Dr. Bucsay Mihály:

DR. BUDAI GERGELY EMLÉKEZETE

Előadás teológusnapon a Szilágyi Dezső téri templomban 1978. április 23-án

Be kell vallanom, ismerek magamnál illetékesebbeket arra, hogy megrajzolják Budai Gergely lelki arcát. Budai Gergely legnagyobb alkotásai az Újszövetség magyarra fordítása és egy teljes magyar újszövetségi kommentár. Ezek értékelésébe a kellő szakismeretek hiányában képtelen vagyok belebocsátkozni. Miért vállalkoztam tehát mégis, mégpedig szívesen, hogy teljesítsem a volt tanítványok kérését? Azért, mert Budai Gergely gondolatvilágának, egész életútjának olyan sajátos a nevelő értéke, hogy arról tovább hallgatni szinte megbocsáthatatlan mulasztás lenne.

Dunavecsén, egyszerű falusi családban látta meg a napvilágot 1887. március 3-án. Szülei helyett - akik korán elváltak - szilárd jellemű és erős hitű, buzgó református anyai nagyanyja nevelte a minden szépre, jóra fogékony gyermeket. Négy elemi osztályt végzett Dunavecsén.

Gimnáziumba Kunszentmiklósra adta nagyanyja. Egy iparos családnál talált néki szállást más diákgyerekek társaságában. - A vasárnapi istentiszteleteken Baksay Sándor prédikációit és imádságait hallgathatta, azét a lelkész-íróét, akiben a hit, az emberies érzés és a szépség szeretete jobban egymásra talált, mint abban a korban talán bárki másban. Lehetséges, hogy ezeknek a prédikációknak a hallgatása érlelte meg Budai Gergelyben már 14 éves korára a döntést, hogy hivatásául a lelkipásztori pályát válassza. Emlékezett egy másik, még dunavecsei hatásra is: „... harmadikos elemista koromban földim, Gergely Antal (később mezőtúri lelkipásztor) volt a hitoktatóm és az évvégi vizsgán egy kis Új Testamentomot adott. Akkor találkoztam az Új Testamentommal; ez volt az én első Bibliám és belemerültem annyira amennyire egy gyerek tud". (Révész Imréhez írott levelében, 1966. május 10-én. Dr. Budai Gergelyné közlése, akinek itt köszönöm meg sokoldalú értékes segítségét előadásom megírásához.)

Kunszentmiklóson abban az időben a református gimnáziumnak még csak az alsó négy osztálya volt meg. Tehát másik gimnázium után kellett nézni. Olyan református főgimnáziumot keresett, amelynek internátusa is volt. Csurgón talált ilyent. Ebben a Csokonai-emlékekben gazdag, patinás református iskolavárosban, a nagyon tiszta, rendes internátusban és különösen a gyönyörű nagy kertjében, valamint gazdag könyvtárában kedvére tanulhatott.

Tanárai közül különösen Dr. Vida Károlyra, az iskola igazgatójára és Bodola Lászlóra emlékezett vissza mindig nagy tisztelettel és szeretettel. Vida Károly tanította a természetrajzot olyan hozzáértéssel és gonddal, hogy annak hatása Budai Gergely egész életére szólt. Ugyancsak ő ébresztette fel a filozófikus áttekintés szeretetét és igényét is. A valóság a tudás rendszerében tükröződik. Aki áttekintést szerez a rendszer fölött, könnyedén és gyorsan helyére tudja rakni a dolgokat. Az egész előbb van, mint a rész, a részt tehát az egészből tudjuk jól megérteni. Erre való a filozofikus műveltség, a filozofikus szemlélet.

De azt is megtanulta Budai Gergely csurgói igazgatójától, hogy jobb módszere a nevelésnek kissé felnőttszámba venni már a gyermeket is, mint gyermeknek tekinteni még az érettségiző diákot is. Akit fiatalságában gyerekszámba vettek, vagy éppenséggel korbáccsal neveltek, könnyen azt hiszi később, ha vezetnie kell, hogy az emberek kiskorúak és csak korbáccsal lehet őket irányítani.

Vida Károly hatása lehetett az - amit persze sokan túlzásnak is tartottak -, hogy Budai Gergely hosszú pedagógus pályája során egyetlen elégtelen osztályzatot sem adott. „Soha sem buktat, nem szigorú, nem bánt meg senkit, és az ember mégis érzi: az ő tárgyaiból kell a legbecsületesebben készülni" — írta róla egyik tanítványa.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy sem Vida Károly, sem később Budai Gergely nem tekintették a tanár személyét az iskola legfontosabb tényezőjének még akkor sem, ha kiváló nevelő. A legfontosabb tényező az iskola egész légköre. - Ezt Budai Gergely másik felejthetetlen csurgói tanárával, az internátus felügyelőjével kapcsolatban fejtette ki. „Az iskolában nemcsak a tanárok nevelnek, hanem a diákok is nevelik egymást". Mindössze a családias hangulatot kell biztosítani, a kölcsönös megbecsülést és azt, hogy mindig csak a teljesítmény számítson, annak az igazságos elismerése, úgy, ahogy azt Bodola „Laci bácsi" tette.

A Csurgón érettségizett dunavecsei fiatalember útja természetesen vezetett a pesti Teológiáig. 1905. szeptember 9-én iratkozott be. Ekkor már Baksay Sándor a dunamelléki egyházkerület püspöke, aki csodálatos egyszerűséggel látja el ezt a magas tisztséget; csak akkor jön fel Kunszentmiklósról Pestre, ha fontos egyházi ülések vagy a Tudományos Akadémia szépirodalmi osztályának ügyei szólítják.

Református egyházunk a század első évtizedében már túljutott azon a kezdeti bizakodáson, amely a minden területen érvényesülő szabadságtól, a liberalizmus társadalmi és világnézeti rendszerétől remélte a jobb jövőt. Valaha oszlopos egyházi emberünk, Fáy András még azt írta az „Óramutató”-ban (1842): „Minél kevesebbb hinnivalója van a protestánsnak, a lelke annál szabadabb, a néhány fontos bilincs szintúgy nyűgöz mint a mázsás" (34. lap) Ilyen bilincseknek tartotta Fáy András a hitvallásokat, az istentisztelet múltból örökölt formáit, a zsoltáréneklést, az egész papos magatartást. Az ő ideáljai még azok a lelkészek, akik „gyümölcs- vagy virágtenyésztők, pomológusok, ornitológusok, méhészek, fiú- vagy leánynevelők... a világgal haladnak, a társalgásban simábbak, a gazdálkodásban ügyesebbek" (135. lap).

Nos, a Fáy András és oly sok jeles reformkorbeli társa által ideálnak tekintett liberalizmus 1905-re már meglehetősen átalakította a magyar társadalmat, ám egyben napfényre kerültek rettenetes árnyoldalai is. A szabadversenyes világban az ügyesek már az élre törtek, a fővárosban és a vidéken nagy vagyonokat mondhattak magukénak, de fényes életszínvonaluk mellett annál jobban szembetűnt a lakosság sokmilliós többségének lemaradottsága. A hazai kilátástalanság elől százezrek tántorogtak ki Amerikába. A fővárosba sodródott falusiak testi-lelki kiszolgáltatottsága kirívó volt, a népbetegségek jobban szedték áldozataikat, mint valaha.

Budai Gergely teológiára kerülésekor 1905-ben a pesti Teológia tanárai közül már csak a legfiatalabb, a 35 éves Marton Lajos tartott ki keményen a liberális elvek mellett, szerencsére összekötve azokat magasszintű szaktudományos igényekkel. A többiek, a 72 éves Farkas József, az 52 éves Szőts Farkas, az éppen a tanári katedrára lépő Bilkei Pap István nem osztották a liberalizmus látásmódját, nem hittek többé a szabadversenyes recept mindenhatóságában, megtorpanva és tapogatózva kerestek új tájékozódást. Nagy professzor egyéniség mind a három. Különösen Bilkei Pap Istvánra emlékeztek tanítványai hálás szívvel, mert nemcsak a tanáruk volt, de pásztoruk és édesatyjuk is, miközben bölcs találékonysággal, eredeti humorral ötvözgette egymásba a magyar református egyházi hagyományokat és az új módszert, a belmissziót. Ennek a módszernek legagilisabb hirdetője és szervezője Szabó Aladár, ő azonban már egy évvel korábban pesti lelkipásztori állással cserélte fel a tanári katedrát; de vissza-visszajárt speciális kolléga mokat tartani. Ö nagyon szerette Budai Gergelyt és családja körében is mindig szívesen látta.

Említsük meg Pruzsinszky Pált is, aki 1906-ban kezdett el tanítani, egyelőre a filozófiai tárgyakat, majd néhány év múlva az egyháztörténetet. Ö is világosan látta, hogy a magyar társadalmat a liberalizmus szinte atomjaira bontotta szét. Pruzsinszky az egyház népének szoros egységbe fogására azt az utat választotta, hogy Kálvin János reformátori hitét, társadalomszervező eszméit kell újra felidézni és a központba állítani. Pruzsinszky elképzelései csak később értek be, amikor már nálánál nagyobb hatású szervezők is munkába vették ugyanezt a célt. Budai Gergely nem tette ugyan mindent elhatározó doktrínává életében a történelmi kálvinizmust, de tanult abból, támogatta törekvéseit el addig, hogy ennek az iránynak egyik diákmozgalmi hajtásában: a Soli Deo Glória szövetségben is vezető funkciót vállalt. De talán az előbbieknél mélyebben hatott gondolkodására az a Hamar István, aki viszonylag fiatal kora ellenére (szül. 1867) Budai Gergelynek a Teológiára kerülésekor már csaknem tíz éve tanította az ószövetségi tárgyakat és akinek mély és tiszta bibliai fundáltságú hite és tudománya a Bibliai Lexikon nagy cikkeiben áll előttünk.

A szorgalmas, rendszerető, idejét kitűnően beosztó Budai Gergely természetesen a legjobb tanulók közé tartozott a Teológián és ugyanilyen természetesen került annak elvégzése után a külföldi ösztöndíjasok listájára. Skóciában tanult volna tovább, de visszalépett, mert a neki szánt ösztöndíjat egy erősen protezsált diákkal kellett volna megosztania. A későbbi években azután többször utazgatott külföldre. Az idegen nyelveket már diák korában tanulta meg (németet és angolt főként).

A Teológia elvégzése után két évig Szolnokon volt segédlelkész, majd 1911-től ebbe a Szilágyi Dezső téri egyházközségbe helyezte a püspök. Itt hat esztendeig szolgált. Akkor még egész Buda egyetlen egyházközséget alkotott. Haypál Benő volt a lelkipásztora. Ketten, a segédlelkészével intézték el a reformátusok egyházi ügyeit. Nem volt kényelmes szolgálat itt segédlelkésznek lenni. A vasárnapi délelőtti és délutáni istentiszteleten kívül kéthetenként a Lipótmezőn is volt istentisztelet. Budai Gergely prédikációihoz már szerdánként kiválasztotta a textust és szombatra már le volt írva a vasárnap elmondandó beszéd. - Napirenden voltak a temetések (háznál ravataloztak!). A konfirmációi előkészítés, a hitoktatás több iskolában stb. nagyrészt a segédlelkész feladata volt. - És mind e mellett Budai Gergely még állandóan tanult.

1917. július 1-től vallástanári beosztásban látjuk viszont és már egy év múlva rábízták a fővárosi vallásoktatás megszervezését. 1935-ig ő volt a budapesti református vallásoktató" testület igazgatója. Abban az időben Budapesten 100-120 református vallástanító tanított mintegy 17 000 gyermeket. Közben, 1924 januárjában Budai Gergely theológiai magántanári vizsgát tett gyakorlati theológiából és egyházjogból, majd 1929. júniusában bölcsészdoktorságot szerzett a budapesti Tudományegyetemen. Johannes Chrysostomos pedagógiáját választotta értekezésének témájául.

Hazánk a trianoni sebek lázában égett abban az évtizedben. A legjobbak a református egyházban is a roppant anyagi veszteségeket szellemi téren, a tudomány, a műveltség, az egyházi élet emelésében igyekeztek kiegyenlíteni, ha lehet túlhatni. Budai Gergely elsőrangú segítségnek bizonyult az ilyen törekvések és célok munkálásában. Széles körű egyházi műveltsége, jó ízlése, választékos stílusa, pontos, fegyelmezett munkamódja megbízásokat szerzett számára azokban a zsinati bizottságokban, amelyek az új Agenda és az új Istentiszteleti Rendtartás megalkotásával voltak megbízva. Ezek sajtó alá rendezésében és némiképpen a megírásában is Budai Gergely fontos szerepet töltött be.

Ilyen előzményei voltak annak, hogy a Dunamelléki Egyházkerület vezetői 1934 novemberében a Marton Lajos halálával megüresedett újszövetségi theológiai tanszékre pályázat hirdetése nélkül Budai Gergelyt hívták meg. Ezzel alkotó munkájának a második szakasza kezdődött. Húsz éven át, 1954-ig tanította Akadémiánkon szaktárgyát, mégpedig szélesebb terjedelemben mint elődei: Előadásaira a nyári szünetekben előre elkészült. Szépen sokszorosított kurzusait már ősszel kézhez kapták tanítványai. A Bibliát a modern külföldi irodalom ismeretében ugyan, de azzal a pozitív biblikus alapszemlélettel magyarázta, mint egykori tanára Hamar István. Bizonyára Bengelnek a Gnomonja volt eszményképe.

Tanszéküresedések esetén Budai Gergelyt mindenhol be lehetett vetni. Tanított ótestámentomi, vallástudományi és filozófiai tárgyakat is. Ez a sokoldalúság jelölte ki arra, hogy egyházi magasművelődésünk egyik fontos vállalkozása, a Parochiális Könyvtár ügyének előadójává válasszák meg. A Református Egyházi Könyvtár számos kötetét segített létrehozni és sajtó alá rendezte azokat. Az ő feladata lett a Theológiai Lexikon megszerkesztése is. A szerkesztés lényegét, a cikkek listáját ő állította össze és ő osztotta szét a megbízásokat. A már részben beérkezett kéziratok azonban megsemmisültek ama bombatalálat következtében, amely Budai Gergely Maros utcai lakását elpusztította 1945-ben. A cikkek közül pusztán Zoványi Jenő egyháztörténeti anyaga maradt meg, mert azt már korábban kinyomtatták kis példányszámban, hogy a többi munkatárs támasza legyen.

Budai Gergely alkotó munkájának középső szakaszáról szólva meg kell emlékeznünk arról is, hogy hat éven át töltötte be - 1938-tól 1944-ig - az akadémiai igazgató, (ma úgy mondanók: a dékán) tisztét. Lapozgatva Akadémiánk értesítőit, úgy találtam, hogy gazdagság és rendszeresség dolgában kitűnnek a Budai Gergely által szerkesztett évkönyvek.

Az alkotó tevékenység harmadik szakasza sajátos módon azzal kezdődött, hogy Budai Gergely 67 évesen ugyan, de teljes testi-lelki egészségben, 1954. február 1-én nyugdíjba ment. Az 50-es évek első felét egyházunkban a lelkészi konferenciák és a továbbképzési alkalmak jellemezték. Az utazás fáradalmait magára venni készebb, töretlenebb energiájú fiatalabb erő vette át a katedráját. Budai Gergelyre jellemző, hogy ez nem vette el a munkakedvét. Mintha egyenesen most nyílt volna számára pálya, hogy megalkossa azt az egymással összefüggő két nagy művet, amelyekre tulajdonképpen egész életében készült. Tíz éven át napi 8—10 órai odaadó munkával fordította le az Újtestamentumot oly módon, hogy minden vers fordítását gondos exegézis előzte meg. Az Újszövetségnek ez a fordítása 1964-ben készült el és 1967-es évszámmal jelent meg Zsinatunk kiadásában. A teljes újszövetségi kommentár még kéziratban van.

Szeretném szóhoz juttatni a megemlékezés során egyik-másik tanítványát is. Ilyen mondásait jegyezgették fel: „Ne tégy soha semmi olyat, amit röstellnél, ha mások látnák. A fő szabály ez: ne tégy semmit, amit palástosan nem mernél megtenni!". „A pap ne kívánjon többet a híveitől, csak amennyit az életével fedezni tud. Ugyanis az ember beszédével mérleget állít a háta mögé, amelyen megmérik őt". „A jó úszó a mély vizet szereti. Minél nehezebben oldható meg valamely probléma, annál érdekesebb". „A pesszimista, rosszkedvű és reménytelen embernek soha sincsen igaza". Ezeket a mondatokat, és annyi mást is, hálás diákjai jegyezgették fel, mert a lelkipásztori élet egész útját megvilágító aranymondásoknak tartották.

Van azonban az ember életének egy olyan tükröződése is, amely bizonyos esetben talán a legjobb és a leghitelesebb azok között, amelyek itt a földön készülnek. A szerető hitves alkotja meg ezt a képet hitvestársáról az egymás mellett futó évtizedek során. A földi élet egyik legcsodálatosabb ajándéka ez a kölcsönös tükröződés egymás szemében, egymás szívében, egymás gondolataiban. Két gazdag személyiség egymásban visszhangzása ez, amelynek tiszta és teljes értéke van. Budai Gergelynében az ő férje-ura néhány legfontosabb vonatkozásban, azaz mint tudós teológus, mint minden szép iránt fogékony művésziélek és mint a barátot kereső barát a következő visszhangot keltette. Feljegyzéseiből idézek:

A tudós. „Bámulatos a reászületettsége! Élő mestere, sőt itt élő mintaképe sem volt. A tanulásra nem serkentette, nem is segítette senki, nagy őserő és szívós akarat, minden áron felfelé törekvés élt benne már kicsiny diákkorában. Már akkor keményen meg kellett küzdenie minden legkisebb elismerésért, minden jó osztályzatért. Nem állt mögötte senki. Testileg nem mutatós, lelkileg szerény és olyan tiszta volt, hogy

eszébe nem jutott soha, hogy más úton is lehetne külső eredményt elérni, mint a kemény, becsületes munka útján... Ö soha nem vágyik olcsó sikerekre, dicsőségre, népszerűségre sem. ö egy szüntelenül égő fáklya Istennek és az Ö tudományának oltárán."

A művészlélek.„Minden művészet és és igazi művész tisztelője. Ezek érdeklődésének tárgyai teljes életében. Különösen a zene és a piktúra érdekli. Ezeket alaposan tanulmányozza, szakszerűen ért hozzájuk. ... Diákkorában szépen rajzolt, festett, énekelt. Csurgón találkozott különböző hangszerekkel, a fuvola tetszett legjobban. Ö, de szeretett volna fuvolázni! De akkor erre nem volt pénze... A volt csurgói diáknak 40 éves korára meglett az óhajtott Böhm fuvolája, s állandó tudós munkája közben megpihen egy-egy órácskát játszva rajta. - A természet és annak ábrázolása is foglalkoztatja. A fák különösen érdeklik, illetőleg a lombtanulmányok. De ha egy rovar íróasztalára kerül, azt is gyönyörködve megfigyeli nagyítójával. - Érdeklődése nem ismert határt."

És végül: a barát. Hitvese így ír erről: „Nem ismerik, nem értik. — Vajon miért? Mert teljesen visszavonultan él: Lénye csöndes és zárkózott. Éleslátása folytán az emberek gyarlóságait tisztán látja, annál is inkább, mert ember-ideálja magasztos, krisztusi, önmagát szüntelenül az ő képére és hasonlatosságára neveli, és a többieket is azzal a mértékkel méri mint önmagát. ... Azért nem ismerik tehát, mert nem mutogatja, nem tárja fel lényét úton-útfélen. S mivel nem ismerik, nem értik. Pedig mennyi emberi szépséget, mélységet ismer meg az ember, ha őt megismeri! És milyen nagyon megszereti! Boldog, aki közelében élhet, aki előtt megnyílik, akire bizalmának, szeretetének napja süt!"

Ez a három jellemzés (részlet) Budai Gergelyről nemcsak egy nemes férfi gazdag egyéniségét írja le, de feltárja és megmutatja egy nemeslelkű asszony egyéniségét is. Talán a legcsodálatraméltóbb éppen ennek a két embernek az egymásra találása! Mindkettőjüket napfénnyel és erővel töltötte meg egy egész életen át. Budai Gergely így vallott erről: „Életemben kétszer döntöttem egyszer s mindenkorra, hogy melyik oldalra állok teljes erőmmel. Először, midőn életemet végleg az Isten szolgálatába állítottam, másodszor pedig, amikor szívemet Bellámnak adtam és az ő szívét sajátomként elfogadtam... Egyik elhatározásomat sem bántam meg soha, egyiket sem szegem meg soha, boldoggá tett mindkettő."

1974. január 8-án Budai Gergelyt magához szólította az, Akinek szívében minden jó munkás és minden jó munka találkozik. Hitvestársa azonban itt van közöttünk. Árasszuk tehát őrá azt a tiszteletet és szeretetet, amellyel áldott emlékű férjének dr. Budai Gergely professzornak mi, tanítványai vagy munkatársai és barátai - talán sokban és sokan - adósai maradtunk!

Bucsay Mihály