A megtestesölés előtt Adámtúl fogva Istennek decretoma szerént volt esedező Krisztus az egy áldozatnak, testesülésnek és a testben való füzetésnek erejével. Állat szerént pedig az Atya előtt bemutattatott a jövendő áldozatnak ereje, a Krisztus Istenségének Atyjával való véghetetlen és állat szerént való jelenvoltával. A Krisztus Istensége az ő személyében közbejáró és igazejtó volt valósággal tisztiben, személyében a testnek állat szerént való felvétele előtt is, a jövendő áldozatnak és a testben sírással való könyörgésnek erejével. Minthogy Krisztus Istensége szerént eszköz volt a teremtésben, életnek és igazságnak, Isteni jóknak az emberekkel és Angyalokkal való közlésben Istensége erejével és az Istenség teljessége Krisztus Istenségében lakott a választásban és teremtésben állat szerént, mind teremtés, választás, éltetés, idvözejtés és csodatétel a Krisztus Istensége által lettenek, Krisztus Istensége által tanitattanak meg a testesölés előtt. Így azon Krisztus Istenség által, kiben a szent Háromság állatja szerént lakoztatta Istenségét, a megtestesülés, előtt is engesztelő, békéltető volt Istensége szerént a jövendő áldozatnak érdemével és erejével. Mint (Apoc. 5. 13. Ebr. 9. Róm. 3. 8.) szól az írás, hogy Krisztus bemutatásával Atyjának az ő érdemét, esedező volt értünk, nem testének kínjával és halálával.

Másik rende a Krisztus esedezésének vagyon a megfizetésben. Krisztus megtestesülvén az ő testének e világon testben járásának napjaiban a testben füzete meg az egyszervaló áldozattal, sírva kiáltván a testben tett könyörgéssel. Így oka szerént Krisztus Istensége fő békéltető a szent Háromsággal, azután a test, de füzető eszköz szerént, a test közbejáró. Mert a halál, áldozat és sírás csak a test által, csak a testben és a testnek természetitől lehetett, a sírva kiáltó és térdre esve való könyörgésben a földön. Így szól erről az irás Psal. 22. 69. Ésa. 53. 62. Ebr. 5. 7. 10. Róm. 8.

Harmad rendi a Krisztus esedezésének vagyon a megtestesülés után, mostan mennyben. A Krisztus mindkét természete szerént mostan engesztelő és könyörgő, de nem testi mód szerént térdhajtással, sírással és szó szerént való kéréssel, hanem az egy meglett áldozathal, ki az Istenség erejével lett, annak erejével és érdemével. Így szól szent Pál (Róm. 8. Ebr. 7. 9. 10.) Hogy Krisztus meghalván, feltámadván, egyszer áldozván, ül Atyjának jobbján mindörökké és ott esedezik miértünk az ő áldozatja erejének Isten előtt való bemutatásával. A régi és mostani jámbor Doctorok is így szólnak. Balgatagok tehát azok, kik azt mondják, hogy a Krisztus Istensége szerént nem lehet Közbejáró, hogy a könyörgés, térdhajtás és meghalás őhozzá nem illik.

ÖTÖDIK PREDICACIÓ
Micsoda okai és hasznai legyenek a Krisztus Közbejárásának?

Indejtó oka a teljes szent Háromság, közönséges végezés, erő és hatalom szerént. Miként hogy az Istenségnek egy és oszthatatlan állatja vagyon, azonképpen egy hatalma, bölcsessége, ereje és akaratja, ;jószága és tanácsa vagyon. Valami az Istenség egy állatjához illik, egyenlő és közönséges, eloszthatatlanul mind a három személyt illeti. Ennyéből azért első és közönséges oka a választásnak, teremtésnek, idvözejtésnek és békéltetésnek, az egy Istennek teljessége, aki Krisztusban lakozik. Mint (Ioan 1. 5. 6.) szól az írás. Isten vala Krisztusban megengesztelvén magához minket. Nézvén azért az Istenség egy állatját, hatalmát, erejét, egyaránt illik az Atyához, fiúhoz és szent Lélekhez a teremtés és idvözejtés (Gen. 1. 2. Ioan 14. 15. 16.)

A füzetésnek árrára és az elégtételre nézvén a testben és a választásnak, idvözejtésnek, közbejárásnak érdemlő és fűzető okaira, avagy amennyiből a szent Háromság a fiú személyében. végezte el a választást, teremtést és bekéltést, így a Krisztus személye, istensége és embersége, engedelme, áldozatja és füzetése oka a békéltetésnek. Mert a szent Háromság Krisztus személyét választotta erre, Istensége szerént, hogy miként a teremtés az ő Istensége: által lett, így legyen a választás, idvözejtés, békéltetés azon Jézus Krisztus Istensége által. De így, hogy megtestesüljön, szolgai ábrázatba öltözzék, a testben áldozzék és tegyen fűzetést, ő legyen árra a váltságnak és békéltetésnek Istensége szerént főképpen és feljebb való végtelen erővel. Embersége szerént pedig annyira, amennyiből a test az Istenség teljességével megélesztetett és megerőssültetett. Így szól az írás (Gen. 3. 22. 49. Deut. 18. Ésa. 9. 11. 32. 51. Hiere. 23. Phi. 2. Róm. 3. 8. Tit. 2. 3. 1 Tim. 2. Ioan 3. 8. Mat. 1. 3. 2 Cor. 5. Col. 1. 2.) 0lvasd meg e helyeket a Krisztus személyéről.

Krisztus azért személyére, tisztire, testesülésére, fűzetésére, küldésére, a váltságra való választására nézve s szent Háromságra, ki megbékéltet minket magával Krisztus által mediate,eszköz szerént, Krisztus közbenjáró Isten között és miköztünk. De nézvén Krisztusnak személyére, tisztire és emberségére immediate, azaz más eszköz nélkül, az önnön személye által közbejáró és idvözejtő. Mert az Atya Krisztus által békéltet meg őmagával mindent. De Krisztus nem más által, hanem önnön maga személye által.

A testet nézvén pedig, kit Krisztus fekvőn, eszköze a váltságban és a békéltetésben a test a teljes szent Háromságnak ad extra, azaz nézvén az Istenség egy állatját, hatalmát, cselekedetit, ki mind a három személlyel egyaránt köz, amint a szent Pál szól (Col. 2. Eph. 1. 2. Cor. 5.)

De nézvén a Krisztus személyére, miként hogy csak a Krisztus Isteni személye vötte fel a testet, nem az Atya, sem a szent Lélek személye vötte fel a testet, így proprie, propinque, immediate, aut ad intra, tulajdonképpén csak a Jézus Krisztus Istenségének eszköze. a test, amennyiből a fiúnak Isteni személye engedelmével, érdemével megtestesülvén és áldozván füzeté meg a mi váltságunknak árrá, így a Krisztus Istensége, avagy személye eszköze és fegyvere a test, Krisztus Isteni személye erősitte meg a testét, Krisztus személye küldeték és választaték. Krisztus Isteni személye véve fel a szolgai ábrázatot, Krisztus Istensége az ő Isteni személyében a teljes szent Háromság erejével áldoz meg Istennek a testet. A szent Háromság állatja és ereje ott forgódott az elégtételben az áldozatban. De Krisztus Istensége személyével is ott volt, egyesülvén a testben. Csak Krisztus Isteni személye azért így árra és oka a váltságnak. Így szól Krisztus (Ioan 5. 6. 7. 8. 12.), hogy az Isten küldötte és bocsáttá őtet. Az Atya nem itél senkit, hanem az ítélés és idvözejtés tisztit a fiúra bízta. Így szól szent Pál is (1 Cor. 15. ), hogy az országlást, Királyságot az itéletik Krisztus által bírja az Isten, mert ő reá bízták. Az írás (Ésa. 9. 12. 43. 49. 59. 62.) gyakran így szól, hogy az Atya fiát bocsátta értünk, fia által teremtett, idvözejtett és békéltetett meg őmagával, mint Róm. 5. 8. 2. Cor. 5. loan 1. Isten vala Krisztusban megengesztelvén e világot őmagához. Látod-e? Isten békéltet. Ki által? Az Isten Krisztus által, akiben az Atya lakik állat szerént, az Isten lakik Krisztusban állat szerént. Krisztus Istenségével egy (Ioan 14. 15. Col. 1. 2.) Hát Krisztus Istensége által békéltet meg, aki által teremtett. Így szól (Oseé 2. 13. Soph. 3.) Idvözejtem a Judának házát a Jehovában, azaz Krisztus Istensége által Hab. 3. Ésa. 26. 35. Psal. 45. Ugyan így szól.

Mimódon, békéltetett meg?

Így szól szent Pál (2. Cor. 5. C'ol. 1. 2. Eph. 1. 2.) Azt, aki bűnt nem tuda és bűnt nem tett vala, bűn vevő áldozattá teve az Atya, így szól szent Pál (Róm. 3. 8. Gal. 3. 4.)

Krisztus hagy békéltette meg az Atyával?

Per sanguinem crucis pacificat omnibus, a keresztfán való ő egyszer való áldozatával a bűnt elrontván, megadván a váltság árrát, eleget tevén Isten igazságának, a bűnt, halált, ördögöt megrontván, minket megigazejtván és megujjetván. Így szól az írás (Róm. 5. 8. Ebr. 9. 10.) Ezt a Krisztus Istensége, avagy személye ereje mielé a test által, a test eszköze volt Krisztusnak mindenben.

Melyik természetnek volt több ereje, érdeme, munkája, vagy érdemlő oka a váltságban és megbékéltetésben?

Minthogy a Krisztus Istensége véghetetlen, így a Krisztus Istenségének, mint mindenható, örökkévaló személynek, Istennek, több munkája, ereje, érdeme és méltósága volt. A test is az Istenségtől vött erőt, szentséget, életet. Az Istenség teljességével munkálkodott, szenvedett, holt, füzetett. Minthogy a testet az Isten formálá, ő ad életet neki, az Istenség támaszát fel, így a Krisztus személye, Istenségének ereje és fiúi méltósága tötte érdemessé a testnek szenvedését, halálát és áldozatját. Nagyobb és több volt a Krisztus Istenségének saját ereje, hogynem mint a testé. A test Krisztus Istensége erejével cselekedett mindeneket, miként, hogy az élő, avagy épperejő ember többet munkálkodik az éppejtésnek minden mívében, hogynem mint a gyarló és erőtlen ember. Igy a Krisztus ereje több volt, hogynem mint a testé.

Sőt azt mondom, miként a test a lélek nélkül semmit sem tehet, nem élhet, senkit sem segélhet, így a Krisztus teste őmaga, a szent Háromság és Krisztus Istenségének személye nélkül, semmit nem tehetett volna, soha minket igazakká, sem Istennel megbékéltekké nem tehetett volna. Mint Ioan 6. A test semmit nem, használ, a lélek, aki megéleszt. Én élő kenyér vagyok. Hát mint lélek a testnek ereje, így a Krisztus Istenség az ő testének élete, ereje és megszentelése. Nem használ a Krisztus teste, ha ,test szerént foggal rágod, hanem ha lélekkel, lélek szerént hüttel eszed.

De ugyanazt is érti, mint a Görög jámbor Doctorok magyarázzák, Cyrillus, Chrisostomus, Athanasius, Theophilactus, Epiphanius etc., hogy ugyan nem lehet a testnek őmagában életadásra ereje az Istenség nélkül. Bizony erőtlen és gyámoltalan azoknak idvösségek és békeségek Istennél, akik csak Krisztus emberségére bízták magokat, mert gyarló és erőtlen a test az Istenség nélkül (Luc. 22. Mát. 26. Psal. 22. 69.)

Az Isten, mikor az ő népét bíztatja, ezzel biztatja, hogy az ő fia megváltó, hatalmas és természet szerént való Isten (Ésa. 53. 54. Oseé. 1. Hier 23. 34.)

Hát Krisztus az Istenséggel egyaránt az ő személyében is kiváltképpen munkálkodik-é? Úgy vagyon. A szent Háromsággal ab extra az egy állatban egyaránt. Amennyiből hogy külömb az Atyátúl és szent Lélektől személyében, tulajdonságban, a testben való megfűzetésben, közbenjárásban, így cselekedése is az ő személyében á testben, különb az Atyátúl és szent Lélektől. Ezt nem akarják a Stankaristák eszek be venni.

Haszna a Krisztus engesztelésének örök békeség Istennel, megujulás, Istennel való egyesülés.

Somma azért csak ez ebben ez tanoságban. A szent Háromság első és közönségesképpen oka a megváltságnak, de eszköz szerént, amenynyiből a békéltetésnek füzetés által kell lenni (a füzetés pedig két természetet kíván, Istenség és emberség természetit), így Krisztus érdemlő és füzető oka. A teljes Krisztus a váltság okára és füzetésre nézve eszköze a közbenjárásnak. De a füzetésnek módjára nézvén, minthogy halál, vérontás, áldozat, sírva való könyörgés által kellett meg lenni (Ebr. 5. 9. 10.) így a Krisztus teste eszköze a békéltetésnek. Igy Krisztus embersége szerént Pap, Király, Közbejáró, megváltó. Mert csak a test természeti által lehetett a halál, vérontás. De nézvén a váltságnak és közbejárásnak okaira, így a teljes Istenség közönséggel oka a váltságnak. Igy Krisztus mindkét természeti szerént Pap, Király, és Közbejáró. Sőt fő így a Papságban Krisztus Istensége, minthogy hatalmas a testnél és nagyobb.

Továbbá az írással a régi Deák és Görög Doctorok, Krisztust mondják test szerént Királynak, Papnak, Közbejárónak, Könyörgőnek. Amennyiből a testnek folyása szerént a dispensatioban, avagy a testben való Krisztus sáfársága különbséget és nem egyaránt valóságot, hanem valami részből küsebbülést, megalázást, szolgaságot és változást jegyez, ki az Istenséghez nem illik, így az ,emberségnek tulajdonejtották. Mert a kérés, Istentől való fövés, könyörgés és azoknak kérése, akik nélkül szűkölködik, küssebb természthez illik.

 

HATODIK PREDICACIÓ

Micsoda erősségekkel kell bízoníttaní a Krisztus Közbejárását mindkét természet szerént?
Mivel bizonettod, hogy KRISZTUS mindkét természeti szerént való erejével ídvözejt és Közbejáró ?

A Moyses első könyvének 3. 22. és 49. részében a KRISZTUST asszonyi állat magvának híja az írás. Ezt a magot Éva (Gen. 4.) Jehovának, természet szerént való Istennek nevezi. Szent Pál is (Gal. 3. 4. Róm. 9. Tit. 2.) Isten­nek mondja. Az írás Jákob lajtorjájának nevezi (Gen. 28.) E lajtorja Krisztus, egyik vége az eget éri, ez Krisztus Istensége, mert Istennel Isten. Másik vége a földet éri, mert emberekkel ember a Krisztus. Az Izsák áldozatában is kéttermészetőnek mutattatik a Krisztus, mert az Izsák nem hal meg, hanem az áldozat fáját hátán viszi ki, a kos hal meg. Igy a Krisztus Istensége meg nem holt, nem szenvedett, sírva sem könyörgött, magát sem áldozta meg, de azért az emberséget viselte, ennek erőt és hátalmat adott, hogy meghalhasson, szenvedhessen, az emberség sírva való könyörgését, véres áldózatját KRISZTUS Istenségének ereje és hatalma törte foganatossá. Mint Luc. 23. Mat. 26. Róm. 1. írva vagyon, a Doctorok is mind úgy magyarázzák.

Másik, Exo. 3. 4. Deut. 18. Az Angyal és a Próféta, aki szólt Moysessel, aki a Zsidókat kihozta, aki hadnagy és vezér volt a pusztában, aki éltette és ótalmazta a Zsidó népet JEHOVÁNA, ÚRNAK, ISTENNEK mondatik. Ez An­gyal és e kőszikla, akiből ittak a Zsidók, Krisztus Istensége szerént volt. Istensége szerent volt követ és hadnagy. Ebből ittanak, mert még az emberség nem volt (1 Cor. 10. Act. 7. S.) így szól Tertullianus, Cyprianus, Ágoston, Ambrus, Cyrillus, Chrisostomus, Theophilactus, Hieronimus, Gal. 3. 1 Timoth. 2. - Bizony tehát Krisztus Közbejáró volt s most is az Istensége méltóságának az egy áldozatban való erejével.

Harmad, (2 Reg. 7. 1 Paral. 17.) azt mondja az ÚR Dávidnak: A Jehova, azaz az én fiam, ki természet szerént való Isten, az csinál nékem házat, azaz az épejti fel az Anyaszentegyházat, az idvözejti az ő népét. Hát Krisztus Istensége szerént is békéltető, mert örökkévaló házat Istennek véghetetlen és csak örökkévaló szemmel csinálhat. A Krisztus Istensége szerént véghetetlen, örökké volt és leszen, hát Istensége szerént is idvözejtő (Ebr. 1. 8. 9.)

Negyed, az írás Krisztust Isten örök országának örök Királyának és Papjának mondja. Krisztus örök Király, Dávid Ura, főképpen Istensége szerént (Psal. 110. Ebr. 7. 10. Mat. 22. Luc. 1. Dán. 9. 12. Psal. 44.) Bízon Krisztus, Istensége szerént, nagyobb erővel Pap, Király és Közbejáró.

Ötöd, Szent Jób (cap. 19.) azt mondja szütetése előtt egy néhány száz esztendővel, hogy az ő idvezejtője, azaz Közbejárója él, azt mondja, hogy ő azt szemeivel meglátja, Krisztus Istensége szerént élt akkor, nem emberségében, mert még az emberség akkor nem volt. Hát Istensége szerént is idvözejtő és Közbejáró.

Hatodik, Dávid (Psal. 2. 24. 110.) a Király, kinek az örökség adatott, Istenek, seregek Urának mondja, örök Istennek, Királnak nevezi. Bezzeg, hát Istenségében is esedező Krisztus, noha mi képünkben és érettünk az ő testére való nézve, akibe okait, módját elvégezte a könyörgésnek (Ebr. 5. Ioan. 17.)

Hetedik, (Psal. 40. 50. Ebr. 10.) Krisztus idvözejtő Istennek hívattatik. Azt mondja, hogy őneki az Atya testet formált, őtet bűn vevő áldozattá törte, az ő könyörgését meghallgatta, maga még a test nem volt születés előtt. Hát Krisztus, mint Isten, mi képünkben a testben való áldozat érdemével könyörgött és Közbejáró volt, most is az.

Nyolcadik, (Psal. 68. 69. 82. 98. 89.) Dávid ezt mondja, hogy aki Istentől nekünk ajándékot vött, a fogságot fogva vitte, aki igazságot és itéletet cselekedik, természet szerént Isten, seregeknek Ura. Ez (Eph. 4.) a Krisztus. Hát Krisztus Istenségében is mi nevünkkel vötte a jókat és adja azokat nekünk, mint sáfár és értünk esedezik.

Kilenced, (Pro. 8. Sap. 18.) azt mondja az írás, hogy az Istennek hatalmas beszéde és szóló Isten fia e földre jött, e földről az eget éri, Isten és ember. Hát mindkét természetiben Közbejáró.

Tizedik, Ésa. 2. 4. Psal. 85. azt mondja, hogy a földnek gyümölcse, aki Jehova, az mossa el a bűnt, az égből jött igazság. Ezek Krisztus Istenségéhez és emberségéhez illenek. Hát mindkét természetiben idvözejtő.

Tizennegyedik, Ésa. 9. 11. 12. 16. 25. 26. 43. 49. 54. azt mondja, hogy aki Jehova Isten, seregeknek Istene és Ura, az a mi idvözejtőnk, jegyesünk és megváltónk. Az jő el, aki Isten és az idvözejtő Krisztus Istenségében jött el, azaz Krisztus Istensége testesült meg, az vötte fel a szolgai ábrázatot Phi. 2. Róm. 8. Gal. 4. Ioan 1. Istensége szerént Jehova, seregeknek Ura. Úgy hát Krisztus idvözejtő és Közbejáró (Ésa 32. 35)

Tizenkettődik, lere. 23. 33. Ésa. 40. Ezech. 34. Dán. 9. A Dávid magva, aki igazejt, Jehovának, azaz természet szerént való Istennek mondatik. Hát Krisztus Istensége szerént is Közbejáró.

Tizenharmadik, ler. 31. Trenor. 4. Krisztust Jehovának híja és azt mondja, hogy az Isten Krisztus fogattatott meg a mi bűneinkben, Krisztus holt meg bűneinkért (Ésa. 43. 53. Róm. 4.) Hát Krisztus Istensége szerént füzetett a testben a mi bűneinkért és úgy Közbejáró.

Tizennegyedik, Baruc. 3. Ezech. 33. Krisztus Istensége és embersége szerént mondja, hogy legelteti az ő juhait. Hát mindkét természetiben Közbejáró.

Tizenötödik, Oseé 1. 2. azt mondja az Atya: Idvözejtem Judának népeit a Jehovában, az ő természet szerént való Istenekben. Hát Krisztus mindkét természetiben idvözejtő.

Tizenhatodik, Oseé 33. Abdiae 1. a szabadejtó Krisztus Jehovának, Istennek és Úrnak mondatik. Hát mindkét természetiben Közbejáró és idvözejtő a Krisztus.

Tizenhetedik, Abac. 3. Sopho, 3. Agg. 2. Zach, 2. 6. 8. 9. 13. azt mondja, hogy az Isten Krisztus a mi idvösségünkre a Jehova, aki miköztünk és Közbejáró Királyunk, az vötte el rólunk kárhozatunkat, az idvözejt minket, aki velünk lakozó Isten (Ioan 1. Mat. 1.) Hát a Krisztus Istensége szerént is idvözejtő és Közbejáró. Mert e nevek Jehova, Isten, Krisztus Istenségéhez illenek természet szerént.

Tizennyolcadik, loan 1. Col. 1. 2. 2 Cor. 5. Eph. 1. Ebr. 1. azt mondja, hogy aki Istennek ábrázatja állat szerént és ki az Atyával egyenlő, azáltal békéltetett meg Isten, azon által idvözejtett is.

Krisztus Istensége által lett minden, mind teremtés, éltetés, idvözejtés, csodatétel, halottaknak feltámasztása. Krisztus Istenségében lakik az Isten állat szerént. Hát a Krisztus Istensége szerént békéltető és idvözejtő.

Tizenkilencedik. Az írás teremtésnek, bűnből és halálból való feltámasztásnak mondja az is-vözejtést és szabadejtést (Ésa. 65. 66. Róm. 6. 8.) A teremtés és testnek feltámasztása s a léleknek is az ő halálából, azaz a bűnből és hitétlenségből Krisztus Istensége által lehet (Róm. 2. Cor. 13. Ioan 5. 10. ) Hát miként, hogy a test nem teremthetett, azonképpen Krisztus is embérsége szerént nem teremthetett, a halálból sem támaszthatott fel, hanem Istensége szerént, amit az emberség cselekedik a feltámasztásban, azt is az Istenségtől vötte. Hát idvözejtő és békéltető a Krisztus, emberség szerént nem lehet az Istenség nélkül.

Huszadik, mind a régi Doctorok Orrigenes Ireneus, Cyprianus, Tertullianus, Augoston.Hieronimus, Szent Ambrus, Chrysostomus, Hilarius, Vigilius, Epiphaníus, Cyrillus, Athanasius és a többi Krisztus Istenségét innét bizonyejtják meg, hogy Médiator, azaz Közbejáró. Ha Krisztus Isten nem volna és ember, medius és médiator, vagy közbejáró, ki az embert Istenhez csatolhatnája, nem lehetne. Hát Krisztus Istensége szerént is Közbejáró, mert anélkül ugyan nem lehet. Ha Jákob lajtorjája a Krisztus és őáltala kell fel mennünk az égbe, hát szükség, hogy Krisztus Isten és ember legyen.

Somma szerént: Mint a füzetés, kit a Közbejárónak kell füzetni, véghetetlen és kétféle természetet, Istent és embert kell egyességbe hozni, a Testamentom, a Papság és a Krisztus országa örökkévaló. Ugyanazonképpen a Közbejárónak örökkévalónak kell lenni. Nem lehetne pedig örökkévaló, ha puszta ember volna. Hát Istennek és embernek kell lenni.

HETEDIK PREDICACIÓ

Mimódon kell ellenzeni és megfejteni azoknak értelmét, kik a Krisztust csak embersége szerént mondják Közbejárónak.

I.De azt mondanád: Na az írás, az idvözejtőt, Közbejárót asszonyiállat magvának, embernek mondja (Gen. 3. 22. Róm. 5. 1 Tim. 2.)
Hát csak emberség szerént Közbejáró? Erre így
felelek.

A Krisztus ember és asszonyiállat magva, de nem puszta ember, hanem ISTEN és ember. Igy szól szent Pál (Gal. 3. 1 Tim. 2. Róm. 5. ), az ember Krisztust ISTENnek és embernek mondja. Nem azért mondja embernek a Közbejárót, idvözejtőt, hogy csak embersége szerént volna Közbejáró, mert az nem lehetne. Hát miért? Az embereknek biztatásáért, hogy tégedet embert bíztasson, hogy ne félj, mert a te kezesed és Közbejáród. ember, azaz te Atyádfia, nem utál. Másod oka, hogy megjelentse, hogy Krisztus miérettünk lött emberré. Harmad, hogy megjelentse azt, hogy a Krisztus Istentől emberekhez küldetett sáfár, embereknek szolgál, embert békéltet Istennel. Soha ő Közbejáró sem békéltető Isten között és emberek között nem. lőtt volna, ha az ember nem vétkezett volna. (Gal. 3.) Sohasem lehetett volna, mert csak egyféle nem lehet a Közbejáró. Hát miértünk ő Közbejáró. Szent Ágoston Doctor, Ambrus s a több Doctorok így szólnak: Ember által a halál, ember által lőtt az élet is. De a halál puszta ember által, az meg nem éleszthet, mert puszta ember. Ez utolsó Ádám idvözejthet, megéleszthet, mert nem puszta ember, hanem Isten és ember, kiben az Istenségnek teljessége lakik. Idvözejt, éleszt és éltet a Krisztusnak teste. Miért? Az Isten igazságának éltető erős természetiért. Mint meleget a befüjtött kemence, miért? A szénért, aki benne. Igy szól Krisztus (Ioan 5.), hogy a test a lélekért éleszt. Szent Pál is (Róm. 5.) így szóL Cyrillus, Athanasius is így szólnak.

II. Az írás azt mondja, hogy vér és halál által vagyon a békéltetés, Krisztus sírva és jajgatva könyörgött z ő testesülésének napjaiban.

(Col. 1. 2. Eph. 1. 2. 5. 8.) Halál, vérontás, sírád, szenvedés az Istenségben nem lehet, mert szenvedhetetlen és halhatatlan az Istenség, hát csak embersége szerént közbejáró? Erre így felelek.

Az írás úgy szól, hogy aki Isten Ábrázatja, aki által minden lett, az vére és teste áldozatja által békéltet és idvözejt. Itt az Istenség a fő ok és erőadó az idvösségben. Az Istenségé az érdem, a testet az írás Krisztus Istenségének cselekedő eszközének mondja. Igy szólnak mind a régi Doctorok is, hogy a test az Istenség eszköze volt a megváltságban. Hát az Istenség főképpen oka az idvözejtésnek. Sőt ezzel azt bizonyítjuk, hogy a test csak eszköz, semmit magátul nem tehet az idvözejtésben és Közbejárásban. Az Istenség ereje engesztel meg az Atyának haragját és az szabadejtott meg főképpen. Azért noha az Istenség meg nem holt és nem sirt a könyör­gésben, de azért a testnek erőt és érdemet ő adott. A testnek halála, áldozatja és könyörgése az Istenség erejétől volt. Az Istenség törte érdemessé a test könyörgését és sírását (Ebr. 5. Ioan 17. Róm. 1.) Meghallgattaték, mert Isten fia vala. Dicsőíts meg azzal a dicsőséggel, aki énnékem volt nálad, azaz az én Istenségemnek veled való méltóságáért és egyenlőségéjért tedd foganatossá az én könyörgésemet. Noha a vitéz a fegyver által öli meg az ellenséget, az álcs fejszével csinál házat, de a vitéz ereje oka, Isten után, a győzésnek, az álcs ereje oka a háznak, nem a fejsze.

Azonképpen a Krisztusban az Istenség fő cselekedő.

III. A könyörgés, kenetett királyság, Papság, venni Istentől valamit, Istenséghez nem illik, mert a Krisztus, egyenlő Atyjával Istensége szerént, hát csak embersége könyörög, mert a kérő kisebb annál, akitől kér? Igy felelek.

Nézvén a Krisztus Istensége természetire és az Atyával való egyenlő hatalmasságára, nem küsebb semmiben Atyjánál, semmit sem kér, sem vészen Atyjátúl, mert annyi vagyon neki is, mint Atyjának. De nézvén a Krisztus természetire, mind Istensége s mind embersége szerent, amennyiből a szent Háromság Krisztus Istenségét választotta, hogy megtestesüljön, Pap, Király legyen, minket ótalmazzon és megszabadítson, miérettünk áldozzék és megfűzessen, az Istenség jószágit, mint Úrnak sáfára nekünk osztogassa. Mireánk szegény emberekre nézve, kik Közbejáró nélkül és mennyei jók nélkül szűkölködünk, mondatik venni a Krisztus ajándékokat Atyjátúl mi nevünkkel, mi képünkben amennyiben viseli a mi személyünket. Mert a Zsoltár könyvben (Psal. 22. 40.) a bűnt, halált övének mondja, maga miénk. Messze az én bűneimért való könyörgésem ,a megszabadej-tástúl. Te tudod Uram az én bűneimet (Ésa. 53.) Minden álnokságunkat őreá vötte (Róm. 8.) Bűnnek és átoknak mondatik a Krisztus. Miért? Atyjának nem magáért, hanem miérettünk, Mert ő füzet érte, mint kezes. Igy könyörög nem magának hanem nekünk, mint mi kezesünk. Mint Ioan 10. 17. Én őérette könyörgök, én őérettek áldozom meg magamat (Ebr. 9. 10.Ésa 40. 61 63.) A Krisztus gazdag vala, értünk szegénnyé lőn. Amennyiből azért értünk Krisztus emberré lőtt, amennyiből tiszti szerént mint rabi ábrázatba öltözött kezes, nekünk kenetik, nekünk mondatik venni Atyjától mindent (Psal. 68. Eph. 4.)

Nekünk kér Atyjátúl, nem magának.

Felmenvén a magasságba, ajándokát vőn eb ?regnek. Ha magának kérne, küsebb volna Atyjánál, de nekünk kér, nem magának.

A Szent Lélek is könyörög (Róm. 8. ), de nem küsebb az Atyánál ezzel, mert nem magának, hanem nekünk (2 Cor. 5.) Isten kéri a híveket a Tanejtók által, hogy ővele megbékéljenek, de azzal Isten meg nem küsebbedik Istenségének méltóságában, mert ezt tiszti szerént mieli a Tanejtók által. Somma: Krisztus nem Istenségének természeti szerént vészen és kér magának, mintha ő szükölködnéjek, hanem Istensége és embersége tiszti szerént mireánk nézve. Király, Pap, Közbejáró, könyörgő nem Istenségének természeti és Atyjával való egyenlősége szerént. Mind a régi Doctorok Ágoston (Psal. 29. Ioan 17.) Cyrillus, Athanasius, Hieronimus, Chrystostomus és a többi igy szálnak.

ÍV. Az Isten békéltet meg, de azért nem közbenjáró az ATYA, mert Istennel kell az embernek megbékélni, Istennek kell könyörgeni. Krisztus Isten egyenlő Atyjával, azért őmagának nem könyöröghet, magának békéltetője nem lehet, mert az Isten magában meg sem haragut (Galat. 2.) Hát a Krisztus Istensége szerént nem Közbejáró, hanem az Istenség a könyögő emberség meghallgatója és jóknak adója, mint szent Jánosnál (cap. 15.) Ha mit kértek, én adom meg. Hát nem kéri Istensége szerént, hanem adja, amit embersége szerint nekünk kért? Erre így felelek. Amennyiből állatban, hatalomban egy a Krisztus Atyjával Istensége szerént, így nem Közbejáró, nem kér, hanem ad, meghallgat Atyjával, így Krisztus magának nem esedezik. De amennyiből nem egy Atyjával, tudniillik, nem egy először személyben és Atyjátúl való születésének tulajdonságában. Másodszor a megtestesölésben és a szolgai ábrá­zatban való tisztiben, Közbejárásban, választott testben való Királyságban. Amennyire az itéletét az Atya eszköz szerént az ítéletig Krisztusra bízta, míg Isten eszköz által uralkodik. az ő országában az ítéletig. Az ítélet után őmaga az Isten eszköz nélkül uralkodik, Krisztus Király­sága nélkül. Igy tisztiben idvözejtő, mert fizető tisztiben nem egy az Atyával (Ioan 5.), csak Krisztus vötte fel a testet (Phil. 2.) Hát így Krisztus, mint-választott Király tisztiben kőnyörög az Atyának, az ő Atyjával való egy ál­latjának is. Igy a testért nem küsebb, ha könyörög is.

FINIS.

MÉLIUSZ IGEHIRDETÉSÉRŐL

írt bevezetötanulmányt Dr. Révész Imre püspök Méliusz Szent Pál Kolosszébeliekhez írt levele magyarázatja (1561) c. kötethez, amely e könyvsorozat VII. száma. A Krisztus Közbenjársáról való Prédikációk kötet ugyanabban az esztendőben jelent meg, legfeljebb egy kissé polemikusabb éllel. Révész Imre püspök megállapításai, méltatása, értékelése, szempontjai jól felhasználhatók ennek a könyvecskének olvasói számára is, ezért nincs a kötethez semmiféle bevezető tanulmány.

A korunkra csupán kért példányban maradt munka Nemzeti Múzeum-i példányát használtam. Az eredeti, 28 lapra terjedő szövegen semmi lényeges változtatást nem lettem. Néhány betűátírás mlndössze a különbség.

Szóvégi k-t c-nek írta mindig (Istennec, közbejárásnac, mondatna), cd helyett mindig c-t Irt (czac, czalárdság, czelekedö, diczőicz) , j helyett i-t, vagy y-t (el iöuö, io, iaigat, iele, ki ielent, meg fit, napis, uyá, tulaidonság). U helyett v-i, írt (Vrnac, vgyan), v helyett u-t (el iöuá, Euangeliom, foga, keduét, miuelé, szenuedett, teuö, teuelgés, történt, ugye, uitéz, aula, uáltság, olt). Az igekötőt mindig külön írta. (,el hitette, ki jelentett, fel támasztá, el iövö, egybe hozni, meg váltónk). A névelő használata bizonytalan, mássalhangzó előtt hol a, hol az áll Y helyett gyakran áll (jog', eh'), ebben azonban nem következetes (vagy Ő, vagy a debreceni nyomda).

Ezek az eltérések valószínűleg csak írás-, illetőleg nyomdatechnikaiak, ezért bátran átírtam mindeniket, épúgy, mint ahogy' Christus helyett Krisztust, anni helyett annyit, tiztiben helyett tisztiben, Attyával helyett Atyjával, asszony állat helyett asszonyi állat, meg békéllyenek helyett megbékéljenek, Istenvel helyett Istennel-t irtam. Viszont meghagytam az özést (Döbrötzön, élesztötte, iduözülésünk, lelöktök, lölköt; teremtött, törte, vöttétek, övvé) és a szóvégi u, ü helyett használt o, ö-t (aminemö, erejö, feleségöl, kivöl, közbejárójok, meg testesöl, méltóságó, mindenött; természet, mert ezek minden valószínűség szerint fonetikus jelzések.

A bibliai helyeket jelző római számok helyett arabs számokat írtam mindenütt.

Az alábbi szavaknak is csaknem mindenike valamiféle fonetikai eltérést mutat, csupán egy pár olyan, amelyet ma már kevésbé ismerünk, vagy más értelemben használunk, mint a 16. században tették. Nagy öröm az, hogy egy csaknem négyszáz esztendős könnyvecskét, ennek a pár szónak kivételével, olyan jól megérthetünk és tartalmát, igazságát boldogan szoríthatjuk szivünkhöz ma is.

Ádámtúl

ajándokát

akaratja

álcs (ács)

állat (lény, állapot)

amennyéből

annyéból

árra

áros (árus)

Atyának, Attyátúl

azon által

 

befüjtött

beszéllettétek

beuelkedett

bezzeg

bízón, bizonság

bizonittani

bizonyejtatott

bocsátat

bódogság

bőelkedett

 

csatlaná

csatalhatnája

eggyesség

elmozdejtaná

előb

elvennéje

ennyéböl épölés, épp

éppejt, épit

erösitte

esküttem

esmég (ismét)

esméred

felöltöznéjek

forgódott

fördeje

füzete,

füzet

gyűlőség

hagynája

haragutt

heába

hel (hely)

helyheztet

hija

hütben, hüttel

Idvözejtő, idvösség

igásság, igazit

igazejtó

illjen

indejtá, indejtó

jószág (jóság, erény)

keddig (pedig)

kelleték

készejt készerité

királ

közbejáró

környül

külömb

küsebb, küsebbülés

lennyi

lőtt

mastan

megeggyesit

megegyenesejtse

megerősejtené

megerössültetett

megszabadejt

megujjetván

melegejt

melly

mielni, míve

Moyses

nam

ótalmaz

önéje

őreá (magára)

rabi

rutejta (rutitá)

szabadejt

személ

széllyel való járás

szerént

szólejt

szükölködnéjek

szüvök

tahát

tanosság, tanejtó

testesölés

tévelgés, tévelgö

tisztejt, tisztetván

tisztiről

törvén

tudómán tulajdonejt

üdvözejt

vagyon (van)

véghetetlenb

vennéje (vennéje)

visszavonnyas

völék