60. HA MEGHALUNK…

Alapige: R�m 14,8.

60. Gy.T.!
    Az elv�l�s szomor� �r�j�ra gy�lekezt�nk e ravatal k�r�. A v�gs� elv�l�s itt, a temet�ben, mindig f�jdalmas. Minden b�cs�v�tel egy kis meghal�s, - de ez a v�gb�cs�, amint nevezni szoktuk, a legf�jdalmasabb. Ilyenkor hi�baval�k a legszebb gondolatok, az emberi vigasz er�tlen.

    �gy vagyunk most is. nem tal�lunk vigaszt abban, amit ez a vil�g ny�jt, forduljunk az�rt Istenhez. � k�zel van hozz�nk a f�jdalom �s a gy�sz �r�j�ban, hogy igaz vigasztal�st adjon.
    I.
    Urunk az � vigasztal�s�t a felolvasott ig�ben ny�jtja: „Mert ha �l�nk, az �rnak �l�nk; ha meghalunk, az �rnak halunk meg. Az�rt ak�r �lj�nk, ak�r haljunk, az �r�i vagyunk.” Ebben az ig�ben benne van az, hogy az �let�nk nem v�letlenek sorozata. Isten�nk akarata n�lk�l semmi sem t�rt�nhetik az �let�nkben. A hal�lr�l valljuk: „az �rnak halunk meg”. Az az �r, aki b�lcsess�g�nek �s szeretet�nek tan�cs�val igazgatta sorsunkat, hozza el hal�lunknak az �r�j�t. Nem valami v�letlen, nem gy�gy�thatatlan betegs�g hozza el a v�get, hanem az �R hazah�v� szav�ra halunk meg. Hal�lunkban az �R kez�be tessz�k le sorsunkat, Krisztus �rdem�ben val� bizakod�ssal.
    Az � tulajdonai vagyunk. Napjaink N�la vannak fel�rva. Emberileg �gy gondoljuk: m�g nem t�lt�tt�k be feladatunkat, m�g nem gondoskodtunk kell�leg szeretteinkr�l; hit�nk azonban azt a felellet adja, hogy az �R tudja a legjobban, mikor t�lt�tt�k be megb�zat�sunkat e f�ld�n. � majd gondoskodik itt maradt szeretteinkr�l.

    Az �rnak halunk meg: ez�rt nem agg�dunk afel�l, hogy hogyan halunk meg: b�kess�ggel, vagy neh�z szenved�sek k�zepette. Nem agg�dunk arr�l, hogy hol halunk meg: otthon-e, vagy idegenben; szeretteink k�r�ben, vagy ismeretlen emberek k�z�tt. Az �rnak halunk meg, Aki b�nt�l �s hal�lt�l megv�ltott benn�nket �s �r�k dics�s�get k�sztett sz�munkra. � visz benn�nket a hal�l karjain haza �nmag�hoz.
    De mindennek felt�tele van, �s ez: „Ha �l�nk, az �rnak �l�nk…” Nem lehet magunknak �lni - �s az �rnak meghalni!

    Ezen a f�ld�n h�romf�le embercsoport �l. Az els� ezt vallja: Az �letem az eny�m. Az�rt �lek, hogy �lvezzem az �letet; �r�m�ket gy�jtsek magamnak. A m�sik embercsoport jelszava ez: a csal�domnak, a munk�mnak, hivat�somnak �lek. Ez az el�bbin�l magasabb c�lkit�z�s. Sz�p �s nemes elgondol�s. De a harmadik a legszentebb, amely az ig�vel vallja, hogy az �rnak �l�nk. Az �v�i vagyunk, Vele a legszentebb k�z�ss�gben �l�nk. Kik tudj�k ezt elmondani? Azok, akik bizonyosak afel�l, hogy Krisztus �rt�k sz�llott al� a f�ldre, �rt�k vette fel a keresztet; �rt�k halt meg �s t�madott fel a hal�lb�l�s a mennyben esedezik �rett�k. Ezek az emberek Urunk ir�nti h�l�b�l �s szeretetb�l Neki akarnak �lni. A Vele val� k�z�ss�g megszenteli �let�ket, �s a hal�lon �t az �r�k dics�s�gre vezeti �ket.

    II.
    Ig�nk vigasztal� �zenet�t igazolva l�tjuk a kopors�ban fekv� aa f�ldi �let�n. Isten sok sz�llal kapcsolta �t mag�hoz, hogy �let�n ki�br�zol�dj�k: � az �R gyermeke. Az �kosfalvi csal�di otthon szeretetk�z�ss�ge, amelyben �t gyermek �rvendett a sz�l�i gondoskod�snak: Isten �r�k kegyelm�nek a f�ldi k�pe. A korai �rvas�g, a f�ldi apa elveszt�se r�utal arra, hogy Isten, az �r�kk�val� Atya mindig vel�nk van �s gondoskodik r�lunk. S.I. aa v�ndor�tja �gy p�ld�zta mindv�gig azt, hogy mi az �r�i vagyunk. Isten adott neki er�t, eg�szs�get, munkab�r�st, hogy szeretteir�l gondoskodni tudjon. Ez�ltal elmondhatta: nem mag�nak �lt. Ti�rettetek, Szerettei�rt �lt: az �zvegy �desanya vigasztal�s�ra, szeret� hitves�nek gy�mol�t�s�ra, akivel h�rom �vtizedet t�lt�tt b�kess�gben �s szeretetben; k�t gyermek��rt (a harmadikat 9 �ves kor�ban vissza kellett engednie Istennek, aki aj�nd�kba adta �t); h�rom kis unok�j��rt… Krisztus Urunk mondotta egykor: Aki meg akarja tartani a maga �let�t, elveszti azt, aki pedig elveszti, �r�k �letre tartja meg azt. S.I. �rettetek, Szerettei�rt vesztette el a f�ldi �letet, hissz�k, hogy megnyerte az �r�k, a mennyei �letet.

    Ezzel a vigasztal� hittel b�cs�zzatok h�t t�le, s mindny�jatok sz�v�t t�ltse be a meghallott ige: Ha �l�nk, az �rnak �l�nk, ha meghalunk, az �rnak halunk meg; az�rt ak�r �lj�nk, ak�r haljunk, az �r�i vagyunk. Mind az �letben, mind a hal�lban, mind pedig az �r�kk�val�s�gban. �men.