KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 112-113.OLDAL

Rákóci Márton latin hymnusai a straszburgi Szt Tamás Levéltárban,

A Straszburgi Szt, Tamás Levéltárban a Carmina varia, 16 et 17 siécle című csoport 212. kötetében, az 56. szám alatt egy kézirat található, amely hat latin egyházi éneket foglal magában és amelynek végén a szerző így jelöli meg magát: Scripta á Martino Rakocio turociensi Pannonio nunc Pragae in Bohemia. A helvét irányú reformáció szellemében fogant versek szép példái a reformátori talajból fakadó művészi törekvéseknek, Straszburgban létük pedig igen érdekes egyháztörténeti összefüggésekre enged következtetni.

Rákóci Márton turóci diák 1555. március 5-én iratkozott be a vittenbergai egyetemre1 és egy időben tanult ott többek közt Károlyi Gáspárral, Szegedi Gergellyel, Méliusz Péterrel és Thretius Kristóffal, a helvét, szorosabban a kálvini irányú magyar és lengyel reformáció e kimagasló munkásaival. Rákóci nem lett a helvét irány terjesztőjévé, mert életpályája más munkaterületre vonta. A királyi kamara hivatalnoka lett és itt már nem fejthetett ki, még Miksa alatt sem, helvét irányú tevékenységet. Most szóban levő egyházi énekei közül azonban a 3. és a 4. számú a kultusz nem kifejezetten bibliai eredetű részeinek szigorú kárhoztatásával a helvét irány liturgiái felfogása hívének mutatják. A királyi kamarába talán Gyulai Torda Zsigmond humanistából lett felsőmagyarországi királyi kamarai igazgató, Melanchthon bizalmas barátja, különbeen maga is jeles latin énekköltő,2 segítette be. Rákóci Mártonnak négy nyomtatásban megjelent verseskötete is ismeretes;  valamennyi   latin nyelvű.3 A Straszburgban őrzött kéziraton olvasható versek, bár valamennyi közt talán a legsikerültebbek, nem maradtak fenn nyomtatásban.

Hogy kerültek ezek a versek Straszburgba? Oporin bázeli nyomdász megbízást adott Straszburg egyik lelkészének, a Bucer Márton mellett titkári szerepet is betöltő Hubert Konrádnak, akit Oporinnal különben szoros atyafiságos kapcsolat kötött össze, hogy „Christias" címen gyűjtse össze és rendezze sajtó alá a reformátori szellemben fogant legszebb latin vallásos énekeket, az ú. n. carmen-eket és hymnus-okat. Hubert ezt a megbízást már a negyvenes években megkapta, az akkori nehéz közlekedési viszonyok és a negyvenes évek második felében fellángoló protestánsüldözések miatt mégis jónéhány évig eltartott, míg a gyűjteményt Hubert összeállította. Oporin 1552-ben sürgetéskép elküldte a mutatót a nyomás céljára szánt papirosból,4 három év múlva, 1555. december 20-án pedig azt írja Hubertnek, hogy ne késlekedjék már tovább a Christias kiadásával. Olyan sokan várnak e gyűjtemény megjelenésére, hogy e várakozást hiábavalóvá tenni valóságos istenkísértés.5 Még ezután is eltartott több mint egy évig, amíg a kézirat Oporin elé, Bázelba került. Ekkor azonban már Oporin nem tudott hozzáfogni a nyomáshoz. így maradt a reformátori kor e formailag humanista, tartalmilag biblikus, evangéliumi szellemből táplálkozó hymnusgyüjteménye, vele Melanchthon és más nagyságok költeményei mellett a mi Rákóci Mártonunk hat verse is, kiadatlan.

Hátra van még annak a kérdésnek a megoldása, hogy ki szerezte a kapcsolatot a külföldön úgy látszik csak Vittenbergáig jutó Rákóci Márton és a straszburgi kiadó között. A közvetítőt kereshetjük Vittenbergában a Melanchthon személyében is, de kínálkozik egy másik megoldás is. Ugyanez a straszburgi Hubert Konrád már egy évtizeddel előbb is szoros kapcsolatba került egy hazánkfiával. Az a Gergely nevű, Belényesről Parisba menő és közben Straszburgban 1543-ban és 1544-45. telén megállapodó hazánkfia lakott mintegy esztendeig Hubert Konrád házában, akinek azután 1545-ből egy Kálvinhoz írt levele is fennmaradt. Már ez a Gergely nevű diák is kapcsolatban volt Huberttel könyvkiadási   ügyben  is.   Straszburgból   Párizsba   távozva   egy  straszburgi   könyvnyomtatónak   adta   oda   megjelentetés   végett görög nyelvtanát, Hubertre bízva a dolog szorgalmazását, azután pedig Huberttől vitt ajánlólevelet Oporinhoz Bázelba. Igen sok nyomós okom van rá, hogy ezt a belényesi Gergely diákot később ugyanabban a Szegedi Gergelyben találjam meg újra,   aki / Kálmáncsehi utódja volt Debrecen  plebánosi tisztáben és   aki, amint már említettük, ugyanakkor tanult Vittenbergában, amikor Rákóci Márton is ott diákoskodott. Ez a Szegedi Gergely maga is nagyon érdeklődhetett  az egyházi  énekek iránt,  hiszen az első   magyar  református  gyülekezeti  énekeskönyv  megszerkesztése több ének megírásával együtt az ő nevéhez fűződik. Hubert Konrád viszont a maga részéről az első straszburgi református gyülekezeti énekeskönyv megszerkesztője és maga is jeles énekszerző. Ennek a Hubert-féle énekeskönyvnek a párizsi reformpártiak közti terjesztésében éppen a mi Gergely diákunk segédkezett Hubertnek.  A közvetítő kérdését ezekkel a megjegyzéseinkkel persze nem tartjuk eldöniöttnek, mint ahogy nem nyújt felvilágosítást   a   következő   egyetlen   még   rendelkezésre   álló további adat sem. A straszburgi  egyetemi könyvtárban  megvan Rákócinak egy 1560-ban Bécsben kiadott verseskötete (R. M. K. III. 475), a példány azonban nem straszburgi személynek, hanem Thobias   Lan-nak,   a  turóczí   ároni  Lan-nemzetség  emez  egyik első tagjának van dedikálva. így azután valószínű, hogy ez a könyvecske  (amelyikről a Régi Magyar Könyvtár, mint Straszburgban lévőről, nem tud), nem a XVI. században került Straszburgba, sőt talán éppen a straszburgi egyetemi könyvtár állományának ahhoz az újabb szerzésű részéhez tartozik, amelyet az 1870-i pusztulás után ajándékoztak össze a birodalom minden részéből.

Végül, hogy jellemezzem a straszburgi kézirat tartalmát, teszem ezt az első öt hymnus címének, az első három első és utolsó két sorának, valamint terjedelmüknek, továbbá a hatodik vers, egy esti imádság, teljes szövegének közlésével:

1.  Meditatio Christi mortis in cruce pendentis scripta a Martino
Rakocio Turociensi, Pannonio.

Első két sora: Tristi, et o nimium Christi lugubris  imago
                                  Non nisi cum trepido suscipienda metu.

Utolsó két sora: Ne frustra sanguis tuus in me Christe redundet,                                         Effice, sim regni pars quotacunque tui.

2. História Saulis ex I. Reg. cap. 13. quae testatur, quod nullus
cultus, quamvis sanctissima (ut dicitur) devotione institutus, discidens ab expresso verbi Dei, placeat Deo. Sed sit idolatria et blasphemia in spiritu sancto.

Első két sora: Tercentium populus sexagenesque decemque
                                  Annos propitio viderat ire Deo.

Utolsó két sora: Sed Deus haud aliter, quam in codice verbi

3.  Ex cap. XV. primi Regnorum. (Az előbbivel azonos tárgyú.)

Első két sora: Tertia iam Saulis prope venerat aestas,

Utolsó két sora: Unicus est cultus Domini, verusque piusque,

4.    Cur cotitio vita functos?  (Négysoros vers.)

5.    Oratio matutina.  (Tizenkétsoros vers.)

6.    Oratio euntis cubitu.

Rursus  eu  felix mihi lux peracta  est.

       O pater solvo tibi summe grates               ,

Lectulo corpus solito repono,
            Me tibi totum, Deus o benigne,

         Trado, fac in te vigilare nostrae

                          Lumina mentis.

Angelus mecum tuus esto sanctus,

        Qui lupos pellat tenebris vagantes,

                           Nil sciat, esse.

1. Bartholomaeides 28.

Bucsay Mihály. -   Egyháztörténet