Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett…) 

Jegyzetek

[1] Részben az átpolitizáltságnak, részben pedig a rövid huszadik század magyar kollektív emlékezetének állít emléket Szilágyi György mára már folklorizálódott „Hanyas vagy? 28-as …” kezdetű írása. A vers – bár kabarészámként vált ismertté, mégis inkább – egy zárt közösség identitáskeresésének mintája. Egyik részlete igaz az egyházak – így a Magyarországi Református Egyház – életére is, melyben szintén megjelent az (egy zárt közegben önsorsrontó hatalommá váló) átpolitizáltság: „Ez egy kis ország. / Itt mindenki érdekelve volt valamilyen politikai mozgalomban. / Pro és kontra. / Itt egyszer az életben mindenkinek kihúzták a politikai nyerőszámát. / Itt egyszer az életben mindenki leszámolhatott az ellenségével. / Itt a leszámolóval is leszámoltak. / Ez egy kis ország.” (Szilágyi György)

[2] BOLYKI JÁNOS – LADÁNYI SÁNDOR: A Magyarországi Református Egyház 1918-1948 között. In: A Magyarországi Református Egyház története, 1918-1990. Szerk.: BARCZA JÓZSEF – DIENES DÉNES. Sárospatak, 1999. (továbbiakban: BOLYKI-LADÁNYI, 1999.) 15. p. Rövidebb formában először megjelent: A magyar protestantizmus, 1918-1948. Szerk.: LENDVAI L FERENC. Bp., 1987. 25-127. p.) A kronológiai rész megtartása mellett tartalmi értelemben vett lényegi különbség nélkül közlésre került még: LADÁNYI SÁNDOR: A Tanácsköztársaság és az egyházak. In: Magyarország a XX. században. 2. köt. Szekszárd, 1997. 331-336. p. A Bolyki-Ladányi szerzőpáros megállapításának igazolására alkalmas pl.: KÓNYA ISTVÁN: Az 1918–19-es forradalmak és a magyar református egyház. In: Tanulmányok a kálvinizmusról. Bp., 1975. 126-136. p.; (Elsősorban Balthazár Dezső szerepét mutatja be.)

[3] „Bereczky Albert megválasztása érdekében Kiss Roland államtitkár sorjában magához hívatja a jelölteket. Engem is magához hív a honvédelmi minisztériumba. Autóját küldi értem. Elmondja két bűnöm. Az egyik az, hogy az egyetemi hallgatók 1905-ben az én vezetésem mellett verték meg a szocialistákat a Rökk Szilárd utcában. Megnyugtatom, hogy utcán semmiféle ifjúsági mozgalomban nem szerepeltem. De a szocialisták által, a Rökk Szilárd utcában összetépett nemzeti zászló foszlányaival készített ifjúsági hadi-lobogót én avattam fel az Újvárosháza dísztermében. Kiss Roland megjegyzi, hogy ő is ott volt és »véresre tapsolta« tenyerét.” KOVÁTS J. ISTVÁN: Egy élet prédikációja. H.n., é.n. [Gyömrő, 2005.] (továbbiakban: KOVÁTS, 2005.) 439.

[4] A magyarországi római katolikus egyház papjainak története éppen olyan érdekes, mint a protestáns lelkipásztoroké. Egy érdekes esetet dolgozott fel: BAKÓ BALÁZS: Az ellenforradalmár püspök. Eljárás gróf Mikes János szombathelyi püspök ellen 1918–1919-ben. In: A múlt feltárása előítéletek nélkül. Főszerk.: GERGELY JENŐ. Bp., 2006. 109-120. p.

[5] Az evangélikus egyházon belül Geduly Henrik és Paulik János tevékenysége kapott nagy visszhangot 1920 után. Ld.: FABINYI TIBOR: Amiért a püspök fegyelmit kapott. In: Evangélikus Élet, 1969. március 2.; UŐ: Kántortanítók a proletárdiktatúrában. In: Evangélikus Élet, 1969. május 4.

[6] LADÁNYI SÁNDOR: A „Péceli Kör” megalakulásának félszázados évfordulójára. In: Református Egyház, 1970. 9. sz. 198-199. p.

[7] Reformáció: református lelkészek, tanítók, presbiterek és gyülekezeti munkások lapja. Megjelent: 1920. október – 1931. december; szünetelt: 1925. szeptember – 1926. október. Melléklapja: Református lelkésznék lapja (1928-1930); havi melléklete: Református igehirdető. (1920-1927)

[8] Ld.: A péceli konferencián részt vettek, 1920. augusztus 17-20. – A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára. (továbbiakban: RL.) C 27. (= Forgács Gyula iratai.) 11. dob. (= Kunhegyesi Memorandum.) 16 fol.

[9] A Péceli Kör Vezetőségének 1921. július 19–20-án, az őrszentmiklósi értekezleten jelen voltak összeírása. – RL. C 27. 11. dob. 31. fol.

[10] ZOVÁNYI JENŐ: Egyháztörténeti lexikon. Szerk.: LADÁNYI SÁNDOR. Bp., 1977. (3. kiad.) (továbbiakban: ZOVÁNYI-LADÁNYI, 1977.) 708. p.

[11] Péceli Program. In: Reformáció, 1920. 1. sz. 5-7. p. Eredeti gépiratban megtalálható: RL. C 27. 11. dob. 34. fol.

[12] LADÁNYI SÁNDOR: Bereczky Albert centenáriuma. In: A Magyar Református Egyház 1956 tükrében. Egyháztörténeti tanulmányok. Bp., 2006. 143-157. p. (továbbiakban: LADÁNYI, 2006.); KISS RÉKA: Bereczky Albert lelkipásztori, püspöki működése. In: Reformátusok Budapesten. I. köt. Bp., 2006. 600-620. p.

[13] SÍPOS ETE ÁLMOS: „Kérjétek az aratásnak Urát!” Forgács Gyula, a magyar református belmisszió úttörője. Bp., 2004. (Missziológiai tanulmányok, 4.) (továbbiakban: SÍPOS, 2004.)

[14] SÍPOS, 2004. 86. p.

[15] BOLYKI JÁNOS: Benkő István: egy munkástelepülés papja, a Pest környéki (Külső-Budapesti) Református Egyházmegye megszervezője és első esperese. In: Reformátusok Budapesten. I. köt. Bp., 2006. 532. p.

[16] Túl életen és halálon. Benkő István rákospalotai lelkipásztor élete. Szerk.: SZABÓ IMRE. Kiskunfélegyháza, 1998.

[17] Új Magyar Életrajzi Lexikon. II. köt. Bp., 2001. 100. p.

[18] KOVÁTS, 2005. 201. p. Gombos egyébként Losoncra menekült, az 1930-as években Magyarországon Bajcsy-Zsilinszky Endréhez közel álló újságíró, a Tiszántúl szerkesztője, 1945 után minisztériumi tisztviselő lett.

[19] A baráti jó kapcsolatokat részletesen bemutatja: LADÁNYI, 2006. 143-144. p.

[20] SZABÓ LAJOS: Utolsó szalmaszál. Bp., 2000. 19. p.

[21] RÁKOSI MÁTYÁS: Visszaemlékezések, 1892-1925. I. köt. Sajtó alá rend.: BARÁTH MAGDOLNA, FEITL ISTVÁN et al. Bp., 2002. 389-400. p. A salgótarjáni helyzet nehézségeire elég egy mondatot kiemelni : „Salgótarjánban a januári események után, amikor Peyer Károly egy székely zászlóaljjal leverte a kommunista szervezetet, és sok kommunista bányászt kivégeztetett, szinte a proletárdiktatúra kikiáltásáig statárium volt, s minden kommunista megmozdulást a legkíméletlenebbül elfojtottak.” Uo. 391-392. p.

[22] DÓSA RUDOLFNÉ – LIPTAI ERVINNÉ – RUFF MIHÁLY: A magyar Tanácsköztársaság egészségügyi politikája. Bp., 1959. küln. 23-24. p.

[23] Az agitációs munkát mutatja az a számtalan újságcikk is, ami az alkoholellenes tanács munkáját mutatta be. Ld.: A Tanácsköztársaság Budapestje a korabeli lapok tükrében. (Bibliográfia.) Szerk.: TOLNAI GYÖRGY. Bp., 1969. 485-486. p.

[24] „A világforradalom elsöpri a kizsákmányolás társadalmának hitvány örömeit, az alkoholt és a prostitúciót. A kommunista társadalom az élet legfőbb javait és legtisztább örömeit adja nektek. Aki gyűlöli a régi rendet, gyűlölnie kell az alkoholt és a prostitúciót is.” – Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. (továbbiakban: FSzEK.) Budapest Gyűjtemény Plakáttára. (továbbiakban: BpGyP.) További plakátok szövege: „Proletárok! Vigyázzunk, hogy senki meg ne szegje az alkoholtilalmat! Az alkohol minden csöppje méreg! Aki szeszes italt iszik, az ellensége a Tanácsköztársaságnak!”; „Az alkohol és a prostitúció az emberiség gyilkosai” stb. Uo.

[25] Egy, a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság által jegyzett, a „vörös katonáknak” címzett felhívásból: „A tőke a millitarisztikus elnyomással és az alkohol segítségével négy és fél évig tartott benneteket fegyverben. Évtizedeken át hirdette, hogy az alkohol: a bor, sör, pálinka erőt ad, táplál, melegít. A tudomány ezt rég megcáfolta, de az alkohol varázserejéről évtizedeken át belétek nevelt babonát még nem sikerült kiirtani. […]Az alkohol megrontja a hadsereg harcképességét! Már a békében végzett kísérletek bebizonyították, hogy az a katona, aki menetelés előtt 1-2 pohár bort, sört vagy rumos teát ivott, hamarabb kidőlt és nem bírta annyira a gyakorlatozással járó fáradalmakat. Az alkohol csökkenti a test ellenálló erejét a járványos betegségekkel szemben, elbódítja az agyat s ezért képtelenné tesz a pontos megfigyelésre, a veszélynek idejekorán való felismerésére. […] Vessétek most el magatoktól ezt a veszedelmes mámort. Tartsátok meg szigorúan a Kormányzótanács alkoholtilalmát. A Vörös Hadsereg minden egyes katonájának tisztafejű, egészséges izmú harcosnak kell lennie!” – FSzEK. BpGyP. K 136 TK. Egy másik szerint: „A kapitalista kizsákmányolás egyik leghatalmasabb eszköze az alkoholméreg, a tőke legveszedelmesebb fajtája az alkoholtőke volt. Nem elégedett meg azzal, hogy elvette a munkástól heti keresményét, még meg is rontotta egészségét, tönkretette testét, lelkét, családi boldogságát; nyomorba, bűnbe taszította, fegyházba, tébolydába juttatta. […]Munkások! Elvtársak! A proletárdiktatúra egyik első cselekedete volt, hogy elrendelte a teljes szesztilalmat. Vigyázzunk, hogy azt mindenki betartsa! A tőkét és vele az alkoholtőkét kipusztítottuk. Pusztítsuk ki az alkoholizmust, az elnyomás és népbutítás eszközét is! Csak ép testű, tiszta ítéletű munkássággal lehet a proletárdiktatúra feladatait megvalósítani, hatalmát fenntartani! Aki szeszesitalt iszik, az ellensége önmagának, ellensége a Tanácsköztársaságnak!” Uo. K 131TK.

[26] Pl.: STEIN FÜLÖP: Az alkoholizmus ellen való védekezés hazánkban. Bp., 1901.; UŐ: Az alkohol. Bp., 1906.; UŐ: Az alkoholkérdés mai állásáról. Bp., 1910.-

[27] „Azután áttérve a nép erkölcsi és vallásos életére, fejtegettem a főváros közelségének, az igenis könnyű közlekedésnek, az örökös vásárra járásnak,a nők gyümölcs és zöldséggel való házalásának, s kufárkodásnak, az úrbéli kocsmákban időzésnek veszedelmeit. Ezek miatt a házastárs, a gyermekek anyagi gondozása és öregek, sőt nevelés és iskoláztatás is szenved- félő, hogy egy nemzedék fordulatával, a gyülekezetnek vallási és erkölcsi és oktatása hátrányos változást szenvedhet.” – Szász Károly naplója. RL. A 1. i. (= Dunamelléki Ref. Egyházkerület irata, püspöki vizitációs iratok.) 7-8. köt.

[28] ENYEDI ANDOR: Az egyház, ahogy én látom. Kézirat.

[29] Az alkoholproblémával ugyanakkor több kortárs író is foglalkozott és vezércikkekben adtak hangot nézeteiknek: JUHÁSZ GYULA: Alkohol. In: Délmagyarország, 1919. január 5. In: „Mindenki újakra készül…” Az 1918–19-es forradalmak irodalma. Szöveggyűjtemény. II. köt. Szerk.: FARKAS JÓZSEF. Bp., 1962. 275-277. p. stb.

[30] ANKA LÁSZLÓ: A budapesti prostitúció és szexpiac története a boldog békeidőkben. In: Valóság, 2004. 2. sz. 82-105. p.; UŐ: A budapesti prostitúció jogtörténete a dualizmus korában. In: Vázlatok két évszázad magyar történelméből. Szerk.: DOMBOVÁRI ÁDÁM – MANHERCZ ORSOLYA. Bp., 2010. 51-65. p.

[31] A Pesti tyúk. Budapest erkölcse a világháború után. Erkölcsrajz. Írta: Két vén kakas. Bp., é.n. 36-37. p.

[32] CSOMÁR ZOLTÁN: A csehszlovák államkeretbe kényszerített Magyar Református Egyház húszéves története. Ungvár, 1940. 199. p.

[33] ANKA LÁSZLÓ: Apponyi Albert és a kongruatörvények. In: Egyháztörténeti Szemle, 2010. 1. sz. 51-65. p.

[34] KOVÁTS, 2005. 220. p.

[35] Ezt a jelölést azonban nem fogadta el Forgács, a következő alkalommal, a Tiszáninneni Egyházkerület püspökválaztásánál 1932-ben viszont igent mondott, végül nem választották meg. Ld. SÍPOS, 2004. 59-60., 82. p

[36] KOVÁTS, 2005. 295. p

[37] RAVASZ LÁSZLÓ: Emlékezéseim. Bp., 1992. (továbbiakban: RAVASZ, 1992.) 172. p.

[38] A zsinat ülései. In: Kálvinista Szemle, 1921. 42. sz. 343. p.

[39] Ld. II. sz. dokumentum.

[40] Bár Deme László 1921. augusztus 17-én kelt levelében a személyére vonatkozó ítélet súlyosságáról írt, de ennek ellenére azt elfogadta. – RL. A 7. (= Pesti Egyházmegye. Bírósági iratok, 1904-1921.) Benkő István és társai. 10. dob.

[41] RL. A 7. Benkő István és társai. 10. dob.

[42] RL. A 1. e. (= Bírósági iratok. Fegyelmi ügyek, 1921-1939.) 9. dob.

[43] Ld.: Egyházi törvények a Magyarországi Református Egyházban. Az 1904. év november havának tízedik napján megnyílt második budapesti Országos Református Zsinat által alkotott kilenc törvénycikk. Debrecen, 1906. (továbbiakban: ET. 1906.) V. tv. 15.§. 113. p.

[44] Ld.: SZABÓ IMRE: Egy református papi élet a XX-ik században. (Fiers Elek élete.) Bp., 1930. (A Református Figyelő füzetei, 2.)

[45] RL. C 196. (= Deme László iratai.) Interjú Deme Lászlóval, készítette: Kovács Gábor. s.d. 52. p.

[46] Patay, „az események egyik jelentős személye” 1959. június 29-én a Budapest-Déli Egyházmegye lelkészértekezletén tartott előadást. Ld. erről: BOLYKI-LADÁNYI, 1999. 15. p.

[47] Legalábbis a „Gombos Ferenc visszaemlékezése a Patay-előadásban” megjegyzés ezt sejteti. Vö. BOLYKI-LADÁNYI, 1999. 22-24. p.

[48] SÍPOS, 2004. 7. p.

[49] Az elmúlt időszakban eltérő érdeklődésű szerzők tollából több részkérdésre kaphatunk választ. Ezek azonban a legtöbb esetben a forrásoknak köszönhetően lokális jelentőségűek, és nem kerülhettek be a történészi irodalom körforgásába. Ld. pl.: FAZEKAS CSABA: Az 1919-es Tanácsköztársaság és az egyházak. Egy megkerült dokumentum. In: Magyar Nemzet, 1999. július 1. 10. p.; BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBOR: A Tanácsköztársaság és a pataki Kollégium. Búza László emlékei 1919-ről. In: Zempléni Múzsa, 2005. III. sz. 79-84. p. [Online: http://zemplenimuzsa.hu – 2011. július.]; BABUS ANTAL: Fülep Lajos az 1918-19-es forradalmakban. I-V. r. In: Új Forrás, 2002. 3-7. sz. (A szerző ugyanilyen című doktori disszertációja: Debreceni Egyetem Elektronikus Archívum / Doktori disszertációk: http://ganymedes.lib.unideb.hu – 2011. július.)

[50] „A harmadik tényező volt az Ev. keresztyén diákszövetség. Ennél már szomorú tény az, hogy miután előzőleg theologialig folyton és rohanva csúszott lefelé a lejtőn, végre tényleg és teljesen átnyergelt a kommunizmushoz; bár ott sem tagadható, hogy egyik-másik igyekezett még valami Tolsztoj-szerű evangéliumi alapot megőrizni.” MILITANS: Egyházi forradalom a kommunizmus alatt. In: Kálvinista Szemle, 1920. május 23. 6-7., május 30., 3-4. p. (továbbiakban: MILITANS, 1920.)

[51] RAVASZ, 1992. 184. p.

[52] MILITANS, 1920.

[53] RL. C 27. 11. dob. 33. fol.

[54] Utalás, a Heidelbergi Káté 54. kérdés-feleletének parafrázisa.

[55] Egyházi törvények a magyarországi református egyházban, Az 1904. év november havának tízedik napján megnyílt második budapesti országos ref. zsinat által alkotott kilencz törvényczikk Debreczen, 1906. (továbbiakban E.T.)

[56] RL. D 7. 18. dob. (1919-es események. A Károlyi-féle forradalom és a tanácsköztársaság idejét vizsgáló egyházközségi igazolóbizottság jelentése 1920. március 31.). Megjegyzés: A jelentés I. része az igazolóbizottság munkájával foglalkozik, a III. rész pedig elvi kérdéseket boncolgat. Bereczky Albert leveléhez különösen a II. rész kapcsolódik.

[57] RL. D 7. 18. dob.; RL. A 7. Benkő István és társai. 10. dob. A dokumentumban szereplő, korábban nem említett személyek: B. Papp István (Bilkei) (1865–1943) református lelkész, teológiai tanár; Csűrös István (1870-1947) református lelkész, vallástanár; Takaró Géza (1881–1974) református lelkész, esperes; Hatolkay Kázmér (?–?) a Budapest-Kőbányai Református Egyházközség lelkésze 1922 és 1948 között. Vö. ZOVÁNYI-LADÁNYI, 1977. 454., 619-620. p.

[58] „34. §. Fegyelmi vétségek: A) Egyházi tisztviselőknek vagy alkalmazottnak a következő pontokban felsorolt cselekményei vagy mulasztásai: 1. az egyházi törvények vagy szabályrendeletek által reá rótt hivatalos kötelességek megszegése; 2. minden oly cselekvény vagy mulasztás, a melyből az egyháznak vagy iskolának kára származik, vagy jogos haszna marad el; 3. oly cselekménye vagy mulasztása, a mely a vallásos érzületbe, hithűségbe, közerkölcsiségbe ütközik, az egyházias tekintélyt lealacsonyítja, a viselt egyházi hivatali állás méltóságát sérti.” ET. 1906. 119. p.

[59] „140. §. A lelkészek a hivatalos teendőket csak saját egyházközségükben végezhetik, más egyházközségben csak akkor, ha arra az egyházi felsőbb hatóság által kiküldettek, vagy az illetékes lelkész által felkérettek, vagy felhatalmaztattak.” ET. 1906. 49. p.

[60] „35. §. Fegyelmi büntetések: a, rosszallás; b, feddés; c, pénzbüntetés, a mely azonban az egyházi hivatalnok évi fizetésének (lakbért vagy a lakás-értékét leszámítva) egyötödét meg nem haladhatja; d, a viselt hivatalból, azon helyről való elmozdítás és pedig vagy egyharmad vagy fél nyugdíjjal, avagy minden javadalom nélkül; e, az egyházi hivatal viselésétől való végleges megfosztás; f, a választás vagy választhatóság jogától legfeljebb öt év tartamára való megfosztás.” ET. 1906. 120. p.

[61] Országos Református Tanács alakult 1918. október 27-én. Javarészt az Országos Református Lelkészegyesület (ORLE) tagjaiból és célkitűzéseivel. A II. világháború ideje alatt alakult a nevében nagyon hasonló Országos Református Szabad Tanács, ami jelentős politikai és egyházpolitikai potenciállal rendelkezett az 1945 és 48 közötti időben. Ld.: CSOHÁNY JÁNOS: Kilencven éve alakult az Országos Református Lelkészegyesület. In: Egyháztörténeti Szemle, 2001. 1. sz. 128-142. p.

[62] Új Reformáció: 1918-ban 1 próbaszám jelent meg, majd 1919-ben további 17 szám.

[63] Ezen indoklásnak ellentmond Petri Elek 1919. november 17-én kelt igazoló levele: „Igazolom, hogy ifj. Benkő István rákospalotai lelkész márc. 30-án és ápr. 6-án délelőtt a Kálvin-téri templomban végezte a templomi szolgálatok. A kálvin-téri lelkészi hivatalnál történt szerepléséből kifolyólag ellene semmi panaszom nincsen.” – RL. A 7. Benkő István és társai. 10. dob.

[64] Vö. 58. sz. jegyz.