TEMETÉSI BESZÉDEK ÚJTESTAMENTUMI TEXTUSOK Marosvásárhely, 2000.

1. TANÍTVÁNYSÁG. Mt 4,18-22

 Gy.T.!
Igénk arról beszél, hogy Jézus úton van, meglát és megszólít embereket. Akiket megszólít, azokat a maga követésére hívja és ezzel az életüknek igaz tartalmat ad. Azóta is sokszor végbement ez az esemény. Jézus az örök vándor, aki éppen úgy, mint egykor a Galileiai tenger mellett, - a Maros mellett, vagy a földkerekségnek valamely távoli pontján, gyűjtögeti kétezer éve a tanítványok seregét. Megérint egy-egy életet a keresztségben, megszólít a konfirmációban; küldetést ad az életünknek és annak betöltéséhez kegyelmei ajándékokat is az Övéinek. Az a boldog ember, aki ezt a hívást meghallja és hitben felel is arra. Az, aki engedelmesen követi az Urat. Az egykori tanítványok odahagyták a kicsi biztosat a nagy bizonytalanért: a családot, az otthont azért, hogy Mesterük nyomában magasabb rendeltetésű életet éljenek, s így igazán boldogok legyenek.

Ez a hajdani történet ismétlődött meg Z. J. aa. életében is. Az első hívást úgy halotta meg Marosszentkirályon, szülőfalujában, mint egykor Simon és András a tenger mellett. Ő is halász volt; mint egykor a tanítvány-jelöltek, ő is ebben a foglalkozási ágban kereste mindennapi kenyerét. Innen hívta el őt az ÚR: Kövess engem! Hagyd ott a kicsiny, meghitt hajlékot, s jöjj utánam, kövess engem a hontalanságban, a nyomorúságban, a háború sodrába, a nélkülözésbe, az életveszedelembe, halálos betegségbe. Így neveli ma Jézus Krisztus a tanítványokat, s azoknak így kell megtanulniok azt, hogy minden útaikban Jézusra bízzák magukat.

Így járt Z. J. is a háború poklában, a fogolytáborok nyomorúságában, ahol tucatszámra hulltak el mellőle az emberek; így tanulta meg a szenvedés útján követni a Nagy Szenvedőt, Krisztus Urunkat. Ezen az úton tapasztalta meg, hogy Jézus Krisztusnál van a megtartatás. Akit Ő elhív, arra gondot visel; az nem veszhet el, míg feladatát, küldetését be nem töltötte.

Megmenekült, mert Krisztus nem egyesével, hanem valakivel együtt hívta és hívja el ma is tanítványait. Itt az igében Simont Andrással együtt, majd Jakabot Jánossal együtt. Gyöngéd szeretet egymásra bízza az elhívott tanítványokat, hogy ahol az egyik erőtlen, ott a másik legyen erős, és ha az egyiknek túl nehéz a teher, akkor a másik segítsen hordozni azt. Így hívott el Titeket is együtt az ÚR, mint gyermekkori ismerősöket és barátokat, hogy a házasság szent szövetségében egyesülve munka- és küzdőtársak legyetek. És mint a tenger hajótörötteit általában a többi hajós veszi föl és segíti életre, úgy kellett tenéked is, gyászoló hitvese, felkutatnod társadat, az élet hajótöröttjét a nagyenyedi, a foksányi és a földvári táborokban, hogy gondviselő szeretettel új életre melegítsed és segítsed őt.

Másodszor is szólott Jézus Krisztus tihozzátok, tanítványaihoz: Kövessetek engem! Kövessetek a munkában, a szeretetben, a szolgálatban. Együtt hallottátok meg ezt a parancsot is. És engedtetek Neki. Szorgos fáradságotok eredményeként elkészülhetett a hajó: a kicsiny hajlék, amelyben több mint három évtizedet tölthettetek csöndes békességben és boldogságban.

Krisztusnak az egykori galileai halászokhoz szóló elhívó szava egykor így folytatódott: Azt mívelem, hogy embereket halásszatok! Ezzel a szóval Urunk a földi élet fáradságos munkáján túl megbízta őket a lelkek gondviselésével. Z.J.-et is megbízta Urunk erre a szolgálattal is. Alsóvárosi egyházközségünk megalakulásakor már pótpresbiteri, utána rendes presbiteri tisztet viselt mind mostanáig. Úgy ismertük, mint csendes, halk szavú, szolgálatra mindig kész, betegen is hálát adó, Megváltóját forrón szerető, hűséges munkatársat. Testvéreim, a tanítvány csak így lehet emberek halásza, aki a szeretet hálójával fogja meg a másik embert, hogy az is a Krisztusé lehessen.

És most harmadszor is szólott a Megtartó Krisztus szava: Kövess engem! , és erre a szóra, mint a halásznak a hálót, azonnal le kellett tennie a munka eszközeit és menni kellett Őutána. Ahogy egykor Jakabnak és Jánosnak oda kellett hagyniuk az atyjukat, mert felsőbb parancsot kaptak, úgy kellett most itt hagyni téged, Gyászoló Hitvese, a te hitvestársadnak. Hisszük, hogy ebben az eltávozásban is Krisztusát követi. Ahogyan az engedelmes szolgálatban és a szenvedésben követte Urát, Megváltóját, úgy követi most is, a halálon át az igazi életbe.

Azért hát hittel végy búcsút tőle, s vegyünk búcsút mindannyian, akik szerettük, tudván, hogy hazatért. Eleink nem azt írták a sírkövekre, hogy : Itt nyugszik ez és ez, hanem ezt: Itt várja Krisztusát ez meg ez a testvérünk. Mi hisszük, hogy csak a test várja itt a halálon is Úrrá tett Krisztust. Lelke immár hazatalált Őhozzá, az elhívó és a jutalmat adó Mesterhez.

Ámen.