„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gyászoló Testvérek, egy sokat szenvedett apostol, Pál inti így Krisztusban testvéreit, amint az igéből hallottuk:”…sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.” Ebben az igében benne van az életünk célja, s benne van az ahhoz vezető út is. - Koporsó mellett állva, megrohannak bennünket a kérdések és kételyek, szívünkben ott a kifosztottság érzése. Miért vagyunk ezen a világon? Mi a célja a sok küzdelemnek, munkának és szenvedésnek? Forduljunk Isten igéjéhez, hogy kétségeink és szomorúságunk között útmutatást és vigasztalást találjunk.
I.
Életünk célja: az Isten országába való bemenetel. Tehát nem ez a földi élet a végcél. Nem a múlandó lét, amelyben sírunk és nevetünk, ölelünk és vétkezünk; könnyeket ontunk, vagy könnyeket fakasztunk, munkálkodunk, ügyeskedünk, élelmeskedünk és szenvedünk. Nem ez a végcél. Itt mindannyian csak vendégek, csak átmenők vagyunk. A jövendőt keressük; nincsen itt nekünk maradandó városunk. Erre tanít bennünket Isten igéje és életünk tapasztalata egyaránt. Valamennyien úton járók, vándorok vagyunk…
A cél: bemenni az Isten országába. Ezt az országot Valaki nagyon közel hozta hozzánk. Ő onnan jött közénk. Kijelentette annak az örök birodalomnak a titkát. Ez a Valaki: Jézus Krisztus, a mi drága Megváltónk. Szenvedett érettünk a kereszten, mivel így, ahogy vagyunk, nem mehetnénk be abba az Országba. Rettentő gyötrelmeivel, vérehullásával megfizetett bűneinkért. A mai nap (Nagypéntek) éppen erre emlékeztet minket. Nyitva immár az ajtó, nyitva a nagy lehetőség; aki megragadja Jézus kereszten átszegzett kezét e földi élte folyamán, az nem a halálba, nem az enyészetbe megy, hanem a halálon át az igazi ÉLETbe! Ez ennek a földi életünknek a nagy lehetősége és felelőssége!
II.
Ám az Isten országába való bemenetel útja nem könnyű. Keskeny út az, amely a szoros kapun át vezet az Életre. Kevesen vannak, akik ezen járnak. A nagy többség a szélesre taposott utat kedveli; azon sokan járnak.
Az ige szerint „sok háborúságon által kell nekünk az Isten országába bemennünk”. Mi ez a sok nyomorúság? Mindenki tudja: az a sok félelem, betegség, gond, szorongattatás, gyász és könnyhullatás, amiben mindenkinek része van. Az ige a valóságot mondja, nem szépít. Van háborúság. Ez próbálja meg a hitünket. De Isten erőt is ad a próbatételek, háborúságok elviselésére. Ezét dicsekszünk a háborúságokban, mert a háborúság békességes tűrést nemz, a béketűrés próbatételt, a próbatétel reménységet, a reménység pedig nem szégyenít meg.
A reménység túlmutat a földi életen; afelé a boldog örök élet felé, amelyet Krisztus Urunk kereszten való szenvedésével megszerzett minden Benne hívő lélek számára. Ez a mi egyetlen vigasztalásunk a koporsók mellett. Itt is, most is.
III.
Helyezzük igénk világosságába ezt az immár lezárt életutat, hadd értsük meg belőle Istenünk üzenetét. Hiszen minden ember Istennek egy-egy levele, üzenete a többi emberhez.
Sz.S.-né, szül. R.G. testvérünknek 76 esztendőt ajándékozott Isten kegyelme a földi vándorlásra. Ennek a földi vándorútnak főbb állomáshelyei: Kolozsvár és Marosvásárhely voltak. A földrajzi állomáshelyeken túl a lélek stációi, állomáshelyei a fontosabbak. Ilyen állomáshely lehetett 25 évvel ezelőtt a házasságkötése. Bizonyára sok olyan mérföldkő volt az életében, amelyre jól esett visszatekintenie. Hét és fél évtizedes életútján Isten kegyelmi ajándéka volt a testi egészség; hiszen nem ismert betegséget, csupán az utolsó hónapokban! Isten drága ajándéka volt szeretteinek a közelléte: hitvestársának a szeretete, leányának ragaszkodása, unokáinak mosolya.
És bizonyára volt ebben az életútban - melyikben nincsen? - szomorúság, bánat, könnyhullatás, háborúság is. de ha ezeket hittel hordozta, Isten jóságát tapasztalta meg ezekben is. mi tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van.
Ezen a szép, hosszas életúton Isten alkalmat adott Szeretteteknek, hogy Jézus üdvösségre hívogatását meghallja. S ha Krisztus Urunk kegyelmét elfogadta, Megváltóját hittel átölelte, akkor nincs miért aggódnotok örökkévaló sorsa felől. Akkor ne e deszkaszálak között keressétek őt, - hiszen immár a mi Urunknál, Megváltónknál van!
E hitnek vigasztaló reménységével vegyetek tőle búcsút mindannyian, akiknek drága volt az ő élete (búcsúvétel) és a boldog feltámadás reménysége alatt mondjuk: Isten velünk, viszontlátásra.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
