GELEJI KATONA István: AZ KERESZTYENI V'DVO'ZITO' HITNEK EGY NYOMBAN JARO IGAZSAGAHOZ INTEZTETETT EKES RHYTHMUSU HYMNUSOKKAL, PROPHETAI LELEKTO'L szeresztetett szent Sóltárokkal, o'rvendetes notáju Prosákkal és to'bb sok nemu', szu'letett nyelvu'nkre fordittatott lelki Ditséretekkel és esztendo'tszakai templumbéli kegyes Caeremoniákkal to'kelletesen meg to'ltetett o'reg GRADVAL, MELLY MIND AZ ELSO' FORDITASBAN VAGY ujjonnan való szeresztetésben, s-mind penig az egy exemplárból másban való irattatásban esett fogyatkozásoktol szorgalmatoson meg tisztogattatott, és sok hozzá kévántatott szu'kseges részekkel meg o'regbittetett. KESERV'I DAJKA JANOSNAK ES GELEJI KATONA ISTVANNAK ERDELY ORSZAGABAN LEVO' MAGYAR Keresztyén Reformata Ecclesiáknak Pu'spo'kinek, és az GYULAFEIRVARINAK Lelki Pásztorinak, fáradtságos munkájok által. Es elso'ben az bóldog emlekezetu' Felse'ges BETHLEN GABOR Fejedelem Urunknak gondviselése'bo'l, ez itt való FEIRVARI Ecclesiabéli szólgálatra, kézzel nagy o'reg bo'tu'kkel le iratott. S-mostan immár Isten kegyelmébo'l, annak székiben u'lo' kegyelmes Urunknak, RAKOCI GYO'RGY Fejedelmu'nknek, keresztyéni szorgalmatoskodásábol, az Istennek ditso'ségére, és az Christusnak az Magyar nemzetségben lévo' Ecclesiáinak, ko'zo'nséges javokra, még az irottnál-is sokkal tellyessebben és tisztábban ki nyomtattatott. GYULA FEIR-VARATT AZ IGENEK MEG TESTESU'LESE UTAN MDCXXXVI. ESZTENDO'BEN. - RMK I. 658

Fényképhasonmások: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21

[v', o', u' = v, o, u felette e; e' = farkas e; e''' = e felette ferde vissza-ékezet; e'' = e felette háztető; MARGO: ... MARGO. = margóra kell szedni.]

[((1)v:]Eph. 5. vers. 18. 19. 20.

Ne részegedgyetek meg borral, az melyben bujaság vagyon, hanem tellyetek meg Lélekkel, szólván magatok ko'zo'tt Psalmusokkal, Hymnusokkal, és lelki Odákkal, énekelvén és Sóltározván az ti sziveitekben az Vrnak, hálákat adván mindenekro'l, az mi Vrunk Iesus Christusnak nevében, az Istennek és az Atyának.

Coloss. 3. vers. 16. 17.

Az Christusnak beszéde lakozzék ti bennetek bo'vse'gessen minden bo'ltseséggel, tanitván és intvén egymást Psalmusokkal (Sóltárokkal) Hymnusokkal (Ditséretekkel,) és lelki Odákkal (Enekekkel) kedvesse'ggel énekelvén az ti sziveitekben az Vrnak. Es valamit mu'velendetek beszéddel avagy tselekedettel, mind az Iesusnak nevében mu'vellyétek, hálákat adván az Istennek, és az Atyának o' általa.

[RÁKÓCZI György, erdélyi fejedelem ajánlólevele:]

[((2)r:]AZ ATYANAK KEGYELMET, AZ FIVNAK, SZERELMET, ES AZ SZENT LELEKNEK VIGASZTALO ALDASAT KEVANNYVK KEGYELMETEKRE MIND FEJENKENT TERJEDNI, AMEN.

VAlamit az teremto' Vr Isten ez világon, az ég alatt, az fo'ldo'n, és az vizekben teremtett, nagyobb részént mind az Emberekhez való ki beszélhetetlen nagy szeretetinek indulattyából¹ teremtette. Az embert penig o' magát alkotta az o'nno'n ditséretire, azt sem annyira azért, hogy más módját-is ditséretinek nem találhatta, avagy szu'ko'lko'do'tt vólna, nála nelku'l, hanem azért, hogy mennél szepb, ekesb, hozza hasonló teremtett állattya légyen az to'bbinel, annál világosban meg ismértessek, az Istennek mind bo'ltsese'ge, igazsága, és irgalmassagának-is mérhetetlen, és veghetetlen határa, es magát ollyak által ditsértesse, az kiknek váltságokért az o' tulajdon saját Fiát, (kinel drágább kentse nem vólt,) adgya, botsáttya; Még az Adamnak el ese'se't-is, (ugy elme'lkedem,) az Istennek ditso'se'ge, irgalmassága, es az emberi nemzethez ki mutatando nagy kegyelmesse'ge, kevánta, es hogy nevenek ditseretire es az hálá-adóságra-is az embereknek tágassabb mezo't terjeszszen eleikbe: S-noha az madarak-is, es majd semmi teremtett állattya nints az Vr Istennek, az ki az o' módja, s-az termeszetnek beléjek óltatott ereje szerént nem ditserné és nem áldaná; De ezeknél az ember fellyeb való lévén sokkal, ugymint nemessebb és fo'bb teremtett állattya, és ugyan azt mondom, hogy igen fellyeb való, kinek az Vr Isten, értelmet, okosságot, iteletet-is adott, mellyért annyi hála-adással, ditsérettel, és buzgóságos imádságokkal tartoznék, hogy ha életének minden oráit, szempillantasit, abban to'ltené el-is, me'g-is nem tehetne vele to'tt sok kegyelmesse'giért, eleget, ha az Istennek irgalmassága, az Christus érdemes áldozattyának nagysága, elo'l nem venné, és azt érette ki nem to'ltené.

Meg emlekezven azért én-is hogy az mi vagyok, Isten kegyelmébo'l vagyok, az-is elmémbe(n) forogván, hogy engemet-is az Vr Isten, az o' nevének ditséretire, igaz Euangeliumanak, Anyaszentegyházanak nem tsak óltalmára, de egyszer s-mind terjesztetese're-is, s-nevenek ditseretire, állatott es hivott, az utólsó fogyatékara jutott, nemzetu'nk végehez ko'zelito' idejeben, igyekezetem ez vólt mindenkoron, hogy En-is az én Istenemto'l kezemben bizatott Giratskával, ugy kereskedhessem, hogy jó szólgának találtassam, és az en Istenemnek velem to'tt sok kegyelmességét, ku'lso', belso' ellense'gim, gonosz akaróim, ellen, panasz nélku'l való óltalmazásáért, valami kis tzikkel hálá-adásomnak sengéjét o' felse'genek be mutathatnám: De mi-²[((2)v:]vel bár mindent meg tselekedtem vólna-is, vagy tselekedhetném-is, ugyan tsak azt kellene mondanom; haszontalan szólga vagyok, az mivel tartoztam, azt tselekedtem; Meg vallom bizonyára, hogy én kevesebbet tselekedtem sok graditsal annál, az mint kellett vólna, avagy magam-is akartam vólna. De mivel nem vakmero'se'gem, sem buzgoságtalanságom, an(n)ál inkább szivemnek nem idegense'gei vóltak elo'ttem akadályok, (hanem az hatvan hat holnapoknak el forgások alatt elo'mben go'rdu'lt, s-találkozott sok méltatlan busulásim es háborgattatásim)³ kiert lelkem isméreti hálá legyen az en Istenemnek, bizony nem támadott reám, ez után-is igyekezetem az leven, tellyes ero'm, tehetse'gem szerent valamig az en Istenem életben tart, hogy ne szu'nnyem meg az o' nagy neve'''t ditserni, es igaz Anyaszentegyházának terjesztete'''se'ben, es óltalmaztatásában, ke''sz szivel lelekkel, so't eletem fogyásával-is munkalkodni es fáradozni.

Ez⁴ elo'tt ko'zel négy esztendo'kkel kezdettem vala az Graduált nyomtattatni, az Vr Istennek neve'''nek ditséretire, es az Keresztyén Anyaszentegyháznak-is éppu'letire: Kinek el készittetése'ben-is vóltak akadályok, de legyen hálá az Vr Istennek im bóldog végét engedte érnu'nk; Kiben kegyelmeteknek egy exemplárt ku'ltu'nk ajándékon, (mivel a' nyomtatott két száz exemplarokban egygyet-is pénzen el nem hagytunk adni.) Mellyel hogy keg(ye)lmetek sok bóldog esztendo'kig az Istennek tisztesse'gere, ditso'se'gére, az kegyelmetek Ecclesiajának nevekedo' éppu'letire lelki buzgoságos nagy o'ro'mmel élhessen, szivu'nk szere'nt kévánnyuk, szu'ntelen imádván az Vr Istent, hogy kegyelmeteket egész Ecclesiajul, még az pokolnak fel tátott torka ellen-is igereti szerént, ve'''gye kegyelmes gondviselese, Atyai oltalma alá, és azok ellen-is (ha lennének vagy vólnának) kik az kegyelmetek lelki ismeretin ero'vel akarnának uralkodni, védelmezze ugy kegyelmeteket, hogy azoknak-is igyekezeteket, tartoztassa, zabolázza, avagy lelkek isme'''retiben gyo'zze, és rettentse meg o'ket, ne sanyargathassák az Istennek Anyaszentegyházát kegyelmetekbe(n), hane(m) inkabb engedgyék az Euangeliumnak szabadossan való hirdettetése't, s-hallaszszák ám bár az Istennek ite'letire vallásunknak igazságát az jo'vendo' itéletben, ha o'k meg ne(m) akarják ismerni. Segitse az Vr Isten kegyelmeteket-is bóldogul arra, hogy az melly pállya futásnak és nemes hartznak ereszkedet, azt idvo'sse'gesen es ditse'retesen el ve'gezvén amaz meg hervadhatatla(n) koronát el vehesse, mellyro'l emlekezet vagyon Szent Ianosnak Mennyei látásrol irt ko'nyvenek 2. részében az 10. versben; Le''gy hu' mind halálig, és néked adom az életnek koronáját, Amen.

Irtam GYVLA FEJERVARATT Fejedelemse'gemnek székes helyen, Szent Iván Havának nyoltzadik napján. Ezer hatszáz, harmintzhat esztendo'ben; Ez világi pállya futásomnak tellyes negyvenketto'dik esztendejében, ez gondos és igen bajos Fejedelemse'gemnek hatvan hatodik hólnapjában.

[Kézírással:] Georgius Rakóczy

m(anu) p(ropria)

Honest currentisnéq(ue) volentis sed miserentis DEI:

Giőngiősi Ecclesiaie

[((3)r:]AZ TISZTELETES FEJEDELMI MELtósággal tu'ndo'klo', és igazgatói felso'se'ghez illendo' DITSERETES KU'LSO' BELSO' JOSZAGOKKAL FENYESKEDO'

RAKOCI GYO'RGYNEK

ISTEN KEGYELMEBO'L ERDELY ORSZAGANAK FEJEDELMENEK, MAGYAR-ORSZAG RESZEINEK URANAK ES SZEKELYEK ISPANNYANAK, AZ CHRISTVSNAK szegény meg allyasodott nemzetu'nkben lévo' tzondorlott Anyaszentegyházának, és abban ISTEN ko'nyo'ru'letességébo'l az emberi ujjitásoktol, és hiuságos babonáktol, tisztán maradott igaz tiszteletinek, kegyes Tutorának és Gyámolának, nékem kegyelmes Uramnak, (et)c.

Az Atya Istento'l, az Iesus Christus nevében, kegyelmet, békeséget, bóldog igazgatást, jó szerentses hoszszu életet, s-minden keresztyén Fejedelemséghez kévántató szu'kséges lelki, testi, és elméi ajándékokat kévánok.

AMAZ minden tsupa anyaszu'lo'tteknél bo'ltseséggel fellyeb bo'vo'lko'do' bo'lts Salamonhoz illendo' bo'lts mondás, Kegyelmes Uram, az mellyet az o' Példa beszédinek 16. részében, az 4. versetskében, irva hagyott. Az magátol lévo' Iehova Isten, ugymond, mindeneket magáért tselekedett. Magáért, azt, mondja, az az, a' maga ditso'se'géért és tiszteletiért. Nem mint ha o' Isteni felse'ge magán-is to'kélletes ditso'se'gu' és tiszteletu' nem vólna, és mint ha ku'vo'l az o' természet és állat szerént való ditso'se'ges, és tiszteletes vóltához még valahonnan, és valakito'l, to'bb valami járulhatna, az melly nélkül gyalázatos és tiszteletlen vólna; hanem hogy az o' magán lévo', és senkito'l nem vo'tt, ditso'se'ge és tisztesse'ge, az o' tselekedetinek munkái által nyilvábban valóvá tétesse'k, és ez egész világon szerén szerte mindeneknek ki hirdettesse'k, az melly értelemben mondatik az Isten meg-is igazittatni. Psal. 51. v. 6. Nem mint ha hamisból igazzá tétetnék, távol légye(n), mert az a' to'kélletes igazhoz, so't niero' igazsághoz, nem kévántatik, hanem hogy az o' magán való igazsága mindenek elo'tt ki nyilatkoztassék, és meg ismértesse'k. Ez vólt az Istennek minden, u'do'vel végben vitetendo' munkáinak, o'ro'kto'l fogván el intéztetett, és tzélul fel tétetett, végek, hogy az o' neve ditso'ittesse'k belo'lo'k. Ez nélku'l soha semmit, sem az égben, vagy az égen, sem ez fo'ldo'n nem teremtett, hanem o'ro'kko'n o'ro'kké tsak egygyes egyedül lo'tt vólna. Erre mint egy fo' végekre irányoznak és igyekeznek az Istento'l beléjek óltatott természet és indulat szerént, minden teremtetett állatok, mind égiek, s-mind fo'ldiek, mind érzékenyek, s-mind érzéketlenek, mind okossak, s-mind oktalanok, mind testes láthatók, s-mind penig testetlen láthatatlanok, és annál to'kélletesbeknek tartatnak, mento'l ehez az o' végekhez leg ko'zelebb juthatnak. Innen vagyon hogy; Az egek beszéllik az Istennek ditso'ségét, és az o' kezeinek munkáját hirdeti az meg ero'ssittetet, és mindenkor egy nyomban járó, tsillagos ég; Az nappal az nappalnak szóll beszédet, és az étszaka az étszakának jelent tudományt, mint az Királyi Propheta ékessen énekli. Psal. 19. 1. 2. Az mellyre képest ám ugyan, mint egy tisztekre emlekeztetvén, nogattya-is⁵ [((3v:)] o'ket az Istennek, az o' teremto'jo'knek, ditséretire. Psal. 148. 3. 4. 5. Ditsérjétek, ugymond o'tet, (az Vr Istent) Nap és Hóld, ditsérjétek o'tet minden fenyes tsillagok; ditsérjétek o'tet egeknek egei és az vizek mellyek az égen felu'l vagynak; ditsérjék az Iehovának nevét, mert o' parantsolta és teremtettenek. Az láthatatlan lelkek, az Angyalok-is, erre való ko'telességekbo'l ditsérik az o' teremto'jo'ko't az egekben szu'ntelenu'l nagy fen szóval ezt mondván; Szent, Szent, Szent az Seregeknek Vra Istene, tellyes az egész fo'ld az o' ditso'ségével, mint az Esaias fu'leivel hallotta; Esa. 6. v. 3. Az mint o'ket-is arra ám ugyan serkengeti az énékes Propheta ekképpen meg szóllitván; Ditsérjétek o'tet minden o' Angyali, ditsérjétek o'tet minden o' seregei, v. 2. Fen az levego' hig égben termo' tu'zes és vizes állatok, meteoromok-is, az benne repeso' madarakkal egygyu't azont tselekeszik, mint az vizzel spongyia módjára meg rakodott, és meg terhelo'do'tt felyho'k, és egyebek, mellyeket az Propheta az Istennek ditséretire imigyen nógat; Ditsérjed az Iehovát te tu'z, és jég eßo', hó, és pára, és forgó szél, (et)c. Mitsoda izgattya vallyon az kis filemilét, az bé szivó égnek lakosát, hogy még éjeli álmát-is meg szakaszsza, és mindjárt éjfe'l után néki serkennyen, torkát néki nyissa, s-az ligeteket, erdo'ko't. berkeket ezer módon változtató discantizálásával zengedeztesse, hanem az o' teremto'jéhez való buzgósága? Hogy én a' madaraknak to'bb nemeiket, ugy mint az fetskéket, patsirtákat, és to'bbeket itt elo'l nem számlállyam, mellyek ko'zzu'l, hogy tudnám, egygyet-is az Isten némán nem teremtett, hane(m) mindeniknek adott valami tulajdon szóllást, az mellyel, az o' módja szerént, o'tet ditsérje, az mellyre-is az buzgó Propheta o'ko't lá hogy rezzegeti; Ditsérjed, ugymondván, az Iehovát minden te szárnyas madár, Az alatt lévo' fo'ldi állatok-is nem maradnak ebben hátra, ugy annyira hogy tsak egy ékes szinu', és gyo'nyo'ru' illatu virág szálatska-is, az Istent magában jelen lenni mutattya, és tsak nem ugyan ki rajzollya, az versetske szerént;

Praesentem monstrat, quaelibet herba Deum.

Ezen okon kénszergeti az buzgó Propheta az fo'ldi állatokat-is imillyen bizvást, hogy tisztek szerént az Istent ditsérjék; Ditsérjétek, ugy mond, az Iehovát ti sárkányok, ti hegyek és halmok, gyu'mo'lts termo' fák, és minden Cedrusok, minden oktalan állat és baro(m), tsuszó, mászó férgek.

Hát ezekhez képest gondolod-é mennyivel tartozzék inkább az ember az o' teremtettetése'nek végét korosként elméjében forgatni, és az o' teremto' Vrat Istenét, tellyes életében ditso'iteni? Annyival bizonyára, a' menyivel minden állatok felett való uraságra, s-méltóságra emeltetett, és az Istennek bo'vebb kegyelmében részeltetett, az mint ezt-is, az Szent Lélek ihlette Sz(ent) David Propheta, az 8.dik Soltárban nagy álmélkodva tsudáltattya és celebrállya; Mikoron látandom, ugy mond, az te egeidet, és az te ujjaidnak munkáit, az hóldot és az tsillagokat, mellyeket alkottál; Mondok; Vram, mitsoda az ember hogy meg emlekezel o' rola és az embernek fia, hogy meg látogatod o'tet? Mert tsak egy keveßé to'tted o'tet alsóbbá az Angyaloknál, ditso'séggel és ékességgel meg koronáztad o'tet, uralkodóvá to'tted o'tet a' te kezednek munkáin, mindeneket az o' labai alá vetettél, juhokot, és o'kro'ko't, minden féle barmokot, még az mezei vadakat-is; Az égi madarakot és az tengeri halakot, és mindent valami az tengernek o'svényin által mégyen.⁶ Nem heában o'szto'no'zi és ko'lto'geti tehát az immár sok izben neveztetett Sóltár szerzo' az to'bb állatok után az embereket-is az Istennek ditsértetése're azon 148. Sóltárban, imillyen szókkal? Az fo'ldnek Királyi, és minden népek, az Fejedelmek és az fo'ldnek minden birái, az férjfi gyermekek, és az szu'z leányzók, az vénék az iffiakkal eggyu'tt, ditsérjek az Vrnak nevét.⁷

Ditsérhetik penig az embereknek ku'lo'mb ku'lo'mb nemei, és rendei, az Istent az sok módok ko'zzu'l imez kétképpen; Tselekedettel, tudni illik, és beszéddel. Tselekedettel akkor, az mikor az o' tselekedetiket az Isten sz(ent) to'rvényének rámájához igazittyák, s-az o' parantsolatinak és tilalminak korláttya ko'zzé szorittyák, el ko'vetvén mind azokat az miket meg hagyott, és parantsolt, s-el távoztatván ellenben az miket meg tiltott. Avagy, az mikor életeket, és ku'lso' magok viselését, olly szentu'l és fedhetetlenu'l rendelik, hogy senki, még az o' után(n)ok tzirkáló ellense'gekis, dolgokban ki veto't, és feddendo't nem talál, fortélyt, és rágalmazásra való okot, hozzájok nem foghat, sem Isteneket, sem vallásokot belo'lo'k lelki ismereti ellen nem szidalmazhattya, hanem⁸ [((4)r:] inkább kedve ellen-is ditséri és javallya. Ezt kévánnya az o' Apostolinak személyek alatt mindnyájinktol az Istennek Fia Matth. 5. 16. Vgy tu'ndo'ko'llyek, ugy mond, az ti világosságtok az emberek elo'tt, hogy lássák az ti jó tselekedetiteket, s-ditso'itsék az ti Atyátokot, az ki az égben vagyon. Mert ellenben az mi gonosz tselekedetinket, és feslett erko'ltsinket, az emberek, fo'képpen penig ellenkezo'ink, látván szidalmazzák, s-káromlyák mind Istenu'nket, s-mind hitu'nko't érettek, az melly szintén annyit tészen, mintha minnen magunk káromlanok, és szidalmaznok az Istent szemto'l szemben. Azt sajnálá leg keservesben az Isten az David két szarvas vétkeiben, hogy az ártatlan Uriásnak kegyetlenu'l való meg o'lettetése'vel meg káromlattatá az o' nevét az Ammonitákkal, az o' ellense'givel, s-azért-is nem botsátá el véle, hanem meg o'lé az o' fiát érette, 2. Sam. 12. 14. Ezzel ortzázza vala az szent Pál-is az keresztyéni név alatt pogányul élo' Romaiakot, hogy o' miattok káromlattatik az Pogányok ko'zo'tt az Istennek neve, Rom. 2. 14.

Beszéddel avagy szóval ditso'itik az emberek az Istent akkor, a' mikor az o' jó tétemenyit nyelvekkel hála-adóképpen hirdetik, az o' tselekedetit, mind az teremtés, mind az váltság, s-mind penig az gondviselés, és igazgatásbéli munkáit, magasztallyák, ditsérik, és minden o' javaikot, mind ez jelen való, s-mind az ko'vetkezendo' életnek bóldogságára tartozandókot, mero'n tsak egyedu'l o' néki ko'szo'nik, s-az o' kegyelmének munkáinak lenni ismérik, és hirdetik. Igy ditso'itették az Istent az régi szent Atyák és Propheták, az kik az o' eleikkel ko'zlo'tt nagyságos és tsudálatos jó téteményit ottan ottan buzgó elmével, és hálaadó szivel elo'l számlálták, és az Istent érettek áldották, magokat penig háláadatlanságokért vádolták, mint erre sok helyek ko'zzu'l Psal. 78. 80. 81. 1. Paral. 20. és to'bbu'tt, láss példákat.

Szóval avagy beszéddel-is az Isten kétképpen szokott az emberekto'l ditso'ittetni; Avagy tsak az o' ko'zo'nse'ges szavok járása szerént; Avagy penig neminému' kiváltképpen való mesterse'ges szóllásnak neme szerént, versel és ének szóval, tudni-illik. Viszont az ének szóval való Istent ditso'ités-is két nemu'; Avagy mesterse'ges eszko'zo'kkel, avagy penig tsak természet szerént valóval lévo'. Az ének szóval való ditséretbéli mesterséges eszko'zo'k, az orgonák, regálok, kornéták, hegedu'k, lantok, cimbalmok, trombiták, és több affe'le kintornák. Az természet szerént való éneklo'i eszko'z penig a szó, avagy az száj, az nyelv, az pofák, és ajakak, hogy az tu'do't, torkot, és gégét ne emlitsem. Az honnan amaz Instrumentalis Musicanak imez penig Vocalisnak hivattatik. Mindeniket eredetek és templumbéli ususok felo'l terjedek immár valamenyire killyebb tzélom szerént az beszédben.

Az Instrumentalis Musicanak, az az, vigasságra inditó mesterse'ges szerszámoknak elso' eredeteket, és találtatásokot szorgalmatoson nyomózzák és visgallyák a' mindennek végére menni akaró agyaskodó emberek, és azt ki egyre s-ki másra viszi ko'zzu'lo'k. Mert ki az Orphaeust, ki az Linust, ki az Amphiont, ki az Apollót, s-ki penig az Pant akarja azoknak ku'lo'mb, ku'lo'mb nemeiknek találójokká tenni, az kiknek o'szve békeltettetésekben, vagy meg hartzoltattatásokban én itt nem munkálkodom. Amaz szent Cosmographus az Moyses Propheta el igazittya ko'zto'k az dolgot, mert az az orgonának, és az hegedu'nek elso' találtattatását az Jubalnak tulajdonittya, Gen. 4. 21. Az orgonán értvén minden fuvos és to'mlo's sipokat, az minemu' a' Magyaroknak elso' Musicajok, az bordó sip, avagy duda-is, mellyhez, osztán u'do' folytában egy-is talála, s-más-is valamit. Polidorus Vergilius Lib. 1. de invent. rerum cap. 14. ugy okoskodik felöle, hogy az musicai mesterse'get az természet adta légyen ajándékon az embereknek, mellyet egy néhány jelekbo'l és hasznokból akar hitelessé tenni. Elso'ben-is penig ebbo'l, hogy az ember mindjárt világra való szu'letése után, kezeinek lábainak egyenesen való neveltetésekért, az bo'ltso'ben való le ko'to'ztetését neheztelvén, és azon való békételenkedésbo'l siránkozván, rugodozván, kapálozván, az Dajkának ének szóval való rengetésével kérlelo'dik meg, és tzenderedik el. Továbbá azt ebbo'l képzi, hogy az uti járás, avagy akar mi dolog tételbéli munkának fáradságát-is meg enyhiti, ha tellyesse'ggel el nem u'zi-is, tsak valami paraszti dudolás, danolás, és su'vo'ltés-is, mento'l inkább tehát az mesterse'ges musikai zengedezés? Hogy ne emlitsek némelly oktalan barmokot, az mellyek-is természetek szerént tsengetyu'k-⁹[((4)v:]nek zengésekben, és trombitáknak harsogásokban tsuda melly igen gyo'nyo'rko'dnek, és vélek ugyan vidámodnak.

Az honnan immar egy illyen kérdés hasad ki, hogy ha az Musica szerszámokkal szabad-é az Keresztyéneknek élniek az Isteni tiszteletben? F(elelet) Az régi Pogányokot tudgyuk, hogy az friss vendégse'gekben , s-kazdag lakodalmokban, az hegedu', lant, és egyéb kintorna mellett, az o' Isteniknek, és nagy hiru', nevu', hazájok, s-nemzetek felo'l jól érdemlett Vri eleiknek ditséretes viselt dolgaikot éneklették légyen. De azon Musicai eszko'zo'knek zengések, pengések mellett az igaz Istent-is ditsérték, jól tudgyuk, az régi hivek, mint arra az O Testamentumba(n) mind parantsolatokot, s-mind példákot találunk. Parantsolatokat ólvasunk Psal. 150. az hol a' szent David a' buzgó hiveket az musikai eszko'zo'kkel való Isteni ditséretre ekképpen kisztegeti, Ditsérjétek az Istent trombita harsogással; ditsérjétek o'tet dobbal és sippal, ditsérjétek o'tet huroknak zengésekkel, és orgonával; ditsérjétek o'tet vigaság szerzo' hangos cimbalmokkal.¹⁰ Peldákot-is látunk, az Maria Propheta aszszonyban, az ki az o' meg szabadulásokért, az o' elo'tto'k két felé állott veres tenger fenekén való által szaladásokért, és az o' utánnok indult ellense'giknek abban való veszésekért, az Istent ének szóval ditsérvén, egygyik kezében dob vólt, és hogy az rhythmusok végei szépben essenek, minden versen az másik kezével azt jol meg buffantotta. Exod. 15. 20. A' Davidban továbba 1. Paral. 16. 42. és 2. Paral. 29. 25. 26. (et)c. Az mellyekre nézve mint ha ugy tetszhetnék, hogy ugyan azont szabad, so't szu'kse'ges-is légyen a' Keresztyénse'gben most-is tselekedni. De ku'lo'mben vagyon az dolog. mert az-is az to'bb ceremoniákkal egygyu'tt az Levitai árnyékozó tisztelethez tartozott, melly az Uj Testamentomra, a' CHRISTVS u'dejére, által ne(m) szállott; Egyébként az to'bbi-is, ugy mint az ku'rto'k, az mellyekkel az Sidók az szent gyu'lekezetet o'szve hiuják vala, az áldozatok, továbbá, és egyebek, mind azon régi vigorokban, divattyokban, és ususokba(n), maradtak vólna, holott azok az ISTENI tiszteletben lévo' musikálások, az áldozatokkal mind egy tzélra nézo', és egy határba(n) u'tko'zo' s-szu'no' szerzetek vóltanak, és ha ezek meg szu'ntenek, azoknak-is meg kellet szu'nniek, s-meg-is szu'ntenek, mint ez tsak ebbo'l is minden déli nap fénynél világosban meg látszik, hogy felo'lo'k az uj Testamentomban sem parantsolat sohol az Christustol, vagy az o' Apostolitol, sem penig példa az eleinten élt sz(ent) férjfiakban, és azoktol fundáltatott Ecclesiakban nem találtatik, hanem sok seculumokkal azok után kezdetett egyto'l-is mástol-is gondoltatni, és lassan lassan tzifraságnak okáért az Ecclesiákban bé tsuszni mászni. Mariánus Scotus az o' Chronicajában,¹¹ CHRISTVS Urunk szu'letése után 757. esztendo'kkel irja, hogy az Orgona bé ment légyen Francia országban, az Constantinus Tsászártol ku'ldetvén ujságban Go'ro'g Országból Pipinus Királynak, mint erro'l Iohannes Aventinus-is lib. 3. Annalium Bojorum,¹² majd még o' nálánál-is bo'vebbeden ir. Balaeus Angliai Pu'spo'k, az Orgonának ujjonnan való o'szve raggattatását, és az templumban való fel fuvaltatását, egy Vitalius Signius, avagy Campanus nevu' Pápának tulajdonittya, mint ám Mantuanus Baptista ugyan versben irta:

Signius adjunxit molli conflata metallo

Organa, quae festis resonant ad sacra diebus.

Platina-is, az Pápák vitáinak meg irója, ko'z hirbo'l ugy tudta, mint annak a' Vitaliusnak Vitajában emlekezik rola. Az penig élt 683. esztendo' tájban. A' honnan mi ugy visgálodunk és elmélkedu'nk; Hogy ha az Uj Testamentomi Ecclesia hét száz esztendo'k alatt, az mig még az tudomány és tisztelet tisztább és virágzóbb vólt, az Orgonáknak bo'gések, és az hegedu'knek vintzogások, nélku'l el lehetet, mostan im(m)ar annál inkább el lehet; Mert nem vólt olly feledékeny az Szent Lélek, hogy ezt az Apostoloknak eszekben nem jutatta, és meg nem parantsolta vólna, ha szu'kse'g lo't vólna, sem az Apostolok, és azoknak successórik, nem vóltanak olly szó fogadatlanok,¹³ hogy azokat annak akarattyából fel nem vo'tték vólna. Néku'nk penig az ISTENI tiszteletbéli igaz módot és formát, nem az CHRISTVS és Apostolok u'deje után hét száz, nyoltz száz, esztendo'kkel gondoltatott, és koholtatott, végezésekbo'l, hane(m) a CHRISTVS és Apostolok u'de[j]ebéli¹⁴ szokásból, és rend tartásból, kell meg tanulnunk; Egyéb iránt nem az folyam eredne az kut fo'bo'l, hanem az kut fo' az folyamból, és szintén egy ollyan dolog vólna, mint ha ki az¹⁵ [((1)r:]¹⁶ Acháb u'dejebéli vétkes szokásból állatná, hogy az ISTENT tisztelo'knek, és segitse'gre hivóknak, torkok szakadtába(n) kellyen kajabálniok, és mezitelen testeiket éles hantsárokkal spékelniek; vagy mint az Molochnak gyermekikkel áldozók tselekesznek vala, ku'rto't kell funiok, s-dobot kell zo'rgetniek; Az kiknek mi azont felelno'k az mit Christus Vrunk amaz Moses engedelmébo'l o' ellene okoskodó Pharisaeusoknak: Ab initio non fuit sic: Kezdetto'l fogva ne(m) vólt igy Matth. 19. 8.

Jób vólna azért azokat a' nagy to'mlóju' furollyákot, és sok su'vo'lto'ju' fu'vokot, a' hol vagynak-is, a' templumokból ki hányni, és az kovátsok mu'helyében adni. Azok talám még-is mentheto'bbek az kik a' régieket meg tartyák, hogy az meg avult rosz szokáson kapdoso egyu'gyu' ko'sse'get le hányattatásokkal fel ne zajditsák, de az kik ujjakot tsináltatnak, egy általlyában menthetetlenek, mert egyebet bennek az testi gyo'nyo'ru'se'gnél nem keresnek, holott azok tsak az fu'leiket tsiklandoztattyák, s-az elméket penig semmire sem éppitik, maga az Ecclesiában, a' szent Pál itéleti szerént, mindeneknek éppu'letre valóknak kellene lenniek. 1. Cor. 14. 26.

Kik fognak itt mentségre az vig kedvu' Musikás Keresztyének, s-szemu'nk ko'zzé illyent lobbantonak; hogy az Organa, és egyéb Musica zengés az elméket a' ko'nyo'rgésben való buzgóságra fel gerjeszti. De ko'nyu' ezt artzul reájok viszá tsapni, és egy tagadással meg tzáfolni, mert abban semmi sints, hanem inkább nem tudom mitsoda fajtalanságra, és testi vitzkándozásra pesditi o'ket, az igének halgattatásátol, s-abban való gyo'nyo'rko'désto'l penig ugyan el fajittya, és mint amaz Musikában felettébb gyo'nyo'rko'do' emberek, a' miatt az ételt-is gyakorta el felejtik, és éhen maradnak; Szintén ugy az Pápista nép-is az orgonálás miatt az o' lelkeknek eledelét, az Istennek igéjét, el mulattya, és az sip szóval tsak fu'leit s-nem penig elméjet legelteti.

De mondasz: Hiszem az fu'llel való hallásból lészen osztan az hu't, mint az Apostol tanittya Rom. 10. 17. Az hallásból lészen, bezzeg, a' hit, de nem az Organa zengésnek, hanem az Isten igéjének, hallásából, mint maga a' sz(ent) Pál mindjárt meg Magyarázza.

De ugyan bé u'gyehiti, és édessiti, az embereket a' szép musica zengés a' templumba(n), még-is az orgonák mellet ekképpen prokátorkodnak. Igaz, reá hagygyuk az testi embereket, az kik a' kortsoma ko'zo'tt, s-az templum ko'zo'tt, ko'lo'mbse'get nem tesznek, és az kik a' templumban-is tsak az testnek gyo'nyo'rko'dtetéseért mennek. Azoknak az Organistáknak-is, ugy mint lelki Syreneseknek, bezzeg az leg fo'bb intentumok, irányzott tzéljok, hogy bé ketsegethessék ko'zzéjek az egyu'gyu'eket, és az hitben hajó to'rést szenyvedgyenek; Vagy szintén azont ko'vetik, a' mit amaz vizes, vagy etzetes, vagy penig bu'do's bor áruló hamis kortsomárosok, a' kik hegedu'st, vagy furollyást, fogadnak a' pintzejekhez tsak hogy inkáb a' borokra vonhassák a' do'slo' embereket, a' kik gyakorta a' sip szóra képest me'g az o' szinte való tiszta jó bort-is el hagygyák, s-a' zavartra és zatyvatoltra men(n)ek. A' Pápa részegito' borának árulói-is ezent mu'velik, mert hogy az o' elegy belegy vélekedésiket, és szerzetiket inkáb kedveltethessék, és az igaz vállást a' ku'lso' pompasságrol, és gyo'nyo'ru'se'gro'l bo'tsu'lo' itéletlen embereket reá hitegethessék, sok ko'ltségben készu'lt musicai eszko'zo'kre tesznek szert, nagy fizetéssel Organistákat, és egyéb musikásokot¹⁷ fogadnak s-tartnak, az kiknek szu' gyo'nyo'rko'dteto' zengedezések miatt az balgatag emberek, még az Istennek tisztán tiszta o'gyeledetlen finum szent igéjét-is hátra hagygyák, és az sok hiuságos emberi leleményekkel meg tragyáztatott babonákra futnak.

Vagyon hiru'nkkel, hogy az mi babonákból ki kendett Ecclesiáinkban-is el néhol néhol a' fe'le Musica szerszámok találtatnak, de azok ne(m) a' miéinkto'l tsináltattanak, s-a' mellyeket-is sok tudos bo'lts embereknek tetszések szerént, ki kellene az templumokból hányni, mert azok nem egyebek, hanem az Papistaságnak neminému' maradványi. Az Templumokból, mondom, hogy ki kellene hányni, mert az FEJEDELMEK palotáiban, és az vendégségekben, nem vagyunk szintén Themistoclesek, hogy az bóldog u'do'ben el nem szenyvedhetno'k, tsak az mértékletes, és Keresztyéni szabados vigaságon kivu'l, bujjaságra és fajtalanságra ne fordittassanak; Egyébként arra vetemedvén az dolog, az Aegyptiusokkal tartyuk, az kik az Mu-¹⁹[((1)v:]sicát, ugy mint a' fe'rjfiaknak el lágyitóját, és aszony emberekké való változtatóját, ko'zo'tto'k meg tiltották, mint Polydorus Vergilius Diodorusból ki hozza. De az templumban o'ket az Isteni szólgálat ko'zzé o'gyeliteni tellyesse'ggel ne(m) javallyuk, Agoston Pu'spo'kkel egygyu'tt, ki tsak azt-is bánta és siratta, hogy valaha az templumban az Musicai zengedezésekre figyelmezett, mert azok miatt az Isten igéjének halgattatására való figyelmetesse'ge el vétetett, a' honna(n) azokat nagy bu'ntetést érdemlo' vétket mondgya hogy tselekesznek, az kik az Musikákra inkább figyelmeznek, mint az igére. Mindenek azt kénszerittetnek penig tselekedni, valakik azokot halgattyák; mert az embernek elméje természet szerént musica szereto'. Lib. Confession.

Az szájjal és szóval való ditso'itésnek-is két nemei vagynak; Mert az avagy Figurás, avagy penig Simplex. Az Figurás éneki tisztelet az, a' mikor az éneklo'k nem mind tsak azon egy tonuson, és tenoron viselik szavokat, hanem mind más más ku'lo'mbo'zo'n, leg alább hat fe'lén, imez Syllabák szerént. Vt, re, mi, fa, szo, la, az mellyet ko'z néven, az vékonyabb és fentebb járó tonustol Discantnak neveznek. Ezt-is én, magában nem otsárlom, mert igen szép mesterse'ges, bo'lts találmány, az hét Deáki Arsok ko'zo'tt egygyik, de az templumokhoz és az Isteni szólgálathoz szintén ollyan illetlennek, és haszontalannak alitom és állato(m) lenni, mint az szerszámos musicát vagy orgonázást. Okát egygyiket ezt adom, mert ez sintsen semmi lelki éppu'letre, hanem vagyon tsak valami testi gyo'nyo'rko'dtetésre, holot nintsen az zengedezésen ku'vo'l semmi értelem benne. Mert bár egy egész oráig halgassa-is valaki, s-bár hozzájok ko'zel, avagy ugyan ko'zto'k, légyen-is, még-is tsak azt-is nehezen veheti eszében mit énekelnek, nem hogy minden szónként értené beszédeket. So't bár ugyan tudgya-is mit énekelnek, de még sem érti az o' szájokból, ugy annyira hogy erre nézve minden éneklések tsak magyarázás és értelem nélku'l való vintzogás, és tsak az viszketo' fu'leknek vakargattatásokra, s-kedvek to'lt sziveknek gyo'nyo'rko'dtetésekre, s-ne(m) penig az tanuló elméknek éppittetésekre való. Immár penig az Keresztyének éneklésének értelemmel és az halgatoknak éppu'letekkel, kell lenni, mint azt szent Pál jelenti, 1. Cor. 14. 15. Egyébként az éneklo'k tsak magoknak énekelnek, s-nem az halgatóknak, az kik nyavalyások tsak ugy járnak, mint az ki az suhogó petsenye szagot érzi, vagy az pénznek pengését hallya, s-az petsenyéjében és pénzében nem lesz semmi része.

Másikat ezt, mert az gyu'lekezet vélek eggyu'tt ne(m) mondhattya, a' melly meg kévántatnék, holott az Gyu'lekezetben szabad, so't szu'kséges-is légyen, még az aszony népeknek és leányzóknak-is énekelniek; Mert nem arrol kell az Szent Pálnak ama' tilalmát érteni; Az aszonyi állatok az Gyu'lekezetben halgaßanak, mert nem engedtetett meg nékiek, hogy ott szóllyanak, 1. Cor. 14. 34. hanem tsak a' Praedikállásrol. Felette ditséretes szép szókás tehát az jól rendeltetett Ecclesiákban; fo'képpen az Keresztyén Német, Frantzuz, Anglus, Belga, nemzetse'gek ko'zo'tt, hogy o'szveséggel mindnyájjan, kitsinto'l fogván nagyig, gyo'nyo'ru'séges egygyezo' zengéssel mind egy tactuson énekelnek a' szent gyu'lekezetekben, mellyel neminému'képpen az egekben meg du'tso'u'lt, és immár gyo'zedelme után triumpháló, Ecclesiának állapattyát ábrázollyák, az mellyben-is az bóldogok, az Istennek ko'zo'nségessen mind valamennyin vagynak, énekelnek. Bár mi-is ezt tselekedno'k az mi gyu'lekezetinkben, az mint hogy tselekeszu'k-is rész szerént.

http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/eloszo/14/14.html