SZENTJÓBY SZABÓ ZOLTÁN

HEIDELBERGI KÁTÉ TÖRTÉNETE

Budapest, 1948 Református Traktatus Vállalat kiadása

Gyermekeimnek, hogy igyekezzetek a ti elhivatástokat és kiválasztatástokat erőssé tenni, mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és Megtartónknak, Jézus .Krisztusnak örök országába valóbemenetel. (Olv. 2. Péter 1,10. és köv. vers.)

A KÁTÉRÓL ÁLTALÁBAN

Káté, vagy teljesebb nevén katekizmus alatt általában olyan könyvet értünk, amelyet kérdés- és felelet formában írtak meg azért, hogy a benne foglaltakat minél egyszerűbben, minél könnyebben és a legrövidebben adhassák elő.

Legelőször, és azután hosszú időn keresztül csak az - egyház életében használták a katekizmus szót, amikor még mint könyv nem is volt kézben, hanem kérdés-- és .felelet formájában tanították a vallási ismereteket, és a katekizmus szó alatt vallásos oktatást értettek. Könyv formájában a káté a XVI. században jelent meg először és' magának a reformácíónak az alkotása. A reformátorok a Szentírás tanításait olyan elrendezésben foglalták össze, amely alkalmas volt arra, hogy a hívek a Szentírás örökéletű tanításait egyszerű, rövid formában, könnyen magukévá tehették. Luther is, Kálvin is szinte a legsűrgősebb feladatuknak tartották, hogy kátét, "írjanak, hogy megmutassák a lelkipásztoroknak, hogy miképpen közöljék az evangélium szerint reformált keresztyén hit igazságit nagyokkal és kicsinyekkel egyaránt.

A reformációt követő években és évtizedekben a kátéírás igen fellendült. Ezzel nemcsak a gyermekek oktatasát akarták biztosítani, hanem a reformáció hívei hitének a Szentíráson alapuló igazságát kívánták igazolni a bibliaellenes tanításokkal és tévelygésekkel szemben.

Később aztán az egyházi használaton kívül, a világi irodalomban is mind gyakrabban átvették a káté szót, s ezeknek a könyveknek szintén a tudnivalók rövid, világos előadása volt a céljuk. Ilyen káték: forradalmi káté, kommunista káté, szövetkezeti káté, tűzi káté, egészségügyi káté stb.

Az egyház által használt káté anyaga a hitről, az imádságról és a törvényről szólt. A káténak kérdés- és felelet formájában való megírása' eleinte igen kialakulatlan, bizonytalan volt. Volt olyan káté, amelyben a tanuló tette fel a kérdést s a lelkipásztor válaszolt reá,- volt olyan, amely az apa és fia közötti párbeszédben fejtette ki és foglalta össze a hitről, imádságról és törvényről szóló igazságokat. Hamarosan kialakult aztán az a forma amelyet ma ismerünk.

Amikor a reformációnak, lutheri és kálvini irányzata közötti különbség egyre nyilvánvalóbbá lett, a nagyszámban megjelent káték egyre fontosabb szerepet töltöttek be, mert amellett, hogy siettették a meggyőződések helyes kialákulását, az elvek tisztázódását is szorgalmazták. A XVI. században, a reformációt követő évtizedekben mintegy 175 káté volt forgalomban. E rengeteg káté közül ma csak három van használatban. Luther kátéja, amely 1529-ben jelent meg, aztán az 1563-ban megjelent Heidelbergi Káté, és az Emdeni Káté, de e a harmadik tulajdonképpen nem más, mint a A Heidelbergi Káté rövidített kiadása.

A Heidelbergi Káté hatása oly rendkívüli volt, hogy az utána megjelenő káték írásánál, kezdettől-fogva alapul vették. Ez a káté lett minden református egyház kátéja is úgyannyira, hogy a használatban levő különböző református konfirmációi iskolai káték is a Heidelbergi Káté rövidített tartalmát foglalják magukban, - de emellett egyik hitvallásos szimbolikus - könyvünk is lett. Hitvallásos könyveink, mint Bullinger Henrik által 1566-ban Svájcban írt II. Helvét Hitvallás, amely könyv 30 fejezetben fejtegeti a református keresztyén vallás igazságait; és a Heidelbergi Káté is református keresztyén hitünk magyarázatát adják.

Ez a kis füzetünk, amelyben most a Heidelbergi Káté történetét adjuk, természetesen nem lép fel és már terjedelme miatt sem léphet fel tudományos igényekkel és ilyen nem is várható tőle. Egy ilyen igény megköveteli, hogy tárgyával részletesen és kimerítően foglalkozzanak. Azok az összefoglalások és történeti bevezetések, amelyek a Heidelbergi Kátéról napvilágot láttak, ma részint kevésbé hozzáférhetőek, részint elég drágák. A mi célunk e füzetke kiadásával csak az, hogy minél hozzáférhetőbben szolgáhasson testvéreinknek a Heidelbergi Káté megismerésében.

Minél szélesebb körben válik ismeretessé a Heidelbergi Káté, annál inkább tudunk bizonyságot tenni refor mátus egyházunkkal együtt a Káté alapján arról, hogy egyházunk egyedül a Szentírás alapján áll és a Szentírás magyarázásában kútfőül csak magát a Szentírást fogadja el.

A HEIDELBERGI KATÉ TÖRTÉNETE

A Pfalzi választófejedelemség trónjára 1559-ben III. Frigyes került (1559 - 1576), aki istenfélő, szelídlelkű ember és lutheránus egyházának alázatos, buzgó fia volt. A Heidelbergi Káté az ő kezdeményezésére, az ő közreműködésével jött létre - és e buzgó lutheránus fejedelem maga is reformátussá lett.

Még III. Frigyes elődje, Ottó Henrik (1556-1559) uralkodása alatt, Heidelberg városában igen kiéleződött a helyzet a refórmáció lutheri és kálvini irányzatának lelkészei között. III. Frigyes maga elé idézte és felhívta őket, hogy hitvallásukat írásban mutassák be. Amikor ez megtörtént, kiderült, hogy a túlzó lutheránusok szerint az Úr Jézus az úrvacsorában testileg van jelen Krisztus testét az úrvacsorázók szájjal veszik magukhoz, és nemcsak a hívek veszik azt, hanem a hitetlenek is. A reformátusok hitvallása szerint Krisztus testét és vérét nem testileg veszik magukhoz a hívek, hanem lelkileg; csak - az részesül lekileg Krisztus testében és vérében, aki hittel veszi magához a szentjegyeket, a hitetlenek azonban nem részesülnek azokban. 

III. Frigyes igyekezett a szembenálló feleket békíteni és megígértette velük, hogy csendben és békességben maradnak addig, amíg a különbséget ő maga is alaposan megvizsgálja. A vita mégsem szünt meg, sőt egyre kellemetlenebbé és egészen botrányossá fajult. Ezt a tarthatatlan helyzetet a fejedelem azzal a gyökeres intézkedésével oldotta meg, hogy a vitázók vezéreit a heidelbergi lelkészi állásukból elbocsátotta. 

III. Frigyes fejedelem maga is tanulmányozta a kérdést a Bibliából. Buzgó imádságok között az emberi véleményék fölött a Szentírásban kereste az igazságot, ami őt a református meggyőződés útjára vezette. És a döntés 1561-ben a fejedelem életében is bekövetkezett. Elszakadt a lutheránusoktól és bátran hozzáfogott az egyház kálvini irányú reformálásához. Eltíltotta az úrvacsorában az ostya használatát és helyette elrendelte a kenyér megtörését. A templom falain levő festményeket bemeszeltette, a drága arany úrvacsorai kelyheket eltávolítatta és helyükbe cinből, vagy fából való kelyheket rendelt. Eltörölte a latin éneklést, az oltárokat kitétette a templomból és helyükbe úrasztalát állíttatott. Megtiltotta, amit a lutheránusok megengedtek, hogy a lelkipásztorokon kívül más is keresztelhessen.
1562-ben Ill. Frigyes fejedelem elhatározta, hogy országa számára egy megfelelő kátét készíttet, hogy a felmerült ellentétes nézeteket a bibliai igazságok alapján megszüntesse és hogy úgy a gyermekek, mint a felnőttek kezébe a keresztyén vallás igazságainak világos és hit erősítő összefoglalását adhassa és amely könyv a, más vallásúakkal szemben a református egyház hit és erkölcstani elveit világosan feImutassa és igazolja. 

Egy ilyen káté megírásával megbízta a fejedelem Ursinus Zakariás és Oleviánus Gáspár heidelbergi tudósokat, akik az ő koruk kátéirodalmának, köztük Kálvin 1541-ben megjelent kátéjának alapos áttanulmányozása után a III. Frigyes által kívánt kátét elkészítették. A fejedelem azután az írásba foglalt kátét a pfalzi választófejedelemség fővárosába, Heidelbergbe, még ugyanazon évben, 1562-ben összehívott zsinat elé terjesztette (ezért hívják a kátét heidelberginek), amely zsinat a kátét egyhangúlag elfogadta és a fejedelem saját fejedelmi címerével díszítve, lelkes keresztyéni előszó kíséretében 1563- ban ki is nyomatta.

Ebből a német nyelven megjelent első kiadásból (egyidejűleg a latin nyelvű fordítása is megjelent) hiányzott a mai 80-ik kérdés, amely kérdés körül a későbbi időkben oly sok harc folyt. A második kiadásban azonban. Már benne volt az utolsó három szó kivételév el, - az utolsó három szót pedig a harmadik kiadásban maga a fejedelem toldotta hozzá, amikor a tridenti zsinatnak (1576) a reformáció híveit kiátkozó határozatáról értesült. 

III. Frigyes fejedelem arról is gondoskodott, hogy a káté kitűzött rendeltetésének megfeleljen. Ezért azt hitvallásos - szimbolikus - könyvnek jelentette ki (a Szentírás mellett hit- és erkölcsszabályozó könyvnek), elrendelte, hogy a lelkipásztorok a kátét kilenc szakaszra osszák fel és vasárnapokon, folytatólagosan, az igehirdetés előtt olvassák fel. Ezt a felosztást, miután igen terjedelmesnek mutatkozott, követte az, hogy 'az esztendő 52 vasárnapjának megfelelően 52 Úrnapjára osztották fel, s az 52 Úrnapon belül pedig 129 kérdésre és feleletre. A Káté első kiadásából csak az tűnik ki, hogy az a Rómabeliekhez írott levél gondolatmenetét követi és három főrészre oszlik. E három főrész alapján történt, az Úrnapokra és kérdésekre való felosztás: I. rész az ember bűnös voltáról, Róm. 1:18-3:20, a II-IV. Úrnapja a 3-11. kérdés; .11. rész a váltságról, Róm. 3:21-11:36., az V-XXXI. Úrnapja a 12-85. kérdés; III. rész a háládatosságról, Róm. 12:1-16:27., a XXXII-LII. Úrnapja a 86-129, kérdés.. A Heidelbergi Káté 1573 óta már minden kiadásban ilyen beosztásban jelent meg.
Az idők folyamán a Heidelbergi Káté mind döntőbb jelentőségre tett szert. Az iskolákban állandóan tanították, a templomokban vasárnap délutánonként egyszerű nyelvén magyarázták, s az előbbi vasárnapon megmagyarázott részt a gyülekezet tagjaitól kikérdezték. Később a vasárnaponkénti kikérdezés elmaradt s helyette az évi egyházlátogatások alkalmával a gyülekezet ifjú- és öreg tagjaitól egyaránt nyilvános kátévizsgálatnak vetették alá. III. Figyes alatt még a polgári jog gyakorlását és a nősülési engedély elnyerését is a Heidelbergi Káté ismeretétől és tudásától tették függővé.

Természetes, hogy a Heidelbergi Káténak ez a nagy tekintélye gyűlöletet támasztott az ellenséges indulatú fejedelmekben és a másvallású egyházi vezetőkben egyaránt. A Káté íróinak éppúgy, mint magának a fejedelemnek nagyon sokat kellett küzdeniök a Káté védelmében. Igen erőssé vált a Káté elleni harc III. Frigyes utóda alatt. III. Frigyest halála után a fejedelmi székben fia, VI. Lajos (1576-1583) követte, aki túlzó lutheránus volt. Ö még azt sem engedte meg, hogy édesapja koporsója mellett hűséges lelkészei szolgáljanak. A Káté használatát betíltotta és fejedelemségéből mintegy 600 református lelkipásztort és tanítót száműzött, köztük Ursinust és Olevianust, a Káté íróit is. 
VI. Lajos halála után és a még fellángolt nehéz harcok megharcolása után azonban a Heidelbergi Káté mindenütt teljes győzelemre jutott. Az 1568-i Weseli, az 1571-i Emdeni, azc1618i Dordrechti zsinatok egymásután fogadták el és ismerték el, mint hitvallási iratukat. Rengeteg idegen nyelvre lefordították, köztük a héber, arab, singhaliai, maláji nyelvekre is és a Biblián, a zsoltároskönyvön, Luther Márton Kis Kátéján kívül nincs más könyv, amely annyira elterjedt és ismeretes volna, mint a Heidelbergi Káté. Sikerét mutatja az is, hogy tanításait feldolgozták verses alakban is, mint nálunk is, és mint katekizmusi énekeket ma is énekeljük.

A HEIDELBERGI KÁTÉ HAZÁNKBAN

A Heidelbergi Káté hazánkban is, már röviddél keletkezésé után, ismeretessé vált. Ugyanis az 1564-65-66. években a magyarországi református és lutheránus lelkészek között nagy vita folyt, az úrvacsora tanáról. A vita során, -a kérdés 'helyes értelmezésé felől megkérdezték a Heidelbergben élő lelkészeket, és kérték őket, hogy a vitát döntsék el. A heidelbergi lelkipásztorok válaszukhoz mellékelve elküldték a Heidelbergi' Káté egy. példányát is. Ettől kezdve nálunk is igen hamar ismeretessé lett a Káté., Gyülekezeteink igen megszerették, annyira, hogy előbb a debreceni zsinat 1567-ben, később a szatmárnémeti zsinat 1646-ban hitvallásos könyvéül 'ismételten elfogadta: Már a debreceni zsinat elrendelte, hogy' a lelkipásztorok vasárnap délutánonként a templomokban ismertessék és magyarázzák. A debreceni zsinat után tíz évre, 1577-ben már nyomtatásban is megjelent magyar nyelvén Huszár Dávid nyomdájában Pápán. Ez a Heidelbergi Káté első magyar nyelvű fordítása.

Természetesen a Heidelbergi Káté sikere és ereje hazánkban is kiváltotta és feltámasztotta ellené az üldözést és harcot, amelyet Mária Terézia (1740-1780) és II. József (1780-1790) uralkodásának ideje alatt a jezsuiták indítottak el. A jezsuiták befolyásolása következtében Mária Terézia e Heidelbergi Kátét a 30., 57., 80. kérdések miatt a római katolikus egyház elleni lázító könyvnek minősítette, megtiltotta a Káté tanítását és egymásután három rendeletében (1748-1749 -1757) elrendelte a Káté összes példányainak lefoglalását s megsemmisítését - és annak újabb kiadását eltiltotta.

Ezalatt az idő alatt Erdélyben eredeti szövegében és szabadon jelenhetett meg a Heidelbergi Káté, de Mária Teréziának az erdélyi római katolikus püspök ösztönzésére 1768-ban kiadott rendeletével ott is elkobozták az összes példányokat. Csak az .1791 évi vallásügyi tőrvény alapján jelenhetett meg ismét a Heidelbergi Káté, amelyet 1793-ban Nagyszebenben ki is, adtak eredeti szövegezésében.

A magyarországi református egyház. tiszántúli egyházkerületi része pedig 1781-ben azzal a kéréssel fordult II József császárhoz, hogy a tilalmi rendeleteket oldja fel és engedje meg a Heidelbergi Káténak eredeti szövegében való kiadását. Válaszul II József , császár rendeletileg megparancsolta, hogy a vitás 30., 57. és 80. kérdésekből a római katolikus egyházra nézve sérelmes kifejezéseket hagyják ki és azoktól a kátét tisztítsák meg. E rendelet ellen református egyházunk kormányzó testületei hiába tiltakoztak és hivatkoztak vallási meggyőződésük és szabadságuk korlátozására, a császár az osztrák udvari iroda javaslatára a káténak csak módosított alakban, ,n való kiadását engedélyezte.

Ebben az eredeti szövegezésétől megfosztott alakjában voltak tehát kénytelenek kiadní a Heidelbergi Kátét s így jelent meg az, az elkobzó rendeletek után legelőször 
1787-ben. De még 1787 után is 1891-ig ilyen módosítottan jelent meg, míg végre 1891-ben dr. Erdős József debreceni professzor fordításában és a tiszántúli egyházkerület kiadásában az eredeti német szövegből való fordítás után (az előtte levő kiadások mind a latin fordítás alapján készültek) ismét megjelent teljes eredeti egészében.

Jegyezzünk meg egypár adatot a Heidelbergi Káté, magyar fordításairól és kiadásairól is. Mint már szó volt róla, a Heidelbergi Kátét magyarra először Huszár Dávid pápai prédikátor fordította le és adta ki Pápán 1577-ben. Utána Szárászi Ferenc debreceni lelkipásztor fordította - le újra 1604-ben. Gyermekek számára Szenci Molnár Albert adta ki 1607-ben rövidített-kivonatolt kiadásban. A XVII. századból mintegy tizenöt kiadásról tudunk: Az újabbak közül dr. Erdős József említett fordítása mellett, amelynek már a tizenkettedik kiadása forog használatban, jelentősebbek dr. Antal Géza püspök, dr. Sebestyén Jenő teológiai professzor, Galambos Zoltán komáromi lelkipásztor fordításai.

Befejezés

A Heidelbergi Káté történetével foglalkozó egyik író megállapította, hogy tűzben megpróbált arany a Heidelbergi Káté, amelynek feltűnő sajátsága, hogy nem az elméletekre, hanem a gyakorlati életre fekteti a súlyt. S a mi számunkra van-e gyakorlatibb dolog, mint a keresztyén hit, a krisztusi élet? Fontosabb része az mindennapi életünknek, mint a kenyér. Maga a Káté felosztása meg mutat ja, hogy a Káté íróinak nemcsak tudománya volt, , hanem szívük is, Istenben bízó, Krisztusban örvendező, a Léleknek alázatosan engedelmeskedő szívük. A gyermek is azonnal megérti, hogy miről van szó a Kátéban. Úgy tanít, hogy a benne foglat igazságok necsak ismeretek, hanem a hívő ember vallástételei is legyenek.

Bár ezek a vallástételek vasárnap délutánonként templomainkban, közönséges helyeinken és házanként mindenütt felcsendülnének úgyis, mint Káténk őrökéletű
tanításai, úgyis mint katekizmusi énekeink; hogy mindannyian megismerjük lelkünk megtartóját, a Jézus Krisztust.

TARTALOM:

A Kátéról áltatában

A Heidelbergi Káté története.

A Heidelbergi Káté hazánkban

Befejezés