„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Rövid, de súlyos szenvedés után eltávozott e földi életből a mi testvérünk. Azért vagyunk együtt, hogy a búcsúvételnél Istenünk szavát halljuk, s belőle vigasztalást vegyünk. Az ember úgy érzi: rátört a kíméletlen vaksors, mint egy rabló és elvette tőle azt, aki a legkedvesebb. Lelkünkben nincs más, mint a kifosztottság érzése. Az ige pedig arról beszél, hogy nem a rabló sors, hanem az ajándékozó Isten az, akivel szemben állunk, még a ravatal mellett is. ha ezt az isteni kijelentést hittel el nem fogadjuk, úrrá lesz az életünkön a sok értelmetlen „Miért?” miért hogy alig 58 éves korban kell Testvérünknek eltávoznia közülünk, amikor ma az emberi átlagos életkor sokkal magasabb ennél? A hitnek a felelet az, hogy Isten szabja meg az emberi életnek a hosszát, de a tartalmát is, mert egyedül Ő az ÚR. Nem kegyetlen zsarnok Ő, hanem mindent irgalmasan nekünk ajándékozó Atya, akinek hálával kell elismernünk hatalmát és általunk olykor fel nem fogható nagy szeretetét.
I.
Még így is lehetünk tévedések áldozatai. A régi ember azt tartotta: ez a földi élet nem más, mint zarándoklás a siralom völgyén át; nem várhatunk benne semmi jót; essünk hát túl rajta minél hamarabb; csak odaát, ama jobbik világban várnak reánk Isten ajándékai. A mai ember ellenkezőleg: csak itt, e földi életben véli feltalálni az örömet; azt vallja, hogy csak bölcsőtől a koporsóig vannak lehetőségeink; itt van részünk javakban, örömökben, lehetőségekben; - a sír után pedig nincs semmi.
Mindkettő csak féligazság, Testvérek! A teljes igazság a, amit az idő és az örökkévalóság Ura mond, így: „…akár világ, akár élet, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek.”
Nekünk mondja ezt Isten, és nektek, akik e ravatal körül álltok. Tietek a jelenvaló világ: mint Istentől nyert ajándék és feladat. Mindnyájan itt vehetjük át Isten áldásait és itt tölthetjük be hivatásunkat embertársaink javára. És ezenfelül tiétek a következendő világ. Krisztus Urunk hozta közel azt hozzánk. Csírájában már köztünk van az Isten országa, a mennyei dicsőség, az örök élet: a teljes valóságnak testi szemmel nem látható, nem érzékelhető része. Egyaránt hozzá tartozunk a jelenvaló és a következendő világhoz. Mindkettőben benne élünk; a jelenvaló világban a jövendő számára formál minket a Teremtő keze. Alakít bennünket és általunk másokat a mi Teremtő és gondviselő Istenünk!
II.
Állítsunk most már az ige fényébe ezt a koporsót és a számunkra lezárt földi életet. Így nyerünk vigasztalást kétségeink és fájdalmaink közepette.
Sz. G. aát is sok áldásban részesítette Isten ebben a jelenvaló világban. Szülői szeretet és gondoskodás kísérte egész földi életében. Testvéreinek ragaszkodása, egészsége, szívós munkabírása, fizikai erő: mindez az övé volt. Jó kedély, az élet szeretete, boldog tervezgetés a jövendő felől: mindez azt mutatja, hogy szerette ezt a világot és azokat, akikkel sorsa összefonódott. 18 éven át boldog, bensőséges házaséletet élhetett (második házasságában); körülvette fiainak szeretete, unokáinak ragaszkodása. Drága ajándékok voltak mindezek; s hálából igyekezett betölteni rendeltetését, amelyet az ÚR, a Gazda rábízott.
Földi pályája, íme, véget ért. De Isten szeretete nem ért véget, sőt beteljesedik. „Akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek!” Isten az ő számára is hirdettette az igét; megadta a nagy lehetőséget a döntésre, Krisztus kegyelmének elfogadására. És ha Szerettetek élt vele: most övé a mennyei világ; mindaz, amit szem nem látott, fül nem hallott, sem emberi szív soha meg nem gondolt. „Minden a tiétek, ti pedig a Krisztusé”, aki saját élete árán váltott ki minket a bűn, halál, kárhozta hatalmából. Őbenne Isten örökéletet szerző, szerető kegyelme öltött testet. Aki hisz Őbenne, nem veszhet el, hanem megnyeri az örök életet.
III.
Gyászoló Testvérek, számotokra az egyetlen valóságos, hatékony vigasz abban van, hogy drága Szerettetek Istené volt és az övé is marad mindörökké. A jelenvaló és a következendő világon egyaránt. Mindannyiunkat Isten szeretete ölel át e földi létben és az örökkévalóságban egyaránt. Áldásaival elhalmoz, hivatásunk betöltésében megsegít e földön - és átvisz bennünket a dicsőségbe, örök hazánkba, a mennybe. Ebben a szerető, kegyelmes Istenben való hitben búcsúzzatok most drága hozzátartozótoktól (búcsú), mi pedig Isten népének tagjaiként mondjuk, veletek együtt: Isten velünk, viszontlátásra…Krisztusunk kebelén, ott égi honban fenn! Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
