http://palheidfogel.gportal.hu
http://palheidfogel.gportal.hu

Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Kolossé1,12


         "Aki nem tud embereknek köszönetet mondani, ezzel leleplezi önmagát, hogy bizony Istennel szemben is hálátlan és nem tud Neki sem köszönetet mondani”. Kálvin: A Genfi Egyház Kátéja.


         … „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth


          

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

http://heidfogel-domjan.gportal.hu

palheidfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHECISMUSSA Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító    FORMATSKÁJA melyet nagy theologus

CALVINUS JÁNOS …KOLOSVÁRATT M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend

Partium Hasonmás Kiadás - A Genfi Egyház Kátéja   Misztótfalusi Kis Miklós 1695-ös kiadásanak hasonmás kiadása. Csak ismertető.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.  www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozs- várig Környezetvizsgálati tanulmány

- Fekete Csaba Káté egyház tanítás Kálvin János A genfi egyház kátéjaPartium Kiadó Nagyvárad 2014

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


1924-1996

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505-1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 -1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Webem - itt

 

Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár

 

100 éve született

DR. TÓTH KÁLMÁN

Theológiai - Ószövetségi - professzor

Bal oldalon a Róla elnevezett mappában találhatók tanulmányai pdf-ben és családi képek.

 

Búcsúzik egy nemzedék

Ezzel a címmel írt nekrológot Karasszon István

a Reformátusok Lapja 2009. 05.10. számában.

   Patriarchális korban, 92 évesen távozott közülünk Tóth Kálmán professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának (korábban: Budapesti Református Teológiai Akadémiának) ószövetségi professzora. Személyében egy nagy generációtól veszünk búcsút, aki nehéz évtizedekben állt helyt és tartotta magasra a hit és tudás fáklyáját. Amikor életéért hálát adunk Istennek, s megemlékezünk mindazokról a jótettekről, amelyekkel személyén keresztül megajándékozott bennünket Urunk, fejet kell hajtsunk mindazok előtt, akik a megpróbáltatások idején is kitartottak hitük mellett, s Krisztus egyházát szolgálták akkor is, amikor ezért hátratételt szenvedtek, és nem előnyöket élveztek.

 Tóth Kálmán professzor 1917. július 16-án született Pápán. Iskoláit szülővárosában végezte, s Pápához, a Dunántúlhoz mindig nemes lokálpatriotizmus fűzte. Lelkészi diplomáját 1941-ben szerezte, majd 1942-től két évet Hollandiában töltött: az utrechti egyetemen tanult, elsősorban Ószövetség-tudományt J. Groot professzornál. Hazatérve Pápán magántanári minősítést nyert Sámuel próféta, az Isten embere című dolgozatával, majd 1944-ben Debrecenben teológiai doktori címet szerzett, A próféták és a történelem című értekezésével. 1942-től zánkai lelkész, majd 1950-től a nyárádi eklézsia pásztora, de közben 1947 és 1951 között a Pápai Református Teológiai Akadémia tanára is. 1957-től a Magyar Bibliatanács Fordító Bizottságának tagja, majd 1958 és 1995 között a Budapesti Református Teológiai Akadémia (1993-tól a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara) Ószövetségi tanszékének vezetője. Tudományos munkásságát általános elismerés övezte - emeljük itt ki a Kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Intézet díszdoktori címét

   Az évszámok önmagukért beszélnek: mindenki láthatja, hogy Isten rendkívül nehéz időszakban szánt hitvalló szerepet Tóth Kálmán professzornak. Még a Monarchia idejében született, a két háború között nevelkedett, fokozatait a II. világháború alatt szerezte meg - munkásságának jó részét viszont a szocialista Magyarországon fejtette ki. S utólag is csak csodálattal tekinthetünk arra, ahogy hitben, emberségben, tudományban e nehéz időben is helytállt, sőt minden idők számára példát adott! A mostoha idők ellenére is rendszeresen publikált. Számos egyetemi jegyzetet írt; talán legjelentősebb ezek közül az Ószövetségi bevezetés, amely tankönyvből generációk tanultak. Az említetteken kívül felhívjuk a figyelmet két jelentős könyvére: A régészet és a Biblia (1982), valamint a Bibliafordítás - bibliamagyarázat (1994). Nyugalomba vonulása után Tóth Kálmán professzor Kálvin kommentárjainak fordításával foglalkozott: a kis-prófétákhoz írt magyarázatokat fordította latinból magyarra.

   Isten a nagy munkához adott segítőtársat is: Tóth Kálmán professzor 1942-ben kelt egybe Kerecsényi Vilma tanítónővel, aki egy életen át segítette őt szolgálatában. A házasságot három gyermekkel áldotta meg Isten: Kálmán (1942) fizikus, Lajos (1946) lelkész, Éva (1952) hegedűművész lett. A család adta örömök mellett az idős professzornak nagy megpróbáltatásban is volt része: előbb vejének (Kiss Domokos rákospalota-újvárosi lelkipásztornak), majd Lajos fiának, végül feleségének halála szomorította utolsó éveit.

 Kálmán bácsit szinte még gyermekfejjel ismerhettem meg: a bibliafordítás munkájában évtizedeket töltött el apámmal, s közelről láthattam a két barát munkáját. Csendes, halk szava mellett feltűnt szikrázó szellemessége, páratlanul jó stílusa mellett baráti körben szarkasztikus megjegyzései, tudománya mellett zeneértése, hivatali korrektsége mellett barátsága. Később azzal váltotta ki csodálatomat, hogy szinte egy személyben volt egy egész akadémia: nem csak az Ószövetség tudományában volt jártas, amit négy évtizedig tanított: éppúgy taníthatott volna Újszövetséget, de Hollandiából alapos dogmatikai ismereteket is hozott magával, s talán családi örökségként az egyháztörténetben is jártas volt (bátyja, boldogult emlékű Tóth Endre debreceni professzor 18 évvel volt nála idősebb). 92 esztendő, az Úr kegyelméből, elmúlt. Tanulnivalónk azonban Tóth Kálmán professzor példájából még hosszú ideig lesz!

Reformátusok Lapja 2009. 05. 10. LIII. évf. 19. szám  - Karasszon István

  


Száműzetés - hazatérés - templomépítés

(Egy fejezet az ószövetségi kor történetéből)

 A bibiai történetírás szerint (2.Királyok 24,8 skv) „Jójákin király uralkodásának kezdetén megérkezett a babiloni haderő Jeruzsálem alá, hogy ostrom alá vegye és elfoglalja". Ha valaki, úgy a fiatal Jójákin igazán elmondhatta az elhíresült közmondást: Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el bele. (Jerémiás 31,29; Ezékiel 18,2.) A babiloni hadjárat átkát ugyanis még az apja, Jójákim idézte fel. Ezt a Jójákimot a szerencsétlen megiddói csata, Jósiás király eleste után Nékó fáraó ültette Jeruzsálem trónjára (2.Királyok 23,29-30.34). Csakhogy Nebukadneccar, a babiloni újbirodalom második királya az Asszíria segítésére felvonult egyiptomi seregeket Karkemis városánál tönkreverte. Jeremiásnak minden bizonnyal hiteles egyiptomi próféciája így írja le az egyiptomiak vereségét:

 „Megrettennek, meghátrálnak, vitézeiket leverik. (De) nem futhat el a gyors, a vitéz sem menekülhet meg ... elesnek az Eufrátesz folyó mellett" (Jerémiás 46,5-6) - és ez csaknem szó szerint megfelel a Babiloni Krónika híradásának. Ez az egykorú, ékírásos babiloni szöveg így szól: „Nebukadneccar átkelt a folyón, szemben az Eufrátesz mellett táborozó egyiptomi csapatokkal. Megütköztek... és ő megsemmisítő csapást mért az egyiptomiak-ra... A menekülőket utolérték, és úgy megverték, hogy egy ember sem tért vissza hazájába." Ha ez a „hírmondó sem maradt" stílus túlzás is, a tény az, hogy ez ütközet után Babilónia az asszír világbirodalom örökébe lépett, kiszorította annak teréből Egyiptom aspirációit, a leigázott tartományokat pedig egyszerűen átvette. El kell képzelnünk a kicsiny Júdának a helyzetet: két világbirodalom, Babilónia és Egyiptom harapófogójában. A viszonylagos függetlenséget. Jójákim a Babilóniának fizetett adóval vásárolta meg. Ugyanakkor azonban nem szűnt meg Egyiptom-párti lenni, és amikor Kr.e. 601-ben Nebukadneccarnak egy Egyiptom ellen vezetett hadjárata kudarccal és súlyos veszteséggel végződött, s egy pár évre volt szüksége, míg új hadsereget tudott szervezni, Jójákim ellenszegült és megtagadta az adófizetést Ennek lett a következménye az 598-as hadjárat, amelynek az időközben meghalt Jójákim helyett a fia, Jójákin lett az áldozata Jójákin nem vállalta a fegyveres ellenállást, megadta magát, és feladta Jeruzsálemet. Az ő maga-megadása mégsem gyávaságként értékelendő Azzal, hogy vállalta sorsát, fogságba kerülését, Jeruzsálemet és annak templomát szabadította meg a pusztulástól. A zsákmányolás és a deportálás persze nem volt elkerülhető. A 2.Királyok 24 részben ezt olvassuk: „Elvitte (Babilónia királya) az Úr házának minden kincsét, meg a királyi palota kincseit, és leszedetett minden aranytárgyat, amelyet Salamon, Izrael királya készíttetett az Úr templomában ... Fogságba vitte a jeruzsálemieket, a parancsnokokat és a haderő vitézeit, tízezer foglyot, a mesterembereket és a várvédőket. Nem maradt más otthon, csak az ország nincstelen népe " (2.Királyok 24,13-14.)

  A következő tíz év Júda országának keserves vergődése volt csupán Pártharcok dúltak. Hódolás adófizetéssel, illetve végsőkig való ellenállás - ez a két jelszó állt szemben egymással a Babilóniával szemben követendő magatartást illetően. Furcsa dolog, de mindkettőt istenes alapon hangoztatták. Az elsőt képviselte pl. Jeremiás próféta, aki - népe bűnei miatt - elkerülhetetlennek látta a végső katasztrófát. A másodikat azok képviselték, akik lehetetlennek tartották, hogy a templomhoz hozzákötőttnek hitt Isten meg ne mentse népét. Az utóbbi felelőtlen és könnyelmű jelszó majdnem olyan furcsa logikájú volt, mint a 2500 évvel később énekelt nóta: „ ... ne féltsd ősi nemzeted, nem vész az el, ha eddig el nem veszett!"

 Ellenben jött az 587. év, és a hiú reményeknek véget vetett az újabb babiloni hadjárat, Jeruzsálem és az ország pusztulásával, a templom lerombolásával, a királyi család kiirtásával A Biblia szerint „a városban megmaradt népet az átpártolókkal együtt, a maradék népességgel együtt fogságba hurcolta a testőrparancsnok. Csak az ország nincstelenjeiből hagyott otthon szőlőmunkásokat és mezei munkásokat". (2.Királyok 25,11 skv.) A tisztviselő réteget azonban könyörtelenül elhurcolták. Tetézte a katasztrófát, hogy terroristák a kijelölt helytartót, Gedalját meggyilkolták, s a megtorlástól való féltükben nagyobb tömegek menekültek el Egyiptomba - magukkal hurcolva Jeremiás prófétát is.

   Amt a két babiloni hadjárat eredményeként összegezhetünk, az a következő: Júda országa babiloni tartomány lett. A lakosság nagyobb része fogságba vagy emigrációba kényszerült. Az otthon maradt földmívelő proletariátust sem úgy kell elképzelnünk, hogy ők valami földosztás révén egy új birtokos réteggé nőtték volna ki magukat. Az elhurcolt birtokosok, tisztviselők helyébe jöttek mások, jobbára idegenek; a babiloniak megbízottjai-nak a mezei munkások csak alárendeltjei voltak. Önrendelkezési jog, legális vallásgyakor-lat - a templom pusztulása miatt - nem lehetett. A júdai nép nagyobb részének élete az egyiptomi diaszpórában és a babilóniai tartományokban folyt tovább.

  Két kérdés következik ebből a helyzetrajzból a továbbiakra nézve: 1. Mi volt a célja a deportálásoknak?

   2. Milyen volt a deportáltak élete az idegen földön?

   Az első kérdésre egyszerű a felelet. Kitűnik az egy olyan bibliai leírásból, amilyen a 2.Királyok 17,24 skv, helyzetelemzése, egy korábbi nagy katasztrófának, az északi országrésznek, Izraelnek Kr.e. 722-ben az asszír birodalomba történt bekebelezése nyomán. Látható a leírásból, hogy a deportálás nem egyoldalú, elnéptelenítő szándékú tett volt az asszír, majd a babiloni uralkodók részéről, hanem lakosságcseréről volt szó. Az elhurcoltak helyére a nagy birodalom távoli tartományaiból való néptörzseket telepítettek az otthon hagyott töredék-nép közé. Ezzel akarták gyökérteleníteni a népeket, hogy megfosztva őket hazájuk földjétől, népi és vallási identitásuktól, egy színtelen, semleges népességet hozzanak létre a birodalom területén. Máskor és más fogalmazásban ismerünk mi ilyen programot: egy népet először koldussá, aztán nyelvétől és vallásától megfosztotta tenni.. Az északi országrész, Izrael esetében sikerült elérni ezt a célt. Az Asszíriába deportáltak felolvadtak az idegenek között; viszont az Izraelbe telepített idegenek az őslakossággal összemosódva alkották a samaritánus népességet, akiktől azután a fogságból hazatért júdaiak elzárkóztak,

  A Júdából 598-ban és 587-ben deportált zsidóság Babilóniában szerencsésebb körül-mények közé került Először is egy tömbben maradhattak, azután papok és próféták ápolták a népi-vallási egység megmaradását, végül a deportálás itt alig több, mint fél évszázadig tartott, s az említett, kedvező körülmények mellett a második generáció még megőrizhette népi és vallási öntudatát.

  A feltett második kérdés az, hogy milyen volt a deportáltak élete az idegen földön. Kezdődik ez persze magának a deportálásnak a végrehajtásával, amely akkor nem „vagonkérdés" volt. Gyalogszerrel hajtották a deportáltakat, és az embertelen körülmények közt való menetelés igencsak megtizedelhette a vándorlókat. Az új lakóterületeken azonban nem börtönbe zárt rabokként, még csak nem is rabszolgákként kezelték őket. Ha máshonnan nem, Jeremiás híres leveléből tudjuk, hogy házakat építhettek, földet művelhettek, részt vehettek az iparban, majd később a kereskedelemben. A saját hazájában csak földmíveléssel és némi háziiparral foglalkozó zsidóság Babilóniában kapott kedvet a kereskedelemhez, később pedig a rájuk annyira jellemzővé vált pénzüzlethez. E réven sokan olyan jó egzisztenciát teremtettek maguknak, hogy amikor már szabad lett volna hazatérni, nem éltek ezzel a lehetőséggel, hanem mint amolyan „babilóniai nagybácsik” támogatták az óhazába visszatérteket, pl. a templomépítés ügyében, amint az Zakariás 6,9 skv.-ből kitűnik.

 Egy valami azonban lehetetlen volt a fogságban: az istentiszteletnek olyan formában való gyakorlása, ahogyan az a jeruzsálemi templomban folyt. Áldozati kultusz - ószövetségi elképzelés szerint - idegen földön, templom nélkül lehetetlen volt De talán ez adta az első lökést afelé, hogy a materiális kultusz helyett áttérjenek Istennek egy lelkibb formában történő imádására. A papok. Ezékiel példája szerint, tervezgethették, hogy milyen lesz majd az új templom és az új istentisztelet. Az írástudók újból fixálhatták a hagyomány által megőrzött szent történeteket, A próféták pedig a csüggedezőkben tartották a lelket. Hiszen Jeremiás levele is azzal végződik, hogy Isten végső fokon békességet és nem pusztulást tervez (Jerémiás 29,10-14), a fogság nem azt jelenti, hogy mindennek vége; a fenyítés idejének eltelte után Isten összegyűjti népe maradékát, és haza viszi őket. Ezékiel nemcsak Izraelnek mintegy a halálból való megelevenedését prófétálja meg látomásában, hanem a két egymás mellé illesztett fadarab példázatával (Ezékiel 37,15 skv.) újra az integer Izrael feléledéséről beszél, a dávidi messiáskirály uralma alatt A prófétáknak volt igazán köszönhető, hogy a babilóniai zsidóság megmaradt abban a hitben, hogy Isten minden megérdemelt büntetés és próbatétel ellenére új korszakot tervez népe számára..

 Ennek az új korszaknak volt hirdetője a név szerint ismeretlen babilóniai próféta, akit Deutero-Ézsaiásnak szoktunk nevezni, minthogy próféciái Ézsaiás könyvébe tagoltan olvashatók (40-55). Ő már abban a biztos tudatban élt, hogy a történelem jeleiből láthatóan közeledik a korforduló, a sorsváltozás. Név szerint ismerte Kyrost, a perzsa világbirodalom megteremtőjét. Úgy ír róla, mint fölkent messiásról (persze általános uralkodói értelemben), akit kézen fogott az Úr, és meghódoltat előtte népeket és királyokat; betöri előtte az érckapukat, neki adja a sötét kincstárakban rejtve őrzött drágaságokat (Ézsaiás 45,1-3). Az 540-es években hódította meg Kyros a médek országát, majd Észak-mezopotámiát és a lyd birodalmat. Utóbbinak az uralkodója volt az a „Krőzus" (Kroisos), akinek mesés gazdagságát közmondásosán emlegették. Nem volt nehéz megjósolni Babilon közeli elestét sem azokban az években, amikor az utolsó babiloni király, Nabunaid gyűlöletes volt alattvalói, különösen a papság körében. Elhanyagolta azt az istentiszteletet, amelyben neki, mint az istenség reprezentálójának fontos funkciói lettek volna. Távol élt fővárosától, és helyette fia, a Dániel könyvéből ismert Bélsaccar kormányzott mint régens-herceg. A döntő csapás 539-ben következett be: Babilon - valószínűleg a papság árulása révén - úgyszólván kardcsapás nélkül Kyros kezébe került. Ezt a nagy eseményt Kyros győzelmi felirata így örökíti meg: „Marduk, az istenek királya, keresett egy igaz uralkodót, hogy kézen fogja. Megparancsolta Kyrosnak, hogy vonuljon be városába, Babilonba Mellette ment, mint a barátja, és ütközet nélkül vonult be Babilonba”. - A híradás nagyon hasonlít Deutero-Ézsaiás fenti jellemzéséhez, csak itt nem az Úr (Jahve), hanem Marduk az, aki kézen fogva győzelemre vezeti a perzsa királyt.

 Már ezen a ponton látható a különbség a perzsa Kyros és az asszír-babiloni uralkodók között. Az utóbbiak úgy dicsekedtek, hogy az ő isteneik hatalmasabbak, mint a legyőzött, népekéi, ezért tudtak mindenütt győzelmet aratni (olvasandó 2.Királyok 18,33-35), Kyros megfordította a dolgot, Ő vállalta a helyi isteneket, sőt úgy tüntette fel magát, mint akit mindegyik isten pártfogol. Lehet, hogy ez csak ügyes taktika volt tőle, de mindenesetre része volt annak a toleráns politikának, amelyet a meghódított népekkel szemben tanúsított. A deportált népeknek megengedte a hazatérést, és szabad vallásgyakorlatot biztosított 538-ban adta ki azt a rendeletet, amely ilyen lehetőséget biztosított Júda népe számára, s amely Ezsdrás 1,2 skv.ben olvasható: „Ezt mondja Cirus király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene, és megbízott engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben Aki tehát az ő népéhez tartozik, menjen Jeruzsálembe és építse fel az Urnák, Izrael Istenének a házát!" - Ennek az engedélynek a birtokában megkezdődhetett a visszavándorlás. Újra végigjárták a fárasztó, hosszú utat, amelyet megteltek annak idején a fogságba hurcoltak, de ők már azzal az örömmel mentek, amelyet Deutero-Ézsaiás páratlan szépségű szavai jellemeznek: Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom szálljon alá, és legyen az egyenetlen egyenessé, mert maga az Úr jár népe előtt (Ézsaiás 40,4). Nem az idegen katonák korbácsolása hajtja már ezt a népet, hanem az Úr vezeti, mint pásztor a nyáját. Új exodus, új pusztai vándorlás, új honfoglalás veszi kezdetét.

 A fent idézett rendelet előtt az áll, hogy azt „szóban és írásban" ki kellett hirdetni. Maga az idézet nyilván csak szóbeli összefoglalása a Kyros-féle rendeletnek. írásbeli párhuza-ma pedig megtalálható az Ezsdrás 6,3-5-ben arám nyelven fogalmazva (ez volt a perzsa korban a diplomáciai nemzetközi nyelv), ezt a médiai Ekbatána város királyi levéltárában őrizték. Benne még a felépítendő templom méreteire, építése módjára is találhatók utasítások, továbbá rendelkezés az egykor Jeruzsálemből elrabolt arany és ezüst kegytárgyak visszavitelére nézve

 A két adatközlés (ti. Ezsdrás 1,2-3, illetve 6,3-5) közt mintegy 16-17 év időbeli különbség van, Ismert dolog, hogy a templomépítést elkezdték ugyan a hazatért zsidók, ám a Júdában és szomszédságában, főként Samáriában élő új birtokos és tisztviselő réteg denunciáló feljelentése miatt abba kellett hagyni a munkát. Ez a közbeeső bő másfél évtized egyébként is kiesik a bibliai történetírásból Ezsdrás könyve 4. részének hibásak az adatai, amikor Xerxest és Artaxerxest Kyros és Dárius uralkodása közé helyezi. Az igazság az, hogy Kyros utódja Kambyses volt, aki uralkodása nagy részét. Egyiptom meghódításával töltötte el. Távollétében azonban otthon, Perzsiában fellépett egy trónkövetelő, aki Kyros meghaltnak hitt fiának adta ki magát. Kambyses sietett haza a riasztó hírre, de útközben meghalt. A trónbitorlót ugyan megölték, s a perzsa trónt Dárius foglalta el 521-ben, de az összetákolt roppant kiterjedésű birodalomban mintegy adott jelre törtek ki lázadások. Egyik tartomány a másik után kezdett függetlenségi harcot, úgyhogy Dárius királynak másfél évre volt szüksége, míg úrrá tudott lenni a birodalmat megrázó fölkeléseken.

 Erre az időre esik Jeruzsálemben két prófétának, Haggeusnak és Zakariásnak a fellépé-se és a templomépítésre irányuló buzdítása. Haggeusnak egyik különösen hangzó kijelentése - az Úr nevében - így hangzik: „Megrendítem az eget és a földet Ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét" (Haggeus 2,21-22). Nem más ez, mint utalás arra a nagy „történeti földindulásra", amely alapjaiban rázta meg a perzsa birodalmat és amelytől, úgy látszik, Júdában is nagy fordulatot vártak, talán az önállóság visszanyerését, vagy még azon is túl a messiási kor eljövetelét. Ezért volt olyan fontos az Úr templomának a felépítése, hogy e rég várt korban az Úr neve és dicsősége ott lakjék népe között.

 A váradalom azonban hiábavalónak bizonyult. Zakariás titokzatos látomásai közül az első arról szól, hogy az Úr által szétküldött követek jelentést tesznek: „Bejártuk a földet, és az egész föld nyugodt és békés." Erre viszont egy keserű kifakadás következik: „Seregek Ura! Mikor könyörülsz már Jeruzsálemen és Júda városain?" (Zakariás 1,11-12), Ugyan miért kellett kétségbeesni és Jeruzsálem sorsát siratni amiatt, hogy a földön béke és nyugalom van? A történeti magyarázat egyszerű: „a föld" itt a perzsa birodalmat jelenti, a béke és nyugalom pedig azt, hogy Dárius levert minden felkelést. Pedig mind Haggeus, mind Zakariás nagy reményekkel volt eltelve e világméretű politikai földrengés során; közelebbről a fogságból hazatértek világi helytartójához, Zerubbábelhez fűztek nagy reményeket Haggeus egyenesen az Úr kezén levő „pecsétgyűrűnek" nevezi, ami szimbolikus kifejezése annak a reménynek, hogy ő lesz a végrehajtója és hitelesítője az Úr végre megvalósuló királyi uralmának a független Júdában. (Haggeus 2,23.) Ámde Zerubbábel, akiről egyébként gyakran esik szó Ezsdrás, Haggeus és Zakariás könyvében, hirtelen és nyomtalanul eltűnik szemünk elől. Nagy a valószínűsége, hogy a maga kicsiny körében ő is szervezett valamilyen fegyveres felkelést, s emiatt félreállították, talán kivégezték. Ne feledjük,hogy ha Perzsia toleráns volt ís a népe önkormányzata és a vallásgyakorlat szabadsága tekintetében, a birodalmi abszolutizmus mégsem tűrt meg felkelési, elszakadási törekvést. - így történik az, hogy amikor Zakariás 6,9 skv. szerint a Babilóniából templomépítési segélyt hozó küldöttek két aranykoronát hoznak magukkal, már csak Józsua főpapot koronázhatták meg, A próféta pedig, a bizonytalanná vált helyzetre jellemzően, már csak jelképesen beszél egy Sarjadékról, aki majd a letűnt helytartó után óvatosan ezt a próféciatöredéket hangoztatja: „Nem hatalommal, nem erőszakkal, hanem az Úr lelkével!" (Zakariás 4,6) - Nem idézik-e emlékezetünkbe ezek a szavak az apostoli figyelmeztetést, a latinul és klasszikusan ismert mondatban: Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei"?! (Róma 9,16) - (Amely a pápai szószék fölött olvasható magyar nyelven: Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené, Szerkesztő megjegyzése)

 A jeruzsálemi templom Kr.e. 515-ben felépült. A politikai váradalmakra azonban akkor is azt mondta Isten: Nem a ti dolgotok, hogy tudjátok az időket és alkalmakat, amelyeket az Atya magának tartott fenn. Hanem legyetek az ő tanúi! - Az évszázadok azóta is telnek, és Isten bírálhatatlan akarata szerint hoznak ránk is próbatételeket és örömünnepeket. Az Ószövetségből megtanulhatjuk, hogy Isten a történelemnek is ura és irányítója. Ha az ő kezéből fogadjuk el a velünk történendőket, akkor a próbatételekben alázatosabbak, türelmesebbek és állhatatosabbak leszünk, örömünnepeink pedig tisztábbak lesznek. Erre taníthat ennek a nagy ószövetségi történeti periódusnak az áttekintése is.-       Tóth Kálmán

Elhangzott a 1783-1983 az adászteveli hazaszabadulás 200. évfordulóján. Megjelent Tövisek közt sajlódott gyenge liliom Pápa 1984. szerk. Hargita Pál pápai lelkész

 

JERUZSÁLEM A ZSOLTÁROKBAN

Dr. Tóth Kálmán teológiai professzor

   Szenci Molnár Albert a 122. zsoltár átköltött szövegében így énekel Jeruzsálemről, pátosz nélküli kedvességgel:

A Jeruzsálem jól megépült / Sok ékes épületekkel, / Holott szép polgári renddel / Mindenféle nemzet egybegyűlt.”

   Ez persze őnála nem a szemtanú rácsodálkozása a szent városra, inkább elképzelés a bibliai zsoltár alapján. Ideális kép, ahol szép együttest mutat a templomnegyed, a paloták, a régi és újabb városnegyedek. A lakosság pedig "szép polgári rendben- van együtt: az ott lakók és a mindenünnen érkező zarándoksereg. Üdvös szép kép volna akár a mai Jeruzsálemre is, ha nem zavarná egy és más.

   Jeruzsálem Dávid király óta főváros, Izrael politikai és vallási centruma, benne és körülötte zajlik a bibliai történetek nagy része, és róla énekel számos szép zsoltár. A történetek során először Ábrahámmal kapcsolatban olvasunk róla, akkor még a rövidebb Sálem néven: a győztes csatából hazatérő Ábrahámot ajándékokkal köszönti Melkisédek, Sálem királya (1Mózes 14:18-20). Ez a Melkisédek pedig a Felséges Isten papja volt: alakjában az ókori pap király típusa jelenik meg. Melkisédek neve még egyszer szerepel az Ószövetségben, a 110. zsoltárban. Ez az ún. király zsoltár így szólítja meg Jeruzsálem (mindenkori) királyát: "Pap vagy te örökké, Melkisédek módján- (4.v.), azaz király és pap egy személyben. Dávid tehát, mint jeruzsálemi király, hagyományosan örökölte az egykori Melkisédek kettős tisztét. Igaz, hogy tényleges papi funkciót nem végeztek a júdai királyok, Dávid és Salamon is csak egy egy alkalommal mutatott be áldozatot: a szövetség ládája, illetve a templom felszentelésekor (2.Sámuel 6:17; 1.Királyok 8:62-64), ezt is csak amolyan főkegyúri gesztusként gyakorolták. Mégis ez a speciálisan jeruzsálemi pap király tradíció az idézett zsoltár szerint fennállt, s majd egyenesen a messiási gondolat irányába hatott (vö. Zsid 7.r.).

   Ugyanez a zsoltár ezt is ígéri a királynak: "Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról- (2.v.). A Sion hegye lett Jeruzsálem központja. Eredetileg ugyan a kánaáni várost, a későbbi "nagy Jeruzsálem délkeleti dombját nevezték így, később azonban a Sion nevet átvitték a templomhegyre. A kánaáni várost meghódító Dávid azzal alapozta meg a Sion vallási tekintélyét, hogy ide hozatta a szövetség ládáját, amely hosszabb ideig elfelejtve volt egy vidéki városban. Erre utal a zsoltárvers: "Sálembe került a sátra, lakóhelye a Sionra (76:3). A szent láda elhozatalát pedig a 132. zsoltár örökíti meg költői módon:

"Indulj el, Uram, új lakóhelyedre, / te és hatalmad ládája! / Mert a Siont választotta ki az ÚR, / ezt kívánta lakóhelyül...:/ Ott növelem meg Dávid hatalmát, / gondom lesz felkentem mécsesére.” (132:8, 13, 17.)

   Amikor aztán Salamon felépítette itt az ország templomát, lassanként zarándokhely lett Jeruzsálem. Régtől fogva szokás és törvény volt, hogy az évenkénti nagy ünnepeken meg kellett jelenni "Isten színe előtt- (2Mózes 23:14-17), emlékezni a nagy üdvtörténeti eseményekre, és hálát adni a föld terményeiért, Isten áldásáért. Az ország vidéki városaiban, falvaiban énekszóval hívogatták az embereket: "Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt... Menjünk eléje hálaadással! (Zsoltárok 95:1-2) És a hívek szívesen fogadták a hívást: "Örülök, amikor ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk (122:1).

   A jeruzsálemi zarándokút és a templomi ünneplés kedves témája lett a zsoltároknak. Voltak, akik napokig tartó fárasztó gyaloglás után érkeztek meg a szent városba, de megérkezve annál nagyobb örömmel hallották az őket fogadóknak Isten templomába hívó szavát:

"Menjetek be kapuin hálaénekkel, / udvaraiba dicsérettel! / Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! / Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete”.(100:4-5) 

   A templomtérre belépő falusi ember naiv örvendezéssel fedezi fel ott az otthonában is isme-rős madarakat:

"Még a veréb is talál házat és a fecske is fészket, / ahová fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa!”(84:4)

   Innen azután átterelődik figyelme az ott levő, szolgálatukat végző papokra, lévitákra. Milyen jó lehet állandóan ott lenni:

"Boldogok, akik házadban laknak, / szüntelenül dicsérhetnek téged! „(84:5)

   Az ünnepi istentiszteleten átérzi az ember, mit jelent az, hogy itt nem egyedül van szent örömében, hanem egy egész gyülekezet tagja, amellyel együtt magasztalja Istent. A közösséghez tartozás átélése az egyik nagy áldása a templomban lételnek. Egy szívvel és szájjal lehet "dicséretet énekelni a hívek gyülekezetében-, és lehet hinni azt, hogy "gyönyörködik népében az ÚR (149:1, 4). A kultuszi gyülekezet pedig gyönyörködhetett az istentisztelet látványos részleteiben, az áldozatok bemutatásában (66:13-15), maga is fogadalmakat teljesített (65:1), hallgatta a szent történetek felolvasását (135:1-14), áhítattal fogadta az áldást (128:5; 134:3). Akik először jártak ilyen zarándoklaton, azok boldogan mondhatták el:

"Amiről hallottunk, azt (most) láttuk is / a Seregek URának városában, Istenünk városában (48:9).

   A templomtérről kijőve aztán megcsodálhatták magát a várost, ahogyan a zarándoksereg vezetője bemutatta:

"Járjátok körül Siont, kerüljétek meg, / számláljátok tornyait! / Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, / hogy beszélhessetek róla a jövő nemzedéknek!”(48:13-14)

   Végül a városkapun kilépve szétnézhettek a környéken, és megcsodálhatták a máig nagyszerű panorámát, a lankás hegyvonulatot a város körül, ami megint szép képzettársításhoz vezetett:

"Jeruzsálemet hegyek fogják körül, / népét pedig az ÚR karolja át / most és mindörökké” (125:2).

   Isten városának nevezte a zsoltáros Jeruzsálemet (48:9), amelyet "lakóhelyének választott ki az ÚR (132:13) Máshol meg egy áldásmondásban így kiált fel: "Áldott az ÚR a Sionon, aki Jeruzsálemben lakik (135:21). Ez az ott lakás természetesen összefügg a templommal, azon belül a szent ládával. A Szentek Szentjében helyezték el a szövetség ládáját, és annak fedőlapja volt a lelki képzelet szerint az a "trón-, amelyen láthatatlanul, királyként foglalt helyet az ÚR, a kerubok védőszárnyai között. Azért szólítja meg így a zsoltáros: "Te, aki a kerubokon trónolsz, jelenj meg ragyogva!- (80:2) Az URat pedig úgy ismerték és magasztalták, mint aki "nagy Király az egész földön- (47:3). Így volt Jeruzsálem "a nagy Király városa, Isten városa. Az utóbbi kifejezéshez kapcsolódva különös módon énekel a 46. zsoltár:

"Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, / a Felségesnek szent hajlékait./ Isten van benne, nem inog meg, / megsegíti Isten reggelre kelve” (46:5-6).

   E leírás megértésénél Jeruzsálem valós földrajzi helyzetének ismerete nem sokat segít. A város mellett volt egy forrás, amelyből a Kidrón patak táplálkozott, és e forrás sokat ért háborús időszakban, mert biztosította a lakosságnak az ivóvizet. "Folyammá- azonban, amelynek "ágai- lettek volna, nem duzzadt. Költői leírás hát ez, amelynek a szavai a teremtés leírásához utalnak vissza: "Édenből egy folyam jött ki a kert megöntözésére, amely szétágazott, és négy ágra szakadt- (1Mózes 2:10). A zsoltár tehát Jeruzsálem édeni szépségét és bőségét akarja megjeleníteni. Ám ugyanakkor a városon túl Istenre mutat: A Felséges Isten szent hajléka van ott (5. v. az istennév megint a Melkisédek féle jeruzsálemi tradícióra mutat), ezért nem inog meg, ha ellenséges hadak ostromolják is. Egy történeti emlék volt ennek a szemléltetője: a Jeruzsálemet ostromló, túlerőben levő asszír sereg nagy része egy "reggelre kelve ott pusztult el Isten csapása miatt a várfalak alatt (2.Királyok 19:35 36). A 46. zsoltár refrén verse bizonyítja, hogy nem az emberi erő, a fegyver, a várfal jelenti az igazi védelmet, hanem Isten megsegítő jelenléte:

          A Seregek URa velünk van, Jákob Istene a mi várunk (8, 12. v.)

   Ez a 46. zsoltár minden bizonnyal a "Sion énekek közé tartozott, amelyeknek az éneklésére a fogságban levő zsidókat nógatták gyötrőik (137:3). Közékük tartozott a 48. zsoltár is, és hasonlóan a 46.-hoz, ebben is ellenséges erők tombolásáról van szó, amelyek azonban a Jeruzsálemet oltalmazó Isten "láttán megfutamodnak. Ebben a zsoltárban is van egy talányosan hangzó meghatározás: "Szépen emelkedik a Sion hegye... az északi oldalon- - szó szerint fordítva: "a messze északon- (3.v.). Azért különös ez, mert bár a templom hegy a kánaániaktól elhódított régi városrésztől északra feküdt, mégis közvetlen közelben volt. Századunk egyik nagy régészeti szenzációja volt az ókori Ugarit város romjainak a feltárása és az ott talált iratok, köztük a szír kánaáni Baal mítoszok megfejtése, és itt találunk a zsoltárhoz magyarázatot. Izrael országától valóban "messze északra volt Ugarit és mellette a Cáfón = Észak nevű hegy, amelyet az istenek lakóhelyének tartottak. Mármost az "Észak hegye- közismert lehetett Izraelben is, és a zsoltáríró párhuzamosan használta a Sionnal, mint Isten hegyével. Nemcsak a költői szabadság példája ez, hanem mutatja az Ószövetség bátran mitológiátlanító szellemi erejét is: ez az átvett név csak jelző az egy Úristen földi lakóhelyének megnevezésénél.

   A dicsőség századai után eljött Jeruzsálemre a megpróbáltatás súlyos korszaka. A próféták szavaiból úgy látszik, hogy túlságosan könnyelműen és mechanikusan fogták fel az emberek az ÚRnak Jeruzsálemhez való kötődését, és nem vették komolyan azt, hogy Ő csak a tiszta szívvel, megtérő lélekkel hozzá jövőket fogadja el és oltalmazza meg (Jeremiás 7:3-11). Enélkül a Sion reménység erőtelen, a templomi istentisztelet is csak üres formaság (50. zsoltár). Maga az ÚR pedig nem lesz mindig oltalmazó "erős vár. És csakugyan eljött az idő, amikor a zsoltárírónak kétségbeesetten kellett panaszolnia:

"Ó, Isten! Pogányok törtek örökségedre, / meggyalázták szent templomodat, / romhalmazzá tették Jeruzsálemet (79:1).

Lángba borították szent helyedet, / porig alázták neved hajlékát” (74:7).

  Kr.e. 587 ben történt a szörnyű katasztrófa, amikor a babilóniai hódító hadsereg ilyen módon pusztította el Jeruzsálemet, a város (és az ország) lakóinak nagy részét pedig Babilóniába hurcolták. A hazájától, templomától elszakított fogoly nép zsoltára már keserű jajszó: "Sírtunk, ha a Sionra gondoltunk- (137:1). A keserű átkozódásban pedig önmagukra mondták ki az első átokszót:

"Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, / bénuljon meg a jobb kezem, / nyelvem ragadjon az ínyemhez, / ha nem emlékezem rád... „(137:5-6).

   A tehetetlen harag és a kétségbeesés magában semmit sem segít. Majd idővel felülke-rekedett rajta az elpusztíthatatlan hit, hogy bármi történt is, a kiválasztó Isten hű marad üdvöt adó szándékához, népét sem vetette el végleg. Nem csupán a megtérni kész szívek láttán, hanem elsősorban önmagáért, az ő szent nevéért és dicsőségéért könyörül népén és Jeruzsálemen (79:9; 80:19-20). Ebből fakad a könyörgő imádság: "Építsd fel Jeruzsálem kőfalait!- (51:20) és a még távolabbra néző reménység:

  " Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, / összegyűjti a szétszóródott Izraelt” (147:2).

   Ez a reménység azóta is él a diaszpórába szétszóródott Izraelben. És noha ennek teljes valósága egyelőre alig elképzelhető, Jeruzsálem megmarad eszmei központnak. És itt most már nemcsak a testi Izrael, hanem zarándoklátogatása során valóban "mindenféle nemzet egybegyűl- Jeruzsálemben, Messiást várók és a Messiást már megtaláltak, és egyöntetűen mondják a zsoltár szavait:

"Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! / Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!” (122:6)

Parokia honlapja 2017

Nagydobszai graduál 1643. képekben



-

 


 Istvándi Orgona 

1872. 11. 25. építette Josef Angster

(1944-ben balkáni megszálló csapatok elégették...)

helyette

A cég 7. orgonája volt. Készült özv. Vincze Sámuelné Kovács Erzsébet Nagytiszteletű Asszony adományából. Alapítványt is létre hozott a Csurgói iskola javára. Halálának 25. évfordulójára a Belső-Somogyi Egyházmegye sírkövet emeltetett1903-ban. Gyermekeiket is eltemették ..

 

A kis herceg

 

 

Antoine de Saint-Exupéry

Fohász   

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak 
erőt kérek a hétköznapokhoz. 
Taníts meg a kis lépések művészetére! 

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és 
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és 
tapasztalatokat! 
Segíts engem a helyes időbeosztásban! 

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú 
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! 
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak 
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem 
a váratlan örömöket és magaslatokat! 

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! 
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, 
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! 

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő 
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! 
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások 
mondják meg nekünk. 

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. 
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! 
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. 

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! 

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek! 

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! 
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! 
Taníts meg a kis lépések művészetére!
 

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!

Szabolcska Mihály:

Uram, maradj velünk!

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Istvándi történetéhez

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható és videó is

 

ÁROKHÁTY BÉLA 1890-1942

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912-1988

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999

 

XX. század Történelméhez

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Nézz élõ live filmet gportalon! 0-24-ben! Klikk ide! Filmek élõ live!!!!!    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - TUDJ MEG TÖBBET SELENA GOMEZ MAGÁNÉLETÉRÕL, SZERELMÉRÕL, CSALÁDJÁRÓL, KARRIERÉRÕL!    *****    HA TE IS IMÁDOD A ZÖLD ÍJÁSZ VILÁGSIKERÛ SOROZAT ELBÛVÖLÕ SZERELMESPÁRJÁT AKKOR ITT A HELYED! MAGYAR OLICITY SITE    *****    The Vampire Diaries & The Originals szerepjáték - ha kedveled a sorozatokat és írni is szeretsz, ne habozz!    *****    Rendhagyó kedvezményt ajánlok Nektek, Te monhatod meg, hogy mi legyen az ára. Pl.: Születési, párkapcsoklati, horoszkóp.    *****    KÖNYVismertetõk, kötelezõ olvasmányok    *****    BOOKFANCLUB -> A könyvek birodalma elvezet a képzelet csendes világába!<<-BOOKFANCLUB    *****    Ingyenes, korlátlan képfeltöltés!!! www.kepfeltolto.eu    *****    Autista - Állatbarát - Homoszexuális - Intelligens - Kívülálló - Mûvészlélek - Segítõkész - Toleráns    *****    Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!    *****    HAT ÉVE ONLINE! - LÁTOGASS EL MAGYARORSZÁG EGYETLEN MÛKÖDÕ SELENA GOMEZZEL FOGLALKOZÓ OLDALÁRA! - HAT ÉVE ONLINE!    *****    A SZULTÁNA: HÍREK - KÉPEK - SOROZATISMERTETÕK - TÖRTÉNELMI INFÓK - ÉRDEKESSÉGEK MINDEN MENNYISÉGBEN A SOROZATRÓL    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Itt a nyár! Kivirágzott a mályva és a pipitér! Hogy mit szólt ehhez a két virágmanó? Gyere, és olvasd el a Mesetárban!    *****    STITCHERS - Magyarország egyetlen oldala a természetfeletti krimi-drámasorozatról! A Stitchers sorozatot megéri nézni!    *****    Nézz Élõ live filmet gportalon. Klikk klikk klikk.    *****    Gréti. 23. Egyetemista. Chevelle. Rap. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-GabrielPageau. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Élõ live mozifilmek. Ha szereted a filmeket, sorozatokat, meséket akkor itt a helyed!    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    ARIANA GRANDE TODAY - MAGYARORSZÁG EGYETLEN ARIANA GRANDÉVAL FOGLALKOZÓ HONLAPJA - TUDJ MEG RÓLA MINDENT