82. IDEIGLENES ELVÁLÁS

- gyermek fölött -

Filemon 15.

Gy.T.!
Azon a legáldottabb ünnepen, amelyen egy kisgyermekben Isten közénk jött a mennyből, - innen a földről felszállott a menybe ez a kisgyermek, akinek szomorú ravatalát körülálljuk. A világon sokan örültek, hogy megszületett az a GYERMEK, az Isten Egyszülöttje, ti pedig annak a fájdalmában törtetek össze, hogy meghalt a gyermek: az egyetlen, a pótolhatatlan. Ti könnyeket hullattok ezért a kisgyermekért; - az a Gyermek, az Isten Fia azért jött, hogy könnyeket törüljön, hogy meghaljon mindannyiunkért.

Az én emberi szavam nem tud titeket megvigasztalni. De hisszük, hogy köztünk van ama másik, a mennyei Gyermek, Jézus Krisztus! Tőle kérjetek, igéjétől és Szentlelkétől várjátok az igazi vigasztalást!

II.
Igénk arról beszél, aki megvált most tőletek. Rövid életének alig 11. Esztendejében ment el közületek. Élete igazán aláhúzta a Szentírás tanítását: Rövidek és nyomorúságosak a mi életünk napjai… Kevés öröm, sok próba és szenvedés jelzi útvonalunkat e földön.

Amikor K. L., ez a gyermek megszületett, nem örülhetett neki az édesapa, akit néhány hónappal azelőtt eltemettünk! Az édesapa nem láthatta meg a várva várt gyermeket; a gyermek nem ismerhette meg az édesapai gondoskodást és szeretetet. Isten kegyelméből mégis felnövekedhetett. Édesanyai szeretet, nagymamai gondoskodás védte, óvta, hajolt fölébe szüntelen. S most, amikor igazán örömetek lehetne benne, megvált tőletek, fájó űrt hagyva az édesanya szívében, aki neki életet adott és gondoskodó jósággal felnevelte. És fájó űrt hagyva a lelki édesanya, a gyülekezet életében is, hiszen ott is szeretettel találkozott. Nemcsak a szülői háznak volt kedves. Buzgó vallásórás növendékünk volt, aki másokat is hívogatott, s hozott magával kicsi templomunkba. Most megvált tőlünk; elválaszt tőle néhány deszkaszál… és sajnos, ezen nem változtathatunk!…

III.
De Isten igéje azt mondja, hogy csak ideig-óráig tart az elválás. Ez a földi élet, még ha 70-80 esztendőt tart, akkor is csak ideiglenes itt-tartózkodás. Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Itt mindannyian csak „ideig-óráig”: napokig, évekig tartózkodunk. Innen egyszer mindenkinek el kell menni. Sem a napot, sem az órát nem tudhatjuk, amikor bennünket is hasonlóképpen elszólít, hazavisz az ÚR!

IV.
Ám az ige azzal vigasztal, hogy az elválás is csak ideig-óráig tart. A halál nem jelent örök búcsút. Van feltámadás. Egykor lesz boldog találkozás. Mert apa és fia, akik e földön nem ismerhették egymást, most találkoznak egymással, ama boldogabb világban. Egykor ti is, akik most fájó könnyeket sírtok, találkozni fogtok e szeretett gyermekkel. Mit is mond a felolvasott ige? „Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza.” A mi Istenünk csodálatos átváltoztatást visz véghez bennünk a halál által. Beteg, megemésztődött test helyett dicsőséges testbe öltöztet. Higgyétek ezt, gyászoló Testvérek, drága Gyermeketekre nézve is! A Mindenható Isten, ami szerető mennyei Atyánk egykor visszaadja őt: nem emberi, földi létben, hanem a boldog örök életben. Erre a meghalt, de a halálból feltámadott, győzedelmes Krisztus a kezesség. A Benne vetett hit által nyerjetek fájó gyászotokban vigasztalást és igaz reménységet.

Ámen.