Ismertetésekből:
„Régen tudtuk, hogy a hallei magyar könyvtár magyar protestáns szempontból a legbecsesebb külföldi könyvtár. De nem gondoltuk, hogy annyira becses, mint amilyennek kitűnik a Bucsay rendkívüli szorgalommal összeállított könyvéből. Megtudjuk belőle egyebek közt, hogy a könyvtárban összesen 754 magyarországi vagy magyar szerzőjű külföldi nyomtatvány van az 1711-ig terjedő időből, s közülük nem kevesebb, mint 183 olyan unicum, amely már szerepel a Régi Magyar Könyvtárban, 123 pedig olyan, amiből alig egy párról van ismertetés itt-ott. Nagyobb részök alkalmi nyomtatvány ugyan, tehát nem sok az irodalmi becsök, de a bennök található adatok mégis jelentékeny értéket kölcsönöznek nekik. Különösen a magyarországi protestantizmus történetéhez szolgáltatnak bőségesen adatokat, de még a morvaországi egyháztörténetnek is rávilágítnak egy fontos mozzanatára. A könyvtár egész múltját feltáró s állagát részletesen megismertető füzet nem vet föl henye problémákat, hanem alaposan megold egyet. Már pedig egyedül ilyen úton fejlődhetik egyháztörténeti tudásunk..."
Zoványi Jenő
„... Überaus fleissige und sorgfätige Darlegung..., sem die Fachleute manche Förderung zu danken haben..."
DEUTSCHES PFARRERBLATT.
„... Könyvtáros, történetíró, kultúrpolitikus, irodalomtörténész számára kivételesen érdekes..."
EVANGÉLIKUS ÉLET.
„Eine sorgfältige, philologisch zuverlässige bibliographische Zusammenstellung der Ungarischen Bibliothek in Halle... In der Einleitung gibt Verf. in deutscher und ungarischer Sprache eine gute Übersicht über die Geschichte der Hallenser Bibliothek und über die verschiedenen Sammlungen, die in ihr aufgingen. Sodann folt sas Verzeichnis, fessen Gebrauch auch durch ein gutes Register erleichtert wird . . ." UNGARN.
„... Nagy hiányt pótol. Kívánatos, hogy a könyvtár sorsát egyházunk is, az illetékes minisztérium is állandóan figyelemmel kísérje."
KERESZTYÉN IGAZSÁG.
MÁSODIK KÖTET:
JELENTÉS
A HALLEI EGYETEMI MAGYAR ÉS DÉLKELETEURÓPAI
EGYHÁZI EGYHÁZI MŰKÖDÉSÉNEK ELSŐ
SZAKASZÁRÓL.
1938. MÁJUS 15.-1940. MÁRCIUS 31.
(Szlovák kivosiattal.)
Beterjeszti: Dr. Bucsay Mihály.
22 oldal. Ára 1.60 pengő.
Kapható RANSCHBURG GUSZTÁV könyvkereskedésében és a szerkesztőnél: Budapest, X., Ihász-ut.ca 15. Postacsekk: 40.740.
JELENTÉS
A HALLEI EGYETEMI MAGYAR ÉS DÉLKELETEURÓPAI EGYHÁZI
KUTATÓÁLLOMÁS MŰKÜDÉSÉNEK ELSŐ SZAKASZÁRÓL
1938. V, 15 – 1940. III. 31.
A KUTATÓÁLLOMÁS FELADATKÖRE.
Külföldről. jövő serkentések mindeni időben nagy mértékben termékenyítették meg a nemzeti művelődést.. Ezeket a művelődési hatásokat egyes államok az utóbbi évtizedekben úgy igyekezetek tervszerűvé tenni és gyorsítani, hogy a külföld művelődési gócaiban tudományos kutatóintézeteket szerveztek. Nem véletlen, hogy ezen a téren az egyház volt az állam tanítómestere. Ha az általános műveltség közös kincse történelmi egymásrahatásban élő nemzetének, még sokkal inkább közös kincs ennek a, műveltségnek a lelke, a hit, az egyháziasság. A magyar katolicizmus e tény tudatában párizsi vagy római tanulmányi intézeteinek felállításával és fenntartásával az államot századokkal megelőzte. A kedvezőtlenebb helyzetben élő magyar protestánsok éppen ezen helyzet miatt egyfelől még élénkebben érezték a külfölddel való egyházi kapcsolatok fontosságát, másfelől azonban Erdély aranykora kivételével kénytelenek voltak e kapcsolatok ápolását külföldön tanuló lelkész- növendékeikre bízni; akik sok buzgalommal és tehetséggel tették meg, ami tőlük telt. Itt-ott jelentkezett a protestáns külföldi tanulmányok történetében az a törekvés is, hogy a külföldi kapcsolatok állandóságát valamiféle intézménnyel biztosítsák. Ilyen törekvés tiszteletreméltó bizonyságai Vittenbergában a reformáció századában működött ..magyar coetus". Halléban pedig a Kassai-féle magyar könyvtár, vagy a Hallei Magyar Egylet.
N. B.: Ez a jelenés németül az Ungarische Jahrbücher 1940. évi évfolyama 3, füzetének 33,5-345. oldain közöltetett (Die deutsche Fassung vorliegenden Berichtes wurde in der Zeitschrift Ungarische Jahrbücher. Jg. 1940.H. 3. S. 338-348. veröffentlicht.)
Nem kétséges, hogy a magyar protestánsoknak ma inkább mint valaha szükségük van egy külföldi egyház-tudományi kapcsolataikat tervszerűen ápoló intézményre. Az ország határain kívül is és belül is rohamosan terjeszkedő keresztyénellenes vagy istentagadó áramlatokkal nem csak a belső missziói munka fokozásával, de tudományos téren is, a kor legjobb szellemi fegyvereinek felhasználásával, fel kell venni a versenyt. Csak egy minden vonatkozásban öntudatos keresztyénség fejtheti ki azt az átható és megtartó lelki sugárzást, amivel segítségére kell sietnie a. kor botladozó emberének. Mindent meg kell tenni, ami a lelki és szellemi erők gyarapítását szolgálja és ezen az általános kereten belül különös gondot érdemel, hogy a külföldi testvér- egyházakkal és művelődési intézményeikkel a múltban áldásosan fennállott kapcsolatok az idők változtával nemhogy lazuljanak, hanem még szorosabbá és állandóbbá váljanak. Ezek a kapcsolatok azon kívül, amit révükön a résztvevő felek egymástól tanulnak, a kölcsönös megismerkedést is szolgálják. Krisztus egyházai csak úgy tudják végezni azt a közös munkát, amit tőlük Uruk, meg a sóvárogva váró világ elvár, ha magukat is és a munkatárs egyházakat is nagyon részletesen és nagyon tárgyilagosan ismerik.
A magyar protestáns önismeret mélyülését és más, egyházak megismerését tűzte ki céljául a hallei Kutatóállomás. Szükségesnek mutatkozott olyan intézmény, amely tervszerűen kutatja a magyar protestantizmus múltbeli és ápolja jelenbeli külföldi kapcsolatait, könyvtárt és munkaasztalt nyújt tudósainknak olyan magyar egyházi vonatkozású tudományos feladatok végrehajtására, amelyek csak magyar és külföldi szakirodalom együttes és nagyobbmérvű használata mellett oldhatók meg, ugyanezen tudósoknak közlési lehetőségeket biztosít valamely világnyelven és végül, tudományos alapon tervszerűen és állandóan tájékoztatja a külföldet egyházaink multbani és jelenlegi életéről, kimagasló szellemi értékeiről, missziói, közművelődési és társadalmi törekvéseiről.
Keserves tapasztalatok egész sora tanított meg, hogy ,a mi területünket magunknak kell belerajzolni a világ szellemi térképébe. Külföldi még a külföld számára sem végezheti el helyettünk ezt, a munkát, vagy ha mégis elvégzi; ritkán van teljes köszönet benne. Mi magunknak kell tudatosítani a világ előtt, hogy mik voltunk és mik vagyunk. Ne fordulhasson elő, hogy valaki kérdéseinkről cikket ír, vagy előadást tart egyoldalú és hamis propaganda- nyomtatványok adatait követve, de felszólamlásunkra jó lelkiismerettel védekezik, hogy nem működik olyan tájékoztató szervünk, amelyet megért és hogy nincsenek, vagy nem jutottak el hozzá tájékoztató kiadványaink. Harcolnunk kell minden jó- vagy rosszhiszemű ferdítés ellen, mert jövőt, nem csak magyar jövőt értünk ezalatt, hanem az európai keresztyén világ jövőjét, csak az igazságra lehet felépíteni. Amikor szépítgetés nélkül akarjuk megmutatni a magunk arcát, mint ahogy a többi egyházakét is ugyanúgy kívánjuk látni. azokra a tárgyilagosan látni és ítélni akaró és a közös ügyet mindenkor szemmeltartó egyházi férfiakra számítunk, akiknek nemzeti határok fölötti összefogására ma inkább szükség van, mint valaha.
A mi sajátosan magyar feladatunk e mellett munkaközösség létesítése a magyarországi nemzetiségek, szlovákok és németek, evangélikus egyház- tudósaival. Az erősebb testvér engedékenységével és áldozatkészségével kell segítségükre sietnünk ma is éppúgy, mint ahogy azt a magyar protestantizmus politikai, hatalmi, szellemi és pénzügyi vonatkozásban a múltban is tette. Közös velük történeti fejlődésünk, nem oldhatjuk meg megoldásra váró tudományos problémáinkat sem másként, csak munkaközösségben. E mellett nekünk kell gondoskodni a nemzetiségi teológusok számára tudományos közlési alkalmakról is, hogy munkájuk eredménye belekapcsolódhassék a protestáns egyházi műveltség világvérkeringésébe. Természetellenes dolog lenne és a meglevő félreértéseket végleg megmerevítené, hogy ha ez a bekapcsolódás nem a magyar, hanem mint a közelmúltban dívott, valamelyik messzebbfekvő és tisztára csak politikumból érdeklődő egyházi és szellemi élet közvetítésével történnék meg. Külföldön munkálkodó tudományos intézet keretében az ilyen munkaközösség kedvezőbben ápolható, mert a semleges környezet jobban megóv a kérdések egyoldalú szemlélésétől és rávezet annak ,a belátására, hogy közös feladatok csak közös erőfeszítéssel oldhatók meg.
TÖRTÉNETI ELŐZMÉNVEK VITTENBERGÁBAN
ÉS HALLÉBAN.
A hallei egyetem, mely a vittenbergainak utódja. és hagyományainak hordozója, minden más hasonló külföldi intézménynél több előfeltételnek volt a birtokában, hogy egy magyar protestáns kutatóintézet a keretei között létesüljön. Az 1520-as évektől máig a magyarországi evangélikusokhoz, a XVI., a XIX. és a XX. században a magyar reformátusokhoz, idők folyamán tehát mindkét nagy magyar protestáns egyházhoz fűzték igen jelentős egyháztörténelmi szálak. Sokáig Vittenberga fejezte be a magyarországi evangélikus lelkészek kiképzését, viszont az „első magyar református lelkészképzőintézetnek" székheiye is Vittenberga volt: a magyar reformátushittanhallgatók említett XVI. századi Sanctissimus Coetus Hungaricusának. Vittenberga református kapcsolatai általában kevéssé közismertek, holott egyetemén tanultak Debrecen első református püspökei, a debreceni iskola első rektorai, a reformátusok első nevezetesebb teológusai, egyházalkotmányírói, bibliafordítói, énekeskönyv- szerkesztői és bölcselői egészen a XVI. század végéig. Vittenbergának ezeket a döntő fontosságú időkben igen erős, Melanchthon utolsó tíz életévében az evangélikusokét túlszárnyaló magyar református kapcsolatait a XVII. és a XVIII. században váltották fel kizárólagosan magyar evangélikus kapcsolatok.
A közeli Hallé úttörően modern természet-, jogtudományi és filozófiai egyetemén a lutheránus jelleg kezdettől fogva nem állt előtérben. Az ott tanító Wolff Keresztélt racionalisztikus bölcselete szinte egyeduralomra jutott a magyar református kollégiumokban is.
A vittenbergaí és a hallei egyetemeknek Hallé székhellyel történt egyesítése óta a hallei egyetem úniós jellegű, tehát egyaránt evangélikus és református. Ez tette lehetővé, hogy a XIX. és XX. században újból sok magyar református hittanhallgató folytatta Halléban tanulmányait. Az evangélikus tanulók segélyezéséről még Vittenbergában, 1725-ben bőségesen gondoskodott Georgius Michaelis Cassai magyarországi származású vittenbergai egyetemi tanár. Az általa hagyományozott: ú. n. Kassai-alap a múlt század végén kb. százezer aranykoronás tőkével rendelkezett. Még ennél az ösztöndíj- alapítványnál is fontosabb volt a Kassai-féle magyar könyvtár egyidejű megalapítása. Nemcsak a magyar irodalomtörténet úttörői, Czwittinger, Rotarides támaszkodtak reá, nemcsak magyar evangélikus és református egyház- történészeknek adott döntő indításokat, mint Kovács Sándornak, Farkas Józsefnek, Zsilinszky Mihálynak, de az utóbbi két évszázadban fontos őrhelye volt általában a magyar evangélikus közművelődésnek. Fontosságára rávilágít, hogy a Régi Magyar Könyvtárból több mint 300 kötet 1712 előtt írt unikumot őriz. A református hittanhallgatók segítéséről ma egy református konviktus, számos református ebédalapítvány (Freitisch), a teljesítőképes Mons Pietatis-alap és az uniós jellegű Gusztáv Adolf-Egylet gondoskodnak. Így nem csoda, hogy az utóbbi száz évben is évenkint átlag tíz magyar főiskolás tanult Halléban. Már 1863-ban megalapították a Hallei Magyar Egyletet, amely azóta önképző és hazafias megmozdulásaiknak tisztes színhelye.
Halle és Vittenberga erős történelmi kapcsolatban álltak tehát mind a két magyar protestáns egyházzal. Magyar intézményeknek adtak századokon át otthont. Ezen az elsőrendű okon kívül Hallé mellett szólt három fontos rokontörekvésű intézetnek a közelsége is. Ezek a berlini Magyar Intézet és a vittenbergai Luther-Csarnok gazdag gyűjteményeikkel, továbbá a lipcsei egyetem Délkeleteurópai Intézete nagy lektori és munkatársi gárdájával.
A KUTATÓÁLLOMÁS MEGSZERVEZÉSE.
Egy hallei magyar protestáns kutatóintézet felállításának a gondolatát a Hallische Hochschulblätter 1934. évi folyamában, majd ezt ismételve a Die evangelische Diaspora 1936. januári számában vetettem fel. Az eszme megértésre talált a hallei hittudományi kar akkori dékánjánál, D. Dr. Schumann Károly Frigyes egyetemi tanárnál. D. Schumann Lipcsében járva meghallgatta a felállítandó kutatóintézetre vonatkozó elgondolásaimat és azokat a saját részéről helyeselve megbízott., hogy az ügyben memorandummal forduljak magyar egyházi vezetőemberekhez. Az 1936. április 27-én elküldött memorandumban a felállítandó intézet feladatai így nyertek meghatározást:
A német egyháztörténeti kutatás és a művelt külföldi nagyközönség tájékoztatása a reformáció magyar egyházainak történelméről, jelenlegi teológiai, egyházi és szociológiai viszonyaikról, valamint a németországi protestantizmussal fennállt történelmi kapcsolataikról.
A világ protestántizmusának tájékoztatása az utódállamok egyház- és iskolapolitikájáról a fennhatóságuk alá került protestánsokkal szemben. Evégből az elszakított protestánsok küzdelmeinek állandó szemeltartása.
A magyar és a német teológiai irodalom figyelemmel kísérése. Németországban a magyar teológiai kutatás eredményeinek német teológiai sorozatokban és folyóiratokban való közlése; továbbá esetleges németre fordítások megrendezése. Magyarországon a német teológiai könyvpiac valóban időálló értékeinek ismertetése révén a magyar kollégiumi és szemináriumi könyvtárak könyvbeszerzésének irányítása, továbbá esetleges magyarra, fordítások megrendezése.
A Halléban tanuló magyar, és a Magyarországon tanuló német hittanhallgatóknak az intézet kebelében munkaközösségbe való összefogása.
A memorandum címzettjei közül boldog emlékezetü dr. Csikesz Sándor debreceni egyetemi tanár lépett, személyesen érintkezésbe D Schumannal. Megbeszélésük és D Schumann fáradozásainak eredményeként megvalósult a hallei magyar protestáns kutatóintézet gondolata, ha az elképzeltnél valamivel keskenyebb formában is. 1938. május 15-én a Hallei Magyar Egylet hetvenöt éves fennállását ünneplő közönség előtt, a hittudományi kar akkori és mostani dékánja, D.h.c. Schmidt János egyetemi tanár, felolvasta a német birodalmi közoktatásügyi miniszternek azt a leíratat, amelyben az jóváhagyta a Hallei Egyetemi Magyar és DéIkeIeteurópai Egyházismereti Kutatóállomás felállítását. Ezzel a kutatóállomás működése hivatalosan is kezdetét vette, ha az érdemleges munka csak a következő szemeszter kezdetével, 1938. októberében indulhatott is meg.
A KUTATÓÁLLOMÁS TEVÉKENYSÉGE
1938. MÁJUS 15-TŐL 1940. MÁRCIUS 31-IG.
I. Egyetemi előadások és gyakorlatok.
A hittudományi kartól nyert egyetemi előadói megbízásom révén nemcsak a tanulóifjúsággal állt módomban igen becses közvetlen kapcsolatba kerülni, hanem meghívást nyerve a kar összes-üléseire, a kar nyilvánossága vagy az egyes tanárok elé vihettem mind a kutatóállomás, mind a Halléban tanuló magyar teológusok ügyeit. Félévenként a következő előadásokat, vagy gyakorlatokat tartottam:
1938-39. évi téli félév:
Magyar reformációtörténet gyakorlatokkal, heti két órában, 18 hallgatóval.
Luther Nagykátéja, heti két órában, a magyar hallgatóknak előszemináriumként, 13 hallgatóval.
Magyar nyelvkurzus, heti 2 órában, 2 hallgatóval.
1939. évi nyári félév:
Előadások a középdunai protestáns egyházak jelenlegi helyzetéről gyakorlatokkal, heti két órában, mint az első félévben.
Luther Nagykátéja, mint az első félévben.
Magyar nyelvkurzus, mint az első felévben.
Az 1938-39. évi téli félévi magyar reformációtörténeti gyakorlatok résztvevői a következő dolgozatokat nyújtották be:
Dombi László: Die Rechtslage des südosteuropäischen Protestantismus ím Jahre des Westfálischen Friedens.
Müller Ludolf: Mathias Corvinus, der Renaissancekönig und Pelbartus Temesvariensis, der Bussprediger.
Wessel Walter: Das Debrecener-Erlautaler Bekenntnis.
Pálfi Miklós: Wittenbergs bestimmende Einflüsse auf die ungarländische Reformation.
Szabó Géza: Kirchliches Leben und kirchliche. Disziplin im XVI. Jh. In Ungarn.
Az 1939. évi nyári félévben pedig:
Andorka Sándor: Die ungarländische Kirche.
Müller Ludolf: Die Konfessionen der ev.-luth. Kirche Ungarns XVI. Jh.
A magyar nyelvi kurzus egyik résztvevője, Gaumer Jens, ott szerzett nyelvismereteivel Thulin Oszkár egyetemi tanár megbízására németre fordította Sólyom Jenő: Luther és Magyarország c, művét. A fentebb felsorolt dolgozatok és munkaközösségek naplói a Hallei Magyar Könyvtár kézirattárában nyertek elhelyezést.
II. Kutatómunka. Előadások. Cikkek.
A kutatóállomás keretén belül a jelentéstevőn kívül önálló kutatómunkát végeztek Müller Ludolf volt sárospataki német ösztöndíjas, ev. s. lelkész és Szabó Géza ref, s. lelkész, mindketten a magyar port. egyháztörténet köréből. Szabó tanulmánya, mely a vittenbergai magyar Coetus történetét dolgozta fel, doktori értekezésül szolgált. Anyagát több német levéltárban gyűjtötte össze. Müller a háború kitörésével kénytelen volt félbeszakítani értékes és buzgó munkásságát.
Egyetemi előadásaim tárgyának megfelelően a XVI. és a. XX. század magyar egyháztörténelmével foglalkoztam. Tudományos eredményeim egy része a. Deutsche Theologie 1939. évi 10-12. számának 261-281. oldalain jelent meg. „Die Lehre vom heiligen Abendmahl in der ungarischen Reformation helvetischer Richtung" címmel. A magyar reformációtörténet egy másik fejezetével foglalkozik „Szegedi Gergely életműve - A magyar kálvinizmus eredete" címmel készülő nagyobb tanulmányom. E dolgozat kiadatlan forrásainak tanulmányozása céljából 1939 márciusában a strassburgi városi levéltárban és tartományi könyvtárban, ugyanezen év szeptemberében a debreceni városi levéltárban, a sárospataki főiskolai könyvtárban és a kassai városi levéltárban. 1940 májusában pedig bolognai és római gyüjteményekben dolgoztam. A lipcsei egyetem1940. évi Bad Elsterben tartott szünidei tanfolyamán előadást tartottam, „Religion und Volkstum in Südosteuropa" címmel, továbbá tanulmányt írtam a Leipziger Vierteljahrsschrift für Südosteuropa. 1940. évfolyamába „Der Einfluss der völkischen Eingenart und des völkischen Kulturstandes auf die Konfessionsbildung in der Reformationsgeschichte Ungarns" címmel. Ide tartozik az a munka is, melyet a Hallei Magyar Könyvtár 1712-nél koraibb magyar tárgyú nyomtatványainak a könyvészeti felvételével végeztem
Végül megemlítem, hogy az 1939-ben megjelent „Mitrovics Gyula - Emlékkönyv" - be két bölcseleti tanulmányt írtam.
III. Adatszolgáltatás.
Tájékoztatást kérve negyvennél több esetben fordultak a kutatóállomáshoz intézetek és egyes kutatók. Segédkezett a kutatóállomás a ,,Die evangelische Diaspora" 1939. márciusi magyar számának megszerkesztésénél adatokkal, térképekkel, könyvészet összeállításával és könyvismertetéssel, a vittenbergai Luther-Csarnok igazgatójának egy magyar egyháztörténelmi mű lefordításával és a szakkönyvészettel, a hallei teológiai kar több tanárának fordításokkal, több német kutatónak adatközlésekkel, könyv- és folyóiratbeszerzéssel, a hallei német párttagozatok munkaközösségeinek könyvkölcsönzéssel és könyvajánlással, a „Hallische Nachrichten" szerkesztőségének az 1939. márc. 21-i jubileumi szám magyar vonatkozású részének megszerkesztésénél képek szolgáltatásával, a másik két hallei napilapnak cikkel és útbaigazításokkal, végül hazai hivatalos helyeknek és magánszemélyeknek adatok, címek és szakkönyvjegyzékek közlésével.
A kutatóállomásnak könyvészeti útbaigazításért történt, az előbbi sorokból is kitűnő igen erős igénybevétele miatt az elsőrendű tennivalók közé kellett sorolnom a magyarországi protestáns egyházi irodalom, másfelől a magyar protestantizmusra vonatkozó külföldi irodalom állandó nyilvántartását. A kettős feladat egyszersmindenkorra való megoldását a következő módon vettem munkába:
a) A magyarországi protestáns egyházi irodalom addigi teljes könyvészetének kézikönyvben való összeállítására tizenhat jeles magyar szakembert kértem fel. E könyvészeti gyüjteménynek első két füzete már kereskedői forgalomban van. A kézikönyv 1940. január 1-ig dolgozza fel tárgyát. Az ezután napvilágot látó irodalom hézagtalan nyilvántartása egy ezideig még csak tervben szereplő féléves egyháztudományi irodalmi szemle révén történnék.
b) A magyar protestantizmusra vonatkozó külföldi könyv-, folyóiratcikk-, végül lexikoncikkirodalom könyvészetét magam igyekeztem összeállítani. Jegyzékemben eddig több mint négyszáz címleírás szerepel.
A kutatóállomás tájékoztató munkájáról szólva legyen szabad végül jelentenem, hogy a Gusztáv Adolf-Egylet 1938 augusztusában, Halléban tartott nagygyűlésén előadást tartottam az egyházak részvételéről a magyar nemzeti nevelőmunkában. A hallei hittudományi kar egyik összes-ülésén a kutatóállomás történelmi alapjairól tartottam előadást. Több hírlapban és folyóiratban a kutatóállomás célkitűzéseit és munkáját ismertettem (Leipziger Viertetjahrsschrift, Mitteldeutsche Nationalzeitung, Die evgl. Diaspora, Ungarische Jahrbücher.)
IV. A magyar lelkésznöendékek gondozása.
A kutatóállomás vezetője e gondoskodással azt a meglehetősen sokágú feladatkört vette át, amellyel eddig a hallei teológiai kar dékánja és egyes professzorai foglalkoztak, t.i. a Halléba érkező magyar lelkésznövendékek különféle anyagi, ellátási és tanulmányi ügyekben való támogatását. A kutatóállomás első évének lezajlása után mind a kar tanárai, mind a magyar ösztöndíjasok részéről megállapítást nyert, hogy ez a segítő és közbenjáró munka mind az elért eredményeket, mind az ügyek elintézésének meggyorsulását és zajtalanná válását tekintve igen hasznos volt. Az addig szokásos előnyökhöz újakat is sikerült biztosítani. Minden magyar ösztöndíjas kb. havi száz márka ellátáspénzzel rendelkezve szerény, de tisztes keretek közt élt. A szemeszterközi szünidőre a kutatóállomás magáncsaládokhoz és belmissziói intézetekbe ingyenes helyeket közvetített, míg az útiköltséget a teológiai kar dékánja teremtette elő. A német élő nyelvbe és a német egyetemi munkamódba való gyors belcapcsolódás szolgálatában álltak a minden félévben megtartott (a 6. lapon említett) proszemináriumok. Rendelkezésükre állt a kutatóállomás a hazai prot. teológiai főiskolák vezetőségeinek is a hallei tanulmányozást illető kérdésekben.
A magyar ösztöndíjasoknak a német úri társaság megfelelő köreivel való összeismertetését munkálta a „Baráti Kör".
V. A „Baráti Kör" munkája.
Freundeskreis der ungarischen Forschungsstelle und des akademischen Ungarn-Vereins 1938. dec. 10-én alakult meg, a kutatóállomás és a Magyar Egylet tagjaiból és barátaiból. Elnökei lettek a hallei magyar konzul, a kutatóállomás vezetője és a Hallei Magyar Egylet elnöke. Ügyvezető elnöke a kutatóállomás vezetője volt. Tagjai sorában helyet foglal több hallei egyetemi tanár is. Feladatait és működését alapszabályok írják körül. Egyik főbb működési módjának irodalmi- és művész-esték rendezését tekintette.
Öt Magyar Est került megrendezésre, 1938. dec. 10-én, 1939. kan. 21-én, febr. 16-án, június 10-én és végül 1940. március 17-én. Az első négy színhelye az egyetemi menza nagyterme volt átlag százharminc, az utolsóé a Haus an der Moritzburg hangversenyterme, négyszáznál több vendéggel. Kiss Pál és gróf Zichy Ernő zongoraművészek Bach Chr., Bach J. S., Bartók, Dohnányi, Kodály, Liszt és Mozart darabokat játszottak, Scholz Tóni énekművésznő Brahms és Schubert dalait, Blank Orsolya úrleány és Kovács István ev. s. lelkész Petőfi - dalokat és népdalokat énekeltek. Dr. Weyde-Leweke Gizella festőművésznő ,,Magyar hozzájárulások a német kultúrában", Dr. Boronkay Antal lipcsei egyetemi lektor, „A magyarság faji alapjai" címmel tartottak előadást. Weiske Theo szavalóművész a legújabb német költészet néhány remekét recitálta. Az egyik este műsorát a rémet leányok szövetségének (BDM) „Glaube und Schönheit"-csoportja szolgáltatta német népdalokat és táncokat mutatva be. Más alkalommal a hallei magyar hallgatók adtak elő népdalokat. A magyar estéket Hartmann Valter hallei magyar konzul, Pálfi Miklós ev. s. lelkész, a Magyar Egylet elnöke, továbbá jelentéstevő nyitották meg és zárták be. A hallei napilapoknak a kutatóállomás életnyilvánulásairól, köztük a Baráti Kör estéiről közölt rokonszenves bőségű beszámolóit egy „Pressearchiv"-ba gyűjtöttem és a Hallei Magyar Könyvtárnak adtam oda megőrzésre.
A Baráti Kör tevékenységéhez tartozott még, hogy tanácsokkal és ajánlásokkal látta el a hazánkat felkereső halleiakat. Ugyanígy több ízben adott tanácsot Németországba jönni szándékozó hazaiaknak az itteni állapotok felől. Két magyar urileánynak nyári cseretartózkodási helyet eszközölt ki hallei lelkészcsaládoknál. Az egyes estéken Peters W. „Ein Volk hasst..." c. magyar kérdéseket tárgyaló művét 15 példányban, a ..,Die geistige Arbeit" magyar számát 80 példányban, a budapesti idegenforgalmi képesleszakítónaptárt 20 példányban osztottuk ki. A Mitteldeutsche Nationalzeitung viszont száznál több magyar cimre küldötte meg a lap 1939. febr. 5.-i számát, melyben a halle-vittenbergai magyar-német kulturális kapcsolatok történetéről jelent meg hosszabb cikk.
A Hallei Magyar Egylet és a Baráti Kör pünkösdkor magyarnyelvű istentiszteletet tartott,-úrvacsoravétellel. Egy közös kirándulás más alkalommal a nemzetestvéri érzés bensőséges ünnepe volt.
A Baráti Kör pénztárkönyve 1940. május 20-án 389.10 RM bevétellel és 378,50 RM kiadással zárult. Egy, a„Winterhilfs-werk"-nek juttatott 15.50 RM összegű segély mellett anyagilag segítette a Baráti Kör a hallei magyar ösztöndíjasok együttes kirándulását Lipcsébe 1939. febr. 6-án. Tagdíjak bekérésétől 1940-ben eltekintettünk, mivel a háború miatt nem folytathattuk rendezéseinket rendes mértékben. A Baráti Kör anyagi teljesítőképessége jó részben Hartmann Valter magyar konzul szíves támogatásának volt köszönhető.
10.oldal
AJÁNLOM AZ OLDALT
