A NEGYEDIK NAPKELETI BÖLCS

I. JELENET

1. BÖLCS: (Krákog egyet) Eljöttünk Artabán! (hangosabban) Mondom itt vagyunk!

ARTABÁN: Mi? Micsoda? (észreveszi őket, int nekik) Nézzétek egészen világos. A halak csillagképében nem csak egy bolygó van, hanem kettő.

1.BÖLCS: Tényleg tisztán látható ma este.

2.BÖLCS: Még ilyet, két bolygó a Halak jegyében!

3.BÖLCS: De hisz akkor ez lesz a megfejtés!

ARTABÁN: Éppen ezért hívattalak titeket. (int) Tessék, foglaljatok helyet tisztelt perzsiai kiváló bölcstársaim. Már sok hosszú éjszaka kémleltük felváltva az eget. Nem csekélység amit eddig megtudtunk.

1.BÖLCS: De nem ám, ezer évbe telik, míg így összekerülnek a csillagok.

2.BÖLCS: Hát még ha az igaz, amit napkelettől napnyugatig beszélnek róla az emberek!

3.BÖLCS. Hogy új világ kezdődik, eljön a Béke fejedelme. Megszűnik a háború, a nyomor, a betegség

ARTABÁN: Az a csillag ott fenn a Béke fejedelmének jele. Ámde eddig azt nem tudtuk, hol kell Őt keresni a földön.

1.BÖLCS: Ma este a másik csillag azt is elárulta?

ARTABÁN: Így van barátaim! Magatok is tudjátok. melyik nép csillaga az ott fenn.

1.BÖLCS: Hát hogyne, Izráelé!

ARTABÁN: A könyvesházból elhoztam Izráel könyvét a Bibliát. Ez az itt előttetek, és most hallgassátok csak: ..Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izráelből.

1.BÖLCS: Ez a béke fejedelmét jelenti, vagy csak egy királyt a sok közül, hisz Izráelben sok király volt azóta, hogy ez leíratott, meg lesz is.

ARTABÁN: Ezt én is tudom, de figyeljetek csak tovább: “Egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nekünk és hívják nevét: csodálatosnak, erős Istennek. Békesség fejedelmének...”

1.BÖLCS: Ezek megnyerő szavak, s kétségkívül erre a csillagállásra vonatkozik.

2.BÖLCS. Tehát Izráelből támad az új világ királya.

3.BÖLCS: Most akkor már tudjuk a csillagok jelentését, de mit tegyünk?

2.BÖLCS: (feláll) Ennek utána kell járni! Ezt nem lehet egyszerűen ülve tudomásul venni!

ARTABÁN: No akkor még hallgassátok meg ezt az egyet:

“Kelj fel, világosodjál, mert az Úr dicsősége rajtad feltámadt... És népek jönnek világosságodhoz, eljönnek messziről, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik..”

Barátaim! Én. elhatároztam. hogy a legközelebbi karavánnal útra kelek Izráel országa felé. Boldog lennék ha ti is velem tartanátok.

1.BÖLCS: Nem bölcs az, ki keresi a jeleket odafönt, de nem követi őket idelent. Én veled tartok.

2.BÖLCS: Megyek én is, és elviszem aranykincsemet hódolatom jeléül.

3.BÖLCS: Én pedig királyhoz illő fűszerszámokat viszek: tömjént, mirhát. Hát te mit hozol Artabán?

ARTABÁN: Ebben a zsákban dédelgetett vagyonomat őrzöm, három fényes drágakövet. Ez lesz az én ajándékom.

3.BÖLCS: Azt hiszem, holnap alkonyattájban indul a karaván napnyugat felé. Csatlakozzunk hozzá!

2.BÖLCS: Kívül a városon, a sivatag szélén, ott van a karavánszeráj. Ott legyen a találkozónk!

1.BOLCS: Csak arra vigyázzatok, hogy ott mindenféle gyanús alakok gyülekezőhelye is van. Tevehajcsároké, kereskedőké, rablóké. Jó lesz még napvilágnál odaérni. Békesség néktek!

II. JELENET

ARTABÁN: Hűha, már alkonyodik. Jó lesz sietni. És még milyen messze van a karavánszeráj! (megbotlik) Hopplá, hát ez meg micsoda!?

SZOLGA: Segítség! Meghalok!

ARTABÁN: Egy ember! Mi van veled, ember?

SZOLGA: Vizet, egy korty vizet!

ARTABÁN: (megitatja) Csupa láz vagy, hogy kerülsz ide?!

SZOLGA: Héber szolga vagyok, útközben támadt rám a forró betegség. A gazdámék tovább mentek.

ARTABÁN: Téged meg szépen hagytak a sorsodra!

SZOLGA: Nekem már mindegy... Nincs sok hátra. Adj még egy kortyot!

ARTABÁN: (itatja) Most pedig indulás! Felveszlek a hátamra, nincs messze a karavánszeráj.

SZOLGA: Nem, nem, jó uram, nehéz teher lennék, nem bírnál.

ARTABÁN: Én pedig nem hagylak itt. Éjjel eljönnek a sakálok. hiénák, rossz rágondolni is... Meg tudod nekem már ott kellene lennem.

SZOLGA: Azóta a karaván elindult. A gazdámék még biztos elérték. De neked már nem érdemes sietned. Látod uram, elkésted miattam. ráfizettél a jóságodra.

ARTABÁN: Ne beszélj össze-vissza! Megy még karaván ezután is.

SZOLGA: Megy, körülbelül két hét múlva.

ARTABÁN: Akkor két hét múlva. Ha a csillagok ezer évet vártak a találkozásra. akkor én is tudok két hetet várni.

SZOLGA: Milyen csillagok?

ARTABÁN: Amíg szépen odaérünk, elmesélem neked. (felállítja. indulnak) Csillagász vagyok. Már hetek óta figyelünk egy nagy jelet az égen.

SZOLGA: Azt mondják, feljött a Béke fejedelmének csillaga.

ARTABÁN: Tegnap este feltűnt mellette egy másik csillag is. Az ott ni!

SZOLGA: Népem csillaga, Izráel jele.

ARTABÁN: A Béke-fejedelem Izráelben született, társaim már úton is vannak hozzá. De még én is eljutok oda.

 SZOLGA: Te akkor uram a Messiást keresed. Róla jövendöltek a prófétáink: ,,Csillag származik Jákóbból", "Egy gyermek születik nekünk, és hívják nevét Békesség fejedelmének".

ARTABÁN: Bizonyára Jeruzsálemben kell keresni, a fővárosban.

SZOLGA: Tévedsz, uram. Ott csak a vérszopó királyt, Heródest találod. A Messiásnak másutt van a születési helye. Hogy is mondja a próféta? "De te, Betlehem, bár kicsiny város vagy, mégis belőled származik az Uralkodó, aki öröktől fogva van, ő a mi békességünk” Keresd hát Betlehemben, Dávid városában!

ARTABÁN: Meg is érkeztünk. Ott van a bejárat. (kopogtat) Amíg kijön a gazda, fogd gyorsan ezt a drágakövet. Ebből ki tudod fizetni a szállást. Orvosra is jut belőle.

SZOLGA: De uram! Hogyan háláljam meg a jóságodat?

ARTABÁN: Én köszönöm neked az útbaigazítást. Békesség veled!

III. JELENET

ARTABÁN: Te fiatalasszony! Messze van még innen Betlehem?

ANYA: Nézz csak le a völgybe! Ott van Betlehem. Úgysem láttál még olyan gyászt életedben, mint ami ott van.

ARTABÁN: Mit beszélsz? Betlehemben gyász?! Engem az öröm hozott ide messze földről.

ANYA: Látom, idegen vagy. Olyan ruhát viselsz, mint a napkeleti bölcsek, akik két hete jártak itt.

ARTABÁN: Ők a társaim! Együtt indultunk megkeresni a Béke királyát, akinek itt kellett megszületni mostanában.

ANYA: Ők meg is találták a gyermeket, de ezzel szörnyű bajt hoztak ránk.

ARTABÁN. Hogy mondhatsz ilyet? Jóakaratú emberek azok mind!

ANYA: Nem is bennük van a hiba, hanem Heródesben. Vérszopó király az! Annyira félti az uralmát, hogy családját már félig kiirtotta. A te társaid meg pont õtõle kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született. Több sem kellett Heródesnek.

ARTABÁN: Értem már... Mi lett szegény társaimmal, nem tudod?

ANYA: Visszamentek hazájukba kerülő úton, hogy ne találkozzanak Heródessel, ez volt a szerencséjük.

ARTABÁN: Miért? Mit csinált Heródes?

ANYA: Ma reggel elküldte katonáit Betlehembe. Házról-házra járnak, legyilkolnak minden fiúgyermeket két évestől lefelé.

ARTABÁN: Hát ez borzalmas! Megszületik a Béke fejedelme, s rögtön áldozatul esik. Nem lesz itt már soha új világ? Marad a régi önzés, gyilkolás, irigység?!?

ANYA: Szívemből szólsz, idegen bölcs. Csak egy dologban tévedsz: Az a gyermek nem halt meg. Nem is érheti utol Heródes leggyorsabb lova sem! Néhány napja felkerekedtek, és elmentek innét.

ARTABÁN: Hála Istennek! Én azonban már megint elkéstem. (alatta gyermeksírás) Mi az? Mi volt ez! Te sírsz asszony?

ANYA: Nem, nem! Semmi sem volt! Az úton emberek jönnek, azt hallottad. Magasságos Isten, ezek Heródes katonái! Nem, nem adom a fiacskámat, inkább én is vele halok!

ARTABÁN: Szerencsétlen asszony: Takard be gyorsan a gyerekedet és kuporodj ide mögém! Majd én megvédlek!

TISZT: Hé emberek! Kik vagytok?

ARTABÁN: Útonjáró vándorok, megpihentünk a forrásnál.

TISZT: Asszony mi van nálad? Mit takargatsz? Egy újabb poronty! Urzus végezz vele!

ARTABÁN: Várj! Megállj egy percre! Látom, te magas rangú tiszt vagy: Nézd meg ezt a drágakövet!

TISZT: Ejha, de szépen ragyog! Nekem akarod adni?

ARTABÁN: Tiéd a drágakő, ha az asszonyt futni hagyod a gyermekével!

TISZT: Urzus, te rabló voltál, értesz az ilyesmihez. Mennyire becsülöd?

URZUS: (füttyent) Hü az áldóját! Ezen aztán vehetsz házat, földet, tehéncsordát! Én még azzal is beérem, ami megmarad.

TISZT: Na, kotródjatok! Mi pedig Urzus, nem láttunk, nem hallottunk semmit.

ANYA: Jóságos uram, megmentetted a kicsim életét! Egy egész vagyont költöttél ránk.

ARTABÁN: Három drágakővel indultam útra. Mind a hármat annak a gyermeknek szántam. Mostanra egy maradt belőlük. De ezt az egyet legalább elviszem neki.

ANYA: Mindenképpen találkozni akarsz vele?

ARTABÁN: Mindenképpen. És most búcsúzom tőled. Menj el a környékről, amíg Heródes le nem csillapul. Én pedig egyedül megyek tovább keresni a Gyermeket.

ANYA: Azt mondják, a filiszteusok földjén mentek át, a Nílus országa felé.

ARTABÁN: Akkor én is oda indulok.

ANYA: De mi lesz, ha nem találod? Ha már onnan is tovább mentek?

ARTABÁN: Tovább megyek én is. Bejárok minden várost, megkérdezek minden embert. Nem olyan nagy a világ, addig megyek, míg meg nem találom. Addig megyek, míg meg nem halok...

ANYA: Mi a neved?

ARTABÁN: Artabán.

ANYA: Belefoglalom ezt imámba. Amíg csak élek, minden nap kérni fogom Istent: vezéreljen célodhoz...

30 év múlva …..

IV. JELENET

ARTABÁN: Békesség, vitéz katona!

RÓMAI: Néked is, öreg vándor! Honnan jössz?

ARTABÁN: Messziről, nagyon messziről. Ha megengeded, le is ülnék melléd, derék vitéz. Már régóta úton vagyok.

RÓMAI: Mikor indultál'?

ARTABÁN: Már több mint harminc éve. Vagy tán negyven is van már!

RÓMAI: Aha, sejtem. Kereskedő vagy.

ARTABÁN: Perzsiában csillagász voltam. Azóta bejártam a nagy világot, mert nem bölcs az, aki keresi a jelet odafönt, de nem követi idelent.

RÓMAI: Miféle jelet?

ARTABÁN: A Béke fejedelmének csillagát. Te nem hallottál róla?

RÓMAI: Nyugodj meg öreg, nem hallottam. Te bizonyára túl sok könyvet olvastál. Az zavarta meg az eszedet. Figyelj rám! Béke Fejedelme az nincs! Világ uralkodója az van. Mégpedig a római császár, akit én szolgálok.

ARTABÁN: Ez a király hatalmasabb a római császárnál. Legyőzi a békétlenséget, s végül a halált is.

RÓMAI: No akkor nem csodálom, ha térdig kopott a lábad a keresésben. Hol lehet ilyen királyt találni?

ARTABÁN: Az van megjövendölve róla, hogy a földön szegény és alázatos lesz, de mégis nagyhatalmú. Én pedig a szegények és bajbajutottak között kerestem. De valahogy mindig elkéstem.

RÓMAI: Bolond vagy te jó öreg. Kedves, bolond álmodozó...

Tudod kire emlékeztetsz? Arra a szegény názáretire, akit ma végeztek ki a keresztfán.

ARTABÁN: Miért végezték ki?

RÓMAI: Miért... miért? Irigységből! Biztos nem a sok jóért, amit tett. Azt beszélik, rengeteget gyógyított, még tán halottat is támasztott fel. Most aztán a saját népe vezetői bevádolták a római helytartónál.

ARTABÁN: Mi volt a vád?

RÓMAI: Állítólag... királynak mondta magát.

ARTABÁN: "Békesség fejedelme”?

RÓMAI: Az az, valami ilyesmi. A helytartó nem is akarta halálát. De a főemberek addig ágáltak ellene, míg át nem adta nékik. Aztán kivitték a Koponyák hegyére.

ARTABÁN: Merre van az, vitéz?

RÓMAI: Ezen az utcán végig, aztán a kapun kívül balra. De ne menj egy lépést se, mert a kivégzés már megtörtént azóta.

ARTABÁN: Elkéstem volna már harmadszor is, utoljára?

LÁNY: Engedj el, legyen szíved, irgalmazz! Eressz el!

RÓMAI: Csöndesebben hé! Mit akartok?

KERESKEDÕ: Talán... kérem szépen... a vitéz katona úrnak is tetszene meghallgatni engem. Nem nagy ügy az egész ugyebár, csupán csak azt szeretném, ha ezt a leányzót szíveskednék az adósok börtönébe vetni.

RÓMAI: Nem zsidók vagytok ti? Menjetek a saját törvényetek elé!

KERESKEDŐ: Nem lehet vitéz uram. Itt az ünnep a nyakunkon, én pedig nem várhatok tovább! A lány apja adósom volt és meghalt. A lánynak kell fizetnie helyette.

ARTABÁN: Figyelj rám, te kereskedő, nézd meg ezt a drágakövet!

KERESKEDŐ: A magasságos égre mondom, ez egy vagyont ér! Honnan vetted! Eladó?

ARTABÁN: Három volt belőle. mostanra ez maradt. Ez most eladó! Cserébe a lányért!

KERESKEDÓ: Hogyan? Hiszen ezen száz rabszolgát is kaphatsz! Persze az üzlet az üzlet! Ha az enyém a kő, a lány máris szabad!!

ARTABÁN: A tiéd a kő, és eredj Isten hírével. Mi is menjünk leányzó, vezess a Koponyák hegyére! Akkor is ha elkéstünk.

LÁNY: Áldott vagy te uram és irgalmas szívű, mint a Názáreti Mester!

ARTABÁN: Most ne hálálkodj! Vezess és siessünk! A szemem egyre homályosabban lát... a lábaim remegnek...!

LÁNY: Uram, nem a te szemed homályosodik, hanem a nap! És nem a te lábad remeg, hanem a föld... Vigyázzunk, földrengés támadt! Inognak a házak, kövek hullanak a tetőről! Vigyázz, el ne találjon!!

ARTABÁN: Jaj!... Nem, semmi az egész... Csak egy ütés a fejemen. (elbukik) Nem bírok tovább menni... késő!

Sosem találkoztam vele, mindig elkéstem... (fejét lehajtja) (fény kivilágosodik)

JÉZUS: Artabán! Artabán! Szólítlak téged!

ARTABÁN: Kicsoda vagy Uram? Alakod fénylő, mint a csillag, hangod mintha onnan túlról jönne!

JÉZUS - hangja-: Én vagyok az, akit te keresel!

ARTABÁN: Köszönöm, Békeség fejedelme. Téged kerestelek egész életemben, de soha nem találtalak.

JÉZUS: Artabán, bizony mondom néked láttál is, hallottál is engem.

ARTABÁN: Mikor láttalak volna, és mikor hallottalak volna Uram?

JÉZUS: Emlékezz csak! Több mint harminc éve jót tettél egy haldokló beteggel. Olyan az, mintha velem tetted volna! Aztán emlékezz az asszonyra Betlehem forrásnál! Megmentetted a gyermekét a biztos haláltól. És láttam, amit ezzel a leánnyal cselekedtél. Bizony mondom néked, amit az én legkisebb atyámfiaival tettél, én velem cselekedted!

ARTABÁN: A drágakő... hol a három drágakő... neked akartam adni...

JÉZUS: Megkaptam mind a hármat. Bölcsen használtad őket, egy sem veszett kárba. Mert az a bölcs, aki keresi a békességet odafönt, és követi idelent.

Artabán, megérkeztél!

LÁNY: Istenem, meghalt az öreg! De micsoda békesség van az arcán!

... Mintha valaki megsimogatta volna....