„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Most, amikor a halállal állunk szemközt, felolvasott igénk az örökké élőről beszél, aki halott vala és él és akinek adatott minden hatalom mennyen lés földön. Neki a halál fölött is hatalma van. Ezért jövünk az elválás szomorú órájában Őhozzá, hogy Ő adjon nekünk most erőt és vigasztalást.
I.
Erről az örökké élőről, Jézus Krisztusról azt mondja el az ige, hogy figyelemmel kíséri a mi életünket. Ahogyan egykor ott ült, talán sokak számára láthatatlanul, a templom bejáratánál, úgy van ott mellettünk is. figyeli a szívünk dobbanását, a hálánk megmutatását, vigyázza a maga életét mibennünk. És akkor örül, ha gyarlóságaink ellenére, szavainkban és cselekedeteinkben önmagára ismer. Életünk akkor igazi élet, ha régi, óemberi természetünk meghalt és él bennünk amaz új ember, a Krisztus. Akkor tudunk háládatos életet élni, amikor annak örülünk, ha mi adhatunk, s nem mások adnak nekünk; ha mi szolgálunk másoknak és nem mások minekünk.
Krisztus elvárja tőlünk, hogy ilyen legyen az életünk. Ő semmit sem tartott meg önmagának; mindent odaáldozott értünk. És azokban gyönyörködik, akik Hozzá hasonlóan, semmit sem tartanak meg önmaguknak, hanem mindent oda tudnak adni szeretteikért.
II.
Most olyan asszonytestvérünk koporsója mellett állunk, aki nemcsak ismerte, de a mi látásunk szerint élte is ezt az igét. Isten bölcsessége korán kezdte arra tanítani Testvérünket, hogy az életben annak van igazi értéke, amit oda tudunk adni. Amit nem tartunk meg önmagunknak. A hétgyermekes családban, amelyben fölnevelkedett, az édesapa korai halála késztette arra a gyermekeket, - köztük drága Szeretteteket is, - hogy részt vállaljanak az özvegy édesanya gondjából és terhéből. Melléje is állottak; a tanulás mellett keményen dolgoztak; végezték azt, amivel könnyíthettek az édesanyán.
Lehet, hogy ez csak kétfilléres szolgálat volt. Jézus mértéke szerint kedves áldozat az is, ami az emberek szemében elenyészően kevés és figyelemre sem méltó: ha mindenestől fogva odaszenteljük magunkat Isten és embertársaink szolgálatára.
Ama szegény özvegy is, az egykori jeruzsálemi templomban, a legkevesebbet és mégis a legtöbbet adta. Hiszen a gazdagok a feleslegükből adtak. Ha sokat is vetettek a perselybe, bőségesen maradt még nekik is; a szegény özvegy pedig amije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát. (44.v.) Áldozata teljes értékű áldozat volt. A szeretetnek ugyanis ez a jelszava: hálából mindent visszaadni Istennek!
21 éves korában indult el nőtestvérünk a házasélet útján. Senki sem tudja az elinduláskor: milyen hosszú lesz ez az életút. Számára Isten kegyelme 61 esztendőt adott. 61 boldog év; drága gyermekeinek születése, felnevelése; házasságkötésük; ragyogó tekintetű unokák születése, felserdülése; aranylakodalom, gyémántlakodalom: megannyi drága emlék, boldog órák, napok sorozata. Szerettetek tudta, hogy Jézus Krisztus érettünk hozott nagy áldozatáért az egész életével adós. És ezt az adósságot törlesztgette a kicsi és a nagy családban egyaránt.
A kis családban: hitvestársa, gyermekei, az unokák: ők jelentették azt a kört, ahol fáradhatatlanul munkás életét elégette. És a nagy család: Isten gyermekeinek a családja; az egyház, az iskola, ezek jelentették azt a másik területet, ahol felismerte a lehetőséget az adásra, hálája megmutatására. Az egykori Nőszövetség keretében is tudott sok és áldott szeretetszolgálatot végezni. Férjével együtt támogatta az ősi Kollégiumot. Anyagi és szellemi segítségükre mindig lehetett számítani. Ez volt tehát a második, a nagy család munkaterülete.
Szólhatnánk egy harmadik, még tágabb körről is: s akkor felsorakoznék itt sok feléje forduló, segítséget kérő lélek. Sohasem utasította el őket üresen. Amennyit csak tudott, annyit nyújtott; de azt nem tartotta vissza, mind odaadta. Be jó lenne ebben követni őt mindannyiunknak!
III.
Testvéreim, ez az életünk értelme. Ezért vagyunk e világon. Kapunk, hogy adjunk. És minél többet tudunk adni, annál gazdagabban megáld minket a Gazda. Nőtestvérünk odaadta az életét - drága életekért cserébe. Nem csak két fiát nevelte fel, de egyik unokáját is saját gyermekeként nevelgette éveken át; s mindannyiotok között szétosztotta anyai szívének drága kincseit, az utolsó szívdobbanásig.
Van-e értelme az ilyen áldozatos életnek? , kérdezhetnénk. Igen, Testvérek, van. Kettős jutalomban részesül az ilyen élet: földiben és mennyeiben. A földi jutalom az volt asszonytestvérünk életében, hogy nem maradt egyedül. Özvegységének két esztendejében nem maradt magára, hiszen mellette voltatok ti, hozzátartozói: fia, menye, akik áldozatosan ápoltátok őt. De ezen túl reménykedünk a mennyei jutalomban. Aki ugyanis mindent oda tud adni, az mindent megnyer. Krisztus maga tanítja, hogy aki meg akarja tartani a maga életé, elveszti azt, aki pedig elveszti, örök életre tartja meg azt. Hisszük: drága Szerettetek ezt az örök jutalmat is elnyerte a mindenek Urától. Adjunk mi is hálát ezért a jócselekedetekben gazdag életért, imádkozzunk.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
