„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Alig két hét múlva lesz egy esztendeje, hogy itt álltunk és elbúcsúztunk a hűséges hitvestől, szerető édesanyától - és most újra búcsúzóra gyülekeztünk egybe: búcsúzunk az édesapától. Múlandó voltunkat érezve, szívünkbe csendül az ige igazsága: „Elvégett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak…” sokan azt hangsúlyozzák: egyszer élünk. Annyiban igaz ez, hogy csak egy földi életünk van. Nem lehet az életet megismételni, nem lehet belőle pótvizsgázni. Isten sorompóként állította most előnkbe ezt a koporsót, hogy ráeszméljünk: mekkora felelősség és milyen lehetőség élni! Mert van folytatás, amely így hangzik: „…azután az ítélet.”
Igénk kijózanít bennünket azokból az elképzelésekből, amelyekkel magunkat a halállal szemben nyugtatgatni szoktuk. „Meg kell halnunk, azután a semmi; a halállal mindörökre vége mindennek!” - ezt mondja a hitetlen. „meghalunk, azután a mennyország, minden kétség és nehézség nélkül; meghalni annyi, mint üdvözülni”; mondja a hamis hitű ember. Sokan úgy gondolják, hogy annak, aki meghalt, már jó, mert hiszen a mennyben van, bárki volt is, bárhogyan élt is.
Az ige üzenete e hamis elképzelések helyett föltárja a valóságot. Meg kell halnunk, - azután az ítélet! Isten mindent látó tekintete előtt lepereg életünk filmje. Az is, amit sohase tudott rólunk senki, vagy amit jóformán magunk sem tudtunk önmagunkról. Isten ítélő tekintetet előtt kiderül, hogy életünk legfőbb valósága a bűn; minden vallásosságunk, erkölcsösségünk, becsületességünk ellenére is.
Isten előtt semmivé válik ugyanis minden mentségünk! Az ítéletkor leleplez bennünket: olyannak fogunk látszani, amilyenek a valóságban vagyunk, s nem olyannak, amilyennek bennünket az emberek ismertek. Félelmetes dolog ezt így végig gondolni. Az ember megborzadva kérdi halottjának koporsója mellett: Van-e hát kegyelem, van-e reménység? Miben bízhatom itt, a ravatal mellett, - és miben majd a magam halálos ágyán?
Testvérek, itt szólal meg a második felolvasott igének a vigasztalása: „Van Szószólónk!” semmi mást nem vihetünk Isten ítélőszéke elé, mint bűneinknek az emlékét. De Valaki már ott van; vár bennünket. Az igazságosan ítélő Atya előtt Valakinek joga és lehetősége van így szólni: Atyám, igaz, ez a lélek bűnös, megérdemelné szigorú ítéleted; - de bűneinek ítéletét én már a kereszten magamra vettem; helyette haragod terhét elszenvedtem; vérem hullásáért irgalmazz meg neki! (1Ján 2,1).
II.
B.Gy. aának földi életútjáról tudjuk, hogy ez a 88 éves vándorút tele volt sok nehézséggel, kemény küzdelemmel. Az édesapa korai halála után 10 testvérével együtt a nagyanya szigorú szeretete, nevelése indította el az élet útján. És ezen az úton Isten megáldotta őt. Adott neki hűséges hitvestársat, akivel 55 szép esztendőt tölthetett. Megajándékozta három gyermekkel; bennük örömmel és próbával is. egyiket tíz éves korában eltemette, a másikat elsodorták a világháború eseményei; évekig nem tudott róla, végül újra megláthatta és a sok keserűség után visszatérhetett az apai szívbe az öröm.
Hisszük, hogy az ő életében sem történt semmi sem véletlenségből. Isten hűséges, meg nem érdemelt kegyelme hordozta, a mennyei Atya még elköltözésében is kegyelmes volt hozzá. Azért hát bízzuk őt most is erre a mennyben lévő Szószólóra, Jézus Krisztusra. A benne vetett hittel és reménységgel búcsúzzatok el drága hozzátartozótoktól. Kérjük Istent imádban, fogadja kegyelmesen a hazaérkezőt.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
