IV. A Vasárnapi Iskolai Szövetség cigánymissziójának vizsgálata

A. A Vasárnapi Iskolai Szövetség munkája

A Vasárnapi Iskolai Szövetség (VISZ) Gyermek-evangélizációs Közösség hivatalosan 1989-ben alakult meg, de működését már sokkal korábban elkezdte. A Child Evangelism Fellowship (CEF)[78] munkatársai 1970-ben kezdtek el Magyarországra utazni, hogy kapcsolatot keressenek magyarországi evangéliumi körökkel.  Gyermekmunkások képzésével[79] és szemléltetőeszközök[80] ajándékozásával akarták segíteni a gyermekek közötti szolgálatukat. A kapcsolatok létrejöttek, és így már a kommunista diktatúra alatt – illegális módon – néhány csoport képzése megkezdődött. Ezek a – különböző protestáns felekezethez tartozó – lelkészek és gyermekmunkások alapították meg 1989-ben a VISZ-t mint egyesület.  A VISZ célja segíteni a gyülekezeteket a gyermekek közötti szolgálatukban, és eljuttatni az evangéliumot azokhoz a gyermekekhez is, akiket a protestáns felekezetek szolgálatukkal nem érnek el. A cigány gyermekek jó része e második körbe tartozik.

Ahhoz, hogy a VISZ elérhesse az egyházon kívüli gyermekeket, tanítókat kell képeznie. A VISZ negyvenórás első tanfolyamán[81] a gyermek-evangélizáció a fő téma. A hallgatók elsajátíthatják – elméletben és gyakorlatban –, hogy mi a Biblia tanítása a gyermekről, hogyan mondhatják el az evangélium üzenetét a Szavak nélküli könyv[82] segítségével, hogyan tanítsanak egy evangélizáló bibliai leckét, éneket, igeverset, hogyan folytassanak le egy lelkigondozói beszélgetést, hogyan fegyelmezzenek az órán, és milyennek kell lennie egy jó tanítónak.

A második tanfolyam[83] (ez is negyven órás) már a hitre jutott gyermek tanításával foglalkozik. A hallgatókat arra készíti fel, hogy a hívő gyermeknek hogyan tanítsák a bibliai leckét, hogyan segítsék őket a lelki növekedésben, hogyan tanácsolják lelki problémáikban, és arra, hogy milyen célokat tűzzenek ki a tanításukkal kapcsolatosan.

A nyárimisszionárius-képzésen a VISZ fiatalokat készít fel az 5 Napos Klubokban (5NK) való szolgálatra. Az itt tanításra kerülő anyag nagyon hasonlít az első tanfolyam anyagához, csak kevesebb benne az elmélet és több a gyakorlat. A cél az, hogy a fiatalok a képzés végére képesek legyenek az 5NK-ban gyermekeket tanítani.

A képzett tanítóknak szükségük van megtervezett programra és szemléltetőeszközökre. A VISZ előállít és forgalmaz olyan segédeszközöket, amelyeket a gyermekmunkások használhatnak a gyülekezeti gyermekmunkában, az iskolai hitoktatásban, a táborban és a gyülekezeten kívüli gyermekek elérésében[84] is. Az irodalmi munka a gyermekek felé is irányul, ezért adja ki a VISZ az Örömhír evangéliumi gyermeklapot és többféle traktátust is.

A gyülekezetbe nem járó gyermekek megszólításának egyik lehetséges módja az Ünnepi Klub (ÜK). Ez lehet egy születésnapi-, karácsonyi-, vagy húsvéti ünnepély. Az Ünnepi Klubokon ének-, igevers- és egy evangélizáló bibliai lecke[85] tanítására kerül sor, sok játék kíséretében. A megszólítás másik módja az 5NK. Ez egy öt napig tartó, körülbelül kétórás program a gyermekeknek, általában a szabadban. Ilyenkor a gyermekeket legcélszerűbb ott összegyűjteni, ahol játszani szoktak. Erre alkalmas lehet a játszótér, az iskolaudvar, a strand, de megtartható egy családi ház kertjében vagy a templomkertben is. Az 5NK-ban a VISZ által összeállított, tematikusan felépített sorozatot[86] tanítanak meg a gyermekeknek, sok játékkal és érdekes programmal. Mindkét kezdet (ÜK, 5NK) elindíthat egy rendszeres alkalmat a gyermekek között. Az Örömhír Klub (ÖHK) egy ilyen lehetőség. ÖHK tartható lakásban, iskolában, kórházban, családsegítőben, vagy akár egy nevelőotthonban is. Ez egy hetente tartott, másfél-, két órás program a gyermekeknek, ahol van ének-, igevers- és bibliai lecke tanítás, sok játékkal egybekötve. A VISZ az ÖHK tanítók részére rendszeresen kidolgoz tanítási anyagot.[87] Akiket a gyermekek közül nem lehet személyesen tanítani, azokkal a VISZ levelezés útján tartja a kapcsolatot. Kidolgozott levelezős sorozatai vannak a különböző korú gyermekek részére.[88] A nyári táborozás[89] is egy nagyszerű lehetőség. Itt nyílik alkalom arra, hogy a levelezős gyermekek személyes kapcsolatba kerüljenek a velük levelező munkatárssal, és az ÖHK-ba járó gyermekekkel is intenzívebben foglalkozhassanak a tanítók. Azok a gyermekek, akik nem hívő családban nőnek fel, ilyenkor láthatják közelről, hogyan lehet Isten gyermekeként élni. A tábor sok olyan helyzetet teremt, ahol megfigyelhetik a vezetők szavait, indulatait, döntéseit és cselekedeteit.

A fent említett szolgálatok által a VISZ segíteni szeretné a helyi gyülekezeteket missziói munkájukban, elvinni az evangéliumot mind a magyar, mind pedig a cigány gyermekekhez.

B. A VISZ cigánymissziója – elméleti kérdések tisztázása

A VISZ egy olyan missziói egyesület, amelynek célja, hogy a helyi gyülekezeteket segítse a gyermek-evangélizáció szolgálatában. Nincsenek missziológusai, akiknek írásaiból választ találnánk a kutatási kérdésekre. Hivatalos dokumentumai szűkszavúan, általánosságban érintik csak ezeket a témákat, és nem térnek ki a cigánymisszió speciális kérdéseire. Szolgálatát a Magyarországon élő minden gyermek felé szeretné végezni, nem téve különbséget cigány és magyar gyermek között.

1. A VISZ cigánymisszióról vallott bibliai felfogása

A VISZ Hitvallása a (gyermek)misszió bibliai alapjáról következőképpen ír: „Hiszünk a világ evangélizálásának a szükségességében. Hisszük, hogy Isten népének legfontosabb feladata az, hogy hirdesse az evangéliumot minden teremtménynek. Hisszük, hogy a gyermekek evangélizálására külön hangsúlyt kell helyezni. Márk 16,15; 2Kor 5,18–19; Máté 18,14.” (VISZ. 2003/b, K §). A megfogalmazás a feladatra helyezi a hangsúlyt, a megjelölt igék pedig a küldőre (Az Atyára és Jézus Krisztusra) is rámutatnak (trinitárius).

2. Az egyház egészének felelőssége a cigánymisszió

A VISZ látása szerint a misszió az Egyház feladata. A VISZ ennek a munkának egy speciális területén – a gyermek-evangélizáció – szeretné a helyi gyülekezeteket segíteni. Hitvallásában ezért fogalmaz úgy, hogy „Isten népének legfontosabb feladata az, hogy hirdesse az evangéliumot minden teremtménynek” (VISZ. 2003/b, K § – kiemelés tőlem, DG). A misszió tehát nem csak egyes elhívott emberek feladata, hanem Isten népéé, amely a különböző felekezetekben él.

A VISZ látva a feladat nagyságát, ezért „együttműködésre törekszik HITVALLÁSA és CÉLKITŰZÉSEI alapján minden felekezettel, szervezettel, csoporttal vagy egyénnel” (VISZ. 2003/a, 7). Így kész segíteni a MRE-t is a cigány gyermekek között végzett missziói munkájában.

 3. A cigánymisszió célja, feladata

A VISZ Célkitűzése című alapokmánya szerint missziói munkájának célját Isten Igéjének hatékony hirdetésében jelöli meg (VISZ. 2003/c 1§). Az alapokmányokban nem találunk utalást arra, hogy szolgálatának célja lenne a diakónia, a cigány gyermekek felzárkóztatása vagy a cigányok és magyarok megbékélésének munkálása.

 4. Asszimiláció, integráció vagy homogén gyülekezetek a cigánymisszióban

A VISZ alapokmányaiban, írott anyagaiban nem találunk említést arról, hogy a cigányokat asszimilálni vagy integrálni kellene-e a gyülekezetekbe, illetve homogén cigány gyülekezeteket kellene-e alapítani.  E kérdéssel azért nem foglalkozik, mert nem akar gyülekezeteket alapítani. Célja, hogy a hitre jutott gyermekek olyan helyi gyülekezetbe integrálódjanak, „amely a keresztyén életben tovább segíti őket, és biztosítja lelki növekedésüket” (VISZ. 2003/c, 6§). Másodsorban azért nem foglalkozik ezzel a témával, mert nem tesz különbséget a cigány és a magyar gyermekek között a missziói munkájában. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy törekszik arra, hogy vegyes csoportok jöjjenek létre, a cigány gyermekek ne különüljenek el, a magyar gyermekek pedig fenntartás nélkül fogadják el őket. A VISZ által kiadott Örömhír című evangéliumi gyermeklap azért közöl a cigány gyermekekkel foglalkozó írásokat, beszámolókat és képeket, mert ezen keresztül is a két nép közötti megbékélést kívánja munkálni.

 C.  A VISZ cigánymissziója – a gyakorlatban:  1. 5 Napos Klub – Szirák

A cigány gyermekek közötti evangélizáció egyik lehetséges formája az 5NK. Szirákon 2005 nyarán harmadszor tartott ilyen alkalmat a VISZ az evangélikus egyházzal összefogva. Nézzük meg e példán keresztül egy kicsit közelebbről, hogyan illeszkedhet bele ez a szolgálat a helyi gyülekezet életébe.

Szirák több mint 1200 lakosú nógrádi falu, amelynek 31,8%-a magyar-cigány[90]. A cigányok általában rosszabb körülmények között élnek, mint a falu átlaga. Nagyon sok a munkanélküli közöttük. A faluban működik általános iskola, de ide szinte csak cigányok járnak, mert a falu nem cigány gyermekeit a szomszédos vanyarci iskolába íratták be a szülők (Danyi – Horváth 2005). Ebből is látszik, hogy nem felhőtlen a cigányok és nem cigányok kapcsolata a faluban.

A falu lakossága többségében római katolikus (58,1%), de az evangélikusság is számottevő (28,3%)[91]. 1998-ban a szomszédos falu, Bér evangélikus lelkészének[92] hívására misszionáriusok[93] érkeztek Bérre, ahol cigányok és magyarok között bibliatanulmányozás kezdődött. Amikor közülük néhány cigány család Szirákra költözött, akkor ott is elindult a cigánysoron egy bibliatanulmányozó csoport (homogén). Közben szabadtéri evangélizáció[94] is volt mindkét faluban, amelyen cigányok is részt vettek. Ezeket az alkalmakat felnőttek mellett a gyermekek is látogatják. Isten nagy változást munkált egyes cigány családok életében, amikor a szülők életükbe fogadták Jézus Krisztust, a Megváltót. Néhány béri cigány család a helyi evangélikus templomba kezdett járni istentiszteletre és a bibliaórára. A hívők befogadták őket. Szirákon ugyanez, sajnos, nem valósult meg (Solymosi 2005) .

2003 nyarán Solymosi Sára – a korábban meghívott misszionáriusok egyike – meghívta a VISZ területi vezetőjét[95], hogy mindkét faluban tartson szabadtéren 5NK-ot. Az első évben (2003) Béren több mint ötven gyermek vett részt a foglalkozásokon, cigányok és magyarok vegyesen. Szirákon viszont csak 2–3 cigány családból jöttel el az édesanyák és a gyermekek. Évközben, karácsonykor és húsvétkor evangélizációt tartott a VISZ a cigány gyermekek részére. Közben Bérre új lelkész, Thuránszky István[96] került, aki 2004 nyarán Szirákon napközis tábort szervezett az iskola udvarára a cigány gyermekeknek.[97] A délelőtti foglalkozásokon a VISZ munkatársai az 5NK anyagát tanították, amelyen 40 gyermek vett részt. Délben közös ebéd volt, majd játék, sport. Thuránszky ettől kezdve elkezdte látogatni az így megismert gyermekek családjait, s egy házi bibliaóra indult el közöttük a falu cigányok lakta utcájában. Thuránszky szerint egy „semleges” helyen kellene tartani az összejöveteleket, mert a cigányok a templomba nem jönnek el, a családnál tartott alkalmaknál viszont előfordul, hogy a családi viszályok miatt többen elmaradnak az órákról (Thuránszky 2005). Thurányszky 2005 nyarán újból megszervezte a napközis tábort, amelyen 35 gyermek vett részt. 2005 szeptemberétől lehetőség nyílik arra, hogy az iskolában hitoktatás induljon be ezeknek a cigány gyermekeknek.

Ezeknek a szolgálatoknak többek között olyan eredménye is lett, hogy néhány megtért cigány testvér is bekapcsolódott a gyermekek közötti munkába. 2003-ban a VISZ 15 asszonynak kétnapos, gyermekmunkára való felkészítőt tartott Béren. 2005-ben a Húsvéti Klub előtt is volt ehhez hasonló felkészítő alkalom. Nyáron két asszony részt vett Pécelen az 5NK felkészítőn, akik örömmel tanítottak a sziráki és a béri 5NK-ban. Egyikük már elvégezte a VISZ-1 tanfolyamot, és készül a VISZ-2-re. A másik asszony vágya is az, hogy a VISZ tanfolyamain továbbtanulhasson (Danyi – Horváth 2005). 

Thuránszky szerint a missziót a gyülekezeti tagok között kell elkezdeni, hogy készek legyenek a cigányokat befogadni (Thuránszky 2005). Ez a folyamat a jobban beilleszkedett béri cigányok esetében a gyülekezetben el is indult. A kevéssé integrálódott sziráki cigányok esetében ez még nem működik. Egyik cigányasszony[98] véleménye szerint a cigányok azért nem akarnak a templomba menni, „mert nem érzik ott jól magukat, kinézik őket onnan”. Solymosi (2005) szerint a Biblia tanításával és az evangélizációval kell kezdeni a missziót, de szükség van a diakóniai munkára és a cigányok gyülekezetbe betagolódására is. Thuránszky (2004, 8). szerint „már az elején egyértelművé kell tenni, hogy itt (a cigánymisszóban) nem pénzről, ennivalóról vagy más tárgyi segítségnyújtásról van szó!” Jól látja annak feszültségét, hogy segíteni kell, de ez ne keveredjen össze a lelki dolgokkal, mert az sok csalódást, irigységet, viszályt is okozhat.

Szirákon tehát elindult a cigány gyermekek (és felnőttek) között a missziói munka. Vannak rendszeres bibliaórák közöttük, és remélhetőleg az iskolai hitoktatás is hamarosan beindul. Egyelőre a cigányok külön akarnak összejönni, és a magyarok sem készek befogadni őket. Ezeken az alkalmakon vegyesen vannak együtt felnőttek és gyermekek. A bibliaórák – a cigányok kultúrájához igazodva – más liturgia szerint folynak, mint a magyarok közötti hasonló alkalmak, kötetlenebbek, kérdéseket lehet feltenni az óra közben, beszélgetni lehet a felvetett kérdésről (Danyi – Horváth 2005). Néhány cigányasszony is bekapcsolódott a gyermekek közötti szolgálatba azzal a vággyal, hogy tovább képezzék magukat ezen a területen. Az egyik cigányasszony[99] véleménye szerint el kell most fogadnunk, hogy külön jönnek össze a cigányok (homogén csoport, magyar vezetővel) mert a „magyarokkal együtt nem megy”, de hosszútávon meg kell találni a közös utat, mert „egyek vagyunk Krisztusban” (Danyi – Horváth 2005).

A sziráki 5NK modell sok tekintetben hasonlít a nyírvasvári és gyöngyösi modellhez, amelyekben a cigányok felé irányuló „speciális missziót” láthattunk. Mindháromban a missziót a lelkipásztor és néhány elkötelezett gyülekezeti tag (köztük cigányok is) végzik. A sziráki példában a szolgálat a gyülekezet támogatása nélkül folyik, ellentétben a két másik példával (Gyöngyös, Nyírvasvári), ahol némi gyülekezeti támogatást is megfigyelhettünk. Mindhárom esetben a szolgálatot végzőknek ki kellett lépniük a „templom ajtaján” hogy munkájukat végezhessék. A missziói munka folyamatosságának szempontjából a helyiek jelenléte és szolgálata nélkülözhetetlen. A VISZ a missziói munka kiszélesítésében tudott segíteni. Ezt a célt szolgálta a nyaranta megrendezett egyhetes evangélizáció, az 5NK (Szirák, Nyírvasvári), melyet kiegészítettek az Ünnepi Klubok (karácsonyi, húsvéti evangélizáció – Szirák, Nyírvasvári). A gyöngyösi gyülekezeti munkások napközis cigánytáboruk megtartásánál a ROME kulturális egyesület segítségét vették igénybe. További segítség volt a cigány munkatársak felkészítése a szolgálatra (Szirák, Nyírvasvári) és tananyaggal való ellátásuk (Szirák, Gyöngyös, Nyírvasvári). Hasonlóan láthattuk Rohodon is, hogy 5NK tartásával érték el azokat a cigány gyermekeket, akik a rendszeres hetenkénti alkalmakra (ÖHK) nem jártak. Az 5NK-ok tehát abban segítenek a helyi gyülekezeteknek, hogy a cigány gyermekek között végzett missziói munka volumenében növekedhessen. A szolgálat tartalmában az evangélizáció és bibliai tanításon kívül kismértékben megjelenik a szociális segítségnyújtás (a hét folyamán a közös étkezés – Szirák, Gyöngyös, Nyírvasvári). A munkatársak igyekszenek mindent megtenni a megbékélés (cigány–magyar) érdekében is, de ez ma még Szirákon sok nehézségbe ütközik. Egyelőre csak homogén cigány csoportok (felnőtt és gyermek) működésére van lehetőség.

2. Örömhír Klub – Bag

A gyermekek közötti rendszeres bibliai tanítás egyik lehetséges formája az Örömhír Klub. A tanításnak ez a módja különösen olyan gyermekek között használatos, akik valamilyen ok miatt (felekezeti válaszfalak, a templom messzesége) nem mehetnek a templomba, de a szülők a szomszédban működő klubba elengedik őket. A cigány gyermekek itt is sokszor halmozottan hátrányos helyzetben vannak (etnikai problémák, megfelelő öltözet hiánya, a falu végén laknak). Az ÖHK nagyszerű lehetőséget nyújt az ilyen akadályok leküzdésében. 

A Pest megyei Bagon is működik egy cigány Örömhír Klub. A nagyközség közel négyezer lakosának 6,6%-a cigány[100]. A faluban élnek magyar-cigányok és oláh cigányok is. A falu lakosságát nem csak a magyarok és cigányok ellentéte osztja meg, hanem a két cigány csoport közötti feszültség is. A cigányok általában rosszabb körülmények között élnek, mint a nem cigányok (Deme 2005/b, 1).

A község lakossága többségében katolikus (84%),[101] de van egy kicsi protestáns házi gyülekezet is, az egyik hitre jutott család otthonában. Ez a gyülekezet szoros kapcsolatot tart egyes református lelkészekkel és a Magyar Belmisszió, Biatorbágy közösséggel.  Ebből a gyülekezetből egy tanítónő, Deme Jánosné részt vett 2000-ben Gödöllőn a VISZ I. tanfolyamon. Itt győzte meg őt Isten arról, hogy nem véletlen, hogy a cigányok utcájának végén lakik. A gyülekezet másik tagjával, Sebestyén Györgynével összefogott – aki szintén itt, a cigányok mellett lakik –, és beindított a cigány[102] gyermekeknek egy ÖHK-ot. A klub öt éve Sebestyénné házában működik (cigány gyermekek klubja egy magyar háznál), ahol kéthetente gyűlnek össze a gyermekek. Kezdetben magyar gyermekek is jöttek, de hamarosan elmaradoztak a cigány gyermekek miatt, és azért, mert „ők katolikusok”. A házi gyülekezet eleinte tanácstalan volt a szolgálatot illetően, de ma már vannak olyanok, akik imádságban hordozzák az ÖHK-ban folyó munkát (Deme 2005/b). Közben Biatorbágyon[103] megtért egy cigány házaspár, akik tíz éves leányukkal együtt csatlakoztak a gyülekezethez. Ez a leány az ÖHK-ban fogadta életébe a Megváltót. A gyülekezet tagjainak a cigánymisszióhoz való hozzáállása pozitív, miután látták Isten munkáját a cigányok életében (Deme 2005/a).

Az ÖHK-ban Deméné tanít, Sebestyénné pedig a gyermekek „lelki anyja”. Hozzá fordulnak a gyermekek hétköznapi kérdéseikkel, ő korrepetálja számtanból a lemaradókat (Deme 2005/a). Néhányan a gyülekezetből pedig biztosítják az imahátteret. Több gyermek életében is megfigyelhető változás az evangélium hatására. Ez jól lemérhető az iskolai magatartásban és a tanulmányaikhoz való hozzáállásban is (Deme 2005/b, 5). A faluban egyelőre nincs lehetőség arra, hogy a gyermekek vegyesen (cigányok és magyarok) vegyenek részt gyermek istentiszteleten vagy ÖHK-ban. Néhány cigány gyermeknek viszont lehetősége nyílt arra, hogy Biatorbágyon táborozzon, s így a magyar gyermekekkel együtt hallhatta az evangéliumi tanítást.

Isten egy engedelmes gyermekén keresztül elkezdte a munkáját a cigány gyermekek között. Ennek hatására a magyar gyülekezetben a befogadó szeretet még jobban kialakult a cigányok iránt. Bekerült egy cigány család a gyülekezetbe, és remélhetőleg a férfi el fogja végezni a VISZ tanfolyamot, hogy az ÖHK-ban segíthessen. Deméné is úgy látja, hogy jobb lenne, ha a cigány és a magyar gyermekek együtt járnának az ÖHK-ba, de ennek még nincs itt az ideje. Várja, hogy az unokái felnőjenek, hogy őket vihesse magával (Deme 2005/b, 5).

A bagi ÖHK-modell egy olyan kezdeményezést tár elénk, amely nem a lelkésztől vagy a gyülekezettől indult, hanem a gyülekezet egyik tagjától, egy hívő tanítónőtől. Segítői a gyülekezeti tagok közül vannak (a klub háziasszonya, imádkozók), de ők mind „egyéni vállalkozók”, akik komolyan véve Jézus missziói parancsát[104] végzik szolgálatukat. Példáink között még Nyírvasváriban találkoztunk cigány ÖHK-bal, ahol az ÖHK-ot a lelkész támogatásával egy holland misszionáriusnő és egy cigányleány alapította és vezeti. A klubok munkáját missziói egyesületek támogatják (Bag – VISZ, Magyar Belmisszió; Nyírvasvári – VISZ) azzal a reménységgel, hogy az általuk elért cigány gyermekek – amint lehetőségük lesz rá – az egyházba betagolódjanak. Az ÖHK, mint szervezeti forma lehetőséget biztosít a gyermekeknek – akik a templomba nem mennének el –, hogy hétről-hétre hallhassák Isten Igéjét és közösségi életet éljenek (ellentétben az 5NK-bal, amely alkalmi jellegű). E szolgálatban az evangéliumhirdetés mellett bibliai tanítás és lelkigondozás is folyik, amit Bagon a gyermekek tanulmányi felzárkóztatása (matematika korrepetálás) is kiegészít. Bagon egyelőre kevés lehetőség nyílik a cigányok és magyarok közötti megbékélés munkálására, bár a gyermekek életének megváltozása ezt némiképpen elősegíti. Mindkét faluban az ÖHK-ba csak cigány gyermekek járnak (homogén cigány csoport). Bagon azért, mert a magyar gyermekek elmaradtak, Nyírvasváriban pedig azért, mert a cigány gyermekek ezt választották. A bagi cigány gyermekeknek a táborozáskor, a nyírvasváriaknak pedig a hittanórán van lehetőségük magyar gyermekekkel együtt (vegyes csoport), hogy Isten Igéjét hallgassák. Az ÖHK tehát mindkét faluban (Bag, Nyírvasvári) a misszió munkáját abban segíti, hogy rendszeres bibliai tanítást biztosít azoknak a cigány gyermekeknek, akik a gyülekezetbe nem jönnének el.

3. Képzés

A VISZ szeretné segíteni a helyi gyülekezeteket a gyermekek közötti missziói munkában, ezért az egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy önkéntes tanítókat készítsen fel erre a szolgálatra. Sokan készek lennének összegyűjteni a szomszédságukban lakó gyermekeket és hirdetni nekik az evangéliumot, de nem tudják, hogyan tehetnék. Arra nincs lehetőségük, hogy évekig a teológián, vagy a hitoktató képzőn tanuljanak, de néhány hetet rászánnának, hogy tanuljanak, és gyakorlati segítséget kapjanak a szolgálathoz. A cigánymisszióban is nagy szükség van olyanokra, akik képesek egy bibliai történetet jól feldolgozni és megtanítani a gyermekeknek. Különösen fontos lenne, hogy cigány származású tanítók is legyenek közöttük. A VISZ tanfolyamok lehetőséget nyújtanak a szolgálatra való jó felkészülésre.

A VISZ képzésein cigány származású hallgatók is részt vettek. 2005-ben hat cigány hallgató végezte el a VISZ I. tanfolyamát, amelyen arról tanult, hogy hogyan hirdesse a gyermekeknek az evangéliumot. Két cigány fiatal vett részt a nyárimisszionárius-képzésen,[105] és két cigányasszony az 5 Napos Klub felkészítőn.[106] Az elmúlt években a VISZ tanfolyamain felkészült cigány tanítók nagyrésze továbbra is végzi a gyermekek közti szolgálatot. Közülük ketten az Üdvhadseregben szolgálnak. Hárman – cigány gyermekeknek tartott – ÖHK-ban kezdtek tanítani. Négyen, 2005 nyarán 5 Napos Klubban ill. napközis táborban tanították a gyermekeket. Egy valaki pedig a gyülekezetében végzi a hitoktatást magyar és cigány gyermekek között.

A VISZ gyermekmunkás képzése annyiban járulhat hozzá a cigány gyermekek közötti misszióhoz, hogy laikus munkatársak képzését segíti elő. Ez a képzési forma lehetőséget ad arra, hogy cigány származású gyülekezeti tagokat is bevonjunk a szolgálatba.[107] A képzés arra irányul, hogy az elkötelezett gyülekezeti tagok meglássák a templomon kívüli missziói munkamezőt, és elvigyék az evangéliumot azokhoz a gyermekekhez, akik különben nem hallanák meg. A munkának olyan formát biztosít, amely áttöri a felekezeti határokat (semleges helyszín – lakás, kultúrház, kórház, iskola, játszótér stb.), kiszélesíti az elérhető gyermekek számát (karácsonyi-, húsvéti ünnepély, szabadtéri 5NK), lehetőséget nyújt a gyermekek folyamatos tanítására (ÖHK). A munka végső célja, hogy a gyermekeket a helyi gyülekezetbe építse be. A képzés a gyermekek közötti lelki munkához ad segítséget (evangélizáció, bibliai tanítás, lelkigondozás).

Az általunk megvizsgált református gyülekezetek is igénybe veszik a VISZ által nyújtott képzést a cigánymisszióban. A Bp. Józsefvárosi gyülekezet vasárnapi iskolai tanítói közül többen VISZ tanfolyamot végeztek (Bacskai 2005/a). A gyöngyösi hitoktató a hitoktatói diplomája mellé elvégezte a VISZ tanfolyamokat, és használja a VISZ tanítási anyagait. A rohodi gyülekezetben a VISZ munkatársa rendszeresen tart evangélizációs (ÜK, 5NK) alkalmakat (Magyar 2005/a).  A nyírvasvári gyülekezetben olyan (cigány és magyar) tanítók foglalkoznak a cigány gyermekekkel, akik részt vettek a VISZ tanfolyamon, és az 5NK felkészítőn, melyek hatására ÖHK-ot kezdtek a cigány gyermekek között, és 5NK-ot tartanak nyaranta. Így segíti tanítóképzésével is a VISZ a MRE egyes gyülekezeteiben folyó cigánymissziót.

V. Összegzés – tanulságok

Dolgozatunk célja az volt, hogy a négy kutatási kérdés alapján megvizsgáljuk és összehasonlítsuk a MRE és a VISZ cigány gyermekek között végzett missziói munkáját, és tanulságokat vonjunk le a jövőre nézve.

1. Kutatási kérdéseink a következők voltak:

1. Miért szükséges a cigánymisszió, milyen bibliai alapon végzi a MRE és a VISZ a missziói munkáját a cigány gyermekek között? (Trinitárius?)

2. Kinek a feladata a cigány gyermekek közötti missziói munka? (Lelkész, hitoktató, elhívott laikusok vagy az egész gyülekezet? Illetve kikkel végzik együtt, egyesület, más felekezet, hatóság?)

3. Miben áll, a cigányok közötti szolgálat? (Evangélizáció, diakóniai (szociális) segítségnyújtás, felzárkóztatás a tanulásban, előítéletek megszüntetése, holisztikus?)

4. Hogyan végezzük a cigánymissziót? (Asszimiláció, integráció, vagy homogén cigány gyülekezet?)

A vizsgálat nem terjedhetett ki a két szervezetben végzett összes cigánymissziós munkára, ezért kiválasztottunk néhány modell értékű gyülekezetet (MRE) és szolgálati formát (VISZ) és ezeket vizsgáltuk meg.

2. A kiválasztott modell értékű református gyülekezetek a következők voltak:

1. Bp. Józsefváros (városi gyülekezet, ahol nem végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között, de a gyülekezet életében részt vesznek cigányok).

2. Gyöngyös (városi gyülekezet, ahol végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között).

3. Rohod (falusi gyülekezet, ahol nem végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között, de a gyülekezet életében részt vesznek cigányok).

4. Nyírvasvári (falusi gyülekezet, ahol végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között).

3. A kiválasztott modell értékű VISZ szolgálatok a következők voltak:

1. A gyermekek tanítása

   1. 5 Napos Klub (Szirák) – alkalmi szolgálat. Egy hétig tartó szabadtéri gyermek-evangélizáció.

   2. Örömhír Klub (Bag) – rendszeres szolgálat. Hetenként tartott bibliai tanítás a cigány gyermekeknek.

2. Felnőttek képzése – tanítók felkészítése a gyermekek közötti missziói munkára.

A kiválasztott református gyülekezetek cigánymissziós szolgálatát és a VISZ cigánymisszióban használt szolgálati formáit négy kutatási kérdés segítségével vizsgáltuk meg és hasonlítottuk össze. A négy kutatási kérdés a következő volt.

4. Az első kutatási kérdés

Miért szükséges a cigánymisszió, milyen bibliai alapon végzi a MRE és a VISZ a missziói munkáját a cigány gyermekek között? (Trinitárius?)

A kérdésre a választ a MRE 1995. évi II. (missziói) törvényében és a cigánymisszió elméletével is foglalkozó szakemberek írásaiban kerestük. Mind az MRE missziói törvénye, mind pedig a kiválasztott szakemberek (Hadházy Antal, Búzás Irén és Anne-Marie Kool) a cigánymisszió bibliai alapját egységesen trinitárius alapra helyezik. „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket”(János 20,2).

Alapokmányaiban a VISZ a missziói feladat szükségességére helyezi a hangsúlyt, de ennek alátámasztására olyan igéket jelölt meg, amelyek a küldőre (az Atyára és Jézus Krisztusra) is rámutatnak (trinitárius). Megállapíthatjuk tehát, hogy a missziót mind a MRE, mind pedig a VISZ azonos bibliai alapon (trinitárius) végzi.

5. A második kutatási kérdés

Kinek a feladata a cigány gyermekek közötti missziói munka? (Lelkész, hitoktató, elhívott laikusok vagy az egész gyülekezet? Illetve kikkel végzik együtt, egyesület, más felekezet, hatóság?)

A MRE missziói törvénye és a szakemberek megegyeznek abban, hogy a gyülekezet feladata. Hangsúlyaikat azonban már különböző helyekre teszik. Míg Hadházy a helyi lelkész, addig Búzás a felülről szervezett országos misszió szerepét hangsúlyozza. Kool pedig – Hadházyhoz hasonlóan – a „missziói gyülekezet”-re helyezi a hangsúlyt. Mindannyian látják a munka nagyságát, ezért fontosnak tartják az összefogást (felekezetek között, egyesületekkel és hatóságokkal).

A VISZ látása szerint a misszió nem csak egyes elhívott emberek feladata, hanem Isten népéé. A VISZ együttműködésre törekszik Hitvallása és Célkitűzései alapján minden felekezettel, szervezettel, csoporttal vagy egyénnel.

A kiválasztott modellekben megvizsgáltuk, hogy az elmélet a gyakorlatban hogyan működik. A missziót egy elhívott ember végzi, vagy többen, többé-kevésbé az egész gyülekezet. A vizsgált modellekben a tanítás, lelkigondozás munkáját elsősorban képzett szakemberek végzik: lelkipásztor (Bp. Józsefváros, Gyöngyös, Rohod, Nyírvasvári, Szirák), hitoktató (Bp. Józsefváros, Gyöngyös), vagy VISZ tanfolyamot végzett gyülekezeti tagok (Gyöngyös, Nyírvasvári, Szirák, Bag). A szolgálatba bekapcsolódtak cigány gyülekezeti tagok is (Bp. Józsefváros, Gyöngyös, Rohod, Nyírvasvári, Szirák). Több helyen hangsúlyt helyeztek arra, hogy a cigány munkatársak VISZ képzésben is részt vegyenek (Nyírvasvári, Szirák). A misszió szempontjából döntő jelentőségű, hogy a helyi gyülekezet hogyan viszonyul a cigányokhoz. Ahol a gyülekezet részt vesz a misszióban (fenntartás nélkül befogadja a cigányokat), ott nagyobb a valószínűsége annak, hogy a cigányok az integrációt választják a homogén cigány közösség helyett (Bp. Józsefváros, Rohod). Egyik modellnél sem találkoztunk azzal, hogy a cigánymisszióban a felekezetek hosszú távú munkára összefogtak volna, csak alkalmi együttműködésre találunk példát (Nyírvasvári). A hatóságokkal létrejött együttműködés általában alkalmi jellegű (Bp. Józsefváros, Gyöngyös, Szirák). A missziós egyesületekkel való együttműködés azonban széles skálán mozog (VISZ, Betánia C.E. Szövetség, Magyar Belmisszió, Frontvonal Alapítvány, Timóteus Társaság). A VISZ többféle módon is támogatja a cigány gyermekek között végzett szolgálatot, így képzéssel (Bp. Józsefváros, Gyöngyös, Nyírvasvári, Szirák, Bag), tanítási anyaggal (Gyöngyös, Rohod, Nyírvasvári, Szirák, Bag) és munkatárs küldésével (Rohod, Nyírvasvári, Szirák). A modellekből láthattuk, hogy mennyire szükséges, hogy a cigánymissziót az egész gyülekezet végezze, de ne elszigetelt módon, hanem összefogva mindazokkal, akik céljai elérésében segíthetik.

6. A harmadik kutatási kérdés

Miben áll a cigányok közötti szolgálat? (Evangélizáció, diakóniai – szociális segítségnyújtás, felzárkóztatás a tanulásban, előítéletek megszüntetése, azaz holisztikus?)

A MRE missziói törvénye és a szakemberek megegyeznek abban, hogy a cigánymisszió „holisztikus szolgálat”, amelynek része az evangélizáció, a diakónia, a cigány gyermekek segítése a felzárkózásban, a megbékélés munkálása a cigányok és magyarok között, és a betagolódás a gyülekezetbe. A VISZ alapiratai csak Isten Igéjének hirdetéséről tesznek említést, a gyakorlatban azonban a VISZ ennél többet tesz.

Az általunk vizsgált modellek majd mindegyikében a lelki munka (evangélizáció, tanítás, lelkigondozás) áll az első helyen. A kivétel Gyöngyös, ahol a felzárkóztatás (tanoda) és az előítéletek elleni harc megelőzi az evangélizációt a sorrendben. Diakóniai munka nem folyik ott, ahol nem végeznek „speciális cigánymissziót” (Bp. Józsefváros, Rohod). Ezeken a helyeken – a gyülekezetbe tagozódott cigányoknak – erre (úgy látszik) nincs szükségük. Nyírvasváriban a cigány gyülekezeti tagok szervezik a gyűjtést és a szétosztást, máshol viszont negatív tapasztalatok miatt csak óvatosan végzik ezt a szolgálatot (Gyöngyös, Szirák). A felzárkóztatást (a gyermekek segítésére a tanulásban) több helyen is végzik vagy tervezik végezni (Bag, Gyöngyös – tanoda). Máshol a tehetséggondozást szeretnék elkezdeni (Bp. Józsefváros). A cigányok és magyarok közötti megbékélés ott tűnik megoldottnak, ahol nincs szükség „speciális cigánymisszióra”, ahol a cigányok a gyülekezetbe integrálódhattak (Bp. Józsefváros, Rohod). Ez a megbékélés azonban – általában – csak a gyülekezeti életbe bekapcsolódott cigányokra vonatkozik, nem pedig a „kintiekre”. A többi helyen bizalmatlanság, sőt néhol súlyos előítéletek terhelik a viszonyt mindkét részről (Gyöngyös, Szirák). Az előítéletek csökkenése, megszűnése segítené a cigányok betagozódását a gyülekezetekbe.

A szakemberek véleménye szerint a cigánymissziónak „hollisztikus” szolgálatnak kell lennie. A modellek azt mutatják, hogy mindenhol megkísérelik az egész embert figyelembe véve segíteni a cigányokat, cigány közösségeket. A helyi sajátosságok miatt a segítés sorrendjében vagy súlyában az adott helyzetnek megfelelően különbségek tapasztalhatók, de a végső cél mindenhol az, hogy a cigányok békességre jussanak Istennel és környezetükkel. A helyi gyülekezetnek ebben kulcs szerepe van.

7. A negyedik kutatási kérdés

Hogyan végezzük a cigánymissziót? (Asszimiláció, integráció, vagy homogén cigány gyülekezet?)

Hadházy és Búzás a cigányok a helyi gyülekezetbe való integrációját részesítik előnyben, de bizonyos körülmények között az asszimilációt és a homogén gyülekezetek alakulását is el tudják fogadni. Kool fontosnak tartja a cigány kultúra tiszteletben tartását, mely a homogén gyülekezetekben valósulhat meg leginkább, de a cigány–magyar megbékélésben kifejezhető egység üzenetére nagyobb hangsúlyt helyez. A VISZ nem akar gyülekezeteket alapítani. Célja, hogy a megtért gyermekek a helyi gyülekezetbe integrálódjanak.

Az általunk vizsgált modellekben csak a nagyvárosi gyülekezetben (Bp. Józsefváros) tapasztalunk asszimilációt. Valószínű, hogy ez egy kisebb (falusi) közösségben nehezebben lehetséges, mivel ott mindenki ismer mindenkit. Az integrációt azokban a gyülekezetekben tapasztaljuk, ahol nem végeznek „speciális cigánymissziót”, mivel itt a cigányok már a gyülekezet tagjaiként élnek. Megfigyelhetünk integráló törekvéseket is a cigánymissziót végzők részéről, akik a gyermekeket „vegyes” táborokba viszik, ezzel is elősegítendő a megbékélést (Bag). Példáink között olyannal is találkozunk, ahol az eredeti vegyes közösséget a magyar gyermekek hagyják el (Bag), de olyannal is, ahol a magyar gyülekezet kész befogadni a cigányokat, de a cigányok ezt „elutasítják” és a homogén cigány közösséget választják, mivel abban jobban érzik magukat (Nyírvasvári). Bp. Józsefvárosban az integrálódás mellett tervbe vettek egy homogén cigány közösség alapítását is. Így szeretnék elérni azokat a környékükön élő cigányokat, akik a gyülekezetbe nem akarnak integrálódni. Ezzel megadják a választási lehetőséget a cigányoknak ebben a kérdésben. Rohodon a cigányok elutasították azt a lehetőséget, hogy részükre homogén közösség alakuljon, mert ők a magyarokkal együtt akarnak egy gyülekezetbe járni.

Az asszimiláció, integráció, vagy homogén cigány gyülekezet kérdésében is azt láthattuk, hogy a helyi viszonyoktól, a cigány és magyar közösség készségétől, döntésétől függ az, hogy együtt vagy külön élik a hívő életüket a magyarok és cigányok. Isten azonban már „eggyé tette mind a két nemzettséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Efézus 2,14). Nekünk azon kell munkálkodnunk, hogy ez a mi szolgálatunkban láthatóvá legyen.

A dolgozatban néhány modellértékű példán keresztül megvizsgáltuk és összehasonlítottuk a MRE és a VISZ cigány gyermekek között végzett missziói munkáját. Láttuk, hogy mennyire fontos és sürgető a közöttük végzett missziói szolgálat. A MRE és a VISZ alapokmányait kutatva megállapíthattuk, hogy missziói látásuk és céljaik alapvetően megegyeznek. Több modellben azt is észrevehettük, hogy a VISZ hogyan segítette egy-egy gyülekezet missziói szolgálatát a cigány gyermekek között, de azt is láthattuk, hogy még sok terület kiaknázatlan az együttműködés területén. E dolgozat akkor érte el célját, ha segít felismernünk a cigány gyermekek közötti misszió sürgős voltát, és elősegíti azok összefogását, akik ezt égetően fontosnak tartják.