16. AZ �L�K ISTENE - �reg ember felett - Mt 22,32b.

K.T., Gy�szol� Gy�lekezet!

Istenr�l �s az emberr�l besz�l ez az ige �s arr�l a kapcsolatr�l, ami Istent az emberrel �sszek�ti. Azt mondja el az ige, hogy az ember Isten� �s Isten az ember�. Isten az �brah�m, Izs�k �s J�k�b Istene valamint mindazok�, akik az �brah�m, Izs�k �s J�k�b �tj�n j�rnak. Kett�s vigasztal�st jelent sz�munkra ez: el�sz�r azt, hogy b�rmi is t�rt�nj�k vel�nk ezen a vil�gon, nem vagyunk teljesen elveszettek, nem csavargunk gazd�tlanul, mert van vez�rl�, t�pl�l�, oltalmaz� �s megnyugtat� P�sztorunk: van Isten�nk. Bolyainak, a nagy h�v� tud�snak a mond�sa jut az esz�nkbe: Isten sok mindent elvehet az embert�l, de nem veszi el a legnagyobb aj�nd�kot: �nmag�t.

A m�sodik vigasztal�s, amelyet Isten ezen az ig�n kereszt�l �zen az, hogy nem �nmagunk�i vagyunk, hanem Isten�i. � a mi Isten�nk. Az, aki �brah�mnak az �g�retet adta �s be is teljes�tette, aki Izs�kot megmentette a hal�lb�l, aki J�k�bbal �s J�k�b mellett harcolt, - az a mi Isten�nk. Milyen nagy �r�met jelent a mi lelk�nknek, amikor mi is elmondhatjuk az �nekk�lt� szavait: „Van Istenem, ki hat mindenbe m�lyen, / S egyszerre l�tja mind, mi volt s j�vend el, / � tudja, hol, mikor, mivel seg�ljen / �s csak j� c�lra, csak b�lcs eszk�zt rendel…” Nem csak mi vagyunk az � tulajdonai, de Szent Fia �ltal � is eg�szen a mienkk� lett.

Ezt a kett�s �r�met �rezte meg f�ldi �let�ben a mi igen szeretett aty�nkfia is, akinek kopors�ja mellett �llunk. T�bb gyermeket nevelt fel, de �let�nek utols� esztendej�ben m�gis sokszor kellett f�jdalmasan eml�keznie arra, hogy senkije sincs. Hitvese m�r egy �vtizede elindult �el�tte azon az �ton, amelyre � is mindig k�szen �llott. Testv�rei, gyermekei nagy t�vols�gra szakadtak t�le. �s � m�gis boldog rem�nys�ggel �let tov�bb az �let�t. Tudta, hogy van Valakije, aki b�lcs gondvisel�s�vel szeret� �desatyak�nt int�zi az � �let�t is: van Istene. Van Istene, aki az �r�mtelens�gben �r�mforr�sa volt, a rem�nytelens�gben rem�nys�ge, a nagy t�rstalans�gban mindv�gig h�, - az emberekn�l sokkalta h�vebb - t�rsa volt. Az � kegyelme tette lehet�v�, hogy napr�l napra jusson a mi elk�lt�z�tt testv�r�nknek egy darab keny�r �s egy t�ny�r meleg �tel. Kegyelme seg�tette meg, hogy 88 �vnek a terh�t, sokf�le aggodalmat hordozva, de m�gis el tudott menni a vas�rnapi istentiszteletre. Senki sincs k�z�tt�nk, akit elk�lt�z�tt testv�r�nkh�z a v�rs�g kapcsolata f�zte volna, de �sszekapcsolt vele egy enn�l sokkal er�sebb kapcsolat: a hit. Mert ez a mi aty�nkfia hitt abban az Istenben, akir�l ig�nk azt mondja, hogy � „…nem a holtaknak, hanem az �l�knek Istene”.

Ez a hit pedig �l� hit volt. Vil�g�tott, mint az asztal k�zep�re �ll�tott m�cses. Hirdette, hogy a legnagyobb boldogs�g az emberi �let sz�m�ra annak a tudata, hogy van Isten.

De azt mondhatn� valaki, hogy mit haszn�l mindez? Mit �r ez a hosszas, munk�ban �s szolg�latban elt�lt�tt �let, ha v�g�l m�gis csak elj�tt a hal�l pillanata? Mit �r a hit, a rem�nys�g, a szeretet, ha �lete v�g�n nem emeltetett az egekbe, mint �n�k, hanem neki is meg kellett halnia, mint minden m�s embernek, aki csak megsz�letett?

Erre is felel az ige �zenete. Azok a szavak, amelyeket egykor maga Isten mondott M�zesnek, most a hal�lon is diadalmaskod� J�zus ajk�r�l hangzanak fel�nk. � mondja meg, hogy kicsoda Isten, �s hozz� teszi: „Az Isten nem holtaknak, hanem �l�knek Istene.” Azt jelenti ez az ige, hogy Istennek nem az a c�lja az emberrel, hogy e f�ldi �let t�bb, vagy kevesebb �veinek le�l�se ut�n �r�kre elporladjon, hanem hogy a hal�l ut�n ism�t megeleven�tse. Nem a halottakkal akar Isten az �r�kk�val�s�gban k�z�ss�gben lenni, hanem az �l�kkel. A 88. zsolt�r 11. verse szerint: „Avagy a holtakkal teszel-e csod�t? Felkelnek-� vajon az �rnyak, hogy dics�rjenek t�ged?”

A mi elk�lt�z�tt testv�r�nkkel is ezt teszi Isten. Megeleven�ti �t, hogy az �r�kk�val�s�gban dics�rhesse Isten�t, �s hogy Isten ott az � Istene legyen. Lelke m�r el�re ment Krisztushoz, az � fej�hez, az utols� napon pedig az � porlad� hamva felett is meg�ll az �R, hogy a romland� test hely�be romolhatatlant h�vjon el�. Sokszor �rezte meg aty�nkfia e f�ldi �letben is Istennek kegyelm�t �s szeretet�t; de �g�ret�nk van arra, hogy Isten m�g enn�l is sokkal t�bbet tartogat az � sz�m�ra a mennyei otthonban. Az �l�k Istene v�rja �t ott ezekkel a szavakkal: J�l vagyon, j� �s h� szolg�m, kevesen volt�l h�, sokra b�zlak ezut�n: menj be a te Aty�dnak �r�m�be.

Nek�nk, �l�knek pedig azt mondja az ige, hogy Isten a mi Isten�nk is. nek�nk is �g�ri az � ig�je �ltal a hal�l feletti diadalmat, a felt�mad�st, az � szent Fia, a mi Urunk J�zus Krisztus �ltal �s am�g e f�ldi �letben j�runk, sz�ntelen�l h�vogat benn�nket �nmag�hoz, hogy Szentlelk�vel megeleven�tsen, hogy ne legy�nk t�bb� a b�n fogs�g�ban s�nyl�d� �l�halottak, hanem igaz�n �l�k. Isten az �l�knek az Istene, s ez�rt azt akarja, hogy mi az � Anyaszentegyh�z�nak val�ban �l� tagjai legy�nk. Ezt a f�ldi �letet az�rt aj�nd�kozta nek�nk, hogy itt dics�rj�k �t, embert�rsaink el�tt minden besz�d�nkkel �s minden cselekedet�nkkel. A mi elt�vozott aty�nkfi�t pedig az�rt aj�nd�kozta nek�nk, hogy �lete p�ldaad�s legyen sz�munkra ezen az �ton. K�sz�nj�k meg Isten gondvisel� j�s�g�t, adjunk h�l�t neki ig�j�nek vigasztal� �zenet��rt �s k�ny�r�gj�nk Hozz�, hogy maradjon tov�bbra is a mi gondvisel� P�sztorunk, szeret� Aty�nk �s Isten�nk.

�men.