Tiszteld atyádat  és anyádat  

— Az ötödik parancsolat. —

     2 Móz. 20, 12.

     Isten törvényadása egyetemes.  Ez  azt jelenti, hogy  kijelentett  törvényei  nem korlátozódnak sem térben,  sem időben. Minden törvénye örök. Változhatnak a korok és a népek, de Isten törvényei változatlanul  örök érvényűek.

     Ha ezt tudjuk,  feltehetnénk-e ilyen kérdést, hogy mi köze a 20. század emberének az  ótestamentumi törvényadáshoz, ezek foglalatához, a  Tízparancsolathoz?  Kérdezhetjük-é,  hogy  általában mi közünk  van nekünk, az Újtestamentum evangéliumi hívő népének az Ótestamentumhoz s az Ótestamentum választott  népéhez, Izraelhez?

      Ma az a veszedelem fenyeget, hogy bizonyos politikai, fajelméleti  áramlatok megtévesztő hatására  az: Ótestamentumban, tehát Bibliánk  első részében  sokan  hajlandók  a zsidóság törvénykönyvét, a  zsidó  fajiság alapokmányát látni.  Kétségtelen, hogy a ma élő zsidóság magát tartja a Tóra, a törvény népének, az  ótestamentumi isteni kijelentés  őrizőjének. De nem szabad elfelejtenünk, hogy  a mai zsidóság  nem  a lelki Izrael népe: nála a törvény ma nem a lelki Izrael lelki törvényrendszere, szertartásai és hagyományai  nem  az  Ótestamentum  kijelentés-világát tükrözik, hanem az Isten  ígéreteit a Krisztusban megcsúfoló  nép világi erőlködését a faji,  testi  judaizmus  fenntartásáért.  Az Ótestamentum nem  a  mai  zsidóság szentkönyve, hanem  azoké,  akik az Ótestamentum prófétáiban megértették  és elfogadták Isten üzenetét, megváltó ígéretét és odaborultak Krisztus keresztje elé boldog vallomással: Te vagy a Krisztus, az  élő Istennek Fia!

      Még egy másik nagy tanításról is meg szoktunk feledkezni. Az evangéliumi  keresztyén:  theológiának a Krisztus praeexistentiájáról  szóló nagy igazságáról, amely azt tanítja, hogy kezdetben vala az  Ige (Ján.1,1.)  és mindenek Őáltala és Őreá nézve teremtettek  (Kol.1,16).  Istennek  minden kijelentése, tehát az egész ótestamentumi kijelentés is Őáltala és Őreá nézve adatott. Vallnunk kell, hogy Krisztus  nélkül nincsen is isteni kijelentés,  Általa  adatott Isten minden  törvénye, míglen benne Isten kegyelme tökéletesén megjelent, mikor láttuk az Ő  dicsőségét... a kegyelem  és igazság teljességével (Ján. 1,14.)

      Mindezeken felül ott van az  írás bizonyságtevése önmagáról:  A  teljes írás Istentől ihletett és hasznos a  tanításira, a feddésre, a megjobbításra: az igazságban - tehát a Krisztusban - való nevelésre  (2  Tim. 3, 16.)

      A Tízparancsolat is  hasznos  a Krisztusban való  tanításra.  feddésre, az igazságban való nevelésre. Alapigénk abból a  törvényből hangzik felénk, amelyiknek bármelyik pontját sértjük is meg, lehetetlen nem éreznünk, hogy Isten egyetemes törvényébe ütközünk. Szinte a  legközvetlenebbül  s   a legmélyebben érint minket épen az ötödik parancsolat. Figyelmeztetést és ígéretei tartalmaz: Tiszteld atyádat és  anyádat, - így szól a figyelmeztetés; hogy hosszú ideig élj e földön, - ez az ígéret.

                               1.

      a)  Tiszteld atyádat és anyádat!... Ezt a parancsolatot mindenki megérti, mert Isten beleírta a szívek tábláira, még mielőtt rávéste volna a Tízparancsolat kőtábláira. Ott él ez  a  parancsolat mindenkinek a szívében, aki csak anyától született.  Boldogok azok a gyermekek,  akik engedelmes és hálás lélekkel tehetnek eleget ennek az  isteni parancsolatnak, de  boldog és  felemelő  az a  hála és kegyelet is,  amellyel  szüleinknek már  csak emlékét ápolhatjuk a szívünkben.

      Lehettünk  tékozló fiak.   Lehet, hogy könnyelmű lelkünk megsokallta az édesapai figyelmeztetéseket, feddéseket és az édesanyai könnyeket, - és duzzogó ifjúi önteltséggel talán túlságosan hamar kikértük az atyai örökséget.  Lehet, hogy nagy elbizakodással nekivágva a  világnak, messze  elhagytuk a drága  otthont  és ismeretlen tájak csábítottak messze a szülői szívektől.  De van-é boldogabb  érzés, mint az, amikor  a megtévedt  gyermek újra hazatalál  az otthon ölelő karjaiba!  Nem áldjuk-é  azt a  tövist,  amellyel a világ megsebzett, a  vihart,  amellyel az  élet megtépázott,  hogy  az elhagyott tiszta hajlékot, az otthont újra megkívántassa  s  hazatéréshez  kényszerítsen.  Nincsen nagyobb öröm annál, mint amikor  a megtérő,  hazataláló gyermek  nem  csalódik a szülői  szív régi  szeretetében; az otthon elfelejthetetlen melegségében.   Elsodorhatnak minkét nagy messzeségekre a szülői háztól az élet keserves nagy próbái, váratlan harcai. Lehet, hogy olyan messzire  szakadunk el az otthontól, hogy hazatérésünkkor már csak egy elárvult hajlék és a temető behorpadt sírhantjai várnak reánk.  Lehet,  hogy  idegenné  válik távollétünk  alatt  számunkra minden a szülőfalunkban, de  nincsen az a térbeli  és időbeli távolság, amelynek a  ködfátylán  keresztül bármilyen: messzeségből is a szívünkbe ne érne a szülői hajlék hívogató ablakának a meleg fénye.

     Nincs mélyebb és általánosabb  érzése az emberi  léleknek a szülői szeretetnél. Ezért a Tízparancsolat legközvetlenebb szavú törvénye ez: Tiszteld atyádat és anyádat!

     b)  A szülei hajlék egy hazának a földjén épül fel, szüleink pedig egy nemzetnek a gyermekei. Ebből az következik, hogy az ötödik parancsolat magában foglalja a nemzetem és Hazám iránt való szeretetem  kötelezettségét is.

     A magyar embert jellemzi a szülők iránt való komoly tisztelet. A magyar nem becézi apját, anyját, nem  hívja őket „Apucinak", „Mamminak", de ebben a komoly megszólításban: „Édesapám!" - „Édesanyám!" -  benne van a magyarnak teljes, komoly szeretete és  megbecsülése a szülei iránt.  Aligha  tévedünk, ha azt állítjuk,  hogy ezzel a  nagy születisztelettel  van összefüggésben a magyarnak nagy,  önzetlen, áldozatos  haza- és nemzetszeretete is, amelynek annyi ragyogó, megindító példájától fényesedik át egész nemzeti történetünk.

      Vigyáznunk  kell azonban,  hogy ez a hazaszeretetünk  ne sekélyesedjék bele  a puffogó hazafias szólamokba.  Lelkesedő, könnyen lángralobbantható  nép  vagyunk,  a  szép szavak és  a  görögtüzes, zászlós  felvonulások még nem bizonyítékai az igazi hazaszeretetnek és nemzeti érzésnek.  Áldozatokra  kész, a közösség érdekeiért lemondásokra is elszánt magyar  lelkiségre van szükségünk. Épen ma kell meglátnunk más nemzetek példájából is, hogy mire képes az a nép, amelynek a gyermekei egyénileg érzik és hordják a  felelősséget az egész nemzetért.

      Ennek azonban két feltétele van. Az egyik az, hogy tudatos részesei legyünk a nemzeti  múltunk közösségének, a másik  pedig az, hogy lássuk tisztán a jövő nagy,  közös nemzeti feladatait  Ez viszont  feltételezi azt is, hogy  számoljunk erőinkkel és fogyatkozásainkkal:  lássuk meg népünk hibáit, bűneit és igyekezzünk azokat  magunkban  is leküzdeni,  egyúttal pedig lássuk meg  nemzeti jellemünk értékes  vonásait és igyekezzünk  azokat magunkban is  megsokszorozni  s  nemzetünk javára kamatoztatni. Ez azt jelenti, hogy  nemzetünk  életében fedezzük fel az isteni kegyelem jeleit és a bűn nemzetrontó veszedelmét. Lássuk meg  Isten céljait, ismerjük fel Istentől  megszabott hivatásunkat s  küzdjük le az  isteni  kegyelem megragadásával,  Krisztussal isteni küldetésünk akadályait, a bennünk tomboló bűnt.

      Tiszteld atyádat és anyádat! tudj imádkozni és dolgozni, élni és áldozatot hozni azért  a földért, amelyen születtél s azért a  népért, amelynek fia lettél. Magyarnak lenni azt jelenti, hogy felismerem Isten tervét a magyar néppel tulajdon egyéni életemben és odaáldozom egész valómat az isteni  terv megvalósítására, Isten dicsőségére.

      c)  Tagjai vagyunk ezenkívül a Krisztusban való közösségnek;  az Anyaszentegyháznak.  Az egyház  ugyan  bennünk épül meg  a Krisztusban való  hit  kősziklájára,  de  ez  a Szentegyház anyánkká  válik,  hogy mint Anyaszentegyház neveljen és  tápláljon minket, mint a Szentlélek által újjászületett gyermekeit.

      Tiszteld atyádat és anyádat! - ez  a parancsolat  Anyaszentegyházunk iránt is tiszteletre és szeretetre kötelez minket. Drága örökségünk  nékünk  az Anyaszentegyház minden ajándékával és kegyelmi  eszközével, az Igével, a  sakramentummal és az imádságainkkal  együtt. Isten  ezeket  mind  kegyelmének csodálatos jeleiként  bízta őseinkre, akik hűséges, bizonyságtevő életükkel őrizték meg mindezt a mi számunkra  is.  Mennyi  tiszteletet  és hálát kell irántuk éreznünk  Bibliánk magyar szaváért, templomainkért,  iskoláinkért! Milyen felemelő érzés zengeni  ősi hitvalló énekeinket,  amelyekben velünk  buzog messze századokból az ő lelkük is és  amelyekbe belekapcsolódik a jövő századok nemzedékeinek hívő  lelke is. Templomaink, iskoláink, szeretetházaink, intézményeink falaiba az ő krisztusi szeretetük épült kőbe. Mennyi hűség, mennyi  megszentelt áldozat,  könny  és  vér bizonyságtevése mindaz, ami ebben az Anyaszentegyházban épült ősapáink hitéből  anyagiakban és szellemiekben egyaránt!

      Arra  kell itt is  vigyázni, hogy egyházszeretetünk ne legyen külső egyháziasság, merő tradicionálizmus.  Ez is valami ugyan, amit  nem szabad lebecsülnünk, de igazi csak  akkor lehet Egyházunk  Iráni való szeretetünk, ha az  tiszta  evangéliumi kegyességből, teljes krisztusi hitünkből táplálkozik.

     Tiszteld atyádat és anyádat! —  ez a parancsolat az Anyaszentegyházra  vonatkoztatva  azt jelenti, hogy  életed  minden megmozdulása  legyen bizonyságtevés református Egyházad iránti tiszteletedről és háládról.  Egy emberrel  találkoztam a fővárosban, aki azt mondta, hogy óriási vagyonának háromnegyed részéi  örömmel adná  oda,   ha  befogadnák a keresztyén magyar közösségbe. A  Szentlelket, az abban való közösséget  aranyon és ezüstön megvásárolni nem lehet, — te ingyen kaptad, az Isten kegyelmes jóvoltából: — tudnál-e áldozni, áldoztál-é valaha ezért a kiváltságért  valamit oda életedből  és abból, amid van? Tudnád-é odaáldozni akár egész életedet is evangéliumi hitedért úgy, ahogyan  megcselekedték  őseid,  Egyházunk, múltunk  hősi  hitvallói?  Ma nagy a  kísértés: tudsz-e lemondani anyagi előnyökről,  hivatali előmenetelről, csakhogy hű lehess református Anyaszentegyházadhoz? Hányan szegik meg konfirmációi hűségesküjüket és hagyják cserben egy házasságért könnyen  odadobott reverzálissal Egyházukat! Mi lett volna  Egyházunkkal,  ha nem lettek volna a mi atyáink, anyáink hősök, akik nem törődtek csábítással  és  fenyegetéssel,  ajándékokkal  és hatalommal, hanem  vállalták  a  gályarabságot,  a börtönt,  a  vérpadot, a  szenvedést és nyomorúságot, de hitüket meg nem tagadták!

      Tiszteld  atyádat és anyádat! - ez  a parancsolat azt követeli tőled, hogy őseid emlékét is tartsd tiszteletben  és példájukat fogadd el magadra  nézve is kötelezőnek.

                              2.

      Isten ígéretet is kapcsol az ötödik parancsolathoz: - hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te  Istened ád tenéked.

      A  Tízparancsolatot  a választott nép  a  pusztai  vándorlás ideje alatt kapta. Az a föld, amelyet  az Úr  az ötödik parancsolat megtartóinak ígér hosszú időre: az ígéret földje. Nem lenne méltó  a hosszú  életre, az  ígéret földjének tartós birtoklására az a  nép, amelyik  tiszteletlen az  őseivel szemben. Életképes nép  csak az lehet, amelyik a családi  élet tisztaságában,  a szülők szeretetében  nemzet  életének  nélkülözhetetlen feltételeit felismeri.  Lehetne tehát itt beszélnünk a családnak a nemzet életét  biztosító szent szerepéről. Ez mindannyiunk előtt általánosan; elismert és állandóan hangoztatott igazság. Hadd mutassunk  még rá, hogy  Isten mennyire felmagasztosította  a szülők hivatását, amikor a maga hozzánk való szerelmét az atya és a fiak közötti való viszonyban példázza. Íme a Krisztusban  Ő lett a mi Atyánkká és mi  az Ő gyermekeivé lettünk. A Krisztusban valósággá  lett  a számunkra minden ígérete. Az  ígéret földje is a Krisztus  által nyílott meg abban az idvességben, amelynek kapuja Krisztus keresztje.

      Tiszteld atyádat és anyádat, hogy  hosszú  ideig élj e földön, amelyet az  Úr, a te  Istened ád tenéked ... Mi a földi szülők szeretete a mennyei Atya szerelméhez képest!? Tékozló fiak vagyunk mindannyian. A  Krisztusban az Atya vár minket  haza  a  nagy messzeségből bűnbocsátó  ölelésre,  irgalomra,   örvendezésre.  A mulandó földi Haza után a  hazatérők  előtt  feltárul a Krisztusban lett ígéretek valóságai, az ígéret igazi földje, ahol a választottak seregében a mennyei polgárság boldog örökkévalóságában örvendezhetünk  A látható Anyaszentegyház igazi mivoltában,  a színről-színre való látás áldott világában vesszük a szentek közösségének  drága ajándékát,  idvezítő valóságát.

      ...  Hogy hosszú ideig  élj ezen  a földön, —  vagyis ebben az örökkévaló égi hazában, — amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked — a  Jézus Krisztus által: ezt az; örökkévalóságot hosszabbá csak egyféleképen teheted, — a végén  nem toldhatod  meg, de kezdd meg  mielőbb, most azonnal úgy,  hogy még ma  borulj oda annak a Krisztusnak a keresztje elé, aki által betölt Isten  minden törvénye és  valósággá lett az Atya minden ígérete. Ámen.

                                           Árokháty Béla

                                                budapesti  lelkész

Tied a dicséret

Ötvenhét magyar református lelkész

Incze Gábor Dr

Budapest 1942