„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Egyházi kánonok 1649 Geleji Katona István Átirányítva a www.leporollak.hu oldalról
RÉSZINT A MAGYARORSZÁGI, RÉSZINT AZ ERDÉLYI
RÉGI KÁNONOKBÓL EGYBEGYŰJTÖTT
S A KOR KÍVÁNATÁHOZ KÉPEST TÖBB MÁSOKKAL IS BŐVÍTETT
ÉS KISSÉ JOBB RENDBE SZEDETT
GELEJI KATONA ISTVÁN
AZ ERDÉLYI IGAZHITŰ EGYHÁZAK PÜSPÖKE
1649.
A FÜGGELÉKÜL A SZATMÁR-NÉMETIBEN
1646. ÉVBEN TARTOTT
A szatmári reform. egyházmegye, Tisza-Becsen 1873. szeptember 25-kén tartott gyűlése 36-dik számú határozatával elhatározta, hogy a magyar protestáns egyházra vonatkozó országos törvényeket, érvényben álló egyházi kánonainkat, egyházkerületi és megyei statútumainkat, s mindeniket magyar nyelven, kinyomassa. Az utóbbi években sok – és részben fájdalmas – oka mutatkozott e határozatnak.
A gyűjtemény összeállításával Kiss Kálmán e[gyház] m[egyei] levéltárnok, átnézésével a gyámintézeti választmány s végáttekintésével az esperes bízatott meg.
Azonban míg ezek megtörténhettek volna, a főtiszteletű tiszántúli egyházkerület összegyűjtette s kiadatta azon országos törvényeket és egyházkerüieti statútumokat, melyeket egyházmegyénk is kiadni óhajtott. Így nekünk csak az a feladatunk maradt, hogy az egyházkerületi gyűjteményből kihagyott Geleji Katona-féle "Kánonok" és saját egyházmegyénk statútumainak kiadásáról gondoskodjunk.
De eközben is nekem, mint a gyűjtemény utolsó át-
IV.
tekintőjének, meg kelle ütköznöm a "Geleji Katona-Kánonok"-nak Kiss Kálmán által felvett Maklári-féle kivonatán, mert azt csonkának s a "Kánonok" lényegétől több részben eltérőnek találtam; utánuk néztem azért a főiskolákban tanított kéziratoknak s a Fábján József lelkipásztori tárházába iktatott fordításnak, s elvégre azon meggyőződésre jutottam, hogy amennyiben a kezemhez jött kéziratok mind csak kivonatok – kánonainknak az eredeti szöveggel minden pontban egyértelmű magyar fordítása nincsen; mert a Fábján-féle is néhol téves, néhol a cenzúra vagy más ok miatt másítva van; a még ma országos törvény erejével bíró kánonokat pedig önkényűleg megmásítani vagy módosítani senkinek nem szabad: nekünk csak az eredeti szöveghez hű új fordításban lehet és kell azokat kiadnunk. Így fordítottam le azokat magam magyar nyelvre, s e fordítást veszi itt tőlem a magyar ref. közönség, mely is az eredetinek, ha nem is ékes, legalább hű visszaadása akart lenni. Sőt amennyiben e kánonok összegyűjtésének elrendelője, nagy részben szülőanyja a szatmárnémeti nevezetes nemzeti zsinat volt, függelékül hozzácsatoltam e zsinat végzéseit is. És hogy a fordítás megeshető tévedései ellen is a t. közönséget lehetőleg biztosítsam, közlöttem ezt előzetesen több tudós lelkésztársunkkal is, s becses észrevételeiket figyelmemre vettem.
Mennyiben pedig a "Geleji Katona István Kánonai" nemcsak ami egyházmegyénk és kerületünkben, hanem a ft. erdélyi egyházkerületben is érvénnyel bírnak, sőt azokra olykor a budai zsinat határozataival élő tiszamelléki és a komjáthi kánonokat használó dunamelléki ft. ref. egyházkerületekben is történik hivatkozás: jónak láttam azok-
V
nak és a szatmárnémeti zsinatnak fordítását, minden vele élőknek, kivált az erdélyi testvér-atyafiaknak használatára egyházmegyei statútumaiktól elkülönítve is kinyomatni.
Hisz meglehet ugyan, hogy majd nemcsak részenként, hanem egészben is megsemmisülnek már és másokkal váltatnak fel ezek – rég húzzák felettük a halálharangot – s már az abszolút korszakban is azt mondá felőlük egy hatalmas államférfi ‚ hogy "nem lehet azok szerint kormányozni": de ebből legalább mindazok, kik maholnap hívatva lesznek, hogy helyettük másokat alkossanak, minden kivétel nélkül meg fogják láthatni‚ milyen túlélt vagy még részben élő egyháztörvények helyett kell nekiek bölcsebbeket alkotniok. Ez valóban komoly, lét és nemlét kérdéseibe mélyen vágó munka lesz.
Hadd menjenek hát e "Kánonok" utoljára is Szatmárból‚ ahonnan tervük is – boldogabb konstellációk közt – először keletkezett, magyarul a magyar reformált egyházba!
Írtam Porcsalmán, szeptember 30-ik napján, 1875-dik évben.
Kiss Áron.
GELEJI KATONA ISTVÁN ELŐBESZÉDE.
Jóakaró olvasómnak üdvet!
Három éve lesz már, jó olvasó, hogy nemzeti zsinatunkon, melyet a boldog emlékű idősb Rákóczi György fejedelem, a mi legkegyelmescbb urunk Szatmár-Németibe összehívott, több más tárgyak között, az összes követek közakaratával elhatározva lőn, miképp azon közös érvényű kánonok, melyek szerint a tiszán innen és túl fekvő magyarországi, valamint az erdélyi egyházak is kormányozandók, gyűjtessenek össze, hogy így annál bensőbb szövetséggel s annál rokoniabb lélekkel egyesülhessünk. Mikor e munkára a szent gyülekezet engem kötelezett, én azt annál szívesebben elvállaltam, minél szükségesbnek ismerém fel ügyünk jelen állásában.
Összeszedtem azért e száz kánont, részint kegyeletes emlékű őseink régi kánonaiból, amelyekre azokból szert tehettem, részint néhány igen tudós hittanárnak, Zeppernek s másoknak egyházszervezeti műveikből; – sőt átnéztem az őseink által aláírt helvét hitvallás cikkelyeit, valamint a belgiumi (hollandiai) egyházak liturgiáját és kánonait is, és amelyek azokban, a mi nemzetünk állapotával s a lelkületével egyezőknek látszottak, azokat is kiszedegettem
VIII
és tanmódszerűen, s amennyire lehetett, egyöntetű irályba foglalva, XXXVIII címre felosztottam.
Ezeket aztán, előbb egynéhányunk magán-, majd többek nyilvános bírálatának ismételten alávetettem.
És pedig elsőben a fentebb nevezett és soha eléggé nem dicsőíthető fenséges fejedelemnek akaratából és rendeletéből Kolozsváron 1647-ben, csaknem az összes tiszáninneni és túli magyar-, valamint az erdélyországi egyházi s világi atyafiak igen népes és ünnepélyes gyülekezetében; másodszor pedig itt Gyulafehérváron tavaly 1648-ban az országgyűlés végén, ahol és mikor ezek a mi hitünket valló jelesebb főrendek által újból átnézettek, és a Kolozsváron függőben maradt nehézségek, magának a kegyes és bölcs fejedelemnek is személyes jelenlétében, érettebb megfontolással és tanácskozással megvitattattak s kiegyenlíttettek, – kitöröltetvén belőlük a kitörlendők, hozzájuk adatván a hozzájuk adandók és módosíttatván a módosítandók; továbbá harmadszor éppen az idén, 1649-ben, ugyancsak a fentebb nevezett helyen, ti. Fehérváron, ahol ezek jelenlegi fenséges és ugyanazon nevű s dicsőségű fejedelmünknek az atyja erénye és méltósága természetes és törvényes örökösének, a mi legkegyelmesebb urunknak elibe terjesztve, – őáltala, némely tanácsosok közbejöttével mindazoktól, mik a rágalmazók gáncsainak tárgyul szolgálhatni látszottak, megtisztíttatának; végre legközelebb most negyedszer, hogy éppen semmi kívánható belőlük ki ne maradjon, ezen mi Marosvásárhelyen június 12-kén egybegyűlt közzsinatunkban, ahol ugyanezek azoknak is jelenlétükben és hallatukra, kik némelyekben más nézettel lenni látszottak, újonnan hangosan és értelmesen felolvastattak s az összes
IX
egyházi képviselőség ismételten egybehangzó ítéletével minden ellenmondás nélkül helybenhagyattak és elfogadtattak.
Ami azért még hátra volt: ő fejedelmi felsége kegyes beegyezésével ‚ minden hitfeleink legfőbb óhajtása szerint, amit vajha áldott siker követhetne! – e kánonok ezennel kinyomatnak és közzététetnek. Mindazáltal éppen nem oly vég- és célból, hogy azokra mindenki egyiránt, a körülmények minden számbavétele nélkül köteleztessék és azok szabványától ne légyen szabad senkinek csak egy hajszálnyira is eltávoznia, kivált azokban, amelyek nem is annyira vita tárgyai; mert a különböző idők és helyek követelményeihez képpest különböző fegyelem és igazgatás nemével is kell élni, de amellett épen és sértetlenül fentartani az egységet és közösséget mind kölcsönösen saját egyházaink közt, mind más evangyéliomi hitvallású egyházak közt s köztünk, kiknek mi ezen kánonainkkal, az ő eltérő szertartásaik és egyházalkotmányuk miatt semmi jogsérelmükre vagy hátrányukra lenni nem kívánunk: épp ezt követelvén őtőlük is viszont a mi irányunkban, – kik az ő szellemi rokonaik vagyunk – a közméltányosság s kölcsönös szeretet.
"Mert ha – amint a mi helvéteink mondják, – az egyházakban különböző szertartások találtatnak is: ne ítélje még abból senki különhitűeknek az egyházakat. – Szókratész [Szókratész Szkholasztikosz V. századi egyháztörténész] azt mondja, hogy lehetetlen volna összeírni a községekben és tartományokban létező minden egyházak szertartásait. Egy vallás sem tartja meg éppen ugyanazon szertartásokat, még ha azok felől ugyanazon tant fogadja is el: mert még az ugyanegy hitnek vallói is, a szertartásokról vallott nézetükben egymástól eltérnek. Szókratész 5-ik
X
könyv, Egyház. 21. fejezet. "Mi is – folytatják tovább a helvétek – bár ma az úrvacsora kiszolgáltatásánál és némely más dolgoknál saját egyházunkban különböző szertartásokat használunk: a vallástanban és hitben azért nem különbözünk, és azzal a mi egyházaink egysége és társulata szét nem bomlik. Az egyházak mindig is éltek szertartásokban mint közönyös dolgokban ilyen szabadsággal, s ugyanezt tesszük mi is jelenleg." Ezeket mondják ők a XVII. cikkelyben a szertartásokról és ceremóniákról mint közönyös dolgokról. Nincs kétségünk azért, hogy a mi egyházainkat is hasonló szabadságnknak élvezetében meg fogják hagyni minden felekezetieskedés nélkül bármely kegyes és mérsékelt gondolkozású férfiak‚ kivált ha hazánk állapotát jól ismerik, melyben nem minden szabad‚ ami nekünk tetszik‚ s ha szabad volna is‚ nem mind használ. Tudja Isten, tudják őszintébb testvéreink, mily nagy gonddal s mily nehézségekkel jutottunk el csak eddig is. Nem is esküdött még tudomásunkkal a keresztyén világ valami közös liturgiára; nem is látunk végül semmit, ami ellentállana‚ hogy az Isten választottai ezen egyházi joggyakorlat és fegyelem mellett is biztosan meg ne tartathatnának. Isten hozzád! egyházunk békéjét és nyugodalmát óvjad, és a tűzre olajat ne önts‚ hogy alkalmatlan jóakarónknak ne hírleljenek.
Geleji Katona István,
az Erdélyországban létező igazhitű egyház-szolgák püspöke vagy szuperattendense, a maga s a tisztelendő esperes urak és minden testvértársai nevében.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
