A FIÚ ISTENRŐL

11. úrnapja

29. Miért nevezik Isten Fiát Jézusnak, azaz Üdvözítőnek?

Azért, mert ő szabadít meg bűneinktől,1
és mert üdvösséget másnál sem keresni nem kell, sem találni nem lehet.2

1 Mt 1,21; Zsid 7,25

2 ApCsel 4,12

30. Hisznek-e tehát az egyedül üdvözítő Jézusban azok, akik boldogságukat és üdvösségüket a szenteknél, önmaguknál, vagy máshol keresik?

Nem. 
Bár dicsekednek az egyedül üdvözítő és megváltó Jézussal, valójában megtagadják őt.1
Mert vagy nem tökéletes megváltó Jézus, vagy azoknak, akik őt igaz hittel elfogadják, mindent őbenne kell megtalálniuk, ami az üdvösségre szükséges.2

1 1Kor 1,13; Gal 5,4

2 Ézs 9,6; Kol 1,19–20; 2,10; Jn 1,16

12. úrnapja

31. Miért nevezik őt Krisztusnak, azaz Felkentnek?

Azért, mert őt az Atya rendelte, és Szentlelkével felkente1 a mi legfőbb prófétánkká és tanítónkká,2 aki kijelentette Isten titkos végzését és akaratát a mi váltságunkról;3
egyetlen főpapunkká,4 aki testének egyetlen áldozatával minket megváltott, és az Atya színe előtt szüntelenül könyörög értünk;5
továbbá örökkévaló királyunkká, aki minket igéjével és Szentlelkével kormányoz, és a megszerzett üdvösségben oltalmaz és megtart.6

1 Zsid 1,9

2 5Móz 18,15; ApCsel 3,22

3 Jn 1,18; 15,15

4 Zsoltár 110,4; Zsid 7,21

5 Róm 8,34; 5,9–10

6 Zsoltár 2,6; Lk 1,33; Mt 28,18; Jn 10,28

32. Miért neveznek téged Krisztusról keresztyénnek?1

Azért, mert hit által Krisztusnak tagja, 
és így az ő felkenetésében is részes vagyok,2 
azért, hogy nevéről vallást tegyek,3 magamat élő hálaáldozatul neki átadjam,4 
és hogy ebben az életben a bűn és az ördög ellen szabad lelkiismerettel harcoljak,5 
ez élet után pedig vele együtt minden teremtmény fölött örökké uralkodjam.6

1 ApCsel 11,26

2 1Jn 2,27; ApCsel 2,17; Jóel 3,1

3 Mk 8,38

4 Róm 12,1; Jel 5,8; 1Pt 2,5.9; Jel 1,6

5 1Tim 1,18–19

6 2Tim 2,12

13. úrnapja

33. Miért nevezik Krisztust „Isten egyszülött Fiának”, ha mi is Isten gyermekei vagyunk?

Azért, mert egyedül Krisztus örökkévaló és természet szerinti Fia Istennek;1 
mi pedig – Krisztusért, kegyelem által – Isten fogadott gyermekei vagyunk.2

1 Jn 1,1–3.14.18; Zsid 1,2

2 Róm 8,15–17; Ef 1,5–6

34. Miért nevezed őt „mi Urunknak”?

Azért, mert saját tulajdonává tett minket azáltal, hogy testünket-lelkünket a bűntől és az ördög hatalmából megváltotta, mégpedig nem holmi ezüstön vagy aranyon, hanem az ő drága vérén.

1Pt 1,18–19; 2,9; 1Kor 6,20; 7,23

14. úrnapja

35. Mit jelent az, hogy „fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától”?

Azt, hogy Isten örök Fia, aki valóságos és örök Isten, és az is marad,1 Szűz Mária testében és vérében, a Szentlélek munkája által valóságos emberi természetet vett magára,2
mert így lehetett Dávid valóságos utódja,3 s embertársaihoz mindenben hasonló,4kivéve a bűnt.5

1 Jn 1,1; Róm 1,4; 9,5

2 Jn 1,14; Gal 4,4; Mt 1,18.20; Lk 1,27.35

3 Zsoltár 132,11; Róm 1,3

4 Fil 2,7

5 Zsid 4,15

36. Mit használ neked Krisztus szent fogantatása és születése?

Azt, hogy ő közbenjárónk,
aki ártatlanságával és tökéletes szentségével Isten előtt elfedezi bűneimet, melyekben fogantattam.

1 Zsid 2,16–17

2 Zsolt 32,1; 1Kor 1,30

15. úrnapja

37. Mit értesz azon, hogy „szenvedett”?

Azt, hogy földi életének egész idejében, különösen annak végén, testében-lelkében elhordozta Istennek az egész emberiség bűne elleni haragját,1 
hogy szenvedésével, mint egyetlen engesztelő áldozattal2 testünket-lelkünket az örök kárhozattól megszabadítsa, 
és Isten kegyelmét, az igazságot és az örök életet elnyerje nekünk.

1 1Pt 2,24; Ézs 53,12

2 1Jn 2,2; 4,10; Róm 3,25

38. Miért szenvedett Poncius Pilátus bírósága alatt?

Azért, hogy ártatlan létére világi bíró ítélje el,1
és ezáltal megmentsen minket Isten szigorú ítéletétől, amely mindnyájunkra várt volna.2

1 ApCsel 4,27–28; Lk 23,14; Jn 19,4

2 Zsolt 69,5; Ézs 53,4–5; 2Kor 5,21; Gal 3,13

39. Nagyobb dolog-e az, hogy megfeszítették, mintha más halálnemmel halt volna meg?

Nagyobb, 
mert ez tesz bizonyossá afelől, hogy ő magára vette azt az átkot, amelynek súlya rajtam volt.1 A kereszthalált ugyanis Isten megátkozta.2

1 Gal 3,13

2 5Móz 21,23

16. úrnapja

40. Miért kellett Krisztusnak a halált is elszenvednie?

Azért, mert Isten igazságossága és igazsága miatt1 mással nem lehetett eleget tenni az ember bűnéért, csak Isten Fiának halálával.2

1 1Móz 2,17

2 Zsid 2,9.14–15

41. Miért temették el?

Azért, mert ez bizonyítja, hogy valóban meghalt.

Mt 27,59–60; Lk 23,52–53; Jn 19,38–42; ApCsel 13,29

42. Ha Krisztus meghalt értünk, miért kell nekünk is meghalnunk?

Azért, mert a mi halálunk nem bűneinkért való megfizetés,
hanem csak meghalás a bűnnek és átmenetel az örök életre.

Jn 5,24; Fil 1,23; Róm 7,24

43. Mi hasznunk van még Krisztus áldozatából és kereszthalálából?

Halálának erejével óemberünk ővele együtt megfeszíttetik, megöletik és eltemettetik,1
hogy a test gonosz indulatai ne uralkodjanak többé rajtunk,2 hanem hálaáldozatul neki szenteljük magunkat.3

1 Róm 6,6–7.11; Kol 2,12

2 Róm 6,12

3 Róm 12,1

44. Miért teszed hozzá: „alászállt a poklokra”?

Azért, hogy nagy fájdalmaim és súlyos kísértéseim között is biztos legyek abban, hogy Krisztus, az én Uram kimondhatatlan félelmével, fájdalmaival és rettegéseivel, amelyeket lelkében is elszenvedett a keresztfán és annak előtte, megszabadított a pokol félelmétől és gyötrelmeitől.

Ézs 53,10; Mt 27,46

17. úrnapja

45. Mit használ nekünk Krisztus feltámadása?

Először azt, hogy feltámadásával legyőzte a halált, hogy minket is részesítsen abban az igazságosságban, amelyet halálával szerzett.1
Másodszor: hatalmával már most új életre támaszt minket is.2
Harmadszor: Krisztus feltámadása a mi boldog feltámadásunk záloga.3

1 1Kor 15,17.54–55; Róm 4,25; 1Pt 1,3.21

2 Róm 6,4; Kol 3,1.5; Ef 2,5

3 1Kor 15,12; Róm 8,11

18. úrnapja

46. Hogyan érted azt, hogy „felment a mennybe”?

Úgy, hogy Krisztus tanítványai szeme láttára emeltetett föl a földről a mennybe,1
és a mi javunkra van ott,2 míg ismét eljön ítélni élőket és holtakat.3

1 ApCsel 1,9; Mt 26,64; Mk 16,19; Lk 24,51

2 Zsid 4,14; 7,25; 9,24; Róm 8,34; Ef 4,10; Kol 3,1

3 ApCsel 1,11; Mt 24,30

47. Eszerint nincs velünk Krisztus a világ végezetéig, amint ezt nekünk megígérte?1

Krisztus valóságos ember és valóságos Isten. 
Emberi természete szerint nincs többé a földön,2 
de istenségével, felségével, kegyelmével és Szentlelkével soha nincs távol tőlünk.3

1 Mt 28,20

2 Mt 26,11; Jn 16,28; 17,11; ApCsel 3,21

3 Jn 14,17–19; 16,13; Mt 28,20; Ef 4,8.12

48. Nem válik-e el ily módon egymástól Krisztus két természete, ha az emberi természet nincs mindenütt ott, ahol az isteni ott van?

Semmiképpen nem. 
Mert az isteni természet felfoghatatlan, és mindenütt jelen van.1
Ebből szükségszerűen következik, hogy a magára vett emberi természeten kívül is, de abban magában is benne van, és azzal személy szerint egyesülve marad.2

1 ApCsel 7,49; Jer 23,24

2 Kol 2,9; Jn 3,13; 11,15; Mt 28,6

49. Mit használ nekünk Krisztus mennybemenetele?

Először, hogy ő a mennyben Atyja színe előtt értünk könyörög.1
Másodszor, hogy a mi testünk ővele már a mennyben van, s ez biztos záloga annak, hogy ő, mint a mi fejünk, minket, tagjait is fölemel magához.2
Harmadszor, hogy ő viszontzálogul az ő Lelkét küldi le nekünk,3 akinek ereje által nem a földieket keressük, hanem az odafenn valókat, ahol Krisztus ül Istennek jobbján.4

1 1Jn 2,1; Róm 8,34

2 Jn 14,2; 20,17; Ef 2,6

3 Jn 14,16; ApCsel 2,1–4.33; 2Kor 1,22; 5,5

4 Kol 3,1; Fil 3,14.20

19. úrnapja

50. Miért teszed hozzá: „ül a mindenható Atya Istennek jobbján”?

Krisztus azért ment fel a mennybe, hogy nyilvánvalóvá legyen: ő az anyaszentegyház feje,1 aki által az Atya mindeneket kormányoz.2

1 Ef 1,20–23; Kol 1,18

2 Mt 28,18; Jn 5,22

51. Mit használ nekünk Krisztusnak, a mi Fejünknek ez a dicsősége?

Először azt, hogy Szentlelke által mibelénk, tagjaiba mennyei ajándékokat áraszt.1
Másodszor, hogy hatalmával minden ellenség ellen oltalmaz és megtart minket.2

1 Ef 4,8

2 Zsolt 2,9; Jn 10,28; Ef 4,10

52. Miféle vigasztalásod van abból, hogy Krisztus eljön ítélni élőket és holtakat?

Az, hogy minden háborúságom és üldöztetésem közepette fölemelt fővel várom a mennyből azt a bírót, aki azelőtt értem Isten ítélőszéke előtt állt, és rólam minden kárhoztatást elvett;1
hogy ő minden ellenségét, akik nekem is ellenségeim, örök kárhozatra veti,2 engem pedig az ő többi választottaival együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe önmagához átvisz.3

1 Lk 21,28; Róm 8,23; Fil 3,20; Tit 2,13

2 2Thessz 1,6–10; Mt 25,41–43

3 Mt 25,34