„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Szakály Ferenc emlékezetére GLATZ Ferenc
Glatz Ferenc
Szakály Ferenc halála
Hát elmentél, Öcsi. Tudomásul kell venni. Gyermeknek, feleségnek, testvérnek egyaránt. És nekem is. Aki egy személyben voltam a „Bátyó”, a „barát”, a „kolléga”, a „futball- és teniszpartner”... Értelem feletti módon bíztál bennem, és én csak értelmesen Benned. Nekem lett igazam, látod...
Ott feküdtél az utolsó előtti napon az ágyon, csövek a szádban, a vénáidban. Amikor beléptem, rám mosolyogtál. Csak annyit mondtam: Ne félj, Öcsi, kihozlak innen! Te bólintottál, érted, s kezeddel hozzám közelítettél. A csövek nem engedték. Csak mosolygó szemmel jelezted: érted. S hogy biztos vagy benne. Hiszen mindig mondtad: Öreg, Te mindent meg tudsz csinálni.
Hát, látod fiú, nem így van. – És meg gyáva is voltam. Mert délután már tudtam, hogy nem hozhatlak ki, hogy szinte semmi remény. Nem mertem visszamenni. Az orvos kérte, tudod, hogy ne lásd rajtam: semmi remény. Mert láttad volna rajtam. Hiszen, ahogy utolsó borozgatásunk alkalmával mondtad: nekünk egymás előtt harminc éve semmi titkunk. Kevesen vannak testvérek, akik ezt mondhatják egymásnak.
Csak feküdtem a sötétben itthon, és vártam a telefont. Az értesítést a halálról. És csöngött a telefon... Hát így van ez. Járunk esküvőkre, keresztelőkre, kérdezzük társainkat: mit hallottál, hová került állásba, férjhez ment-e, megnősült-e, gyermekei? Majd jönnek a disszertációk védései, böngésszük a kitüntetések vagy a bukottak neveit, keresve, kinek kell gratulálnunk, netán segítenünk... Azután jönnek a korosztálytársak első elesettjeiről a halotti értesítők... Esküvők, keresztelők, betegségek, temetések. Egymás után. Lassan hozzászokunk mi is, hogy el kell menni. Emlékszel, Öcsi, az ötvenediken mit mondtam? A fene gondolta komolyan: „Elindultunk hazafelé. Holnaptól más értékrend dönti el, mi a fontos, mi a nem fontos.”
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
