A keresztény szleng

Készítette:

Ajtai Beáta

V. történelem – IV. magyar

Debrecen, 2005.

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés. A témaválasztásról

2. A szleng fogalma

3. A szleng kialakulása

4. A szleng létrehozásának nyelvészeti folyamatai

5. A keresztény szlengről

6. Összegzés

7. Rövidítések a szótárban

8. Szótár

9. Bibliográfia

1. Bevezetés. A témaválasztásról

Dolgozatomban, a keresztény közösségekben előforduló szlengszavakkal foglalkozom. Gyűjtése-met a protestáns felekezetekben használt szlengkifejezések alkotják.

Témaválasztásomat az indokolja, hogy nyelvészeti tanulmányaim során a különféle kiscsoportok szlengjeivel megismerkedve, számos, a szlenggel kapcsolatos tanulmányt olvastam, és felkeltette érdeklődésemet a téma. Több csoport, réteg szlengjéről olvastam már, de keresztények szlengjével kapcsolatos írásra még nem bukkantam. Mivel magam is keresztény vagyok, így dolgozatomban e csoport szlengjével foglalkozom.

2. A szleng fogalma

Már az egyszerű fogalomalkotáskor is akadályba ütközünk, hisz nem lehet egyetlen egzakt módon meghatározni ezt a kifejezést. A fogalom leírásáról, annak tisztázásáról több tanulmány is született mind a magyar, mind a külföldi szakirodalomban.[1]

Általánosan elmondható, hogy nyelvi univerzálénak tekinthető ez a jelenség, azaz minden beszélt nyelvnek minden korszakában jelen van.

Létrejöttének egyik alapfeltétele egy olyan beszélőközösség, amelynek tagjai napi intenzív beszédkapcsolatban állnak egymással. Jellegzetesen szóbeli jelenség, írásban ritkán rögzítik. A szleng egyrészt szó – és kifejezéskészlet, másrészt pedig, egy sajátos nyelvhasználati-stilisztikai forma.

Hämäläinen a tudatosság mozzanatát emeli ki a szlengről írt munkájában. Véleménye szerint szlengről akkor beszélhetünk, ha a művelt beszélő szándékosan választ az egyezményes köznyelvbe nem tartozó szót vagy mondást.[2]

A szleng szociolektus, mely kis létszámú, hosszú időt együtt töltő, azonos foglalkozású, vagy érdeklődési körű csoportokban születik, és fontos társadalmi szerepet is betölt ezekben a közösségekben: erősíti az összetartozás érzését, és elkülöníti az adott közösséget a többitől.

3. A szleng kialakulása

A szlengek kialakulása mindig egy adott beszélőközösségben történik. Elvileg annyi szlengről beszélhetünk egy nyelvben, ahány beszélőközösség meglétét feltételezzük. A szleng használatának színtere tehát egy társadalmi kiscsoport.

A szleng esetében nem teljesen elkülönülő szavakkal kerül kapcsolatba a gyűjtő, hanem egy szituációhoz kötődő nyelvhasználati, kommunikációs kóddal.

A szleng az úgynevezett elsődleges informális csoportokban tűnik fel a leggyakrabban. A szlengeknek, és a szlengeket létrehozó, használó közösségeknek szoros a kapcsolata.[3] Az egyes beszélőcsoportok eltérései tükröződnek magában a szlengben is. A beszélőközösségek tipológiailag két csoportra oszthatók: zárt, és nyitott csoportokra. A nyitott csoportok tagjai változatosabb nyelvhasználati formákat alkalmaznak, úgynevezett kötelezően előírt nyelvhasználati formát. A saját szlengjüket használják. Egy zárt csoport szlengje sokkal erősebben meghatározza a csoport tagjainak szokásos nyelvhasználatát. Az egyén a zárt csoportba bekerülve elveszíti kapcsolatát más társadalmi csoportokkal, ezért nyelvi kódja leegyszerűsödik. A csoportok mindig rendelkeznek a csoportra jellemző normarendszerrel. Ennek a normarendszernek része a csoport nyelvhasználata, szlengje is. A szleng használata a nyitott közösségekben általában fakultatív, míg zárt közösségekben kötelező, vagyis az adott kommunikációs közegben csak a szleng használata minősül helyénvalónak.[4]

A szleng, a társalgás változó szókincse, gyorsan jön divatba, majd kihal. Egy szlengkifejezésnek természetéből fakadóan frissnek kell lennie. A szlengnek tehát gyakori megújulásra van szüksége. Sok szlengszó azonban igen rövid életű.

Létrejötte során sok esetben egy-egy szó meg is rövidülhet, vagy ki is bővülhet. Az is előfordulhat, hogy a szleng veszi a szó elejét, és azt valami értelmetlen végződéssel látja el. A végződések és a rímek is fontos szerepet játszanak új szlengek létrejöttében.

A szleng tehát a normál nyelv variálásával sokféle forrásból meríthet. Sokszor más, szomszédos országok nyelvéből vesz át szavakat. Ezt szókölcsönzésnek nevezzük.

A szleng tulajdonképpen legtöbbször olyan szavakat használ, amelyeknek van megfelelője a nyelvben, mégis nem a már ismert formát alkalmazza, hanem új szót teremt.

Alkothatók szlengszavak teljesen eredeti, önkényes szóképzéssel is. A szleng alapvetően különbözik más nyelvektől. Például egészen más, mint a szakmai zsargon, speciális szakszó-és szakkifejezés-készlet. Az is előfordulhat, hogy a szakkifejezések egy része szlengszavakból származik. Emellett a szleng a szaknyelven belül is előfordulhat. Ez a szakszleng.

A szleng nem egyszerűsíthető le a vulgáris beszéd szintjére, nem azonos azzal.

A szleng keletkezésének körülményei, és használatának okai különbözők lehetnek. Létrejöhet a kedély túláradásaként és a puszta életöröm, vagy a pillanatnyi lelkesültség okán játékosan vagy tréfából. Fontos, hogy újszerű legyen, szemléletes, és kreatív.

A szleng feladata a figyelmet lekötni, sőt megdöbbentő hatást elérni, megszabadulni a sablonoktól.

További tulajdonsága, hogy tömör, velős, összefogott legyen, gazdagítsa a nyelvet, emellett szórakoztasson, és mulattasson.[5]

A szleng sajátos szókincsből áll, az újdonság, váratlanság és szellemesség erejével hat. Ugyanakkor a szleng semmivel sem fordít kevesebb figyelmet valamely gondolat tálalására, mint magára a gondolatra.[6] Partridge szerint minél elmésebb, humorosabb, kifinomultabb, kultúráltabb egy nemzet annál kiterjedtebb szlenggel rendelkezik. Partridge a szleng használatát tizenöt okkal magyarázta.[7]

4. A szleng létrehozásának nyelvészeti folyamatai

Ezek a folyamatok ugyanazok, melyek által a nyelv egyéb szavai megváltoztatják formájukat, jelentésüket, vagy mindkettőt: metafora, hasonlat, jelentésbővülés, jelentésszűkülés, szóelvonás, betűszók létrehozása, metonímia, szinekdoché, idegen nyelvekből való kölcsönzés etc. A szlengszavak az általános szókincs egyéb elemeihez hasonlóan keletkeznek, azaz a már létező szavak és szórészek újrafelhasználásával, toldalékolás, szóösszetétel, partikulák melléknevekhez, vagy igékhez kapcsolása, kifejezések lerövidülés útján.[8]

Előfordul az is, hogy ténylegesen kitalálnak új szlengszavakat. A szlenget sokféle célra használják, de általában egy bizonyos érzelmi viszonyulást fejez ki.

A szlenget ritkán használják információ átadására, gyakrabban szolgál társadalmi célokat.

Az emberek a mindennapi kommunikáció során tudatosan vagy öntudatlanul használják a szlenget. A szleng megengedi a beszélőnek, hogy játsszon a nyelvvel, és élvezze azt, hogy szavakat találjon ki, hogy kedvére alkalmazzon új kifejezéseket, illetve, hogy a nyelvet a humor, gúny, irónia céljaira használja.[9]

Jelisztratov a következőképpen fogalmazza meg a szleng domináns szemantikai jegyeit: hiperesztétizmus, abszurditás és primitivizáltság, azaz egyszerűsítő eljárás.[10]

Képes, metaforikus gondolkodásmód tükröződik a szlengben.

5. A keresztény szlengről

A keresztény közösségek által teremtett szavak és kifejezések a szakszlengek körébe sorolhatók, hiszen itt egyértelműen érdeklődési alapon elkülönülő csoportokról van szó, akik egy speciális szókincset használnak. A legtöbb ismert magyar szlengfajta is ide tartozik. Gyűjtésem során azt is megfigyeltem, hogy a keresztények által használt szlengek nem általánosan ismertek minden „hívő” számára. Felekezetenként más – más kifejezéseket használnak, és előfordulhat az is, hogy adott szót, melyet a baptista felekezetben használnak, a református közösségbe tartozók nem ismerik. Van olyan közösség, ahol több ilyen kifejezés fordul elő, máshol kérdésemre csak kettőt tudtak említeni. Ennek az ellentmondásnak az okát abban látom, hogy a szleng a napi beszédkapcsolatban álló kisközösségekben alakul ki, és noha úgymond érdeklődési körüknél fogva kapcsolatban vannak a keresztény emberek egymással, mégis a felekezetek szorosabb közösséget, rendszeresebb kapcsolatot jelentenek, és így fordulhat elő, hogy nem feltétlenül értik meg egymás szlengjét.

A keresztény szlenggel kapcsolatban felmerül az úgynevezett keresztény szakszavak használatának kérdése is. Megkérdezésemre többen is úgy vélték, hogy a keresztény felekezetek tagjai már önmagában egy speciális terminológiát használnak, amelynek szókészlete erősen eltér a köznapi beszédtől, és már ez maga ennek a csoportnak az egyedi szókincseként értelmezhető.

Noha igaznak vélem azt a megállapítást, miszerint a keresztények szakszavai már önmagában egy különleges szókészletnek tekinthetőek, mely igen erős határvonalat húz a hétköznapi beszéd és keresztények beszéde között, én gyűjtésemben mégis mellőztem a bibliai kifejezéseket, fogalmakat, és igyekeztem a keresztények kreatív szóteremtéseire koncentrálni.

Megvizsgáltam, hogy milyen szóteremtési-, szóalkotási eljárásmódokat tekinthetünk jellemzőnek szótáram alapján; mi a szóalkotás oka (tréfás hangulat keltése, kifejezés színességének fokozása, az újszerűvel való játék öröme, irónia, esetleg gúny), illetve mihez köthetők ezek a szavak. Gyűjtésemből nem lehet ennek a rétegnek a szlenghasználatáról általános vonásokat alkotni, hiszen szűk körben volt csak alkalmam a gyűjtőmunkát elvégezni.

Néhány általános szempontot vizsgáltam meg a szlengszavak keletkezését, illetve létrejöttének célját illetően.[11] Ezek szerint a későbbiekben feltüntetett szótáram szavai alapján a keresztény szleng leggyakrabban a betűszókból történő létrehozást (például ’GBU’, ’UFO’, stb.) és a kifejezések lerövidítését, azaz az egyszerűsítő eljárást (például ’gyüli’, ’szoli’, Timó’, pünki’, ’refi’, ’bapti’, ’traki’, ’ifi’, stb.) alkalmazza.

Emellett a szóképek közül leggyakrabban a metaforát használja, mint nyelvi szóteremtő eljárást (például ’Bibliai teherhordó’, ’templomi maffia’, ’mennyei üzemanyag’, ’ lelki elsősegély’, stb).

Szerepelhet még ritkábban a szóalkotásban az idegen nyelvekből való kölcsönzés (’préjjünk!’, ’vörsipeljünk!’), mely olyan közösségekben jellemző, melyek közvetve, vagy közvetlenül is kapcsolatban vannak valamilyen idegen nyelvű csoporttal.

A toldalékolás, mint az egyik legegyszerűbb szlengképző eljárás is gyakran előfordul (például ’bibliázik’, ’imázni’, stb).

A szóösszetétel (például ’csendesnap’, ’imakommmandó’, ’dicsőcsapat’, stb), szóvegyítés (például ’karizmánia’, ’szószéklet’, ’kerock’, stb.) mellett a ténylegesen kitalált szleng is megjelenik (például ’tyutyuklub’).

A szóteremtés okai a keresztény szlengben leginkább a humor (például ’ökumóka’, ’tyutyuklub’), a gúny és az irónia (például ’kaotikusok’, ’karizmánia’, ’mormoták’, ’meló’, ’főnök’, ’tessvér’, stb.).

6. Összegzés

Ahogy Partridge is írta, minél elmésebb, kifinomultabb egy közösség, annál több szlenget használ. Így semmiképpen nem nyelvi devianciáról, vagy helytelen nyelvhasználatról van szó, amikor szlengről beszélünk, hanem egy kreatív szóteremtésről, mely a nyelvet gazdagítja.

Eble is azt hangsúlyozza munkájában, hogy a szleng szabadságot, és örömöt nyújt a nyelv használóinak, tehát a szleng, mint nyelvi jelenség a nyelv és a beszélők számára is pozitív hatású. A nyelv tehát, mint kifejezési lehetőség a szlengben még inkább tetten érhető, hiszen itt nincs rákényszerülve a nyelv használója már meglévő szavak használatára, hanem alkalmazhatja saját szóteremtő fantáziáját, ezáltal még jobban megmutathatja egyéniségét, s egyúttal játszhat is a nyelvvel, annak elemeivel.

A szleng ezért használójáról, vagy sokkal inkább létrehozójáról is árulkodik. Ezt a szlengszavak stiláris jellege, értéke mutatja meg. Ilyen szempontból is elkülöníthetők a szlenget használó csoportok. Más stiláris értékű szavakat használ és alkot a börtönszleng, a katonaszleng, az ifjúság szlengje, a barlangászok szlengje, vagy akár a keresztény szleng. A szleng megjelenése egy beszélő nyelvében a személy egyéni nyelvhasználatát, annak sajátságait fedi fel. Ezen túlmenően a szleng létrehozásának oka is eltérő lehet: tréfás hangulat keltése, vagy esetleg valamilyen tabu szó leplezése. A keresztény szlenghasználat mögött inkább szellemes megjegyzések produkálása, elmésség és alkotókészség húzódik meg.

Munkám során igen érdekesnek találtam a keresztény szleng elemzését, és több új vizsgálódási szempontot is felvetett a téma. Érdemes lenne összevetni egy kétnyelvű közösségen belül a magyar és az amerikai keresztény szlenget, azok hatását egymásra. Emellett a szógyűjtést is célszerű lenne kiterjeszteni nagyobb területi szintre.

A szleng, mint grammatikai jelenség alaptulajdonságait, terjedésének gyorsaságát, és állandó változását figyelembe véve a jövőbe mutató feladat egy kiterjesztett keresztény szlenggyűjtemény létrehozása, és annak kutatása.

7. Rövidítések a szótárban

ang. angol

fn. főnév

gör. görög

mn. melléknév

ritk. ritkán

Szh. szóláshasonlat

Szi. szállóige

Szj. szójárás

tn. ige tárgyatlan ige

ts. ige tárgyas ige

vö. vesd össze

ß közvetlen előzmény (egy szó a nyíl előtti alakból keletkezett)

< közvetett előzmény (egy szó keletkezésének egyes lépéseit jelzi)

/ vagy

~ a címszó változatlan alakját helyettesítő jel

’ ’ egy szó jelentése

[ ] egy szó etimológiája

( ) magyarázatok a keletkezési körülményekről

8. Szótár

A szótárban előforduló szavakat a tematikus csoportosítás után alfabetikus sorrendben gyűjtöttem össze.

Bibliához kötődő szavak

• Apcsel fn. „Apostolok Cselekedetei” című Újszövetségi könyv a Bibliában.

• Bibliázik tn ige Bibliát olvas, tanulmányozza a Bibliát.

• UFO fn. A Magyar Bibliatársulat által kiadott Új Fordítású Biblia. [¬ UFO: ang. Unidentified Flying Object ’azonosítatlan repülő tárgy’]

Gyülekezetek, csoportosulások

• Bapti fn. a Magyar Baptista Gyülekezet tagjai, baptisták.

• Bibliasuli fn. Bibliatanulmányozással, oktatással foglalkozó felsőfokú oktatási intézmény.

• Jehovák fn. A Jehova Tanúi szektához tartozók elnevezése.

• Golgi fn. A Golgota Keresztény Gyülekezet elnevezése

• Kaotikusok fn. A katolikus egyházhoz tartozó hívők. Vö. karcsik, katyik [ßkatolikus < kaotikus < káosz]

• Karcsik fn. A katolikus egyház tagjainak megnevezése. Vö. kaotikusok, katyik

• Katyik fn. A katolikus egyház tagjai. Vö. kaotikusok, karcsik

• Pünki fn. A pünkösdi gyülekezetek megnevezése. Vö. pünkösdista

• Pünkösdista fn. A pünkösdi gyülekezetek megnevezése. Vö. pünki

• Refi 1. fn. Magyar Református Egyház, 2. református vallású

• Szabker fn. Szabad Keresztény Gyülekezet

• Timó fn. Timótheus Társaság

• Mormoták fn. a mormon (Jézus Krisztus Egyháza Utolsó Napok Szentjei) vallású szektához tartozók elnevezése

• Gyülekezeti élet
• Bari csapat fn. gyülekezet [¬nyáj] (Jézus magát a János evangéliuma 10. részében a jó pásztorként nevezi meg, és az Őt követőket az Ő nyájaként írja le)

• Csendeskamra fn. Az a nem konkrét földrajzi hely, ahova a hívő keresztény elvonul, hogy egyedül lehessen Istennel.

• Csendesnap fn. Olyan nap, amit arra szán a hívő, hogy csak Istennel legyen. Ez idő alatt Bibliát olvas, imádkozik, Isten Igéjén gondolkodik, böjtöl, Istent dicséri.

• Dicsőcsapat fn. dicsőítő csapat. A gyülekezetben Isten énekekkel való dicséretét vezető zenekar.

• Dicsvezető fn. a dicsőítő csapat vezetője. Vö. dicsőcsapat

• Főnök fn. lelkipásztor, gyülekezeti vezető, lelkész. Vö. tiszi

• Gyerekszoli fn. gyerekszolgálat, vasárnapi iskola. Vö. szoli

• Gyüli fn. gyülekezet, keresztény felekezet megnevezése.

• Hácsé fn. házicsoport. Magánházaknál összegyűlő kis létszámú bibliatanulmányozó csoport.

• Ifi fn. ifjúság. A gyülekezetbe járó keresztény tinédzser korosztály.

• Imaközi fn. imaközösség. Olyan alkalom, rendezvény, melyen imádkozni gyűlnek össze a keresztények, és közösségben vannak egymással és Istennel.

• Imázni tn ige imádkozni Istenhez. Istennel beszélgetni.

• Imcsi fn. ima Istenhez. Istennel való beszélgetés.

• Karizmánia fn., szóösszetétel. Karizmatikus vonalat és megnyilvánulásokat túlhangsúlyozó viselkedés. [¬karizma: Isten ingyenes, gyakran rendkívül látványos adománya, amelyet ugyan az egyén használ, de az egész Egyház kapja. A karizma sohasem cél, hanem mindig eszköz a közösség építésének szolgálatában.] [¬mánia: túlzott önbizalom, kiugró fizikai aktivitás, nagy tettekre való hajlam, összességében olyan túlfokozott hangulat, ami a körülményekhez képest indokolatlan]

• Keresztény tesó fn. keresztény testvér. A keresztények mind Isten gyermekei, egy családba tartoznak, így testvérek ilyen értelemben. Vö. tessvér

• Kojni fn. közösség [¬koinonia: gör. ’közösség, részvétel, hozzájárulás, megosztás’]

• Meló fn. szolgálat. Emberek között, emberekért, Isten által végzett bármilyen tevékenység, ami az adott emberek számára hasznos, építő lehet. Vö. szoli

• Ökumóka fn. ökumenikus Istentisztelet

• Szoli fn. szolgálat Vö. gyerekszoli, meló

• Templomi maffia fn. református presbitérium

• Tessvér fn. keresztény testvér. A keresztények mind Isten gyermekei, egy családba tartoznak, így testvérek ilyen értelemben. Vö. keresztény tesó

• Tiszi fn. tiszteletes, református lelkész

• Traki fn. traktátus. Olyan szórólap, mely egy felekezetet, vagy az evangéliumot mutatja be röviden az embereknek.

• Tyutyuklub fn. női imaalkalom. Olyan rendezvény, melyen a gyülekezet nőtagjai gyűlnek össze imádkozni.

Embertípusok

• Hívőség fn. keresztények csoportja (a gyülekezetünk böszörményi cigánymissziójában hívják így az oda hetenként kijáró szolgálatot (Vö. szoli) végzőket).

• Kereső mn-i igenév. Olyan ember, aki nem keresztény, de érdeklődik Isten és a Biblia iránt.

• Sztárhívő fn. olyan keresztény, akit „hívő körökben” mindenki ismer.

• Tévelygő mn-i igenév olyan keresztény, aki elfordult Istentől, „visszament a világba”.

• Világi fn. nem keresztény, nem hisz Istenben.

Kifejezések

• „Activitizzünk!” ige ’Aktívan töltsünk időt Istennel!’ Vö. „Itizzünk!”

• Agapézik valakit/mit ige. Szeret. [¬Agape: gör. Feltétel nélküli, mindent odaadó, önfeláldozó szeretet. A Bibliában egyedül Istenre, és az Őt követőkre használt szó].

• „Áment rá!” Szj Úgy legyen!, Értsen ezzel együtt mindenki! [¬Ámen: arám. ’Bizony’. Ezzel ellentétben általánosan elterjedt tévedés szerint az imák végén ’úgy legyen’ formában fordítják]

• „GBU!” ang., mozaikszó. Az angol „God Bless You!” kifejezés rövidítése, melynek jelentése ’Isten áldjon’. A rövidített változat (GBU) jelentése ugyanezt takarja. Ejtsd: gé-bé-u.

• „Itizzünk!” ige, mozaikszó. Töltsünk időt Istennel! ITI: Istennel töltött idő. (Az egyik Timótheus Társaság által rendezett táborban született kifejezés). Vö. „Activitizzünk!”

• „Majd én Szentlelket verek beléd!” Szj. ’Majd én ráveszlek arra, hogy térj meg, és higgy Istenben’ [¬”Lelket ver belé” szólás: életet ver belé].

• „Meghitt hívás korlátlan percdíjakkal” Szj. Az ima, imádság, modern reklámszövegekre utaló elnevezése.

• „Nyomatjuk a miatyánkot” Szj. Erőteljesen imádkozni.

• „Préjjünk!” ang., tn ige. együtt imádkozzunk Istenhez! [ßang. pray ’imádkozni’]

• „Szétevangelizálom az agyát!” Szj. Elmondani (egyfolytában, folyamatosan) egy hitetlennek Isten evangéliumát, ezáltal Istenhez vezetni megtérésre.

• „Vörsipeljünk!” ang., tn ige. együtt imádjuk, dicsérjük Istent! [ßang. worship ’imádni, dicsérni’]

• „Uramatyám!” Szj, indulatszó. Hitetlenek által is közkedvelt indulatszó. Keresztény körökben kevésbé használatos.

• „visszament a világba” Szj. Eltávolodott Istentől. Vö. tévelygő

Egyéb fogalmak

• bibliai teherhordó fn. Jézus. Amint a bárány teher hordására is alkalmazott állat volt az ószövetségi időben, úgy utal Jézusra, aki az ember bűneinek terhét hordozza.

• égi infó fn. Evangélium. [¬evangélim: gör. Jó hír, örömhír].

• hálaszoba fn. ’Szívemben hál a hála’. Istennek való hála.

• imakommandó fn. Imádkozásra összegyűlő elszánt csoport.

• kerock fn. Keresztény rockzene.

• konti fn. Continental Singers énekegyüttes neve.

• lelki elsősegély fn. A lelkileg elveszett, depressziós embernek nyújtott szellemi segítség.

• mennyei üzemanyag fn. Szentlélek.

• szószéklet fn. Elfuserált prédikáció.

• vészbejárat fn. 1. Istenhez megtérő ember Istenhez jön, és ezt a bejáratot használja 2. egy keresztény rap-zenekar neve.

   

9. Bibliográfia

• Kis Tamás: A szleng fogalmáról. In: Hét 2/51

• Kis Tamás: A magyar szlengkutatás bibliográfiája. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996.

• Eble, Connie C: Szleng. In: Mi a szleng? Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen Szerk: Fenyvesi-Kis-Várnai 233.p.

• Partridge, Eric: Szleng In: Mi a szleng? Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen Szerk: Fenyvesi-Kis-Várnai 214.p.

• Anderson, Lars Gunnar – Trudgill, Peter: A szleng In: Mi a szleng? Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen Szerk: Fenyvesi-Kis-Várnai 259.p.

• Jelisztratov: Szleng és kultúra 141.p.

• Reves, Haviland Ferguson: Mi a szleng? In: Mi a szleng? Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen Szerk: Fenyvesi-Kis-Várnai 197.p.

• Kis Tamás: Szempontok és adalékok a magyar szleng kutatásához In: A szlengkutatás útjai és lehetőségei. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997. 237-296.p.

• Jespersen, Otto: A szleng In: A szlengkutatás útjai és lehetőségei. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997. 203-213.p.

• D.W.M.: Szleng In: A szlengkutatás útjai és lehetőségei. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997. 219-227.p.

• WWW.csillag.reformatus.hu/kánaáni szavak

• Naszádi Kriszta (szerk.): Válogatott kétbalkezesek. Harmat Kiadó, Budapest, 2005.

[1] Kis Tamás: A magyar szlengkutatás bibliográfiája. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996.