„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Legfájóbb érzésünk a tehetetlenség. Annak a megtapasztalása, hogy akarnánk, cselekednénk… de nincs erőnk, nincs hatalmunk hozzá. Úgy érezzük magunkat, mint a megkötözött szárnyú madár: fölrepülne, de nem tud, szárnyalna, de megkötözi a rá rakott bilincs. Ilyen lehet annak az orvosnak a helyzete, aki segítene, de nincs a kezében az életmentő gyógyszer. Vagy a szülő, aki kenyeret adna gyermekének, de az egész házban egy falat sem található. Vagy bármely ember, aki szeretne vigasztalást nyújtani a szomorkodóknak, és nem tud vigasztalni, mert csak ember!
Így érezzük magunkat e koporsó mellett. Mit is mondhatna emberi szó annak a fájdalomtól mgtőrt szívű édesanyának, annak a kétségbeesett édesapának, azoknak a megdöbbent hozzátartozóknak, akik e szomorú ravatalt körülállják? Mit mondhatnánk nektek, Gyászoló Testvérek, amiben vigasztalást, erőt, útmutatást találhatnátok? Van- e egyáltalán ilyen emberi szó?
Megnémultam! Íme, azt mondja Isten igéje is. Hallgatok, mert minden szó csak fájdalmat hív elő. Arról beszéljek-é, ami csak feltépné a fájó sebeket? Hogy mit jelent az egyetlen gyermek élete, - és hogy milyen fájdalmas űrt hagy annak a halála? Hogy mit jelent reggel üdén, egészségesen, fiatalon - nem egészen 20 évesen - munkába menni,… és soha vissza nem térni?! Beszéljek-e arról, hogy mi minden lehetett volna még a koporsóban nyugvó ifjú emberből. - és most már nem lesz más belőle, mint szétomló por a föld porában…?
Ennyi volna-e csupán egy emberi élet? Az ige bizonyára ilyen tragikus mélységekre tekintve szól így: Megnémultam. És az igehirdető pásztor, az igehallgató gyülekezet tagjaival együtt így nyújtja ki felétek, Gyászoló Testvérek, a kezét, ezzel az egyszerű emberi, sőt isteni szóval, hiszen az ő igéjéből, az örökélet beszédéből vettük: Megnémultam!
II.
És mi legyen a Ti szavatok, Gyászoló Testvéreim, akiket ilyen súlyosan érintett az Isten keze? Mit tehettek az elviselhetetlen fájdalom súlya alatt? Az ige ezt mondja: nem nyitom fel szájamat!
Jól tudom, Testvérek, hogy ez nagyon nehéz. Aki szenved, attól senki sem veheti el a panaszkodás jogát. Azt a jogot, hogy legalább kifejezést adjon a maga szenvedésének. Ezt teszi minden ember, hívő és hitetlen egyaránt.
A nagy kérdés az: hogyan tesszük? Lehet a csapás súlya alatt megkeményedni: megátkozni Istent, az emberi sorsot, a körülményeket, mindent. A mellettünk settenkedő Gonosz nekünk is ezt tanácsolja: átkozd meg az Istent és halj meg! Akárcsak a súlyosan próbált bibliai szenvedőnek, Jóbnak. Sokan ezt teszik. Nem lesz általa könnyebb a fájdalom. Nem következik belőle vigasztalás! Lehet mást mondani és tenni. Azt, amit ugyanez a Jób mondott: Az ÚR adta, az ÚR vette el, áldott legyen az Úrnak neve! És lehet úgy tenni, ahogyan a zsoltáros tett: nem nyitom fel szájamat…
Isten adjon nektek erőt, Gyászoló Testvéreim, hogy így tudjatok cselekedni! Ne nyíljon fel a szátok: Ne hangozzék belőle átok-panasz, zúgolódó, számonkérő, hitetlen és engedetlen beszéd! Keresztyén ember gyászához a hallgatás az illő. Azért, hogy ne vétkezzetek. Kérjetek Istentől erőt és mondjátok: Uram, nem nyitom fel szájamat…
III.
Ahhoz, hogy ezt megtehessétek, hitre s erőre van szükségetek. Mi ennek a hitnek a tartalma? Az, amit az ige így mond: mert Te cselekedted.
Ami itt történt: Isten cselekvése. Nem a „sors szeszélye”, nem a kiszámíthatatlan véletlen következménye. Református keresztyén hitünk arra tanít bennünket, hogy „semmi sem történik véletlenségből,… minden Isten atyai tanácsából és akaratából jő”. Isten cselekedte!
Miért cselekedte? Tudom, hogy ez a következő kérdésetek. De Istent nem vonhatjuk számadásra. Ő az élet adója és Neki joga van az életet vissza is venni. De miért ily fiatal korban, miért nem késő öregségben, hosszú életút végén? Testvérek, Isten nem tartozik magyarázattal senkinek. A fazekas úgy formálja a kezében lévő agyagot, ahogyan akarja. Az egyik edényből asztali díszt, a másikból konyhai edényt, a harmadikból valami egyebet formál. Mi mindannyian agyagok vagyunk a fazekas kezében. Így látta ezt jónak a Teremtő.
Miért szólít el Isten egy-egy életet a mi látásunk szerint idejekorán? Azért, hogy figyelmeztessen: becsüljük meg az életet. Azért, hogy jobban szeressük egymást. Mert nem tudhatjuk, hogy meddig szerethetjük egymást. Azért, hogy mi, akik még egy ideig itt maradunk, szívünkre vegyük, okuljunk belőle. Számbavegyük a bűneinket és gondoljunk arra, hogy Isten is odaadta az Ő egyszülött Fiát, és ez a nagy odaadás nem volt értelmetlen áldozat; bűnbocsánat, üdvösség szá.,lki98rmazott belőle. És mert a Nagypénteket Húsvét követte: Krisztusnak, az egyszülött Fiúnak az áldozatáért van feltámadás és van örök életünk. Vegyétek hát szívetekre Isten szavát: „Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.” Így vegyetek búcsút drága szerettetektől, Isten akaratában megnyugodva.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
