Theológiai Szemle 1974. évf. 200-207.lap

JEGYZETEK

1. Paul-F. Geisendorf: Th. de Béze. Genéve, 1967. 375.l.-További irodalom: Péter Stadler: Genf, die grossen Maechte und die eidgenössischen Glaubensparteien 1571-1584. Zürich 1952. - Alain Dufour: La guerre de 1589-1593. Genéve. 1958. - 2. Geisendorf: I. m. 377. l. - 3. Ezt ismertette L.Cramer a Bulletin de la Soc. d'hist. et d'arch. de Geneve, III. 1905. 385-404. l. - 4. A genfi Bibl. publ. et universitaire-ben m.s lat. 117. f. 174-75. - 5. I.m. 369. 1. - 6. Anjorrant holland akciójához lásd: C. van Proosdij: Th. Beza, madearbeiteren opvolger van Calvijn. Leiden, 1895. Béza levelének szövege megtalálható a 341-42. lapon. - 7. Ref. Egyh. Könyvtár, XX., Debrecen, 1938. - 8. Ernst Benz: Wittenberg... 200. l. - 9. Jean-Antoine Gautier: Histoire de Genéve, des origines a l'année 1661. I-VIII. kötet. Genéve, 1896-1914. - 10. M. P. E. Adattár X. (1911) 144-45.l. A pátens Dufour-Vernes genfi levéltárnok közlése szerint a Portefeuilles des piéces hitsoriques (P. H.) c. gyűjtemény 2177. sz. darabja. - 11. M. P. E. Adattár X. (1911) 145-151. 1. - 12. A magyarországi és erdélyi pénzek értékére: Egy dukát 1563-ban 104-109 krajcárt ért, a szerint, ahogy meg tudták szerezni (Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1900. 309. 1.). A XVI. sz. III. harmadában a magyar dukát ára hivatalosan 108 krajcár volt. Értéke másfél magyar forint körül mozgott (Harkó Gyula: A pénz története Magyarországon 1526—1608. Kolozsvár, 1912. 111. l.) A tallér annyit ért, mint a magyar forint, kb. 70 krajcárt (Harkó: I. m. 113. l.). Egy magyar forint elméletileg, mert nem tényleges ércpénz, hanem csak számolási alap, 1536 óta 75 krajcárt ért, de 1560-ra már csak 70 krajcárt (Acsády: Közgazdasági állapotaink a XVI. és XVII. században. 19. l.), sőt olykor csak 69 krajcárt. A tallér értékét egy 1559. évi rendelet 68 krajcárban állapította meg, de értéke csakhamar a magyar forintéval lett egyenlő (Harkó: I. m. 87-89. l.). A rossz pénzek e korszakában a dukát volt az értékálló valuta, aki ilyet akart, többet is fizetett érte hivatalos értékénél. - 13. A genfi, szavoyai, osztrák, lengyel stb. érmefajták egymáshoz való viszonyát táblázatokban tünteti fel Paucton nagy munkája: Metrologie etc. Paris, 1780., de minthogy későbbi korból való, csakis ezt gondosan tekintetbe véve használható (lásd: 857., 870., 884. l.). - 14. August Lang számítása alapján egy dukát megközelítőleg 40 XX. sz. eleji aranykoronát ért. A. Lang: J. Calvin. 1909. 55. l. - 15. Geisendorf: I. m. 365. l. - 16. XIII. Gergely pápa rendeletére 1582. október 4. után október 15-ét kellett írni, tehát akik ekkor éltek, átugrottak tíz napot. - 17. Jöcher, III. 610. és IV. 1975. - 18. Rövid életrajza megtalálható   Weszprémi   Istvánnál:   Medicorum   Hung.   et Transylv. Biographia, I. 167. és Melchior Adam-nál: Vitae med. Germán., 178-79. Az RMK III. 813. sz. alatt leírt nyomtatványban Monaviust nem kevesebb mint 26 észak-magyarországi egyházi és világi férfiú üdvözölte mint „boroszlói patríciust". Az RMK III. 811. sz. nyomtatványban Pilcius Gáspárnak Monaviushoz intézett üdvözlő verse olvasható ennek észak-magyarországi útja utáni búcsúztatása alkalmából. Mindkét nyomtatvány 1591-ben jelent meg. - 19. A. van Schelven: Der Generalstab des polit. Calvinismus in Zentraleuropa zu Beginn des Dreissigjaehrigen Krieges. Archív für Reformationsgeschichte 36. kötet (1939) 127. l. H. Sturmberger: Georg Erasmus von Tschermebl etc. 1953. 150. és köv. l., és Grete Mecenseffy: Geschichte des Protestantismus in Oesterreich. 1956. 118-126. l. Azon személyek közül, akik Liffort irományaiban szerepelnek, a legtöbb egy kiterjedt kör tagja, amelyet alapvetően a közös református hitelvek határoznak meg, de amely együttműködik politikai, pénzügyi, sőt orvosi vonatkozásokban is. Jó képet ad erről Zierotin Károly naplója, közli Ipolyi Arnold ,,Rimay János államiratai és levelezése" című műve (Budapest, 1887.) első részeként. Itt találkozunk Calandrin (Liffortnál Calendrin) nürnbergi kereskedővel és bankárral (36), Lavinius prágai orvossal (25) és másokkal. Zierotinnak Genf tanácsához, illetve Bézához irt egy-egy levele olvasható P. von Chlumecky „Carl von Zierotin und seine Zeit" című műve második, forrásközlő kötetében, VI. és VII. sz. alatt (Brünn, 1862.) - 20. Szamosközy István: Történeti maradványai IV. kötet, 47. l. - 21. Szádeczky Lajos: Kovacsóczy Farkas: M. Tört. Éeltrajzok. Budapest, 1891. 19-20. l. - 22. Weszprémi István: I. m. I. 167. - -23. RMK II. 182. - 24. Apológia Johannis Muralti Medici, contra Simonem Simonium Lucensem. Kolozsvár, 1589. RMK II. 206. A könyvecske Muralt életútjáról is tájékoztat, pl. A ív 3 verso. - 25. Ráday Könyvtár jelzése: Enc. eccl. 591. - 26. Fr. Teutsch: Geschichte der evangelischen Kirche in Siebenbürgen. 1921.l. 347. l. További összehasonlításul: az idő tájt Erdélyben egy székely lófő mindössze 1 Ft zsoldot, a szász városok által állított gyalogos 2 Ft, a lovas katona 3 Ft, a kapitány 6 Ft havi zsoldot kapott. - Barthos Kálmán: Erdély pénz- és hadügyei János Zsigmond korában. Kolozsvár, 1902. 95-6. l. - 27. Teutsch: I. m. I. 296. l. - 28. Joh. Höchsmann: Zur Geschichte der Gegenreformation in Ungarn und Siebenbürgen. Archív des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge. 27. Band, 1896. 162-205. l. - Alfréd Hermann: Zur Geschichte der Gegenreformation von Siebenbürgen 1591-1603. Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. 35. évf. 1912. 85. és köv. l. - 29. Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum, ed. Jos. Trausch. Brassó, 1847. Előszó, III. lap. Egyes kortársai „philippizmus-sal", azaz református nézetek iránti rokonszenvvel gyanúsították. J. Trausch: Schriftstellerlexikon etc. Brassó, 1868. II. 397. 1. - 30. I. m. I. 91. 1. és M. P. E. Adattár X. 151. l. Az utóbbi helyen a muzsnai lelkész neve hibásan „Bodner". - 31. Származása szerint alighanem erdélyi szász, de - úgy tűnik - református. 1570-73-ban református külföldi teológusokkal levelezett. Skaricza Máté Heidelberg felé menet 1571-ben egy ideig együtt utazott vele, és unitáriust gyanított benne. V. ö. Zsindely Endre: Bullinger Henrik magyar kapcsolatai. Studia et Acta II. Budapest, 1967. 81.l. - 32. Szádeczky Lajos: I. m. 50. l. - 33. U. o. 121. l. - 24. Zoványi Jenő: Cikkei a Theol. Lexikon részére. Kézirat gyanánt. Budapest, 1940. 218. l. Ö írt Laskói Csókás Péter „De homine. .. 1585" , művéhez előszót és üdvözlő verset, és Fegyverneki Izsák műve II. kiadásához (Basel, 1589) üdvözlő verset. - 35. História scholae seu collegii ref. Sarospatakiensis. Sárospatak, 1860. 88-89. l. - 36. Zoványi: Cikkei etc. 80. 1. - 37. Dézsi Lajos: Szenczi Molnár Albert, 1574-1633. Budapest, 1897. 24. és 85. l. (A Magyar Tört. Életrajzok c. sorozatban) - 38. U. o. 75. l. - 39. Egyelőre fegyverszünettel, 1598-ban pedig a Vervin-i békével. E. Choisy: L'État Chrétien Calviniste á Genéve au temps de Théodor de Béze. Genéve-Paris, év. n. 289. l. - 40. Trausch: Im. I. 91. 1. - 41. Nicolas Demeny-nék nem akadtunk eddig nyomára a Báthory István jelesebb magyar munkatársairól írt dolgozatokban, mint Szádeczky Lajosnak Békés Gáspárról (Bp. 1887.) és Kovacsóczy Farkasról (Bp. 1891.), vagy Veress Endrének, Berzeviczy Mártonról (Bp. 1911.) írt munkáiban, sem pedig Divéky Adorján összefoglaló jellegű tanulmányában (Les Hongrois en Pologne á l'époque d'Étienne Báthory. Krakkó, 1935.), hacsak nem azonos azzal a Nicolas Hungarusszal, akit Divéky a 19. lapon említ, és aki Báthory udvarában a „servitor argenti" tisztét töltötte be. Divékytől megtudjuk azt is, hogy Báthory egyik királyi titkárának évi fizetése 200 Ft-ot tett ki (18. lap). - 42. Helyesen Jean Maillet, aki annak idején Angliában járt hasonló küldetéssel. V. ö. Bulletin de la Soc. d'hist. et d'arch. de Genéve, III. (1905.) 385-404. l. - 43. V. ö. S. Szabó József: A helvét irányú reformáció elterjedése Magyarországon és Erdélyben. III. rész: Béza hatása. [G. Loesche: Kálvin hatása etc. (Debrecen, 1912.) c. művének függelékében)] főleg 171- 73. l. - 44. Dézsi Lajos: I. m. 59-61.l1.- 45. „Dulcis praeteritorum laborum memória". Clarissimo Viro Do. Emerico Vifaluio amico singulari scripsit Genevae-Allobrog(ium) Carolus Liffortus - 24 septembris 1595. Az Orsz. Széchenyi Könyvtár kézirattárában 150/Oct. lat. jelzésű album utolsó, 253. levelének hátlapján, a lap utolsó bejegyzése. (Keserű Bálint szíves közlése.) - 46. Szenczi Molnár Albert Naplója, levelezése és irományai. Kiadta Dézsi Lajos. Budapest, 1898. 14-15. l.

Dr Bucsay Mihály