B. A MRE cigánymissziója – a gyakorlatban – városban

A MRE cigánymisszióját korábban Hadházy irányította. A misszió vezetését 2002-ben Búzás vette át. A munkát – természetesen – nem csak ők ketten végzik. A misszió a gyülekezetekben folyik hűséges lelkipásztorok, hitoktatók és gyülekezeti tagok szolgálata nyomán, akiknek nevét nincs módunkban felsorolni. Róluk írja Búzás: „Nekik köszönhető, hogy ma több faluban és városban vannak olyan gyülekezetek, amelyeknek aktív tagjai között megtaláljuk hitben járó cigány testvéreinket is.” (P. Tóthné in: Búzás 2004/b). A következő példák róluk szólnak.

1. Budapest-Józsefváros

Első példánkat a fővárosból vettük. Vizsgáljuk meg Józsefváros (Budapest VIII. kerülete) egyik gyülekezetét. Józsefváros lakosainak száma közel 82 ezer fő. Közülük több mint 10 ezer vallotta magát reformátusnak a 2001 évi népszámláláskor.[48] Ebben a kerületben él Budapesten – az összlakossághoz viszonyítva – a legtöbb cigány, megközelítőleg 2 800 fő, a lakosság 3,4 %-a[49]. Józsefvárosban egy nagyobb oláh cigány és egy kisebb, de jólszituált magyar (zenész) cigány közösséget találunk. Amennyiben hasonló arányban vannak a reformátusok között a cigányok, mint Magyarország összlakosságában, akkor a kerületben megközelítőleg 340 református cigány él. A kerületben négy református gyülekezet működik.[50] Ezek közül vizsgálatunk tárgyául a Józsefvárosi Református gyülekezetet választottuk, mivel ennek a gyülekezetnek a lelkésze képzett missziológus, aki több éven át a misszióról tanított a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet (PMTI) keretein belül.

A Józsefvárosi Református gyülekezetet Szabó Aladár, a „belmisszió atyja” alapította, ma Bacskai Bálint a lelkésze. Választói névjegyzékében 530 fő szerepel, a vasárnapi istentiszteletet 180–200 fő látogatja (Bacskai 2005/a). Egy jó evangéliumi közösség, amely a túlélésért küzd.[51] A gyülekezetben nem végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között abban az értelemben, hogy célzottan feléjük különféle szolgálatok irányulnának, de a közösségben vannak olyan cigány származású tagok, akik már asszimilálódtak vagy oda integrálódtak. A gyülekezetnek vannak olyan tagjai, akik cigánynak látszanak, vagy származásukról tudható, hogy legalább egyik szülőjük cigány volt, a közösség mégsem cigányként tartja őket számon, és magukról sem cigányként nyilatkoznak (Bacskai 2005/a). A gyülekezet magyar tagjai a legnagyobb nyitottsággal vannak feléjük. A származás kérdése soha nem merül fel (Bacskai 2005/b). A napi szolgálat során, a lelkészeknek, hitoktatóknak és a gyülekezeti munkásoknak sok lehetőségük adódik a cigányok felé való bizonyságtételre. A Bacskaival (2005/a) készített interjú alapján ezek az alkalmak a következők:

1. A keresztelés alkalma

A megkereszteltek között sok cigány gyermek is van. Kereszteléskor lehetőség nyílik arra, hogy a lelkész a szülőket és rokonokat az evangéliummal megszólítsa és a gyülekezeti alkalmakra hívogassa.

2. A születésnapi köszöntés

A megkeresztelt gyermekek születésnapjára évente köszöntést küldenek – a cigány gyermekeknek is –, jelezve ezzel, hogy a közösség számon tartja őket.

3. A hitoktatás

Minden első osztályba lépő református gyermeknek meghívót juttatnak el, hogy jelentkezzen a hitoktatásra. A hitoktatásban részt vevő gyermekek közül kb. negyven, cigány gyermek. A gyermekek között nincs származásuk szerinti különbség tétel. Többször megesik, hogy egy cigány gyermek egy ideig lelkesen jár a hitoktatásra, majd minden indoklás nélkül eltűnik, de később újból megjelenik. Sokszor hiányzik belőlük a kitartás.

4. Táborozás

A gyülekezet minden évben nyári tábort szervez a gyermekeinek. A táborba 1–5 cigány gyermek is eljön. A cigány szülők nehezen engedik el a gyermekeket táborba. Az ok általában a gyermekek féltése, különösen a lányoké. Amikor egy cigány szülő a leánygyermekét elengedi, az már a nagy bizalom jele. Ilyenkor az anyagiak kevésbé játszanak szerepet. Ha a táborban egy gyermek jól érzi magát, az nagy előrelépés számára a gyülekezetbe való integrálódás felé. A táborozás nagyszerű lehetőség arra, hogy a gyermekek kiszakadva a környezetükből intenzíven hallhassák és „láthassák” (a felnőttek életében) az evangéliumot. A táborozás, életre szóló döntések alkalma lehet. Itt mutatkozik meg igazán, hogy a cigányok elfogadása szívből jövő-e, vagy csak máz, amit a cigányok azonnal észrevesznek.

5. A konfirmáció

A hittanra járó cigány gyermekek közül néhányan jelentkeznek a konfirmációra. Sokan viszont azért nem jönnek, mert nehéznek gondolják a kátét, holott minden nehézség nélkül ők is meg tudnák tanulni az anyagot. Tanulás tekintetében a cigány gyermekek önbizalma kisebb – amit erősít bennük a környezetük alacsonyabb iskolázottsága –, de azért néhányan közülük is konfirmálnak.

6. Ifjúsági óra

A konfirmáció után néhányan az ifjúsági közösségbe is bekapcsolódnak. A cigányoknál (bár sokszor a magyarok között is) sok múlik a párválasztáson. Többször megesik, hogy ez szakítja ki őket az ifjúsági közösségből és a gyülekezetből is.

7. A felnőttek

Néhány cigány család jár a gyülekezeti alkalmakra. Általában ők személyes kapcsolat révén kerültek a gyülekezetbe. Az egyik család Nagyváradról került egy Budapest környéki faluba, ahonnan bejárnak a vasárnapi istentiszteletre. A keresztelés és temetés is jó alkalom a templomba való hívogatásra. A gyülekezet egyik férfi tagja így kezdett el járni a közösségbe. Egy félig cigány származású asszony, a gyermekével azóta jár a gyülekezetbe, hogy felnőttként konfirmált. Aktív tagja lett a közösségnek, szolgálata van a gyülekezetben. Ö teljes mértékben asszimilálódott, a gyülekezet tagjai őt nem cigányként tartják számon. A fent említettek között vannak olyanok, akik komoly megkötözöttségektől szabadultak meg, és így lettek a gyülekezet tagjai.

Történt arra is próbálkozás, hogy házi bibliakör induljon a cigányok részére, de ez a közöttük lévő ellentétek miatt meghiúsult. Egyes gyülekezeti tagoknak vannak problémáik a környezetükben élő cigányokkal, de a gyülekezetben nem a származásra, hanem az emberi minőségre tekintenek. Általában a szociális háttér dominánsabb, mint a származás.

8. Konferencia

A cigányok számára nem tartottak konferenciát a gyülekezetben. A gyülekezet önkéntes segítői részére viszont volt képzés[52], amelyen szó volt a cigánymisszióról is. Sajnos, ennek a jövőre nézve nem lettek kézzelfogható következményei. Nem született belőle program vagy valamiféle változás.

A gyülekezet vezetősége igyekszik a város vezetőségével jó kapcsolatot kialakítani, hogy közösen tehessenek a cigányok integrálásáért. Így a „Napház”[53] kulturális vezetőjével[54] egy tehetséggondozó programot terveznek, és felvetődött egy református cigány gyülekezet alapításának terve is. Ha ez létre jöhetne, nagyobb lehetőség lenne a cigányok megszólítására, hívogatására. Idővel közülük lehetne valakit kiképezni a gyülekezet vezetésére (Bacskai 2005/a).

A Józsefvárosi gyülekezetben egy olyan „városi modellt” láthatunk, amelyben a gyülekezet nem végez „speciális missziói munkát” a cigányok között, de fontosnak tartja missziói küldetését mindazok felé, akik a gyülekezet területén élnek, akár cigányok, akár magyarok. Mind a gyülekezet vezetősége, mind pedig a tagsága megkülönböztetés nélkül kész befogadni a gyülekezeti életbe bekapcsolódni szándékozó cigányokat. A gyülekezetnek vannak megkeresztelt, konfirmált cigány tagjai. A lélekmentésen kívül tervezik – a hatósággal, kulturális egyesülettel összefogva – a cigány fiatalok felemelkedését célzó tehetséggondozó programot, ezzel segítve a társadalmi beilleszkedést, a „más vagyok, de hasznos” kép kialakulását és megtartását (Bacskai 2005/b). Bacskai „a misszió jövőbeni irányát az önálló roma gyülekezetek létrehozásában” látja (Bacskai 2005/b). A gyülekezet és annak vezetősége jól méri fel a helyzetet, látva és figyelembe véve a körülményeket. Azoknak a cigány családoknak, amelyek szeretnének asszimilálódni vagy integrálódni a „magyar” gyülekezetbe, megteremtik ehhez a megfelelő körülményeket. Megkülönböztetés nélkül nyitva áll előttük a lehetőség, hogy részt vegyenek a gyülekezet minden alkalmán és a szolgálatban is. Azoknak pedig, akik jobban érzik magukat a saját (homogén) közösségükben, kultúrájukban, igyekeznek olyan körülményeket teremteni, hogy létre jöhessen egy „cigány” gyülekezet, amelynek életébe kapcsolódhatnának be. Így a cigányok maguk dönthetnek, hogy melyik utat választják.

 2. Gyöngyös

Második példánkat a gyöngyösi református gyülekezet életéből vettük. Gyöngyös több mint 33 ezer lakosú, Heves megyei város. A lakosság 2,3%-a cigány, akik között vannak magyar-cigányok és másári dialektust beszélő oláh cigányok. A cigány lakosság többsége nagyon rossz szociális körülmények között él. A munkanélküliség is magas közöttük. A város többségében katolikus, de a 2001 évi népszámláláskor a lakosság 5,4%-a reformátusnak[55] vallotta magát. A városban egy református gyülekezet van, amelynek tagjai közül sokan szórványban élnek, a környező falvakban. A gyülekezet végez „speciális missziói munkát” a cigányok között. „A gyülekezet cigánymissziós kezdeményezésére felfigyelt Lakatos Zsolt gyöngyösi önkormányzati és kisebbségi önkormányzati képviselő, akivel azóta is jó kapcsolatot ápolunk, és aki munkánkat támogatni igyekszik. Hasonló módon kapcsolódott be egy helyi ált. iskola roma pedellusa (Kanalas Éva) is a munkába” (Kéri 2006/a).

2000-ben egy cigány (romungro) fiatalember, Jónás Zsolt kezdte látogatni az ifjúsági órákat[56]. Ő a szomszédos iskola kollégiumában lakott. Az ifjúsági körben olyan közösségre talált, ahol meghallgatták, megkülönböztetés nélkül befogadták és szerették. Itt ismerte meg Jézus Krisztust, mint személyes Megváltóját, majd csatlakozott a gyülekezethez. Szülei nagyon ellenezték ezt a lépését, mert attól féltek, hogy egy „szekta” karjaiba került. Később – látva a benne történt változást – nevelőapja belátta tévedését. A benne történt változást mások is észrevették. Egy cigány barátját magával vitte a gyülekezetbe, aki szintén megtért (Jónás 2005). <<Egy év múlva átiratkozott egy szolnoki speciális „roma” szakközépiskolába. Itt bizonyságtétele több diáktársa érdeklődését felkeltette Jézus Krisztus iránt, de végül Csabai Ágnes igazgatóhelyettes[57] tért meg>> (Kéri 2005/a). Jónás a sikeres érettségije után a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskola Karára, Nagykőrösre jelentkezett, hogy továbbtanuljon. Kéri Tamás, a gyöngyösi gyülekezet lelkipásztora – Jónás és Csabai bevonásával – 2004 nyarán „hittanos-kézműves tábort” szervezett a városban lakó cigány gyermekeknek. A tábor egy helyi iskolában, 20–25 gyermek részvételével zajlott. Délelőtt volt a program „hittanos” része, bibliai történet, beszélgetés, ének-, igevers tanulás és játék. Délben közös ebéd, majd kézműves foglalkozás ill. sportfoglalkozás. A tábor hatására beindulhatott ezeknek a gyermekeknek a hitoktatása egy iskolában. Az ádventi időszakban játszóházat szerveztek nekik, majd 2005 nyarán újból tábort (Kéri 2005/a).

A foglalkozásokon részt vett a gyülekezet lelkésze, többen a gyülekezeti gyermekmunkások közül és a szolnoki Regionális Interkulturális Roma Missziói Egyesület (ROME)[58] néhány cigány származású tagja. A gyülekezet tagjai közül többen imádsággal, anyagiakkal és munkájukkal támogatják a missziót.

Kéri elsődleges feladatnak a cigánymisszióban a tanítással való felzárkóztatást és az előítéletek elleni küzdelmet látja. Ezen kívül fontosnak tartja az evangélizációt, a gyülekezetbe való betagozódást és a diakóniai munkát is (Kéri 2005/b, 3). Most egy EU-s pályázaton dolgoznak, hogy felállíthassanak egy Tanodát, ahol a cigány gyermekek a tanítás után segítséget kapnak leckéjük megírásához és megtanulásához. Így több munkatárs bevonásával, naponta lenne lehetőség a gyermekekkel foglalkozni (Kéri 2005/b, 5). A jövő útját missziológiai megfontolásból a vegyes (cigány és magyar) gyülekezetekben látja, de ez csak távlati cél, gyakorlati okokból ez csak évtizedek múlva valósítható meg, mert a társadalmi és műveltségi különbségek miatt évszázadok óta idegenként élnek egymás mellett cigány és magyar emberek Magyarországon. Elsősorban a keresztyén gyülekezetek adottsága és feladata e korlátok átlépése, lebontása (Gal 3,26–28) (Kéri 2006/a).

A gyöngyösi gyülekezetben egy olyan „városi modellt” láthatunk, amelyben a gyülekezet „speciális missziói munkát” végez a cigányok között. A munka a cigány gyermekek felé irányul. A szolgálatot elhívott, képzett munkatársak (lelkipásztor, hitoktató,[59] gyermekmunkások), cigány segítők (Jónás) végzik a gyülekezet egyes tagjainak támogatásával. Munkájukat támogatja a helyi (kisebbségi) önkormányzat és egy civil egyesület (ROME). Munkatársaik között más felekezetű (római katolikus, baptista) is megtalálható. Munkájuk során a gyermekek többféle szükségére tekintenek (holisztikus szolgálat), segítve őket a tanulásban, a beilleszkedésben, lelki szükségeikben és a diakónia területén is. Az igénynek megfelelően az alkalmi, homogén (csak cigány gyermekek) csoportos foglalkozásból (nyári tábor, ádventi játszóház) rendszeres (homogén) hitoktatás indult. Egyes cigány gyermekek a meglévő hittanórákra kezdtek járni (vegyes csoport). A heti találkozásokat remélhetőleg fel fogja váltani a Tanodában (homogén csoport) a napi foglalkozás. Kéri a gyermekek között kezdte el megvalósítani távlati célját, a korlátok lebontását, hogy mind a magyarok, mind pedig a cigányok készek legyenek együtt (vegyes gyülekezet) Isten dicsőségére élni.

 C. A MRE cigánymissziója – a gyakorlatban – falun

1. Rohod

Harmadik példánk egy Szabolcs-Szatmár megyei falu, Mátészalka közelében. Rohod több mint 1300 lakosú település, amelynek 20,5%-a a lovári cigány nyelvjárást beszélő oláh cigány[60]. Meglepően hangozhat, de a cigány lakosság többsége jobb szociális körülmények között él, mint a magyarok, mivel többen közülük önálló vállalkozók lettek, és vállalkozásuk szépen fejlődik. A faluban a cigányok és magyarok közötti viszony nem mindenben felhőtlen. A cigányok igyekszenek jó kapcsolatot tartani a magyarokkal, akiknek körében előfordul az előítéletesség. Korábban egyesek a rossz szociális körülményeik miatt nézték le a cigányokat, most pedig a jó körülményeik miatt támad fel bennük az irigység. A jó anyagi körülmények között élő cigány gyermekek néha kérkednek a gazdagságukkal (Magyar 2005/a).

A falu többségében református (69,7%),[61] de élnek a községben római- és görög katolikusok is. A református gyülekezetben az 1950-es években lelki ébredés volt, amelynek hatása ma is tapasztalható a közösség életében. A cigányság között az 1970-es években a metodisták[62] végeztek missziói munkát, amely jó alapot adott a későbbi református szolgálatoknak. Magyar Ildikó lelkipásztor 1992-ben került a rohodi gyülekezetbe. Elbeszélése szerint első találkozásai a cigányokkal a temetéseken voltak. Ebben az időben a helyi cigányok egy része Kótajba és Demecserbe járt a szabadkeresztyének[63] összejöveteleire. 1993-ban egy este néhány cigány kopogtatott be a parókiára. Tanácsot kértek tőle afelől, hogy jó helyre járnak-e a szabadkeresztyénekhez, mert az ott tapasztaltak nyugtalanították[64] őket, több dolgot nem tartottak biblikusnak[65]. A lelkésznő igei útbaigazítása után a cigányok a református gyülekezetbe kezdtek járni. A gyülekezet örömmel és szeretettel, megkülönböztetés nélkül fogadta be őket. A helyi cigányok közül többen, akik római katolikusnak lettek megkeresztelve, a református gyülekezethez csatlakoztak (Magyar 2005/a).

Annak ellenére, hogy a gyülekezetbe cigányok járnak, a rohodi gyülekezet nem végez „speciális missziói munkát” a cigányok között abban az értelemben, hogy feléjük külön szolgálataik lennének. A gyülekezeten belül a magyarok és cigányok kapcsolata testvériesnek mondható. A magyarok igyekszenek maguk közé ültetni azokat a cigány testvéreket, akik külön akarnak húzódni. Nem örülnek annak, ha egy idegen különbséget tesz a cigányok és magyarok között, pl. azzal, hogy imádkozik a cigányokért. A falubeliek is jobban becsülik a megváltozott életű cigányokat.

A gyülekezet alkalmaira együtt járnak cigányok és magyarok, amelyek a következők.

1. Az óvodai hittanon 57 gyermek vesz részt, közülük 21 fő cigány.

2. Az iskolai hitoktatás 90 gyermeket ér el, közöttük 43 cigány gyermek van.

3. A gyermekek részére vasárnap gyermek-istentiszteletet tartanak.

4. Évente kétszer a gyülekezet a Vasárnapi Iskolai Szövetséggel karöltve 5 Napos Klubot[66] tart.

5. A gyermekek táboroztatását úgy oldja meg a gyülekezet, hogy más missziós szervezetek[67] táboraiba viszi őket.

6. Kialakult egy úgynevezett felolvasó óra a fiataloknak, ahol építő keresztyén irodalom felolvasása mellett éneklés és játék is van. Ezt egy hívő cigány fiatal vezeti.

7. Hetente van a gyülekezetben ima- és bibliaóra, amelyen a felnőttek mellett hívő cigány gyermekek is részt vesznek.

8. Missziós jelleggel egy színdarab[68] játszására is sor került az iskola tornatermében, ahol a 150 résztvevőből 120 cigány volt. Úgy tűnik, hogy ez a fajta üzenet-közvetítési mód jobban vonzotta és megragadta a cigányokat, mint a hagyományos.

9. A gyülekezetben voltak[69] rendszeres házi bibliaórák is. Amikor az összejövetelt egy cigány testvér házánál tartották, akkor a magyarok is részt vettek azon, de a környék cigány lakói közül többen eljöttek, mint más alkalommal.

A gyülekezeti munkát alapvetően a lelkésznő végzi. A fizikai munkákban cigányok és magyarok egyaránt részt vesznek. Van egy szolgáló gyermekcsapat, amely lelkesen készíti és hordja ki a meghívókat a faluba, és elvégez apróbb feladatokat. A gyülekezetnek van egy cigány presbitere is, akit nagy többséggel választott meg a gyülekezet e tisztségbe. Nagy segítség a gyülekezetnek az, amikor Búzás Irén, a MRE cigánymissziójának a vezetője közöttük szolgál. Meglátogatja a cigány testvéreket, ismertető előadást tart az országos cigánymisszióról, vagy a sárospataki cigánymunkás képzőre viszi őket. A gyülekezet tagjai így imádságban hordozzák az országos cigánymisszió ügyét. Kertész Andrásné, a VISZ Szabolcs-Szatmár megyei területi vezetője, komoly segítséget jelent a cigány és magyar gyermekek közötti evangélizációs szolgálatban (Magyar 2005/a).

A missziói munka legfontosabb területe Rohodon az evangélizáció, a hitbeli növekedés elősegítése és a lelkigondozás. A gyülekezetben nem kellett harcolni az előítéletek ellen vagy az ellenségeskedések miatt, mert a (magyar és cigány) hívők közösségében a falak maguktól leomlottak.[70] Magyar erről így ír: „Az ébredést látom a befogadás okának. A hívő mag elfogadó/befogadó szeretete teremtett ilyen légkört. S ez adott a gyülekezetnek jó példát, amit gyakorolnak is.” (Magyar 2005/b) A rohodi cigányok tehát az integráció útját választották. Nyelvük használatában is megmutatkozik, hogy nem szégyellik cigány voltukat, de a gyülekezetben nem szeretnék, ha cigányként megkülönböztetnék őket. Nem igénylik, hogy számukra külön, „másfajta”[71] cigány összejövetelek legyenek.

A gyülekezetbe járó cigányok (gyermekek és felnőttek) életében mélyreható változást munkált Isten. Számukra a problémát a hosszútávú állhatatosság jelenti. Sokszor csúcspontok és mélységek között ingadoznak. Életük egyik legkritikusabb pontja a társválasztás ideje. Sok fiatal, aki korábban lobogó hittel követte Jézust, itt elbukik és ezért elmarad a közösségtől. Időnként a családi viszályok is megosztják a hívők közösségét. A jövő szempontjából meg kell találni a megoldást erre a problémára. Egy vendég igehirdető, egy alkalom végén lehetőséget adott a gyülekezetben lelkigondozói beszélgetésre azoknak, akik ezt igénylik. Többen a cigányasszonyok és lányok közül éltek az alkalommal és bűnvallást tettek. Ebből alakult ki az a gyakorlat, hogy ezeket a személyeket időnként a lelkész és a lelkigondozó meglátogatja. Talán ez a nagyobb figyelem, a személyes törődés segít majd abban, hogy a hívő cigányok lelki élete megerősödjön, stabillá váljon (Magyar 2005/a).

A rohodi gyülekezetben egy olyan „falusi modellt” láthatunk, amelyben a gyülekezet nem végez „speciális missziói munkát” a cigányok között, de fontosnak tartja missziói küldetését mindazok felé, akik a gyülekezet területén élnek, akár cigányok, akár magyarok. A lelki szolgálatot főleg elhívott, képzett munkatársak végzik (Magyar, Búzás, Kertészné), de a gyülekezet tagjai is sokat tesznek a misszió eredményességéért (megkülönböztetés nélküli befogadás – cigány presbiter megválasztása, fizikai munkák). Magyar kész összefogni azokkal – a szolgálat eredményessége érdekében –, akik hasonlóan szívükön viselik a cigány gyermekek sorsát (MRE cigánymissziója, VISZ,  Betánia C.E. Szövetség, Magyar Belmisszió, Frontvonal Alapítvány). A reformátusnak keresztelt cigány gyermekek a magyar gyermekekkel együtt vesznek részt a gyülekezeti életben (hittan, vasárnapi iskola, táborok). A falu többi gyermekének (cigány és magyar) is készek az evangéliumot hirdetni (VISZ – 5 Napos Klub). A szolgálatban a hangsúly a lelki munkán van (evangélizáció, lelki növekedés, lelkigondozás). Az előítéletek megszüntetését Isten Lelke elvégezte a gyülekezet tagjaiban. A rohodi cigányok a gyülekezetbe való integrálódás útját választották, elutasítva mind az asszimilálódást, mind pedig a homogén cigány gyülekezet (csoport) alakítását.

2. Nyírvasvári

Negyedik példánkat egy Szabolcs-Szatmár megyei falu életéből vesszük. Nyírvasvári közel kétezer fős település. A hivatalos statisztika szerint a lakosság 6,2%-a cerhara dialektust beszélő oláh cigány. A cigányság általában rosszabb körülmények között él, mint a környezete. A faluban jó a kapcsolat a cigányok és a magyarok között. A falu lakossága többségében görög katolikus (57,8%) és csak kisebbségében református (11,6%).[72]

Tárnok Ferenc és felesége mint lelkészek, a szomszédos Nyírbátorból gondozzák a nyírvasvári református gyülekezetet. A cigánysággal való kapcsolattartásra a keresztelők és temetések alkalmával nyílt lehetőségük. A rendszerváltás után beindultak a hittanórák, amelyen a cigány gyermekek is részt vettek, s így nekik is lehetett az örömhírt hirdetni. 2003 év nyara fordulatot hozott a cigányok közötti munkában. Zimányi József református lelkész evangélizációt tartott Nyírvasváriban. Isten munkája nyomán nagy ébredés volt a magyarok és a cigányok között. Sokan megértették az evangéliumot, és életüket átadták az Úrnak. Így alakulhatott meg egy cigány házi bibliakör. Ezek az alkalmak más liturgia szerint folynak, mint a „magyar” bibliaórák, figyelembe véve a cigányok igényeit, másságát (inkulturáció). Itt a résztvevők sokat énekelnek magyarul és cigányul is, majd tanulmányozzák Bibliát úgy, hogy közben kérdéseket tehetnek fel, majd imaközösséget tartanak (Tárnok 2005/a, 1). Az evangélizáció hatására megtért egy cigányleány, Rézműves Borbála, aki 2005 elején Nyírbátorban részt vett a VISZ gyermekmunkás képző I. tanfolyamán.[73] Ennek eredményeképpen az egyik cigányháznál egy holland misszionáriussal Örömhír Klubot indított a gyermekeknek. Ez a holland misszionárius 2003  nyarán érkezett a nyírbátori református gyülekezetbe, mert Isten a cigánymissziót helyezte a szívére. Ő rendszeresen látogatja a nyírbátori és a nyírvasvári cigányokat, hirdeti nekik az evangéliumot, személyes lelkigondozásban részesíti őket, és amikor lehetőség nyílik rá, diakóniai munkát is végez közöttük (Tárnok 2005/b, 4). Egy alkalommal a falu Teleházában a Jézus film[74] vetítésére is sorkerült, amelyen sok cigány vett részt, és többeket mélyen megérintett a film üzenete. Ez ráirányítja a figyelmünket arra, hogy keressük azokat a kommunikációs csatornákat, amelyek közelebb viszik, érthetőbbé és befogadhatóbbá teszik a cigányok számára az evangélium üzenetét. (Itt hasonló jelenséget figyelhetünk meg, mint Rohodon a színdarab esetében.) 2004 és 2005 nyarán 5 Napos Klubot[75] – napközis tábort szerveztek a helyi általános iskolában, melyen 80–100 cigány gyermek vett részt (Tárnok 2005/b, 4).

A cigánymissziót a lelkész házaspár és gyermekei, a gyülekezeti gyermekmunkások és a holland misszionárius végzi. A szolgálatba bekapcsolódik néhány megtért cigány testvér is. A Jézus film vetítését a baptistákkal együtt szervezték, a gyermekmunkások képzésében, bátorításában és tanítói anyagokkal való ellátásában a VISZ működik közre.

Tárnok Tamás[76] szerint missziói munkájuk elsődleges feladata az evangélizáció. Másodlagos cél a diakóniai munka. A gyülekezet hívő tagjai munkalehetőséggel, néha kölcsönnel és egyéb módon igyekeznek segíteni a rászorulókon. Egyik cigányasszony a gyülekezetből ruhagyűjtést szervez, hogy a tanév kezdésekor a szegényebb gyermekeknek szétoszthassa az összegyűlt adományt (Tárnok 2005/c). A gyülekezetben ritkán előforduló előítéletekkel szemben bibliai tanítással veszik fel a harcot. Néhányan eljárnak a cigányok közül a templomba, ahol szeretettel fogadják őket, de szívesebben járnak a cigány házi bibliakörre, mert az közvetlenebb hangvételű, és közelebb van az otthonukhoz (Tárnok 2005/c). Terveik között szerepel egy cigány missziós ház létrehozása, amely közelebb lenne a cigányok lakhelyéhez, mint a templom. Itt több foglalkozást is be lehetne indítani, és tárolni lehetne a ruha- és egyéb adományokat is (Tárnok 2005/b, 7). A tervbe vett (cigány ima-) ház tehát a közösségi élet kiszolgálását és a szociális segítség (raktározás) célját szolgálná.

A nyírvasvári gyülekezetben egy olyan „falusi modellt” láthatunk, amelyben a gyülekezet „speciális missziói munkát” végez a cigányok között. A munka egy evangélizáció hatására indult meg (vegyes – cigány, magyar – hallgatóság, kívülről jött szolgálóval). A missziói szolgálat továbbvitelében részt vesznek képzett lelkimunkások (a helyi lelkész, teológus fia, vasárnapi iskolai tanítók), önkéntesek (megtért cigány gyülekezeti tagok, holland önkéntes) és a gyülekezet tagjai azzal, hogy befogadják a cigányokat és diakóniai segítséget nyújtanak nekik. Készek összefogni a szolgálat előmenetele érdekében más felekezettel (baptistákkal Jézus film vetítése) és missziós társaságokkal is (Timóteus Társaság, VISZ). A cigányok közötti szolgálat nem csak a reformátusnak keresztelt felnőttek és gyermekek felé irányul, hanem felekezeti határokon túlra is, a faluban élő minden cigány felé. A szolgálat holisztikus, mert az egész emberre tekint, a lelki szükségleteken túl (evangélizáció, lelkigondozás) a diakóniával és a megbékéléssel (bibliai tanítás az előítéletekkel szemben) is foglalkozik. Lehetőségük van a cigány gyermekeknek és a felnőtteknek is, hogy a „magyarok” alkalmain vegyenek részt, de ezzel kevesen élnek. Ők inkább a homogén cigány csoportokba járnak (cigány házi bibliaóra, Örömhír Klub[77] gyermekeknek), így egyelőre homogén cigány gyülekezet alakult.

D. A modellek összehasonlítása és értékelése

A kutatási kérdések segítségével négy gyülekezetet vizsgáltunk meg. Kettő közülük városi (Bp. Józsefváros, Gyöngyös) és kettő falusi (Rohod, Nyírvasvári). Kettőben nem végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között (Bp. Józsefváros, Rohod), és kettőben pedig végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között (Gyöngyös, Nyírvasvári).

Azokban a gyülekezetekben, ahol nem végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között (Bp. Józsefváros, Rohod), felfedezhetünk néhány hasonlóságot. Ezekben jobban érvényesül az „egyház egészének felelőssége a cigánymisszió” alapelv. A gyülekezetbe betagolódtak cigány családok, amelyek a gyülekezet alkalmain (istentisztelet, bibliaóra, vasárnapi iskola, hitoktatás) vesznek részt. A gyermekek integrálódnak a korosztályuknak megfelelő gyülekezeti csoportba, így a kultúrájukból eredő másságot itt nem veszik különösebben figyelembe. Bizonyos mértékű befelé fordulást is megfigyelhetünk ezekben a gyülekezetekben, bár nyitottak a környékbeli cigányok felé is, de a „templom küszöbe” némely esetben túl magas ahhoz, hogy egy cigány átlépje. A megbékélés a gyülekezetbe járók (cigányok és magyarok) között megoldott, a gyülekezetbe való betagolódás általában integráció formájában megtörtént. Kivétel a Bp. Józsefvárosi gyülekezetbe járó néhány tag, akik asszimilálódtak.

Hasonlóságokat figyelhetünk meg azok között a gyülekezetek között is, amelyek végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok felé (Gyöngyös, Nyírvasvári). Az általunk megvizsgált két gyülekezetben kisebb a cigánymisszió támogatottsága a tagok részéről, több az előítélet, különösen ott, ahol még kevés a megtért cigány (Gyöngyös). Ez visszahat a cigányok hozzáállására is, így ők inkább a homogén (cigány) gyülekezetben érzik jobban magukat. Itt nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy kultúrájuknak megfelelően alakítsák a liturgiát (inkultúráció), de kevésbé valósulhat meg a két nép közötti megbékélés. Kísérlet történik a vegyes csoportok létrehozására is (Gyöngyös – hitoktatás, Nyírvasvári – templomi alkalmak), de a cigányok közül csak kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. A szolgálatot tehát nem az „egész gyülekezet” végzi, hanem egy (vagy több) elkötelezett ember. A szolgálat kifelé irányul, a gyülekezeten kívüli cigányok felé. Mindkét helyen homogén közösség működik.

Összehasonlítva a négy modellt, a kutatási kérdések fényében a következőt állapíthatjuk meg:

1. A misszió az „egész gyülekezet munkája” – és nem csak néhány emberé (lelkész, hitoktató stb.) – elv jobban megvalósul ott, ahol nem végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között, de a cigányok beépültek a gyülekezet közösségébe.

2. A cigány munkatárs bevonása a szolgálatba – érdekes módon – mind a négy modellben feltűnik.

3. Mind a négy modellben láthattuk, hogy van összefogás más gyülekezetekkel, missziói egyesületekkel vagy a hatósággal, de ezek inkább alkalmi jellegűek, nem folyamatosak (kivétel Nyírvasvári – VISZ, ÖHK).

4. A szolgálat mindenhol holisztikus, de más és más hangsúllyal. A lelki munka mindenhol domináns. A diakóniai (szociális) munka ott jellemzőbb, ahol végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között. Felzárkózásban (tanulásban) nyújtott segítség a két városi gyülekezetben jelenik meg (Bp. Józsefváros – tehetséggondozó, Gyöngyös – tanoda). A megbékélés munkálása (cigányok és magyarok között) mindenhol szükséges. Ahol nem végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között, de a gyülekezet életében részt vesznek a cigányok, ott a gyülekezethez tartozó cigányok felé a megbékélés kérdése jobban megoldott, de a kívül valók felé még sok tennivaló van. Ahol végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között, ott a gyülekezeten belül nagyobb probléma a megbékélés.

5. Asszimilációra való törekvést és annak megvalósulását csak a Budapest-Józsefvárosi gyülekezetben figyelhettük meg. Integráció megvalósulását – e négy modellben – leginkább azokban a gyülekezetekben tapasztaltuk, ahol nem végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között (Budapest-Józsefváros, Rohod). A másik két helyen (ahol végeznek „speciális missziói munkát” a cigányok között) is adott az integráció lehetősége, de csak kevesen élnek vele (Gyöngyösön néhány hittanos gyermek). E két helyen inkább a homogén cigány közösséget választották maguk a cigányok. A Bp. Józsefvárosi gyülekezet is szeretné megadni a cigányoknak a választási lehetőséget (asszimiláció, integráció vagy homogén cigány közösség), mert azt reméli, hogy ezzel ki tudná terjeszteni missziós szolgálatát azokra, akik nem akarnak a magyar gyülekezetbe beépülni.