0, quantum un rebus inane! Sokakból szakadt fel a sóhaj a Rudus redivivum szerzőjével Pápai Pariz Ferenccel2 azóta, és a miatt, hogy Medgyesen végleg kirekesztették a szász lutheránusok 1560. január 10-én Heltai Gáspárt és Dávid Ferencet. Másként szerveződhetett volna a hazai pro­testantizmus a két magyar hazában, ha ilyesmi nem esett,volna meg. Ám ez csupán egy lobbanása a hitvitáknak futótüzének, mely akkor már közel három évtizede elharapózott a protestáns táboron belül is. Zsinatok, mérséklő és szélsőséges nézetek, vádak és elpártolások árnya-fénye kísérte a hazai protestantizmus gyökérveréséte, beilleszkedését valamint elágazását. E folyamat jellegzetes terméke készült Heltai Gáspár sajtóján szerkesztése előtt egy esztendővel. Az 1559. őszén kelt szerkesztményt többnyire Marosvásárhelyi hitvallásként említik hogy e egy kassai könyvfedélben rábukkant Fraknói Vilmos3. A könyvecskét Kolozsvárott nyomtatták, Meliusnak és városnak akkor még nem volt nyomdásza; hisz a kassai fogságból később elszöktetett Huszár Gál még; több mint egy évvel azután áIIította fel sajtóját Debrecenben . Heltai Gáspár és Dávid Ferenc teológiai nézetei - Melius juhász Péterével és társaikéval együtt - a század ötvenes éveinek végére átalakultak. Szegedi Kis István hatásával szokás ezt magyaráznunk, aki ezt az utat egy évtizeddel korábban járta végig. Az egyíves nyolcadrét nyomtatvány e döntő fordulat szülötte. Katalizálta a hazai protestantizmus ágainak végső elválását.

 

 (1 RMNy155 2 RMK II.1554.146. 3. MKSZ 1878 277-282.)

 

Heltaiék kirekesztésének jócskán voltak előzményei. Bizonnyal több is, mint amennyit gyanítunk. Kiadványok sora jelent meg az elágazó nézetek támogatására. Két esztendővel a kirekesztés előtt kárhoztatta a sakramentáriusokat a szászok zsinata, mint megújult régi eretnekséget (Szeben, 1557. január 13.), megnevezvén egy előreformátort, és a következő svájci teológusokat: Wicklef, Karlstadt, Zwingli, Oekolampadius, Calvin. Szórványosan már az 1530-as évektől fölbukkantak hírek és vádak elhajlásokról. Mutatja ezt többek között Ferdinánd 1534-beli rendelkezése a zwingliánus eretnekség ellen. Egyes tilalmaknak nem volt, a három részre szakadt országban nem is lehetett foganatja. 1548-ban a részleges debreceni országgyűlés hiába követelte, Ferdinánd XI. törvénycikke értelmében, hogy az urak ne tűrjék meg sehol a lutheránusokat, űzzék ki a sakra­mentáriusokat. A lutheránusokat Somlyai Bátori András és más sem irthatta ki. A kárhoztatott nézetek pedig fokozatosan terjedtek - legalábbis Kálmáncsehi Márton, Dévai Bíró Mátyás és társaik színrelépésétől - kéziratban, prédikációban, szóban, vitában, elkallódott levelekben. A század derekán már egymást sem akarták tűrni az eltérő nézetűek.

 

 Ekkor, egy újabb zsinati vitatkozáson, kirekesztették Kálmáncsehi Mártont, Szegedi Lajost, Kolozsvári Fodor (Crispus) Bálintot és társait (Kolozsvár, 1557. június 13.) és megjelentek a hitvitán egyetértőleg megfogalmazott tételek evangélikus tanításként.4 Kálmáncsehi Márton már nem érte meg az újesztendőt, és azt, hogy a szászokkal egyetértő, de azért az ellentétes nézetek áthidalását is kereső levelét Melanchthon 1558. január 16-án keltezte. Sorai nyomán tilalmazták a szászok eme eretnekségnek bélyegzett úrvacsorai tanokat. Az ellentábor viszont Melanchthon teológiáját a svájci nézetek leplezett igenlésének tekintette.

 

 1558. május 1-én Tordán újabb zsinat fogadott el egy hitvallást, ezt szintén Dávid Ferenc szerzette és adta közre jegyzőkönyv alakjában.5 Az országgyűlés ugyanott tiltotta a sakramentárius felekezetet. Stancaro ellen6. és Kálmáncsehi ellen egyaránt hadakozott ekkor Kolozsvár evangélikus püspökeként Dávid Ferenc, aztán lemondott tisztségéről, és kiegyezésre törekedett. A következő zsinat (Medgyes, 1558. augusztus 14.) nem tágított. Ezért augusztus 18-án nyolc partiumi prédikátor elment Váradra, közöttük Kopácsi István, Dávid Ferenc,7 Molnár Gergely és Melius Juhász Péter. Megfogalmazták úrvacsorai tanításuk védelmezését. Még evangélikusnak (lutheránusnak) tudták magukat. Ezt mutatja az Ágostai Hitvallás (Variata) melletti voksolásuk. Marosvásárhely, 1559. november 2-án azután a zsinat elfogadta az említett és itt közreadott hitvallást.8.

 A jegyzet olyan apró betüvel van nyomtatva, hogy szinte olvashatatlan, helyesírásért felelősséget nem vállalok!(HP)

 6.Consensus doctrinae de sacraamentis Christi pastorum ministrorum ecclesiarum in interiori Pannoni ez Nationis utriusque in tora Transylvania. Kolozsvár, 1557. RMNy 143 -szerkesztójének egységesen Dávid Ferencet tartja a szakirodalom.

 5. Acta synodi pastorum ecclesiae nationis Hungaricae un Transylvania... Quibus adiunctum est iudicium inclytae Academiae Witebergensis; de coxbouosia roenae Domini a clarissimo ez doctissimo viro Philippo Melanthone... RMNy 147 - Valószínűleg 1561-ben Heltai még egy töredékben megmaradt levélgyűjteményt is kiadott a református vélekedés igazolására. Scripta quaedam magi illius Philippi Melanthonis, viri optmi ad doctissimi, sancta, felici a aeterna memória dignissimi, quibus manifestissime declaravit, guid de tana Domini coena senserit: cuius exemplum quilibet pius citra terrorem sequi poterit. RMNy 160A

 6. RMNy 148

 7. RMNy 199

  8. Teljes szövegét csupán Bucsay Mihálynak a 15. jegyzetben említett munkája tartalmazza, a Frankói, Kiss Áron és Incez Gábor közreadása hiányos, illetve hibásan van tördelve. Az egész munka elemzéséhez lásd bővebben Katona Géza és Nagy Barna elemzését, In: Studia ez Acta Ecclesiastica II. Bp. 1967, 142-147; 201.

  

Mindezekben elég sok részlet várna tisztázásra. A korábbi és egykorú vélekedéseket, viszályokat és nézeteket azonban csak vázlatosan ismerjük. Például az úrvacsorai tanítás kérdései miatt Révai Ferenc magához Lutherhez fordult már 1538-ban és 1539-ben. Heltai 1550-ben Bucer úrvacsoratanát illetve vele együtt Brenz sakramentariusok elleni levelét jelentette meg. 9. Valentin Wagner Luther úrvacsoratanának igazolására kiadta az úrvacsorát értelmező egyházatyák összegyűjtött vélekedését;10 másik munkája, az Ódium Calvinianorum, odaveszett.11. Nincs mivel pótolnunk sok eltűnt dokumentumot. Olyanokat, mint amelyek megvoltak Skarica Máténál és feltárták Melius Juhász Péter és Szegedi Kis István kapcsolatát. De ezek elkallódtak. A meglévőkből nem tárul föl miden. Rászorulunk, hogy későbbi megjegyzésekre is figyeljünk. Legkevésbé az világos, hogy mi lehetett a pohárban az utolsó csöpp? Vajon régen lappangó elhatározás robbant ki hirtelen, vagy ha még­sem, akkor vajon miért döntöttek egyszerre annyian? Későbbi megnyilatkozásokban sem tárul föl ez a rejtély. 1568-ban levelet írtak Kálvin utódjának a Tiszáninnen egyházmegyéinek vezetői. Hálát adtak „Isten választott eszközeinek [...] akik által Isten az ő igéjének világosságát [... felgyújtotta, [...] közéjük tartozik Martin Luther, Philip Melanchthon, Oecolampadius, Bucer, Zwingli és a nagyhírű Kálvin [...] különösen azonban Kálvinnak tulajdonítjuk az Isten gondviseléséről, [...] a szentségekről, vagyis a keresztségről és az úrvacsoráról szóló tanok megtisztítását."12 Kálvin népszerűségéről 1557­ben is írt Bullingernek Huszár Gál. Szegedi Kis István azonban nem őt követte, hanem Musculus, Bullinger,

 9. RMNy 84

 10. Sententiae veterum de coena Domini, ut Cyrilli, Chrysostomi, Vulgari, Hilarii et aliroum, collactae a Philippo Melanchthone. Brassó, 1556. RMNy 133

 11.RMNy 124

 12 Károlyi (Radicsics) Gáspár, Hevesi (Literátus) Mihály és Szikszai Gergely levele Théodore de Beze-hez. 1568. május 1. Gönc. Szabó András fordítása In: Károlyi Gáspár a gönci prédikátor. Bp. 1984. (Magyar Hírmondó.) 158.
 

 és Béza megszövegezéséből olvasztotta össze úrvacsoratanát.13. 1584-ben Bornemisza Péter, taglalva, hogy Jézusnak „miért kell az kenyérbe testét, és a borba vérét vennünk",14 hozzá fűzi: „Illyen értelmek volt az régi szent Doctoroknak, és az után való Istenfélő Tanítóknak, Luther Mártonnak, Philep Melanthonnak, és többeknek. Nem sokba külömböz, noha külömböz Calvinus lanos írása is ebben, hogy az Úr valóba részesíti magát velünk." A zsinati kirekesztők nem voltak ilyen megértők.

  

A hatások sokrétűségére, és arra is rámutatnak az előbbi sorok, hogy hazánkban a reformátorok második nemze­dékéhez kötődött a frontok kiéleződése, az elhatárolódás, az álláspontok és felekezeti határok rögzítése. Európában a protestáns ágak elkülönülése már korábban végleges volt. Nálunk még a fraternitásokon belül tűrtek vagy inkább nem tűrtek meg egyes nézeteket. Más fele­kezetbe később léphetett át valaki, mikor a lutheránusok, reformátusok és unitáriusok megszilárdították külön egyházi szervezetüket. Erdélyben és a Tiszántúlon a 16. század közepe után ez történt, a Felvidék és a Tiszáninnen több egyházmegyéjében hol egyidejűleg, hol később, a Dunántúlon a század végére tolódott a különválás.

 

 Az egyházkormányzati folyamathoz tanbeli polarizálódás járult, vagy éppen azzal kezdődött. Közöttük az úrvacsora értelmezése és gyakorlata volt az egyik ütközőpont. Ennek más, főként krisztológiai tételekkel való összefonódása miatt több fronton próbálták eldönteni a vitát. Helyi eltérések is voltak, a hagyományok, megőrzött szertartási elemek, szokások, a patrónusok, vagy a hadi helyzet miatt más-más módon alakult gyakorlat sokszínű volt. Nemzetiségi kérdéssé is fajulhatott a felekezés. Lutheránus maradt a szászok, szlovákok, cipszerek többsége. Ellenben magyar volt a református Tiszántúl. A legnagyobb hatást egyezményesen Szegedi Kis Istvánnak tulajdonítjuk, akinek rábírására, meg bizonnyal több más körülmény együttes serkentő hatására, Melius juhász Péter irányt váltott. Nem csak ő. Mások is ugyanakkor. Éppen ez a megoldatlan talány.

 13. Vő. Katona Géza részletes elemzését, In: Sutdia et Acat Ecclesiastica III, Bp. 1967, 73-76, 79-87.

 14. RMNy 541 CCIIIa Híe de Sacramentali praesentia agitur

 

 A feltehetően Melius szerkesztette ünnepélyes hitvallási tanítás egy triász tagja. A három névtelenül nyomtatott munka kollektív alkotás. Magyar fordulatai ismétlődnek a debreceni prédikátor (plébános, káplán) és superintendens munkáiban, tételeiben. Azt is vélhetjük, hogy Kopácsi István, fogalmazta az iratot. 15. A latin változatot bízvást tekinthetjük úgy, hogy Dávid Ferenc szerkesztette.16. Ő ezekben az években sorra adott ki hasonló munkálatokat, köztük ezt Defensio orthodoxae de caena Domini ministrorum ecclesiae Caleudiopolitanae ez reliquorum rece docentium in ecclesiis Transylvanicis címmel.17. A négy évvel később megjelent német változatot bármelyik Pfalz egyetemén járó tekintélyes lelkész átdolgozhatta. Kínálkozó, de nem bizonyos lehetőség, hogy Dávid Ferenc vagy Heltai Gáspár maga ültette át.18 Beschluss und Form ser lehr von Testáment und Abendmal unsers Seligmachers Jesu Christi, gründlich und wahrhafftiglich beschriben, offentlich bekennet und underschriben von allen Pastorn und Seelhirten auss' Obrem und Nidrem Ungerlandt, und allén Christlichen Lehrern Ungrischer Nation (ihr wenig aussgenommen) un Ganzt Sibenbürgen, Mit sampt ser Dinern

 15. Ez Bucsay Mihály feltételezése. Ő, amint erre föntebb a 8. jegyzetben már utaltam, oktatási célokra stencilezve megjelentette az RMNy 155 és RMK III. 507 párhuzamos szövegét mai helyesírással, és helyenként szórendcserékkel vagy szócserékkel, valamint a Csengeri hitvallást is latinul és magyar fordításban: XVI, századi magyar református hitvallások. Debrecen, 1972. (A Debreceni Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének tanulmányi füzetei. I.)

 16.RMNy 153

 17. RMNy 153

 18. RMK III. 507

  

der Kirchen zu Clausenburg a címe. Az európai protestantizmus megtisztelő elismerését dokumentálja az, hogy a református Pfalz (Palatinatus) egyetemvárosában jelent meg. Ugyanabban az évben, amikor a nemzetközi rangú Heidelbergi Káté, éspedig ugyanabban a nyomdában, Johannes Mayernál (1563-ban a kátét Michael Schirat is kinyomtatta).

 

 műfajilag kérdéses, hogy a kiadványt kizárólag ünnepélyesen kinyilatkoztatott hitvallásnak, és így a maga nemében az első ilyen magyar nyelvű református hitvallásnak tartsuk-e, avagy inkább a szertartási keretek között elmondható (elmondandó) tanításnak, tehát protestáns ágendának? A kettő összefügg. A helyes (ortodox) értelmezés az úrvacsorás szertartáson századokig mindig elhangzott, sőt a tudósabbaknak és józanabbaknak polemikus kirohanásoktól és kerengő homályos beszédektől kellett óvniuk lelkésztársaikat. Maguk megfogalmazásában adták elő a zsinatok által szentesített tanítást a tekintélyes prédikátorok, de a kisebb tehetségűektől elvárta a lelkésztestület, hogy az eléjük adott mintát szorosan kövessék. Tanításként tekintve a Marosvásárhelyi hitvalláson még jobban látszik az a prédikátori törekvés, amely Melius juhász Péterre igen jellemző. Lelki tanítóként minden lehető alkalommal magyarázza a sajátos reformált látást, érvel védelmében.

 

Az úrvacsorai tanítás szerkezete

 

[1] Micsoda az úrnak vacsorája?

 

Részesülés hit által, ígéretben.

 

 [2] Miképpen készen ez a részesülés?

 

 Hittel fogadjuk el az ígéretet,

  

[3] A Krisztus testének étele miért mondatik lelki ételnek?

 

 Nem testi, hanem mennyei javakban részesülünk; a Szentlélek csatornáján által.
 

 

[4] Hányféle étel légyen az úrnak vacsorájában?

1. Mennyei (Krisztus teste és vére) és

2. (2) testi (kenyér és bor).

 

 [5] Miképpen légyen jelen Krisztus a vacsorában?

 

[5.1] Jelen van egyházával, ígéret szerint a szentségben.

 

[5.2] Jelen van hit által.

 

[5.3] Jelen van jótéteményeiben.

 

[5.4] Lelkileg van jelen.

 

[5.5] Hívőknek van jelen, ők részesülnek belőle.

 

 

[5.6] Hívőknek használ.

  

[6] A hitetlenek nem veszik Krisztus testét és vérét.

 

[6.1] Nincs bennük Krisztus lelke.

 

[6.2] Elkárhoznak, mert méltatlanok.

 

[6.3] Hasztalan dolgot nem parancsol Krisztus.

 

 [7] Az úr vacsoráját mi végre kell gyakorlanunk?

 

[7.1] Mert Krisztus parancsolja

 

[7.2] Hasznunkra van

 

 [7.2.1] Hitünket erősíti

 

[7.2.2] Hálaadásra int

 

[7.2.3.] Felebaráti szeretetre int

 

[7.2.4.] Megkülönböztet a pogányoktól

  [8] Buzdítás19

  

A szentségekről másként gondolkodott egy szerzetes és másként egy jogász. Eltérően értette a bibliai szöveget az, aki elsősorban vagy kizárólag a latin-görög szövegre támaszkodott, és az, aki a héber-arám felől közelítette meg. Kálvin brutálisan elsöpörte a skolasztikát (ezt Bán Imre szerette így mondani), Melanchthon ellenben felélesztette.` Kézikönyvként, tudós könyvműfajként a Lóci communes szorosan kötődik a skolasztikához. Széltében használták a prédikátorok.

 

 Az értelmezési háttér miatt is összebékíthetetlenek volt az úrvacsoratan változatai. A hitviták nem dönthettek, mert a felek másként értelmezték az előtárt bizonyságokat. Mindegyikük haladt tovább a maga útján, elvárván a másik féltől, hogy ismerje el legyőzöttségét, és vonja vissza tételeit. A reformáció német és svájci ága között megtörtént a döntő elszigetelődés már Luther élete végén. A Marburki Colloquium (1529) nem járt olyan sikerrel, mint a Wittenbergi Concordia (1536) és Consensus Tigurinus (1549). Az idős Luther támadására Bullinger válasza megpecsételte a szakadást.

  19. A német változatban a befejezés imádság: 0 du einiger Heyland, Herre Jesu Christe, schaffe durch deines Geistes krafft, dass wir un sir eins und un deiner warheyt geheilget weden, Und komme ni balt, und erlöse deine arme Kirche, und tröste sie un ewigkeyt. Ámen.

  20 Melius juhász Péter munkásságán ez mindvégig meglátszik. „Racionalizmusa érvényesítésének módszerét adja a Melanchthon által felelevenített skolasztika" ítéli róla Bottá István: Melius Péter ifjúsága. A magyarországi reformáció lutheri és helvét irányai elkülönülésének kezdete, Bp, 1978 (Humanizmus és reformáció. 7.), 139

 

 A protestáns felfogást a sákramentumok középkori értelmezésének (leginkább a visszaéléseknek) elutasítása mellett jellemzi a kegyelem, ígéret, közösség és hit hangsúlyozása. A formulázás árnyalatai jelentősen eltérhettek. Karlstadt elferdítette a szereztetési ige hoc szavát, est szavát Zwingli, és corpus szavát Oecolampadius - Luther így summázta.21. Ő latinul és német anyanyelvén a létigét el sem hagyhatta. Ez magyarul és héberül hiányzik a mondatból (noha beleértjük.) Másként tekintette a bibliai szöveget az, aki elsősorban vagy kizárólag csak a görög-latin felől közelítette meg, és ismét másként az, aki a héber-arám felől is vizsgálta. Melius Juhász Péter igen erőteljesen hebraizált, ez Sylvestertől, Szegedi Lőrinctől és Huszár Gáltól kezdve általános. Az emlékezés (commemoratio, anamnesis, héber zakar és származékai), az üdvtörténeti szabadítás eseményeinek emlegetése hitvallásos cselekedet és magatartás. A héber 'ót is több „puszta" jelnél, tulajdonjegy, a valakihez való tartozást képviseli. Azoknak a dolgoknak (Sylvester szavát kölcsönözve), „amelyek nem tulajdon jegyzésben vétetnek", tehát az idiómáknak és a képes beszédnek betű szerinti értelméhez ragaszkodás szintén fogalmi torzulás. Jézus mondásaiban csak képletesen érthetjük azt, hogy ő feje az egyháznak, mint testnek. Nem érthetjük szó szerint például azt sem, hogy én vagyok az igazi szőlőtő (János 15,1), vagy én vagyok az ajtó (János 10,9). Itt azonban nem csak az utolsó vacsorán elhangzott szereztetési igék, hanem a krisztológia és trinitástan összefüggései is belejátszanak a vitatott tételekbe és értelmezésbe. Természetesen veszélyes az ellenkező véglet is, az allegorizálás,

  21 A (Martin Luther Werke. Weimar, 1833-1939) 23, 107-108

 

amely viszont a szavak primer jelentését mellőzi, illetve parttalan belemagyarázással járhat, elspiritualizálásba torkollhat. Innen megközelítve Jézus Krisztus jelenlétét az úrvacsorában, bonyolította az álláspontokat a filózófiai háttér, a korabeli tudományos képzettség. Így például a signum-signatum-signans gondos fogalmi megkülönböztetése, általában a bibliai szöveg elemzése, vagy a kommentálásban követett exegetikai módszer mindenkor vezethetett eltérő fogalmazásra, amelyet más nézetűek elvetettek.

 

Az úrvacsorai hitvallás és tanítás szövegében, amint ez a föntebbi vázlatból is jól látszik, egyértelmű az unio cum Christo, per fidem, edere = credere jelenléte, tehát Zwingli és Bullinger felfogása. Ebben egyfelől nyilvánvaló az elhatárolódás Karlstadt követőitől is, másfelől ez elszaka­dás a Brenz, Luther és Melanchthon értelmezésétől. A Bucer-féle media sententia is föltűnik, amely már Dévai Bíró Mátyásnál sem hiányzik. A participatio Kálvinhoz közelítő felfogását is gyaníthatjuk helyenként, ilyen az, hogy a[6] pont szerint nem állatja az substantia szerint veszi a közösség a jegyeket - ez jellegzetesen kálvini megfogalmazás; mint ahogyan a manducatio impiorum általában is vitatott része értelmezésének. A csatorna szó szintén jellemző a[3] pontban Kálvin értelmezésére.22. Kálvin hatása azonban ekkor és itt még a magyarországi felfogásra eléggé esetleges, Meliusnak is csupán későbbi munkáiban, de ott sem kizárólagosan számolhatunk vele. A Marosvásárhelyt elfogadott hitvallási tételek hangot kaptak és tovább fejlődtek többek között az 1562. évi úgynevezett Debrecen-Egervölgyi, illetve az 1567-dik évi, a II. Helvét Hitvallást becikkelyezető hitvallásban.

 

 22„Nam sicuti aeternus Dei sermo fond vitae est, ita caro eius veluti canalis vitam, quae intrinseca ut loquuntur un divinitate residet, diffundit. Atque hoc sensu dicitur vivifica, quod vitám quam aliunde mutuatur nobis communicat." CO (loannis Calvini opera quae supersunt omnia) 47, 152. - Kálvin úrvacsoratanát összegzi Gánóczy Sándor - Stefan Scheld: Kálvin hermeneutikája. Szellemtörténeti feltételek és alapvonalak. Bp. 1997, 109-114; ezt a részletet is idézi, ugyanott 181.

 

Közvetlenül pedig kapcsolódnak a Melanchthon által magyarázott, illetve elprédikált Kolossé levélhez.

 

 Melius Juhász Péter valószínűleg 1559-ben vagy 1560-ban prédikálta végig, majd egy évvel később megjelentette Huszár Gál első teljesen Debrecenben nyomtatott munkájaként e levél magyarázatát. A 3. fejezet első ver­sei, az úgynevezett extra calvinisticum értelmezése azon­ban, amint ezt Révész Imre 1937-ben kimutatta, még semmiféle hatását nem mutatja Kálvin kommentárjának. Melanchthon 1557-ben ismét előadott magyarázatához azonban kapcsolódik, és ezt Szegedi Gergely még hallgatta Wittenbergben. Az 1559-ben megjelent kiadás eljuthatott mindjárt Debrecenbe is, de csak találgatjuk, mennyire lehetett ismert Magyarországon. Egyesek, akik szerint a legnagyobb bűnnek a kryptocalvinismus számí­tott, keményen megtámadták Melanchthont. A svájci teológusok és követőik ellenben nézeteik igazolásaként fogadták megfogalmazását. Melius prédikációjában egyes helyeken azonos felfogást követ, mint az itt tárgyalt hitvallásban, amint ezt mutatja a következő idézet:

 

 „Ahol Krisztus vagyon, Atyjának jobbján ülvén, azaz: Krisztus az örök életben vagyon, a mennyei dicsőségben immár Ő ott vagyon, ahová mi menendők vagyunk, [...] csak egy helyen vagyon teste, állatja, és tulajdonsága szerény [...]. Ereje és érdeme Krisztusnak az Igében és ígéretben és a szent jegyekben jelen vagyon minden hívőben. [...] Mit bolondosodnak tehát, kik itt keresik Krisztus testét e kenyérben, ha mennyégbe felvitetett. [...] Nincs hát min­denütt a test? Nincsen, mert véges helyt foglaló. [...] Kettőt jegyez itt az atyának jobbja, mint igaz a Credóban. Először véghetetlen hatalmat, birodalmat és uraságot. Másodszor az örök életben való bizonyos helyt, ahol Krisztus vagyon teste szerény helyt foglalván.23.

 

 23 RMNy 171 - Incze Gábor kiadása szerint idézem, A szent Pál apastal levelének [...] predicacio szerény való magyarázatja, Bő. 1937. A reformáció és ellenreformáció korának evangéliumi keresztyén, (református és evangélikus) egyházi írói, VII. 137-139.

 

 Szakadás következménye és előmozdítója is volt tehát ez a közösen elkészített, de magyarul Melius által megszerkesztett tanítás, nem csupán a hazai protestantiz­mus svájci ágának jelentkezése. Béza, Bullinger és Melanchthon hazai tanítványai sem tudtak egyességre jutni. A kirekesztő folyamatot nem igazán enyhíthette az sem, hogy három évvel később a tordai országgyűlés biztosította mindenkinek a felekezet szabad meg­választását, illetve a gyülekezet választása szerinti prédikátor meghívását, valamint a szentségeknek a választott hitvallás szerinti kiszolgáltatását (1563. június 6.).

 

 Korai nézetek később sem tűntek el teljesen, szórványosan tovább éltek. Például a Pareus holdudvarában tanuló irénikus magyar teológus Alvinci Péter úrvacsorai prédikációjában, és a bele iktatott ágendában (Ceremónia, 1622)Z" még mindig maradtak óprotestáns vonások, nem tűntek el a Brenz és Bucer hatásokat megcsillantó részletek. Egyrészt szépen kifejtette a kálvini tanítást, Milothai Nyilas Istvánnal vetekedve, de hajlandó volt oltárról ostyával úrvacsorát osztani. Ugyanakkor már Huszár Gál csupán kenyeret említett, Milotai pedig igen kardoskodott a kenyér kizárólagossága mellett, holott Kálvin számára kenyér és bor is adiaphoron volt, szabad megválasztás kérdése (pánis sir fermentatus, ab azymus, vinum rubrum, ab album, hihik refert), mint később Melius Juhász Péternek. Ezek a mozzanatok azonban a 16. század közepén még itt nem voltak elsőrendűen fontosak, legalább Marosvásárhelyen nem kaptak hangot. A Partiumból összegyűlt nyolc lelkész nem láthatta előre a helyzet későbbi alakulását, mint ahogy Heltai Gáspár és Dávid Ferenc újabb pálfordulását sem gyaníthatták. Tették és mondták, ami meggyőződésük és legjobb tudásuk szerint telt tőlük. Melius Juhász Péternek a föntebb idézett prédikációs kötete után egy esztendővel Béza hitvallását fogadták el Tarcalon (és még kétszer megerősítették). Amikor pedig a Marosvásárhelyi hitvallás (avagy úrvacsorai tanítás) németül megjelent Heidelbergbenn, azévben Tordán is elfogadták Béza hitvallását. Szintén ebben az évben fordította le Kálvin genfi kátéját Melius;25 végül a II. Helvét Hitvallás elfogadása (Debre­cen, 1567) betetőzte azt folyamatot, amelyre Melius Juhász Péter és társai hitvalló nyilatkozata, illetve református úrvacsorai tanítása fényében úgy tekintünk, hogy Váradon indult el 1559-ben.

 24. RMNy 1263

 25 RMNy 192A