Fényképhasonmások: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21

Mido'n azért illyen módon, Isten kegyelmébo'l, az munkában szegény Praedecessorom, elo'l haladott vólna, egykor a' kévánatos és kedves emlékezetu' kegyelmes Urunkhoz egy darabot, az mint le minutalta vala, fel vink benne, és ólvasgatván igen tetszék néki, és nagyon meg ditséré, s-igéré kegyelmesen, hogy az le irattatása felo'l illendo' gondviseléssel lészen, mellyet meg-is tselekedett, mert az maga o'regbik Cancelláriáján lévo' jó kezu' Deákkal, régál papyrosra, nagy o'reg bo'tu'kkel le iratá, és igen szép aranyason bé ko'tteté, tábláit az szegeleteken ezu'stel kazdagon meg boglároztatván, eleit, avagy az fel nyiló felét, meg kaptsosztatván, az oldala ko'zepire két felo'l az maga tzimerét szegeztetvén. Tsuda melly igen gyo'nyo'rko'do'tt szegény Istenben el nyugodt Vrunk abban az ko'nyvben, s-méltán-is penig, mert az kegyes éneklés az Isteni szólgálatnak nem kisseb része, hanem inkább az mind kezdete, s-mind végezo'dése; mellynek jó móddal való el rendeltetése, az Keresztyén Fejedelmeknek nem utólsó tisztek, mint amaz Istennek szive szerént való emberének, az David Királynak, példája, mint egy tu'ko'r meg mutattya, ki az ku'lo'mb ku'lo'mb képpen való éneklésre-is az Vrnak Sátorában Cantorokot rendele 1. Paral. 25. és maga ira nagy részént énekeket-is ku'lo'mb ku'lo'mb u'gyeiben eleikben, hogy énekelnék az gyu'lekezetekben. Ha semmi az Graduálban az Sóltár ko'nyvnél nem vólna-is, méltó vólna minden Istent félo' embernek olly bo'tsben tartani, az minému'ben amaz Macedonoknak hatalmas Monárchájok, az Nagy Sandor, az Homerus verses ko'nyvét tartya vala, melly o' néki mindenu't el maradhatatlan uti társa vala, még aluttában-is mindenkor az vánkosa alatt áll vala. Mert az Sóltár ko'nyv,³⁸ [(((1)v:] ollyan mint egy kazdagon minden orvosságokkal poltzonként meg rakatott patika, ugy mint mellyben minden fe'le lelki háboruk, probák, kisértetek, és casusok ellen kész orvosságok, vigasztalások, intések, és tanitások, jelen vagynak: Mellyekbo'l mind az bóldog és kedves, s-mind penig az bóldogtalan, és kedvetlen, ellenkezo', állapatokban, mint s-hogy kellessék kinek kinek akar mi rendbéli embernek-is magát viselni, meg tanulhattya; Innen adta Nazianzénus imez ditséretes encomiumokot hozzája; Psalmi juventutem delectant, senectutem elevant, militum clypeus, triumphantium corona, lugentium (et) tristantium consolatio. Az Sóltárok, ugy mond, az ifiuságot gyo'nyo'rko'dtetik, az vénséget ko'nyebbitik, emelitik, az vitézeknek az hartzon pajisok, az gyo'zko'do'knek az hartz után koronájok, az siránkozóknak és szomorkodóknak vigaztaltatások. Melly Sóltár ko'nyvet, hogy én to'bb szókkal ne commendállyak, méltán tanátsolhatom azt felo'le mindeneknek, az mit Horatius tanátslott az Go'ro'g ko'nyvek felo'l az tanuló iffiaknak: Nocturna versate manu, versate diurna. De arte Poet.

Eddig ez mind ebben lévén, Napunk azonban hervadozni kezde, és szekerének, s-lovainak igazgattatásokot sok untatási után Phaethonára bizá, mellyeknek gyéplo'jo'ket el enyiszése utá(n) kezében-is fogá, és igazgatá az mig, és az mint igazgathatá; de mivel o'tet az természet ollyan bajos kotsisságra nem teremtette vólt, az minden felé való ko'nnyén hajlandóság miatt soha az ko'zép úton járni nem tuda, az fellajtárok dictálván onnan elo'l hátra az u'lésben néki, és rángatván egy felé-is más fele-is a' gyéplo'n gyenge kezét, szintén hanyat esik vala ki az elso' saroglyából, és mind magát, s-mind bennu'nket fel persel vala, ha Isten végso' romlásunkot Atyai ko'nyo'ru'letesse'gébo'l meg szánván, és az Nagyságod szivét, k(egyel)mes Urunk, Sz. Lelkével meg szálván, a' gyéplo't kezébo'l véle ki nem véteti vala. Mert ugyan-is az Erdélyi ló meg hánnya még az jó lovag fe'rjfiat-is, és semmivel nem kissebb baj azt meg u'lni mint az Sándor Bucephalusát. Valánk mint amaz kormányos mester nélku'l, az ellenkezo' szeleknek, és az egy mást toló haboknak, eresztetett hajóbéliek, kik egyebet nem várhatnak, hanem avagy hogy ko'sziklában, avagy más hajóban u'tko'zzenek, avagy penig iszapban fenekellyenek, és oda veszszenek. Mellyet Nagyságod nemzetéhez, s-Istenéhez való szeretetibo'l az partrol hivolkodva nem nézhetvén, néki vetkezo'dék, és életét, s-fejét szerentsére vetvén, utánnunk ugrék, és hozzánk bé uszván, az kormányt ragadá, az hajót alattunk viszsza tsaváritá, és Isten után bennu'nket az szárazra ki szállita, melly velu'nk való jó téteményeért méltán kelleto' jutalom helyett osztán az birodalom, annak az kinél immár akkor lenni kezdett vala, Nagyságodért és mindnyájinkért való maga meg alázása, és engedelme által, kezénél marada. Abban bóldogul bé állattatván és confirmáltatván, az mint illett, Nagyságod leg elso' gondolattyát-is az Isten tiszteletinek elo'l gyámolittatására forditotta, és meg látván azt az nagy irott GRADVALT templumunkban, elméjét ottan annak ki nyomtattatására birta, imillyen okoktol viseltetvén. Elso'ben, hogy az képtelen nagy és potrohos, az melly miatt, az nagysága mellett az terhe-is meg lévén, egy embernek nagy baj egy helybo'l más helyben emelni, s-nehéz-is penig, avagy ugyan lehetetlen-is jól ki nyitni. Továbbá, hogy noha az ollyan nagy testes, de még sem szintén egész és to'kélletes, hanem sok hijjával vagyon. De végezetre harmadszor, az mi még ezeknél-is leg fontossab, és nagyobbat nyomó ok, az bár képesse'g szerént való nagyságu, és mindenképpen egész, vólna-is, ugyan tsak egy vólna, és egy helynél to'bbekre nem terjedhetne ususa; de ki nyomtatva mind kissebb, s-mind penig to'bb lehetne, és haszna tovább terjedhetne. Ezekto'l az terhes okoktol indittatván Nagyságod, Isten áldomásából az nyomtattatásához kezdete.

De, mivel minden jó szándéknak nagy akadéki szoktanak lenni, ezt az jó igyekezetet-is nagy le do'lt fa fekvé által, mert mido'n még az munka az egygyes H bo'tu'ig jutott vólna, az szegény Keseru'i Ianos Vram ko'zzu'lu'nk, Ecclesiáinknak nagy károkkal, ki hala, és mind tiszti, s-mind ennek, a' tsak kezdésben lévo' munkának baja, Isten rendelése'bo'l, érdemetlen vóltomra, reám szálla. Fejemet noha fo'ld gondja fogta, és elmémet sok felé való gondolat járta, mind az által to'bb gondjaim ko'zo'tt ezt sem hagytam hátra, sem fel vetett, és immár valameddig szo'tt³⁹ [(((2)r:] vásznunkot, a' munkának nehézségéto'l meg ijedvén, zubollyárol le nem metszém, hane(m) néki vállalkozám, és Istent hiván segitse'gu'l continuálni kezdém. Leg elso'ben-is penig az irott GRADUALT mind meg ólvasám, és mind az értelmét, sok helyeken meg jóbbitám, s-mind az irásnak vétségét, az mint lehetne, corrigálám, mint az melly értelmes ember az nyomtattatott exemplarokot az irottal o'szve veti, világoson eszében veheti, mert én itt az ki hányt fogyatkozásokot lajistromba(n) ne(m) akarom szedni. Noha meg vallom, hogy még sem mindenu't ugy vagyon az mint én szeretném, hanem az nyomtató az kézi iráshoz, avagy az maga tetszéséhez képest, sok helyeken az ko'sse'gi irásnak paraszt formáját ko'vette; az értelemben-is esett néhól vétek, mellyet az ko'nyv végén meg jegyzegetek. Továbbá némelly szu'kséges u'dnepi caeremoniakot, mellyek még az irothoz kévántattak, vagy másunnan fel keresgettem, és sok bennek lévo' fogyatkozásoknak szemetekto'l nagy munkával meg tisztogatván, az nyomtatothoz ragasztottam, ugymint az négy Euangelisták szerén(t)⁴⁰ való hoszszu Passiot, és az Vasarnapi Euangeliumokból való Antiphonákot, az mellyek az kézzel irott Graduálban nintsenek; azok nélku'l penig melly tsorbás és hijjános lo'tt vólna az Graduál, akarki el gondolhattya; Avagy némellyeket magam elmémmel szerzettem hozzá, mint minden Vasárnápokra való Responsoriakot, Versiculusokot, és Benedictiokot, avagy az egész éneklést bé rekeszto' Aldásokot, az mellyekben az egész esztendo't által való Euangeliumoknak summájokot, és velejeket, rhythmusonként ro'videden fontos szókkal bé foglaltam, az mellyek soha még eddig egy Graduálban sem láttattak, mert ugya(n) nem-is vóltak. Olvasd meg o'ket az Graduál végén, s-ugy tégy itéletet felo'lo'k, és valamig te szépbeket, és jóbbakot nem irsz, addig soha ne otsárollyad. Az én itéletem szerént az Gradualnak egészse'géhez azok-is szu'kse'gesképpe(n) kévántattak, mert tsak az jeles u'dnep napokra vóltanak, s-az Vasárnapokra penig nem. Igy, az mint hozzá irányzok, az irott GRADUALT negyed részényinél to'bbel o'regbitettem, és fél részént valóból to'kélletes egész-é to'ttem, ugy hogy én immár nem látom, mi kellene soha to'bb hozzá. Isten mondhatná meg menyit bajlottam légyen véle, három esztendo'kto'l fogva, mert minden kotás énekeket kétszer kellett ki nyomtattatnom, elso'ben tsak puszta lineákra, s-azokot az Cantorral meg kotáltatván az Metszo'ho'z kellett ku'ldenem, az ki ki metszvén, ismet ujjonnan kellett kotáson le nyomtattatnom. Oh menyi bajom vólt az kotáknak igazgattatásokkal, kevés probát hoztak az mellyben egy néhány hiba nem lo'tt vólna, s-meg mászor kellett metszetnem; Ez késlelte egygyik az munkát meg; noha el hittem hogy még-is ne(m) mindenu'tt esett az kotálás ugy az mint némellyek szeretnék, az mellyért engemet senki ne kárhoztasson, hanem azt tsudállya inkáb, hogy igy-is lehetett, igy sem lo'tt vólna, ha én reá ne(m) vigyáztam vólna. Nem száno(m) semmi fáradtságomat, penig hogy Isten bóldog véggel meg áldotta, hane(m) áldom inkább érette az én Vramot, hogy engemet, illyen gyenge edényt, rendelt vólt eszko'zu'l ennek az régen ohajtott, sz. munkának véghez vitelére. Melly mind azon által, az kinek nem fog tetszeni ko'nyu' lészen nála nélku'l el lenni, senki ero'vel az nyakára ne(m) ko'ti, tu'rjo'n az elo'ttivel, s-azzal-is meg éri, mert ebben ugyan nem-is jut mindennek; tudom én azt, hogy Isten sem találná mindéneknek kedveket. De én ebben, meg vallom, tsak hijjában fáradoztam vólna, hogy ha az mi kegyelmes Vrunk, Fejedelmu'nk, nagy ko'ltse'gével és szorgalmatos gondviselése'vel benne, Isten után elo'l nem segitett vólna, mert talám ezt mások-is véghez vitték vólna még én elo'ttem, ha egy RAKOCI GYO'RGYO'K lo'tt vólna. Az mint azért, hogy az irott Graduálért, az mellyból ez-is nagy részént eredetet vo'tt, az nehai Felse'ges BETHLEN GABOR Fejedelmet, ugy az ki nyomtattatottért, az mostani Kegyelmes Urunkat, RAKOCI GYO'RGY Fejedelmu'nket, illeti, Isten után, az ko'szo'net.

Kinek ajánlyam tehát, ez fo'ldi emberek ko'zzu'l, ezt az szép uj Graduált, kegyelmes Vram, hanem az Nagyságod méltóságos személyének? Annak kelletik nyilván egyedu'l az Nagysagod sok fe'le érdemire nézve, az mellyeknek elo'l számláltattatásokra és meg mutogattatásokra itt én-ném tágas mezo' nyilnek elo'mben, és ki terjedhetnék az Nagyságod Istenhez, és az o' szent tiszteletihez való kegyes buzgóságának, annak ditso'se'gének killyebb killyebb terjeztetése'ben való⁴¹ [(((2)v:] szorgalmatoskodásának, Templuminak, és Veteményes kerteinek, az Scholáknak, éppittetésekbe(n), és az jó indulatu iffiaknak tanittatásokban, mind itt hon, s-mind az ku'lso' idegen Országokban való liberalitasának, bo'v kezu'ségének, hazánknak meg maradására való serény vigyázásának, az igaz to'rvényeknek folytatásokban való gyo'nyo'rko'dése'nek, és végezetre józan, mértékletes, tiszta életének, melly igen ritka dolog az Fejedelmekben, és egyéb benne tu'ndo'klo', jószágoknak álmélkodással való hirdettetésekre; de tudván azt, hogy Nagyságod az szemben való ditsértetésben nem gyo'nyo'rko'dik; én sem akarván hizelkedo'nek itéltetnem, azon itt fel hagyok, fo'képpen holott mostan-is talám kelletinél majd hoszszabbadkán nyujtám ez ko'nyv eleiben fu'ggesztetett Ajánló levelemet, de ez ro'videbben ennél nem lehetett, mert az sok dolgokrol ember nem szólhat kevés szókkal világoson, hanem ha homályoson, mint az Po''eta mondotta; brevis eß e laboro, obcurus fio. Hor. de arte Poet. Az az; Mivel ro'vid akarok lenni, homályos lészek; En penig inkább akarék hoszatska lenni, hogy világos lehessek. De; Non sunt longa quibus nihil est, quod demere possis, azt szokták mondani. Avagy penig ha mostanrol valami el maradott az Nagyságod méltó ditséretiben, készitgetek Isten kegyelmességébo'l, to'bb egy néhány rendbéli munkákot-is, mind Deákul, Magyarul, az mellyeknek, ha o' szent Felse'géto'l rendelve lészen, ro'vid u'do'n való ki botsáttatásokban, adatik arra való bo'v alkolmatosságom.

Ezt mostan, mig azok el érkezhetnek, tekéntse Nagyságod jó kedvet mutató tsendes vidám ortzalattal, és fogadgya to'lem Fejedelmi kegyelmesse'ggel, hogy abból bizodalmat és bátorságot vévén, so't ugyan o'szto'no'ztetvén, az to'bb szintén végezo'do'len lévo' munkáimnak ki eresztetésekben-is serényebben és jóbb kedvel munkálkodhassam. Istent szivemnek Nagyságodhoz való tiszta indulatibol minden napi alázatos ko'nyo'rgésimben kerem, hogy Nagyságodat kiváltképpen való kegyelmével ko'rnyékezze meg, Fejedelmi székit óltalmának istápjával minden felo'l támogassa, és ero'ssitgesse meg; azokot a' kik annak fel do'jtetése're ok nélku'l igyekeznek, szándékokban gátollya, és igyekezetekben szégyenitse meg: mint ekkedig-is [!] némelly fel fualkodott kevély irégyit tsudálatoson meg szégyenitette; Az alatta lévo'ket hozzá való to'kellétes hu'se'gben tartsa meg, minden keresztyén igazgatóban kévántató szu'kse'ges ajandékokkal hová tovább mind inkább inkább ruházza fel, hogy e' sok változások alá vettetett szegény hazát, bo'ltsen, és kegyelmesse'ggel mértékeltetett keményse'ggel birhassa, lakosit, mint az jó Musicus az ku'lo'mb ku'lo'mb hurokot egy zengesre, ugy egy voxra, egy értelemre, igazithassa, a' jámborokot, és érdemes szólgálatuakot illendo' jutalommal, az latrokot to'rvény szerént való bu'ntetéssel, illethesse, és azon u'gyekezhessék, hogy mindenek szeresse'k inkább mint félnének to'le, hogy o'ket érdemek felett való adakozásával-is magához u'gyehithesse, és hu'se'gére szorossabban ko'teleztethesse, kegyelmesse'gét mindenkoron az szoros igazságnál, az Istennek példájára, fellyeb bo'vo'lko'dtethesse, és mindenek felett szivel lélekkel az Istennek nyomorodott és rongyollott Anyaszentegyházát éppithesse, hogy ez fo'ldo'n még hólta után-is bóldog légyen az mi emberink ko'zo'tt hire, neve, s-az egekben penig az mi Istenu'nknél légyen o'ro'kké való terhes ditso'sége. AMEN. Irtam GYULA FEJIRVARATT. Anno 1636. die 25. Janu.

Az Jesus Christusnak haszontalan szólgája, s-Nagyságodnak méltatlan Lelki Pásztora.

GELEJI KATONA ISTVAN ERDELYI

ORTHODOXVS PU'SPO'K.

[(((3)r:]MVTATO TABLAIOK EZ EGESZ GRADVALBAN LEVO' MINDEN FELE NEMU' ENEKEKNEK.

Noha az esztendo't-szakai Caeremoniák az u'dnepeknek RENDEK SZERENT EGYMAS UTAN VAGYNAK HELYHEZTETve, ugy annyira, hogy tsak az szerént-is ko'nnyen fel találtathatnának, de még-is az éneklo'knek kedvekért, azoknak ku'lo'mbo'zo' nemeiket ku'lo'n ku'lo'n való laistromban tetszék szedegetnem, kezdeteknek fejeit az Abece szerént meg jegyzegetvén.

De ebben, kegyes éneklo', erro'l akarlak meg inteni, hogy az levél szálaknak számláltatások az Psalmusokon meg szakadt, melly innen lo'tt, mert az kota metszo'nek késedelme és szaporátlansága miatt az nyomtatás gyakorta meg szu'nt vólna; hogy azért az mig az metszo' reá érkezett, addig az nyomtató ne hivolkodnék, az Psalmusokon munkálkodott, és ez okon az leveleknek számokot nem tudhatta meg irányzani, hanem uj szert kellet kezdeni.

Az a, bo'tu' azért az Graduál eleito'l fogva az Psalmusokig való részt, az b, penig az Psalmusoktol fogva mind az végéig valót, jegyzi.⁴²

A szövegkiadás alapja: Az Öreg Graduálnak (RMK I. 658) az MTAK Kézirattárában található példánya.

[Mm1r:]AZ KEGYES OLVASOKHOZ ES ENEKLO'KHO'Z TETETETT RO'VID INTES, EZ GRADVALNAK NYOMTATTATASABAN ESETT VETSEGEK ES AZ IGAZ MAGYARAN VALO IRASNAK MODJA FELO'L

Noha az menyire to'lem to'bb foglalatosságim ko'zo'tt lehetett, attol fogva az hól az én kezemre ko'lt, szorgalmatoson u'gyekeztem ugyan rajta, hogy ez Eneklo' ko'nyv minden vétek nélku'l nyomtattatnék ki, s-én miattam, merem-is mondani, hogy tsak mi kitsiny és keves vétség-is benne nem esett, a' mikor honn lehettem, de bánatoson kell ez sok fogyatkozásoknak illyen hoszu Laistromokot látno(m), és le irnom, mellyeket ejtett az ko'nyvnyomtató, rész szerent eszeskedésebo'l a' maga itéletit ko'zbe(n) vetvén, rész szerént talám restsége miatt, hogy a' probát, a' mint to'lem el vitte, meg ne(m) corrigálta, hane(m) tsak ugy hagyta, s-resz szerént penig az irott Graduál-is adott okot reá, mert ugyan-is vétkes példárol nehez igaz himet varrani, a' mellyben tsak amaz igen ko'z paraszt, és gyermeki Magyar irásnak módja ko'vettetett, én sem kévántam minden aprólékért az szép ko'nyvet motskolni.

Az vétse'gek azért ebben az Magyar Gradualban, mind egy, s-mind más okból, két félék: Ko'zo'nségesek és kiváltképpen valók.

Ko'zo'nse'gesen egy falkáig semmi ku'lo'mbse'g nem tétetett az i, y, j, bo'tu'k ko'zo'tt, hane(m) válogatás nélku'l eggyik az másikért vétetett, holott éppenséggel ku'lo'mb ku'lo'mb nemu' bo'tu'k legyenek, s-sokkal más képpen-is pronuntiáltasse'k az i, s-másképpen az j, az ypsilont penig tsak ott kellesse'k vetni az Magyar nyelvben, az hól az consonánst, kiváltképpen az g-et, az l-et, az n-et, és az t-et molliálni, meg lágyitani, kelletik, mint gyik, gyikény, ajánlyuk, nyel, nyelv, tyuk, sarkantyu, (etc.) Disztelenu'l iratott tehát: ko'nio'ru'ly pro ko'nyo'ru'lly, raitunk pro rajtunk, mert amugy egy syllabával mind nagyobb lenne az szó, ha ugy mondatnék ki; Ismét ko'nyo'ro'gy pro ko'nyo'ro'gj, világya pro világja, uy pro uj. Továbba az meg ketto'ztetendo' bo'tu'k helyett nagy sok szókban tsak egy egy nyomtattatott, mint ero'sitetik pro, ero'ssittetik, épitetik pro éppittetik (et)c. Viszont ellenben az eggyes bo'tu'k helyett ketto'so'k, mint ditso'sség pro ditso'ség, békesség pro békeség, eggyetemben pro egyetemben, to'lle pro to'le (et)c. mellyro'l a' nyomtatót gyakra(n) meg intettem, számtalan sok helyeken ki-is to'rlo'ttem. Ez-is meg jegyzendo', hogy az e-helyett sok számu igékben i-t to'tt, mint igiét pro igéjét, holott ige, s-nem igi a' themája, itilet pro itélet, igiret pro igéret, késirtet, pro kisértet; Ezt az szót-is mennyekben, sok helyu'tt nyomtatták parasztul menyégben. Az sz helyett sok szókban éltek tsak z-vel. mint kereztyének, pro keresztyének, kereztség pro keresztség. Ezeket az szókot-is egy darabon mind igy nyomtatták a' vétkes irásból, minnyájan pro mindnyájjan, hogy már mind nyájjastol, seregesto'l; kivályképpen pro kiváltképpen, hogy már mások ko'zzu'l való ki-vált-képpen.

Az tsét-is hol ts-el, hol cs-el nyomtatták az kéz irásban mindenu'tt cz-vel vólt, noha nem igazán, mert ugyan azon bo'tu'kkel irta a' czélt, az aczélt, az czégért, és to'bb igéket-is. A' ts annak leg igazabban való le irattatása, mint sok szókból o'n kényén ki hasad, ugymint ko'vetség, setitség, veszetség, isméretség, su'ketség, romlottság, omlottság, bomlottság, barátság, (et)c. mellyeket senki ts-nél egyébbel igazán soha nem irhatna, holott az radixokban, ko'vet, setit, veszett, isméret, su'ket (et)c. vagyon. Noha mind azon által némelly szókban ds-el-is iratik, mint ezekben, imádság, szabadság, fáradság, szomszédság, ro'vidség, szelidség, bolondság, (et)c.

A' cs-el való irást az Magyar nyelvben idegennek alitom, mert tsak egy szó sem adathatik példájul reá, az mellyben a cs-tsésen pronuntiáltatnék, mind az által sok helyu't ugy nyomtattatott itt-is, el unván mindenu't ki to'rleni. A' cht, az mint-is irják, némellyek, leg idegenbnek tartom az mi nyelvu'nkto'l.⁴³

[Mm1v:] Tudom penig hogy némelly szóknak irattatások az én Magyar Orthographiámban sem fog elso' tekéntettel mindeneknek tetszeni, de ha magokban szálván az szóknak eredeteket fel kezdik nyomozni, helyben fogják hagyni; mint hagyd, vegyd, vigyd, tegyd (et)c. az mellyekben syncopa vagyon, pro hagygyad, vegyed, tegyed. Viszont tartsd, pro tartsad, rontsd pro rontsad, mellyeket szu'kségképpen igy kel irni, mikor tertia persona mellé tétetnek, ugymint hagyd el az gonoszt, vigyd vagy vegyd el az mi tied, tegyd dolgodat, tartsd meg az to'rvényt (et)c. Ha szintén a' pronuntiatioban ugy ki ne(m) Magyarázhatni-is az d-et, mint némelly szókban az g, az l, az s, és to'bb consonansok után, mint u'ld, ásd, vágd, éld, o'ld, u'ld, ásd, vésd, u'sd, su'sd (et)c. De mikor secunda persona mellé adatnak, akkor az d-nek el kell maradni; mint ne hagygy el minket, tégy jól velu'nk, tarts meg engem, ne ronts el bennu'nket (et)c. Ez is igen uj dolognak látszik, jól képzem, némellyeknek, hogy az verbum substantiuumot gy-nal irtam vég felé néhól néhól, az mellyel én ko'zo'nségesen élek az magam irásában; ugy-mint vagytok, vagynak; de ne gunyollya meg rántzban⁴⁴ szedett orrával, vagy ki-pittyesztett ajakával, mig az eredetit meg nem tekénti, az melly ez; vagyok vagyon, a' honnan immár, vagynak, vagytok, nem vadnak, mint ha vólna fene vadnak, vagy vannak, és vattok. Vagynak to'bb meg jegyzendo', és meg változtatandó fogyatkozások-is a' Magyar szóllásban, és irásban, az immár bé tsuszott és meg ro'gzo'tt szokásból, az mellyek ko'zo'tt ez majd leg tettetesb, hogy immar az mi Magyarink semmi ku'lo'mbse'get nem tesznek szóllásokban az activa és az paß iva voxok ko'zo'tt, hanem az paß ivakot-is mind active''' mondják ki. Mint: Az embernek teremtése pro teremtetése, mint ha az ember teremtett vólna; Az embernek o'ro'k életre való el választása pro el választatása, mert az ember maga magát nem választotta, hanem az Istento'l választatott. Az Istennek imádása, segitségu'l való hivása, mintha az Isten imádna, vagy hiuna segitségu'l valakit; az bu'nnek meg botsátása, hogy már meg botsáttatása, és to'bb e''' fe'le sok illetlen szóllások, mellyek káromkodás nélku'l-is alig vagynak néhánykor. Hasonló ehez az-is, hogy az posseß ivumokot in plurali ne(m) tudgyák az mi mostani Magyarink ki mondani, az kik ugyan alittyák-is magokot valakiknek lenni, hanem mind tsak singulariter mondják ki: Az fiaknak bo'tsu'lniek kell az o' szu'léjeket ugy szólnak, mint ha tsak egy vólna az o' szu'léjek, holott ketten vagynak, és igy kellene szólniok: az o' szu'léjiket; Ismét; Az szu'léknek jól kell nevelniek az o' fiokot, leányokot, mint ha soha ne(m) vólna to'bb egynél, holott azt-is igy kellene mondaniok, az o' fiaikot, leányikot. Az lelkes ember meg nem foghattya azokot az mellyek az Istennek Lelkéje, igy magyarázzák, holott igazán igy kellene magyarázniok, az mellyek az Istennek Lelkejei. Adgyátok meg az Tsászárnak az mellyek az Tsászáré, az Istennek-is a' mellyek az Istené; igy szólnak; Maga igy kellene Magyarul szólniok; az mellyek az Tsászáréi, az mellyek az Istenéi; Mert ez, az mellyek, plurale, ez penig az Istené, és az Tsászáré, tsak singulare, és igy egy kellemes Totismust ejtenek véle; Egy illyen kortsos Magyarság ez-is: A' pogányok biznak az o' lovokban, mint ha valamenyin vagynak mind tsak egy lovok vólna, s-arra duzzadnának fel biztokban, holott az igaz Magyarság e''' vólna; az o' lovaikban. Mert in singulari lova, in plurali ha tsak egygyé, lovai, ha to'bbeké lovaik. Az irásban penig ez az nagy otrombaság, hogy semmit az szónak eredetire nagy sokak nem néznek, hanem tsak az mint az szó a' ki mondattatásban esik, ugy irják ki; Mint eczer s-mind hogy már egyszer s-mind, jedzi, hogy már jegyzi, hedzi hogy már hegyzi, másotzor, hogy már másodszor, szenyvetz, hogy már szenyvedsz, és to'bb e''' féle elmétlenségbo'l és itéletlense'gbo'l származott tsufos irások, melly miatt az Magyar nyelv, immár szintén majd el parasztul. De ne mondgyák hogy én uj Grammatikat irok, és az Magyar nyelvben magamnak Professorságot tulajdonitok, elég légyen ezekro'l ez alkolmatossággal, mint egy mulólan emlékeznem, tudo(m) az tanuló és az meg ismért fogyatkozásokot o'ro'mest el hagyó emberek ezekbo'l egygyet mást szedegetnek elméjekben, az kik penig inkább akarnak az ko'sse'ggel az vétkes szokásban meg maradni, mint valakivel irásokban és szóllásokban jóbbitást tenni, szabad, senki o'ko't ne(m) ero'lteti. Nem vólna tala(n) jóbb mint az minnen sáját régi o's bo'tu'inkel élnénk, az mellyekben mindenre kiváltképpen való bo'tu'k vagynak, és azok szerént az irásban egymástol nem ku'lo'mbo'zhetnénk; melly bo'tu'k még nálunk, elég vagynak, de félo' hogy el ne temeto'd-⁴⁵ [Mm2r:]jenek lassan lassan, melly bizony kár s-szégyen lészen minéku'nk, ha az mi eleinknek bo'tu'ik az mi gondviseletlenségu'nk miatt vesznek el. Iele hogy azoknak virtusiktol el fajultunk.

A' kiváltképpen való vétségeket-is minek elo'tte meg mutogatnám, kérem atyafiságoson az emberséges és Isten félo' Cantorokot, hogy mig nem ez ko'nyvbo'l az Ecclesiában éneklenének, ne restellyék ezt a' kis fáradságot fel ven(n)i, hogy keressék fel ezeket a''' vétse'geket, s-corrigállyák meg az szerént, az mint én meg jegyzegettem; hogy penig motsok ne essék ez ko'nyvben, egy kis tiszta papyrost ragaszthatnak néhól enyvel az vétkes igének hátára, s-azon felu'l irhattyák, vagy irathattyák másokkal, szép nyomtatás formán, s-tsak meg sem teszik rajta. Ha én ne(m) restellettem az egész ko'nyvet által olvasni, s-az fogyatkozásokot belo'le ki szedegetni, ne restellyék o'k-is a' jó atyámfiai azokot az meg mutogattatott fogyatkozásokot fekésekben fel keresgetni, és meg emendálgatni, mert egyébként sok helyeken nagy hiba, vagy akadék, avagy ugyan benne su'lés-is esik az éneklés ko'zben miattok.⁴⁶

[...]

[Mm2v:]Ezeken ku'vo'l-is ha mi aprolékos fogyatkozások szemed eleiben akadnak, vagy az virgulakban, vagy a' punctokban, vagy az accentusokban, vagy bo'tu'kbe(n) vagy penig a' kotákban értelmes Cantor magad-is meg jóbbithatod. Az Vasárnapokra való Responsoriáknak az végeken oda kellett volna kotáson nyomtatni az gyermekekért Ditso'ség Atyának és Fiunak, és Szent Lélek Istennek (et)c. de el fogtuk felejteni, hanem ko'nyu' leszen oda irni fol. 240. lin. 16. Sokaig élly kegyes ólvasó, és az mig élsz az Istennek ditséretet énekelly.

A szövegkiadás 2. részének alapja: Az Öreg Graduálnak (RMK I. 658) az OSZK-ban található példánya.

      http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/eloszo/14/14.html