„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- WOLFHART PANNENBERG: Hagyomány és for- radalom
A ma emberét már igen-igen vékony szálak kötik a tradícióhoz. Még csak nem is valamely hagyomány vált kétségessé, hanem - úgy tűnik - az élet és a gondolkodás áthagyományozott formái- nak jelentősége iránti érzék gyengült meg. Az áthagyományo - zott formák kötelező ereje ma már észrevehetően csökken az élet minden területén: a társadalmi életben és játékszabályai - ban, a politikai cselekvésben, a vallás, a művészet és a szépiro- dalom szellemi hagyományában.
Meglehet, az emberek olyan támaszra vágyódnak, melyet a korábbi nemzedéknek az a hagyomány biztosított, ami éltette őket.
A felvilágosodás óta újra meg újra feltörő ellenszenv a hagyo - mány iránt, mely végül századunk elején átütő erővel az ifjúsági mozgalmakban nyilvánult meg, a második világháború után töb- bé nem jelentkezhet hasonló intenzitással. Nincs szükség láza - dásra valóságos vagy akár puszta külsőséggé vált életformák ellen.
Ahol mégis előfordul, ott a társadalom fejlettségének jelenlegi fokát tekintve túlzottan olcsó s egyúttal veszélyes magatartás lenne, minthogy szenvedélytől fűtött megmozdulásokat válthatna ki.
Ma már, ha valami lényegeset és előremutatót szeretnénk meg- fogalmazni, nem elégedhetünk meg az egykori kultúrkritika receptjével. Korunk jellemző vonásának számít ugyanis az emberi kapcsolatok legkülönbözőbb területeken tapasztalható formátlansága, talajtalansága, mely esetenként felkelti a vágyat az áthagyományozott életformáknak a védelmező ereje iránt, melyek nélkül még a számunkra fontos tartalmak is szétesnek.
És mégis, ha a mai élet nihilista jellegétől való mélységes féle - lemből hagyományaink maradékához, vagy egyáltalán, a gon - dolkodás és az élet letűnt formái felé fordulunk, az áthagyomá- nyozott érték és forma akkor sem bizonyul magától értetődő mértéknek.
A hagyomány igazságát újra meg újra vissza kell nyernünk.
F: Boros István
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
