Cigányság és vallásosság

2001. - Híradások szerint Krasznai Józsefet, a Strasbourgban tartózkodó zámolyi romák szóvivőjét is meghívták az Újdelhiben április 9-én tartandó nemzetközi konferenciára, amely a cigány kultúrával és annak gyökereivel foglalkozik. Bár e gyökerek között természetesen vallásiak is vannak, a témával foglalkozó szakemberek hangsúlyozzák: nincsen tételes cigány vallás, létezik viszont többféle cigány népi vallásosság, s ennek elemei mindazon vallásokban fellelhetők, amelyeket a romák a környezetüktől átvettek.

Egy középkori legenda szerint Jézus keresztre feszítéséhez a szögeket cigányok kovácsolták, ezért (ők is) felelősek a haláláért. A legenda roma verziója szerint azonban minden másképp történt: a cigányok - éppen, hogy megmentsék Krisztust a kereszthaláltól - el akarták lopni a keresztre feszítéshez odakészített szögeket, ám végül csupán egyetlenegyet sikerült elcsenniük. E kétféle változat is jelzi, hogy a cigányok - akiket a középkorban boszorkánysággal és varázslattal vádoltak, sőt még azzal is, hogy népük egy asszonynak a sátánnal kötött frigyéből származik - vallási szempontból valamiféle „határhelyzetben" vannak. Mert például a körükben pasztorálást végző papok, miközben rendre arról számolnak be, hogy cigány híveik különösen nyitottak az evangélium befogadására, vagyis „jó keresztények", azt is észrevételezik, hogy mindeközben nem csupán keresztények - vagyis egyszerre vannak „belül is, kívül is".

A világszerte hol szerényebben 15 milliósra, hol nagyvonalúbban 40 milliósra becsült cigányság kétharmada ma is Indiában él, s többségében a hindu vallás különféle irányzatait követi. A szórványban India-szerte, túlnyomórészt azonban Észak-Indiában, azon belül is a Pandzsábban élő öt etnikai csoportból négy (a tamil nomádok, az indiai cigányok, a kandzsrik, valamint a baigák) hindu vallású, míg az ötödik, a lambadi vagy gormati cigányok többsége az iszlámot követi. Csakúgy, mint a közel-keleti, illetve észak-afrikai országokban élő, ma is nomád nawari cigányok. Igaz, az általuk gyakorolt iszlámba az is belefér, hogy higgyenek különféle szellemek, valamint a gyíkok és kígyók rontó erejében.

Az Indiában a kaszton kívüli érinthetetlenek közé tartozó, származáshelyüket mintegy ezer évvel ezelőtt elhagyó cigányok eljutottak Izraelbe is, ahol - Jeruzsálem környékén - ma is mintegy tízezren élnek. Ők arabul beszélnek, s többségükben muszlimok. A Balkánon - elsősorban Macedóniában, Boszniában és Bulgáriában - ugyancsak élnek muszlim vallású romák. A macedóniaiak egy része - máig osztva a sok évszázados feltételezést - „egyiptomi származásúnak", illetve a „fáraó népének" titulálja magát (egyébként innen erednek a gypsy, gitane és hasonló megnevezések is).

A cigányság egyharmadát kitevő európai cigányság Indiából való elvándoroltában (egy Perzsiában töltött időszak után) a 7-8. század fordulóján jutott Örményországba, ahol - több mint kétszáz évvel a magyarok előtt - felvette a kereszténységet. Feltételezések szerint ezután vagy négyszáz évig éltek az örmények mellett, ahol - fogalmaz Várnagy Elemér, a Pécsi Tudományegyetem, valamint a zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola romológiaprofesszora - „az ott tapasztalhatónál kissé racionálisabb európai vallásgyakorlat helyett inkább emocionális telítettségű, csillogó-villogó, gyertyafényes, nagy, drámai szertartásokat átélő vallási közegben éltek".

A későbbi vándorlások során Kis-Ázsián, Szírián és Észak-Afrikán, majd a Gibraltári-szoroson át Európába vándorló cigányok egyébként éppúgy különösebb nehézség nélkül lettek mohamedán vallásúak, mint azok, akik a Balkánon vették fel az iszlámot. Könnyen tértek ugyan át az iszlámra, ám ennek karakterét illetően ismét csak figyelemre méltó - írja Várnagy professzor -, hogy a balkáni muszlim, illetve keresztény cigányok, békésebb időkben, gyakran imádkoznak egymás templomaiban: a mohamedán roma család a legnagyobb természetességgel tért be keresztény templomba, hogy Mekka felé fordulva elmondja a pénteki imát, miközben keresztény cigányok, levetve cipőjüket, dzsámikba, illetve mecsetekbe térve imádkozták el az Üdvözlégy Máriát.

Vannak persze sajátosságai a keresztény cigányság vallásosságának is. Közkeletű nézet szerint e körben a Mária-hit erősebb, mint a Krisztushoz való kötődés. Várnagy Elemér szerint míg a katolikusok általában Mária közbenjáró szerepét szokták hangsúlyozni Jézusnál, a keresztény cigányok - a katolikus romák is - inkább fordítva: Jézushoz fohászkodnak avégett, hogy segítséget eszközöljön ki Máriánál, akiben elsősorban az Isten anyját tisztelik. E jelenséget többen a cigány nők hagyományos és jellegzetes társadalmi „pozíciójából" eredeztetik. Így vélekedik például Lankó József is, aki a kizárólag a 19. századi nyelvújítás előtti, archaikus román nyelvet beszélő, beás cigányok által lakott, dél-baranyai Alsószentmárton római katolikus plébánosa. „Errefelé - meséli - nemcsak a főzés, a gyereknevelés az asszony dolga, de tíz eset közül kilencben az is, ha el kell intézni valamit."

És persze itt is jellegzetes a hitbeli „határátlépés": az alsószentmártoni beások jó része Romániából származott jelenlegi lakóhelyére, ezért a görögkeleti - úgymond „szerb" - karácsonyt is megünneplik a katolikus karácsony mellett. De az itteni katolikus karácsony is egy kicsit másként zajlik: az éjféli mise idején a templom előtt nagy tüzet raknak, amit a falu népe meghitten körbeül, s csak azután térnek be a templomba. A szerb karácsonyt január 6-án, a katolikus vízkereszt napján, otthon ünneplik, de istentisztelet akkor is van. Tüzet raknak húsvétkor is, e mellett énekelve virrasztja át a falu népe a nagyszombati éjszakát, majd hajnalban következik a mise és a körmenet. Végül pedig a „kollektív" reggeli, amelyet az asszonyok közösen készítenek, s megint csak a tűznél szolgálnak fel.

A dél-baranyai beások már említett nyelve egyébként eléggé megnehezíti az alsószentmártoni lelkész dolgát. Ahhoz ugyanis, hogy beás nyelven prédikálni is lehessen, s e nyelvre a Bibliát is le lehessen fordítani, Lankó József szerint komoly nyelvújításra volna szükség. A kereszténység, a Biblia sajátos szókincse (például a szentháromság, kegyelem, megváltás és más teológiai kifejezések) - mondja a lelkész - hiányoznak a beás nyelvből. Ezzel magyarázza, hogy végül magyarul kénytelen elmondani prédikációit. (A magyarországi oláhcigányok beszélte romano nyelv megújítása viszont - például Choli Daróczi József Biblia-fordítói buzgalma nyomán - már megkezdődött.)

Ám az alsószentmártoni beások a tekintetben akár kivételnek is számíthatnak, hogy „saját" papjuk van. Koránt sincs ilyen helyzetben a magyarországi cigányság (a beások, a romáknak is mondott oláhcigányok vagy a kizárólag magyarul tudó romungrók), akár római katolikus, akár görög katolikus, akár ortodox vallásúak. Magyarországon mintegy százezernyire becsült református cigányság is él, ami a terület ismerői szerint nem jelent többet, mint hogy református pap keresztelte meg őket. A református romák az Isten képi ábrázolását nem megengedő protestáns puritanizmust olyannyira nem érzik magukra nézve kötelezőnek, hogy az ő otthonaikban is éppolyan mindennaposak a szentképek, ikonok, feszületek, mint a katolikusokéiban. De általában is elmondható, hogy a magyarországi cigányok körében - gyakorolják bár hitüket az unitárius, a görög katolikus vagy éppen a szabadegyházakban - tartják magukat a bevett keresztény liturgiáktól eltérő vallási elképzelések is. Ezek immár össze is kombinálódtak a keresztény hittel. A keresztelést például igen fontos momentumnak vélik, ám nem csupán a „szokásos" értelemben. A hitbeli meggyőződés része például, hogy az újszülöttet állandó személyi felügyelet alatt tartva kell védeni, egészen a keresztelőig - ami majd, hivatalos funkcióján túl, megvédi a rontástól is. E rontás - vélik - persze nemcsak a rossz szellemek, hanem sokszor a romák irányából is történhet. Az archaikusabb cigány csoportok folklórjában ma is jelentős szerepet játszanak az úgynevezett „átokénekek" - számol be erről Bari Károly, a friss Kossuth-díjas roma költő és népmesegyűjtő is. Szerinte a cigányok hisznek az átok erejében, mint ahogyan abban is, hogy énekléssel elejét lehet venni a rontó szándékok érvényesülésének. Így azután bármelyik egyházhoz tartozzanak is, vallásgyakorlásuk nem akadályozza meg őket abban, hogy természetfeletti szellemek, visszajáró lelkek létezésében is higgyenek.

A valaha tapasztalt - és sokszor túlzott vehemenciájú - térítői buzgalmukat mára szinte teljesen elvesztő és a cigány lakosság körében a más társadalmi szférákénál kisebb aktivitással jelen lévő nagy egyházak mellett (helyett) Magyarországon mostanában az ezeknél sokkalta mozgékonyabb Hit Gyülekezete, a Pünkösdi Közösség, valamint más karizmatikus és pünkösdista egyházak szereznek sok cigány hívőt. Elemzők szerint a térítői igyekezeten túl azért is, mivel ezek liturgiája „vidámabb", kötetlenebb, de talán nem kis mértékben azért is, mert e mozgalmakban már gyakorlat, hogy cigányok cigányoknak tartanak szentbeszédet - mégpedig anélkül, hogy előzőleg teológiai stúdiumokat kellene folytatniuk. A pünkösdista mozgalom különös népszerűségnek örvend egyébként a zámolyi cigány családokat befogadó Franciaországban is, ahol Patrick Williams francia romológus és antropológus egy 1984-ben, a kétféle hit találkozásáról írt esettanulmányában az alábbi példatörténetet említi:

„Egy családban, amely nem sokkal azelőtt tért meg a pünkösdista mozgalomhoz, meghalt egy férfi, aki viszont még nem volt megkeresztelve. Ennek ellenére a család úgy döntött, hogy a temetésre cigány pünkösdista lelkipásztorokat hív. Az elhantolást megelőző virrasztás alatt, egy kis falu piacterén, egy bagoly huhogása hallatszott. A hagyomány szerint ez rossz előjel, közeli halált jövendöl. Egyesek a bajt elhárító varázsigét suttogtak, mire az egyik fiatal cigány lelkipásztor megjegyezte, hogy ez csak babona. Ha jó keresztények vagyunk, mondotta, nem kell hinnünk ezekben az elavult dolgokban. Mire nagy felzúdulás támadt: ha azt akartuk volna, hogy babonásoknak tartsanak minket - torkollták le -, akkor akár egy gádzsó papot is hívhattunk volna!"

Gerlóczy Ferenc (HVG, 2001 április 7.)