De hogy annak igaz esméretire mehessünk, hallgassatok reá, ki lött indítója az Istennel való megbékéltetésnek és minemő okai legyenek.
A Közbejárásnak indítója a Szent Háromságnak egyaránt való szerelme, jó akaratja, kegyelme és tanácsa. Mert még eleve megértvén és meglátván az Isten a mi jövendő esetünket, teremtés előtt, örök időktől fogva készejtött orvosságot a mi esetünknek. Igazolásunkat és idvösségünket, az ő tanácsa és választása szerént, még teremtés előtt elvégezte vala (Ephes. 1. Róm. S., 1. Pét. 1. 2. 2. Tim. 1. 2.)
Ezt pedig Közbejáró által akará elvégezni, mert a bűnnel az ördög elszakasztotta vala az embert Istentől (Ésa. 28. 46. 48. 50. 59. Róm. 3. 5.) Istent az ő irgalmassága, bőséges kegyelmes jóvolta erre indejtá, hogy akiket az ő tiszteletire és dicsőségére; választott és teremtött, el ne vesztené, el se szakasztaná őmagától, hanem amire választotta és teremtötte, az ő decretoma szerént arra vennéje. Életre választá, tiszteletire teremté és hálaadásra rendelé, hát őfelségének ezt kell mielni, hogy meg ne ölnéje és el ne vesztené, akiket életre választott.
Az ördög rabsága szolgálatjában és tiszteletiben ne hagynája azokat, akiket az önön szolgálatjára és tisztességére választott. Akik Úrnak templomi, házai, nem hagyhatá azokat, hogy ördög országa és templomi legyenek.
Ezért készejté kegyelméből az Atya Isten az ő Fiát, hogy az erős fegyverestől, az ördögtől az ő híveit elvennéje (Luk. 8. 11. Matt. 11. ), a bűnt elrontaná, az ellenségeket Isten elől elmozdejtaná az ő áldozatjával. Az örök halál és kárhozat Krisztusra szállana, az örök élet a Krisztusban hívőkre. Erről szól Szent Pál (Róm. 3. 5. 8. Gala. 3. 4.) A kegyelem és irgalmasság Istenben több, nagyobb és véghetetlenb vala, hogynem mint a bűn, avagy az emberi eset. Ezért lőn indejtó oka az Isten szerelme és jókedve a megbékéltetésnek és idvözejtésnek.
Kiről mégis így szól Szent Pál (Róm. 3. Col. 1. 2. Eph. l.) Tetszék ez az Istennek, hogy őmagával Krisztusban mindeneket megbékéltetne. Esmég (2 Cor. 5.) Isten vala Krisztusban, megengesztelvén őmagának e világot.
Érdemlő oka a megbékéltetésnek és idvözejtésnek a Krisztus Jézus váltsága, vagy áldozatja (Róm. 3. 5. 8.) Mert az Istennek kegyelme nem tére addig a bűnösök üdvözejtéséhez a bűn miatt, az ő igazságának ítéletiért, mígnem a bűnnek el kellé romlani, Isten igazságának eleget kelleték tenni. Ez pedig, ez elégtétel így lehetne meg, hogy a Krisztus Jézus lenne közbejáró, engesztelő, Pap, Király, ki a bűnt halálával és áldozatjával elrontaná, az igazságot pedig feltámadásával meghozná. (Róm. 4. 5. 8. 1Cor. 15. 2 Cor. 5.)
A váltságnak arra készeríté erre Istent az ő igaz ítélete szerént, hogy Krisztus lenne a közbejáró az ő fizetésével és áldozatjával, amint mondja (1 Tim. 2. Tit. 3. Col. 1. Ebr. 8. 9.), hogy Krisztus közbejáró az Újtestamentóm szerént fizetéssel, vérontással és halállal.
Miért hogy pedig véghetetlen lón e megváltság és a békéltetés árra, semmi teremtett állat, sem Angyal, sem ember nem lőn elég a füzetésre és békéltetésre. Mert a megbékéltetés és idvözejtés mindenható hatalmát, erejét, véghetetlen kegyelmét kibánja vala az Istennek. Ezért mert a bűnt és halált el kelleték rontania, mind a testet s mind a lelket az ő halálából fel kelleték támasztani, mindeneket, akiket az ember megronta, rutejta és Istentől elmozdejta, azokat meg kelleték építeni á közbejárónak és egyességben kelleték hozni mindent Istennel. Új szívet vet, új lelket kelleték teremteni az emberbe. Új eget, új földet kelleték teremteni. Ezek csak a teremtő Istennek hatalmával lehetnek. (Ezech, 3. 11. 18. 36. És 65. 66. 2 Cor. 5. Col. 1. 2. Eph. 1.) Isten is azért eztmívelé, hogy véghetetlen személyt választa az idvözöjtésre és békéltetésre, az ő szent Fiát. Ebben ontá és lakoztatá valósággal az ő Istenségének teljességét. Aki által választa és teremte, ugyanazon Isten fiában akara idvözejteni és megbékéltetni (Col. 1. 2. 2.Cor. 5. Róm. 3. 8.)
Nem lehete azért még az Isten erejével is Krisztus kivöl semmi teremtett állat idvözejtő, békéltető, minthogy a választásban, teremtésben semmi teremtett állat eszköz nem lehete, hanem csak a Krisztus Istensége. Minthogy a szent Háromság eszköze volt Krisztus Istensége szerént a választásban és teremtésben, így a Közbejárásban, igazításban, eszköz lehet Istensége szerént. Mert (Col. 1. 2. Eph. 1. Cor. 5.) az írás mondja, hogy minden Istentől vagyon. Aki által választott és teremtett az Atya Isten, ugyanazon által idvözejt és békéltet meg. Krisztus Istensége által teremtött és választott, hát ugyanazon által idvözejt is. Az írás teremtésnek és halálból való feltámasztásnak mondja az igazejtést és közbejárást (Gal. 5. 2 Cor. 5. Ioan 5. Eph. 2. 4. Colos. 2. 3.) A teremtés és halottak feltámasztása csak Istentől lehet (1 Thess. 4. 5. 1. 15. Col. 3. Philip. 3. Ioan 5. Dani. 12. És. 26.) Hát mint a teremtést az Atya hogy az ő Fiának Istensége által mielte, azonképpen az idvözejtést és megbékéltetést csak azon ő Fiának Istensége által mieli. Krisztus pedig az ő teste által testében való vérontással és halálával mieli a békéltetést (Col. 1. Róm. 3. 8. Ebr. 9. 10.)
Az írás azt mondja, hogy mindenek Krisztus által lettenek, mind teremtés, választás, békéltetés, csodatétel, feltámasztás és ítélet. Sőt azt mondja, hogy az Atya mindent neki adott, és semmit az Atya Krisztus nélkül nem miel. (Ioan. 5. 6. 7. 8. 12.) Azért Krisztus Főképpen Istensége szerént oka a megbékéltetésnek. Mert őbenne volt az Istennek teljessége örökkévaló állat szerént.
Továbbá a váltság ára fizetésében a halálban, vérontásban, könyörgésben itt e földön kiáltással, testi nyomorúsággal, az emberség természeti forgódott, az szaggatott és szenvedett, de az Istenség erejével és hatalmával szenvedhette el a test az örök halált, kínt. Az istenségnek méltóságáért lött engesztelő és érdemes a testnek áldozatja, testi kínnal -, földön való könyörgése, az Istenség erejével szenvedet, mint (loan 17.) Krisztus mondja (Eb. 5.) Meghallgattaték az ő fiúi méltósága szerént, mert Isten fia vala. (Eb. 9. 10.) Örökkévaló váltságot lele az ű áldozatfával. Mert az örökkévaló lélek által áldozó magát Istennek. Az örökkévaló lélek Krisztus Istensége, ereje, hatalma, érdeme és engedelme, a teljes szent Háromság ereje és teljessége, ki Krisztusban. lakozott. Átkozott hát, aki csak a tiszta emberre keni a közbejárás árrát és okait. Lásd még Mat. 16. Ioan. 17. Luc. 22. Psal. 22. 69. ) Rettegött a test a haláltól, de Krisztusnak Istensége bíztatta a testet a halálban (2 Cor. 12. 13.), így szól szent Pál. Megholt a testnek erőtlenségéből, de megéledett Istenségének erejéből, Krisztus feltámadása oka igazulásunknak, békéltetésünknek (Róm. 4. 6. 1 Cor. 15.) A feltámadásnak az Istenség oka, hát békéltetésünknek is a Krisztus Istensége oka. Ha pedig a teremtés és halottaiból való feltámasztás az Istenség erejéből leszen (2 Cor. 13. ), a békéltetést és megigazejtást az irás feltámadásnak és új teremtésnek mondja (Ioan 5. Eph. 2. Gal. 5. 2 Cor. 5.) Hátt bezzeg az idvösségnek is az Istenségnek erejével főképpen, nem az emberség erejével kell meg lenni.
Istenre nézve és a füzetés s váltság okaira, a Krisztus Istensége a Szent Háromság végezéséből eszköz az idvözejtésben és békéltetésben, mint Ioan1.5. Col.1. 2Cor.5. mondja, hogy mindenek Krisztus által lettenek 2 Cor. 13. És. 54. vagyon.
De nézvén a Krisztusnak tisztire, személyére és a füzetésben való vérontásra, kínra, halálra és egyéb dispensacióra, változó természethez illendő tulajdonságokra nézve, mint itt e földön születni, kínzatni, halni, támadni, felmenni, e földön sírva kiáltani, térdre esve könyörgeni és esedezni, mint a keresztfán, a kertben és egyéb helyeken, míg e világon volt, így a Szent Háromságnak, Krisztus Istenségnek is a test eszköze a közbejárásban és békéltetésben, mint Col. 1. mondja, hogy a testben való halállal és vérontással békéltette meg. Igy szól Ebr. 9. 10. az irás Eph. 5. Tit. 2. Tim. 2. Róm. 3.
A könyörgés pedig, vagy az esedezés kettő. Egyik áldozásban és a füzetésben itt e földön való járásban vagyon. Ez kiálltással, sírással és jajgatással volt a testnek napjaiban, míg a test e földön fizetett, mennybe nem ment. Bezzeg itt a testben holt meg, a testben könyörgött Krisztus (Ebr. 5. 9. Eph. 1. 2. ), mert amint a keresztfán, a kertben sirván térdre esve a testnek tagjaival könyörge, ez Istenséghez nem illett, hanem emberséghez (Psal. 22.)
De noha a test sírva, szenvedve kiáltott és könyörgött, azért az Istenség itt e földön is itt volt, az Istenség a testben könyörgött, mint loan. 16. 17. Mat. 26. Atyám dicsőíts meg engem a dicsőséggel, aki nekem tenálad volt (Lásd még Luc. 11.)
Hogy foganatos és érdemes volt a test szenvedése és sirván való könyörgése, ennek a Krisztus fiúi méltósága és Istensége: volt oka (Ebr. 5. 9. Ioan. 5. 16.) Amit kértek Atyámtúl én nevemben, azaz énértem, megadja. Kérjetek, én mívelem azt, hogy megadja.
Másik könyörgése Krisztusnak vagyon az ő tiszti szerént való füzetett egyszer való áldozatnak érdemével és erejével, ennek Atyja előtt való bemutatásával és Atyja eleibe való támasztásával. Jó kedvvel veszi és nézi az Atya azt a Krisztusnak egyszer való áldozatjának érdemét. Kiről így szól 1 Ioan 2. hogy Krisztus az ő áldozatjával keresett engesztelésével nekünk Advocatusunk, szószólónk. Igy szól szent Pál is (1 Tim. 2.), hogy mi mindenekért könyörögjünk, mert Krisztus is a Közbejáró könyörög mindenekért, miérthogy áldozatul adta érettünk önmagát (Ebr. 8. 9.) Egyszer áldozván mindörökké ül Atyja jobbján, az az könyörög az ő egyszer való áldozatának erejével, mint (Ebr. 8. 9. Róm. 5. 8.) Szent Pál mondja.
Ezzel az ő egy áldozatának erejével könyörgött, engesztelő volt eleitől fogva a megtestesölés előtt, amint Apoc. 13. meg vagyon írva, hogy a bárány megölettetett kezdettől fogva, mert az ő egy halála kezdettől fogva érdemes volt Róm. 3. 4. Ebr. 8. 9. így szól szent Pál, hogy a fiú a mennyekbe fel ment könyörgeni, nem hogy áldozza és ölje magát s úgy könyörögjön, mert úgy világ kezdetitől fogva közbenjáró Pap volt, hanem áldozatának érdeme bemutatásával könyörgött. Most is azzal könyörög Atyja jobbján, nem kiáltással, térdhajtással. Igy szólnak a Doctorok a szent írással egyetembe.
Az emberség nem fő oka volt az engesztelésnek és Közbejárásnak, sőt a Krisztus Istenségére nézve volt eszköze Krisztusnak, aki által az Istenség a füzetésben és váltságban cselekedett. Soha sem mondja az írás azt, hogy Krisztus csak embersége szerént volt közbenjáró és engesztelő, hanem a Krisztus az ő testében véres áldozatja által békéltetett meg. Cyrillus, Athanasius, Epiphanius, Demascenus s a Deák Doctorok is azt mondják, hogy a Krisztus Istensége fő ok és cselekedő az idvözítésben. Az Istenség élösztötte meg a testet. Életet igazságot és erőt az idvözitésben Istentől vött a test (loan. 5. 6. Col. 1. 2.) Ezért mondják, hogy a test nem használ, hanem a lélek az, aki megéleszt. Ugyan az Istenség eszközének mondja a testet. Az igaz Tanítók is Krisztus után és Krisztus képében az ige által mondatnak megengesztelni Istenhez e világot, amíg e földön élnek és prédikálnak (2 Cor. 5.) Engeszteltessenek meg Istennek, Isten nálunk hagyta az engesztelésnek szavát.
MÁSODIK PREDICACIÓ
Mi legyen a kőzbejrárás és micsoda tisztia Közbejárónak?
A közbejáró, Istentől rendeltetett személy, ki Isten és ember, hogy az ő egyszer való áldozatjával Isten igazságának elegen tegyen és Isten irgalmassága szerént megbékéltesse az embereket Istennel megigazijtván, újonnan szülvén minket szószólónk és esedezőnk legyen az ő Atyjának jobbján a hívekért egyszer való áldozatjának erejével és érdemével, kiről így szól az irás Róm. 5. 8. Ebr. 7. 9. 1 Pét. 2. Eph. 2. 4. 1 Tim. 2. Gal. 3.
A közbejárásnak pedig imez három rendi vagyon. I. Örök idők előtt, vagy világ kezdetitől fogva, míg még a testbe nem öltözött volt, mint esedezett, könyörgött. Az irás azt mondja s a szent Doctorok is, hogy a jövendő egyszer való áldozatnak örökkévaló engesztelő érdemével, váltságával és hasznával esedezett és könyörgött az ő Atyjának jobbján a Krisztus. A jövendő áldozatnak ereje jelen volt Atyja előttaz Istenségnek jelen voltáért és véghetetlen érdemeiért. Mert az Istenség természeti a jövendő áldozat erejével jelen volt állat szerént s azzal volt esedező, amint irva vagyon Ebr. 9. Róm. 3. 5. Eph. 1. 2. Cor. 5. Az irás mondja, hogy Krisztus áldotta meg az Atyákat. Az Isten Krisztus által adta ki a törvényt. Krisztuson tött kötést Abrahámmal, Krisztus volt a pusztában vezére a Zsidó népnek, hadnagya volt az Atyáknak, ő volt a lelki kőszikla, őbelőle ittak életet, igazságot a választott hívek 1 Cor. 10. Gal. 3. Hamisat szólnak tehát azok, akik azt, mondják, hogy a Krisztus Istensége szerént Közbejáró nem lehet.
Ha még a testnek felvétele előtt is a Krisztus Istenségében, mint igaz, a teremtést úgy mívelé az emberekkel az élet és igazság közlését az eset előtt. Még az eset előtt is az Angyaloknak és embereknek élete, igazsága és eszköze volt a Krisztus, hát ugyanazonképpen az Istenség az eset előtt is eszköze lehetett abban, hogy ő általa teremtsen újonnan és ő általa közölje az emberekkel és az Angyalokkal az ő jószágait. Mint az irás mondja loan. 1. Col. 1. Eph. 1. 2. 4. Mindenek Krisztus által lettenek. Bezzeg hát mostan is a mi igazságunk és életünk megadásában eszköz és Közbejáró lehet Istensége szerént is.
Másik, hogy mint fizette meg árrát a békéltetésnek. Az irás azt mondja, hogy egyszer való áldozatjával és szenvedésével, halálával, vérontásával, itt e testben sírással, könnyhullatással, jajgatással, amint a szent Háromság elvégezte vala (Ebr. 9. 10. Róm. 8.) A testben való meghalás, áldozat és könyörgés a sírással csak itt e földön volt eszköz a békéltetésben, de a testnek felvétele előtt s mostan is a mennyégben nem vérontással, áldozattal, sírással és térdhajtással közbejáró (Ebr. 5. 9.), mert sokszor kellet` volna úgy meghalni és szenvedni, az emberség sem volt volna úgy közbejáró, mert kezdettől ,fogva nem volt.
Eféle engesztelése, könyörgése Krisztusnak, tantum in diebus carnis, azaz a testben való fizetésnek és áldozatnak itt e földön való idejébén volt, mint Ebr. 5. 10. Krisztus azt mondja Ioan, 12. 16. 17. hogy ő itt végezte el a dolgakat, akikért az idvözités lett. Mat. 27. azt mondá: Mindenek betöltenek. Azért immár így a Krisztus nem közbejáró, hogy mégis vért ontson és áldozzon. Ugyanazt mondom, hogy Krisztus hóhéri azok, akik a közbejárás okait és erejét a vérontásban, halálban és áldozatban helyheztetik, mint az ó-törvénybeli Papok, kik addig nem könyörögnek vala, míg vért, halált és áldozatot nem tesznek vala (Ebr. 8. 9.).
Ha a Krisztus nem lehet külömben közbejáró, hanem csak halállal, vérontással, térdre eséssel, sírással, tehát így a testesölés előtt nem könyörgött s mostan sem könyörög, mert akkor a test nem volt, mostan keddig az emberség meg nem halhat, vért sem onthat (Róm. 6.) Az Istenségben pedig ezek nem lehetnek. Hát meg kell engedni, hogy a Krisztus Közbejáró örök áidozatjával, örökkévaló erejével, váltságával és engesztelésével (1 Ioan. 2. Ebr. 9.)
Harmad rendi az, hogy miként esedező és könyörgő mostan az ő Atyjának jobbján? Erre azt felelem: Hogy egyszer való meg lett áldozatjának örökkévaló méltóságával engesztelésének bemutatásával. (Róm. 8. Ebr. 7. 9. 1 Ioan 2.) A régi jámbor Doctorok s a mostaniak is így szólnak arról.
A KÖZBEJÁRÓ KRISZTUSNAK TISZTIRŐL.
Tiszti a Közbejárónak főképpen ezek.
Első, hogy Isten igazságát és irgalmasságát az emberen megegyenesejtse, mert Isten a bűnért igazsága szerént öli meg az embert (Gen. 3. Róm.3. 5. 8.) Irgalmasság pedig élteti és örökké megtartja (Róm. 6. Eh. 1. loan. 3. Psal. 80. 83. És. 28.) lásd meg.
Azért a Krisztus Közbejáró, Pap, Király, örökké hal a mi bűneinkért az ő személyében (Róm. 4. 6. 8.) Így teszen eleget Isten igazságának és így tölti be a törvényt, irgalmasságának így tőn eleget, mert, megigazejtván és megszabadejtván örök békeségbe hona minket Istennel, örök életet ad nekünk (2 Cor. 5. Róm. 5. 6. 8.)
Másik tiszti, hogy örökké való áldozatja legyen, mint örökkévaló Papnak, tanítson, igazgasson és ótalmazzon mindenek ellen, mint hatalmas Király könyörögjön érettünk, elég füzetést tegyen e világért (Psal. 40. 45. 110. Ésa. 9. 61. 35. 36. Ebr. 5. 9. 10.) Így írja a szent Lélek Krisztus tisztit (Luc. 3. 4. Mat. 11. 15. Psal. 2. 1 Tim. 2. Róm. 8.)
Harmadik tiszti, hogy megigezejtván, megujjetván és tisztetván szint Lélekkel hit által és az ige által az ő vérének fördejében, minket Isten megbékéltessen Istennel, a bűnt az Istennel való ellenséget és gyűlölséget rólunk elvevén (Eph. 1. 2. 5.)
Negyed, hogy a mi Lelkünket az ő halálából a bűnből feltámassza, új szívet, lelket adjon (Psal. 2. Hiere. 31. Ezech. 36.) mindeneket megujjetson és éppitsen, akik a bűnnel megromlottak (Eh.1. Col. 2. És. 65. 66.)
Ötöd, a bűnt, halált, kárhozatot és az ördögöt elrontsa és elveszesse, örök életet, örök házat és bódogságot szerezzen az ő fiainak az Atya előtt (2 Reg. 7. 12. 1 Paral. 17. ), ő csinál nekünk örök házat. Elmegyek, úgymond, nektek helet szerezni (Ioan. 13. 16. 12.) Vegyétek el tőlem az országot, kit én szerzettem. Lásd még Luc. 1. Dán. 12. Örökkévaló lészen, úgymond, ennek országa és nem leszen vége.
Hatod, hogy a törvény, Istennek minden beszédit, ígéretit, Sacramentomit a hívők idvösségére betöltse (Róm. 3. 8. 10.) És amit Isten fogad nekünk és igér, avagy parancsol, ő legyen annak betöltője és elvégzője, ő adja meg azokat Istennek akiket mi tőlünk kíván. Ezért mondja (Ebr. 8.): Én cselekedem, én mívelem. (Phil. 1.) Aki elkezdette, az végzi el. Én irom be törvényemet az ő szüvökbe. (Róm. 10.) Krisztus a törvén betöltése, minden hívőnek idvösségére, így szól szent János (loan 5.)
Heted, hogy az Istennek úgy tegyen fűzetést érettünk, hogy Isten az ő ítéletibe és törvényébe be ne szólejtson, velünk se pöröljön, mint 1 loan 2. mondja, hogy Krisztus a szószóló, ha valakivétkezik (PsaI. 142.) Ne menj ítéletbe a te szolgáddal Ebr. 9. 10. Lásd meg.
Nyolcad, hogy okai az idvösségnek, békéltetésnek, jó cselekedetnek és az életnek csak ő tőle és ő általa származzanak mi reánk, mint Isten tárházából és életnek kútfejéből (Ésa, 4. 61.) Hitet, szeretetet és mindenféle jót cselekedjék mibennünk (loan. 5. 6. Róm. 5. 8. 1 loan 3. 4.)
Kilenced, hogy az Isten irgalmasságinak és az ő érdemének nagyságát, sokaságát és a mi bűneink sokaságát és nagyságát Úgy mérje meg az Isten fontjával, hogy a mi bűneink fölött járjon érdemének és irgalmasságának számtalan sokasága (Róm. 5. 6. 8. 11. Gal. 3. Ésa. 28. Mich. 7. )
Tized, hogy a választottakat úgy végje magához örök feleségül és úgy kössön minket magához s az Isten szerelméhez, hogy soha se bűn, sem halál minket ő tőle el ne szakaszthasson (Róm. 5. 8. 9. Oseé 2. Ésa. 54. Ezech. 16.) Megesküttem neked akkor, mikor hozzám völék, azért immár el nem hagyhatlak. (Hiere. 30. 32.)
Tizenegyedik, hogy minket testestül és lelköstül szent Lelkével belől és igéretinek erejével ő az örök életre foglaljon, pecsételjen, a Sacramentomokkal kivel testünket is úgy foglalja és pecsételje el, hogy ugyan ő lakjék bennünk és uralkodjék. A bűnt, ördögöt, az erős fegyverest ne hagyja uralkodni, hanem kiűzze (Luc. 8. 11. Eh. 1. 2. Cor. 3. 7.).
Tizenkettödik, hogy ő testében egyszer való áldozatjával, vérontásával úgy legyen közbejáró, hogy elég füzetést tegyen, hogy az ő áldózatjának érdeme örökké foganatos és erős legyen, kivel esedezzék miérettünk az ő Atyjának jobbján (Col. 1. Róm. 8.)
Tizenharmadik, hogy minden szükségit értse és mindenött jelen legyen a híveknek, Atyja titkát értse, mint írván vagyon (Ioan 3. 5. 6.)
Tizennegyedik, hogy beiktatván Isten országába és kihozván ördög országából éltessen minket, mint igaz fő a tagokat, mint a szőlővesszőt élteti a szőlőtőke. Testével, vérével, azaz az ő testébe, vérébe, avagy áldozatjával keresett új Testamentommal, vagy lelki dolgokkal éltessen minket (1 Cor. 10. 12. Eh. 4. 5. 6. loan. 5. 6.)
Tizenötödik, hogy mint egy jó szőlőíves tisztejtson, mint jó Dajka mosogasson az ő vérének fördejében, szent Lelke dajkaságából és tisztejtásából (Eph. 5. Tit. 3. Ioan 15.)
Tizenhatodik, hogy tábort járjon az ő fiai, környül, őrizze és oltalmazza (Psal. 94.)
HARMADIK PREDICACIÓ
Miért kellett Istennek s embernek lenni a Közbejárónak?
Istennek s embernek azért kelleték lennyi a Közbejárónak, mert aminemő füzetést kelleték tenni a Közbejáró kezesnek tiszti szerént, kétféle természetet kíván vala, mert halált, vérontást, szenvedést, sírással való könyörgést kelleték itt e testben tenni. Ez pedig csak emberséghez illik (Col. 1.)
Először, Atyja titkait értse, Atyjával egy hatalmu, erejű és tanácsú legyen, ki csak istenségéhez illik. Továbbá, hogy mindenütt jelen légyen, mindent újjá teremtsen, feltámassza a halottakat, a bűnt, halált és ördögöt elrontsa, Atyja jobbján ülvén, egyaránt légyen Atyjával, minden ítélet ő kezében légyen, ő élesszen meg és értse mindenött a szűkölködőknek fohászkodásokat, mindenek fölött legyen és Atyjával egyetemben imádtassák (Phil. 2. Eph. 1. Ebr. 8. 9. loan. 5.) Ez csak az istenséghez illik kiváltképpen, a füzetés kibánja azért e két térmészetet.
Másik, mert kétféle külömb természeteket kelleték egybe hozni és megeggyesiteni, Istent s embert (Róm. 3. 5. Eph. 1. 2. Cor. 1. 2. 1 Tim. 2.) Ezért kelleték embernek s Istennek lenni, így szólnak a régi és mostani jámbor Doctorok.
Harmadik, mert soha egyik természettől meg nem lehete a békéltetés, azért kelleték az Istenségnek testbe öltözni, hogy így ő általa lenne meg a békéltetés. Hát nincs Közbejárójok azoknak, kiknek az ember Közbejárójok, eszesnek vélik magokat Istennél, heába vette fel Krisztus a testet, ha csak embersége szerént Közbejáró.
Negyed, mert a békéltetés és füzetés árra kívánna kétféle természetet. A füzetésben kínnak, halálnak, vérontásnak, sírással és jajgatással való könyörgésnek és áldozatnak kelleték lenni, ezek pedig csak a testben lehetnek.
Továbbá oly méltóság személynek és természetnek, hatalomnak és erőnek kelleték lenni a füzetésben, kinek személye, méltósága és hatalma minden teremtett állatnál feljebb való lenne, mint Phi. 2. Col. 1. Eph.1. Ebr. 2. 5. 9. szent Pál szól. Az Angyaloknak és minden hatalmasságoknak fejének kelleték lenni, ki még az Angyalokat is megerősejtené, azoknak feje és Ura lenne, Istenhez csatlaná az Angyalokat, miként hogy az élet, bölcsesség és minden Isteni jószág Isten fia által közöltetek az Angyalokkal és emberekkeL Így oly lenne a Közbejáró, hogy ugyanazon életnek, Isteni jóknak közlése és erősödés lenne az által az eset után is, aki által az eset előtt volt, amint szent. Pál (Col. 2. Eh. 1. 2. Cor. 5.) erről szól, hogy Isten azon által szerzett békeséget a mennyeiek és földiek között magához, aki által mindent teremtett vala. Krisztus Istensége által teremte Isten és ő általa részeltedé minden jóban az Angyalokat és embereket, bezzeg hát azon Istenség által kelleték az eset után is részeltetni azokat a jókat, így szól szent Jánosnál Krisztus (loan. 1. 5.)
Továbbá az egyszer való áldozatnak a véghetetlen bűnért örökkévalónak és véghetetlennek kelleték lennyi, kinek ereje a véghetetlen Isten haragját megengesztelné és Isten örökkévaló igazságának eleget tenne, az Atyáknak és minden választottaknak bűnök bocsátásának és engesztelésének árra és váltsága lenne, hatható lenne ereje és elérne az ő testében való füzetése előtt való választottaknak is bűnöknek bocsánatjára mint. (Róm. 5. Ebr. 9. 1 loan 3.) az írás mondja.
Azért az Istenségnek véghetetlen erejének kelleték abban az engesztelésben lenni, ki a testbeli sirva való könyörgésnek és az egy áldozatnak erejét véghetetlenné tenné. Így szól szent Pál (Ebr. 9.), hogy Krisztus az Istennek örökkévaló lélek által, azaz örökkévaló szent Háromságnak, és Krisztus Istenségének ereje által áldozta meg az ő testét Istennek a mi váltságunkért. Krisztus így szól Ioan 5. 10. 17. Szent Pál 2 Cor. 11. 12. 13. hogy az ő Istenségének erejével, szabad akaratjából adja áldozatra és halálra az ő testét, de harmad napra ismét Istenségével támasztja fel. Róm. 4. 1 Péter 3. így szól az írás, hogy a Krisztus Istensége ebben bizonyejtatott meg, hogy halottaiból feltámadott, szent Lelköt adhatott hatalmasan és bűnt bocsáthatott. Szent Pál másutt is (Ebr. 5. 9. 10.) azt mondja, hogy az Istenségben való fiúi méltóságért hallgattatott meg a sírva könyörgő test. A Doctorok, Szent Ambrus, Ágoston, Hieronymus s a Görög Doctorok is azt magyarázzák, hogy a Krisztus kiváltképpen Istensége szerént oka igazulásunknak, éltetésünknek és feltámasztásunknak.
Sőt Krisztus (Ioan 5. 6.) ugyan így szól, hogy ő jött alá a mennyből, minthogy a testet ő támaszthatja fel Istensége szerént, a lölköt is az ő halálából a bűnből ő támaszthatja fel Istensége szerént, mert az Atya mindkettőt őreája bízta. Szent Jánosnál (cap. 16. 17.) azt mondja, hogy amit Atyjától kérnek, ő adja meg, mint Isten. A test könyörög térdre esve a kertben sírással s a keresztfán, de az Istenség ereje és -méltósága hallgattatta meg a test könyörgését. Mert így szól: Dicsőíts meg engem Atyám, azaz, hallgass meg, mutasd meg erejét áldozatomnak és könyörgésemnek azzal a dicsőséggel, aki nekem volt tenálad örökké. Azaz az én Istenségemnek teveled való egyenlőségének méltóságáért. Ebr. 10. Így szól az írás. Aki Isten ábrázatjában volt, azaz aki Istennel egy természetű és hatalmú, ki Istennek tulajdon fia, az bocsáttatott érettünk a füzetésre.
Végre a Közbenjáró füzetésének oly erejének is kelleték lenni, hogy ki a törvény betöltené, mindeneket megújítana. Ez csak Isteni természettől és erőtől lehette, az emberi erőtől nem lehet az Istenség ereje nélkül.
Hát micsoda árra a Váltságnak?
Az egész Krisztus Istensége és embersége szerént nézvén a füzetés okaira a teljes szent Háromság ereje első, de füzető, engesztelő, érdemlő és megváltó ok a Krisztus Jézus Istensége, .ereje és méltósága, mint loan 5. szól az írás.
Az emberség és méltósága annyéból ok, amennyéből erőt és élesztést az Istenségtől vött, mint a fa hogy a széntől vészen erőt a melegitésre, így a Krisztus teste az Istenségtől vészen erőt az élesztésre, amint loan 5. 6. írva vagyon; mondd a jámbor Doctorok is így szólnak erről.
Nézvén pedig a váltság eszközére a subiectomra, kibe a váltság lőtt áldozattal, a Krisztus teste. Mert az Istenség erejének eszköze a test volt, a testben füzetett meg az Isten Krisztus, mint Róm. 3. 5. Ioan 2. szól az írás. Így szólnak a régi Doctorok is, így szól szent Pál (Tit. 3. 1 Pét. 2. ), hogy Krisztus maga adta magát váltságul a mi bűneinkért. Hát átkozott emberek azok, akik csak Krisztus emberségét, teszik a váltság teljes árává.
Az írás (1 Cor. 6. 7. Róm. 8. Gal. 4. 1 Pét. 4. Apocal. 5. 6. Zach. 9. Oseé 13.) úgy szól, hogy Krisztus a testben rendeltetek az Atyától engesztelő áldozatúl. Azt mondja: Az Isten váltott meg minket az ő vérével (Act. 20. Ésa. 54. Tit. 3.) A Krisztust Istensége szerént nevezi az irás megváltó Jehovának, avagy Úrnak, ki természet szerént való Isten. Azt mondja szent Péter, hogy romolhatatlan állattal váltattunk meg drága áron az ártatlan bárány vérével. A Krisztus teste vére magában romlandó volt, aki a keresztfán kifolyt, elromlott, a föld emésztette meg. Az Istenség tötte a testet romolhatatlanná. Hát bezzeg a Krisztus Istensége aki romolhatatlan és a fő érdemlő árra váltságunknak.
Ötödik, a békéltetőnek velünk lakozó Istennek kelleték lenni, ki az Isten jószágát válhatatlan képpen mivelünk közlené, részeltetné az Isteni természetben, cserélné velünk, ő a miénkbe felöltöznéjék, s a miénket az övével elrontaná, az övéit pedig nekünk adná, azokat építené fel mibennünk. Mint Ésa. 7. 61. Mat. 1. Luc. 4. szól az írás. Ez soha nem lehetne külömben, hanem Istennek s embernek kelleték a Közbejárónak lenni.
Hatodik, az Isten jószágit örökkévaló frigygyel és kötéssel válhatatlanul kelleték a választottaknak adni. Az Istennek örökkévaló szerelmét is hozzánk meg kelleték mutatni. Az pedig külömben nem lehette, hanem Istennek saját fiát kelleték adni érettünk s abban kelleték megmutatni véghetetlen szerelmét (loan 3. Róm. 5. 8.) A testhez elválhatatlanképpen kelleték a Krisztus Istenségének magát kötni, hogy az Isten örök frigyének és kötésének mivelünk oka és bizonsága lenne a Krisztus testesülése.
Heted, az ördög ember által hozzá be hamisan a bűnt és a halált, az Istennek is ember által kelleték az igazságot és életet behozni (Sap. 2. Róm. 5.)
Nyolcad, kettő által, lelki és testi által, ördög és ember által jöve be a bűn, halál, engedetlenség és harag. Így a szent Háromságnak is lelki és testi két természet által, Istenség és emberség által, mennyei erővel kelleték íz igazságot, életet, békéltetést behozni. Minthogy elvesze e világ két természet ereje, engedetlensége és akaratja által, azonképpen két természete, Isten és ember engedelme, füzetésé, bőjtölése és áldozatja által kelleték lenni a váltságnak és békéltetésnek, így szól szent Pál (Róm. 5. 6. 1 Cor. 15.) Ha egynek esete miatt mind meghalnak, sokkal inkább az Isten kegyelme és ajándékozása az egy emberré lett Jézus Krisztus kegyelme és érdeme által sokakra bőelkedett és kiáradott.
Tizedik oka, hogy idvözölhessünk, igazulhassunk és megbékélhessünk mi az Isten előtt, azért kelleték Krisztusnak két természetőnek lenni, mint szent Pál mondja (2 Cor. 2.) Az Atya azt bűn vevő áldozattá tevé, aki bűnös természet szerént nem vala, hogy mi Isten előtt igazak lehetnénk, így szól Róm. 3. 8. Gal. 3. 4.
Tizenegyedik, az ellenségeknek elrontásáért a kétféle nemzetnek, a Sidóknak és pogányoknak egy akolba való hozásáért és Isten igazságának megmutatásáért, hogy a Közbejáró Isten igazságának is a bűnért eleget tett. Mert a test megholt Isten igaz ítélete szerént, ki a bűnért halált kíván (Róm. 5. Gen. 2.) Istensége Krisztusnak éle, nem szenvede, meg nem hala, hogy Isten irgalmasságának is elég légyen, ki örök életre választa és rendele minket. Lásd még Psal, 84.
AJÁNLOM AZ OLDALT
.jpg/260px-M%C3%A9liusz_Juh%C3%A1sz_P%C3%A9ter_-_Magyar_pr%C3%A9dik%C3%A1ci%C3%B3k_(Debrecen_1553).jpg)
