A Webes kereső csak ezt a tanulmányt jeleníti meg, de kérem, hogy a bal oldalon az Egyháztörténet mappában tovább böngészni. Kocsi Csergő Bálint emlékirata, Péter Katalin, Antal Gábor püspök tanulmánya is e kor üldözötteiről szól és emlékezik.

SZIMONIDESZ LAJOS

A PROTESTÁNS GÁLYARABOK KÖNYVEI.

A pozsonyi kirendelt bíróság előtt 1674-ben lefolyt tömegper a protestáns lelkészek, tanárok és tanulók ellen összeesküvési és lázadási perként szerepel az ítéletben, az irodalomban és a köztudatban is, holott nyilvánvalóan és főként sajtópernek tekintendő, mert a vádak állítólagos levelezésen és lázító nyomtatványok terjesztésén alapulnak. A könyvtörténet érdeklődését már ez egy tény is eléggé indokolja a per iránt.

A továbbiakban azonban még néhány más mozzanat is igényt tarthat a könyvtörténet figyelmére.

A per vádlottai t. i. sem Pozsonyban, sem magyarországi, sem olasz börtöneikben nincsenek elzárva egyes könyvektől s ezek közelebbről való megnézése talán egy-két vonással gyarapíthatja ismereteinket a XVII. századbeli magyar nyomtatványok körében is.

A nagy kérdéssel való foglalkozás úgyis jobb alkalomra marad. Az egész gályarab-nemzedék legalább ezerötszáz, ha nem kétezret is megközelítő könyvet, röpiratot, disszertációt, prédikációt és alkalmi írást létrehozó saját termelése ugyanis nem fér be egy cikk keretébe, sem kellő előmunkálat nélkül alaposan és megfelelően fel nem dolgozható. Itt tehát csak azokat a könyveket veszem sorra, amelyek a gályarab-per vádlottainak a per folyamán, hazai börtöneinkben vagy olasz útjukon és nápolyi rabságukban estek a kezük ügyébe és játszottak a sorsukba.

1./. A „Győzedelmeskedő fegyver" című könyv első felbukkanása.

Az 1674. március 5-ére Pozsonyba idézett protestáns lelkészek perében az esztergomi káptalan által tartott vizsgálat során bukkan fel először az a vád, hogy a „Győzedelmeskedő fegyver" című könyvvel lázítottak s hogy felségsértést követtek el. 355

A vádat GALGÓCZY PÉTER berencsi várnagy veti az igazság mérlegébe. A királyi ügyész aztán magáévá tette s a perfüzetben így örökítette meg GALGÓCZY vallomása e részét:

Item produxit certum libellum „Győzedelmeskedő fegyver" id est „Arma triumphantia" intitulatum annoque 1673. praeterito incertó authore typis mandátum, ac Calvinianae ac Lutheranae confessionis hominibus in forma precum jaculatoriarum summe recommendatum. Qui quidem libellus licet plenissimus sit seditionibus concitationibus, animationibus, turpissimisque scommatibus authoritatem suae majestatis fidem Romanocatholicam, omnesque suae majestatis fidèles proscindentibus, eandem et eosdem philisteos, leones insatiabiles sangvisugas, idololatras, fidefragos, impios, animarum tyrannos, perfidos, aquilas insatiabiles nefarie appellando universosque catholicos per terrae motum absorbendos et absummendos imprecando.

Nihilominus tum ex eo, quod sit hungarico idiomate impressus, tum etiam ad evitandam prolixitatem non cernebatur presentibus inserendus.¹

A perbefogott lelkészek ezzel szemben úgy védekeztek, hogy ez a vád azért nem terhelheti őket, mert „praefatum libellum hactenus nec novisse, nec vidisse, tanto minus continentias ejus-dem scivisse, super quo offerebant juramentum".

Az ügyész azzal vágott vissza, hogy a vádlottak nem rázhatják le magukról a könyvért való felelősséget, mert „nyilvánvaló, hogy a könyvet más nem hozhatta létre, mint a helvét vagy az ágostai hitvallású egyház, cujus proprium est, libros precarios ad usum plebis curae suae concreditae componere et typis mandare" s hozzáteszi „quod vei ex eo etiam inanus sit partis adversae negatio eatenus facta, siquidem ex testimoniis jam productis appareret manifeste, praedicantes ad mentem ejus-dem libelli, publicas instituisse preces pro felici successu rebel-lium".

Az ítéletbe aztán az került, hogy a vádlottak „libros famosos scommaticos, seditionem, conspirationem, manifestamque rebellionem redolentes scripsisse, typis mandasse et sub specie quarumdam precum simulato praetextu et adum-brato colore in plebem divulgasse, distribuisse, ac per hoc extrám ad eamdem rebellionem instigasse auditores suos et populum".

Ezekkel a hallatlan gazságokkal — enormia scelera — hűtlenség, lázadás és pártütés bűnébe estek s a bíróság valamennyi vádlottat fő- és jószágvesztésre ítélte.

¹ A magyarhoni e. e. e. levéltára. I. e. 3. A „Famosa causa protestan-tium, 1674." cím alatt rejlő perfüzet 36—38. 1. 356

Az ítélet minősítése mutatja, hogy a „Győzedelmeskedő jegyver"-re épített vád súlya mennyire nő az eljárás folyamán. Az egyetlenegy imádságoskönyvből a vád „libros famosos scom-maticos"-t csinál, ami az ítéletben „hallatlan gazsággá" minősül s ennek felel meg az ítélet marasztalása.

Az eljárásban rejlő nyilvánvaló túlzások kiemelése és az ítélet kritikája tekintetében a kor igazságérzete és lelkiismerete azonnal megszólalt, mikor egyedül a „Győzedelmeskedő fegyver" című könyvre támaszkodó marasztalás tárgyában HAMMEL BRÜNINX belga követ „Veritas et innocentia nuda et conspicua" című előterjesztésében (1675) a következőkre hívja fel I. Lipór császár figyelmét:
„Imprimis mature dominos ordines considérasse libellum famosum, cui titulis „ARMA VICTRICIA".

Primo aspectu et judicio dictum libellum non ferendum, in optimum regem continere injuriam, subolere ejus contenta non hominis, sed infernalis cerberi venatissimi monstri pestiferum habitum et spiritum, contra clemcntis-simum, justissimum, piissimum atque optimum, ut sol inter sidera virtutum sacrum splendore micantem, inter omnes principem, ut hoc illi merito, si cui debeatur encomium, solus in orbe, qui eorum, quae aguntur et fiunt in Hungária, non tantum non author est, sed qui nee assensum iis vel conni-ventiam praeberet, immo ne in minima quidem parte tolerantiam, ut in conscientia coram deo credunt et ingénue profitentur domini ordines, nisi a turbidis avaris et inconsideratis contra officium et conscientiam ingeniis, per sub- et obeeptionem informaretur et circumduceretur.

Dominos itaque ordines hujus authorem libelli, propter virus, quod ver-bis inest et pessimam consequentiam poena puniendum esse condigna primo judicare judicio.

Verum gloriosius attendi posse ad imperatores Theodosium, Arcadium tt Honorium rescriptum in prima unica codice: Si quis imperátori maledixerk, etiam contra authorem.

Ante omnia majestatem vestram sacratissimam pati non posse, nee jura. nee rationem, nee aequitatem permittere, ut extra authorem scripti extenda-tur, detorqueatur, admittatur, producatur. Injuriae id factum a fisco, per-missum a judice plusquam notorium esse, ex ipsis actis et tertio hoc aecusatio-nis capite authorem inter captivos non esse, non id articulasse fiscum, minus probasse, obtulisse, immo etiam nunc offerre juramentum expurgatorium hujus se libelli authores non tantum non esse, sed etiam non scire authorem, non vidisse, non legisse libellum captivos.

Calumniosam itaque hujus libelli produetionem contra tertios captivos esse.

Recte et optime ex hac concludi produetione, contra fiscum et judicem. nihil aliud quaeri, quam quomodo rebellionis onerent captivos, in vidi a saeviendique habeant in evangelicos occasionem, severitatemque propositi, rebeilionis veia, justitiaeque fucatae lenocinio, quibus simplicibus piis inter pontificios, atque exercere possint liberius ad talem evangelcae in Hungária religionis extirpationem ruinam.² 357

Amivel az ügy jogi vonatkozásait elintézettnek tekinthetjük. Szükséges azonban, hogy HAMMEL BRÜNINX érvelését tudomásul vegye a magyar történet és a magyarországi cenzúratörténet is.

Ebből a protestáns lelkészek sorsában és elítélésében fontos szerepet játszó imádságoskönyvből tudtommal nem maradt fenn egyetlenegy példány sem napjainkig. SZABÓ KÁROLY a címét sem veszi fel. Ellenben BETHLEN KATA grófnő könyvei között volt egy példány s ez így szerepelt „könyvei lajstromá"-ban:

„Győzedelmeskedő fegyver vagy az igaz magyaros magyar tábornak szükséges alkalmatosságira iratot könyörgések. Nyomt. 1673. a helye fel nem tétetet. 12. részben."'"

Ez a példány azonban megsemmisült a könytárral együtt.

Címe azt mutatja, hogy hadi imádságoskönyvnek kellett lennie, tehát Tököli seregeinek valamely tábori prédikátora írhatta s valamelyik felsőmagyarországi nyomdában kellett megjelennie.
Csejte vidékén valamelyik kuruc hagyhatta el.

Szó sem lehetett tehát arról, hogy az odavaló evangélikus vagy református papok az odavaló nép között terjesztették vagy hogy imádságoskönyvül használhatták volna.

Pusztulása azt mutatja, hogy nem terjedhetett el sok példányban.

Elnyomásának az ítélet is oka lehetett, mivel azonban sehol semmi nyoma annak a köztudatban, hogy ez a könyv milyen kárhozatos szerepet játszott a protestáns papok nagy perében, ennek az oknak jóval kisebb a szerepe a pusztulásában.

Nem lehetetlen azonban, hogy HAMMEL BRÜNINX előterjesztése nyomán egy példánya mégis megmaradt — HAMMEL BRÜNINX követi jelentései mellett!

⁸ Szövege PONGRÁCZ IMRE: „Miscellanea diversi generis" című kéziratos szöveggyűjteménye I. köt. 134—13J. 1. (Szimonidesz Lajos tul.)

⁸ LUKINICH IMRE és KÖBLÖS ZOLTÁN: Gróf Bethlen Kata könyveinek (a) katalógusa. Erdélyi Múzeum. 1906. 29—48. 1. 358

2. Láni György kor portai ev. rektor görög újszövetség-példánya.

A pozsonyi per vádlottai közül az ítélet meghozatala után, 1674. május 5-én KOLLONICS LIPÓT a várba záratja SELLYEI ISTVÁN ref. püspököt, MISKOLCZI MIHÁLY, BÁTORKESZI ISTVÁN és CZEGLÉDI PÉTER ref. lelkészeket, majd utána LÁNI GYÖRGY kor-ponai ev. rektort is.

Ezeket a pozsonyi várbörtönben levő rabokat egy nap többedmagával felkereste egy tudákos jezsuita s ez alkalommal pergett le — ahogy LÁNI GYÖRGY maga megírja — a következő jelenet:

A jezsuita így szólította meg a négy rabot:

— Uraim, tudom, hogy ti nagyon tudós férfiak vagytok, én azonban mégis disputálni szeretnék veletek. Mégpedig különösen azért, mert hallom, hogy egyikőtök héberül is tud, görögül is s mert ehhez a két nyelvhez én is értek.

LÁNinak épp a keze ügyébe esett a görög újszövetség. Odaadta hát a jezsuitának: olvasson belőle. De a jezsuita zavartan lapozgatott ide-oda a könyvecskében s mindjárt látszott, hogy betűzni se tud, nemhogy olvasni és érteni tudná! Hogy azonban ez ki ne derüljön, mégis nekifohászkodott az olvasásnak s háromszor is elolvasta Lukács evangéliuma feliratát olyanformán, hogy a magyarok ezen nevetni szoktak s most is nevetni kezdtek.

A jezsuita pedig elódalgott, mert még a társai is kinevették.*

3. Magyar újszövetség-példánya volt Lipótvárt Kálnai Péternek is.

„In pietate promovit (Georgius Veltz) nóvum testamentum J. Christi mihi donando.

Nóvum enim testamentum Hungaricum, adhuc cum Leo-poldi essem in Hungária, Nicolaus Kelli(o) Iesuita, sacrificulus ibidem per milites — ut pecuniis fere ad viginti florenos hunga-ricos, sic libro me spoliavit, ut et ceteros dominos fratres."⁵

⁴ LANI, GEORG: Kunze und Wahrhaftige Historische Erzehlung der... papistischen Gefängnuss (1676.) 30. §.

⁵ KÁLNAI PÉTER önéletrajza Lavater János emlékkönyvében. Sárospataki Füzetek, 1863. 164, 1. - 359 oldal

4. A Sellyei Istvánnak Nápolyba küldött újszövetség-példány.

A Nápolyban levő gályarabok részére Velencéből SELLYEI IsTvÁNnak is küldtek egy (magyar) újszövetség-példányt. Nyoma felbukkan SELLYEI ISTVÁN Nápolyban, 1675. november 22-én kelt s BEREGSZÁSZI IsTvÁNnak Velencébe szóló levelében: „Amely Nóvum Testamentum felől az utolsó levelében emlékezik, még meg nem adták, nem tudjuk, hová tévelyedett."⁶

Ezt a két példányt WELTZ GYÖRGY velencei evang. lelkész juttatta KÁLNAihoz és SÉLLYEihez, mert valószínű, hogyha KÁL-NAié megérkezett, később megkapta SELLYEI is.

De melyik magyar újszövetség-kiadás példánya ez a kettő? Valószínű, hogy KÁROLYI GÁSPÁR fordításának az amszterdami kiadásáé (I. 783), mert ehhez WELTZ Velencében is könnyebben hozzájuthatott, mint például a lőcsei kiadáshoz (I. 761).

5. Zsoltároskönyv, Gerhard könyve, Vedelius müve az apostasiá-ról és még egy görög újszövetség a lipótvári börtönben.

1674. június 4-én indult egy 21 református lelkészből álló rabszállítmány Lipótvárba. Ez június 7-én érkezett meg s június 8-án szigorú motozáson ment át. Előbb „zárnyitó" vagy „vasreszelő" füveket kerestek náluk s ezért bőrig motozták őket. Közben persze minden vagyonuk előkerült. „Ez a motozás olyan szokatlan és olyan szigorú volt, hogy ilyen a törököknél sem volt szokásban."

Természetesen áldozatául estek a foglyok könyvei, írásai* tintája és tollai is.

Isten jóságából azonban a zsoltároskönyvükhöz, GERHARD imádságoskönyvéhez, VEDELiusnak az apostasiáról írott művéhez és a görög újtestamentumhoz megint hozzájutottak.7

6. Az „Arany Temjenező" első kiadása I675 előtt és a Bűnbánati Zsoltárok.

SZABÓ KÁROLY RMK.-a I. 1641. sz. alatt veszi fel az „Arany Temjenező" című evangélikus imádságoskönyvet a Magyar Nemzeti Múzeum 1701. kiadású egyetlennek ismert példánya alapján.
⁶ Sárospataki Füzetek, 1863. 60—61. 1.

⁷ SIMONIDES JÁNOS: Galéria omnium sanctorum (Monumenta evang. in Hungária hist. III. rész (1865.) és OTROKOCSI FORIS FEKENC: Furor Bestiáé. (I933-) 29- I- 360

Van azonban ennek az imádságoskönyvnek egy előbbi kiadása is.

Az erre vonatkozó adatot OTROKOCSI FORIS FERENC szolgáltatja „De morte crudeli et violenta novemdecim martyrum" című munkájában, ahol a gályarab-vértanúk utolsó óráit, utolsó imádságait, utolsó énekeit vagy utolsó szavait jegyezgeti fel s elbeszéli, hogy mikor MISKOLTZI MIHÁLY füleki lelkész már haldokolt, 1675. május 17-én vagy 18-án Piscariában és beszélni nem tudott, arra kérte társait, olvassanak fel előtte valami szent elmélkedést. „Et quoniam adhuc habebant penes se — írja OTROKOCSI FORIS FERENC — cum Psalmis poenitentialibus quemdam libellum meditationum Aureum Thuribulum nominatum, libenter id faciunt. Praelegunt ex meditatione penultimam orationem, nec non 6. et 143. et alios in adflictionibus meditari solitos P.-almos/' A vértanú pedig „in praelectorum veritate adfectus suspiriis et lacrymis suam acquiescentiam contestabatur", május 19-én hajnalban meghalt.⁸

A szóbanlevő könyv Nápolyban is a gályarabok kezén van, mert a nápolyi gályarab-kórházban LEPORINI MIKLÓS 1675. október első napjaiban PAULOVITZ MiHÁLYnak is elmélkedéseket olvasott fel a. halálos ágyán — alighanem ebből a könyvből.⁹
Az itt említett Aureum Thuribulum felől nem lehet kétséges, hogy az „Arany Temjenező"-ve\ azonos, tehát az eddig csak 1701^-ből ismert mű előbbi kiadása.

7. A „Himmlischer Lust-Garten", Herberger Postillá-ja, Diliinger Antichristus-a Nápolyban.

MASNICIUS TÓBIÁS és SIMONIDES JÁNOS a capracottai börtönből való szabadulásuk után Thianában egy katonától kapták

meg a „Himmlischer Lust-Garten" című munkát e szavak kíséretében:
Ebből láthatjátok, kik vagyunk. Lutheránusok vagyunk mi is.

⁸ M. Nemzeti Múzeum Kézirattára. 2111. Quart, lat. sz.

⁹ Megvoltak-e az Arany Temjenezőben a bűnbánati zsoltárok? Fennáll annak a lehetősége, hogy ha az „Arany Temjenező"-ben a bűnbánati zsoltárok nincsenek meg, akkor ez az „Aureum Thuribulum"-nak címzett könyv PÁPAI PÁRIZ IMRE Kolozsvárt 1671-ben negyedszer megjelent „Keskeny út" című műve valamelyik kiadása is lehet, mert ezzel a munkával együtt láttak napvilágot „Szent Dávidnak hét poenitentia tartó soltari" is. (Szabó Károly, RMK. I. 1116., 1117. sz.) Ebben az esetben felmerül az a kérdés: milyen viszonyban áll az 1671-ben negyedszer megjelent „Keskeny út" az 1701-ből -ismert „Arany Temjenező"-vel? 361

Thianából Nápolyba jutva megint lutheránus könyvekkel találkoznak, mégpedig ilyen körülmények közt:

1675. június 15-én este tizenegykor érnek oda, a szállásukon megvacsoráznak, megimádkoznak, meghallgatnak egy fejezetet a bibliából s egy szép szobába kerülnek. „Az ágy fája aranyozott, az ágynemű bíbor és bisszus, a fal, az asztal, a tükrök tele díszekkel. A két szegény menekülőn meg még rajt a börtön' piszka, ruháik rongyosak és tetvesek is. Mozogni is alig mertek a szobában, nemhogy lefeküdtek volna. De hiába ódzkodtak. A szobát nekik szánták s úgy helyezték el őket benne, ahogy voltak."

A szobában egy kis könyvtárt is találtak s nagy csodálkozással állapították meg, hogy a könyvek közt olyan lutheránus könyvek is voltak, mint HERBERGER Postillája., sőt DILLINGER Antichristusa., amire a pápaság kellős közepén csakugyan nem számítottak. Ezekből a jelenségekből eszméltek arra sok okoskodás után, hogy szabadok. Erre sírva fakadtak, megölelték egymást s inkább elsírták, mint elénekelték e kései órában is a „Te deum laudamus"-t.¹⁰

8. Bunderus Compendium-a Capracottáhan.

Capracottában CARPHANEUS PÉTER PÁL főesperes 1675. május 19-én átadta a menekülése viszontagságai közben az ottani börtönbe került MASNICIUS TÓBiÁsnak és SIMONIDES JÁNOSnak a „Compendium rerum theologicarum F. Johannis Bunderii Parisiensis" című könyvet, miután LUTHER reformációjáról szóló helye alapján rájuk olvasta:

• Ez a hely azt bizonyítja, hogy ti oly eretnekség hívei vagytok, amely már maga is elegendő ok lehetett a deportálás-tokra, mert ez a vallás a lázadás anyja!¹¹

¹⁰ SIMONIDES, JOHANNES: Galéria omnium sanctorum. (Monumenta evang. in Hung. historica. III. köt. 1865.) 376—377. 1.

¹¹ DEUTSCHMANN—MASNICIUS: Vera et dara apológiáé apóst, explicatío et applicatio (1679.) 4. 1. - Mieyar Könyvszemle 1941. IV. füset. 362

9. A római „Praediga".
   MASNICIUS TÓBIÁS és SIMONIDES JÁNOS menekülésük után megfordultak Rómában, megszemlélték a látnivalóit s néhány órán át nézelődtek a vatikáni könyvtárban is. „A hátsó teremben az ajtótól balra eső szekrényben 24. sz. alatt való jelzéssel látták LUTHER egy prédikációjának a kéziratát is, melyet ott a papok ,praedigá'-nak neveznek" s a három nagy, majdnem 200 lépés hosszú teremben levő könyvek egy végtében elhelyezve 1000 lépésnél hosszabb könyvsort is adnának.

   Az eredmény nem sok. A „Győzedelmeskedő fegyver" szerepe azonban jelentős s az „Arany Temjenező" 1675 előtt meg¹-jelent kiadásának felbukkanása is egy adalék. Aztán egy anekdota és az a jellemző merészség, hogy két gályarabságra szánt fiatalabb menekült nem megy ki Olaszországból a nélkül, hogy meg ne nézné a vatikáni könyvtárat és észre ne venné ott LUTHER „Praedigá"-ját!... Ilyenekért érdemes átforgatni az efféle már-tirológiai anyagot is.
   SZIMONIDESZ LAJOS.