II. A cigányság története és helyzete ma Magyarországon 

Dolgozatunk eddigi részében meghatároztuk írásunk témáját és célját, a kutatás irányát és módszereit, röviden bemutattuk a kiválasztott két szervezetet, és megvizsgáltuk az írásbeli és szóbeli forrásokat. Mielőtt elkezdenénk a konkrét esetek tanulmányozását, azaz a MRE-ben és a VISZ-ben a cigány gyermekek között végzett missziói munka vizsgálatát, tekintsük át vázlatosan a cigányság történetét, és vizsgáljuk meg mai helyzetét Magyarországon. Ezzel szélesebb kontextusba helyezzük a dolgozat témáját. Ez segíteni fog bennünket abban, hogy jobban megismerjük a cigányság múltját és megértsük jelenlegi helyzetét, missziói munkánk kontextusát.

A. A cigányok története

A cigányok a világban szétszóródva idegen országokban élnek. A közelmúltig nem rendelkeztek írásbeliséggel. Történelmükről csak más népek feljegyzéseiből és nyelvészeti kutatások alapján alkothatunk képet. Európában való megjelenésükkor lábra keltek – a cigányoktól származó, de később megbízhatatlan forrásnak bizonyuló – olyan hiedelmek, miszerint ők Kis-Egyiptomból jövő zarándokok, akiknek hitük megtagadása miatt a világban zarándokolniuk kell hét évig vezeklésképpen (Tomka 1983, 39). A cigányok történelme iránt a magyarországi tudományos érdeklődés a XVIII. században ébredt fel, amikor Vályi István[22] felfedezte, hogy Indiából származó diáktársainak beszéde mennyire hasonlít a falujában élő cigányok nyelvére. Felfedezéséről beszámolót írt, amely 1776-ban egy bécsi folyóiratban jelent meg.[23] „Ezzel megnyitotta az utat a későbbi ind–cigány összehasonlító nyelvészeti és történeti kutatások előtt” (Vágh 1983, 25).

Nem tudjuk, hogy a cigányok mikor és miért hagyták el őshazájukat, Észak-Indiát, ahonnan legkésőbb a XI–XIII. században eljutottak a bizánci birodalomba. Az 1300-as évek elején már vannak cigány rabszolgák Szerbiában, majd 1348-ban már Havasalföldön is megjelentek. A XIV. század második felében a terjeszkedő török birodalom hatására a cigányok egy csoportja megindul Európa felé. 1416-tól[24] vannak följegyzések arról, hogy Magyarország területén is megjelentek, majd innen tovább indulva néhány éven belül  feltűntek Európa különböző városaiban. Eleinte nagy együttérzéssel fogadták a „szegény zarándokokat”, akik különböző hatalmasságok menleveleit[25] mutatták be. Nyugat-Európában a XV. század végétől a velük szemben tanúsított magatartás megváltozott, a legtöbb országban cigányellenes törvények[26] születtek. A legtöbb helyen azonban nem tudtak, vagy nem akartak érvényt szerezni a cigányellenes törvényeknek, mégis a cigányok többsége Európa keleti felébe húzódott vissza. A XVIII. században az abszolutista uralkodók minden alattvalójukat kormányozni akarták. Államérdekké lett a cigányok integrálása, gazdasági és kulturális felemelése. Mária Terézia és II. József humánus törvényekkel akarták a cigánykérdést megoldani. Bár e jószándékú törvények[27] sokszor ütköztek a cigányok igényeivel, mégis vitathatatlan a pozitív hatásuk. Az 1400–1500-as években Magyarországra bevándorolt cigányok[28] többsége a XIX. század elejére elfelejtette eredetét, korábbi nyelvét feladta. A XIX. században újabb bevándorlási hullám[29] érte el Magyarországot (Tomka 1983, 50). Ekkor az úgynevezett oláh cigányok (romák) érkeztek Magyarországra. Ők még beszélték a cigány nyelvet. Legtöbbjük a lovári nyelvjárást. A XX. század elejétől egy harmadik csoportjuk is megjelenik hazánkban, a román anyanyelvű[30] (Beás) cigányok (Szegő 1983, 73). Ők főleg a Dunántúl déli megyéiben telepedtek le. A II. világháború alatt Ausztriából és Németországból Sinto cigányok[31] menekültek a Balaton környékére, ők alkotják a negyedik csoportot. A második világháborút követően a cigányok általában kimaradtak a földosztásból, így a TSZ-be sem léphettek be. Az ipari tömegtermelés miatt, a hagyományos cigány szakmák egyre kevesebb ember megélhetését biztosították. A férfiak jó része az (építő) iparban tudott csak elhelyezkedni, így viszont ingázniuk[32] kellett a város és a lakhelyük között. Az úgynevezett rendszerváltás után, a veszteségesen termelő gyárak bezárása miatt, nagy tömegek kerültek az utcára. Általában a cigány dolgozókat bocsátották el először, és ők azok, akik legnehezebben találnak új munkát. A cigányság többségének elszegényedése így katasztrofális méreteket ölt, bár náluk is megjelenik egy szűk réteg, amely a vállalkozásából meggazdagszik. A háború után több évtizeden át a cigánykérdést szociális kérdésnek tekintették. „Sokan úgy hitték: a szociális szint emelkedésével automatikusan emelkedik majd a műveltségi is, és a civilizációs színvonal kiegyenlítődésétől a cigányságnak mint megkülönböztethető csoportnak teljes eltűnését várták.” (Báthory 1983,9) Ez persze nem következett be, sőt azóta kinevelődött egy olyan értelmiségi generáció, amely tudatosan vállalja cigány voltát.

B. A cigányok helyzete ma Magyarországon

A 2003. évi, cigány lakosság között végzett felmérés szerint  Magyarországon 570 ezer főre tehető a cigányok száma. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 32 évben az összlakossághoz képest arányszámuk megduplázódott, 3%-ról 6%-ra növekedett. További növekedés várható, mivel a 2002-ben született gyermekek 15%-a cigány (Kemény – Janky 2003). Igaz, hogy a „roma kisebbségre jellemző a fiatalabb korosztályok túlsúlya, de rosszabb az életesélyük és életminőségük is, mint a hasonló korú nem cigány korosztálynak. A statisztikai elemzések szerint az elkövetkező 20 év során a roma lakosság kb. 44%-os emelkedése várható, szemben a többségi társadalom évi 1–3 ezrelékes fogyásával” (Neumark 2005 – előadás kézirata).

Magyarországon a cigányság nem egységes, több nagy – főleg anyanyelv szerint megkülönböztethető – csoportra oszlik. Anyanyelv szerinti megoszlásuk a következő: magyar anyanyelvű a cigányok 86,9%-a, cigány anyanyelvű 7,7%-a és beás (ó-román) 4,7%-a. Lakás körülményeikben az 1965–1985 közötti időszak döntő változást hozott, mivel a cigánytelepek többségét felszámolták (Kemény – Janky 2003), bár még ma is a cigány családok több mint kétharmada szegregált környezetben él, tehát olyan helyen, ahol túlnyomó részben cigányok laknak (Czene 2005). Több helyen a cigányok beköltözése és (ezért) a magyarok kiköltözése miatt homogén cigány lakosú falvak[33] jöttek létre. Sokan közülük az 1989 előtti, biztosnak tűnő keresetükre építve, kölcsönből lakásépítésbe fogtak. Azonban a gazdasági életben beállt változások miatt a cigányok többsége elvesztette munkahelyét, és így a lakáshitel visszafizetése lehetetlenné vált számukra. Vannak, akik emiatt elveszítették lakásukat.

Foglakoztatásukban is romlás következett be az elmúlt évtizedekben. Amíg 1971-ben a cigány férfiak 85 százaléka aktív kereső volt, és rendszeres jövedelemből élt (Rab 2005), addig 2003-ra már csak 28 százalékuk volt foglalkoztatva. A cigány háztartásokban az egy főre jutó havi jövedelem a magyarországi átlagnak alig több mint a harmadát érte el 2003-ban. A cigányok rossz munkaerő-piaci helyzetének a diszkrimináción kívül az alacsony iskolázottság a legdöntőbb oka. A magyar gyermekek 88%-a, a cigány gyermekeknek csak 42%-a jár óvodába. A cigány gyermekek megközelítőleg húsz százalékát értelmi fogyatékosnak minősítik, és így csak kisegítő iskolába vagy osztályba járhatnak. Egyetemig a cigány fiataloknak csak egy százaléka jut el (Czene 2005).

„A cigány lakosság egészségi mutatói rosszabbak, mint a magyar lakosság egészének hasonló mutatói. Lényeges különbség tapasztalható a roma népesség várható élettartama tekintetében a magyar népesség egészéhez viszonyítva.” A közhiedelmekkel szemben ezek nem genetikai okokra vezethetők vissza, hanem a szociológiai körülményekkel és az életmód összetevőivel áll szoros kapcsolatban. „A magyarországi cigányság 1950-től 1990-ig egy radikális, gyorsan véghez vitt, felemás modernizációs perióduson esett át. Elveszítették hagyományos életterüket (telepfelszámolások), proletarizálódtak, széthullott sajátos kultúrájuk, megszűntek és átalakultak a magyarországi nem cigány társadalom mellett kialakult évszázados viszonyaik.  Elvesztették hagyományaik nagy részét, és nem kaptak helyette semmi újat. A többségi társadalom pedig nem volt eléggé fogadókész a kultúraváltó romákkal szemben. Mindez a cigányság hátrányos egészségi állapotára jelentős mértékben hatott” (Neumark 2005 – előadás kézirata).

A cigány gyermekek – a többségi társadalom gyermekeihez képest – nem csak a lakáshelyzet, az anyagi körülmények és az iskoláztatás tekintetben vannak hátrányos helyzetben, hanem a várható élettartam és egészségügyi helyzetük tekintetében is. „A születéskor várható élettartam jelenleg 15 évvel kevesebb náluk, mint a többségi társadalom amúgy is alacsony értékeihez képest. A rossz szociális körülmények között élő gyermekek, nemcsak nagyobb valószínűséggel szenvednek egészségkárosodást, de számos ok miatt, igen gyakran kimaradnak az egészségügyi ellátásból is, vagy oda csak súlyos, előrehaladott károsodással járó állapotban kerülnek be. A klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy a romák között nagyobb arányban fordul elő a drog, nikotin és alkoholfüggőség, mint a többségi társadalom egyéb rétegeiben. Egyes vizsgálatok szerint a 15–22 éves cigány gyermekek 85%-a legalább egyszer már dohányzott és közülük 45% vált aktív dohányossá. A tanulók 95%-a fogyasztott már alkoholt és a megkérdezettek 25%-a már fogyasztott kábítószert. A cigány gyermekeknél minden területen jelentős lemaradás tapasztalható a fejlődésben a nem cigány gyermekekhez viszonyítva. Ez főleg a vidéki településen élőknél kifejezetten jelentős. Vizsgálva a fejlődéshez szükséges feltételeket, a roma családok esetében csupán 52%-ban voltak adottak, míg a nem roma családoknál 89%-ban. A kutatások igazolták, hogy mind a cigány, mind a nem cigány gyermekeknél a szociális helyzet játssza a legfőbb szerepet abban, hogy a család nem képes biztosítani számukra a fejlődéshez szükséges feltételeket” (Neumark 2005 – előadás kézirata). A cigányok így kialakult hátrányos helyzete kiválthatja a többségi társadalomban az előítéletességet.

Kemény István szerint a cigányokkal kapcsolatos előítéletesség az utóbbi években nem erősödött, csak éppen nyíltabban lehet véleményt nyilvánítani, mint a korábbi „zártabb” évtizedekben (Rab 2005). Az integráció tekintetében azonban változás állt be, az évtizedekig tartó, lassú, akadozó és ellentmondásokkal teli integrálódást 1990 óta elkülönülés és kirekesztődés váltotta fel. Ennek mértéke – figyelmeztet Kemény István és Janky Béla – a következő években előreláthatólag növekedni fog (Czene 2005).

Mint minden missziói munkát, annak kontextusában kell végeznünk. Ha a cigány gyermekek között szeretnénk hirdetni az evangéliumot, akkor ismernünk kell őket. Ebbe beletartozik a múltjuk, amely gondolkodásukat formálta, és jelenlegi helyzetük is. Jézus missziói parancsa[34] róluk is szól, hogy menjünk közéjük, tegyük tanítvánnyá őket, megkeresztelve és tanítva, hogy megtartsák az Ő parancsolatait. Nekik éppen úgy szükségük van arra, hogy hallják az evangéliumot, mint nekünk, csak körülményeikből adódóan kevesebb a lehetőségük erre (szegregáció, homogén cigány falvak, előítéletek, analfabétizmus stb.). A gyermekmisszióra nagy hangsúlyt kell helyeznünk közöttük, hiszen több gyermeket nevelnek, kevesebben érik meg közülük a felnőttkort (gyermekhalandóság, rövidebb élettartam) és fokozottabban veszélyeztetettek (dohány, alkohol, drog). A cigánymisszióra alaposan felkészített lelki munkásokra van szükségük, akik jól ismerik őket, értik speciális problémáikat. Holisztikus szolgálatot kell közöttük végezni. Az evangélium hirdetésén kívül szükségük van szociális támogatásra (nagycsalád, munkanélküliség, hátrányos lakáshelyzet stb.), felzárkóztatásra (sok gyermeknek a magyar nem anyanyelve, szülők iskolázatlanok stb.) és a gyülekezet befogadó szeretetére (előítélet, kirekesztődés miatt). Mivel a cigányság nem egységes (négy elkülöníthető nagy csoport), törekvéseik is mások, meg kell teremteni neki az egyházban a lehetőséget, hogy asszimilálódjanak, integrálódjanak vagy homogén cigány közösségeket hozzanak létre.

III. A Magyarországi Református Egyház cigánymissziójának vizsgálata

A. A MRE cigánymissziója – elméleti kérdések tisztázása

A MRE cigánymisszióját a kutatás négy fő kérdése alapján szeretnénk megvizsgálni. Vizsgálatunknak első részében azt tekintjük át, hogy erre a négy kérdésre milyen elméleti választ ad a MRE missziói törvénye, a MRE cigánymissziójának két vezetője, Hadházy Antal és Búzás Irén, illetve Anne-Marie Kool református missziológus.

Az általunk vizsgált időszakban (1989–2005) a MRE cigánymissziójának két vezetője volt. Az első Hadházy Antal, aki – elmondása szerint – jó ötven évvel ezelőtt kezdett foglakozni a cigánymisszióval (Hadházy 2004, 62). 1975-től jelennek meg tanulmányai egyházi folyóiratokban, és tart előadásokat különböző egyházi fórumokon e témában. Létrehozta a Sunto Bisadino[35] Alapítványt és Cigány Dokumentációs Központot. Munkásságának elismeréseképpen a CCIT,[36] Kelet-Közép-Európát képviselő alelnökévé választotta. Megalapította a Kelet-Európai Cigányt-Lelkigondozók Konferenciáját (KCLK), amely a kelet-európai cigánymissziós kérdésekkel foglalkozik. Sokan őt tekintik a cigánymisszió hazai szakértőjének. A MRE csak 2001 januárjában bízta meg[37] – hivatalosan – a cigánymisszió vezetésével (Hadházy 2003/a, 3), melyről 2001. augusztus 1-én köszönt le.[38] 

2002. október 1-től új vezetője van a MRE Cigánymissziójának Búzás Irén református lelkész személyében. Búzás, Hadházy gyülekezetében nőtt fel, ahol láthatta, és sokat tanulhatott Hadházy cigánymissziós tevékenységéből (Búzás 2003). Négy éves missziói munkája a dél-amerikai indiánok között, a hazai kisebbség, a cigányok felé irányította figyelmét (Búzás 2004/a). A cigánymisszió új neve: Hídépítő Misszió (Zsinati Határozat 2005, 11§).

Anne-Marie Kool Hollandiában született, de 1987 óta Magyarországon él. Doktori disszertációját Az Úr csodásan működik címen, a magyar protestáns külmissziói mozgalom (1756–1951) történetének feldolgozásából írja. Habilitációját az Egyén és közösség az átmeneti időszakban. Releváns missiológia feltárása Magyarország számára témájából írja. Budapesten megalapítja a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézetet, és missziológiát tanít több magyarországi teológiai főiskolán és egyetemen. Értekezéseiben és előadásaiban sokszor foglalkozik a cigánymisszió elméleti kérdéseivel. Vizsgálatunk négy fő kérdését is egyik előadásának szempontjait figyelembe véve fogalmaztuk meg. (Kool 2004/a, 167).[39]

1. A cigánymisszió bibliai alapja

Ebben a fejezetben vizsgáljuk meg, hogy milyen választ ad az első kutatási kérdésünkre, azaz mit mond a misszió bibliai alapjáról a MRE missziói törvénye, illetve Hadházy, Búzás és Kool.

A MRE misszióról alkotott felfogása legautentikusabban az 1995. évi II. törvényében jelenik meg. E törvény a MRE missziójának – így cigány missziójának is – bibliai alapját következőképpen fogalmazza meg: <<a Magyarországi Református Egyház, Jézus Krisztus missziói parancsának engedelmeskedve, a következő igék alapján a missziói munkát törvényesen szabályozott, kiemelt feladatának tekinti: (kiemelés tőlem, DG)

„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,18–19).

„Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk” (ApCsel 4,20).

„Eszetekbe juttatom testvéreim az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok” (1Kor 15,1).

„Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (Jn 20,21).

„Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig” (Ézs 49,6).

„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson” (1Tim 2,4).

Az egyház által végzett misszió ezért az Atyától eredően, a Fiú iránti engedelmességben, a Szentlélek hatalmával történik (kiemelés tőlem, DG). Református hitünk szerint a misszió az Isten kegyelmi kiválasztásának gyakorlati megvalósulása. Az egyház mintegy közhírré teszi az evangéliumot, hogy akik üdvösségre választattak, de még nem hallották meg az életet mentő jó hírt, végre meghallják: „a hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róm 10,17). >>

Másodszor vizsgáljuk meg, hogyan nyilatkozik írásaiban Hadházy a cigánymisszió bibliai alapjairól. Hadházy a gér[40] héber gyökben találja meg a cigánymisszió ószövetségi alapozását. A cigányok olyan „jövevények” ma Magyarországon, akiknek a többségi társadalom segítségére van szükségük, hogy „otthon” érezhessék magukat ebben a hazában. A „jövevény” szóhoz az Ószövetségben az „idegen”, „(rab)szolga”, „utas” és „zsellér” szavak kapcsolódnak, amelyek mai megfelelői nagyon is jellemzőek a cigányokra. Ha hitelesen szeretnénk végezni missziói munkánkat – úgy, hogy a cigányok lelki otthont találjanak gyülekezeteinkben –, akkor a „gér”-ekkel szembeni etikai normákat kell alkalmaznunk saját magunkra nézve, és a befogadó gyülekezetek életére nézve is. A cigánymisszió újszövetségi bibliai alapját a misszió szó görög megfelelőjében, az apostelló (küldetés, követség) jelöli meg. Ebből származik a magyar apostol (küldött, követ) kifejezés. A Szentírás azonban a „küldő”-re teszi a nagyobb hangsúlyt, aki nem más, mint a Szentháromság valamelyik személye. Fontosnak tartja a Máté 25,31.46 igeszakaszban felsorolt diakóniai feladatokat is, amelyek mindegyike érvényes a cigányságra. Legtöbbször hangoztatott missziói alapelve a „cigánynak – cigánnyá”, amelyet az 1Kor 9,19–23 alapján fogalmazott meg. Mindezeket pedig betetőzi a szeretet parancsa Isten és minden ember iránt, amely nélkül nem lehet hiteles cigánymissziót végezni (Hadházy 2003/a, 4–19).

Harmadszor nézzük meg a MRE mai vezetőjének, Búzásnak látását a cigánymisszió bibliai alapjairól. Búzás – Hadházyhoz hasonlóan – az újszövetségi apostelló és az ószövetségi salach kifejezésben[41] látja a misszió bibliai alapját, hangsúlyozva, hogy a küldő ruházza fel hatalommal a küldöttet. A feltámadott Jézus Krisztus megbízása pedig így szól „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”[42] (Búzás 2004/a, 204).

Végül vizsgáljuk meg Kool látását a cigánymisszió bibliai alapjairól. Kool a cigánymissziót trinitárius – krisztológiai alapokra helyezi. J.E. Lesslie Newbiginre hivatkozva, János 20,21-ben – „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” – határozza meg az egyház missziói lényegét. Az egyház alapvető lényege a missio Dei-ben való részvétele. A motiváció a cigánymisszióban való részvételre Istentől ered. A cigánymisszió hollisztikus missziói paradigmájához ószövetségi alapot a Leviticus 19-ben, újszövetségit pedig Jézus Nagy Parancsolatában (Máté 22,37–39) találhatunk (Kool 2001, 167–169).

A cigánymissziót mind a MRE missziói törvénye, mind pedig Hadházy, Búzás és Kool egységesen trinitárius alapra helyezi. „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (János 20,21). A hangsúly tehát a küldőn van (a Szentháromság valamelyik személye), aki felruházza a küldöttet (apostelló,  salach) a szolgálatra. E látás mellett megjelennek más hangsúlyok is a vizsgált írásokban. A MRE missziói törvénye Isten kegyelmi kiválasztását is hangsúlyozza, miszerint „a misszió az Isten kegyelmi kiválasztásának gyakorlati megvalósulása”. Hadházy a küldő és a küldött mellett hangsúlyt helyez a cigányokra is, akiket az ószövetségi „jövevények”-hez (gér) hasonlítja, rámutatva arra is, hogy a többségi társadalomnak, a befogadó gyülekezeteknek a „gér”-ekkel szembeni etikai normákat kell alkalmaznunk. Kool pedig a missio Dei-ben való részvételre irányítja figyelmünket, amely az egyház alapvető lényege.

2. Az egyház egészének felelősége a cigánymisszió

A cigánymisszió bibliai alapjának vizsgálata után, második kutatási kérdésünk arra keresi a választ, hogy kinek a felelősége a cigánymisszió. A MRE 1995. évi II. törvényben következőképpen fogalmazza meg azt, hogy az egész egyház feladata a misszió: 2. § A missziói munkában az egyház minden tagjának feladata, hogy élőszóval, hitből fakadó cselekedetekkel, valamint példaadó élettel tanúskodjék a Jézus Krisztusban megjelent üdvösségről. Speciális missziói feladatok végzéséhez – mint például a cigánymisszió – szükségesnek tartja, hogy missziói célú intézményhálózatot hozzon létre és működtessen (6.§ 5.). A bel- és a külmisszió munkamezőin „együttműködésre törekszik minden olyan más felekezetű, felekezetközi és egyéb szervezettel, amelynek céljai e missziói törvény szellemével egybeesnek” (12. §).

Hadházy látása szerint minden olyan lelkész és hívő gyülekezeti tag felelősége a cigánymisszió, akinek a gyülekezete területén élnek reformátusnak keresztelt cigányok. Senki sem bújhat ki e felelőség alól azzal az indokkal, hogy nem kapott erre „elhívatást” (Hadházy 2003/a, 11). Látása szerint a „cigánymisszió gyakorlatilag azt jelenti, hogy együtt élünk a cigányokkal”, naponta bejárásunk van hozzájuk, és nekik is hozzánk. A leghatásosabb (és legideálisabb) formája pedig az, amikor „a cigánymissziót végző odaköltözik a cigánytelepre” (Hadházy 2003/a, 17). A valóság azonban az, hogy kevés a cigányokat befogadó református gyülekezet, amely a lelkésszel együtt kész „együtt élni” velük.

Búzás ezt a kérdést másképpen közelíti meg, mint Hadházy. Szerinte is fontos a helyi gyülekezet szerepe ott, ahol a közösség kész befogadni a cigányokat, de fontosnak látja azt is, hogy a MRE minden egyházkerületében a püspök nevezzen ki egy lelkészt, „aki főállásban csak azzal foglalkozik, hogy missziói központokat hozzon létre, és építse a hidat a roma és nem roma rétegek között” (Búzás 2004/c, 74). Később elképzelhetőnek tartja, hogy minden egyházmegyének, majd a cigánymissziós gyülekezeteknek is lesz függetlenített lelkésze. „Tehát egy kerületi koordinátorból kiindulva, kibővülhet az egész, és egyre nagyobb koncentrikus köröket vonhat maga után – eljutva a sok cigánymissziós gyülekezeti lelkészig” (Búzás 2006). Ő tehát függetlenített missziós lelkészekben gondolkodik, akik a helyi lelkészek cigánymissziójának támogatása mellett, szervező, katalizáló és koordináló szerepet is betöltenek. Szükségesnek látja, hogy legyenek cigány és magyar laikus munkatársak is, akik képzése Sárospatakon már el is kezdődött, de szeretné a teológushallgatókat is bevonni a szolgálatba (Búzás 2005/a, 1-2). Búzás is látja, hogy a cigánymisszió nem csak a MRE ügye, ezért kapcsolatokat építenek ki más felekezetekkel, külföldi cigánymissziós szervezetekkel és a cigányság felzárkóztatásában érdekelt hatósági szervekkel, hogy közösen, hatékonyabban végezhessék munkájukat. Búzás fontosnak tartja a közös szolgálat szempontjából a különböző területekre szakosodott missziói egyesületekkel való együttműködést, mint a Börtönmisszió vagy a Vasárnapi Iskolai Szövetség.

Kool „a missziói egyházról, missziói gyülekezetről” beszél. Szerinte „a gyülekezet egész életének, az istentiszteletnek, a közösségnek missziói, tanúságtevő távlatai vannak. Minden tagjának szóban és tettben felelőséget kell éreznie a romák iránt” (Kool 2001, 171). „A romák közötti szolgálat kihívása túl nagy ahhoz, hogy csak egy egyház, egy felekezet, vagy akár egy ország végezze” (Kool 2001, 170).

Arra a kérdésre, hogy kinek a feladata a cigánymisszió, a missziói törvény általános választ ad, hogy az egyház minden tagjának a feladata. Hadházy a helyi lelkész felelősségét hangsúlyozza, hogy a lelkész és a gyülekezet éljen „együtt” a cigányokkal. Ez a leghatékonyabb misszió. Búzás felülről megszervezett országos misszióban gondolkodik (missziói központok, függetlenített lelkészek). Kool – Hadházyhoz hasonlóan – „missziói gyülekezet” képét vetíti elénk. Mindannyian látják a munka nagyságát, ezért fontosnak tartják az összefogást (felekezetek között, egyesületekkel és hatóságokkal).

3. A cigánymisszió célja, feladata

Miután megvizsgáltuk a cigánymisszió bibliai alapjait és azt a kérdést, hogy kinek a feladata a cigánymisszió, térjünk rá harmadik kutatási kérdésünk vizsgálatára, amely arra keresi a választ, hogy mi a cigánymisszió célja és feladata. A MRE 1995. évi II. törvénye a misszió főbb területeit az 5.§-ban fogalmazza meg. Ezek a következők: Isten Igéjének hirdetése minden lehetséges formában (1–3), a katekézis (4), a látogatás (5), a diakónia és a hátrányos helyzetűek támogatása (6), a lelkigondozás és a szolgálatra való felkészítés (7).

Hadházy a misszió célját legtöbbször a cigányok egyházi integrációjában jelöli meg. Ebben benne van az is, hogy „a célcsoport tagjai egyenként közelebbi viszonyba kerülnek Krisztussal és ennek a kívül valók részéről is érzékelhető, értelmezhető és értékelhető jelei vannak”, de ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy „a cigánymissziónak van tennivalója a nem cigányok körében is, hisz az úgynevezett többségi társadalom tagjait is fel kell készíteni a cigányokkal való együttélésre” (Hadházy 2003/a, 16). Fontosnak tartja a diakóniai munkát is közöttük, de látva ennek veszélyeit, ­megpróbálja kivédeni azt, hogy hozzá anyagiakért (vagy anyagira cserélhető javakért) jöjjenek, egyáltalán, hogy személyéhez és nem az általa képviselt Istenhez kötődjenek (Hadházy 2003/a, 99). Hadházy tehát az egész gyülekezet feladatának látja a cigánymissziót, melyben mind a cigányoknak, mind pedig a magyaroknak változásra van szükségük. Az egész emberben gondolkodik (hollisztikus misszió), látva a cigányok lelki és testi szükségeit is.

Búzás a misszió elsődleges feladatát abban látja, hogy „Jézus Krisztus missziói parancsának engedelmeskedve, embereket hívjunk bűnbánatra, megtérésre az élő Istenhez” (Búzás 2004/a, 209). Missziói tevékenysége részének tekinti a „szociális értelemben rászorult emberek támogatását” is (Búzás 2005/a). Fontos számára a cigány gyermekek felzárkóztatásának ügye is, ezért Gilvánfán az Oktatási Minisztériummal közösen egy ilyen projektben vesz részt. Hangsúlyt helyez a cigányok és magyarok megbékéltetésére is, amit a magyarok között kell elkezdeni (Búzás 2005/b).

Kool a cigányok közötti szolgálatot „holisztikus szolgálat”-nak írja le, << amely nem csak a „lelkek megmentésére” irányul, hanem az emberek szociális szükségleteivel is foglalkozik >> (Kool 2001, 174).

A megvizsgált missziói törvény, valamint Hadházy, Búzás és Kool mindannyian a cigánymissziót „holisztikus szolgálat”-nak írják le úgy, hogy egyes elemeinek (evangélizáció, diakónia, felzárkóztatás, megbékélés, betagolódás a gyülekezetbe) más-más hangsúlyt adnak. A MRE missziói törvényében említésre kerül a szolgálatra való felkészítés kérdése is. Hadházy és Búzás pedig hangsúlyt helyez a befogadó gyülekezet felkészítésére, a két nép közötti megbékélés munkálására is.

4. Asszimiláció, integráció vagy homogén gyülekezetek a cigánymisszióban

A cigánymisszió jövője szempontjából alapvető kérdés, hogy a misszió a cigányok egyházi asszimilációját, integrációját vagy homogén cigány gyülekezetek alakulását segítse-e elő. Erre a kérdésre a MRE 1995. évi II. törvénye nem tér ki.

Hadházy látása szerint ennek a kérdésnek eldöntésében figyelembe kell vennünk bibliai elveket, praktikus megfontolásokat és a helyi viszonyokat, azaz mit szeretne a helyi cigány közösség és mire hajlandó a helyi többségi gyülekezet. Hadházy szerint a magyarországi „cigányok többsége[43] asszimilálódni szeretne,” amiben őket segíteni kell (Hadházy 2003/a, 27), de a másik két lehetőséget – az integrációt és a homogén cigány gyülekezetek létrehozását – is járható útnak látja a cigánymisszióban. Azoknál a cigány közösségeknél, melyek szeretnék megőrizni kultúrájukat, végső célként az integrációt kell kitűzni úgy, hogy a munka kezdeti fázisában a homogén cigány közösségek létrehozása is lehetséges. A cigányok kultúrájának komolyan vételét szolgálná a cigánynyelvű Biblia,[44] cigány énekeskönyv[45] és vallásos irodalom kiadása,[46] a hagyományos liturgia mellett a cigány mentalitásnak megfelelő (cigány)liturgia összeállítása, és olyan közösségi alkalmak rendezése, ahol a cigányok a kultúrájukat bemutathatják.[47] „A cigányok integrálása, illetve misszionálása alapvetően nem a lelkészi munkától, hanem a gyülekezetektől, mint befogadóktól függ” (Hadházy 2003/a, 54).

Búzás szerint nem szabad, hogy a misszió „erőszakos asszimilációs törekvés irányába tolódjon el, sokkal inkább az integrációt, a békés egymás mellett élést kell, hogy elősegítse, egyéni kultúrát, identitástudatot megőrizve Isten együttes keresése által” (Búzás 2004/a, 209). Vegyes (magyar és cigány) gyülekezeteket kell létrehozni, mert a cigányok nem szeretnének a magyarok nélkül élni. Kénytelen azonban elismerni, hogy lehetnek olyan kényszerhelyzetek (elcigányosodott falvak, elzárkózó gyülekezetek), ahol az adottságok miatt átmenetileg homogén közösségek alakulására van csak lehetőség (Búzás 2005/b).

Kool a világméretű missziológiai viták tükrében elemzi a cigányság egyház-integrációs problémáit (Kool 1999). Szerinte a megválaszolandó kérdés: <<Hogyan függ össze az a tétel, hogy valljuk az egyház egységét, azzal, hogy tiszteljük a kultúrák különbözőségét. Vagy konkrétan, hogyan fejezheti ki egy „homogén egység” alapelve szerint szervezett gyülekezet (azonos elemek közössége) Krisztus testének egységét.” (Kool 1999, 6) Szerinte „a homogén egység elve igen vitatott>> (Kool 2001, 172). <<Az egyház arra hivatott el, hogy visszatükrözze „Krisztus képét” azzal, hogy az evangéliumot mint megbékélt közösség hirdeti. … A romákkal való szolgálatra nézve – ismerve a romák és a magyarok között meghúzódó etnikai feszültségeket – nagyon fontos, hogy az egyházak hangsúlyozzák az új közösség létrejöttét.>>  (Kool 2001, 173) Kool tehát a két nemzetség közötti megbékélést hangsúlyozza, amely hatalmas tanúságtétel.

Hadházy és Búzás látása e kérdésben hasonló. Bizonyos körülmények között mindhárom lehetőséget el tudják fogadni. Hadházy úgy látja, hogy a cigányok többsége asszimilálódni szeretne, Búzás az erőszakos asszimilációtól óv. Hadházy a homogén cigány gyülekezeteket átmeneti állapotnak tekinti, az integrációt jelöli meg mint végső célt. Búzás kényszerhelyzetben elfogadja a homogén cigány gyülekezeteket, de az integrációt részesíti előnyben e három lehetséges megoldás közül. Ők inkább a gyakorlat oldaláról közelítik meg e kérdést. Kool teológiai érveket hoz fel. Fontosnak tartja a cigány kultúra tiszteletben tartását, de az egységben (cigány–magyar megbékélés) kifejezhető üzenetre nagyobb hangsúlyt helyez. Miután áttekintettük a négy kutatási kérdésünkre adott elméleti válaszokat, vizsgáljuk meg, hogyan valósulnak meg ezek a cigánymisszió gyakorlatában.