6. „NEM HALT MEG, ALUSZIK” Mt 9,18-19 és 23-25.

Gyászoló Testvérek!

 

Egy ember megy a kétségbeesés rettentő fájdalmával és a hit reménységével Jézushoz, segítségét kérve. Leányáért könyörög, aki Máté és Lukács evangélista elbeszélése szerint még nem halt meg, de halálosan beteg. Márkkal együtt, mindhárom evangélista egyet ért abban, hogy ez a férfiú hittel fordul Jézushoz. Hiszi, hogy a Mesternek van hatalma a betegség felett. Itt is azt olvastuk, hogy ez a főember így szól Jézushoz: „Jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.”

Gy.T! Ti is így borultok le immár egy esztendeje nap mint nap a mindenható Isten előtt és Jézus, az Áldott Orvos előtt. Lélekben azt kértétek: Jöjj, Úr Jézus, vesd rá a kezedet és megéled a mi drága Szerettünk. Amikor földi orvosokhoz küldtétek őt, tulajdonképpen akkor is azt imádkoztátok: Jer, ÚR Jézus, vesd reá a te kezedet és megelevenedik! 

Mit tesz a segítségül hívott, mit tesz Jézus?

„És felkelvén Jézus, követé őt tanítványaival együtt.” (19.v). Ilyennek ismerjük mi is a mi Urunkat, megváltónkat. Az Ő segítségére szükség van, azt Ő nem fogja megtagadni. Ezt a hitnek a bizonyossága. Jézus nem keresi azt, hogy vajon lehet-e még segíteni, vagy már nem. Ő megy. Jézus feltétlenül bizonyos az Atya dolgában; amire Őt Isten elküldötte, azt Neki cselekednie kell. Ebben a végtelenül szerető Jézusban maga a könyörülő Isten indult el felénk, emberek felé.

Már az út jó felét megtették, amikor szembejövő küldöttek ezt a szomorú hírt hozzák: Meghalt a leányod, ne fáraszd tovább a Mestert! Elgondolásunk szerint az lett volna a legtermészetesebb, ha Jézus visszafordul. Ha a segítséget kérő főember megköszöni a Mester jóakaratát, de most már a továbbiakban nem veszi igénybe azt, hiszen most már nincs mit tenni. De az igaz hit nem ismeri a visszafordulást, a félbehagyást. Ezt a hitet megerősítendő, fordul Jézus bátorító szóval az édesapához: Ne félj, csak higgy! Meghalt-e a beteg, vagy nem, az Őreá nem tartozik, de még az apára sem. Az ő dolguk az, hogy a hitnek az útján végig menjenek, a többi az Isten dolga. És ők végig is mentek ezen az úton!

Gyászoló Testvérek, most Ti kell hogy végig menjetek ezen a hit-ösvényen. Az emberi gondolat az, hogy vége van minden lehetőségnek. Nincs miért kérni, imádkozni: ne fárasszuk tovább Istent. De Jézus biztat: ne félj, csak higgy! Még akkor is, ha meghalt? Igen, még akkor is! Abban, hogy meghalt a leánya, Jairus nem kételkedett; tehát Jézusban kételkedjék? Nem, ha az egész világ ellene mond is: az az igaz, amit Jézus mond. 

Pedig az emberi tapasztalat ellen mond a hitnek. Jairus házánál a siratók, a sípolók, a tolongó sokaság: a hit cáfolata. Itt ez a koporsó, a virágok, a könnyek, a gyász: minden a halál kegyetlen valóságát hirdeti. És mégis nem ez, hanem a Jézus szava a valóság. Az előlünk elrejtett, de a teljes valóság, az Isten igazsága!

Jézus ugyanis ezt mondja: „A leányzó nem halt, hanem aluszik”. A kételkedők, hitetlenek kinevetik Őt, - és mégis Jézus szava az igazság.

/A hitnek ezt az útját, ezt a keskeny utat kell végigjárnotok. A hitetlen számára a halál végleges tény; azon már semmilyen hatalom nem változtathat. A hívő számára csak olyan a halál állapota, mint az alvás, az álomé. Akár az alvás, öntudatlan állapot ez is. Tudjuk: hiába szólongatjuk az alvót, az nem válaszol. Nem tudok az alvóval kapcsolatot teremteni, beszélgetni. De az álomból van ébredés! Jézus számára csak álom a halál; és ennek bizonyságát is adja: „Bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt.” Jézus hatalma nagyobb a halál hatalmánál. Ez a mi boldog vigasztalásunk, Testvérek!

II.
Testvérek, én tudom, hogy milyen fájdalmat jelent számotokra, elengedni ezt a kezet. Azt a kezet, amely számotokra gyöngéd szeretetet, jóságot jelentett. És mégis el kell engednetek. Át kell engednetek egy erősebb, gyógyító kegyelmes kézbe Őt.

De hiszen eddig is a Jézus kezében volt. 44 esztendős rövid földi élete csak nektek, csak nekünk, csak felőlünk nézve oly rövid. Isten bizonyára elérte vele azt a célt, amiért őt életre hívta ezen a múlandó világon. Mert hinnünk kell, atyámfiai, hogy addig innen el nem mehetünk, amíg Isten el nem éri a célját velünk; ameddig kiszabott dolgunkat el nem végeztük.

Nőtestvérünk a Jézus kezében volt eddig is. Szerette Jézust, szerette hallgatni az Ő szavát; az Ő megváltott gyermeke volt. Mit is mond Jézus az övéinek? „Az én juhaim halják az én szómat és ismernek engem és követnek engem…és én örök életet adok nékik és soha el nem vesznek;… senki sem ragadja ki őket az én kezemből.” Drága Szerettetek fogta a Jézus kezét: belőle merített erőt, Vele volt mind az örömben, mind a szomorúságban, mind egészségében, mind betegségében. Fogta a Jézus kezét és az ÚR vezetgette őt önmaga felé, hazafelé.

A halálban pedig nem történik más, mint az, hogy Isten átalvisz bennünket a hozzánk közelebbi kezéből a tőlünk távolabbi kezébe. De az Ő kezéből senki el nem veheti az életünket. Gyászoló Szerettei: Hittel és alázattal ragadjátok meg a Megváltó kezét és Őbenne vigasztalást találtok fájdalmatokban.

Ámen.