96. AZ ÚR SZEREZTE

- tragikus halál áldozata fölött -

Alapige: Ámós 3,6.

Gy.T.!
A kürt harsogása, amiről az ige szól: vészjelzés volt. Azt jelentette: valami nagy veszély fenyegeti a várost, valami nagy baj közeledik. Olyan volt ez egykor, mint a mai idők szirénabúgása. Vagy mint a temetésre hívó harangszó. Jelzi, hogy nagy baj, szomorúság, fájdalom szakadt reánk. És ahogyan régen, a kürt harsonásakor tette a megriadt nép: úgy riadt meg a mi szívünk is a szomorú hír hallatára. Odalett egy ifjú élet, a halál elragadott egy élete tavaszában lévő ígéretes reménységet, D.S. 25 éves ifjú testvérünket! Baj történt a városban, úgy, ahogyan az ótestamentumi igében olvastuk, s ezt a bajt nem lehetett elhárítani. Nem tartóztathatta fel a halált sem a szülők szerető csókja, sem a testvér ragaszkodása, sem az öreg nagyszülők imádsága, sem az orvosok minden lehetőt megkísérlő tudománya és igyekezete. Visszavonhatatlanul bekövetkezett a baj egy kicsiny családban, egy munkatársi közösségben, egy városban; egy szeretetben összekovácsolódott embercsoport körében.

És most keressük a nagy bajban a vigaszt. Van-e vigasztalás, van e balzsam ekkora fájdalomra, találunk-e ilyen rettentő gyászban enyhülést? Mi, emberek, csak résztvevő szavakat tudunk mondani, mi csak veletek együtt sírni és szomorkodni tudunk. Tőlünk csak ennyi telik. Forduljunk azért az örök vigasztaláshoz: Istenünk örökké megmaradó beszédéhez. Csendesüljön szívetek; itt most a mi Urunk van jelen; ő szól most hozzátok!

II.
Isten igéje nem kicsinyli le a halál rettenetességét. Isten jól látja szívetek szomorúságát, mély bánatotokat. Baj van a városban, gyász van a szívetekben; összetört a reménységetek, ezt mind jól látja jól tudja Ő. Sőt, az ige szerint: „Lehet-é baj a városban, amit nem az ÚR szerezne?” Azt jelenti ez, Gyászoló Testvéreim, hogy a ti mostani fájdalmatok mögött nem valami kikutathatatlan sors szeszélye, hanem az Úr áll. Nem a véletlen, nem a vaksors, nem valami ellenséges hatalom. Hanem az ÚR, a mi Istenünk! Az az ÚR, aki minden életnek teremtője, gondviselője, fenntartó Ura. Aki szeret bennünket; noha olykor általunk nagyon nehezen felfogható módon mutatja meg az Ő szeretetét. Azt bünteti, kit szeret, szoktuk idézni az Ő szavát. Annyira szeretett bennünket, hogy tulajdon Egyszülött Fiát is halálra adta érettünk. Az egyetlen egyet, a legdrágábbat! Akkor hogyne ajándékozna Vele együtt mindent minékünk?!

Az ÚR szerezte! Ha ezt a szót, ezt az üzenetet elfogadjátok, akkor mindjárt másképpen látjátok ezt a bajt, ezt a szíveteket olyan nagyon próbára tevő fájdalmat. Akkor e mögött a koporsó mögött a meghalt és feltámadott Jézus Krisztus áll. Ő hívja magához, nem csak a 70-80 éveseket, meg a még idősebb embereket, hanem az ifjabbakat, a gyermekeket is. Ma is így szól, mint egykor régen: „Jőjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, én megnyugosztallak titeket!”

Ha ezt nem hinnénk, úgy csak a kétségbeesés maradna számunkra. De mert hisszük, megnyugszunk Isten akaratában. Addig senki meg nem halhat, amíg Isten azzal az élettel a célját el nem érte! - Drága szerettetek 26 éven át a Tietek lehetett. Istentől kaptátok, Neki adjátok vissza. Minden reánk bízott kincs, minden érték, minden élet a Gazdáé, az Úré és nekünk el kell számolnunk vele. Neki kell fölnevelni gyermekeinket, akiket karjainkba helyez. És Neki kell átadnunk, átengednünk engedelmes szívvel azt, akit Ő hazahív Önmagához.
III.
Az ÚR szerezte! Benne van e szóban az is, hogy Isten van a mosolyunk mögött, - de a könnyeink mögött is. Mindkettőt felhasználja arra, hogy magához vonja a szíveket. A pásztor olykor a karjára veszi a kisbárányt, mert tudja, hogy akkor kényszerítés nélkül is követni fogják a juhok. Gyermeketekkel is ezt cselekedte Isten. Vigasztalást tehát csak Nála, csak Őbenne találtok.

Most szomorú a kürtzengés szava, szomorú a harangok zúgása. De ígéretünk van arra, hogy egykor eljön a mi Urunk riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával - és akkor feltámadnak mindazok, akik meghaltak a Krisztusban! Ez a mi vigasztalásunk a halál hatalmával szemben. Hisszük, hogy lesz egy boldog, örömteli találkozás a meghalt és feltámadott Jézus Krisztussal, életünk megváltó Urával. És hisszük, hogy akkor viszontlátjuk azokat is, akik most Nála vannak.

Az élő Krisztusba vetett hittel búcsúzzatok drága szerettetektől, bánatos szülők, drága nagyszülők, rokonok, barátok, munkatársak, Gyászoló Gyülekezet. Mondjuk hittel: Isten velünk, viszontlátásra.

Ámen.