„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gy.T.!
Azon az estén, amelyen földre szállott az ég és a föld királya, aki lehozta közénk az Életet, - számotokra a halál érkezett meg. Családotokba viharként robbant bele és alig 10 perc alatt megfosztott titeket az apától, a szerető hitvestárstól, a testvér- és nagyapától. Ilyen döbbenetes esetnek a láttán azt kérdezzük: Hát csak ennyi az ember? Az ember, aki azt hiszi, hogy körülötte forog az egész világ! Ezért annyi harc, küzdelem, tülekedés? Évezredek rohantak tova az idő végtelenségében, de a múlandósághoz való viszonyunk nem változott. Krisztus előtt 406-ban írja Szofoklész: Úgy látom, hogy mi, élők, csak tűnő képek és üres árnyékok vagyunk.” A bibliai ige ezt az érzést így fogalmazza meg: „Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem teelőtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is…” (6.v.)
Bizony megrázó számunkra annak a tudata, hogy az élet múlandó. Nem más egy-egy emberi élet, mint hullámzás az óceán végtelenjén. Kevés ideig látszik, aztán elsimul. Mintha nem is lett volna… Miért hát a munka, küzdelem? Ha úgyis minden elmúlik… Testvérek, munkánknak csak akkor van értéke, ha összhangba hozzuk azt az örökkévalósággal. Máskép: merő hiábavalóság. Munkánk, sikerünk, boldogulásunk a vég felé siet. A cél felé kell tekintenünk. Útra készen kell állnunk mindenkor. Földi életünk megbízatás, amit teljesíteni kell. Így lesz örökkévaló a jelentősége. Mert van ítélet, lesz számadásra vonás. Ez adja múló létünk nagy felelősségét. Hűségeseknek bizonyultunk-e vagy nem? Ez a nagy kérdés, aminek az ítéletben kell eldőlnie.
Sz. Gy. aa. élete 72 esztendeje alatt, amint ismertük őt, hűséges munkálkodásával igazolta a keresztyén ember hitvallását: azért vagyunk a világon, hogy szolgáljunk. Szerette családját: gyermekeit, unokáit; s a munkáját is. Józan éltű, munkás jellem; akire építeni lehetett. Mi mást mondhatnánk róla? Egyszerűség, kötelességteljesítés jellemezte. És ez nem kevés.
Napjai elfogytak és most hazatért földi vándorlásából. Isten kegyelme volt az is, hogy nem szenvedett sokáig. Csendes volt az átköltözése. Vajon szoktunk-e csendes halálért imádkozni?
Az ősi héber irodalomban van egy elbeszélés, amely arról szól, hogy a hirtelen halál alkalmával Isten hajlik le az emberhez, csókjával érinti a lelkét, - s az emberi lélek abban a pillanatban elröppen a testből. Szép halál valóban : az Isten csókjától halni meg!
Elmondhatjuk: a megboldogult lelkéért maga Isten jött el. Az ige azt mondja: életünk olyan, mint a semmi. De ehhez a semmihez Isten lehajolt és szeretetének csókjával érintette. Ez az érintés mindnyájunkra nézve megtörtént a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ő azért született, hogy értünk szenvedjen, meghaljon a kereszten. Halála és feltámadása által legyőzte a halál hatalmát, nekünk pedig megszerezte a bűnbocsánatot és az örök életet. Aki ezt hittel elfogadja, az nem a halálba, a megsemmisülésbe, az enyészetbe megy. Az már átalment a halálból az igazi életre.
Gyászban itt maradt, mélyen lesújtott szerettei: búcsúzzatok drága halottatoktól élő reménységgel. Ha Krisztusát elfogadta, nem a halálban van. Átalment az igazi, az élni érdemes Életbe. Gyászotokat ragyogja be a menny világossága, a halált legyőző ÚR Jézus Krisztus által.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
