„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr. BUCSAY Mihály válasza: A hallei magyar könyvtár régi magyar könyvei. 1941 MKSZ
VÁLASZ
DR BUCSAY MIHÁLY:
A hallei magyar könyvtár régi magyar könyvei.
VARJAS BÉLA a Magyar Könyvszemle 1941. évf. 298—300. lapján ismertette „Régi magyar könyvek a hallei magyar könyvtárban" című kiadványomat. Bíráló megjegyzései alkalmasak arra, hogy munkám hitelét csorbítsák, különösen azért, mert a Magyar Könyvszemlében láttak napvilágot.
VARJAS szerint, úgy látszik, elkerülte figyelmemet, hogy HELLEBRANT a Régi Magyar Könyvtár III. kötetében a lelőhelyek felsorolásában nem törekedett teljességre. Hosszasan fetjegeti, milyen következményekkel jár ez abban az esetben, ha valaki HELLEBRANTra támaszkodva akarja egyes régi magyar nyomtatványok ismert példányainak számát megállapítani és idéz is HELLEBRANTtól több idevonatkozó sort. Miután velem szemben HELLEBBANTot így tanúul idézte, megállapítja: „Kellő utánjárással valószínűleg egy csomó hallei unikumról kiderülne, hogy nem egyetlen példány." Kissé föntebb pedig: „Túlzás BucsAYnak az a megállapítása, hogy a könyvtár háromszáznál több régi magyar unikumot tartalmaz." VABJAS íme nem kisebb bűnöket olvas fejemre, mint hogy magyar nemzeti könyvészeti művet adok ki HELLE BBANT kézikönyvének alapos ismerete nélkül, vagy, amelyik még kevésbbé rokonszenves, hogy t. i. megfelelő alap nélkül unikumnak kiáltok ki magam fölfedezte nyomtatványokat.
Ezzel szemben VARJAS eljárásának jellemzésére elégnek tartom, ha könyvem mindössze két oldalnyi „használati utasításából" idézek néhány sort. Ezt írtam a 16—17. lapon: „HELLEBRANT nem csinált belőle titkot, hogy az ismert példányok számára vonatkozó megjegyzései nem kimerítőek. Az én HELLEBRANTra építő megjelöléseimet is fenntartással kell tehát fogadni. Egyetlen céljukat azonban így is betöltik majd, hogy ráterelik a könyvtár mindenkori kezelőinek figyelmét a különösen ritka nyomtatványokra."
Amikor valamely régi magyar nyomtatványról gondos, minden közlést szemmeltartó utánjárás után sem találtam semminemű említést, nem tehettem egyebet, mint hogy egyedüli ismert példányként jelöltem meg. VARJAS megfigyelhette volna, hogy nemcsak a Magyar Könyvszemle közléseit vettem figyelembe (pl. 660. szám) a Régi Magyar Könyvtáron, SZTBIPSZKY pótlásán és ASZTALOS wittenbergi jegyzékén kívül, de átnéztem a Régi Magyar Könyvtárnak a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárában vezetett, kéziratos pótlásokban bővelkedő példányát is (pl. 677. szám), sőt közöltem 424 dolgozatom végén azt a néhány megjegyzést is, amit az unikumok kérdésében ZOVÁNYI JENŐ tett.
VARJAS azzal nyitja meg ismertetését, hogy a szerző, kinek művéről ír, nem szakember. Mint mindenki, én sem szeretek személyes kérdésben a nyilvánosság elé állni. VARJAsnak ez a megállapítása azonban nemcsak könyvemre borítja a dilettantizmusnak éppen a könyvészetben elviselhetetlen fellegét, de kitűnően jellemzi könyvismertető eljárását is. Röviden említhessem meg, hogy a címmásolatok készítésébe a debreceni egyetemi könyvtár gyakornokaként 1935 első felében, a többi könyvtárosi feladatba ugyancsak féléven át a lipcsei Deutsche Bücherei-ban dr. CORDES vezetése mellett nyertem bevezetést. 1938-tól hallei teendőim ellátásában, mint nyomtatásban megjelent jelentésemből ki is tűnik, főleg könyvészeti munkálatokkal foglalkoztam. Ami az elméleti képzettséget illeti, a könyvészetből 1935 tavaszán mint melléktárgyból „summa cum laude" szereztem doktori fokozatot. Persze az ismertetőnek nem kell ezt tudni. De akkor ne keltse azt a látszatot sem, mintha biztos tudomása volna az ellenkezőjéről. Ha egyszer az ismertetés elején „nem szakemberként" mutatja be a szerzőt a Magyar Könyvszemle olvasótáborának, hiába írja később, hogy „leírásai nagy gonddal készültek".
Még írhatnék arról is, mennyire nem ismerte fel VARJAS jegyzékem elrendezésének célszerűségét, mennyire elmulasztott rámutatni pl. arra, hogy szakítottam azzal a tradícióval, amely a respondenst tette meg a disputációk szerzőjének, vagy amely újból leírta a már kielégítően leírt példányokat is. Szót érdemelt volna az a törekvésem is, amely nem csupán cím-, hanem címlapmásolatot kíván nyújtani, ha a tipográfiai lehetőségek korlátain belül is.
BUCSAY MIHÁLY.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
