja fel a konferencia tanulságait és ajánlásait, amelyet a MRE-ak Tanácskozó Zsinata elé terjesztett. A MRE Doktorok Kollégiuma Missziológiai Szekció 1999. évi ülését az Evangélium és kultúra viszonya a cigánymisszióban központi témának szentelte, amelyen több előadás, beszámoló, esettanulmány hangzott el (Gonda 1999).[8] 1998-ban Hadházy A cigánykérdés és az egyház címmel szemináriumot tartott a Sárospataki Református Teológiai Akadémián,[9] 2000-ben pedig A cigánymisszió szeminárium 2000 címmel a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen.[10] 2003-ban Dani Eszter református lelkész „Misszió romák között” címmel féléves szemináriumot tartott a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán és az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (Kool 2004).[11] 2005-ben missziói tanfolyam indult Sárospatakon, ahová olyan cigány résztvevőket hívtak meg, akik tanulni szeretnék a missziót (Győri 2005). 2005-ben „Asszony a kútnál” címen Dunamellék Cigánymissziós Konferencia[12] volt Budapesten.

 A VISZ előadásaiban és konferenciáin tanít a gyermekekről, de nem tesz különbséget a magyar és a cigány gyermekek között. A cigány gyermekek között végzett missziójáról nem hangzott el értekezés vagy előadás. A VISZ írásos anyagaiban sem tünteti fel, hogy azok a gyermekek, akikkel a tanítók foglalkoznak, magyarok-e vagy cigányok. A VISZ munkatársai között végzett gyors felmérés[13], azonban arról számol be, hogy munkájuk során tanítanak cigány gyermekeket is. Írott források hiányában kutatásunkat szóbeli beszámolókra, interjúkra és a kérdőívek segítségével nyert adatokra alapoztuk.

A felsorolás nem teljes, igyekeztünk a főbb publikációkat, előadássorozatokat és konferenciákat megemlíteni. A szerzőkön és előadókon kívül még sokan foglalkoztak ezzel a témával, úgy mint Szabó Dániel, a Tiszáninneni Egyházkerület volt főgondnoka, Búzás Irén református lelkész, a MRE cigánymissziójának vezetője, Závodi Emese református lelkész, a MRE Önkéntes Diakóniai Év felelőse, Orián Géza szociális munkás és sokan a gyülekezeti lelkészek közül.

2. Fogalmak tisztázása

Ebben a fejezetben néhány alapvető fogalmat szeretnénk tisztázni azért, hogy a dolgozatban való használatukkor egyértelmű legyen, mit is értünk alatta. Az első kérdés az, hogy ki a cigány? Ha a népszámlálási adatok szerint szeretnénk meghatározni, hogy egy helységben hány cigány él, akkor lehet, hogy azt a megdöbbentő adatot kapjuk, hogy nem él cigány az adott településen, mert senki sem vallotta magát cigány nemzetiségűnek, holott a falu lakói többeket is annak tartanak.[14] Ha az anyanyelvük szerint próbáljuk meghatározni, hogy ki a cigány, akkor is rossz úton járunk, mert a hazai cigányság 86,9%-a, magyar anyanyelvű (Kemény – Janky 2003), akik pedig nem magyar anyanyelvűek, azok sem egy nyelvet beszélnek. Az eredeti kérdésre adott válasz annak megfelelően eltérő eredményre vezethet, hogy ki[15] és minek alapján[16] határozza meg azt, hogy ki a cigány. A szakirodalomban az egyik elfogadott meghatározás ebben a kérdésben az, amit Kemény István alkalmazott az 1970-es években végzett cigány-kutatásában, miszerint azokat tekintik cigánynak, „akiket a nem cigány környezet annak tart” (Kertesí – Kézdi 1998, 15). Dolgozatunkban mi is ezt a meghatározást fogadjuk el.

Vizsgálódásunkban számítanunk kell arra is, hogy Magyarországon a cigányok nem egységesek, négy[17] nagyobb, egymástól jól elkülönülő csoportját ismerjük. Törekvéseik is különbözőek. Egyesek asszimilálódni, mások integrálódni szeretnének.[18]

Az utóbbi évtizedekben elterjedt a cigány megnevezés helyett a roma[19] kifejezés használata. „Ezt – az önelnevezésnek a hivatalos nyelvbe való bekerülését – a roma polgárjogi mozgalmak hatásának[20] tudhatjuk be.” (Fraser 1996, 207 lábjegyzet). Ezzel próbálják elkerülni a sokak által pejoratív értelemben használt cigány szót. Mi mégis a köznapibb cigány kifejezést fogjuk használni dolgozatunkban – kivéve, amikor egy idézetben a roma kifejezés szerepel –, mivel ez közérthetőbb, a cigányok többsége nem tartja ezt sértőnek, ők is ezt használják magukra. E szó használatával távol áll tőlünk annak esetleges pejoratív értelme.

A következő fontos kérdés az, hogy mit értünk misszió, illetve cigánymisszió alatt. A MRE 1995. évi II. törvénye azt írja, hogy: <<Református hitünk szerint a misszió az Isten kegyelmi kiválasztásának gyakorlati megvalósulása. Az egyház mintegy közhírré teszi az evangéliumot, hogy akik üdvösségre választattak, de még nem hallották meg az életet mentő jó hírt, végre meghallják: „a hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róma 10,17).>> „A misszió célja nemcsak az ember üdvössége, hanem mindenek fölött Isten dicsőségének a szolgálata.” A hangsúly tehát Isten dicsőségén és kiválasztásán van, amely az evangélium szóbeli továbbadása által lesz nyilvánvalóvá. Ez a megfogalmazás az egyházban végzett minden missziói tevékenységre vonatkozik, amibe a cigánymisszió is beleértendő. Így fogalmazza meg ezt a MRE 1995. évi II. törvény, 6.§-a A belmisszió főbb területei:  (5) missziói célú intézményhálózat létrehozása és működtetése (börtön-misszió, cigány-misszió…).

Hadházy (2003, 33) másként fogalmaz, szerinte a cigánymisszió „az az Istentől való küldetés, amelyet arra kapott az ember, hogy megélt hitével elősegítse azt a változást, melyet a Szentlélek munkál a cigányokban”. Hadházy megfogalmazásaiban az „együtt élésre” mindig nagyobb hangsúly kerül, mint a szóbeli „evangélium-közlésre”.

Búzás Irén (P. Tóthné – Búzás 2004) – Hadházy utóda a cigánymisszióban – megint másként fogalmaz: „A MRE cigánymissziójának feladata az integráció elősegítése az evangélium továbbadásával és a szociális téren való segítségnyújtással.” A cél tehát az integráció, amelyet az evangélium hirdetésével és a szociális segítségnyújtással érhetünk el.

Nézzük meg, hogyan fogalmazza meg missziói céljait Alapszabályában a VISZ (2003, 2). „Az egyesület célja: Isten Igéjének hirdetése gyermekeknek, és erre a feladatra tanítók képzése.” Az Alapszabály 2. számú melléklete részletezi a célokat. „ 2.§ A még meg nem mentett gyermeket arra akarjuk segíteni, hogy a Megváltóról szóló üzenetre válaszoljon a Jézus Krisztus személyébe és művébe vetett teljes bizalommal. 3.§ A már megmentett gyermeknek abban akarunk segítséget nyújtani, hogy a megértett bibliai igazságokat saját életére alkalmazza. 6.§ Minden hitre jutott gyermeket olyan helyi gyülekezetbe szeretnénk eljuttatni, mely őket a keresztyén életben tovább segíti, a lelki növekedést biztosítja.” Ezek a célkitűzések minden gyermekre vonatkoznak, és nem tükrözik azt, hogy a cigány gyermekeknek speciális segítségre is szükségük van. Arra viszont rámutatnak, hogy a VISZ célja az evangélium hirdetése, hogy gyermekeket Krisztushoz vezessen – a hitre jutott gyermekek tanítása, hogy lelkileg növekedhessenek –, és a gyermekek gyülekezetbe való integrálása.

Az utolsó kérdésünk pedig az, hogy mely korosztályt értjük a gyermekek kifejezés alatt. E dolgozatban általában a gyermekek alatt a 4–12 éves korosztályt fogjuk érteni, annak ellenére, hogy a cigánymisszióban nem egyszerű a gyermekeket korcsoportok szerint szétválasztani. A cigányok családban gondolkodnak, nem korosztályokban. Ha náluk tartunk bibliai foglalkozást, azon nem csak a meghívott korcsoport fog résztvenni, hanem az egész család.

E fejezetben a dolgozat három fontos fogalmát vizsgáltuk meg. Először azt, hogy kit tekintünk cigánynak. Dolgozatunkban azokat fogjuk cigányoknak tekinteni, akiket a környezetük annak tart. Másodszor azt vizsgáltuk, hogy mit nevezünk cigánymissziónak. A cigánymisszió alatt Isten munkáját értjük, amelynek célja, hogy a cigányok Istennel és emberekkel megbékéltessenek azáltal, hogy szóban és tettekben hirdetjük nekik az evangéliumot.  Harmadszor azt állapítottuk meg, hogy gyermekek alatt kiket értünk. Dolgozatunkban gyermekek alatt általában a 4–12 év közöttieket értjük.

 E. Vizsgálati módszerek 1. A vizsgált időszak (1989-2005)

A dolgozatunkban vizsgált időszak az elmúlt tizenhat év, az 1989–2005-ig terjedő időszak. Azért választottuk ezt az időintervallumot, mert a VISZ – hivatalosan – csak 1989-ben alakult meg[21] Írásos anyagai csak 1989-től jelenhettek meg. A MRE-ban már 1989 előtt is volt cigánymissziós szolgálat, de a cigánymisszió vezetésére hivatalos megbízást a Zsinat elnökétől csak 2001-ben kapott Hadházy (2003, 3). Vizsgálatunk szempontjából jobb lenne hosszabb időre visszatekinteni, de erre a fent megnevezett okok miatt ma még nincs lehetőség.

2. A kutatásunk fázisai

A kutatásunk első fázisában a cigánymisszióról szóló, eddig általunk fellelt – nagyrészt írott – anyagokat tanulmányoztuk át. Itt törekedtünk arra, hogy elsősorban a református írók és a VISZ-hez kapcsolódó személyek cigánymisszióról szóló publikációit tekintsük át, illetve e két szervezet által kiadott folyóiratokat nézzük végig. Lehetőség nyílt arra, hogy Hadházy cigánymissziós dokumentációját is áttekintsük, amelyet a MRE Zsinati Levéltárában helyezett el.  Sajnos, ez az anyag még feldolgozatlan állapotban van. Második lépésben interjúkat készítettünk, általában a kérdőív kérdései alapján, amelyek az elmúlt időszakra és a mára vonatkoztak. Egyes esetekben hangfelvétel is készült. Ahol az interjú alanya ettől elzárkózott, ott a kérdőíven bővebb feljegyzésre is sor került. Néhány esetben csak a kérdőív postán vagy e-mail-ben való kiküldésére volt lehetőség. Kutatásunk harmadik fázisában a résztvevő megfigyelés módszerét alkalmaztuk, azaz részt vettünk a cigánymisszió tevékenységeiben, megfigyeltük a gyermekekkel való foglalkozást, és amennyiben alkalom adódott, a cigányok mindennapi életét is. Ezek után kezdhettünk neki a gyűjtött anyag feldolgozásához, rendszerezéséhez és a dolgozat megírásához.