Jegyzetek:
Vö.: Kecskés Pál: A bölcselet története. (Bp., 1981.) p. 407–428.
Friedrich Engels: Anti - Dühring, Dühring úr forradalmasítja a tudományt (Bp., 1963) p. 310.
Bergyajev, Nyikolaj Alexandrovics (1874-1948) Orosz filozófus. Filozófiai pályáját mint marxista kezdte, de egy idő múlva az istenkeresők csoportjához csatlakozott. 1922-ben ezért emigrálni volt kénytelen. Párizsban telepedett le. A későbbiekben a francia idealista, majd egzisztencialista filozófiával állt szoros kapcsolatban.
Bergyajev: A kommunizmus igazságai és hazugságai Kairosz Bp. p. 43.
Vö.: Törvénytelen Szocializmus - szerzők: Balogh Margit, Botos János, Habuda Miklós, Izsák Lajos, Markó György, Svéd László, Szomszéd Imre, Vértes Róbert, Szakács Sándor, Zinner Tibor, szer.: Révai ValériaBp., 1991. (a továbbiakban: T.Sz.) p. 15-46.
Akik abszolút többséggel is rendelkeztek!
Vorosilov, Kliment Jefremovics (1881-1969) a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke.
1946. május 20.-án a Független Kisgazda Párt Politikai Bizottsága határozatban követelte az államhatalmi, államigazgatási és rendőrségi szervek vezető állásainak a választási eredményekhez igazodó “arányosítását" – eredménytelenül.
Mindszenty József: Emlékirataim (Első megjelenés 1974 Frankfurt/M,Berlin,Wien A továbbiakban: EmlékirataimAz oldalszámok az Apostoli Szentszék könyvkiadó Budapest 1989 kiadásra utalnak.) p.79.
Politikai osztályát Tömpe András vezette. Vö.: Cseh Gergő Bendegúz: A magyarországi állambiztonsági szervek intézménytörténeti vázlata 1945 -1990. in: Trezor 1 - a Történeti Hivatal évkönyve 1999. p.73-90.
Révai József [Léderer József] (1898. okt.12 Budapest – 1959. aug. 4.Kommunista politikus. Középiskolás korában csatlakozott a Galilei Körhöz. Egyetemi tanulmányait Bécsben és Berlinben folytatta. 1918 novemberében a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) egyik alapítója és a Vörös Újság belső munkatársa. A kommün bukása után emigrált. Az illegális KMP Központi Bizottságának (KB) póttagja, majd tagja (1926-1930). 1930-ban Magyarországra küldték, itt 3 és fél év börtönre ítélték.1934-1937 között Moszkvában a kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága (Komintern VB), a II. világháború alatt a moszkvai Kossuth rádióban munkatársa. 1944-ben a Vörös Hadsereggel tért vissza Magyarországra. 1944-1956 között a Magyar Kommunista párt (MKP) majd a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségében (KV),1945 -1946, majd 1948 -1953 között a titkárság tagja.1953 júniusában és 1956 júliustól októberig a Politikai Bizottság (PB) tagja. A párt legfőbb ideológusa, a hatalomátvétel után a kulturális élet irányítója. 1949. júniustól -1953. júliusig népművelési miniszter. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (1949).
1945. július 22.
PI. A. KV. 83. F. Jegyzőkönyv.
Vö.: Szabad Nép 1948. október 6., 19., november 10., 14., 16., december 21.
Vö.: Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1944 –1971. (Bp., 1985.)
A tüntetésekre kivezényelték az egyházi iskolák tanulóit és tanárait. A püspöki székhelyeken a püspöki palota előtt tartották a tüntetéseket. A tüntetésekre „csasztuskákat” írtak, amelyet skandálni kellett a résztvevőknek. A székesfehérvári tüntetés résztvevőjének beszámolója szerint „Vesszen Mindszenty – Amerika fizeti. Vegye le a palástot – hagyja el az országot. Reakciós, nem magyar – megint háborút akar”. Valamint: „Czapik érsek legyen esze – amit ígért most tartsa be.”
Vö.: Kahler Frigyes: A főcsapás iránya Esztergom - Mindszenty bíboros pere (Don Bosco 1999)
Eszer: orosz rövidítés Szocialiszti Revoljucionyeri – szociálforradalmárok. 1890-től kibontakozó mozgalom, 1901- ben Berlinben párttá szerveződött. Legfőbb céljaik: a föld társadalmasítása és az állam föderálissá alakítása. Számos merényletet szerveztek a cári kormányzat ellen. Az 1917. februári forradalom után a kormány-koalíció tagjai. Az alkotmányozó nemzetgyűlésben 410 képviselőjük volt a 175 bolsevikkal szemben.
„Vandervelde, Posenfeld és Theodor Liebknecht elvtársakat”, akik ellen Moszkvában nagy tömegtüntetést rendeztek a bolsevikvezetők, ezzel fokozták az eszerek elleni gyűlölet – hadjáratot.
Lunacsarszkíj, Anatolij Vasziljevics (1875. nov.23 Poltava – 1933. dec.26 Menton Franciaország) Orosz újságíró, teoretikus, politikus. 1895-től az Oroszországi Szociáldemokrata Párt tagja. 1899-ben letartóztatták, száműzik. 1907-ben emigrált, Lenin környezetéhez tartozott. 1917-es bolsevik hatalomátvétel után művelődésügyi népbiztos. 1929-ben Sztálinnal konfliktusba került és lemondott. A kommunista párt Központi Bizottsága mellett működő tudományos bizottság elnöke lett, majd 1933-ban spanyolországi nagykövet. Útban állomáshelyére halt meg.
Tyihon, Vaszilij, Ivanovics Belavin (1865. dec.31 Toporec – 1925. ápr.7. Moszkva) orosz pátriárka. Teológiai akadémiát végzett. 1891-ben tett szerzetesi fogadalmat. 1897-től lublini püspök, 1905-től a New-Yorkban az Észak- amerikai orosz ortodox egyház püspöke. 1917.augusztustól moszkvaimetropolita. Novemberben kezdeményezte a Szent Szinódus összehívását és megválasztják az orosz ortodox egyház pátriárkájává. Szembe száll az 1918. januárban életbelépett rendelettel, amely az egyházat az államtól elválasztja, elítélte a breszt-litovszki békét. Felrója a Népbiztosok Tanácsának bűneit, a híveket ellenállásra szólította fel. A polgárháborúban semleges maradt. 1921-ben az egyházi javak államosítása ellen tiltakozott, s ezért internálták. 1922-ben az „Élő Egyház” mozgalom – amelyet a bolsevikok hoztak létre és szítottak egyházszakadást idézett elő. Tyihon pátriárkát elítélték, megfosztották minden egyházi tisztségétől, majd a rendszert támogató nyilatkozatra kényszerítették. A rendszerváltozás után az orosz ortodox egyház szetté avatta.
Buharin, Nyikolaj Ivanovics (1888.okt.9 Moszkva – 1938.márc 25 Moszkva) szovjet politikus, marxista teoretikus. 1900-től az oroszországi szociáldemokrata párt tagja, kezdettől a bolsevik frakcióhoz tartozott. 1908-ban a moszkvai pártbizottság tagja, 1909-ben letartóztatták. 1911-ben emigrált, 1917-ig New Yorkban a Novij Mír munkatársa. A bolsevik hatalomátvétel után Péterváron a Pravda szerkesztője 1929-ig. A kommunista párt egyik fő ideológusa. 1919-től a Politikai Bizottság póttagja, 1924-től rendes tag. Lenin halála után Sztálin oldalán állt. 1916-1929 között a kommunista internacionálé Végrehajtó Bizottságának elnöke. 1928-ban a parasztgazdaságot védő nyilatkozataival szembe került Sztálinnal. Többszörös önbírálat után 1937. februárjában letartóztatták, és koncepciós perben kivégezték 1988 -ban rehabilitálták.
Rikov, Alekszej Ivanovics (1881. febr. 25 Szaratov – 1938.márc.14.Moszkva) 1899- től tagja a szociáldemokrata pártnak, 1905- től a bolsevik KB tagja.1902-től illegalitásban, majd szibériai száműzetésben élt. 1917. februári forradalommal szabadul, a bolsevik hatom átvétel után belügyi népbiztos. 1919 -1929 között a PB tagja. Sztálin politikai támogatója az un. leningrádi ellenzék felszámolásában.1928-tól a Buharin vezette „jobboldali ellenzék” jelentős tagja.1930-ban nyilvános önkritikát gyakorolt. 1930-0936 között postaügyi népbiztos.1937 februárjában letartóztatták és kivégezték. 1988-ban rehabilitálták.
Tomszkij polgári nevén Mihail Pavlovics Jefimov (1880. okt.31 Szentpétervár – 1936. aug. 23. Bolsevo) Gyári munkás, szovjet politikus. 1904-ben lépett be az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba. Száműzetésben él Szibérián 1909-től. 1917-ben a februári forradalom után térhet vissza. Az októberi hatalomátvétel során a szakszervezet fegyveres mozgósításában vett részt. 1918 novembertől a Szakszervezetek Összoroszországi Központi Tanácsának elnöke, 1920-tól a nemzetközi Szakszervezeti Tanács főtitkára.. 1919-től KB, 1922-től PB tag. 1922-től az új gazdaságpolitika kérdésiben szembe került Trockijjal és Sztálinnal. Az un. Jobboldali ellenzék tagja lett.1936 -ban az első nagy koncepciós perben többször felmerült a neve, ezért öngyilkos lett.
„Mindennek az irrealitását fokozta a vádlottak viselkedése… mindazok a szerencsétlenek, akik reflektorfénybe kerültek buzgón hamut szórtak a fejükre, fennhangon meggyónták bűneiket, sátáni ivadékoknak nevezték magukat, és de profundis dicsőítették a Supermant, akinek a lába porba tiporta őket.” (Deutscher. p.362) Mi szüksége volt Sztálinnak erre „a förtelmes látványosságra”?- teszi fel a kérdést Deutscher. A válasz, hogy ti. Sztálin meg akart semmisíteni mindenkit, akiben „egy új kormány lehetősége rejlett”, bizonnyal igaz, de csak az igazság egy része.
Davise amerikai nagykövet megnyugtató jelentéseket küldött hazájába.(Jelentései Magyarországon 1946-ban jelentek meg) - szerinte a perek megalapozottak és korrektek voltáról.
Kiss László Szaléz (1904. júl. 27., Szeged–1946. dec. 10., Sopronkőhida): pap, ferences szerzetes. 1920. okt. 3-án lépett a kapisztránus rendtartományba. Egerben a cisztereknél (1922–1924), majd a pécsi jezsuitáknál (1924–1926) klerikus növendék. Örök fogadalmat tett, és szubdiakonussá szentelték 1928. júl. 28-án. 1926–1928 között Gyöngyösön örök fogadalmas klerikus növendék. Diakónus (1927. jún. 23), majd pappá szentelik (1928. szept. 2.). Első állomáshelye a pécsi Collegium Seraphinum (1929. jún. 23). 1924-től a jászberényi stúdiumházban oktatott filozófiát, majd a salgótarjáni rendházba helyezték (1936). 1937 szeptemberében az USA-ban misszionárius és New Brunswickban plébános. 1942-ben hazatér és a debreceni rendház lakója, majd 1944 júniusától Gyöngyösön klerikus magiszter és teológiai tanár. 1944 novemberétől a FKgP Független Ifjúság szervezte országos választmányának tagja. 1945 márciusában megszervezte a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget (KEDIM). Szovjet katonák meggyilkolásának és fegyveres összeesküvés vezetésének vádjával 1946. júl. 12-én letartóztatták, és 1946. dec. 10-én a szovjet hadbíróság ítélete alapján kivégezték. A szovjet hatóságok 1993. máj. 25-én rehabilitálták.
Kiss Szaléz neve több helyen Kis formában szerepel.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára két vizsgálati dossziéban összesen 661 oldalt őriz (ÁBTL 3.1.9. V-113398/1 és ÁBTL 3.1.9. V-113398/1 szám alatt).
Lukács Pelbárt László (1916. febr. 18., Valpó–1948. ápr. 18., Medvezsugoszk): ferences rendi áldozópap. 1936. aug. 29-én lépett a kapisztránus rendtartományba, 1941. máj. 3-án tett ünnepélyes fogadalmat. 1942. június 21-én szentelték pappá. Jászberényben helyettes újoncmester (1943). 1946-tól Hatvanban, a polgári iskolában hittanár. 1946. április 18-án a KATPOL letartóztatta, majd a szovjet hadbíróság 10 év kényszermunkára ítélte. Egyes adatok szerint tbc-ben, mások szerint gégerákban halt meg a kényszermunkatáborban.
Farkas Imre Jozafát (1913. máj. 3. Budapest–1961. márc. 31., Budapest): 1929-ben lépett a Kapisztrán Jánosról elnevezett rendtartománya. Egyszerű fogadalmát 1930. aug. 29-én, az ünnepélyes fogadalmat 1934. jún. 4-én tette le. 1937. jún. 27-én szentelték pappá. 1943-tól a hatvani rendházban működött. A P. Kiss Szaléz- ügyben letartóztatták. 1948-ban – már szabad emberként – a kecskeméti rendház tagja.
Károlyi /Krausz/ Ádám Bernát (1892. jún. 19., Almáskamarás – 1954. márc. 12., Budapest): OMF, misszionárius, a kínai ferences misszió főnöke. 1907-ben lépett a kapisztránus rendtartományba. 1913. jún. 22-én tett fogadalmat, és 1915. jan. 25-én szentelték pappá. Baján kollégiumi prefektus, hitszónok. 1917–18 között tábori lelkész, majd különböző városokban hitoktató (1919–1928). 1919. szept. 15-én Kínába indult Kecskemétről. 1930-ban letette első kínai vizsgáját. Sikeres missziós tevékenységet folytatott, de betegsége miatt 1938-ban hazarendelték felettesei. Vácott a Kapisztrán Nyomda igazgatója lett, majd Budapesten a Pasaréti úti rendház helyettes főnöke. 1941-ben ismét Kecskemétre helyezik, ahol 1945-től házfőnök. 1946-ban izgatásért 7 hónapra ítélték. 1947-ben újra Budapesten, Pasaréten házfőnök. 1949-ben letartóztatták, és 1950. dec. 29-én kémkedés és hazaárulás vádjával 15 évre ítélték. Rabkórházban halt meg.
B.XLI. 3051/1950 sz. Fővárosi Büntető Bíróság – Károlyi Bernát és 10 társa ügye I. r. Károlyi
Bernát védője (meghatalmazott) dr. Szelecsényi Andor. II. r. Csorba Béla (1914) védője dr. Fischer Egon (megh.). III. r. Krasznay Béla (1894) védője dr. Kemény Győző (megh.). IV. r. Berthy János (1889) védője dr. Vicián Károly (megh.). V. r. Ongjerth Richárd (1895) védője dr. Gaszt István (megh.). VI. r. Légrádi József (1914) védője dr. Farkas Endre (megh.). VII. r. dr. Goll Andrásné Frick Jolán (1896) védője dr. Simon András (megh.). VIII. r. özv. Nagy Gáborné Csorba Sára (1917) védője dr. Fischer Egon (megh.). IX. r. dr. Molnár Gyula (1910) védője dr. Geszt István (megh.). X. r. dr. Virai Károly (1905) védője dr.Varanai István (kirendelt). XI. r. Radványi Tibor (1916) védője dr.Varanai István (megh.).
A budapesti államügyészség vádirata 1950. áü. 31409/3 sz. alatt – 1950. márc. 28. A vádiratot dr. Alapy Gyula az államügyészség elnöke és dr. Avar Jenő államügyész írta alá.
Alapy Gyula (1911–1972) 1941-ben a Gyulai Járásbíróságon kezdte „magyarországi” jogi pályafutását, 1945-ben Győrött népügyész, a helyi népügyészség vezetője. 1948. június 28. és 1956 májusa között a Budapesti Államügyészség vezetője. Felmentése után megbízták az Országos Kriminalisztikai Intézet megszervezésével. Ezt hagyta félbe, miután a kormány visszavonta megbízását, 1957. december 3-án. A legkiemelkedőbb törvénysértő perekben képviselte a vádat. A Magyar Villamos Művek Tröszt jogi osztályának jogtanácsosa lett, felmérte helyzetét – amint fogalmazta – „nem vagyok kirakatba való”.
Avar Jenő (1916–2004): 1939-től vármegyei aljegyző. Esztergomban, Sopronban népügyész 1945 júniusától, majd Budapesten 1947-től. A Budapesti Államügyészségen 1949 júliusa és 1954. június 15. között, majd ezt követően a Legfőbb Ügyészségen dolgozott. A fővárosi főügyész helyettese volt 1955. október 1. és 1956. december 5. között. Ismét a Legfőbb Ügyészségen teljesített szolgálatot 1958. január 12-éig. Innen visszahelyezték ugyancsak főügyész-helyettesnek a Fővárosi Főügyészséghez, állását 1962. szeptember 15-ig töltötte be. A törvénysértő perekben való részvétele miatt eltávolították, az Országos Kriminalisztikai Intézetben csoportvezetőként dolgozott nyugállományba vonulásáig, 1977. június 30-ig.
Molnár Erik (1894. dec. 6. Újvidék–1966. aug. 6., Budapest): jogász, történész, kommunista politikus. 1944. dec. 22.–1948. szept. 26. között különböző miniszteri tárcákat vezetett. 1948. szept. 10-től 1949. szept. 26-ig nagykövet volt a Szovjetunióban. Igazságügy-miniszter 1950. júl. 17.–1952. nov. 14., valamint 1953. okt. 30.–1956. okt. 31. között. 1953. júl. 24-től 1954. okt. 30.-ig a Legfelsőbb Bíróság elnöke. 1956-ot követően – 1966-ig – az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója.
Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez (továbbiakban: Iratok) 3. Szerk.: Horváth Ibolya, Solt Pál, Szabó Győző, Zanathy János, Zinner Tibor. p. 322–324. 1950. nov.16.
Vö.: Szakács Sándor – Zinner Tibor: A háború „megváltozott természete” Adatok és adalékok, tények összefüggések 1944 – 1948 Bp. 1997 p.381 – 387.A Budapesti Népbíróság Nb.XII.3269/1948 sz. ügyében a perújítási nyomozásban tisztázódott (Legfőbb Ügyészség Nyom.19060/1989, hogy baleset és nem gyilkosság történt. .
Szakács - Zinner: A háború ..387-389. Vö. még: Lénárd Ödön: Erő az erőtlenségben Márton Áron kiadó Bp.1994 és Lénárd Ödön – Tímár Ágnes – Szabó Gyula – Soós Viktor Attila: Utak és útvesztők Kairosz Bp. 2006
Gergely Jenő – Izsák Lajos: A Mindszenty - per (Bp.1989), Kahler Frigyes: A főcsapás iránya: Esztergom – Mindszenty bíboros pere (Don Bosco 1998), Gergely Jenő: A Mindszenty per Kossuth kiadó Bp. 2001
Jankó Péter dr. (1907. aug. 20. Pápa - 1955. szept. 15 Budapest) bírói pályáját Budapesti Népbíróságon kezdte (1945. máj. 9. – 1948. jan.28.). 1946. febr.13-tól a Budapesti Népbíróság másodelnöke. Több nagy horderejű koncepciós perben járt el (Testvéri Magyar közösség, Kovács Béla – ügy stb.). Már a NOT – nál tárgyalt, de a Rajk –per tárgyalására visszament as Budapesti Népbírósághoz. 1949-nov. 2-től a Legfelsőbb Bíróság bírája. 1950-okt. 16-tól másodelnökként (elnök hiányában) – haláláig – irányította a Legfelsőbb Bíróságot. Önkezével vetett végett életének.
NOT. I. 1687/1949/22
Pétery József [Petró József] (1890 – 1967) egri egyházmegyés pap. 1942-1967 között a váci egyházmegye püspöke. A politikai rendőrség 1953. -tól haláláig házi őrizetben tartotta Hejcén.
Shvoy Lajos (1879. márc. 9. Budapest – 1968. jan.21. Székesfehérvár) 1901. júl 13-án szentelték pappá Esztergomban. Hittanár Budapesten. A Regnum Marianum templom plébánosa.1927.-től székesfehérvári püspök .1944-ben a nyilasok letartóztatták, Sopronkőhidán Mindszenty rabtársa. A kommunista diktatúra alatt sem hajlott kompromisszumokra.
Hamvas Endre (1890. febr.27 Piszke – 1970. ápr.3. Kalocsa) Az Esztergomban végzett gimnáziumi évek (1901-1909) után Bécsben folytatta egyetemi tanulmányait a teológiai karon, mint a Pázmáneum növendéke. 1913-ban pappá szentelték Segédlelkész Naszvadon, majd 1916. szeptemberétől intézeti lelkész a Notre Dame de Sion leánynevelő intézetben (Budapest). 1928. szeptemberétől teológiai tanár (morális) és spirituális az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben. 1930. szeptemberétől érseki titkár és szentszéki jegyző. 1931-ben XI. Pius pápa pápai kamarás címmel tüntette ki. 1936-ban protonotárius kanonokká és irodaigazgatóvá nevezte ki, majd 1940. július 1- től budapesti érseki helynök. 1944. március 7-én XII. Pius pápa csanádi püspökké nevezte ki- Serédi Jusztinián hercegprímás március 25-én szentelte püspökké. Püspökként elítélte a zsidók üldözését. 1951 és 1956 között az esztergomi főegyházmegye apostoli adminisztrátora. 1961- 1968-ig a püspökkari konferencia elnöke. Grősz József kalocsai érsek halála után 1964. szept. 15-től VI. Pál pápa kalocsai érsekké nevezte ki. Az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának elnöke és az Opus Pacis díszelnöke. 1969. januárjában vonult nyugalomba
Papp Kálmán (1886. febr. 28. Sopron – 1966. júl. 28 Sopron) Gimnáziumi tanulmányait Sopronban és Győrben végezte. A győri szeminárium elvégzése után1908. jún.29-én szentelték pappá. Kápláni ideje alatt hittanár Győrben (1912), majd tábori lelkész (1914) a háború végéig, amikor is újból a győri hittanári tisztséget töltötte be. 1920-tól plébános. 1925-től soproni plébániát és kanonoki tisztet kapott. 1925- ben megkapta a címzetes poki préposti rangot is. Kerületi esperes és tanfelügyelő (1916). 1933- ban XI. Pius pápaprelátussá nevezte ki. Püspöki kinevezést XII. Piustól kapott (1946. máj. 3.)
B.III. 001250/1951/2 sz. jegyzőkönyv. p.2.
1950. jún. 19. MOL. M-KS-276-65 őe. Rákosi-titkárság iratai. p. 68–69.
Ordass Lajos [Wolf Lajos] (1901. febr. 6. Torzsa – 1978. aug.14. Budapest) evangélikus püspök. 1924-ben avatták lelkésszé. 1931 -1941 között Cegléden, majd Kelenföldön lelkész. 1939- ben a Bányai Egyházkerület lelkészegyesület elnöke. Részt vett az üldözött zsidók mentésében. 1945 augusztusában a Bányai Egyházkerület püspöke lett. Tiltakozott az iskolák államosítása ellen. 1948 szeptemberében letartóztatták és koncepciós perben 2 évi szabadságvesztésre, ítélték. 1950-ben állami nyomásra az egyházi fegyelmi bizottság megfosztotta püspöki tisztségétől. 1956. október 31-én a Déli Egyházkerület püspöke. 1958 júniusában eltávolították. Visszavonult a közélettől. 1990 –ben és 1995-ben teljes jogi egy egyházjogi rehabilitációban részült. Vö.még: Szakács – Zinner: A háború…p.422-424
Ravasz László (1882. szept.29 Bánffyhunyad – 1975. aug. 6. Budapest) református püspök. Kolozsváron és Berlinben tanult teológiát és bölcsészetet. A Kolozsvári Teológiai Akadémia tanára (1909-1921) Budapesten a Kálvin téri egyházközség lelkésze (1921-től) és a Dunamelléki Református egyházkerület püspöke. Felsőházi tag (1927 – 1944). Fellépett az un. 3. zsidótörvény ellen. 1944-től az üldözött zsidók védelmére tett intézkedéseket. Több református lap szerkesztője és számos írás szerzője. 1948. április 30.—án az államhatalom lemondatja püspöki tisztségéről. 1956. nov. 1-én átveszi a Dunamelléki Egyházkerület püspökségét, 1957-ben visszavonulásra kényszerítették. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (1925 -1949), az Akadémia másodelnöke (1937 – 1940). Akadémiai tagságát 1989-ben visszaállították.
MOL SZT XIX. A-21-s.3.d.
Szántó Konrád: Az 1956.-os forradalom és a katolikus egyház. Miskolc Szt. Maximilián 1993 p.134-142.
Kenyeres Lajos (1908-1957) tiszavárkonyi plébánost 1957, február 28-án - mert nem volt hajlandó feladni a hitoktatást – Vezsenyéről hazatérve a Tisza gátján hét karhatalmista megtámadta és agyonverte, majd Fekete János rendőr tarkón lőtte.
Brenner János (1931. dec.27 Szombathely – 1957. dec.7 Zsida) Szombathelyen a premontrei gimnáziumban érettségizett. 1950. aug.-ban Zircen novícius, de a rend feloszlatása miatt októberben el kellett hagyni a rendházat. 1955-benSzombathelyen szentelték pappá, majd segédlelkészi kinevezést kapott Rábakethelyre. Eredményes ifjúsági munkája miatt az ÁEH el akarta helyeztetni, s mert nem fogadta el merényletet kíséreltek meg ellene. Ezt követően a továbbra is állomáshelyén maradó Brenner Jánost éjszaka a plébániáról beteghez hívták, s út közben meggyilkolták.
Részletesen vö.: Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete Életrajz és névmutató Soós Viktor Attila Brenner János Emlékhely Alapítvány 2005
Kahler: II/5-ös Történelmi Olvasókönyv p149-166 Vö.még: Kahler Frigyes: III/III- as történelmi olvasókönyv 3. Kairosz Bp. 2005 p.11 – 64, 85 – 183 és Kiszely Gábor: Állambiztonság 1956-1990 Korona Bp.2001 p.97-143.
Ennek eredményeként számolnak be Papp Kálmán püspök és Lányi János kanonok és társai meghurcolásáról,.a Budapesti Központi Szemináriumból tanárok és nagyszámú, 90 fő -hallgató eltávolításáról Kahler: II/5-ös Történelmi Olvasókönyv p.193 -206. Vö. még: Kálmán Peregrin, Püspökkari dokumentumok Grősz József hagyatékából (1956-57) c. kötet bevezető tanulmánya
Miklós József dr. (1889. jan.22 Veszprém – 1964. máj.22 Budapest)1912.máj.27-én szentelték pappá. Serédi Jusztinién bíboros hercegprímás az AC Szociális és Karitatív Osztálytanácsosává nevezte ki. Kánonjogból doktorált (1927). 1940- től az ösküi egyházközség plébánosa.
Szabó Csaba - Soós Viktor Attila: „Világosság”. Az Állami Egyházügyi Hivatal és a hírszerzés tevékenysége a katolikus egyház ellen Új Ember Kiadó – Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány Bp. 2006 Vö.: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) III/I Csoportfőnökség és jogelődei. Rezidentúra dossziék. „Világosság” rezidentúra dosszié.
Szabó Csaba: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években Magyar Országos Levéltár Bp.2005 p.1-507. Vö.még: Balogh Margit: Egyház és egyházpolitika a Kádár Korszakban in: Eszmélet 34. 1997 p.69 -79. Kahler Frigyes: III/III- as történelmi olvasókönyv 3. Kairosz Bp. 2005 p.11 – 64, 85 – 183.
ÁBTL O- 122147/1-10
ÁBTL O- 12202/1-10
Katona Nándor (1930. jan. 12 Szeged – 1996. márc. 17.)A teológiai tanulmányait Szegeden végezte 1948 – 1953 között. Pappá szentelése (1953. jún.7) után Domaszéken káplán, majd Mezőkovácsházán (1956-től), és Szegeden a Szt. József templomban (1958-tól) káplán. 1963 –ban Kaszaperen lelkész. 1964-es elítélése és szabadulása után Batonyán (1965-től), majd 1969-től Szeged Belvárosi Plébánián káplán. 1977-től Tiszaszigeten plébános. 1982-ben kinevezi a püspök számvevő gondnokká. 1985-től Újszegeden káplán, társplébános – 1988-tól plébános. 1990-től általános püspöki helynök. 1989 – 1995 között a Szegedi Katolikus Tudósító felelős kiadója.
Csizmazia Rezső (Rudolf) (1922. márc.7. ér – 2005. dec.31 Pannonhalma) 1946-ban jezsuita novíciusként lépett a rendbe Szegeden. A rend feloszlatása miatt Hamvas Endre püspök, mint egyházmegyés papot szentelte fel 1951. máj.19.-én.Apátfalván segédlelkész, majd a szegedi Szt. József (jezsuita) templomba helyezték.1957-ben többször letartóztatták. 1958-ban megyéspüspöke Makóra, majd 1960-ban Mezőkovácsházára, később Tótkomlósra helyezte. Rendőrségi megfigyelését a Békés megyei politikai osztály vette át. Csorváson, Balástyán, Kövegyen, Pusztaföldváron volt lelkész. 1983 –tól szülőfalujában szolgált.
Havass Géza (1913. aug.26. Budapest – 2001. máj. 21 Szeged) budapesti cisztereknél érettségizett, majd joghallgató 1832-től Budapesten. 1933-ban a szegedi hittudományi főiskolán teológus. 1938. máj.1.-én szentelték pappá. Csanádpalotán, Makó –Újvárosban és Szeged Felsőközpontban káplán. 1942 jan.1 től püspöki szertartó, hittanár. 1943 -1949-ig püspöki titkár. Mindszenty letartóztatása utón megkísérelte a politikai rendőrség beszervezni ügynöki feladatokra, de visszautasította az ajánlatot. Letáróztatták, majd szabadlábra helyezték, de távoznia kellett az egyházmegyéből.- Budapestre távozott, a Szt. Imre plébánia kisegítő káplánja lett, majd több budapesti plébánián szolgált, a fiatalok hitoktatásával és nevelésével foglalkozott. 1957. februárjában ismét Szegeden egyházmegyei számvevő. 1961. febr.6-án letartóztatták. Öt és félévi büntetését Márianosztrán töltötte. Az 1965. ápr.4.-én kihirdetett közkegyelemmel szabadult. A szegedi dóm kisegítő lelkésze. Majd 1968 szeptemberétől 1988 őszi nyugdíjazásáig újszegedi plébános és börtönlelkész.
ÁBTL O – 14846/4 p.200
MSZMP KB 1989. júl. 28-i ülése. „Állásfoglalás -tervezet: az MSZMP viszonya a valláshoz és az egyházakhoz: javaslat a lelkiismereti szabadság elveire” in: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei 2. szerk.: S. Kosztricz Anna, Lakos János, Némethné Vágyi Karola, Sós László, T. Varga György (Bp.1993) p.1404-1405.
http://www.kommunizmusbunei.hu/publikaciok/vall%C3%A1s%C3%BCld%C3%B6z%C3%A9s-kommunista-p%C3%A1rt%C3%A1llamban-avagy-koncepci%C3%B3s-perek-magyarorsz%C3%A1gon-katolikus-eg
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
