KÁLVIN JÁNOS

a keresztyéneknek, mindazoknak, akik szeretik az Isten Igéjét, köszöntését küldi.

Nagyon kívánatos és fölöttébb szükséges dolog a keresztyén világban, hogy minden egyes hívő - ott, ahol lakik - állandó közösségben éljen az Anyaszentegyházzal: tehát járjon el egyaránt a vasárnapi meg a hétköznapi összejövetelekre, amelyeknek föladatuk az Isten tisztelete és szolgálata. Ámde ennek következtében hasznos és célszerű, hogy minden hívő tudja és értse azt, ami a templomban szóval és cselekedettel végbemegy, mert csak így nyerhet belőle lelki épülést és gyümölcsöket. Hiszen a mi Urunk, amikor megállapította, milyen rendet kell megtartanunk, midőn az Ő nevében összegyülekezünk, nem azért cselekedte ezt, hogy pusztán szórakoztassa az embereket bizonyos látni- és néznivalókkal. Ő azt akarta, hogy az istentiszteletből lelki haszna legyen az Ő egész népének. Pál apostol is erről tesz bizonyságot, amikor azt rendeli, hogy mindaz, ami a keresztyén gyülekezetben történik, legyen mindeneknek közős épülésére. IKorinthus 14:26 Már pedig a szolga nem rendelné ezt, ha az Urának nem ez lett volna a szándéka.

Ez azonban csakis akkor lehetséges, hogyha megfelelő tanítást nyerve, mindazt meg tudjuk érteni, amit az Úr a mi lelki okulásunkra rendelt.

Alapjában véve a mi vallásos összejöveteleinken három ilyen dolog megtartását rendelte Urunk, s ez a három: az Ő Igéjének hirdetése, a nyilvános és ünnepélyes imádság, meg az Ő sákramentomainak kiszolgáltatása.

Ami a nyilvános imádságot illeti, ez kétféle lehet. Vannak olyan imádságok, amelyeket csak egyszerű élőszóval mondunk, másokat meg énekelünk. Ez pedig nem valami újabbkori találmány, hanem, amint a történelem bizonyítja, meg volt már az Egyház történetének legkezdetétől iogva. Hiszen már maga Pál apostol sem pusztán az egyszerű élőszóval imádkozásra buzdít, hanem az éneklésre is Efézus 5 :19 ; Kolosse 3:16. És azt csakugyan, tapasztalatból tudjuk, mekkora ereje és hatalma van az éneknek arra, hogy az emberi szíveket Istennek még forróbban, még szenvedélyesebben buzgó segítségülhívására és dicséretére indítsa és gerjessze föl. Arra magától értődőén nagyon is ügyelni kell, hogy az éneklés ne legyen afféle könnyedén csapongó, hanem legyen benne súly és fenség, amint Ágoston egyházatya mondja. Vagyis tehát nagy különbségnek kell lennie az asztali és házi muzsika meg a zsoltár között: amarra vígadnak az emberek, emezt pedig a szent gyülekezetben éneklik, Istennek és az Ő angyalainak színe előtt.

Helyes ítélettel, reméljük, mindenki szentnek és tisztának fogja találni az éneklésnek azt a formáját, amelyet ebben a könyvben bemutatunk. Hiszen az egyszerűen alkalmazva van a lelki épülésnek arra a céljára, amelyről már szólottunk.

Igaz, hogy az éneklés léleképítő munkája nem szorítható pusztán csak a templom, falai közé. Odahaza is, meg még künn a mezőn is ösztön és eszköz lehet számunkra az ének, hogy dicsérjük Istent, szívünket Hozzá emeljük s az Ő erejéről, jóságáról, bölcsességéről és igazságos voltáról elmélkedve, megvigasztalódjunk. Hogy pedig erre mekkora szükségünk van, azt jóformán ki sem lehet beszélni.

Először is nem ok nélkül buzdít bennünket oly odaadóan a Szent Lélek a Szentírás által, hogy örvendezzünk Istenben és hogy minden egyéb örömünknek is ez az öröm legyen a valódi célja. Tudja ugyanis a Szent Lélek, mekkora bennünk a hajlandóság a hiábavaló örvendezésre. Természetünk folyvást arra vonz és csalogat bennünket, hogy minden bolond és bűnös vígasságnak megkeressük a módját. A. mi Urunk viszont mindenképen el akar bennünket vonni a test és a világ csábításaitói s ezért minden lehetséges utat-módot megad nekünk arra, hogy mi abba a valódig lelki örvendezésbe foglaljuk magunkat, amelyet Ő minekünk annyira ajánl. Már pedig sok dolog van, ami alkalmas felüdíteni és gyönyörködtetni az embert, de a zene ezek között vagy a legelső vagy legalább az egyik legfőbb: nem is gondolhatunk egyebet, mint hogy egyenesen erre a célra ajándékozta az Isten. Azonban éppen ezért annál gondosabban kell ügyelnünk arra, hogy valamiképen vissza ne éljünk vele: be ne szennyezzük csúfosan és azt, amit nékünk javunkra és üdvösségünkre adott Isten, kárhozatunkra ne fordítsuk.

Ha semmi egyéb okunk nem volna is rá, maga ha énekel, tudja is, mit mond. Viszont a megértésnek járjon nyomában a szív érzelme is, ez pedig csak úgy lehetséges, hogy az éneket emlékezetünkbe véssük s ekképen lelkünk szüntelenül tudja zengeni azt.

Mindezeknél fogva ezt a könyvet különösképen ajánlom mindenkinek, aki Isten szerint való szent örömre vágyakozik, olyanra, amellyel egyként szolgálja a saját üdvösségét, meg felebarátai javát. De nincs is szükség rá, hogy nagyon ajánlgassam: hiszen ez a könyv önmagában hordja becsét és dicséretét. Bárcsak lenne az emberekben annyi meggondolás, hogy elhagynák eddig szokásos énekeiket, amelyek részint üresek és ledérek, részint ostobák és esetlenek, részint pedig szennyesek és hitványak s ennek következtében valamennyi rossz és ártalmas - s bárcsak ezek helyett megszoknak ezután ezeknek az isteni és mennyei énekeknek az éneklését, együtt a jó Dávid királlyal!

Ami a dallamokat illeti, azért alkalmaztunk ebben a könyvben ilyen fegyelmezett dallamformákat, mert ezeket ítéltük legalkalmasabbnak arra, hogy a szent tárgyat megfelelő súllyal és méltósággal zengjék és hogy - amiként kifejtettük - a szent gyülekezetben is énekelhetők legyenek.

Kelt Genfben, 1543 június 10-én.

Johanes Calvinus

JEGYZET. Reformátorunk a fentebb mondottakat előszóul irta a genfi egyház számára szerkesztett ágendáskönyvéhez, amely egyúttal több verses zsoltárfordítást is tartalmazott, részben már a ma is használt dallamokkal. Ennek a zsoltáros ágendáskönyvnek 1542-ben jelent meg az első, 1545-ben a második kiadása.

 A Psaltérium Ungaricum Szenczi Molnár Albert soltárfordítása 1607-ben Hernbornban jelent meg először. Másodízben 1808-ban Hanau-ban, harmadszor 1612-ben Oppenheimban került ki a könyvsajtó alól.

Második kiadásának a szövegét tekinthetjük véglegesnek'és hitelesnek, mert azon a szerző életében többé új kiadás alkalmából sem változtatott. Címképünkön az első kiadás címlapja látható. A zsoltárok szövege a második kiadásból, de a mai magyar helyesírás szabályai szerint van leírva. Minden esetleges használatban levő eltéréssel szemben ez a kiadás tehát Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításának az a hű, pontos, hiteles szövege, amely (a megváltoztatott legújabb magyarországi énekeskönyvet nem számítva) ezúttal 83-ik kiadásban kerül a református gyülekezetek nyilvánossága elé.

A zsoltárdallamok kottái pedig hasonló történeti hűséggel, de Kálvin 1562-ben megjelent genfi Psaltériumával egybevetve, a ma használatos G-kulcsban vannak leírva.

 Dicséretek

A dicséretek kiválasztásánál egyedüli irányelv az volt, hogy a felveendő ének evangéliumi tartalmú kegyes ének, - továbbá Ideológiai, irodalmi és zenei szempontból kifogástalan legyen.

Forrásul szolgátlak a Jugoszláviában, Magyarországon és Erdélyben jelenleg használatban levő énekes könyvek. A régiek közül az 1778 évi debreceni, az 1751 és 1777 évi kolozsvári énekes könyvek, Szenczi Molnár Albert zsoltáraihoz kapcsolt függelék, Maróthy György 1743-iki énekes könyve, Szönyi Benjámin Szentek hegedűje (1762). I.osonczy István Éneklésben tanító mestere (1752), Áts Mihály Zengedező mennyei kara és Uj zengedező mennyei kara (1770), Szegedi, Gergely énekes könyve (1569), az Agyagfalvi énekeskönyv (1642), a gönczi (1590), lőcsei (1675) váradi (1566) énekes könyvek s a debreceni és pápai halotti énekes könyvek. Végül a legújabbak közül a dunántúli evangélikus énekes könyv s a Hozsánna és Halleluja ciműi énekes könyvek.

„A minden Jóságnak, Rendnek, Szépségnek, Díszességnek és Illendőségnek Istene szenteljen meg mindnyájunkat és tegyen alkalmatosakká az ő szent Nevének lélekben és igazságban való tiszteletőre. Ámen". - (Maróthi)

Énekeskönyvünk története és munkatársai.

Énekeskönyvünk kiadását az országos egyházi tanács 1933. június 7-iki ülésében kezdeményezte s az országos közgyűlés 1937. november 4-iki ülésében határozta el.

A dicséret-anyag összegyűjtésében és megrostálásában Dr. Révész Imre és Ágoston Sándor püspökök, Gachal János, Dévay Lajos esperesek, néhai Fábián Zoltán, Szabó Zoltán, ifj. Keck Zsigmond és Varga Sándor lelkészek, néhai Piger Zoltán és Vitkay Gyula kántorok vettek részt. Ennek a munkának oroszlánrészét azonban Árokháty Béla budapesti lelkész, a józsefvárosi egyházközség kántora és Dr. Karácsony Sándor egyetemi m. tanár végezték. Árokháty Béla a régi magyar és külföldi ének-költészet óriási anyagát felkutatta s annak gyöngyeit kiválogatta s úgy a zsoltárokat. mint a dicséreteket a régi hangjegyekről a mai G kulcsba átírta. Dr. Karácsony Sándor a Szenczi Molnár Albert leghitelesebb 1608-iki kiadását a mai magyar (akadémiai) helyesirássál lemásolta.

A dicséret anyag rendezése közben szükségessé vált egyes énekeknek új magyar fordítása és átdolgozása, amit Dr. Révész Imréné Váró Margit és Dömötör Ilona végeztek.

R. Váró Margit a 77-ik dicséretet fordította s a 228. 265. 266. 268. 296. dicséreteket dolgozta át.

Dömötör Ilona a 123, 125, 205, 259, 285, 293. dicséreteket fordította s a 195. és 276. dicséreteket dolgozta át.

Kálvin János előszavát a zsoltárokhoz Dr. Révész Imre fordította.

A Heidelbergi Káté javított fordítását Erdős József a theológia doktora és professzora, egykori sóvéi és pancsevóí lelkész engedte át.

Az úrvacsorai kérdések fölötti elmélkedéseket énekeskönyvünk számára Dr. Ravasz László püspök írta.

A díszítéseket Baranghy Jenő festőművész fényképek után rajzolta, a klisék Angerer és Göschl budapesti grafikai műintézetében készültek.

Az imádságok szerkesztésében id, Keck Zsigmond és Tóth Lajos lelkészek segítettek. Az énekmutatót a Heidelbergi Kátéhoz ugyanők készítették.

A korrektúrát Árokháty Béla, Dr. Karácsony Sándor, Sípos Mihály, Békássy Zoltán, Gutsohn Dániel, Lángh Zoltán és Fehér Juliánná végezték. A sajtóhibák kikeresésében Nánay Attila Kovácsy Sándor és Csete István lelkészek segítettek.

A nyomdai munkát az Első Magyar Betűöntődé amts-antiqua betűivel Deák Sándor nyomdász, szuboticai egyháztag végezte s végül a könyvet FiloyJenő könyvkötő, szuboticai egyháztag, volt presbiter és egyházmegyei tanácsbiró kötötte be.

  Betűrendes mutató, Sajtóhibák, Tartalomjegyzék, Miatyánk..