30. HÁROM VILÁGBAN

Alapige: Jób 12, 7-10.

Gy.T.! A világjáró székely legény kérdésére - Tamási Áron bűbájos regényében - „Mi végre vagyunk a világon?”, egy néger ajkáról hangzik a válasz: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. A mérhetetlen nagy világból, amelyet Isten teremtő szava hozott létre, nagy-nagy akarással verejtékes küzdelmek és harcok árán kialakítunk egy kis világot, hogy abban otthon érezzük magunkat. Mindenikünknek van egy ilyen kis világunk; boldogtalan az az ember, akinek nincsen, mert az sehol sem találja fel önmagát, soha sehol sincs otthon.

K. N. testvérünk nem is egy, de három kis világot alakított ki magának. Ahogy a ti elbeszélésetekből megrajzoltam magamnak édesapátok, nagyapátok belső emberét, úgy látom őt, amint aki egy érzelmi, egy értelmi és egy akarati világot formált magának - és nektek. Ebben a három világban élte le a számára kiszabott 76 esztendőt; és amit az egyik világban megtanult, elsajátított, azt beleépítette a másikba. Talán közel járunk az igazsághoz, ha kimondjuk a tételt, hogy ő azért élet, hogy ennek a három világnak a szépségére, az azokban élt értelmes életre tanítson meg minket a mi Istenünk.

I.
Az első, az érzelmi világ: egy puha fészek; ez volt számára a család. Ahonnan elindult, abban a fészekben 13 fióka talált melegségre, szeretetre; 12 vérszerinti testvér és egy 13.-ik: egy talált gyermek, akit a szülők éppúgy elfogadtak a magukénak, mint a testükből-lelkükből fogant többieket. Innen indult el K. N. a maga első számú világa felé. A jó indulás, az egykori család összetartó erejére való emlékezés volt az örök példa, amelynek nyomában kialakította a maga fészkét. Öten nőttetek föl ebben, két gyermek és három unoka, akiket hat hónapos koruktól a felserdülésig nevelt nagy gondoskodó szeretettel, ebben a családi fészekben hitvestársával az 56 évi együttküzdésben sikerült olyan kis világot kialakítania, amelyben jól érezte magát a rokon és az idegen, a vendég, vagy a látogató egyaránt. A nevelés, az emberré formálás szép és nemes célját csak egy ilyen meleg fészekben, boldog kis világban lehet végezni. Úgy, ahogyan azt K. N. aa. Végezte.

II.
Innen, az érzelmi világból, a puha fészekből indult ki kapcsolata a természet világával, és ebből alakított ki magának egy értelmi világot. A mi benzingőzös, rohanó világunkban sokan járják a természetet, a világot, de igen kevesen vannak, akik látják is azt, meg is értik azt. A most felolvasott ige pedig erről beszél; a természeti világot nem csak látni, de érteni is kell: „Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi azt?” (7-8.v.) Mennyi mindenre megtanítanak bennünket a teremtett állatok! Figyeld csak meg az anyamadár odaadását fiókái iránt. Vagy a méhecskék jól berendezett társadalmát. Ki tanította őket a virradattól késő estig tartó szorgalmas munkára? Milyen mérnöki tudományt sajátít el az átlag 40 napig élő méhecske, hogy minden hatszögű sejtet ugyanolyan szögbe építsen föl? Mekkora akaraterő, milyen fáradhatatlanság, céltudatosság van a munkájában! Milyen csodálnivaló ez!

K. N. úgy járta a természet világát, mint engedelmes tanítvány. És amit a földdel való beszélgetésben, az élő világra való figyelésben megtanult, annak ti vettétek hasznát, szerettei. Az értelmi világ által az érzelmi világot: családtagjait, szeretteit gazdagította.

III.
De kialakított magának egy harmadik világot is, - ez volt a hivatás, a mindennapi munka világa, az akarati világ, úgy is nevezhetném, hogy a cselekvés világa. A népes, nagy családban kisgyermekként megszokta és megszerette a munkát. Ez a munkaszeretet kihatott egész későbbi életére. Csak annyit hadd mondjak el, hogy ugyanazon vállalatnál, a Cukorgyárban 42 esztendőt töltött; munkába állásától a nyugdíjazásáig. Csak annyit említsünk még meg, hogy ahogyan kis, érzelmi világában, a családban, öt életet indított el, - a munkahelyén ifjúmunkás nemzedékek kerültek ki kezei alól. Mert amit az egyik világban nyert: szeretete, tapasztalatot, élményt, azzal mindig a másik világot gazdagította.

A cselekvés volt mégis az igazi világa. Titeket is cselekvő szeretetre tanított. Különösképpen akkor, amikor már búcsúzkodott. Az életben mindent el lehet érni, csak akarni kell, mondotta. Erre volt lelkesítő példa az élete is.

És most K. N. itt hagyja az ő hármas világát. Ti pedig, - túlzás nélkül - egy világot veszítetek el benne. Rég tudtátok ezt., a két évtizede hordozott betegség készítgetett titeket erre a fájdalmas búcsúra. Meg is tettétek, amit ember megtehet. Vigyáztatok rá ti, gyermekei, hitvese, kezelőorvosa, unokája, - de tudnunk kell, hogy csak eddig terjed az ember lehetősége. A Gazda szavára, aki a teremtés jogán és a megváltás jogán egyaránt életünk Gazdája, haza kell térnünk, nem maradhatunk örökre e földön.

Vigasztalásul olvassuk tovább a hozzánk szóló igét: „Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt? Akinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.” (9-10.v.) - Gyászoló Szerettei: hitvestársa, gyermekei, menyei, vejei, testvérek, rokonok, vegyétek tudomásul, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt. Igazi világunk nála vár elkészítve bennünket. Oda kell eljutnunk. Itteni kis világunk szépségét, értékét is amaz örök világ adja. Életünk, lelkünk a Gazda kezében van. Megszomorodott szívünket tegyük az irgalmas és örökkévaló, mindenható Istennek, a minden vigasztalás Atyjának kezébe.

Ámen.